Új Szó, 2001. november (54. évfolyam, 252-275. szám)
2001-11-15 / 263. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2001. NOVEMBER 15. Kitekintő 17 A kívülről színkatolikusnak tűnő Itáliában 101 mecsetben imádják mozlim módra az Istent: az iszlám ma már az ország második legnagyobb vallása A radikális iszlám réme Olaszországban A merénylők a katolikus világ központját, a Vatikánt is célba vehetik - véli az olasz belügyminisztérium egyik magas rangú tisztségviselője Ma már senki sem kapja fel a fejét arra, ha valahol a világon egy elvakult imám az Amerika elleni dzsihádra szólítja fel az igazhitűeket. Ha azonban ez a mohamedán vallási vezető történetesen Torinóban él, teljesen érthető, ha az őt befogadó Olaszország titkosszolgálati minisztere, Franco Frattini ezt az országra és polgáraira nézve veszélyesnek és elfogadhatatlannak nevezi. POGÁR DEMETER Az ilyen megnyilvánulások a szokásosnál is keményebben sértik az államérdeket most, amikor katonai segítségének felajánlásával Itália hivatalosan is hadba lépett. Olaszországban teljes a készültség, mert Oszama bin Laden az angolok és a franciák mellett az olaszokat is azon nemzetek közé sorolta, amelyek a történelem során megosztották és üldözték az arabokat. Ezzel az országot „legitim” célponttá minősítette a szélsőségesek számára. A feszültség a mindenszentek hosszú hétvégéjén érte el eddigi csúcspontját, amikor a biztonsági ellenőrzések miatt kilométeres sorok torlódtak össze az autópályákon. Szemtanúk szerint Aldo Moro 1978-ban történt elrablása óta nem volt ekkora razzia. A hatóságok ugyanis megneszelték, hogy iszlám terroristák egy robbanóanyaggal megrakott teherautóval fel akarnak robbantani egy közúti alagutat valahol Itáliában. Az olasz belügyminisztérium egyik magas rangú tisztségviselője szerint a merénylők a katolikus világ központját, a Vatikánt is célba vehetik. Forrhat bennük a düh, különösen azután, hogy egy hatszáz fős „pénzügyi kommandó” kutakoItáliában is szép számmal élnek Mohamed követői. Annak, hogy pontosan hányán is, csak maga Al- lah a megmondhatója. dása nyomán egymás után fagyasztják be a gyanús számlákat. Ha nem is annyian, mint Németországban vagy Franciaországban, de Itáliában is szép számmal élnek Mohamed követői. Azt, hogy pontosan hányán is, csak maga Allah a megmondhatója, hiszen az önmagukat illetékesnek tartó források egymástól nagyságrendekkel eltérő adatokat közölnek: lehetnek 436 ezren, de 1,2 millióan is - közöttük 10-50 ezer áttért olasz állampolgárral. Körülbelül egyhar- maduk marokkói, de népesek az albán, a tunéziai, a szenegáli és az egyiptomi közösségek is. A legtöbben a munkaerőhiánnyal küszködő, leginkább iparosodott Lombardiában telepedtek le, így érthetően itt a legaktívabbak a szélsőségesek is. Bár a jobbközép kormányzat már a szeptember 11-i gyászos korszakforduló előtt kezdeményezte a beA legtöbben a munkaerő- hiánnyal küszködő Lombardiában telepedtek le. vándorlás feltételeinek szigorítását, s a terrortámadások nyomán szigorodott a gyanúsnak vélt külföldiek ellenőrzése, távolról sem lenne korrekt azt állítani, hogy az olaszok válogatás nélkül zaklatnák s potenciális terroristaként kezelnék a muzulmánokat. Még akkor sem, ha az ország miniszterelnöke, Silvio Berlusconi nyilvánosan a nyugati kultúra felsőbbrendűségéről értekezik, vagy ha