Új Szó, 2001. október (54. évfolyam, 225-251. szám)
001-10-29 / 249. szám, hétfő
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. OKTÓBER 29. KOMMENTÁR Kinek a győzelme? SZILVÁSSV JÓZSEF A messziről jött ember nyilván elcsodálkozna azon, hogy miért váltott ki a magyarországi státustörvény ekkor felzúdulást Bukarestben, ahol ugyancsak nagyon jól tudják, hogy Európában már évek óta hatályos több hasonló jogi norma. Például Szlovákiában is, ezért a tájékozatlan ember azt sem értené, hogy mivégre Pozsony időnkénti cinkos Magyarország-ellenes összekacsintása Romániával. Azon is megdöbbenne az illető, hogy a neves európai jogászok minapi állásfoglalását miért tálalta a legtöbb román, szlovák és magyar politikus fényes győzelemként. Ám a térségben élő polgárok - főleg pedig a nemzeti kisebbségiek - már nem lepődnek meg, legfeljebb újra csak elszomorodnak e megnyilvánulások miatt, amelyeket az a feltevés vagy tény gerjeszt, hogy a politikusok főleg Romániában és részben Szlovákiában magyarellenes retorikával még mindig szerezhetnek jó pontokat önmaguk és pártjaik számára. Miként bizonyos magyarországi körökben is megsüvegelik azt, aki felelőtlenül vagy nagyon is tudatosan gyűlölködésre uszít. Mindezek eüenére várható volt, hogy a hangzavar fokozatosan csitulni fog, hiszen a velencei dokumentum világos üzenet: a sátustörvény nincs ellentétben a jelenlegi európai értékrenddel és joggyakorlattal. Jogszerű tehát, ha az anyaország támogatja a határon túli nemzetrész tagjait. Ám csak abban az esetben, ha ez a segítség nemzeti azonosságtudatuk megőrzését szolgálja, s ha a végrehajtás a kedvezményt nyújtó ország hivatalainak a feladata. Ennek az elvnek a valóra váltásában előbbre lépett a Magyar Állandó Értekezlet, ahol legalább az ajánló szervezetek kiválasztásában enyhülni látszik az éles ellentét a Markó Béla vezette RMDSZ-centrum és Tőkés László irányzata között. S ahol Németh Zsolt végre pontosan fogalmazott: a velencei jelentés nem feltétlenül magyar vagy román diadal, hanem az európai kisebbségvédelem új jogi normájának a győzelme. Ezt a nyilvánvaló tényt főleg Budapesten, Bukarestben és Pozsonyban úgy erősíthetik meg, ha véget vernek a győzelemittas harsogásnak, és végre a konszenzuskeresés szándékával ülnek tárgyalóasztalhoz. Csakis így érhető el, hogy az érintett kisebbségiek ne legyenek újra az államközi kapcsolatok túszai és elvtelen pártpropaganda kiszolgáltatottjai, hanem a valóban európai léptékű szomszédpolitika tényleges győzteseiként öntudatosan, megfélemlítés nélkül élhessenek a státustörvény nyújtotta kedvezményekkel. Oxigénhiányos ünnep TÓTH MIHÁLY Nem a kommunizmus bukásának jelentőségéről, hanem Szlovákia pülanatnyi állapotáról tanúskodik, hogy néhány napja a 150 tagú parlament 86 képviselője szavazta meg november 17-e államünneppé nyilvánítását. Történt pedig ez abban az országban, ahol a jelképeket mindig is fontosabbnak tartották a lényegnél. Ismét megbizonyosodhattunk róla, hogy ez az ország mindenről lekésik. Itt még az elront- hatatlan is elromlik. Valóban bársonyos volt a fordulat, és egy év elteltével már a nyúlszívű kibic is biztosra vehette, november 17-ből nem lesz augusztus 21-e. Akkor sem a kurázsi, sem a lelkesedés nem hiányzott (volna) az ünnep törvénybe iktatásához. Most a lehető legalkalmatlanabb pillanatban került rá sor. Az ország lakossága többségének nagyon szerény anyagi viszonyait látva a politikusokban mocorogni kezd a létfenntartási ösztön, és már-már azok se merészelik magukat elszánni a degenerált rezsim bukásának elkötelezett méltatására, akik a tribünökön voltak november 17-e után. Nemcsak azok hibáztathatok a rendszerváltás elfuserálásáért és november 17-e szívekben történő megünneplésének elmaradásáért, akik 1991 után a tulajdonviszonyok megváltoztatásával létrehozták a nagy fordulat nyerteseinek szűk rétegét. Újgazdagtól nem várható el a jelképek megsüve- gelése. Azt se tudta, hogyan jutott vagyonhoz, így annak mentésével, biztonságba helyezésével múlatja idejét. Az értelmiség pedig elgyá- vult, és a rá jellemző naivsággal a rendszerváltás nyerteseitől reméli a koncot. Paradoxon, de főképp a baloldal feladata - és érdeke - lett volna november 17-e szellemének ébren tartása. De nem verődött össze olyan csapat, amelyik a szociáldemokrata hagyományokhoz való visszatérésben látja a megoldást. Késedelmességünk klasszikus példája, hogy 1989 decemberében a Weiss vezette párt „rendszerváltó” kongresszusán 5 perc alatt szőnyeg alá söpörték a szocdemmé való visszaalakulásra tett javaslatot. Szalonszocialistává váltak. Ott asszisztáltak mindennél, ami a bérből élők körében hozzájárult november 17-e emlékének degradálásához. Ott voltak a Munka Törvénykönyvének átfogalmazásánál, és nem egy „rendszerváltó” baloldali ott tartotta a markát (már a HZDS embereként) a privatizációs osztogatásoknál. Jaj, de nehezen határozták el magukat 1994 tavaszán Mečiar megbuktatására! Annyira siettek a hatalomba, hogy mindössze 6 hónapot adtak az átmeneti kormánynak. Természetes, hogy üyen előzmények után légüres térbe került a november 17-e államünneppé nyüvánításáról szóló határozat. WWW.UJSZO.COM Olvasóink online fóruma ♦ Palikám! Én is ideges vagyok, ha rendőr állít meg. Minden ilyesmi jól jön a „médiacápáknak”, a választások előtt pedig a politikai ellenfeleknek is. A rendőrök szerintem sem azzal foglalkoznak sokszor, hogy mi biztonságosabban éljünk. PhiPhi f ♦ A magyar pártnak még nincs priusza. Nem csodálkoznék, ha ebben is Mečiar keze lenne. Joe ♦ Joe, tudsz aludni? Hátha a dunyha alatt ott van Mečiar. Én is ♦ Farkas mondjon le, beismerve ezzel, hogy ittas volt. Nekem ugyan nem volt módom látni a felvételt, de hiszek az eddig leírtaknak. Az, hogy a magyarság bizalmát élvezte, nem jelenti azt, hogy ittasan vezethet! Szégyent hozott ránk, magyarokra, tehát itt az ideje, hogy megváljon a képviselői fizetéstől! Hun ♦ Most majd jön a nagy mosakodás. Nem fordult még elő ebben az országban, hogy bárki bármiről, beismerve hibáját, önként lemondjon! Alf A közölt vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. (Reuters-felvétel) Lépfenepánik. Valaki fél, valaki nem TALLÓZÓ EXPTESSEN Az Olof Palme volt svéd miniszterelnök meggyilkolásával vádolt és később felmentett férfi egyik barátjának többször bevallotta bűnösségét - állítja az illető az Expressen című svéd bulvárlapban. „Christer Pettersson így szólt hozzám: »Persze, hogy én lőttem le, de sohasem fognak elítélni. A fegyver nincs meg«” - idézi a lap Gert Fylkinget. Pettersson kézjegyével is hitelesített egy levelet, amelyben az áll, Pettersson beismerő lépéséhez nagyban hozzájárult az, hogy Palme özvegye csütörtökön ismét őt nevezte meg férje gyilkosaként a sajtóban. Lisbet Palme csütörtökön a Dagens Nyheter című napilapnak adott nyilatkozatában megerősítette álláspontját, mely szerint azt a férfit tartja férje gyilkosának, akit korábban is tettesként nevezett meg. Bírálta a rendőrséget és a bíróságot az ügy kezeléséért. Olof Palmét 1986. február 26-án lőtte le egy merénylő Stockholm központjában, a nyílt utcán, amikor a svéd miniszterelnök feleségével együtt moziból indult hazafelé. Precedensértékű sajtóper van készülőben Csehországban a Respekt című hetilapban megjelent írás miatt Miloš Zeman túllőtt a célon Sajtópereitől, politikusok és újságírók közti éles, késhegyre menő vitákból a rendszerváltás utáni Csehországban nincs hiány. KOKES JÁNOS Ám az a per, amely a jelek szerint most van kibontakozóban a cseh kormány és a Respekt című prágai politikai hetilap között, mégis előzmények nélküli. Miloš Zeman miniszterelnököt ugyanis annyira felbosszantotta egy, a kormányát korrupciós viselkedéssel vádoló Respektben megjelent cikk, hogy a kabinet múlt heti ülése után bejelentette: a kormány büntetőeljárást kíván kezdeményezni az újság ellen mind testületileg, mind minden egyes miniszter külön-külön is, mégpedig azzal a céllal, hogy „a Respekt végre szűnjön meg”. Nos, ez az a félmondat, amelyet az egyébként már teljesen szokványosnak minősíthető, politikusi-újságírói nyílt összetűzés utáni nagy vihart kiváltotta. Petr Holub, a Respekt főszerkesztője a múlt héten megjelent cikkében többek között leszögezte: „Miloš Zeman kormánya a korrupcióval folyó harcot elveszítette, ahogy azt a Transparency International adatai, illetve a miniszterek korrupt viselkedése - a legfiatalabb Brezinától kezdve a legidősebb Grégrrel befejezve - is bizonyítja. Egyébként nem is nagyon igyekezett, hogy átlátható módon adja ki a közbeszerzéseket, vagy korlátozza a felesleges bürokráciát.” Holub írásában a pártok körében elburjánzott korrupciót is bírálta. Például pozitív példaként említette, hogy az ostravai szociáldemokraták a jövő évi választásokra való felkészülés jegyében ajelöltek listáján csak a „megválasztha- tatlan” ötödik helyre voltak hajlandóak besorolni Petr Lachnit pártelnökhelyettest, regionális fejlesztési minisztert, akit a cseh sajtó korrupciós ügyekkel gyanúsít. A miniszterelnök úgy véli, hogy Holub ebben az írásában korrupcióval vádolta meg a kormányt, mint kollektív testületet. „A kormány testületileg bepereli a lapot. Ezenkívül a kormány tagjai külön-külön is bírósághoz fordulnak, és megfelelő pénzbeli kárpótlást fognak kérni, hogy a Respekt végre szűnjön meg. Az így szerzett pénzt a kormánytagok ldzárólag jótékonysági célokra fogják felhasználni” - jelentette ki Zeman a kormány ülése utáni sajtó- értekezleten. Kifejtette: egy-egy miniszter tízmillió koronát fog követelni, tehát a Respektnek 170 milliót kellene fizetnie, ami bizonyára tönkretenné az újságot. A főszerkesztő viszont azt állítja: cikkével csak azt akarta jelezni, hogy a korrupt környezetért a miniszterek viselik a felelősséget. „Ha bebizonyítják, hogy az elmúlt három évben valóban volt haladás a korrupció elleni harcban, akkor szívesen kérek bocsánatot. Én azonban üyen eredményeket sajnos nem látok” - nyüat- kozta Holub. Elismerte, ha valóban üyen hatalmas összeg megfizetésére kötelezné a bíróság a lapot, akkor az a végét jelentené. Szerinte azonban ez az ügy nem olyan egyszerű, s nem lesz egyhamar vége. Ha a kirobbant vita csak ezen a síkon maradt volna, tehát a korrupció meglétéről, illetve nemlétéről szólna, nyilvánvaló, hogy mindkét fél fel tudna hozni a maga érdekében érveket. Zeman például azt, hogy a szociáldemokrata kormányzás idején tették hűvösre Ivó Svoboda volt pénzügyminisztert, pártja korábbi erős emberét, vagy Müan Šrejber volt teniszezőt, aki állítólagos magyar Bács Lajosként müliókat adott Václav Klaus pártjának. Holub pedig elmondhatná, hogy a kormány egyebek között számos hatalmas állami megrendelést adott egyes cégeknek mindenféle versenypályázat nélkül, holott erre törvény kötelezi. Nem vitás, hogy ezek a cégek ezután azért mégiscsak másképpen fognak viszonyulni a szociáldemokratákhoz, mint, mondjuk, Klausék- hoz. Meggyőződésem, hogy ezen a síkon nem is lenne szükség semmiféle bíróságra, a sajtó csak feladatát teljesítette, s Zeman mint megbírált politikus pedig védekezik - akár egy sajtóperrel való fenyegetéssel is. A vita azonban Zemannak azzal a kijelentésével, hogy most már a cél a Respekt megszüntetése, elvüeg is Külföldi hírügynökségek és újságok is gyakran idéznek írásaiból. más síkra terelődött, más politikai dimenziókat kapott. Ezt a kijelentést nemcsak a cseh médiumok és különféle politikusok, hanem számos nemzetközi újságíró-szervezet is azonnal elítélte. Holub bejelentette, hogy az alkotmánybírósághoz, illetve nemzetközi bírósághoz fordul az ügyben, mert Zeman most már a sajtószabadságot, a szólásszabadságot támadta meg. A kormányfő, aki közismert szabadszájúságáról és újság- író-ellenességéről, erről egyelőre nem nyüatkozott. Zeman egyébként már 1998-ban „újságírói pöcegö- dömek” minősítette a Respekten Hasonló minősítést kapott Zeman- tól korábban a Lidové noviny is, a közszolgálati televízió híradósait pedig lecsőcselékezte. A Respekt hetilapról tudni kell, hogy a rendszerváltás terméke, a kilencvenes évek elejétől jelenüt meg, és jelenleg Kari Schwarzenbergnek, Václav Havel cseh államfő volt kancellárjának a tulajdonában van, aki Csehország egyik leggazdagabb embere. Az újság liberális irányzatú, s jelenleg kétségtelenül a legszínvonalasabb csehországi politikai hetilap. Nem véletlen, hogy külföldi hírügynökségek és újságok is gyakran idéznek írásaiból. Zemannak természetesen szíve joga, hogy ne szeresse az újságot, de egy lap betiltását követelni - az már bizony egészen más dolog. Az újság semmiféle törvényt nem sért, tehát nincs alap a betiltására. Amit Zeman javasolt, az a lap gazdasági megsemmisítésére való törekvés, s azzal nem lehet egyetérteni, Uyen- nek a demokráciában nincs helye. Nyüván érzik ezt a kormány tagjai is, mert Zeman legközelebbi hívein kívül többen is nyüvánosan kijelentették, hogy nem szándékoznak semmiféle feljelentést tenni a Respekt ellen. így nyüatkozott Pavel Dostál kultuszminiszter, Vladimír Tvrdík védelmi miniszter vagy Stanislav Gross, a belügyi tárca vezetője. Ugyanakkor Jan Fene mezőgazdasági vagy Miroslav Grégr ipari és kereskedelmi miniszter határozott támogatásáról biztosította Zemant. Ajátszma még folyik, s csak a következő hetekben dől el, hogy végül is müyen bírósági perekre kerül sor valójában az ügy kapcsán. Az esetleges bírósági döntések - ha lesznek Uyenek - azonban nyüván precedensnek számítanak majd, hiszen a kormányfő magas pozíciójából nyü- tan és fenyegető módon közölte egy lap betiltására való törekvését. A szerző prágai munkatársunk Ha szembesülnek a szűkös berlini költségvetés lehetőségeivel, megtanulják, mit is jelent a kormányzati felelősség Vita a reformkommunisták koalícióképességéről DOROGMAN LÁSZLÓ A berlini tartományi választások nyomán újból fellángolt a vita Németországban a reformkommunista párt - a Demokratikus Szocializmus Pártja (PDS) - kormányzati szerepének jogossága körül. Michael Glos, a konzervatív bajor Keresztényszociális Unió (CSU) alsóházi képviselőcsoportjának vezetője úgy véli: a berlini tartományi kormányba való bevonása után a PDS elveszítené a varázsát. „Ausztriában láthattuk, hogy Jörg Haider, a szélsőjobboldali Szabadságpárt populista vezére legott veszített népszerűségéből, mihelyt pártja bekerült a bécsi kormányba” - vélekedett Glos. Szintén a PDS koalíciós szerepe mellett tört lándzsát Günter Grass. A Nobel-díjas író - akinek nézetei a szociáldemokratákéhoz állnak közel, ám gyakran az SPD-n belül is vitát kavar rendhagyó véleményével - a reformkommunistákkal és a környezetvédőkkel alakítandó koalícióra szólította fel a választásból győztesként kikerült SPD vezetőit. „Végzetes dolog volna semmibe venni Kelet-Berlint, ahol a választóknak csaknem a fele a PDS-re szavazott. Isten a tudója, hogy nem szeretem a PDS-t, ismerem a párt hibáit és gyengéit. Ám azt is látom, hogy ez a párt megváltozott. Berlinnek a szaván kellene fognia egy ekkora pártot. Eddig ugyanis a PDS hangzatos ígéretekkel árasztotta el a polgárokat, ám ha majd szembesül a szűkös berlini költségvetés lehetőségeivel, megtanulja, mit is jelent a kormányzati felelősség. Ne fosszuk meg őt ettől az élménytől” - fogalmazott Grass. A szociáldemokraták legszívesebben a Zöldekkel alakítanának új kormány Berlinben, ám a két pártnak nincs többsége a képviselőházban. Emiatt rászorul egy harmadik párt támogatására, amely elvüeg lehetne a liberáüs FDP vagy pedig a PDS. Utóbbi párttal az SPD kettesben is kormányképes tandemet alkotna, ezért a Zöldek körében sokan elutasítják egy üyen hármas koalíció lehetőségét, mivel úgy érzik, pártjuk abban csupán „ötödik kerék” volna. + Az október 21-i választáson a PDS a szavazatok 22,7 százalékát szerezte meg. ♦ Berlin keleti felében csaknem minden második választópolgár (48 százalék) erre a pártra adta a voksát. ♦ A PDS választási sikerének okát abban látják, hogy a volt Kelet- Berlin lakosait egyelőre nem sikerült integrálni az NSZK pártrendszerébe. (m) A szerző az MTI munkatársa
