Új Szó, 2001. október (54. évfolyam, 225-251. szám)

001-10-02 / 226. szám, kedd

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. OKTÓBER 2. yniuKUiCMTÁp ívummcra »#%«% Légből kapott vész JUHÁSZ LÁSZLÓ Ötszáznégy tankelhárító lövedék vesztegel egy szlovákiai katonai raktárban. Ám legyen, gondolhatnánk, jól jöhet még az a muníció. Csakhogy a három tonnányi veszélyes áru Iránból, egy olyan ország­ból érkezett, amellyel - hogy finoman fogalmazzunk - mostanában nem túl jók a diplomáciai kapcsolataink. A nemzetközi tranzakció további szereplője egy ukrán légitársaság teherszállító repülője és Iz­rael, ahol a szállítmány landolni volt hivatott. Az ukrán gép dolgavé- gezetlenül, üresen repült tovább, mert a mindig éber szlovákiai ható­ságok lefoglalták a lövedékeket tartalmazó faládákat. Az eset több kérdést is felvet. Vajon miért szerepelt a szállítólevél­ben pirotechnika, füstbombák és jelzőrakéták, amikor valójában tankelhárító lövedékek érkeztek Pozsonyba? Hogyan engedhette be a közlekedési tárca Szlovákia légterébe a veszélyes munícióval megrakott iráni gépet anélkül, hogy tudta volna, mit szállít? Ha vi­szont tisztában voltak a rakomány veszélyeivel, miért nem egy Po­zsonytól távolabb fekvő reptéren landolt a gép? Miért vesztegeltek a ládák őrizetlenül a kifutópálya betonján vagy 12 órán át? Miért rendelt el a belügyminiszter teljes hírzárlatot, ha valóban csak egy engedélyezett kereskedelmi szállítmányról volt szó? Annyi bizonyos, az ügyben egyelőre több a kérdés, mint a válasz. Mikor majd a kérdőjelek felkiáltójelekké egyenesednek, és megne­vezik az illetékes elvtársakat, remélhetőleg a felelősök sem dobálóz­nak majd légből kapott szólamokkal. Hetek óta szigorú biztonsági intézkedéseket emleget a Dzurinda-kormány. Én meg csak arra tu­dok gondolni, mi lenne velünk, ha nem vigyáznának ránk ennyire. Az aranytojás mérete PÁKOZDI GERTRÚD Ismerjük a hazai magánosítás történetét; a Szlovák Gázművek pri­vatizálásának késleltetői nehezen tudják elhitetni, nem azért aka­dékoskodnak, hogy a nem mesebeli aranytojás eladásából a követ­kező kormánygarnitúra vehesse le a sápot. Amelyben reményeik szerint ők is benne lennének. Peter Magvaši munka-, szociális és családügyi miniszter is nehezen háríthatja el magáról ezt a vádat. A minap felvetette, hogy csak azt követően kellene privatizálni a földgáz alacsony eladási ára miatt veszteséges céget, miután e kérdésben „össztársadalmi konszenzus születik”. Ezután már azon se csodálkozhatnánk, ha legközelebb azzal az ötlettel állna elő: kérdezzük meg a fogyasztót, akar-e gázá­rat emelni. A gáz drágításának elodázása ellen fellépők érveire ad­dig a pontig nehéz ellenérvet találni, hogy a kormány megígérte: ez év végéig marad az év elején megszabott ár. A szükség azonban nagy úr, a szabad versenyre épülő piac még ennél is nagyobb. És bár a gáz fogyasztói árát a gázművek privatizálását követően is kordában tartják még néhány évig, nyilvánvaló, hogy havi gáz­számlájuk fizetésekor kis- és nagyfogyasztóknak egyaránt hamaro­san mélyebbre kell a zsebükbe nyúlniuk. A beszerzési árnál alacso­nyabb eladási árból veszteség keletkezik. Ráfizetéses termelés fi­nanszírozása miatt csődbejutott bankjaink sorsa is bizonyítja, mi­be kerül az államnak, pontosabban az adófizetőknek, míg életet le­helnek egy-egy veszteséges cégbe. Piacellenességgel a sokak által szorgalmazott olyan szociálpolitika megvalósítása is elodázódik, amelynek révén például könnyítenék az árdrágításokkal leginkább sújtott rétegek megélhetését. Ä ráfizetéses gázforgalmazás miatti értékvesztés ellen fellépők tisztában vannak vele, hogy a gáz eladá­si árának reálissá tételét elsősorban politikai okokból húzzák-ha- lasszák a Demokratikus Baloldal Pártjának és a Polgári Egyetértés Pártjának politikusai. Félő azonban, hogy addig „politizálnak”, mígnem a gázművek jócskán ár alatt kel el. Áron aluli gyáreladásra viszont már volt sok példa; következményeit máig nyögi az ország. A Nemzeti Vagyon­alap kasszája éppen az ilyen áron aluli privatizálások miatt kong az ürességtől. Áz ilyen politika teszi lehetetlenné számára a lakos­sági kötvényekért járó pénz mielőbbi maradéktalan kifizetését. A populizmusnak áldozó álbaloldali kormánypolitikusok vállalnák-e a felelősséget, ha miattuk dőlne dugába az ország számára jónak ígérkező üzlet? Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Juhász László (58238339) Kiadásvezetók: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Szentgáli Anikó - politika (58238314), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Mislay Edit-kultúra (58238313), Urbán Gabriella-panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Zsigátdi László - sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 056/6382806, Kassa: 055/6002225, Rimaszombat: 047/5684214, Rozsnyó: 058/7329857, Komárom: tel., fax: 035/7732205, Nyitra: 037/6522543. Kiadja a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201 fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály -, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051,52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 055/6709548, 6002210, fax: 055/6002229. Nyomja a PETIT PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Petit Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: PRNS a. s. vývoz tlače, Záhradnická 151,820 05 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, Aúcüta^e*uaz ellenőrzés eredménye a www.sme.skhonlapon található. í>f arculton: E-mail: redakcia@ujszo.com Nyilatkozat a tv-híradónak: - Városunknak csaknem annyi az adóssága, mint az önök televíziójának. (Gossányi Péter karikatúrája) TALLÓZÓ SME Bruce Jackson, az amerikai NATO- bizottság elnöke nem bízik Vladimír Mečiarban és pártjában. A napilap kérdésére, hisze-e Mečiarék NÄTO- párti nyüatkozatainak, a következő­ket válaszolta; „Nem vélem úgy, hogy a NATO vagy Washington őszintének tartja ezeket a kijelenté­seket. Ha felelnem kellene a kérdés­re, azt mondanám: nem, nem hi­szünk nekik.” Szavai szerint az USA aggódik a múlt politikusainak visszatérése miatt. „Szerintem ez vi­lágosan Szlovákia NATO-tagjelölt- ségének végét jelentené. Ha a NA- TO-tagjelöltség csődöt mondana, nem látok semmiféle esélyt Szlová­kia EU-csatlakozására. Nem gondo­lom, hogy az Európai Unió elfogad­hatna olyan országot, amelyet ér­tékrendje miatt a NATO elutasít. A tagjelölteknek politikai folytonossá­got kell felmutatniuk, sikert a refor­mok terén és elszántságot a korrup­ció elleni küzdelemben. A NATO nem hadseregeket keres, haderői vannak” - fogalmazott Bruce Jack- son. A terrorizmus elleni nemzetkö­zi szövetséghez való orosz csatlako- zás szerinte nem jelentheti azt, hogy a NATO lemond a balti államokról. Mit látnak a kutatók, és mit gondolunk mi önmagunkról, amikor a kisebbségi lét kihívásairól esik szó? Énkép egy vaskos könyvben Igencsak takarékoskodni kényszerült a Balázs Ferenc Intézet, a Books in Print és az Osiris Kiadó, amikor négyszáz oldalon közreadta a Dobos Ferenc vezette mun­kaközösség Az autonóm lét kihívásai kisebbségben című szociológiai munkáját. DUSZA ISTVÁN Az apró betűs szedés mellett az egyes táblázatok és diagramok is olyan kicsinyítésben jelentek meg, amely az érdeklődő szakemberek szemét is próbára teszi. Ennek a tipográfiai és kiadói kény- szerűségnek az említésével azt is jelzem, hogy sok tekintetben átfo­gó, a várható felhasználók (politi­kusok, önkormányzati szakembe­rek, pedagógusok, újságírók, iro­dalmárok) számára nélkülözhetet­len, a szociológiában megkerülhe­tetlen jelentőségű mű született. Az erdélyi, a vajdasági, a kárpátaljai és a felvidéki magyarok körében 1994 óta végzett kérdőíves kutatá­sok eredményeképpen igencsak árnyalt adatokat ad közre a szerző és munkatársi köre. Ezért is lenne célszerűen hasznos, ha ennél nép­szerűbb, amolyan tudományos is- meretteijesztő változatban is meg­jelenne az adatok elemzett összeg­zése. Mivel lehetetlen a könyv hatalmas információhalmazát az általános­ságok emlegetése nélkül akárcsak vázolni is, néhány kutatási ered­ményt érdemesnek tartok kiragad­ni. Főleg olyanokat, amelyek álta­lános tendenciákat jeleznek. Dobos Ferenc elemzése szerint, az értékrend vizsgálatakor a felvidéki magyarság körében gyűjtött ada­tok alapján az általános értékrend nem sokban tér el a másik három kisebbségi magyar közösség tagja­inak értékrendjétől. Köreinkben 90 százalék fölött tartjuk fontos­nak a pénzt. A munka jelentősége is ennek megfelelő. Sokkal kevés­bé, alig 65 százaléknál fontos a vallás. A család szinte valamennyi megkérdezett esetében a legna­gyobb érték. Ha összevetjük a pénz és a munka jelentőségét han­goztató 90 százalékot a siker fon­tosságát valló 65 százalékkal, ak­kor kiderül, hogy nincs megköze­lítően sem teljes lefedettség az anyagi jólét és a siker fogalma kö­zött. Felvethető, hogy a majdnem 30 százalékpontnyi különbséget kitevők véleménye szerint a pénz és munka miért előzi meg a sikert. Az érvényesülést is 70 százalék tartja fontosabbnak, ami egyesek­nél többet jelent, mint maga a si­ker. Ezekben a fogalmakban az el­különülést jelöli az anyagi javak megszerzését fontosnak tartó 70 százalék. Ezekkel a kiemelt érték­rendi mutatókkal jelezni lehet, hogy a pénz fontosságát elsődle­gesnek tartók nem feltétlenül kö­Néhány kutatási ered­ményt érdemesnek tar­tok kiragadni. tik az anyagi javak megszerzését a pénzhez. Mindezt a sikerhez sem kötik. A felvidéki magyarok eseté­ben ez a néhány adat elsősorban a gondolkodás gazdasági alapú ér­tékzavarára utal. Igencsak nagy ellentmondásról szól a közösségi problémák vál­lalását fontosnak tartó alig 50 szá­zaléknak a magyar nemzethez va­ló tartozást hangoztató 85 száza­lékkal való szembesítése. Sokak számára még mindig nem vetül egymásra a magyarság ügyének közügyként való felvállalása. Úgy tetszik, sokak számára ma is könnyebb saját magyarságuknak kérdőíves válaszaik során történő felvállalása a cselekvő közéletiség- gel vállalt magyarságnál. Ezeket az adatokat látva a felvidéki ma­gyarság értékrendjében kiugróan Kiugróan fontos a csa­lád, a munka, az embe­rekhez való jó viszony. ni fontos a család, a munka, az embe­rekhez való jó viszony, a másokkal való törődés, a pénz és a magyar nemzethez való tartozás. Elgon- dolkodtatóan alacsony helyre so­roltatott az értékrenden belül a si­ker, a vallás és a közösségi problé­mák vállalása. Az 1997-ben megvalósított felmé­rés szerint a felvidéki magyar csa­ládok 76,9 százalékánál fel sem merült az esetleges kivándorlás. Ezzel a gondolattal 22,7 százalék foglalkozik. Ez mindenképpen po­zitívabb mutató, mint a vajdasági vagy a kárpátaljai, ahol a magyar népesség majdnem fele, valamint az erdélyi, ahol a magyar lakosság majdnem 31 százaléka gondolko­dik a kivándorláson. A kötetben a Kiss Dénes által köz­readott tanulmányban a felvidéki magyarok énképe igencsak érde­kesen alakult ki. Első helyre a szor­galmas, dolgos, igyekvő ember ke­rült, akit a céltudatos követ, a be­csületes, megbízható zárja a sort. Tíz százalék feletti vélekedés sze­rint barátságosak, jólelkűek va­gyunk. Ugyanakkor majdnem eléri ezt a szintet a magyarságtudatuk­ra büszkék és a megalkuvók, a ge­rinctelenek minősítése. Ennek az önképnek igencsak eltérő a válto­zata területi megoszlásban. A nyugat-szlovákiaiak átlag fölött tartják a szlovákiai magyarságot céltudatosnak, becsületesnek és magyarságukra büszkének. Kö- zép-Szlovákiában az önjellemzés­re a dolgos, igyekvő, segítőkész, szerény és befelé forduló jelzők használatosak átlagon felüli gya­korisággal. Ott a leginkább önkri­tikusak a jelemzések, már amennyiben megalkuvónak és széthúzónak tartják magukat. Ke- let-Szlovákiában összetartónak, barátságosnak és kitartónak tart­ják magukat a magyarok, de átlag alatti a magyarságára büszke ön­jellemzés gyakorisága. Szándékosan a társadalomlélekta­ni megközelítés alapján szemel- gettem a könyv gazdag anyagából. Dobos Ferencnek, a Balázs Ferenc Intézet igazgatójának a csapata olyan munkát tett le a magyar nemzet asztalára, amely megérde­melné a szélesebb körben való népszerűsítést. Meggyőződésem, hogyha van tudományos ismeret- terjesztés, akkor a szociológia is vállalkozhatna erre. Tarthatunk ugyanis attól, hogy ez a kötet eb­ben a tömény és tipográfiailag sem a legpraktikusabban tagolt formá­jában egyszerűen nem jut el azok­hoz, akik megváltoztathatják a döntési körülményeket, az embe­rek gondolkodását. Ennek bizonyí­tására álljon itt az a tény, hogy jó­magam is néhány napra kaptam kölcsön ezt a mindennapi haszná­latra szánt könyvet, pedig a na­ponta forgatott lexikonok között lenne a helye könyvespolcomon. A terroristák integrált csoportot alkottak, a korábbi hírekkel ellentétben egyikük sem élt családostul Amerikában Minden repülőgépen „munkamegosztás” volt KÁRPÁTI JÁNOS A szeptember 11-i terrorcselekmé­nyekről szóló, eddig megszerzett értesülések alapján az derül ki, hogy a 19 géprabló egyetlen integ­rált csoportot alkotott, amelynek jól azonosítható vezetői voltak, és kevés külső segítséget vett igény­be. A kezdeti, zavaros információk alapján még olyan kép bontako­zott ki, hogy az akciókat - a négy gép elrablását - négy, egymástól elszigetelt terrorista sejt hajtotta végre. Az egymáshoz nagyon ha­sonló, illetve a hamisított arab ne­vek kavalkádjából olyan jelentések is szárnyra kaptak, hogy a 19 sze­mély közül tízen pilóták voltak, és- feleséggel, gyermekekkel - a kertvárosi Amerika életformájába belesimulva éltek. Valójában mind a négy elrabolt re­pülőgépen csak egy-egy olyan gép­rabló volt, aki tudta, hogyan kell irányítani egy ilyen masinát. Két további géprablóról mondható el, hogy vettek néhány órányi pilóta­leckét. Szemmel láthatóan ez a hat férfi volt a csoport vezetősége. Ez a hat fő tartózkodott huzamosabban az Egyesült Államokban - egymás­tól sokszor több ezer mérföld tá­volságban -, és olyan nyomokat hagyott hátra, amelyek arról ta­núskodnak, hogy összehangolt előkészítő cselekményeket hajtot­tak végre. Ilyen nyilvánvaló összehangolt­ságra utal, hogy a 19 géprabló kö­zül heten a nyár elején, 15 napos időintervallumon belül Floridában szereztek autóvezetői jogosít­ványt. A nyár folyamán tizenket- ten laktak hosszabb-rövidebb ide­ig különböző dél-floridai települé­seken. Tizenhármán augusztus vé­gén, 5 napos időintervallumon be­lül vásárolták meg repülőjegyüket - életük utolsó útjára. A csoport vezetői műveltek voltak. A négy „pilóta” közül három a hamburgi műszaki egyetemen tanult, és együtt is lakott. A 19 fős csoport­ban tehát a hatfős vezetőség 13 to­vábbi férfit irányított: ezek szaúdi- ak, zömmel fiatalok és kevésbé műveltek voltak. Ők kevesebb nyo­mot hagytak maguk után az Egye­sült Államokban - többségük csak az elmúlt hónapokban utazott be az országba. Tévesek voltak azok a korábbi je­lentések, melyek szerint némelyi­kük családostul költözött Ameri­kába. Ezt valójában egyikük sem tette, miként az sem felel meg a valóságnak, hogy valamelyik légi­kalóz korábban a szaúdi légitársa­ságnál dolgozott. Mind a négy gé­pen „munkamegosztás” volt: az „agy” vette át a pilótaülést, a se­gítők csoportja, az „izom” pedig féken tartotta az utasokat. A szerző az MTI tudósítója

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom