Új Szó, 2001. október (54. évfolyam, 225-251. szám)

001-10-26 / 247. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. OKTÓBER 26. : V:V/';6 T: ' -/: .1■ &í1 KOMMENTÁR Bukaresti ügyeskedés TÓTH MIHÁLY Kedvezménytörvényi megoldásként olyat javasolt Románia minisz­terelnöke, hogy azt se kiköpni, se lenyelni nem lesz könnyű. Elkép­zelésének lényege: a nemzethez tartozást bizonyító okmány kiadá­sa körüli államközi jogi bonyodalmak elkerülésére az RMDSZ tag­sági igazolványát nyilvánítsák magyarigazolvánnyá. (Nacionalista) román szempontból főképp hosszú távon lenne jelentősége az „aki magyar, az RMDSZ-tag” képlet alkalmazásának. Adrian Nastase ja­vaslata azt is bizonyítja, hogy Bukarest érdekei szempontjából nem csupa hülyegyerekből áll a román politikai elit, amelynek - melles­leg - még felvilágosultabb része is az országvezetés kényelmesebbé tétele gátjának tekinti, hogy Erdélyt mindmáig nem sikerült nem­zetiségileg homogénné tenni. Erdély a 2. világháborút követő bete­lepítések, a falurombolás és a nyelvháború ellenére nem lett egy­nyelvű országrész; az RMDSZ elnöke még mindig 2 millió magyar­ra támaszkodva irányíthatja szervezetét, figyelheti a párttagok és a pártonkívüli magyarok reagálását a párt politizálására. Legyünk jó- hiszeműek, próbáljuk elhinni, hogy Románia miniszterelnöke való­ban a magyarigazolvány kiadása körüli feszültségek oldása érdeké­ben, nem pedig balkáni nemzetpolitikai perspektívát követve fogal­mazta meg javaslatát. Ajóhiszeműségtől vagy annak hiányától füg­getlenül mindenképpen egy bizonyos irányba hatna a nemzethez tartozás és az RMDSZ-tagság közötti egyenlőségjel. Ebben az irányban haladva csak a kisebbségi egypártrendszer mindörökre való bebetonozásához lehetne eljutni. Márpedig - ezt jól megta­pasztalhattuk 40 év alatt - az egypártrendszer „génjeibe” bele van kódolva a degenerálódás. Az 1989-es fordulat idején olyan viszo­nyok alakultak ki Romániában, hogy a kisebbségi magyarság egyetlen pártba szerveződött, és ez a párt azóta jelentős eredmé­nyeket ért el az erdélyi magyarság életének szervezésében. Lehet, évtizedekig az eddigi formája marad meg az erdélyi magyarok po­litikai szerveződésének, de még egyeden demokratikus politikus se vette magának a bátorságot, hogy azt állísa: örökre szóló ez a szer­veződési forma. Innen, Pozsony felől nézve a szó szoros értelmé­ben imponáló az a politikai bölcsesség, amelynek látható jeleként az RMDSZ keretei között megteremtették számos politikai irányzat működésének és érvényesülésének kereteit. A párt és a nemzetrész azonosítása mindenképpen tömeges gerincferdüléshez, a kisebbsé­gi közélet elzülléséhez vezetne. Púder és szemceruza MALINÁK ISTVÁN Kabulban van egy futballpálya, nyugati segélyből épült. Talán so­sem játszottak rajta. Jelenleg ott tartják a nyilvános kivégzéseket. Egy nemrégiben, rejtett kamerával forgatott riportfilm bemutatta, amint a tálib rezsim ellenfeleit, a másként gondolkodókat - nem köztörvényes bűnözőket! -s férfiakat és nőket vegyesen, egy­szerűen főbelövik. Aztán megkérdezték a tálib külügyminisztert, miért erre használják a pályát. Gátlástalan cinizmussal azt felelte: nincs elég pénzük; ha a Nyugat építene nekik egy korszerűen fel­szerelt vesztőhelyet, akkor ott végeznék ki a rendszer ellenfeleit. Mindig ez jut eszembe, ha az Afganisztán jövője kapcsán emlege­tett slágertémáról, a „mérsékelt táliboknak” az új kormányba való bevonásáról hallok, amire egyébként, Pakisztán nyomására, Was­hington ígéretet tett. Afganisztán hősei azok a nők, akik tikos házi „szalonokban” lakkoztatják körmüket, sminkeltetik magukat. Vál­lalva a kockázatot, hogy ezért kivégezhetik őket, jobb esetben le­vágják a kezüket. Milyen banális és mégis torokszorító, hogy a kö­römlakk, a púder, a szemceruza az ellenállás jelképe lehet. Ezeket az asszonyokat is meg kellene kérdezni, mi a véleményük a mérsé­kelt tálibokról. Akiknek a rendszerét divat jejzők sokaságával „ékí­teni”: szélsőséges, iszlám fundamentalista, fanatikus stb. Elég len­ne annak nevezni, ami: fasiszta. Amerikának nincs vele közvetlen tapasztalata, de Európa megtapasztalhatta: sokféle köntösbe pró­bálták már bújtatni a fasizmust, de a lényege soha, sehol nem vál­tozott. Nemrégiben az orosz, a tádzsik elnök meg az emigráns af­gán államfő találkozóján azt mondták, a mérsékelt tálibok bevoná­sa az új kormányba olyan, mintha ‘45 után Európában kormányon hagyták volna a mérsékelt, a jó hitíeristákat. E nyilatkozatnak ak­kor lehetett volna örülni, ha önzetlenül, erkölcsi meggyőződésből teszik, nem pedig a hatalmi harc, a befolyási övezetek újraosztása vezérli őket. Persze amikor a számára most olyan fontos Musarraf pakisztáni elnöknek Amerika engedményeket tesz, tudja, hogy a tábornok sem egy grállovag. A nagypolitikában a csalást, ámítást, a tisztességtelen módszereket is elfogadhatónak tartják a magasabb célok érdekében. De csak bizonyos határig, különben az így létre­hozott torzszülött e célok, az ember, az emberiesség ellen fordul. És ki tudja, ki mondhatja meg, hogy hol az a határ? WWW.UJSZO.COM Olvasóink online fóruma ♦ Mečiar most nagyon nép­szerű. A helyében én ezt kihasz­nálnám, de mások érdekében. Ha nem a meggazdagodásra gondolna, lehetne olyan, mint a magyarok Göncz Árpi bácsija, akit én még királynak is megvá­lasztanék Magyarországon. Feri ♦ Csak azt csinálta és fogja csinálni, amit a szlovák politi­kai közeg igényel vagy megen- ded. Más kérdés, hogy hová ju­tott az ország az ő „tündöklé­se” alatt... Egyébként én úgy gondolom, hogy ó csak a saját gazdasági lobbicsoportjának bábuja, ergo: ha választások után a pártja győztes lesz is (ha valakik úgy döntenek!), akkor sem lesz kormányfő. Esetleg újra megpályázza - már sajnos több sikerrel - a köztársasági elnöki posztot. Okoska ♦ Egyetértek, Okoska! Köztár­sasági elnökként szégyen lesz. Pimpőke ♦ Azt hiszem, a jelenleginek is kicsit ki kellene szellőztetnie a fe­jét. Bevallom, szánom-bánom, én is rá adtam a voksomat. Walaki A közölt vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. Egy törvény és a mezőgazdasági vállalkozókat leginkább sújtó paragrafusai Afgán vadnyugat (TASR/AP-felvétel) Hiába volt a lobbizás, semmi sem változott Január elsejével lépnek élet­be az ásványi olajok fogyasz­tói adójáról szóló, 239/2001. számú törvénynek a mező- gazdasági vállalkozókat leg­inkább érintő, pontosabban sújtó paragrafusai. V. KRASZNICA MELITTA A jogszabály hiányosságaira még parlamenti megvitatása előtt fel­hívták a figyelmet az Agrárkamara vezetői, javaslataikat, észrevételei­ket megosztották a pénzügymi­nisztérium, a földművelésügyi mi­nisztérium illetékeseivel, lobbiztak a parlamentben, de mindez kevés­nek bizonyult. Emiatt most több­száz mezőgazdasági kisvállalkozó és nagyüzemi vállalatirányító azt kénytelen számolgatni, mennyit is húz ki jövőre a zsebéből az erősen vitatható jogszabály. A gazdálkodókat elsősorban az ag­gasztja, hogy az említett adótör­vény értelmében a tehergépkocsi­jaikba nem tankolhatnak kedvező fogyasztói adójú gázolajat, amivel - a szakértők számítása szerint - évente 450-500 millió koronával rövidíti meg az állam az ágazatot. A hazai mezőgazdasági géppark ugyanis átlagosan 30-40 százalék­ban tehergépkocsikra épül, a szál­lításnak például 70 százalékát te­hergépkocsik bonyolítják le. A törvény megalkotói ezt teljesen figyelmen kívül hagyták, a joghar­monizációra való hivatkozással automatikusan átvették az európai uniós gyakorlatot, amely az ottani gépszerkezeten alapszik. Az adócsalások megelőzését hiva­tott szolgálni a törvénynek az a ré­sze, amely a kedvező adózású gáz­olaj festését írja elő. Úgy tűnik azonban, ezzel is túllőttek a célon a jogalkotók. Mindazoknak ugyan­is, akik jogosultak ilyen gázolaj használatára, egyébként is regiszt­Két hónap van hátra a vitatott paragrafusok életbe lépéséig. ráitatniuk kell magukat a helyileg illetékes vámhivatalban. (Vigyá­zat! A regisztrációs határidő októ­ber 31.; aki lekési, teljesen kima­rad a kedvezményből.) Tehát az ott kiállított vételezői igazolvá­nyok jelentenék a garanciát arra, hogy illetéktelenek ne juthassanak olcsóbb üzemanyaghoz. A törvény előírja azt is, hogy a színezett, úgynevezett piros gáz­olaj nyilvántartott forgalmazói­nak 5 millió koronás adóbiztosí­tékot kell letenniük, függetlenül az eladott gázolaj mennyiségétől. Félő, hogy erre több üzemanyag- töltő állomás nem lesz hajladnó, mivel a piros gázolajra egyébként is külön tartályt kellene kialakí­taniuk, ami tovább növeli költsé­geiket. így könnyen előfordulhat, hogy a gazdálkodóknak több ki­lométert kell majd megtenniük, míg olyan benzinkutat találnak, ahol hozzájutnak az olcsóbb gáz­olajhoz. Ami, az utazással járó többletköltségekkel együtt, már nem is biztos, hogy olcsóbb lesz a teljes térítésűnél. Két hónap van hátra a vitatott pa­ragrafusok életbe lépéséig. Az Ag­rárkamara a sikertelen év eleji lob­bizást követően hónapok óta a tör­vény módosítását szorgalmazza, de az idő előrehaladtával nagyon úgy tűnik, hogy ez az igyekezetük is eredménytelen lesz. A gazdálko­dók számára pedig nem marad más hátra, mint hogy összeszorí­tott foggal osszanak, szorozzanak, keressék a már rég nem létező tar­talékokat, amelyből fedezhetik az új jogszabály okozta többletköltsé­geket. Ha egyáltalán van még ked­vük a számolgatáshoz, de legin­kább a földműveléshez... TALLÓZÓ SME Kedden postázta a kormányhivatal speciális osztálya a korrupcióelle­nes kézikönyvet az állami hivatalok­nak.' A napilap szerint a könyv nem vonatkozik Alojz Rajníčra, Mikuláš Dzurinda tanácsadójára, a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió tisztségviselőjére, a Mária Valéria híd újjáépítéséről ismert vállalat ve­zetőségi tagjára. Raj nič ugyanis nem állami alkalmazott, viszont funkcióiból adódóan a korrupció gyanúja nála is felmerülhet., Ivan Simko belügyminiszter szerint Raj- nič legalább egy éve nem miniszter­elnöki tanácsadó. „Talán azért sze­repel a neve még mindig a kormány honlapján, mert időközben nem frissítették” - véli Šimko. Ivan Mik­lós miniszterelnök-helyettes nem volt hajlandó nyüatkozni. PRAVDA Hetvenkétmillió koronát különített el az egészségügyi minisztérium a két hónapon belül megvalósítandó, a vastagbélrák megelőzését célzó tervezetre. Peter Lipták orvos sze­rint rengeteg a tisztázatlan kérdés és félő, a projektumból nem lesz semmi, csak valaki ismét megtörni a zsebét. A programra szükség van, főleg az ötven év fölötti polgárokat érinti. 1987-ben 100 ezer lakosra ju­tott 37 új beteg, tíz évvel később ez a szám 49-re nőtt, és ez a fajta rák egyre nagyobb veszélyt jelent. WPROST Két nappal a New York-i Világke­reskedelmi Központ (WTC) ellen elkövetett merénylet előtt a varsói Okecie repülőtéren Ahmed S. je­meni állampolgár poggyászában egy öngyújtót találtak, amely gombnyomásra késsé változott. Pontosan ilyen öngyújtónak álcá­zott késeket használtak a szeptem­ber 11-i terrortámadások során, a repülőgépek eltérítésénél a me­rénylők. Ahmed S. öngyújtója fel­keltette a lengyel határőrség gya­núját. A férfit kihallgatták, a kést pedig azonnal továbbították az amerikai titkosszolgálatoknak. Ez volt az a fontos lengyel nyom, amelyről Janusz Palubicki, az előző kormány titkosszolgálatokat felügyelő minisztere beszélt - írta legújabb számában a lengyel ké­pes hetilap. Szeptember 25-én Né­metországban letartóztatták a me­rénylőkkel kapcsolatban álló Fajez Banihaszant, aki több útlevelet (német, kuvaiti, szaúdi és egyipto­mi) használt. Nagyon valószínű, hogy az utóbbi két évben Poznan­ban bérelt lakást, alig kétszáz mé­terre a lengyel belbiztonság (UOP) ottani székhelyétől. Szeptember elején Németországba távozott, és azóta nem tért vissza. Semmilyen értesítést nem hagyott a vele lakó lengyel nőnek, sem a lakás tulaj­donosának. Senki nem tudja pontosan, mennyi muníció van az IRA kezén, valószínűleg az amerikai és a brit kormány sem Szeptember 11. „oldalvize”: fegyverátadás ACZÉL ENDRE Ha jól számolom, most már több mint hét éve annak, hogy az ír Köz- társasági Hadsereg - ha ideiglene­sen is - beszüntette „hadművelete­id’ Észak-írországban, azaz brit föl­dön. Azóta csak szórványos bomba- robbantások voltak, amelyeket azonban - az emlékezetben is! - el­homályosítottak a politikai fejlemé­nyek. 1997-ben Tony Blair friss mi­niszterelnökként fogadta hivatalá­ban Gerry Adamst, az IRA politikai képviseletét ellátó Sinn Fein párt vezérét (üyen kapcsolat a brit kor­mány és az ír republikánusok kö­zött 75 éve nem jött létre), rá egy évre pedig megszületett a „nagy­pénteki békeegyezmény’, mely tör­ténelmi értelemben is legitimálta a protestáns-katolikus hatalomme­gosztást Észak-írország politikai erői között. Ennek elfogadása több mint korszakos fejlemény volt a re­publikánus (ír katolikus) gondolko­dásban, amely addig a többséget csak összír - tehát az ír Köztársa­ságot is magában foglaló, automati­kusan katolikus többségű - keretek között tudta elképzelni. Egy korsza­kos fejlemény azonban, dacára an­nak, hogy benne volt a nagypénteki békében, írott malaszt maradt mos­tanáig: az IRA fegyvereinek leadá­sa, „használaton kívül helyezése”. Nincs helyünk arra, hogy a bizal- madanság különféle rétegeit itt fel­fejtsük, legyen elég annyi, hogy minden ígéret és mozgás dacára e földalatti és vélhetően több cso­portra szakadt ír nacionalista moz­galom az Amerikát ért szeptember 11-i terrortámadásig lényegében kibújt még a maga által vállalt köte­lezettségek teljesítése alól is. De ugyanezt szeptember 11. után már nem tehette meg: ez dolgozatunk eszmei mondanivalója. Tudni kell, hogy Gerry Adamst előbb fogadták a Fehér Házban, mint a Downing Streeten. Tudni kell, hogy az ír re- publikanizmus legerősebb érzelmi hátországa (az ismert migrációs, etnikai okok miatt) az Egyesült Ál­lamokban lakozott és lakozik. Ergo valamilyen formában - tegyük hoz­zá: inkább erős formában, mint gyöngében - e mozgalom reagálni volt kényeién az Amerikát ért ter­rortámadásokra. Az egyszerűség kedvéért azt mondanám, gesztust kellett tennie. Két irányban egy­szerre. Bush felé és Blair felé, lévén ők ketten a terrorizmus ellen folyó nemzetközi hadviselés fő-fő teher­viselői, bár ír szempontból ellenér­dekű játékosok. Az IRA-nak lépnie kellett, bizonyítandó azt, hogy az Kibújt még a maga által vállalt kötelezettsé­gek teljesítése alól is. IRA, ha valaha az volt is, ma már nem terrorszervezet, politikai célja­it nem terrorral, azaz nem fegyver­rel akarja megvalósítani, hanem politikai eszközökkel. A gesztus jel­képi. Senki nem tudja pontosan, mennyi fegyver van az IRÁ kezén - vélhetően az amerikai és a brit kor­mány sem. De annak a huzakodás­nak, amely a szervezet és az IRA- fegyverek leadásának ellenőrzését végző nemzetközi testület (IICD) között zajlott, véget kellett vetni. Ami, az IICD által most már meg­erősítetten meg is történt. A fegyve­rek egy része valóban - ellenőrzött módon - megsemmisült. Az úton megtették az első lépést; most ez volt a fontos. Különös belpolitikai ok egyébként nem volt rá, amit azért is illik hangsúlyozni, mert az IRA mindig ilyeneket hozott fel a fegyverleadás késleltetésének indo­kolására Szeptember 11. az egyet­len élő és valós ok. Ennek a törté­nelmi dátumnak a jelentőségét a Sinn Fein vezetői nyomban felis­merték. Adams és Martin McGuin- ness a nyüvánosság elé mentek az­zal az ötletükkel, hogy az IRA-nak „utat kell törnie” - az IRA pedig hallgatott politikusainak a szavára. Harmadik út nem volt. Ha valaki­nek - mondjuk, a macedóniai albá­nok fegyvereinek elhallgattatása és leadása után - kétsége lett volna afelől, hogy szeptember 11. átfes­tette a világ arcának egy részét, az most újabb, szinte perdöntő érvet kapott az ellenkezője mögé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom