Új Szó, 2001. október (54. évfolyam, 225-251. szám)

001-10-30 / 250. szám, kedd

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. OKTÓBER 30. KOMMENTÁR A tétovázás ára PÁKOZDI GERTRÚD Egy évvel a parlamenti választások előtt a lakosság 60 százaléka véle­kedik elmarasztalóan a Dzurinda-kabinetről. Ekkora az aránya azok­nak, akik nem érzik, hogy három év alatt jelentősét tett volna a kor­mány a gazdasági és szociális viszonyok javításáért. Gyökeresen való­színűleg annak hatására sem módosítják véleményüket, hogy a lakos­ság gázáremelési haladékot kapott. Azzal ugyanis a piacgazdasági kö­rülményekbe belekóstolt szlovákiaiak zöme is tisztában van, hogy a gáz drágításának elodázása inkább politikai, semmint gazdasági in­díttatású kompromisszum, és jól tudja, hogy a jövő évi választásokat követően előbb-utóbb lényegesen nagyobb gázszámlára számíthat. Valószínű, hogy számos hasonló tétovázásnak, politikai ügyeskedést tükröző,.kompromisszumos” megoldásnak lehetünk még tanúi a kor­mány rendelkezésére álló hónapjaiban. Félő azonban, hogy e megol­dások különösebben nem járulnak hozzá sem a jelenlegi koalíciós pártok jövő évi választási sikeréhez, sem a gazdaság érezhető felpör­getéséhez. Marad a keservesen nagy munkanélküliség, amiből a leg­derűlátóbbak szerint sem lábalunk ki még néhány esztendeig. Para­dox módon e téren éppen az gátolja a feszültségek érezhető csökken­tését, ami a külföld szemében a korábbinál lényegesen elfogadhatób- bá tette Szlovákiát. Míg ugyanis a mečiari időkben mesterségesen tar­tották felszínen a versenyképtelen termelőüzemeket, Dzurindáék le­vették róluk az állam hamisan gondoskodó kezét. És miközben ennek is köszönhető, hogy a külföldi tőke soha nem tapasztalt mértékben kezdett áramlani az országba, a munkanélküliek nem érzik ennek ál­dásos hatását, hiszen az új tulajdonosok főképp a versenyképesség növelése érdekében ésszerűsítik a termelést, tehát végeredményben csökkentik a létszámot. Ahhoz pedig, hogy a tőkés fejleszthessen, előbb meg kell vetnie a lábát a piacon. Ez időbe kerül. A Dzurinda-ka- binet viszont túl sok időt vesztegetett belső pártharcokra éppúgy, mint a közigazgatási reform megkezdésére stb., így az intézkedések gyümölcse még félérettnek sem mondható. A miniszterek most sorra nyilatkoznak arról, hogy a hátralevő egy évben mire kellene összpon­tosítaniuk, nem utolsósorban a kormány népszerűbbé tétele érdeké­ben. Több kormánytag szerint még azt sem tudják a politikai piacon jól eladni, ami önmagáért beszél. Kérdés, ha a sajtó csakis azt írná, amit a kormánytagok szeremének olvasni, javulna-e azok közérzete és a kormány munkájáról alkotott véleménye, akik mindennapi ta­pasztalataik alapján marasztalják el eddigi munkáját. JEGYZET Garasoskodó miniszter PÉTERFI SZONYA Köztudott, hogy a rendszervál­tás után alakult polgári társulá­sok gyakran az államot nem ki­egészítve, hanem helyettesítve gondoskodnak a rászorulókról, az elesettekről. Főleg azokról, akik testi-lelki sérüléseik miatt nem képesek eligazodni az élet gyakran kegyetlen, áttekinthe­tetlen dzsungelében. Nincs könnyű helyzetben a Down-kó- rosokat tömörítő társulás sem, mégis a múlt hét végén - igaz hét év után - megtartotta máso­dik tanácskozását. A szakértők az ellátás korszerű lehetősége­iről tájékoztatták az egy­begyűlteket, a résztvevők gya­korlati ismereteket, tapasztala­tokat adtak át egymásnak. A meghitt, bennsóséges hangulat­hoz hozzájárult a tanácskozás helyszíne, a Bôrik kormányszál­ló, amelyet a kormányhivatal bocsátott rendelkezésre ingyen és bérmentve. A konferencia védnöke ugyanis Peter Magvaši, munka- szociál­is- és családügyi miniszter volt. Aki még áprilisban, az Év apja rendezvényen önként felaján­lotta dr. Mária Šusterová főor­vosnőnek, a Down-társulás el- nöknójének, hogy védnökséget vállal az októberi konferencia felett. A főorvosnő köszönettel fogadta a felkínált jobbot és ter­mészetesnek vette, hogy a hiva­talos meghívókon feltüntesse a védnök nevét. Miközben a meg­hívott amerikai, osztrák, hol­land, cseh, de hazai előadók is elégedetten nyugtázták a tárca­vezető érdeklődését, addig Šus­terová doktornő hiába kopogta­tott a miniszternél. Nem jutott be hozzá. Természetesen az ág­azati minisztériumban kérvé­nyezte a konferencia anyagi tá­mogatását is, de amikor megér­kezett a 15 ezer koronás „kö- nyöradomány”, ő szégyenke­zett! Titkon mégis reményke­dett abban, hogy majd ha a kon­ferencián a miniszter látni fogja miről van szó, esetleg kiegészíti a nevetséges összeget. Ám a ga­rasoskodó védnök nem jelent meg a tanácskozáson, nem mentette ki magát, sőt, mást sem küldött maga helyett. Talán nem tudja, hogy a védnökség egyben kötelesség is?! WWW.UJSZO.COM Olvasóink online fóruma + A magyar szülők miért küldik szlovák iskolába gyermekeiket? ♦ Szerintem azért, mert buták, azt gondolják, hogy a szlovák is­kolában okosabbak lesznek, zita Amikor fiam megszületett, más­fél évig nem engedték beírni a nevét, a születési levélen a név helyére csak annyit írtak be „neu­vedené”. Persze ilyen születési le­véllel sem biztosítást, sem más hivatalos dolgot nem lehet elin­tézni. Kivártam, míg megszüle­tett a törvény a kereszt- és veze­téknevekről, ekkor végre beírták a fiam nevét, átírattam felesé­gem és lányom vezetéknevét is. Uj jogsi, személyi, útlevél kellett, ami pénzbe került, de nem érde­kelt. A bökkenő az, hogy a ma­gyarságnak szerintem 10%-a sem él a lehetőséggel, mert osto­bák. Sok barátommal vitáztam emiatt, de sajnos keveset sikerült meggyőznöm. Szóval ez és a ma­gyar iskolába íratás ilyen nehéz­kesen mozog, mert amiből nincs anyagi haszon, azzal nem fogla­koznak és sajnálják rá az időt. Ne csodálkozzunk, ha becsuknak lassan minden magyar iskolát, hun Mert azt hiszik, egyből minisz­terelnök lesz a gyerekük, ha szlovákba jár. Egyről viszont el­feledkeznek: ha ők magyar isko­lába jártak és nem beszélnek jól szlovákul, a tanulásban sem fog­nak tudni segíteni a gyereknek, deni A közölt vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.- c. ■. m ___: .. a; ...:—: :......a...,.j Bi n Laden nyomában (internet) TALLÓZÓ SME A kormányfővel készített villámin­terjút a napilap. Mikuláš Dzurin- dát főleg a biztonsági és válság- helyzettel foglalkozó tanácsadójá­ról kérdezte a cikkíró: Alojz Rajnič ugyanis a már említett hivatalon kívül egy másikat is betölt: az Inžinierske stavby építővállalat igazgatótanácsának elnöke. Ez a cég kapta meg egyébként a Pár- kány-Esztergom közötti Mária Va­léria híd újjáépítésére kiírt pályá­zatot. Dzurinda azonban leszögez­te: Rajnič csupán külső tanácsadó­ja: soha nem érdekelte, ki építette a szóban forgó hidat; különben is, a közlekedési és távközlési minisz­térium volt a befektető. Kijelentet­te, arról sincs információja, hogy Rajnič az általa vezetett Szlovák Kereszténydemokratikus Unió (SDKÚ) egyik jelöltje a kassai ré­gió megyei elnöki tisztségére. A ta­nácsadók tevékenységének értéke­lése kizárólag a kormányfő felada­ta: ezt évente megteszi, és ha kell, változtatásokat is végrehajt. A C1A szabad kezet kapott Bushtól bin Laden „semlegesítésére", kérdés, hogy a bürokrata hivatal képes-e ilyesmire Egy előre bejelentett kiiktatás George Bush amerikai elnök még a múlt hónapban olyan rendelkezést írt alá, amely arra utasítja a Központi Hír­szerző Ügynökséget, hogy hajtsa végre eddigi „legel- söprőbb” titkos akcióját, Oszama bin Laden és az al- Kaida hálózat elpusztítását - írja a The Washington Post. A feladat megvalósítására a CIA szabad kezet kapott. SZABÓ GERGELY Ez persze még Amerika számára sem olyan egyszerű. Egy demok­ráciára épülő társadalomban nyugtalanító lehet, ha a hatalom a bíróság által el nem ítélt embe­reket gyilkoltat meg. Noha a köz­vélemény bin Ladent és körét vá­dolja a szeptember 11-i terrorcse­lekmények elkövetésével - s erre állítólag maga Laden utalt -, bizo­nyíték továbbra sincs. Azazhogy Bush szerint van, ám azt nem le­het nyilvánosságra hozni. Gerald Ford óta az összes amerikai elnök olyan utasítást érvényesített - a korábbi botrányos ügyek ta­pasztalataiból okulva -, amely megtiltotta az 1947-ben alapított CIA-nak és az összes többi ameri­kai kormányzati ügynökségnek politikai gyilkosság elkövetését, il­letve az abban való közreműkö­dést. Most azonban a Bush-kor- mányzat elővett két titkosított ak­tát - az egyiket még Bili Clinton­nak készítették 1998-ban, a mási­kat szeptember 11. után állították össze -, s kijelentette: az elnök a jelenleg is érvényes tiltó rendelke­zések résein keresztül kiszemelhet egy konkrét terroristát titkos akci­óban való „semlegesítésre”. A CIA azonban vonakodik, s nem teljesen alaptalanul: ügynökei 1960-70 között végrehajtottak né­hány politikai gyilkosságot - ugyancsak kontár módon - Dél- Amerikában és a Közel-Keleten; s ezt a tényt 1974-ben a Kong­resszusban kíméletlenül meg­szellőztették. 1976. február 18-án született meg az első tiltó határo­zat, azóta három elnök is hasonló intézkedést hozott. Most azonban mind a Fehér Ház, mind a CIA jo­gászai azt mondják, hogy a tilalom nem vonatkozik háborús időkben a CIA és a haderő olyan együtt­működésére, aminek célja az el­lenség parancsnokságának kiikta­tása. Emellett - teszik hozzá ezek a jogi szakértők - az Egyesült Álla­mok hivatkozhat önvédelemre is, ha olyan terroristákra csap le, akik támadást terveznek az Egyesült Államok ellen. Vasárnap Donald Rumsfeld védelmi miniszter is erre hivatkozott., és bár nem volt haj­landó kommentálni a Washington Post értesüléseit a CIA hihetetlen szabadságával kapcsolatban, kije­lentette: Nem kérdés, hogy Ameri­kának minden joga megvan az ön­védelemre. Az is kiderül, hogy a CIA vonakodik ugyan, de kész mindent megtenni. Vezetői azt is bejelentették, hogy ké­szen állnak egy titkos akció végre­hajtására. John C. Gannon, aki a központi hírszerzés igazgatóhelyet­A CIA ügynökei állító­lag verekedni sem tud­nak, és nem is akarnak. tesi tisztségéből távozott ez év júni­usában, mégis óvatosságra intett: - Azt szeretném, hogy az elnök utasí­tása olyan vüágos legyen, amilyen csak lehet, a kiiktatásra ítélt szemé­lyek nevét is beleértve - fogalmazott a leköszönő ügynök. Értesülések szerint a Fehér Házban már javában dolgoznak a lista összeállításán. A Washington Post korábbi beszá­molójából kitűnik, hogy Bush egy- müliárd dollárt juttatott a CIA-nak a terrorizmusellenes harc céljaira - a pénz zömét kifejezetten ennek a titkos akciónak a lebonyolítására szánják. A CIA-n belül azóta már ki­alakult egy másik vélemény, amely szerint nemcsak a az al-Kaida ve­zetőit, hanem pénzembereit is cél­ba kellene venni egy esetleges tit­kos akcióban. Robert L. Barr repub­likánus képviselő - aki mellesleg ki­lenc hónappal ezelőtt teijesztette elő a terroristák kiiktatásáról szóló törvényjavaslatát - osztja ezt a vé­leményt: szerinte, aki segít az ellen­ségnek a klasszikus értelemben vett háborúban, az maga is ellenség. Egy másik vélemény szerint azon­ban a CIA ötvenegynéhány év után nem más, mint egy zömében bürokratákkal telezsúfolt hivatal: ügynökei valószínűleg képtelenek lesznek egy politikai gyilkosságot végrehajtani. Állítólag még a megfelelő kiképzést sem kapják meg ehhez, verekedni nem tud­nak, és nem is akarnak. A közvé­leménynek egyelőre ott van a sza­bályos háború, amelyet egyenru­hások folytatnak Afganisztánban. Hogy közben a jól vasalt ügynö­kök mit végeznek Washingtonban és a világ negyven olyan országá­ban, amelyben feltehetőleg működik az al-Kaida, azt talán so­sem tudjuk meg. A román miniszterelnök mélyrehatóan elemezte, mennyire káros a magyarok tevékenysége Nastase beleszürkül a balkáni politikába CSIKY PÉTER Meggyőződésem, hogy a jelenlegi román miniszterelnök, Adrian Nas­tase nagyon okos ember. Messze­menően a legokosabb vagy leg­alábbis a legnagyobb politikai ér­zékkel rendelkezik mindazok kö­zött, akik a legutóbbi ötven évben bukaresti kormány élén álltak. Viszonylag fiatal