Itália leghíresebb újságírónője, Oriana Fallaci patriotizmushullámot indít el azzal, hogy szót emel a hazáját ellepő s a demokrácia türelmével visszaélő idegenek testidegen civilizációs hatásának visszaszorításáért. A kívülről színkatolikusnak tűnő Itáliában 101 mecsetben-imádják mozlim módra az Istent: az iszlám ma már az ország második legnagyobb vallása. A muzulmánoknak saját kulturális intézményeik, halai (iszlám módra „kóser”) mészárszékeik és temetkezési vállalataik vannak. Az olasz hatóságok terroristaügyben - bár igenis résen vannak - óvakodnak az általánosítástól, és megkérdőjelezik az al-Kaida ügyei után nyomozó amerikai pénzügyminisztériumnak azt a nagy port felvert állítását, amely szerint a milánói iszlám intézet a terrorszervezet „európai állomáshelye” volna. Washington arra hivatkozik, hogy a központ neve felmerült a többi között az USA afrikai követségei ellen 1998-ban elkövetett merényletek egyik vádlottjának vallomásában. Az itteni titkosszolgálatok jó tíz éve állandó megfigyelés alatt tartják a komplexumot, amelyet eredetileg egy garázsból alakítottak ki, és amely ma egy mecsetből, egy iskolából, egy étteremből, egy könyvesboltból és egy bevándorlók számára létesített tanácsadó központból áll. Megvan rá az okuk: az 1988-ban alapított intézet első imámja, Anvar Sábán a nyolcvanas években az afganisztáni, a következő évtizedben pádig a boszniai dzsihád számára toborzott mudzsahedeket. 1995-ben az olasz rendőrség hatvanhárom embert vett őrizetbe a központban. Közülük tizenhármat el is ítéltek, amiért a „szent háború” céljaira maffiamódszerekkel csikartak ki pénzt a helyi mohamedán vállalkozókból. Sabannak, aki bevallottan a New Jersey-i Omar Abdel Rahman sejknek, a World Trade Center elleni első terrortámadás mentorának a híve volt, sikerült elkerülnie a csapdát. Ám a milánói imám ugyanebben az évben rejtélyes körülmények között életét vesztette - valahol Boszniában. Milánó azóta is az „igazhitű harcosok” toborzásának itáliai központja. Az olasz hatóságok több hónapos lehallgatás után kétszer is lecsaptak. Először áprilisban, párhuzamosan egy Bolognában, Nápolyban és Torinóban végrehajtott razziával, amikor tizenötből hét gyanúsítottat sikerült őrizetbe venniük. Másodszor - a nagy merényletek után - októberben: ekkor a néMilánó az „igazhitű harcosok” toborzásának itáliai központja. metekkel közösen három embert fogtak el. A letartóztatottakat (valamennyien arab férfiak) azzal gyanúsítják, hogy hamis úti okmányokat fabrikáltak az afganisztáni kiképzőtáborokba utazó terroristajelöltek számára, s szállásadói voltak az Olaszországon átutazó gyanús elemeknek. Bár a telefonbeszélgetéseikben, amelyeket Münchenben, Frankfurtban és Brüsszelben élő „kollégáikkal” folytattak, szó volt robbanóanyagokról és gyorsan ölő mérgező porról (anthraxról?), ilyet nem találtak náluk, mint ahogy közvetlen kapcsolatukat sem az al-Kaidával, sem a milánói iszlám intézettel nem sikerült egyértelműen bizonyítani. Annak ellenére sem, hogy egyiküket ennek kijáratánál fogták el, egy másikuk pedig Spanyolországban találkozott azzal a Mohamed Attá- val, aki feltehetőleg a WTC elleni tömeggyilkos kamikaze akció vezetője volt. Az arab terrorszervezetek után nyomozó európai rendőr szakértők azt valószínűsítik, hogy a milánói sejt, amelynek nyomára frankfurti letartóztatások után bukkantak, a német és francia földön működő aktív terrorszervezetek kiszolgálója volt. Tagjai mindenesetre meglepően jól értesültek voltak. Szeptember 11. előtt például arról tárgyaltak sokatmondóan, hogy Abu Ábdul- lah sejk (a nyomozók szerint ez Bin Laden fedőneve) „valami nagy dologra készül”. A milánói iszlám központ mecsetében péntekenként négyezer hívó imádkozik. Jelenlegi vezetője, Abdel Hamid Saari, aki az egyik milánói rendőrparancsnok szerint „nagyon rendes ember”, rendszeresen konzultál a hatóságokkal és a titkosszolgálatokkal. Saari szerint ha az amerikai pénzügyminisztérium vagy akár az FBI és a CIA emberei fel akarják keresni az intézetet, nincs más dolguk, mint az érkezésük előtt negyedórával odatelefonálni és a bejáratnál levenni a cipőjüket. Saarinak saját bevallása szerint nem volt tudomása arról, hogy a felügyelete alatt álló központ könyvesboltjában Bin Ladent népszerűsítő videokazettát árusítanának, vagy olyan felvételeket, amelyeket az Awenire című olasz lap munkatársa vásárolt, s amelyeken egy ismeretlen imám kijelenti:- Á terror vallási kötelességünk, az ölés pedig hagyományunk.- Nem osztom Bin Laden gondolatait - mondta az igazgató. - Ha holnap lelövik, az számomra semmit sem jelent majd. Róma, 2001. november Fiatal bírónő olvasta fel a végzést: a törvény nevében a kolozsvári ítélőtábla elutasította Varga Rudolf keresetét. Indoklás nincs A gyalui cigányvajda visszaköveteli nyolc és fél kiló aranyát TIBORI SZABÓ ZOLTÁN A kolozsvári bíróság folyosóján rengeteg újságíró gyűlt össze. Varga Rudi, a gyalui cigányvajda perében kell az ítélőtáblának ítéletet hirdetnie, s mindenki kíváncsi a forradalom utáni Romániában egyedülállónak számító per kimenetelére. Órák telnek el, a bírók még mindig tanakodnak. A sajtó képviselői lassan elszállingóznak, elfogyott a türelmük. Végül csak mi ketten maradunk Rudi bácsival a folyosón. Emlékszik rám, többször írtam már a nehéz helyzetben lévő cigányokat segítő, cigánygyerekek középiskolai és egyetemi oktatását támogató akcióiról. No és hogy annak idején, a nagyszebeni roma császár koronázási bankettjén egymás mellett ültünk. I. Gyula tróntermében ő adta a kezembe az aranydukátokból készült, drágakövekkel díszített császári koronát, amelyre - mint mondotta - gádzsó még nem tette rá a kezét. Elmondja panaszát. Azért indított pert a román állam ellen, hogy a rendőrség által 1976 és 1988 között elkobzott csaknem tizennégy kilogramm aranyát visszakapja. Előbb, persze, kérvényeket írt és mindenféle beadványt, amelyek eredményre nem vezettek. Sikerült azonban 1992-ben kicsikarnia a Román Nemzeti Banktól egy papírt, amely azt bizonyítja, hogy aranyából annak idején a nyomozószervek nyolc és fél kilogrammot adtak át az államnak. A többinek nyoma veszett. Varga Rudi most ezt a nyolc és fél kilót követeli vissza. Ez ugyanis Rudi ma is pontosan emlékszik a házkutatásokra, a vallatások kínjaira. családi öröksége volt. Ősei híres tímárok voltak, s keresetüket cigány szokás szerint aranyba fektették. Rudi ma is pontosan emlékszik a házkutatásokra, a vallatások kínjaira, amelyektől családja egyetlen tagja sem menekült meg. - Legjobban az fájt, amikor a nagyapámtól örökölt 409 osztrák aranydukátot elvitték. Meg az öreg nyolcvangrammos pecsétgyűrűjét - panaszolja. Persze, az elkobozott arany az évek során furcsa módon „átváltozott”. A nemzeti bank által kiadott igazolvány csupa olyan tételt tartalmaz, amely soha nem volt Rudi bácsi tulajdonában. - Egyetlen aranydukát sem szerepel a banki papíron, a nagyapám gyűrűje sincs rajta, csupa vékony láncot, meg egy-két függőt írtak fel, pedig nekem ilyen darabjaim nem voltak - morfondíroz a vadja. Mi történhetett? Kolozsváron az a hír járja, s ezt Varga sem cáfolja, hogy az akkori gazdasági rendőrség „aranyosztályának” munkatársai cserélték ki az értékes darabokat, s 1990 után az eredeti kincsből alapozták meg üzleti sikerüket. Az egykori hatóságiak közül néhányan ma multimilliárdos üzletemberek Kolozsváron. - Tőlem csak 22 és 24 karátos aranyat vettek el, régi aranyat, a banki jegyzőkönyvben pedig kizárólag 14 karátos ékszerek szerepelnek - méltatlankodik az öreg. Aztán megsúgja: mindegy, adják vissza legalább azt, amit elismernek, azt a nyolc és fél kilót. Rossz sejtelmei vannak, nem fogják azt sem visszaadni. - De akkor Stras- bourgig megyek - mondja ingerülten. Majd újra mérlegelve a dolgokat, reménykedni kezd. Talán a bíróság megszívleli, hogy nemrég a strasbourgi emberjogi bíróság egy buzaui személynek visszajuttatott másfél kilogramm- nyi elkobozott ékszert, és még százezer eurónyi kártérítést is megítélt. Rudi bácsi erre alapozva kért a húsz éven át használt aranyáért százmillió lej kártérítést vagy kamatot, ahogy tetszik. Az öreg nekidől az ablakpárkánynak, és rágyújt. Miközben beszélgetünk egyre gyakrabban csörren a mobiltelefonja. Román újságírók hívják a közeli büféből: - Még mindig semmi? Persze, hogy semmi, az ítélőtábla hosszasan tanakodik. Az első fokon hozott negatív ítélet kihirdetését a bírók áprilistól júniusig halasztották. Aztán fellebbeznie kellett, s ha most sem adnak neki igazat, mehet Bukarestbe a legfelsőbb bíróságra. Pedig már nagyon kellene az az arany. Rudi bácsi a tavasszal párHa meghal egy szegény cigány, a család ma is a vajdához fordul. tot alapított, mert a bukaresti parlamentbe bekerült roma képviselőknek szerinte semmi közük a cigánysághoz. Azok 1990 után vedlettek át romává, azelőtt románnak vallották magukat. A párt ahhoz kell, hogy a cigányság helyzetét tekintve valamilyen előrelépést kierőszakoljanak. Iskolák kellenének, tankönyvek, programok. Nem, az európai uniós pénzekből hozzájuk egyetlen garas sem jutott. Azt lenyúlták a bukarestiek, úgymond cigányprogramokra. Hogy a pályázók kilencven százalékának semmi köze nem volt a cigánysághoz, az senkit sem érdekelt. Ha meghal egy szegény cigány, a család ma is a vajdához fordul; hiszen évtizedek óta tudják: tőle kapnak pénzt koporsóra, temetésre, papra. Majdnem négy óra lett, mire a bírók meghozták a döntést. Bevonultunk a tárgyalóterembe. Varga Rudi levette széles karimájú kalapját, s kissé lehajtott fővel, állva várta az ítéletet. Fiatal bírónő olvasta fel a végzést: a törvény nevében a kolozsvári ítélőtábla elutasította Varga Rudolf keresetét. Indoklás nincs. A gyalui vajda felnézett a plafonra, s illedelmesen, vigyázzba állva végighallgatta a többi perben hozott ítéletet is. Aztán rám nézett: - Mondtam, ugye, hogy itt sem adnak nekem igazat! így kapták az utasítást! - Majd alig észrevehető, kesernyés mosollyal az arcán feltette a kalapját. Bukaresten keresztül Strasbourgba tart. Kolozsvár, 2001. november
