Új Szó, 2001. október (54. évfolyam, 225-251. szám)
001-10-24 / 245. szám, szerda
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. OKTÓBER 24. KOMMENTÁR Szomorú párhuzamok GÖRFÖL ZSUZSA Egy merénylet is több a megengedhetőnél, az izraeli célpontok ellen végrehajtott palesztin merényletek listája viszont tekintélyes. Ez fordítva is igaz, csak éppen a palesztinok elleni fegyveres akcióit Izrael decensen megelőző vagy biztonsági hadműveleteknek nevezi. Egy-egy terroristának tartott palesztin személy vagy csoport likvidálását pedig célzott akciónak, de ez a lényegen mit sem változtat. Az izraeli kormány egyik tagja elleni merénylet azonban merőben új jelenség: eddig csak egy hasonló eset történt, akkor viszont egyenesen a zsidó állam miniszterelnöke volt az áldozat, ám maga a merénylő is izraeli. Ilyesfajta nyugtalanító és szomorú párhuzam van még néhány. Maradva a meggyilkolt Jicchak Rabin kormányfőnél, le kell szögezni: békepolitikáját csak úgy tudta sikerre vinni, hogy keményen megrendszabályozta az izraeli szélsőségeseket, egyértelműen a harcias telepesek tudomására hozta, hogy az önkényes terjeszkedésnek vége, sőt a telepek jelentős részét fel fogja számolni. Jasszer Arafat ugyancsak bebizonyította már, hogy meg tudja fékezni a maga terroristáit. 1996-ban négy súlyos merénylet után mindössze kilenc nap alatt rács mögé dugta az egész társaságot, amivel történelmet csinált: 1997 volt a konfliktus első olyan éve, amelyben egyetlen merénylet sem történt. Az elmúlt év ősze viszont a rossz döntések jegyében telt: Sáron mecsetnézőben járt a jeruzsálemi Templom-hegyen, s a „zarándoklatnak” miniszterelnökség lett az eredménye. Kitört az intifada újabb fordulója, Arafat szabadon engedte még a leghírhedtebb bombagyártókat is, aminek az lett a következménye, hogy elvesztette politikai súlya jelentős részét. A nagyhatalmak is megelégelték a dolgot, főleg bin Laden .amerikai merényletei után. Közben az izraeli nemzeti egységkormányban erőeltolódás következett be a Munkapárt irányába, gyengültek Sáron pozíciói. Két szélsőjobboldali párt kilépett a koalícióból, távozott tehát két miniszter is, az egyik éppen a meggyilkolt Rehavam Zeévi volt. Arafat is lépéskényszerbe került. Törvényen kívülinek nyilvánította a merényletért felelős PFLP fegyveres szárnyát, az izraeli követelésnek megfelelően elrendelt néhány letartóztatást, bár a vélt tetteseket nem adta ki. Ez még persze nem a békepolitika úlja, csak az a keskeny ösvény, amelyet zsidók és palesztinok tapostak ki egynéhány közeledési kísérletük során. Számtalan leágazása van, a legtöbb ingoványba torkollik. De van egy, amelyen egyszer már egészen Oslóig jutottak. Azt kellene most is megtalálni. JEGYZET Keleten a helyzet... JUHÁSZ KATALIN A Kassai kerület országos rekordot döntött: 24 személy indul a megyefőnöki posztért, ebből 19 politikai párt és pártocska színeiben, 5 pedig független jelöltként. Szintén országos kuriózumnak számítanak a koalíciók, mind számukat, mind pedig összetételüket illetően. Minden kommentár nélkül írjuk ide a beszédes rövidítéseket: MKP- SMER-SDKÚ, KDH-ANO-DS, HZDS-SDL-SOP. A három csoportból egyedül ez utóbbi volt képes közös megyeielnök-jelölt állítására. Alojz Engliš személyében régi versenyzőt köszönthetünk a páston, érdemei számosak, értékrendje stabil és megingathatatlan. A legfrissebb preferencia-táblázat alapján a választók egyharmadának bizalmát élvezi, azaz bizonyosan túljut az első körön. A másik két koalíció összesen öt elnökjelöltet indít harcba, ez a tény is önmagáért beszél, felesleges keseregni, annyit jegyezzünk csak meg, hogy egyetlen személy makacsságán múlott az erős jobboldali blokk kudarca. Alojz Rajničot, az SDKÚ jelöltjét a KDH-ANO-DS csapat nem tudta elfogadni, egy másik esélyest, Ľuboš Pastort viszont támogattak volna, az ANO saját jelöltjét is hajlandó lett volna visszaléptetni a javára. Rajnič viszont nem az Ügy, hanem saját érdekeit tartotta szem előtt, nem tágított, azaz nem tágította a jobboldali koalíciót, sőt állítólag ahhoz is Dzurinda barátságtalan telefonjára volt szükség, hogy ne rúgja fel saját, nehezen született koalícióját. Persze nem ő az egyetlen, aki rendkívül vonzónak találja a megyeelnöki bőrfotelt, az SOP szárnyai alól hárman is kimerészkedtek, hogy függetlenként induljanak: Ján Büek elnöki tanácsadó a módosabb réteget, Katarína Čižmáriková parlamenti képviselő a gyengébb nemet, Štefan Vranovský kerületi elöljáró pedig a tanácstalan maradékot célozta meg. Mind a huszonnégy név felsorolására nincs hely. Válasszon, aki tud. WWW.UJSZO.COM Olvasóink online fóruma Kaphat magyar igazolványt egy olyan szlovákiai magyar, aki tagja a Szlovák Nemzeti Pártnak? Azért kérdezem, mert ismerek olyan embert, akinek ha valami pici előnye származhat valamiből, arra azonnal rácsap. Billy Szerintem mindenkit nem tudnak pontosan ellenőrizni, és elő fog fordulni, hogy olyan is kap igazolványt, aki SNS-es, már a- mennyiben a statustörvény olyan előnyöket ad, amiért megéri. Olyanoknak is adnak, akik szlovákok, de mivel magyar a házastársuk, jogosultak rá. EŽ nekem nagyon furcsa. Jártam a htmh honlapján és bevallom, bár egyetemre járok, volt mit csinálnom, hogy kibogozzam a mondatok jelentését, ráadásul őrülten felszínes az egész. Pontos adatokat nem kapsz, és ha akarod, tanulmányozd a magyar alkotmányt, lehet hogy lesz értelme, deni A szlovák alkotmány szerint mindenki olyan nemzetiségűnek vallja magát, amilyennek akarja. Ez a magyar alkotmányban nincs benne. Vagyis akár Anna Malikova is igényelhet státusigazolványt. Nem lehet visszautasítani azzal, hogy nem magyar, bármilyen hülyén hangzik is. Ha ő kijelenti, hogy magyar, akkor a szlovák alkotmány szerint az. Márpedig akkor ezzel az indokkal nem utasítható vissza a státusigazolvány iránti kérelme, én is A közölt vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. TALLÓZÓ SME Közép-Ázsia sorsát a nemzetiségi, vallási sokszínűség, a nyersanyagkincsek és a nagyhatalmak határozzák meg Több pártvezér hangoztatta, a regionális választások különböznek a parlamentiektől, mégis úgy álltak hozzá, mint a jövő évi záróvizsgához. A HZDS elnöke gyakran hangoztatja, amióta mozgalma párttá alakult, jobboldalivá vált. A választások után tehát nem elképzelhetetlen, hogy a KDH-val, SDKU-val vagy az MKP-val működjön együtt. A regionális választásokra mégis a Smerrel, az SDL-lel és az SOP-vel lépett koalícióra. A Ficót elítélő kijelentések ellenére, szövetkezett vele. Fico ezt azzal kommentálta, sosem a HZDS-szel, hanem a Mečiarral és a hozzá hasonlókkal való együttműködést utasította el. Az a párt, amely új arcokkal akart betömi a politikába, megyei elnöknek az utolsó szocialista igazságügy-minisztert, a kommunista párt utolsó miniszterelnökét jelölte, aki a Smer kedvéért kilépett a Mjartan-féle pártból. Az első regionális választások is igazolják, nem az a fontos, mit mondanak a poltikusok, hanem az, mit csinálnak. A HZDS, SMER, SDĽ közötti egyezménynek sokkal nagyobb a jelentősége, mint a jövő évi parlamenti választásokat megelőző valamennyi kijelentésnek. Lassan lejár az idő. Dzurinda tegnap reggel Oroszvárnál edzett a New York-i maratonra (TASR-felvétel) Hatalmi érdekek ütközőpontján A New York-i terrortámadás és az afganisztáni katonai akciók következtében Kö- zép-Ázsia a világpolitika középpontjába került. Ez érthető, hiszen a térség a terrorizmus egyik melegágyának tekinthető és a hadműveletek is ott zajlanak. Feltétlenül meg kell azonban jegyezni, hogy a verseny a régió feletti befolyásért már körülbelül tíz éve zajlik. ONDREJCSÁK RÓBERT A szigorúan vett Közép-Ázsiához földrajzi értelemben hat ország tartozik: Kazahsztán, Üzbegisztán, Türkmenisztán, Tádzsikisztán, Kirgizia és Afganisztán. Ahhoz azonban, hogy a térség problémáit elemezni tudjuk, figyelembe kell venni az egyes szomszédos vagy közeli országok helyzetét is. Ide tartozik Pakisztán, Irán, Azerbajdzsán, illetve a régióban érdekelt hatalmak, így Oroszország, Kína, India, Törökország és az USA is. A közép-ázsiai régiónak három rendkívül fontos jellemzője van, amelyek meghatározzák sorsát: a nemzetiségi és vallási sokszínűség, a hatalmas földgáz- és kőolajlelőhelyek, a külső hatalmak érdekei. A térségben egyetlen olyan állam sem létezik, amely nemzetiségileg homogén lenne. Az „államalkotó” nemzetek számaránya 45 és 74 százalék között mozog. Ennek több oka is van. Az egyik, hogy az európai értelemben vett nemzetállam fogalma Ázsiában ismeretlen. Az ottani államok belső struktúrája tipikusan birodalmi jegyeket hordoz: egy domináns etnikum és vallási irányzatideológia képviselőiből tevődik össze az uralkodó elit, amely a központi területeket ellenőrizve uralkodik a perifériákon és az azokat lakó népek felett. Ha a központi kormányzat meggyengül, elveszti uralmát a perifériák felett, ha megerősödik, újra helyreállítja hatalmát. Ilyen jellegű állam a régión kívül például Kína vagy Etiópia, de sok tekintetben Oroszország is. A másik oka a soknemzetiségű államok létének az elmúlt 80 év történelme. Közép-Ázsia Afganisztán kivételével az említett időszakban a Szovjetunió része volt. Moszkva pedig úgy akarta megszilárdítani hatalmát, hogy az ott élő népeket mesterséges, a helyi viszonyokat nem tükröző belső határok közé szorította. Szélsőséges eset Afganisztán, amelyben a legnagyobb létszámú nép a pastu, a lakosság 38 százalékát alkotja, miközben a tadzsikok 25, a hazarák 19, az üzbégek aránya 6 százalék, tehát „afgán” nemzet nem létezik. Ez annak tudható be, hogy Afganisztán ütközőállamként jött létre a múlt század végén a terjeszkedő brit és orosz birodalom között. Nem egy nép köré szerveződött, hanem azokon a területeken alakult ki, amelyek egyik birodalomhoz sem tartoztak, így minden olyan nép lakja, amely az adott területen nem került idegen fennhatóság alá. A térség sorsát meghatározó következő tényező az ott található nyersanyagkincs. Az amerikai Stratégiai Tanulmányok Intézetének becslése szerint Közép-Ázsiá- ban és a Kaspi-térségben található a vüág kőolaj- és földgázkészletének 16 százaléka. Ez a tény önmagában is elegendő lenne, hogy eldöntse: Közép-Ázsia állandó színtere lesz a nagyhatalmi geopolitikai játszmáknak. A nyersanyaglelőhelyek tehát szorosan összefonódnak a nagyhatalmak érdekeivel, hiszen nem mindegy, ki ellenőrzi ezt a hatalmas kincset. Nem elég azonban csak a lelőhelyek ellenőrzésére szorítkozni, hiszen a nyersanyagokát el is kell szállítani valahogy. A fő külső játékosok az USA és a nyugati világ Törökországtól és Pakisztántól támogatva; Oroszország Irán és Örményország támogatásával, valamint Kína és kisebb mértékben India. A régió legjelentősebb nyersanyaglelőhelyekkel rendelkező országai Kazahsztán és Türkmenisztán, valamint az energetikai szempontból ide tartozó Azerbajdzsán. Ázerbaj- dzsán orientációjához a jelek szerint nem férhet kétség. Grúziával együttműködve Baku egyértelműen nyugat-, illetve törökbarát. Ennek megfelelően a bakui olajmezők kérdése már többé-kevésbé eldőlt tavaly decemberben, amikor végleges döntés született a híres Baku-Cey- han - az utóbbi egy földközi-tengeri török kikötő - energiavezeték megépítéséről. A másik két ország jövője még kérdéses, bár úgy tűnik, Türkmenisztán inkább a Nyugat felé, míg Kazahsztán inkább Moszkva felé kacsingat. A türkmének nyugathoz való energetikai csatlakozását és politikai fordulását elősegítené az a vezeték, amely a Kaspi-tenge- ren keresztül vezetne Azerbajdzsánba és ott csatlakozna a Ceyhanba vezető tranzitútvonalhoz. Kazahsztán esete nagyon bonyolult, hiszen ha megpróbál politikailag függetlenedAz USA, Oroszország és Kína is igyekszik teret nyerni a régióban. ni Moszkva befolyásától, könnyen gondjai lehetnek saját orosz kisebbségével - amely a lakosság 40 százalékát alkotja -, így egyre inkább teret enged az orosz befolyásnak. A régió jövője szempontjából kulcsszerep jut Üzbegisztánnak, amely bár nem rendelkezik számottevő olaj- vagy földgázkinccsel, a térség legnépesebb országa. Az egyetlen olyan ország, amely a regionális közép-ázsiai hatalmi státusra aspirálhat - és vannak is üyen irányú ambíciói. Üzbegisztán helyzetét megerősíti a térségben növekvő amerikai befolyás is. Geopolitikai okokból egyértelmű, hogy amennyiben Üzbegisztán függetlenségét nem fenyegeti veszély - elsősorban Oroszország felől -, megszüárdulhat Türkmenisztán helyzete és nyugati orientációja is. Eldöntöttnek tűnik a két legkisebb térségbeli ország, Kirgizia és Tádzsikisztán jövője: mindketten szilárdan kitartanak Moszkva mellett. Ennek szintén komoly oka van, mégpedig az iszlám szélsőségesek előretörése. Ez ellen eddig csak Oroszország tudott számukra védelmet biztosítani - jelenleg is körülbelül 25-30 ezer orosz katona állomásozik ott -, ezért a jövőben sem fog meginogni a tadzsikok és a kirgizek politikai orientációja. Afganisztán helyzete ebben az esetben is speciális, hiszen a tálib kormányzat egyformán nyugat- és oroszellenes. Sokkal érdekesebb viszont, az energiahordozók tranzi- tútvanala szempontjából is, hogy ki lesz hatalmon a tálibok után Afganisztánban. Létezik ugyanis egy amerikai elképzelés, hogy a középázsiai nyersanyagkincset Afganisztánon és Pakisztánon keresztül az Indiai-óceánhoz vezetnék, ami az USA ellenőrzése alatt van - ez minden bizonnyal Indiának is ínyére lenne, hiszen geopolitikai szempontból még inkább felértékelődne helyzete. Oroszország jelenlegi igyekezete, hogy befolyást szerezzen a tálibok utáni Afganisztánban, a saját területét fenyegető iszlám szélsőségesek elleni harcon kívül a tranzitútvonalak ellenőrzésével is motiválva van. Moszkvának éppúgy érdeke, hogy ezek felett ellenőrzést gyakoroljon, és ne veszítse el jelenlegi tranzitország-státusából származó anyagi és külpolitikai előnyeit. Látható, hogy a közép-ázsiai helyzetnek még viszonylag tömör felvázolása is rendkívül bonyolult, pedig még nem számoltunk sem a speciális kínai, indiai, török és iráni érdekekkel, sem a nagyhatalmi érdekek és nemzetiségi problémák hihetetlenül szövevényes szálainak töredékével. Az 1956-os forradalom évfordulóján interjút készített egy tekintélyes orosz lap a magyar miniszterelnökkel Orbán a magyar-orosz kapcsolatokról MTI-JELENTÉS Orbán Viktor miniszterelnök szerint az 1990-es évek elején új fejezet kezdődött a magyar-orosz kapcsolatokban, és a két ország együttműködését nem hátráltatja Magyarország két évvel ezelőtti NA- TO-csatlakozása. A magyar kormányfővel - az október 23-i nemzeti ünnep alkalmából - közölt interjút a Kommerszant Daüy című tekintélyes orosz napilap. „Országaink földrajzi elhelyezkedésük folytán is természetes partnerek, és ezt ki kell használni” - hangsúlyozta. Orbán véleménye szerint a magyar-orosz gazdasági kapcsolatok - az egységes európai piac kiszélesedésével bővülni fognak Magyar- ország EU-csatlakozása után. Lát esélyt a két ország közötti hadi- technikai együttműködésre is. Leszögezte ugyanakkor: ezen a területen a NATO-csatlakozás óta Magyarország értelemszerűen a Nyugat felé orientálódik és az a célja, hogy hadserege fegyverzetében megteremtse a kompatibüitást az észak-atlanti szövetséggel. Nemzetközi kérdésekről szólva aláhúzta: Oroszország az európai és a nemzetközi biztonság megkerülhetetlen tényezője. Egyetért George Robertson NATO-főtitkár kijelentésével, amely szerint jelenleg az egyik legfontosabb feladat a szövetség számára, hogy Oroszország visszatérjen az európai biztonság alapjait alkotó népek családjába. A magyar kormányfő aláhúzta: a Washingtoni Szerződés lehetővé teszi a NATO-csatlakozást valameny- nyi eurázsiai ország számára. Szerinte most arra kell koncentrálni, hogy tovább mélyüljön a szeptember 11. után kialakult együttműködés Moszkva és a NATO között.