kora ellenére számottevő külügyi múltja - most és az átkosban - rendkívül érzé­kennyé tette a nüanszok iránt, s néha sztársebészi érzékkel tud la­vírozni a legkényesebb pontok kö­rül. Egyetlen kérdésben nem lá­tom jelét finom politikusi érzéké­nek, és - a korábbi hasonlat szelle­mében - a sebészt mintha csont­kovács váltaná fel. Ebben az ügy­ben vágásai darabosak, s ha az ő szempontjából néha eredményes­nek is mondhatók, látszik rajtuk a türelmetlenség, az érzéketlenség, a közöny, a fásultság. A romániai magyarság kérdéséről van szó. És most ne beszéljünk a státustör­vény körül kialakult helyzetről. Hiszen gyakorlatilag Románia maradt az egyetlen állam Magyar- ország szomszédai közül, amely görcsösen ragaszkodik eredeti fenntartásaihoz, és a kétoldalú egyeztetések ellenére semmit sem haladtak előre az ebben az ügy­ben folyó tárgyalások. Néhány he­te napvilágra került egy kibővített kormányülés jegyzőkönyve, mely szerint a miniszterelnök az ország nem kevés és nem könnyen meg­oldható gondjai közepette az ülés nagy részében nem mással, mint a magyarokkal foglalkozott. Hat­árokon belül és kívül. Nastase mi­Egy polgármestert nem kimondottan besúgói te­vékenységéért fizetnek. nisztereinek és a meghívott kor­mánybiztosoknak mélyrehatóan elemezte, mennyire káros e nép­csoport tevékenysége az országon belül, elsősorban Hargita és Ko- vászna megyében, ahol már alig van írmagja a román spiritualitás- nak. És ezt a nehéz helyzetet még fokozzák azok a magyar (anyaor­szági) politikusok, akik úgy jár­nak Erdélybe, mintha haza men­nének. Ezen pedig sürgősen vál­toztatni kell. A jegyzőkönyv téte­lesen sorolja, melyek legyenek azok az intézkedések, amik meg­akadályozhatják a helyzet súlyos­bodását. Az okfejtésbe aztán bele­került egy szinte már nélkülözhe­tetlen balkáni csavar is: ha a kö­zeljövőben megakadályozni nem is tudjuk a magyar politikusok sűrű látogatásait, legalább tanul­junk tőlük. Tegyük mi ugyanezt a Moldvai Köztársaságban. Elvégre az okos ember minden rosszból tanul valami jót. Nos, talán nem is lett volna ér­telme újra felemlegetni e néhány héttel ezelőtt történt eseményt, ha a román miniszterelnök meg­nyilatkozásaiban azóta is rend­szeresen ne csengene vissza mindaz, amit ezen a kormány­ülésen mondott. Legutóbb a me­gyei kormánybiztosokkal tartott konferencián tört ki újra belőle a nemzetféltés, hiszen nem kisebb dolog történt, mint az, hogy a magyar tanügyi miniszter bátor­kodott meghívni román kollégá­ját a Sapientia Egyetem nagyvá­radi megnyitójára. Ami melles­leg nem utolsósorban a magyar adófizetők pénzén jöhetett létre. Az igaz, hogy román területen, de ha a romániai magyar adófi­zetők pénzére máshol van szük­ség. Mondjuk az ortodox egy­háznak egy többmilliárdos épü­let megvásárlására Csíkszereda központjában... A pontot az i-re aztán egy másik esemény tette fel. Az történi ugyanis, hogy Demeter Ervin, hi vatalosan a Magyar Köztársaság ti tokminisztere, magánemberkén Szovátán tartózkodott. És erről - röpködnek a hivatalos megrovó te lefonok és ki tudja, még milyei iratok - a helyi (mellesleg magya nemzetiségű) helyhatósági hiva talnokok nem értesítették a megfe lelő rámán szerveket. Ha másér nem - mondják hivatalos romái helyekről -, legalább azért, hog megfelelő védelmet biztosíthassa nak a magyar miniszternek. Ha bármelyik ország titkosszolg; latának vezetője nyíltan, de látht tatlanul be tud utazni egy mási országba, az nem elsősorban a bi utazót minősíti. Másodsorban pi dig szerintem egy polgármeste nem kimondottan besúgói tevi kenységéért fizetnek. Legalább addig nem, amíg meg nem váltó tátják az ország alkotmányát < törvényeit. Mert sajnos, példa er: az utóbbira is van elég felbolydt világunkban. A magyar titolor niszter jól láthatóan sétált vég Szováta utcáin. A román minis terelnök viszont, ha így folytat] egyre inkább beleszürkül a na; balkáni politikába. A szerző erdélyi munkatársul

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom