Új Szó, 2001. október (54. évfolyam, 225-251. szám)
001-10-15 / 237. szám, hétfő
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. OKTÓBER 15. KOMMENTÁR Más is meg nem is SZILVÁSSY JÓZSEF Feltehetően a Magyar Koalíció Pártjának jelen levő vezetői is jól megjegyezték Csizmadia Ervin minapi dunaszerdahelyi előadásának egyik fontos gondolatát. A neves magyar politológus arra hívta fel a figyelmet, hogy Nagy-Britanniában csaknem három évtizede, Magyarországon pedig legutóbb az a párt győzött a választásokon, amelyik nemcsak azt üzente a médián keresztül potenciális szavazóinak, hogy mit gondoljanak egy-egy lényeges társadalmi jelenségről. Azt is sikerült elérniük, hogy miről gondolkodjék a közvélemény, mik legyenek a média menő témái. Ilyen teljesítményhez nemcsak kimagasló szellemi háttérmunka, a hatásos propandaeszközök sokasága kellett, hanem az adott társadalmi helyzet, egyebek között a közhangulat pontos ismerete is. Ezekre alapozták vonzó választási progamjukat, vagyis a polgárok többsége szerint a legjobb megoldást kínálták. Talán felidézték ezt a tanulságot Nagykaposon is, ahol az MKP Országos Tanácsa azt is áttekintette, hogy a párt miként készül Szlovákia történetének első regionális parlamenti választásaira. Ezen a voksoláson a pártok és az alkalmi vagy távlatosan gondolkodó koalíciók - főleg azért, mert a legújabb kori önkormányzatiságnak alig egy évtizedes a hagyománya Szlovákiában - vonzó- és meggyőző ereje ezúttal is nagy mértékű lehet. Ugyanakkor világos az is - ezt pedig a helyhatósági választások eddigi tapasztalatai igazolják -, hogy aligha lehetnek sikeresek azok a kiválasztott személyek, akik csak elkoptatott jelszavak szajkózására képesek, esedeg szüntelenül a mellüket döngetik, hogy ők mekkora szlovákok vagy magyarok. A választópolgárok többségét nálunk ma még ugyan az illető nemzetisége is érdekli, de azért egyre inkább a szakmai rátermettsége is. És a programja. Hogy mit akar és mit tud tenni a régió anyagi és szellemi gyarapodása érdekében. így aztán decemberben főleg azok a jelöltek lehetnek a befutók, akik a fenti elvek alapján képesek az országos szempontokat és gondokat sem mellőző, ám elsősorban a régió sorsát elórelendítő feladatokat meghatározni. Olyanokat, amelyek mögé szimpátiájával, tenniakará- sával felsorakozik a lakosság többsége, mert a magáénak is érzi. Ha ilyen stratégiáról tárgyaltak Nagykaposon, akkor az MKP testületé fontos lépést tett a párt jelöltjeinek eredményes szereplése érdekében. Ami azért sem lesz sétagalopp, mert értesüléseink szerint majdnem mindegyik számottevő szlovák politikai tömörülés dél-szlovákiai listáján szerepel majd független magyar jelölt. A putri fakilincse TÓTH MIHÁLY „Tűz” és „víz” nyilatkozott a romakérdés megoldatlanságáról. A nemzeti párt kirohanásait nyugodtan ignorálhatjuk. Tudjuk, abból él, hogy támadást intéz mindenki ellen, aki modernizációhoz fűződő viszonyát nem tutajozással juttatja kifejezésre. Komikus, ahogy a magyar pártból vétetett miniszterelnök-helyettest támadják romaügyben. Szlovákia jó hírét védendő. Malíková tábora a magyarokat csak azért gyűlöli jobban a cigányoknál, mert az előbbiek képesek eredményes szerveződésre. A nemzetiek romaügyi megnyilvánulását tehát nyugodtan kipipálhatjuk problémáink közül. Nem mondhatjuk el ugyanazt az Open Society Institute (Nyitott Társadalomért Intézet) romaügyben közzétett megállapításairól. Az SNS-nek az idegengyűlölet az éltető talaja, míg az OSI a másság iránti elfogulatlanságra épít. A látottak és tapasztalataink alapján nem állíthatjuk, hogy az útja rózsával van kirakva. A rendszerváltás félresikerült, nyertesei és a „döntetlenre” állók a szegénységet bűnnek, az elesettséget gyámoltalanságnak tekintik. Az átalakulás veszteseinek nagy része pedig ott keresi a szegénység és nyomor okát, ahol legkönnyebb. Ebben gyökeredzik a cigányellenesség; az egyik napról a másikra élők nem ásnak a mélyre, az országirányítók cselekvésképtelenségének okáig, hanem azt sérelmezik, hogy a kormány nem hagyja éhen halni a létalapjukat vesztett cigányok tízezreit. Ilyen légkörben a cigánykérdés megoldásáért felelős kormányzati vezetők nem minden tömegtámogatás hiányában önérzeteskedtek, hogy az OSI romaügyben bepanaszolta Szlovákiát. Ez időben véletlenül egybeesett az SNS által Csáky Pál ellen intézett támadással. Ketten mondották ugyanazt. Egyikőjük- nek azt se hiszem el, hogy ha a Nap lehull, bealkonyul. Viszont legalább elgondolkodtató annak az intézménynek a megállapítása, amelynek működtetői mindig szembe úsztak az árral. Korábban az egypártrendszer gerincropogtató praktikáira, most például az állam által tolerált cigányellenességre figyelmeztettek. Három éve vegyes érzelmekkel vettem a hírt: a kormányban és a törvényhozásban magyarok a kisebbségi kérdés és az emberi jogok gazdái. Itt a tűzoltás is milliárdokat és népes szakembergárdát igényelne. Mindkettő hiányzik. Maradtak volna a problémaérzékenység gesztusai. De ezek se tapasztalhatók. Csáky szóvivőjével üzente meg, hogy szerinte mekkorát tévedett az OSI. Felmerül a kérdés: az eltelt években néhány látványos rendezvény megszervezésén és a személyes jelenléten kívül mit tett Csáky és a kormány. Vajon helyzetfelmérés céljából hányszor koptatták a putrik fakilincsét. WWW.UJSZO.COM Olvasóink online fóruma ♦ Az a baj, hogy a mostani kormány - a volt ellenzék - addig volt jó, ameddig ellenzék volt, ahogy hatalomra került, ugyanazt csinálta, mint az előző. Pepe ♦ Végre kellene már egy új kormány, amely elrendezné itt az ügyeket. Új emberekkel, akik nincsenek kompromittálódva. James ♦ Már elnézést, James, de Te amúgy jól vagy? Kokó 4 A Mečiar-Fico duó majd elhúzza a nótánkat... Topi ♦ Miért, Kokó? Te meg vagy elégedve a mostani emberekkel? Szerinted jól vezetik ezt az országot? Semmi sem változott. James ♦ James, szűklátókörűségre utal azt állíttani, hogy semmi sem változott. Persze nem azt mondom, hogy a mostani kormánnyal minden rendben van. Walaki A közölt vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. TALLÓZÓ MAIL II. Erzsébet angol uralkodó magánvagyona 1,15 milliárd font sterlinget, vagyis mintegy 1,8 milliárd eurót tesz ki - közölte a brit újság vasárnapi száma. Károly walesi herceg - a trónörökös - ennek mindössze a harmadával rendelkezik, az uralkodó százegy éves édesanyjának pedig be kell érnie 53,5 millió font sterlinggel. Az uralkodók anyagi helyzetéről beszámoló lap egyúttal rámutat arra, hogy az angol királynő vagyona elsősorban részvényekből, ingatlanokból, ékszerekből és műkincsekből áll. A földkerekség koronás fői között azonban II. Erzsébet korántsem tartozik az élmezőnyhöz: messze megelőzi őt a 32 milliárd font sterlingre becsült vagyon fölött rendelkező Fahd bin Abdel-Aziz szaúdi király, valamint Brunei szultánja a maga 17 milli- árdjával. Egy angol font a Szlovák Nemzeti Bank hivatalos árfolyama szerint ma 69,535 koronát ér. Földünk lakóinak egyhatoda több tucatnyi nyelven Allahot vallja istenének és Mohamedet az ő prófétájának Egymilliárdan nem terroristák Nagyon sok megdöbbentő vélemény látott napvilágot az elmúlt egy hónapban arra vonatkozóan, hogyan viszonyul az iszlám a terrorizmushoz és fordítva. Minél kevesebb ismeret, minél több indulat - annál hajmeresztőbb nézet. GÖRFÖL ZSUZSA Nincs bűnösebb dolog, mint az embereket vallásuk szerint megkülönböztetni. Vékony jég ez, veszélyesebb, mmt bőrszín vagy nemzetiség szerint kategorizálni. Ha az átlagpolgárt vagy az átlagosnál kevésbé műveltet, kevésbé tájékozottat elragadják az indulatai és sommásan fogalmaz, arra még csak-csak akad mentség. Ha azonban egy politikus teszi ugyanezt, az már a súlyos vétek kategóriájába tartozik. Sajnos, az első hiba fehér házi szinten csúszott be, de ez sem mentség arra, hogy már kiskaliberű, ám nagyhangú politikusok a végtelenségig azt szajkózzák, hogy civilizációs konfliktus zajlik a nyugati keresztény és a keleti, jórészt iszlám kultúra között. Akadt olyan honi politikusi?) is, aki - miután balról jobbra már több pártot megjárt - most állítólag középtájt azzal az állítással igyekszik öregbítem hírnevét, hogy nagyon keskeny a mezsgye az iszlám és a terrorizmus között. Ha igaza volna, ma már aligha lenne kit etetnie az ilyesfajta téveszmékkel. Több mint egymilliárd ember nem lehet terrorista! Márpedig jobb sorsra érdemes bolygónkon ennyien vallják istenüknek Allahot, s Mohamedet az ő prófétájának. Életüket a Korán igéi vezérlik, dolgoznak, szenvednek, szeretnek és imádkoznak - arab és perzsa, bengáli és hindi, pastu és üz- bég, török és albán, berber és szláv, kurd és urdu, ilyen-olyan afrikai és még több más nyelven. Immár másfél évezrede, azóta, hogy Arábiában akadtak, akik igaznak vélték Mohamed prófétáit. Ha az iszlám és a kegyedenség, az iszlám és a terror között valóban alig lenne különbség, a muszlimok már rég kiirtották volna a „hitetleneket”. Ezzel szemben köszönik szépen, jól megvannak az egy- és többisten- hívők mellett és között, békességben mindenkivel, aki nem bántja őket. A „bántóktól” pedig ugya- núgy - vagy éppenséggel sokkal jobban - szenvednek, mint Jézus, Jahvé, Buddha és más kisebb-na- gyobb istenek hívei. Amit a legfiatalabb egyistenhívő vallásról fontos tudni, az irányzatainak jelentékeny száma. Egykoron Henry Kissinger ironikusan Sajnos, az első hiba fehér házi szinten csúszott be. megkérdezte, kit kell tárcsáznia, ha Európával akar beszélni. Mint ahogy az, aki „a” keresztényekkel akar beszélni, sem hívhatja a pápát, ugyanúgy az iszlám vallásnak sincs egy, minden hívő felett álló központja. A két nagy irányzat, a szunnita és a síita egyaránt több ágat képvisel, több szektára oszlik, egy-egy nagytekintélyű mecset vagy medresze körül autonóm közösség alakulhat ki, de akár egy hittudós vagy mullah köré is. Szunnitának vallja magát a több millió tagot számláló szudáni An- szar pacifista szekta ugyanúgy, mint a szaúdi gyökerű harcias, némi fenntartásokkal akár militáns- nak is nevezhető vahabita szekta is, amely az utóbbi időben azzal tett szert nemzetközi hírnévre, hogy a csecsének harcát támogatja pénzzel és katonával. Ugyanilyen szakadéknyi távolságok a síita ágon belül is fellelhetők. Azonosságjelet tenni az arabok és az iszlám közé ugyancsak helytelen: a muszlim hívőknek csupán 26 százaléka arab, bár kétségtelen, hogy az arab államok a „leg- iszlámabbak” - úgy 90-100 százalékban mind a Közel-Keleten, mind Észak-Affikában. Ha az 5 százalék feletti arányt vesszük alapul, akkor a legtöbb iszlám ország Afrikában van, összesen 35. Valamivel kevesebb, 30 állam sorolható ebbe a csoportba Ázsiában. Európában zavarosabb a kép, a muszlim Törökország mellett meghatározóan muszlim többségű még Albánia és Bosznia-Hercegovina, valamint a Jugoszlávia részét alkotó Koszovó. Számottevő a muszlimok száma még Macedóniában, Bulgáriában, Cipruson és Oroszország déli részén. Egészen más a helyzet Nyugat-Európában, ahol a muszlim lakosság aránya folyamatosan emelkedik - egyrészt a volt gyarmatokból való bevándorlás, másrészt a részben politikai, de inkább gazdasági motivációjú migráció nyomán. A sokszínű Egyesült Államokban és Kanadában úgy 5 százaléknyi az iszlám híveinek az aránya. Egyes latin-amerikai országokban - Suriname, Guayana, Trinidad és Tobago - a volt rabszolgák leszármazottjai a gyökerekhez való valamiféle visszatérés, egyfajta lázadás jegyében lettek muzulmánná. Istenfélő, békés milliók. Annak a vallásnak a hívei, amely ezer évvel ezelőtt a világosságot jelentette a Táplálója volt egy felvilágosult kultúrának, támasza a tudománynak. keresztény Európa középkori sötétségével szemben. Táplálója volt egy felvilágosult kultúrának, támasza a tudománynak - hagyta, hogy szabadon fejlődjön a matematika, a filozófia, az orvostudomány. S mint ahogy a kereszténységnek és talán minden nagy vallásnak vannak elhajlásai és túlkapásai, a vadhajtásoktól az iszlám sem mentes. És vannak olyan társadalmi, politikai és gazdasági tényezők, amelyek semmiképpen sem mentségei, de kétségkívül kiváltó okai annak, amit jobb híján iszlám terrorizmusnak nevezünk. Mára kialakult egy nemzetközi egyetértés arra vonatkozóan, hogy ezt minden elfogadható eszközzel eliminálni kell. És van még egy fontos feladat: meg kell fosztani az „iszlám” jelzőtől. Az emberiség hatodának érdekében. AMERIKAI KULISSZATITKOK Cheney kerüli a megjelenést Bush elnökkel REUTERS, MTI Dick Cheney amerikai alelnök első ízben engedett bepillantást abba, hogy az Egyesült Államok miként viseli a terrorizmus elleni globális háborút: a PBS közszolgálati televíziónak adott nyilatkozatában aláhúzta, hogy George W. Bush elnök maga hozza meg a konfliktus különböző arcvonalait érintő napi döntéseket. Richard Cheney szerint az amerikai kormányzat nem hajlandó elfogadni, hogy csupán véletlen egybeesések volnának az utóbbi napokban előforduló megmagyarázhatatlan esetek - például a lépfene- fertőzések-, amíg azokat teljességgel ki nem vizsgálják, és nem vonják le belőlük a következtetéseket. Egyebek között elmondta, hogy az elnökkel kerülik az együttes nyilvános megjelenéseket, nehogy vonzó célpontot nyújtsanak az olyan csoportok számára, amelyek esetleg „le akarnák fejezni” az Egyesült Államok kormányzatát. Az alelnök fellebbentette a fátylat arról is, hogy a rendkívüli körülmények között miként hozza meg a kormány a döntéseket. Beszámolója szerint a vezető tisztségviselők a követendő stratégiát a Fehér Ház lehallgatásmentes, bombabiztosnak ítélt szituációs szobájában vitatják meg, méghozzá videokonferencia útján. „Adva van egy óriási televízió, amelynek képernyője legalább négy kockára van felosztva, vagyis egy időben bejelentkezhet a kül- ügy-, az igazságügyi és a védelmi miniszter, valamint a Központi Hírszerző Ügynökség vezetője, illetve én arról a védett helyről, ahol adott esetben tartózkodom. Valamennyi kapcsolat élő és egyidejű és igen magas műszaki-minőségi színvonalú. Az egyetlen dolog, ami eltér, maga a helyszín, vagyis hogy a résztvevők nem ugyanazt az asztalt ülik körbe” - mondta. Cheney szerint az amerikai elnök sok időt tölt a diplomáciai teendőkkel. „Felhív embereket, kapcsolatba lép külföldi vezetőkkel, és így tovább” - tette hozzá az Egyesült Államok alelnöke. George W. Bush elnök naponta legalább kétszer jelentéseket kap azokról a legfrissebb katonai, diplomáciai, biztonsági és pénzügyi intézkedésekről, amelyeket szükségesnek tart a terrorizmus elleni globális méretű harcban. Arra a kérdésre, hogy az elnök naponta hoz-e döntéseket, Dick Cheney aztválaszolta: „Igen, mindennap.” Az elnök (TASR/AP-fotó)
