Új Szó, 2001. október (54. évfolyam, 225-251. szám)

001-10-11 / 234. szám, csütörtök

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2001. OKTÓBER 11. Kiállításmegnyitó a Priestor Galériában Pozsony. Az XYZ csoport War című kiállítását nyitották meg teg­nap a Priestor Galériában. A csoport tagjai, Matej Gavula, Peter Ondrušek és Milan Tittel egy előre megadott témát jelenítenek meg. A háború fogalmának lehetséges értelmezési módozatait vizsgálták. Az XYZ tagjai a képzőművészet eszközeivel új metafori­kus jelentéseket és eddig ismeretlen vonatkozásokat tártak fel. Napjaink válságos politikai helyzete különösen időszerűvé teszi a kiállítást. A régen óvóhelyként szolgáló helyiségben megrendezett kiállítás október 28-ig tekinthető meg. (ú) Amerikában a Werckmeister harmóniák Tarr Béla filmjeinek New Yorkban tartott retrospektív bemutatása után tegnap megkezdődött a rendező Werckmeister harmóniák cí­mű alkotásának vetítése az Egyesült Államok számos filmszínházá­ban. A film, amely Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája című regénye alapján magyar-német-francia koprodukcióban ké­szült, novemberben Japánban, Nagy-Britanniában és Franciaország­ban is a mozikba kerül. (MTI) SZÍNHÁZ _________________POZSONY_________________ SZ LOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Nabucco 19 HVIEZDOSLAV SZÍN­HÁZ: Portugál 19 KIS SZÍNPAD: Kinek se nap, se szél 19 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Rigoletto 19 STÚDIÓ: A nő az nő 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: A. I. - Mesterséges értelem (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Közönyösök (ol.-fr.) 15.30, 17.30 OBZOR: Dracula 2000 (am.) 15.30, 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Közönyösök (olasz-francia) 17, 18.45 Sötétkék világ (cseh) 20.30 Fűbenjáró bűn (angol) 20.45 Magányosok (cseh) 18 Blow Dry (am.) 17.45 Mindenki, aki közel áll hozzám (cseh) 19 Az íz fogságában (fran­cia) 20 Mit találsz a zabosban (cseh) 19.30 KASSA DRUŽBA: Dracula 2000 (am.) 15.30,17.45,20TATRA: Tüvalu (né­ni.) 18, 20 CAPITOL: A. I. - Mesterséges értelem (am.) 15.30, 18, 20.30 ÚSMEV: A majmok bolygója (am.) 16,18.15,20.30 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Lovagregény (am.) 19.30 LÉVA - JU­NIOR: Szeret, nem szeret (szí.) 16.30, 19 NAGYKAPOS - ZEMP­LÉN: Érzéki csalódás (am.) 19 GYŐR PLAZA: A. I. - Mesterséges értelem (am.) 14.45, 17.30, 20.15 Belphégor - A Louvre fantomja (ff.) 18, 20 Bridget Jones naplója (ang.-am.) 14, 16, 18, 20 Corelli kapitány mandolinja (am.-ang.- fr.) 15, 17.30, 20 Dr. Dolittle 2. (am.) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Get Carter (am.) 20. Jurassic Park 3. (am.) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Kémkölykök (am.) 14, 16, 18 A majmok bolygója (am.) 15, 17.30, 20 Neveletlen hercegnő (am.) 13.15, 15.30, 17.45, 20 Shrek (am.) 13.30, 15.45 Tök állat (am.) 14.30,16.30, 18.30, 20.30 Október 12-től XXXII. Szenczi Molnár Albert Napok Műfaji sokszínűség ÚJ SZÓ-ELÖZETES Szene. Kiállítás, könyv- és nép­táncbemutató, filmvetítések, zenei előadások szerepelnek az idei, va­gyis a XXXII. Szenczi Molnár Al­bert Napok műsorán. A szenei ren­dezvénysorozat október 12-én kezdődik a városháza előtti park­ban lévő Szenczi Molnár Albert- szobor megkoszorúzásával. Beszé­det mond Böröndi Lajos költő, és fellép a mosonmagyaróvári Came- rata Sumy Nova együttes. A koszo­rúzást, amely 18 órakor kezdődik, a Szenczi Molnár Albert-emlékki- állítás megnyitása követi a helyi művelődési ház kiállítótermében. A megnyitón közreműködik Bár­dos Ágnes és a Camerata Sumy Nova. Utána Szenczi Molnár Al­bert naplója címmel Szabó And­rás, a budapesti Károli Gáspár Re­formátus Egyetem tanára és Petrőczi Éva költő tart előadást. A rendezvénysorozat október 18-án folytatódik. A 19 órakor kezdődő előadáson Kovács László tanár azt vizsgálja majd, milyen a köznyelv és a nyelvjárások viszonya a ki­sebbségi környezetben. Az előadás helyszíne a Nosztalgia étterem. Másnap, 19-én délelőtt 11 órakor a Kor-Zár együttes Tajtékos ég című koncertjén megzenésített verseket ad elő. Október 21-én a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes „Haca- cáré...” című műsorával színesíti a XXXII. Szenczi Molnár Albert Na­pok programját. A táncbemutató 16 órakor kezdődik. A Kor-Zár és a Szőttes is a városi művelődési ház színháztermében lép közönség elé. A művelődési ház kiállítóter­me ad otthont október 27-én 16 órától Zalabai Zsigmond Szenczi Molnár Albert emlékezete című könyve bemutatójának. Ezt köve­tően az alapiskolában Szenczi Molnár Albert emléktáblájának megkoszorúzásával ér véget a ren­dezvénysorozat. Itt Bárdos Gyula parlamenti képviselő mond ünne­pi beszédet. A XXXII. Szenczi Molnár Albert Napok ideje alatt a szenei alapisko­lában és gimnáziumban, valamint a féli alapiskolában magyar filme­ket vetítenek, (tébé) Hatórás, több száz mozgóképsort felvonultató maratoni vetítés a Pólus City Centerben október 24-én Reklámfalók hosszú éjszakája Ha arra keresnénk a választ, melyik a televíziózás legdi­vatosabb utálandó műfaja, valószínűleg a szappanope­rák és a reklámok között dőlne el a nemes versengés. Mindkettőt divat utálni - s szokás ismerni. LAKATOS KRISZTINA Azt a tévéprogramokba pillantva magunk is megállapíthatjuk, hogy a végeérhetetlen családi sagák te­kintetében nincs lemaradásunk a nagyvilággal szemben, a hazai rek­lámpiacot pedig rendszeresen ku­tatják azok az intézmények, vállala­tok, melyek belőle élnek. Az egyik év eleji felmérés szerint a szlovákiai reklámpiac fokozatosan eléri a nyu­gat-európai átlagot, ha nem is min­dig a születő produkciók minőségé­ben, de azok elfogadása terén min­denképpen: a reklám ugyanis a tár­sadalmat nálunk is két, megközelí­tőleg azonos nagyságú csoportra osztja, az egyik kedveli, szórakozta­tónak találja, a másik tábor pedig határozottan elutasítja. Mert a reklám öl, butít és nyomorba dönt; átmossa az agyat, előtolak­szik mindenütt, s arra kényszeríti a gyanútlan honpolgárt - az utcai já­rókelőt, a sajtóterméket lapozgatót, a tévét bekapcsolót, a postaládáját ellenőrzőt -, hogy azonmód elro­hanjon a legközelebbi szupermar­ketbe, megvegye az éppen menő, csúcshatású, háromszor fényező fogkrémet vagy a porzsák nélküli, tomádóerejű porszívót; hogy a bél­flórát és -faunát tökéletesen kar­bantartó joghurttal kezdjen min­den napot, s úgy általában: olyan módon éljen, ahogy normális eset­ben sosem jutna eszébe - hangoz­tatja a reklámot átkozok serege. Persze a reklámbarátoknak is meg­van a maguk ideológiája. Egyrészt, szerintük csak részben állunk új je­lenséggel szemben: míg régebben a fogyasztói mechanizmusokat az határozta meg, mije van a szom­szédnak, ma, globalizálódó falu­nak tekinthető világunkban köz­veden szomszédainkká a média ál­tal közvetített névtelen vagy neves szupernők, szuperférfiak, szuper­gyerekek (esetleg hétköznapisá- gukkal tüntető, olykor sete-suta fi­gurák) váltak, az ő példájuk ösz­tönzi birtoklási vágyunkat, maga­tartási formáink alakulását. Más­részt: a reklám - legyen szó tévés­potokról, fotókról, szövegekről - az apróformák művészete. A jó reklám alapja a kreativitás: az ötlet, a szik­ra, a merész képzettársítás, a nem konvencionális gondolkodás, s az ehhez társuló, gyakran újfajta tech­nikai megoldások. Hogy a reklám nemcsak üzlet, ha­nem művészet is lehet, s hogy nem okvetlenül a marketingszempont­ból legsikeresebb reklámok a leg­eredetibbek, a Reklámfalók éjsza­kája elnevezésű nemzetközi ren­dezvény igyekszik bizonyítani - ha­marosan Szlovákiában is. A Rek­lámfalók éjszakáját először Párizs­ban rendezték meg 1981-ben, s az azóta eltelt húsz évben több mint negyven országot hálózott be. A rendezvény ötletgazdája s fő szer­vezője Jean Marie Boursicot, a pári­zsi Cinématéque J.M.B. tulajdono­sa. Az intézmény a világ televíziós reklámfilmekre szakosodott legna­gyobb tékája: a világ 70 országából származó mintegy félmillió felvétel található meg gyűjteményében. Az anyag természetesen folyamatosan gyarapszik, évente körülbelül 25 ezer új munkát kapnak, amelyből a Cinématéque J.M.B. munkatársai körülbelül ötszázat választanak ki s archiválnak. Azokat, amelyek sze­rintük a legötletesebbek, legszóra- koztatóbbak, hiszen a nézők - kor­ra, nemre, nemzetiségre való tekin­tet nélkül - elsősorban ezeket a jel­lemzőket várják el a reklámoktól. Október 24-én Pozsonyban a Pólus City Center mozitermei adnak ott­hont a Reklámfalók éjszakájának. (Szlovákiába másodszor jut el a rendezvény: először 1997-ben pró­bálkoztak vele.) Az éjszakán a Ciné- matéque J.M.B. gyűjteményéből hatórás blokkot vetítenek, ezen be­lül különböző tematikus egysége­ket is láthatnak az érdeklődők, amelyeket a reklámfilmek szárma­zási helye (pl. Oroszország, Kína), vagy éppen a bemutatott termék alapján állítottak össze a szervezők. A felvételek minden kommentár vagy fordítás nélkül követik majd egymást, ugyanis a mozgóképsoro­kat eleve úgy válogatták, hogy vizu­álisan érthetőek legyenek a nem poliglott érdeklődők számára is. A több száz reklámfilmet felvonultató maratoni vetítésre s az azt követő, reggelig tartó táncpartira nemcsak a szakmabelieket várják, hanem a laikus érdeklődőket is. Reklámünnep, happening, s nem utolsósorban egy moziszékből le­tudható kulturális körutazás lesz az (Somogyi Tibor illusztrációs felvétele) október 24-ei rendezvény, ígérik a szervezők. A reklám ugyanis kultu­rális termék: valószínűleg nincs még egy ágazat, amely akkora energiát fordítana célközönsége felmérésére, mint a reklámipar, így aztán a pro­dukciói pontosan tükrözik egy-egy közösség ízlését, humorát, minden­napi műveltségét és ezek korlátáit, ahogy egy másik kulturális közeg - adott esetben a miénk - korlátáit is. Vagy éppen az alapötlet egyetemes jelentését. Két példa a Reklámfalók éjszakájá­nak anyagából. Mosógépreklám háziasszonnyal, aki egy mostanság nemzetközi bíróság előtt álló dél­szláv diktátor portréjával ékesített pólót tesz a kiváló termékbe, amely azt kímélő programon is patyolat­tisztára, folt nélkülire, hófehérre mossa, eltüntetve a múlt képét. Üdítőital-reklám, cirkuszi közeg­ben: az ágyúgolyóember kilőve sre kész, a ponyván már kifeszítve a célkereszt, ám a cső irányítójának figyelmét a szénsavas csoda pezs­gése vonja magára - a beállítás né­mileg elmozdul, az ágyútöltelék egy elefánt alfelébe fúródik... Ez az a pillanat, amikor el kell monda­nom: a jó reklám mindig nézhető, és olykor elgondolkodtató is. FELHÍVÁS A műfaj úttörőjének számító londoni The Big Issue nyomdokaiban szeretnének haladni Nota Bene - a homeless-újság Az Ifjú Szivek Magyar Táncegyüttes és a Hagyomány Alap meghirdeti II. „Deákos” szólótáncversenyét. A ver­seny helyszíne és időpontja: Komá­rom - RÉV Magyar Kultúra Háza, 2001. november 24. Versenyfeltételek és szabályok: A versenyen részt vehet bármely műkedvelő táncos, illetve táncos pár, állampolgárságtól, együttesi tagságtól függetlenül. I. kategória: gyerekek, 15 éves ko­rig. A versenyzőnek a maga által ki­választott táncanyagból kell impro­vizációt bemutatnia (max. 3 perc). II. kategória: felnőttek, 16 éves kortól. Kötelező táncanyag. Férfi szólótán­cos: tardoskeddi verbunk; női szóló­táncos: magyarbődi csárdás; szólis­ta pár: magyarbődi csárdás. Szabadon választott táncanyag. A versenyzőnek a maga által kiválasz­tott táncanyagból kell improvizációt bemutatnia (max. 3 perc). Nevezési díj: felnőtteknek 200, gyermekeknek 100 korona. Nevezé­si határidő: 2001. október 19. A szólistaverseny zenei kíséretét a rendezők biztosítják. A versenybe benevezettek részére szállást, étke­zést biztosítunk. A verseny összdíjazása 15 000 Sk. A nevezési lapokat az alábbi címre kérjük elküldeni: Ifjú Szivek Ma­gyar Táncegyüttes, Mostová 8, 81102 Bratislava Telefon, fax: 02/544-10-310 A felhívás és a nevezési lap letölthe­tő az Ifjú Szivek Magyar Táncegyüt­tes honlapjáról: www.ifjuszivek.sk . JUHÁSZ KATALIN A pozsonyi hajléktalanok ember­számba vételét, illetve számuknak folyamatos növekedését mi sem jelzi jobban, mint az a tény, hogy szeptembertől, Nota Bene címmel, immár nekik is van saját lapjuk. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az ilyen lapokat sehol a világon nem maguk a hajléktalanok szer­kesztik, hanem az ő életükön könnyíteni vágyó polgári társulá­sok, jótékonysági szervezetek, akik újságárusként alkalmazzák a szerencsétlen földönfutókat, híd alatt alvókat, illetve azokat, akik­nek ugyan fedél van a fejük fölött, ám e fedél meglehetősen esetle­ges, mivel hajléktalanszállókon húzzák meg magukat. A lap árá­nak egy részét, legtöbbször annak felét megtarthatják az árusok, a másik fele pedig a fenntartásra fordíttatik. A lap tartalma ezek után nem is tűnik fontosnak, hi­szen a dolog lényege, hogy nem egy kalapba dobunk pénzt, hanem cserébe olvasnivalót is kapunk. Az ilyen újságokból tudhatjuk meg a legtöbbet a hajléktalanokról, illet­ve az olyan „utcán heverő” témák­ról, mint például a kábítószerek, falfirkák, rétegművészetek, szociá­lis kérdések. A kuriózum-jelleget az is fokozza, hogy újságárusoknál nem juthatunk hozzá ezekhez a la­pokhoz. A műfaj úttörője a londo­ni The Big Issue volt, amely első számaiban keményen támadta az önkormányzatot és a polgármester anti-homeless jellegű megnyilvá­nulásait, minek következtében a járókelők szétkapkodták a lapot, biztos megélhetést nyújtva az áru­soknak, továbbá visszaadva a lon­doni hajléktalanok önbecsülését. A Nota Benét kiadó Proti prúdu polgári társulás szerkesztői példa­képüknek tartják az említett lon­doni hajléktalan-újságot, hozzájuk hasonlóan ők is szívesen várják az utca emberének észrevételeit, hoz­zászólásait, cikkeit, nyitott fóru­mot biztosítva szinte bárkinek. Szeretnének pedagógiailag is hat­ni az árusokra. Az etikai kódex tilt­ja többek közt az alkoholos befo­lyásoltság alatt való árusítást, a trágár beszédet, a járókelők mo- lesztálását, a magánterületen való „kereskedést”, a visszajáró önké­nyes megtartását, valamint a köz­téri koldulást. Az árusok igazol­ványt kapnak, melyet kihágás ese­tén bevonnak tőlük, ezért aztán érdekükben áll „viselkedni”. A Nota Bene nulladik számának cím­lapján Picasso néz gondterhelten az objektívbe, remek kezdet, legalábbis díjazandó, hogy nem az evidens módon kínálkozó ho- meless-fotókkal díszítették a be­mutatkozó számot. Interjú olvas­ható az említett londoni testvérlap alapítójával, néhány árus beszél magáról, és elmondja, miért örül a lapnak, művészi igényű glosszák, eszmefüttatások, sőt amatőr köl­tők versei is helyet kapnak a lap­ban. Lélekbemászó interjú olvas­ható egy katolikus lelkésszel, aki térítés helyett saját dilemmáit osztja meg az olvasóval, politikai elemzést találunk a „hogy ízlik a hatalom”-témában, és részletes elemzés is helyet kapott a graffi- tiről, amivel a társadalom nem­igen tud mit kezdeni, mivel egye­sek művészetnek, mások a bűnö­zés egyik formájának tartják. Fidel Castro, a kommunizmus egyik utolsó hívője is szerepel a lapban, az elemzés szerzője az okokat és okozatokat firtatja, az olvasóra bízva az ítélkezést. Kevésbé indo­kolt a recenzió-rovat jelenléte, amely egy Vivaldi-lemezt és egy csehországi filmfesztivált méltat, ennyi gőzzel akár más művészeti ágakra is kiterjedhetne a szerkesz­tők figyelme. A közölt elbeszélés nem igazán irodalmi remekmű, ám olvasmányos, érthető és szóra­koztató. A Nota Bene bemutatkozó száma bizakodásra adhat okot, mi­vel ki-ki találhat benne olvasniva­lót. A profil idővel úgyis kialakul, és a szerkesztőség nyitottságának köszönhetően ebből az olvasók is kivehetik részüket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom