Új Szó, 2001. október (54. évfolyam, 225-251. szám)
001-10-26 / 247. szám, péntek
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. OKTÓBER 26. : V:V/';6 T: ' -/: .1■ &í1 KOMMENTÁR Bukaresti ügyeskedés TÓTH MIHÁLY Kedvezménytörvényi megoldásként olyat javasolt Románia miniszterelnöke, hogy azt se kiköpni, se lenyelni nem lesz könnyű. Elképzelésének lényege: a nemzethez tartozást bizonyító okmány kiadása körüli államközi jogi bonyodalmak elkerülésére az RMDSZ tagsági igazolványát nyilvánítsák magyarigazolvánnyá. (Nacionalista) román szempontból főképp hosszú távon lenne jelentősége az „aki magyar, az RMDSZ-tag” képlet alkalmazásának. Adrian Nastase javaslata azt is bizonyítja, hogy Bukarest érdekei szempontjából nem csupa hülyegyerekből áll a román politikai elit, amelynek - mellesleg - még felvilágosultabb része is az országvezetés kényelmesebbé tétele gátjának tekinti, hogy Erdélyt mindmáig nem sikerült nemzetiségileg homogénné tenni. Erdély a 2. világháborút követő betelepítések, a falurombolás és a nyelvháború ellenére nem lett egynyelvű országrész; az RMDSZ elnöke még mindig 2 millió magyarra támaszkodva irányíthatja szervezetét, figyelheti a párttagok és a pártonkívüli magyarok reagálását a párt politizálására. Legyünk jó- hiszeműek, próbáljuk elhinni, hogy Románia miniszterelnöke valóban a magyarigazolvány kiadása körüli feszültségek oldása érdekében, nem pedig balkáni nemzetpolitikai perspektívát követve fogalmazta meg javaslatát. Ajóhiszeműségtől vagy annak hiányától függetlenül mindenképpen egy bizonyos irányba hatna a nemzethez tartozás és az RMDSZ-tagság közötti egyenlőségjel. Ebben az irányban haladva csak a kisebbségi egypártrendszer mindörökre való bebetonozásához lehetne eljutni. Márpedig - ezt jól megtapasztalhattuk 40 év alatt - az egypártrendszer „génjeibe” bele van kódolva a degenerálódás. Az 1989-es fordulat idején olyan viszonyok alakultak ki Romániában, hogy a kisebbségi magyarság egyetlen pártba szerveződött, és ez a párt azóta jelentős eredményeket ért el az erdélyi magyarság életének szervezésében. Lehet, évtizedekig az eddigi formája marad meg az erdélyi magyarok politikai szerveződésének, de még egyeden demokratikus politikus se vette magának a bátorságot, hogy azt állísa: örökre szóló ez a szerveződési forma. Innen, Pozsony felől nézve a szó szoros értelmében imponáló az a politikai bölcsesség, amelynek látható jeleként az RMDSZ keretei között megteremtették számos politikai irányzat működésének és érvényesülésének kereteit. A párt és a nemzetrész azonosítása mindenképpen tömeges gerincferdüléshez, a kisebbségi közélet elzülléséhez vezetne. Púder és szemceruza MALINÁK ISTVÁN Kabulban van egy futballpálya, nyugati segélyből épült. Talán sosem játszottak rajta. Jelenleg ott tartják a nyilvános kivégzéseket. Egy nemrégiben, rejtett kamerával forgatott riportfilm bemutatta, amint a tálib rezsim ellenfeleit, a másként gondolkodókat - nem köztörvényes bűnözőket! -s férfiakat és nőket vegyesen, egyszerűen főbelövik. Aztán megkérdezték a tálib külügyminisztert, miért erre használják a pályát. Gátlástalan cinizmussal azt felelte: nincs elég pénzük; ha a Nyugat építene nekik egy korszerűen felszerelt vesztőhelyet, akkor ott végeznék ki a rendszer ellenfeleit. Mindig ez jut eszembe, ha az Afganisztán jövője kapcsán emlegetett slágertémáról, a „mérsékelt táliboknak” az új kormányba való bevonásáról hallok, amire egyébként, Pakisztán nyomására, Washington ígéretet tett. Afganisztán hősei azok a nők, akik tikos házi „szalonokban” lakkoztatják körmüket, sminkeltetik magukat. Vállalva a kockázatot, hogy ezért kivégezhetik őket, jobb esetben levágják a kezüket. Milyen banális és mégis torokszorító, hogy a körömlakk, a púder, a szemceruza az ellenállás jelképe lehet. Ezeket az asszonyokat is meg kellene kérdezni, mi a véleményük a mérsékelt tálibokról. Akiknek a rendszerét divat jejzők sokaságával „ékíteni”: szélsőséges, iszlám fundamentalista, fanatikus stb. Elég lenne annak nevezni, ami: fasiszta. Amerikának nincs vele közvetlen tapasztalata, de Európa megtapasztalhatta: sokféle köntösbe próbálták már bújtatni a fasizmust, de a lényege soha, sehol nem változott. Nemrégiben az orosz, a tádzsik elnök meg az emigráns afgán államfő találkozóján azt mondták, a mérsékelt tálibok bevonása az új kormányba olyan, mintha ‘45 után Európában kormányon hagyták volna a mérsékelt, a jó hitíeristákat. E nyilatkozatnak akkor lehetett volna örülni, ha önzetlenül, erkölcsi meggyőződésből teszik, nem pedig a hatalmi harc, a befolyási övezetek újraosztása vezérli őket. Persze amikor a számára most olyan fontos Musarraf pakisztáni elnöknek Amerika engedményeket tesz, tudja, hogy a tábornok sem egy grállovag. A nagypolitikában a csalást, ámítást, a tisztességtelen módszereket is elfogadhatónak tartják a magasabb célok érdekében. De csak bizonyos határig, különben az így létrehozott torzszülött e célok, az ember, az emberiesség ellen fordul. És ki tudja, ki mondhatja meg, hogy hol az a határ? WWW.UJSZO.COM Olvasóink online fóruma ♦ Mečiar most nagyon népszerű. A helyében én ezt kihasználnám, de mások érdekében. Ha nem a meggazdagodásra gondolna, lehetne olyan, mint a magyarok Göncz Árpi bácsija, akit én még királynak is megválasztanék Magyarországon. Feri ♦ Csak azt csinálta és fogja csinálni, amit a szlovák politikai közeg igényel vagy megen- ded. Más kérdés, hogy hová jutott az ország az ő „tündöklése” alatt... Egyébként én úgy gondolom, hogy ó csak a saját gazdasági lobbicsoportjának bábuja, ergo: ha választások után a pártja győztes lesz is (ha valakik úgy döntenek!), akkor sem lesz kormányfő. Esetleg újra megpályázza - már sajnos több sikerrel - a köztársasági elnöki posztot. Okoska ♦ Egyetértek, Okoska! Köztársasági elnökként szégyen lesz. Pimpőke ♦ Azt hiszem, a jelenleginek is kicsit ki kellene szellőztetnie a fejét. Bevallom, szánom-bánom, én is rá adtam a voksomat. Walaki A közölt vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. Egy törvény és a mezőgazdasági vállalkozókat leginkább sújtó paragrafusai Afgán vadnyugat (TASR/AP-felvétel) Hiába volt a lobbizás, semmi sem változott Január elsejével lépnek életbe az ásványi olajok fogyasztói adójáról szóló, 239/2001. számú törvénynek a mező- gazdasági vállalkozókat leginkább érintő, pontosabban sújtó paragrafusai. V. KRASZNICA MELITTA A jogszabály hiányosságaira még parlamenti megvitatása előtt felhívták a figyelmet az Agrárkamara vezetői, javaslataikat, észrevételeiket megosztották a pénzügyminisztérium, a földművelésügyi minisztérium illetékeseivel, lobbiztak a parlamentben, de mindez kevésnek bizonyult. Emiatt most többszáz mezőgazdasági kisvállalkozó és nagyüzemi vállalatirányító azt kénytelen számolgatni, mennyit is húz ki jövőre a zsebéből az erősen vitatható jogszabály. A gazdálkodókat elsősorban az aggasztja, hogy az említett adótörvény értelmében a tehergépkocsijaikba nem tankolhatnak kedvező fogyasztói adójú gázolajat, amivel - a szakértők számítása szerint - évente 450-500 millió koronával rövidíti meg az állam az ágazatot. A hazai mezőgazdasági géppark ugyanis átlagosan 30-40 százalékban tehergépkocsikra épül, a szállításnak például 70 százalékát tehergépkocsik bonyolítják le. A törvény megalkotói ezt teljesen figyelmen kívül hagyták, a jogharmonizációra való hivatkozással automatikusan átvették az európai uniós gyakorlatot, amely az ottani gépszerkezeten alapszik. Az adócsalások megelőzését hivatott szolgálni a törvénynek az a része, amely a kedvező adózású gázolaj festését írja elő. Úgy tűnik azonban, ezzel is túllőttek a célon a jogalkotók. Mindazoknak ugyanis, akik jogosultak ilyen gázolaj használatára, egyébként is regisztKét hónap van hátra a vitatott paragrafusok életbe lépéséig. ráitatniuk kell magukat a helyileg illetékes vámhivatalban. (Vigyázat! A regisztrációs határidő október 31.; aki lekési, teljesen kimarad a kedvezményből.) Tehát az ott kiállított vételezői igazolványok jelentenék a garanciát arra, hogy illetéktelenek ne juthassanak olcsóbb üzemanyaghoz. A törvény előírja azt is, hogy a színezett, úgynevezett piros gázolaj nyilvántartott forgalmazóinak 5 millió koronás adóbiztosítékot kell letenniük, függetlenül az eladott gázolaj mennyiségétől. Félő, hogy erre több üzemanyag- töltő állomás nem lesz hajladnó, mivel a piros gázolajra egyébként is külön tartályt kellene kialakítaniuk, ami tovább növeli költségeiket. így könnyen előfordulhat, hogy a gazdálkodóknak több kilométert kell majd megtenniük, míg olyan benzinkutat találnak, ahol hozzájutnak az olcsóbb gázolajhoz. Ami, az utazással járó többletköltségekkel együtt, már nem is biztos, hogy olcsóbb lesz a teljes térítésűnél. Két hónap van hátra a vitatott paragrafusok életbe lépéséig. Az Agrárkamara a sikertelen év eleji lobbizást követően hónapok óta a törvény módosítását szorgalmazza, de az idő előrehaladtával nagyon úgy tűnik, hogy ez az igyekezetük is eredménytelen lesz. A gazdálkodók számára pedig nem marad más hátra, mint hogy összeszorított foggal osszanak, szorozzanak, keressék a már rég nem létező tartalékokat, amelyből fedezhetik az új jogszabály okozta többletköltségeket. Ha egyáltalán van még kedvük a számolgatáshoz, de leginkább a földműveléshez... TALLÓZÓ SME Kedden postázta a kormányhivatal speciális osztálya a korrupcióellenes kézikönyvet az állami hivataloknak.' A napilap szerint a könyv nem vonatkozik Alojz Rajníčra, Mikuláš Dzurinda tanácsadójára, a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió tisztségviselőjére, a Mária Valéria híd újjáépítéséről ismert vállalat vezetőségi tagjára. Raj nič ugyanis nem állami alkalmazott, viszont funkcióiból adódóan a korrupció gyanúja nála is felmerülhet., Ivan Simko belügyminiszter szerint Raj- nič legalább egy éve nem miniszterelnöki tanácsadó. „Talán azért szerepel a neve még mindig a kormány honlapján, mert időközben nem frissítették” - véli Šimko. Ivan Miklós miniszterelnök-helyettes nem volt hajlandó nyüatkozni. PRAVDA Hetvenkétmillió koronát különített el az egészségügyi minisztérium a két hónapon belül megvalósítandó, a vastagbélrák megelőzését célzó tervezetre. Peter Lipták orvos szerint rengeteg a tisztázatlan kérdés és félő, a projektumból nem lesz semmi, csak valaki ismét megtörni a zsebét. A programra szükség van, főleg az ötven év fölötti polgárokat érinti. 1987-ben 100 ezer lakosra jutott 37 új beteg, tíz évvel később ez a szám 49-re nőtt, és ez a fajta rák egyre nagyobb veszélyt jelent. WPROST Két nappal a New York-i Világkereskedelmi Központ (WTC) ellen elkövetett merénylet előtt a varsói Okecie repülőtéren Ahmed S. jemeni állampolgár poggyászában egy öngyújtót találtak, amely gombnyomásra késsé változott. Pontosan ilyen öngyújtónak álcázott késeket használtak a szeptember 11-i terrortámadások során, a repülőgépek eltérítésénél a merénylők. Ahmed S. öngyújtója felkeltette a lengyel határőrség gyanúját. A férfit kihallgatták, a kést pedig azonnal továbbították az amerikai titkosszolgálatoknak. Ez volt az a fontos lengyel nyom, amelyről Janusz Palubicki, az előző kormány titkosszolgálatokat felügyelő minisztere beszélt - írta legújabb számában a lengyel képes hetilap. Szeptember 25-én Németországban letartóztatták a merénylőkkel kapcsolatban álló Fajez Banihaszant, aki több útlevelet (német, kuvaiti, szaúdi és egyiptomi) használt. Nagyon valószínű, hogy az utóbbi két évben Poznanban bérelt lakást, alig kétszáz méterre a lengyel belbiztonság (UOP) ottani székhelyétől. Szeptember elején Németországba távozott, és azóta nem tért vissza. Semmilyen értesítést nem hagyott a vele lakó lengyel nőnek, sem a lakás tulajdonosának. Senki nem tudja pontosan, mennyi muníció van az IRA kezén, valószínűleg az amerikai és a brit kormány sem Szeptember 11. „oldalvize”: fegyverátadás ACZÉL ENDRE Ha jól számolom, most már több mint hét éve annak, hogy az ír Köz- társasági Hadsereg - ha ideiglenesen is - beszüntette „hadműveleteid’ Észak-írországban, azaz brit földön. Azóta csak szórványos bomba- robbantások voltak, amelyeket azonban - az emlékezetben is! - elhomályosítottak a politikai fejlemények. 1997-ben Tony Blair friss miniszterelnökként fogadta hivatalában Gerry Adamst, az IRA politikai képviseletét ellátó Sinn Fein párt vezérét (üyen kapcsolat a brit kormány és az ír republikánusok között 75 éve nem jött létre), rá egy évre pedig megszületett a „nagypénteki békeegyezmény’, mely történelmi értelemben is legitimálta a protestáns-katolikus hatalommegosztást Észak-írország politikai erői között. Ennek elfogadása több mint korszakos fejlemény volt a republikánus (ír katolikus) gondolkodásban, amely addig a többséget csak összír - tehát az ír Köztársaságot is magában foglaló, automatikusan katolikus többségű - keretek között tudta elképzelni. Egy korszakos fejlemény azonban, dacára annak, hogy benne volt a nagypénteki békében, írott malaszt maradt mostanáig: az IRA fegyvereinek leadása, „használaton kívül helyezése”. Nincs helyünk arra, hogy a bizal- madanság különféle rétegeit itt felfejtsük, legyen elég annyi, hogy minden ígéret és mozgás dacára e földalatti és vélhetően több csoportra szakadt ír nacionalista mozgalom az Amerikát ért szeptember 11-i terrortámadásig lényegében kibújt még a maga által vállalt kötelezettségek teljesítése alól is. De ugyanezt szeptember 11. után már nem tehette meg: ez dolgozatunk eszmei mondanivalója. Tudni kell, hogy Gerry Adamst előbb fogadták a Fehér Házban, mint a Downing Streeten. Tudni kell, hogy az ír re- publikanizmus legerősebb érzelmi hátországa (az ismert migrációs, etnikai okok miatt) az Egyesült Államokban lakozott és lakozik. Ergo valamilyen formában - tegyük hozzá: inkább erős formában, mint gyöngében - e mozgalom reagálni volt kényeién az Amerikát ért terrortámadásokra. Az egyszerűség kedvéért azt mondanám, gesztust kellett tennie. Két irányban egyszerre. Bush felé és Blair felé, lévén ők ketten a terrorizmus ellen folyó nemzetközi hadviselés fő-fő teherviselői, bár ír szempontból ellenérdekű játékosok. Az IRA-nak lépnie kellett, bizonyítandó azt, hogy az Kibújt még a maga által vállalt kötelezettségek teljesítése alól is. IRA, ha valaha az volt is, ma már nem terrorszervezet, politikai céljait nem terrorral, azaz nem fegyverrel akarja megvalósítani, hanem politikai eszközökkel. A gesztus jelképi. Senki nem tudja pontosan, mennyi fegyver van az IRÁ kezén - vélhetően az amerikai és a brit kormány sem. De annak a huzakodásnak, amely a szervezet és az IRA- fegyverek leadásának ellenőrzését végző nemzetközi testület (IICD) között zajlott, véget kellett vetni. Ami, az IICD által most már megerősítetten meg is történt. A fegyverek egy része valóban - ellenőrzött módon - megsemmisült. Az úton megtették az első lépést; most ez volt a fontos. Különös belpolitikai ok egyébként nem volt rá, amit azért is illik hangsúlyozni, mert az IRA mindig ilyeneket hozott fel a fegyverleadás késleltetésének indokolására Szeptember 11. az egyetlen élő és valós ok. Ennek a történelmi dátumnak a jelentőségét a Sinn Fein vezetői nyomban felismerték. Adams és Martin McGuin- ness a nyüvánosság elé mentek azzal az ötletükkel, hogy az IRA-nak „utat kell törnie” - az IRA pedig hallgatott politikusainak a szavára. Harmadik út nem volt. Ha valakinek - mondjuk, a macedóniai albánok fegyvereinek elhallgattatása és leadása után - kétsége lett volna afelől, hogy szeptember 11. átfestette a világ arcának egy részét, az most újabb, szinte perdöntő érvet kapott az ellenkezője mögé.
