Új Szó, 2001. október (54. évfolyam, 225-251. szám)
001-10-24 / 245. szám, szerda
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2001. OKTÓBER 24. A Böngésző nyertesei A Vasárnap 42. számában feltett kérdésre a helyes válasz: 1868. április 22. E héten az 500-500 koronát Kurucz Irma pozsonyi, Paholík Timót zsélyi és Szappanos Gyuláné demői olvasónk nyerte. Gratulálunk! A fotográfia magyar úttörőiről Dunaszerdahely. A Vámbéry Irodalmi Kávéházban holnap 18 órától Bödők Zsigmond Magyar feltalálók I. című munkáját mutatja be Kovács László, a Somoijai Magyar Tannyelvű Gimnázium igazgatója. A NAP Kiadó gondozásában, a huszonöt kötetesre tervezett Magyar Talentum sorozat harmadik darabjaként megjelent könyv arról szól, mivel járultak hozzá a magyarok a fényképezés fejlődéséhez. A rendezvényen Bödők Zsigmond a következő kötetek témáját is ismerteti, (ú) Újra amatőr pop-rock fesztivál Győrött Győr. 2001. november 24-én ötödik alkalommal rendezik meg a Balázs Béla Általános Művelődési Központban a már hagyományosnak mondható pop- és rockfesztivált. A szervezők ezúttal is várják a szlovákiai magyar amatőr énekesek és zenekarok jelentkezését. A nevezés módja és tarifája nem változott: jelentkezni tetszés szerinti hanghordozón bárkinek, bármilyen műfajban lehet, kitétel csupán a felvétel értékelhető minősége, továbbá a hossza (nem haladhatja meg az 5 percet). A rendezvényre - előzsűrizés alapján - a legjobb húsz előadó kap meghívást. Beküldési határidő: 2001. október 31. A fesztiválon való részvétel díja 1000 Ft/fő. A felvételeket a következő címre várják: Balázs Béla Általános Művelődési Központ, Pop- és Rockfesztivál, 9024 Győr, Ikva u. 70. Tel: 0036/96429-033,15-ös mellék, vagy 0036/203133-555. E- mail: balazsbela@vianovo.hu . (lager) FELHÍVÁS A Somorjai Városi Művelődési Központ a 2001/2002-es színházi évadban kedvezményes bérletet hirdet felnőtteknek 520 koronáért, gyermekeknek és nyugdíjasoknak 410 koronáért. A bérlet az Édes Ánna, az Amadeus, A tizedes meg a többiek, a Galócza, a Papa és mama bonyodalmai, valamint A Yonkers-i árvák című darabra érvényes. A komáromi Jókai Színház társulata öt, a kassai Thália Színház pedig egy darabbal vendégszerepei az idei évadban Somorján. SZÍNHÁZ ____________________POZSONY____________________ SZ LOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Hattyúk tava 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Marat/Sade 19 KIS SZÍNPAD: Picasso a Lapin Agile bárban 19 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Pink Floyd, Ritmusban 10 MOZI POZSONY HVIEZDA: A majmok bolygója (am.) 15.30, 18, 20.30 MÚZEUM: Támadás az ismeredenből (jap.) 19 CHARLIE CENTRUM: Közönyösök (ol.-ff.) Kiűzetés a paradicsomból (cseh) 17.15 Pearl Harbor - Égi háború (am.) 19.30 Három szezon (am.-viet.) 20 Próféták és poéták (cseh) 19.30 KASSA DRUŽBA: Kémkölykök (amerikai) 16,18, 20 TATRA: Taxi 2. (francia) 16, 18, 20 CAPITOL: A. I. - Mesterséges értelem (amerikai) 15.30,18, 20.30 ÚSMEV: A majmok bolygója (amerikai) 16,18.15, 20.30 IMPULZ: Elfelejtett szenvedély (amerikai) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA LÉVA - JUNIOR: Blow Dry (am.) 16.30, 19 GALÁNTA - VMK: Malena (ol.-am.) 17.30, 20 GYŐR PLAZA: A. I. - Mesterséges értelem (am.) 17.30, 20.15 Bridget Jones naplója (ang.-am.) 14, 16, 18, 20 Corelli kapitány mandolinja (am.-ang.-fr.) 17.30, 20 Get Carter (am.) 13, 15.15 Horrorra akadva 2 (am.) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Jurassic Park 3. (am.) 18, 20 Kémkölykök (am.) 14, 16 A majmok bolygója (am.) 15, 17.30, 20 Moulin Rouge (am.) 14.45, 17.15, 19.45 Neveletlen hercegnő (am.) 13.15, 15.30, 17.45, 20 A héten tartják František A. Brabec cseh rendező három Cseh Oroszlánnal kitüntetett Balladák című filmjének szlovákiai bemutatóját. A több nemzetközi fesztiválon sikerrel szerepelt opus hét történetet jelenít meg Karel Jaromír Erben balladaköltészetéből. (Fotó: Itafilm) Hetven esztendeje született és húsz éve halt meg Huszárik Zoltán, a magyar film utolérhetetlen képírója Fénnyel jött és fénnyel ment Azok nyelvén is értett, akik már réges-rég magukban beszéltek (Markovics Ferenc felvétele) Kapitány volt ő is. Fenséges kapitány a szindbádi hajón, ahogy Krúdy Gyuláról írta Nagy László. Nincs még egy olyan kapitány a magyar filmművészet tengerén, mint amilyen Huszárik Zoltán volt. Tizenöt évig járta a háborgó nagy vizeket. SZABÓ G. LÁSZLÓ Tizenöt év: öt rövid- és két játékfilm. Elégia, Amerigo Tot, Capriccio, Tisztelet az öregasszonyoknak, A piacere. Ez az első öt. Szindbád, Csontváry - a két egész estét betöltő. Nekem a Szindbád: lovak a friss hóban. A csilingelő szán. Sétányok. Őszi lépcsők. Finom kis csókok a temetőben. A nádról csöpögő víz. Harmatos virágkelyhek. Szemérmes ablakok. Hajnali kakasszó. Faliórák. Kalapok. Préselt levelek egy régi szakácskönyvben. Ernyő a fűben. Rozsdás kerítések. Mállott falak, százéves háztetők. Gyűrött kezek a gyertyák fényében. Nők. Se- tétke légies alakja. A Virágáruslány feloldhatatlan fájdalma. Fanny, a szentimentális. Fruzsina és a lep- kés cipők. A pókfonálhajú Imola. A Tél Tündére a befagyott tavon. Amália mit sem sejtő arca. Paula megbékélt mosolya. És persze Maj- munka, a törődés, az anyáskodás, a vigasz és az oltalom idős királynéja, aki nem vár és nem ígér semmit. Lángoló, vágyakozó, szerelemre éhes, könnyelmű, csacsogó nők. Édes hazugságra váró hisztérikák. Ártatlan hajadonok. Elhagyottan is hűségesek. Szeretve is tisztességtelenek. Boldogok és örök szenvedők. És persze Szindbád, ahogy a levest kanalazza. Ahogy ldüti a velőt a csontból. Ahogy eljátszogat a fogpiszkálóval. Ahogy a nyaka köré dobja a sálat a tavon korcsolyázva. Ahogy bevallja bűneit. Ahogy a szívéhez kap az orgona mellett. („A szívem. Gyógyíts meg, anyám, kérlek, gyógyíts meg!”) 1981, októberi lombösszeomlás. Magyarország-Svájc vb-selejtező. Három tévékészülék a szobában. Egy az övé, kettő kölcsönkért. Tartaléknak, ha netán befuccsol valamelyik. Pasolini is rajongott a futballért. A forgatási szünetekben mindig így pihent. Színészekkel, statisztákkal, stábtagokkal rúgta a bőrt. Huszárik Zoltán is nagy játékos volt. És drukker, igazi nagy drukker. A magyar nemzeti tizenegy „leválthatatian kapitánya”. Készült a meccsre. Az élő közvetítésre. Lehúzott ablakredőnyök mögött várta a „nagy bevonulást”. Égett az olvasólámpája. Ágya mellett egy nagy halom könyv, talán még bele is lapozott párba. Aztán elszundított. Álmában érte a halál. Költő volt. Színekkel, ízekkel, fénnyel és árnyékkal, tárgyakkal és hangulatokkal, érzésekkel, kimon- dadan szavakkal költött. Rajzolt is. Jelmezt és díszletet is tervezett. Örkény Macskajátékát rendezte meg a debreceni színházban. Illusztrálta Galgóczi Erzsébet, Balázs József, Kaffka Margit és Tatay Sándor regényeit. Borítótervet készített Gyurkovics Tibor és Hajnóczi Péter könyveihez. Ideges vonalak hófehér mezőben. Podolini utcák a Szindbádhoz. Faluvége egymáshoz ragadt házakkal, templommal. Lovak, nők, rebegő alakok. Parasztasszony. Könyöklő öreg. Hátizsákos. Kocsmapultnál. Kaszáló. Akt holddal. Csillár virággal. Kenyereslány. Lombhajú. Kántálók. Önhorgász. Csontvázfiú. Merengő - minden cím róla beszél. Huszonhat évesen meghalt az édesapja. Félbe kellett szakítania a tanulmányait. Úgy képzelte, megélnek a nyolc hold földből. Nem éltek meg. Kuláklistára kerültek. Ó vitte édesanyjának a kenyeret - a kollégiumból. Gazdagnak csak az előéletét tarthatta. Volt olajbányász, vasúti munkás, szobafestő, biztosítási ügynök. Csak később, jóval később lett filmrendező. Hét év kemény küzdelme után 1959-ben került vissza a színművészeti főiskolára. Ötperces etűdjével, a Játékkal azonban ismét falakba ütközött. Két rab sakkozik a börtöncellában. De csak akkor, ha besüt a nap az ablakon, és a rács árnyéka a földre, a cella kövére vetül. Kenyérből gyúrt figurákkal játszanak egészen addig, amíg az árnyék el nem tűnik. Aztán ismét a fásultság, a reménytelenség, a magány. „Fanyar filozófia. Egzisztencializmus!” A magyar főiskola vezérkara lesújtóan vélekedik. A római filmfőiskola igazgatója élete egyik legnagyobb ldsfilmje- ként emlegeti a Játékot. A folytatásra mindenesetre várnia kellett Hu- száriknak, legközelebb négy év múlva forgathatott. ,Nekem a művészetet az emberség és a morál jelenti” - nyüatkozta élete utolsó évében. Dosztojevszkij, Flaubert, Maupassant regényeit olvasta. A magyarok közül Kondor Bélával, Kormos Istvánnal, Nagy Lászlóval, Pilinszky Jánossal, Weöres Sándorral, Ágh Istvánnal, Szécsi Margittal, Dobai Péterrel élt s gondolkozott együtt. „Minden művészi kísérletem valójában arra irányult, reménytelenül, hogy az ember megváltható. De miután elolvastam a klasszikusokat, kiderült, hogy az ember nem váltható meg, csak a saját személyiségén keresztül változtatható.” Ézt is ’81 nyarán mondta. Küldetéses rendező volt. Korokkal, társadalmakkal perelt. Harcolt mindenért, ami emberi. De éltette a tárgyakat, a növényeket és az állatokat is. Szeretetteljes ember volt. Szerette a gyerekeket, szerette az öregeket. Mindenkinek segített. Bárki kihasználhatta, aki csak akarta. Bukott angyalok láthatadan őrangyala volt. A sárba is lenyúlt, ha ott feküdt valaki. A közönynek, a lélektelen- ségnek nem volt nála nagyobb ellensége. Azok nyelvén is értett, akik már réges-rég magukban beszéltek. Nekem a Csontváry: ő maga. Az ő mélyrepülése, az ő lelki forrásvidéke, az ő sebzett személyisége. Taor- minában, Athénban vagy Mostarban nem lehettem a közelében, amikor ezt a filmet forgatta. De Sopronbánfalván, a szellemi fogyatékosok intézetében egy hetet tölthettem mellette. Ezek azok a képsorok, amikor Z., a színész orvos feleségénél járunk, illetve Z. az ápoltak között harmonikázik a kertben, és már megérintette a szívét Lilla, a feleség asszisztense. Drahota Andrea, Bánfalvy Ágnes és a címszerepben Ichak Finci. És az ápoltak, akik önmagukat adták. Dudorásztak, táncoltak, „lebegtek”. Ez utóbbiból eredően voltak is furcsa helyzetek. Szobában, parkban, folyosózugokban. Huszárik Zoltánnak is jutott belőlük nem egy. Kínos gesztusokat, zavarbaejtő mozdulatokat úgy tudott kivédeni, elhárítani vagy egyszerűen csak a helyükre tenni, ahogy csak egy mindent értő és mélyen érző ember képes. A legfinomabb eszközökkel kezelt kezelhe- tetlennek tűnő betegeket. Irányította az irányíthatatlanokat. Színészt és beteget egyszerre vezényelt. Sem ezt megelőzően, sem azóta nem láttam ilyet. Lelki rokona volt minden nővérnek és minden páciensnek. A hidakat is ő rakta le köztük. Vékony, szélcibálta férfi volt. Csupa ideg, csupa érzelem. Költő volt. Képíró. A filmvászon egyik legnagyobb képírója. Lelki aranyműves. Kilenc nyugodt hónapja volt a földi létben. Mind a küencet édesanyja ölében töltötte. A többi, az az „éppen ötven” merő nyugtalanság a világ ölén. Hetven éve született, és már húsz esztendeje, hogy elment. Tavasszal jött,és ősz volt, amikor távozott. Zseniális művész volt. Tehetségét a föld sem tudta betemetni. A szervezőbizottság érdekes előadásokkal várta az országos pedagógiai találkozóra ellátogatókat Tizedszer rendezték meg a Katedra Napokat RÁCZ VINCE Dunaszerdahely. A Katedra Napok szervezői idén is érdekes előadásokkal várták az országos pedagógiai találkozóra ellátogató pedagógusokat és az oktatásügyben dolgozó más szakembereket. A szervezőbizottság a hallgatóság igényeit figyelembe véve állította össze a meghívottak listáját, ezért a tizedik alkalommal megrendezett találkozóra azokat az előadókat hívták meg, akik a korábbi rendezvényeken már szerepeltek élményt nyújtó előadásukkal. A szerteágazó tárgykörökben megtartott előadások kitűnő alkalmat biztosítottak a jelenlévő pedagógusoknak a szakmai továbbképzésre. Mivel idén nem csupán egyeden téma köré szerveződtek a felszólalások, a korábbiaktól eltérően jóval több hazai és külföldi szakembert hallgathattak meg a résztvevők. Az előre meghirdetett program némileg módosult, mert Kovács László történész-tanár, Liszka József néprajzkutató és Vekerdi Tamás pszichológus betegségük miatt nem lehettek jelen a találkozón. Hajdú Katalin tanár az aktuális nevelési problémákról szólva egyebek között azokat a tényezőket sorolta fel, melyek a különböző nevelési problémák kialakulásához vezethetnek, az okok között említve az elhanyagolt családi életet, a családon belüli megromlott viszonyokat és a túláradó szülői szeretet, az ún. majomszeretet negatív hatását. Szigeti László oktatási államtitkár, a Katedra Társaság tagja soron kívüli felszólalásában köszönetét fejezte ki a pedagógustársadalomnak, majd a társadalmi párbeszéd szükségességét hangsúlyozta a közoktatási törvénytervezet kapcsán. Közölte, a finanszírozási rendszer megváltozása nem feltétlenül az iskolák támogatására szánt pénzek növekedését jelenti, hanem sokkal inkább a rendszer átláthatóbbá tételét. Nagy érdeklődéssel hallgatták a jelenlévők dr. Czeizel Endre Felkészülés a családi életre című előadását. A neves orvos genetikus véleménye szerint konkrét egészségtani ismereteket kellene tanítani az iskolákban, továbbá a természettudományi tételek és a morális alapismeretek ösz- szevont oktatásával hatékonyabb volna a gyerekek felkészítése. A felvilágosító programok egyúttal zálogát képezik a népességszám- növekedésnek is, tette hozzá. Lanstyák István, a pozsonyi magyar tanszék tanára a nyelvek születéséről és haláláról beszélt. Felhívta a figyelmet arra, hogy a nyelvváltozás okai az általános felfogással ellentétben nem magukban a nyelvekben találhatók, hanem a társadalmi tényezőkben. Stredl Terézia pszichológus előadásában a nevelési problémák témakörét járta körül. László Béla egyetemi tanár szemléltető számadatokat sorolva fel, a szlovákiai magyar felsőoktatás helyzetéről tartott beszámolót. Szarka László történész az etnikai alapismeretek oktatásáról, az eurorégiók és a lokális identitás kulcsfontosságú szerepéről beszélt, valamint arról, hogy a magyarság számára az egyik lehetséges jövőt a regionali- zálódás jelentheti. Zombori Ottó csillagász sziporkázó stílusban megtartott, showele- mekkel teletűzdelt előadását követően Hodossy Gyula, a Katedra Alapítvány igazgatója és Bodnár Gyula, a Katedra folyóirat főszerkesztője átadták a díjakat. Katedra Díjban részesült Janda Iván tanár, az Ifjú Szivek megalapítója, Öllős László, a nyitrai Konstantin Egyetem adjunktusa az oktatásügyben kifejtett munkájáért, és Tóth Erzsébet, a Terra könyvkiadó igazgatója tan- könyvkiadásunk terén elért eredményeiért. A Katedra folyóirat oklevelét Andruskó Imre, a Selye János Gimnázium igazgatója, Horváth Géza, a bécsi székhelyű Franz Schubert Intézet tagja és Tóth Lehel fotóművész kapta. A Szlovákiai Magyar Iskolákért Emlékplakettet Szabó Zoltánnak, a Selye Kollégium ügyvezető igazgatójának ítélték oda. A kétnapos rendezvényt fogadás zárta, ahol a résztvevők összegezhették az elhangzottakat és kicserélhették a tapasztalataikat.
