Új Szó, 2001. október (54. évfolyam, 225-251. szám)
001-10-08 / 231. szám, hétfő
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. OKTÓBER 8. KOMMENTAR Ki ül a mérlegen? TÓTH MIHÁLY Attól a pillanattól kezdve, hogy a televízió világgá röpítette a Mikuláš Černák felmentéséről szóló hírt, Szlovákiában a perről mindenkinek megvan a maga különbejáratú véleménye. Noha nyilvánvalóan nem politikai bűntettről van szó, hanem köztörvényesről, nagyon sokan elképesztő párhuzamokat vonnak az eset és az olyan bűncselekmények között, amelyek viszont politikától bűzlenek, és szintén kiderítetlenek maradtak. Ha nem tapasztaltam volna meg mindazt, ami ebben az országban az elmúlt 12 év alatt történt, bizony mondom, még örvendenék is annak, hogy jogállamunkban Cernákot a független bíróság felmentette. Örvendenék, hogy az igazságszolgáltatók éleslátását nem homályosította el a gyanúsított rossz híre, a reá korábban jogerősen kiszabott 8,5 év jogerős börtönbüntetés és a közhangulat. Ahol a „törvények diktatúrája uralkodik” (ez a jogállam egyik közérthető meghatározása), ott a tyúktolvajt, a mackóst, a bérgyilkost csak baromfilopásért, kasszafúrásért, bérgyilkosságért szabad elmarasztalni. Aggasztó, hogy mindenkinek megvan a bírósági ítélettől eltérő konstrukciója. Ennek alapján arra a következtetésre kell jutni, hogy az emberek nem nagyon hisznek sem a jogállamiság létében, sem a bíróságok makulátlanságában. Vajon miben gyökerezik ez a magatartás? Nyilván abban is, hogy a pártok 1990 óta felparcellázták maguk között az országot. Ez az állami vagyon párthovatartozás szerinti privatizálásával kezdődött, és az íróasztalok jutalomként való „kiutalásával”, képviselői helyek, vezérigazgatói funkciók elosztásával és újraelosztásával folytatódott. Elrabolták a köztársasági elnök fiát, és a nyomozás, a jogszolgáltatás (amnesztia) ezúttal is pártirodából irá- nyíttatott. Azt se hiszik el az emberek, hogy egyértelműen köztörvényes bűncselekmény felderítésébe nem avatkozott bele valamelyik párt. Még az állami ünnepeket is felparcellázták maguk között. Ilyen körülmények között elvárható-e a harmadik hatalmi ág, a bíróságok elfogulatlansága iránti bizalom? Számolhatuk-e azzal, hogy a pártirodákból „nem szólnak oda” a bíróságokra? Általános a vélemény, hogy Szlovákiában parlamenti többséget szerezhetne az a párt, amelyik el tudná hitetni, hogy győzelme esetén a puritán tisztességet állítja figyelme középpontjába. Lehet, hogy vannak, akik ilyen politikai erő létrehozásán fáradoznak, csak szándékukat mélyen eltitkolják. így marad az általános kiábrándultság. JEGYZET Örök időkre? KOVESDI KAROLY Javában zajlanak a jelölések a „vúckákba”. Elnézést az otromba műszóért, nem az én találmányom. A tisztességes megye, kanton, kerület és hasonló, az európai kultúrnemzeteknél használatos megnevezések helyett Migaš parlamenti elnök nevezte így a szlovákiai felsőbb közigazgatási egységeket, melyek megszületése miatt volt némi lavórvihar a szlovákiai magyarság csúcsán. Elült aztán, szokás szerint, hiszen fontosabb dolgok is vannak a világon. Az MKP azóta többször kinyilvánította: azon lesz, hogy a torzszülött más formát kapjon. Tartok tőle, hogy ismét az álmok világában ringatózunk. Ebben a pillanatban logikus volna azt emlegetni, hogy az MKP-nak a jövő évi parlamenti választások előtt és alatt olyan partnerekkel kell kvaterkáznia, akik hajlandók a választások után tetemre hívni Szlovákia szerencsétlen 8+8-as modellű közigazgatási felosztását. Legyünk realisták: erre csak a KDH és a demokrata gyűjtőszóval meghatározható pártok és pártocskák néhány képviselője érezhet majd inkább zsigeri, mint logikai ösztönzést. A jeles kollégám által szlovák Berlusconinak titulált Rusko ANO nevű pártja vagy Fico Smerje a nagy szövegek paravánjai mögött már most olyan dohos gyülekezetek, amelyek magukban hordozzák a tekintélyelv attribútumait, és könnyen arra a sorsra juthatnak, mint az SOP, amely Schuster elnök trambulin- jaként használódott el, s amelyben lassan már csak Hamžík ferde bajsza az összetartó erő. Velük tehát nehéz lesz. A többit meg ismerjük. Legyünk még realistábbak: a következő választások után valószínűleg olyan konstelláció szakad ránk, amely időszerűtlenné, sőt komolytalanná teszi a mostam fejtegetéseket. Szlovákia új megyerendszere minimum öt évig érvényben lesz. Ha meg sültrealisták akarunk lenni, be kell látnunk, hogy örök időkig és soha másként. Hacsak valami csoda nem történik. Ami nem azt jelenti, hogy savanyú a szóló szőlő, a beszélő alma és a csengő barack. Ami megtörtént, megtörtént. Senki se higgye, hogy az MKP-t akarom kárhoztatni azért, mert Szlovákia szalonképes ország maradt Európa közepén. De a vúckák még sok feszültséget fognak okozni, és nem feltétlenül etnikai okok miatt. Egyszerűen azért, mert a régiók igényei ellenszegülnek a vaskalapos sztálini modellnek. TALLÓZÓ DNES A cseh napilap arról írt, hogy a kémelhárítás két, libanoni férfi után nyomoz, akik tavaly és idén pilótaórákat vettek egy cseh légi- társaság Boeing 737-es gépén. Állítólag üdülés közben, szórakozásból, óránként 400 dollárért vettek leckét legalább három ízben Csehországban. CORRIERE DELLA SERA Az olasz napilap úgy értesült, hogy Oszama bin Laden sze-, mélyéhez köthető csoportok tavaly merényletet terveztek II. Abdalláh jordán király és családja ellen. A merényletre vízen került volna sor, Abdalláhék hajója ellen, csaknem ugyanolyan forgatókönyv alapján, mint amilyet az- Csak akkor doblak vissza, ha szerzel nekem mentelmi jogot, mert azzal gond és munka nélkül milliomos le- amerikai hadihajó elleni tavaly hét az ember! ( Pavel Jakubec karikatúrája) októberi - sikeres - jemeni támadáskor. Kis híján hajba kapott Edmund Stoiber bajor miniszterelnök és Günter Verheugen, az EU bővítési biztosa Politikai adok-kapok Passauban Amilyen langyosan indult, olyan parázs vita kerekedett abból a kerekasztal-beszél- getésből, melyet péntek este a Szlovák Hetek rendezvény- sorozat nyitónapján rendeztek Passauban. JUHÁSZ LÁSZLÓ Az ARD televízió Müncheni riport című műsorából ismert Andreas Böntének vitavezetőként minden szakmai rutinjára szüksége volt ahhoz, hogy megakadályozza a teljes káoszt a passaui Médiaközpontban, ahol nyolcszáz jelenlévő előtt nyílt vita alakult ki Günter Verheugen EU-bővítési biztos és Edmund Stoiber bajor tartományi kormányfő között. A másik két résztvevő, az osztrák külügyminiszter és különösen az EU- ügyeket szakértő szlovák miniszterelnök-helyettes jószerével csak a díszlet szerepét töltötte be. „Szlovákia úton Európa felé” - ezt a címet viselte a kerekasztal-be- szélgetés, amelyen a legkevesebb szó éppen országunkról esett. Annál többet foglalkozott Németországgal, és az EU-bővítés lehetséges buktatóival Stoiber, a CSU elnöke és Verheugen, az Európai Bizottság tagja. Az eddig is inkább euroszkeptikus politikusként ismert bajor tartományi kormányfő nem rejtette véka alá lesújtó véleményét az Unió kelet-európai bővítéséről. Amint magához ragadta a szót, Stoiber máris Kelet-Németor- szág példáját húzta elő, mondván: hiába pumpálnak évente 150 milliárd márkát a volt keletnémet tartományokba, az életszínvonalat mégsem tudták nyugatira emelni. Azt persze nem mondta ki az ősz politikus, hogy az EU kelet-európai bővítése en bloc hibás elképzelés lenne, inkább úgy fogalmazott, hogy beszélni kell a nehézségekről, a nyitás lehetséges buktatóiról is. Példaként a Csehországgal szomszédos bajor régiót említette, amelyet a jelek - és Stoiber - szerint hátrányosan érint majd az EU keleti bővítése. Szerinte az európai polgárok rosszallását tudomásul kell venni, e mellett az uniós bővítésről készült közvélemény-kutatás legfrissebb adataival érvelt. Stoibert szerint a kelet-európai országok uniós csatlakozását egyre kevesebb német támogatja. „Az Európa nagyságáról szóló hangzatos szólamokkal nem sokat nyernek” - vágta Verheugen fejéhez a CSU elnöke. „Órákig panaszkodhatnék én is, mi minden nem működik az Európai Unióban, ami azonban igazán fontos, hogy az EU még mindig az egyetlen és leghatásosabb eszköze az európai biztonságnak” - mondta Verheugen. „Magukat ott Brüsz- szelben nem a nép választotta” - vetette oda Verheugennek Stoiber, mintegy utolsó érvként. Ugyanez a Stoiber mondta ki azt is, hogy nem ideologikusán, hanem pragmatikusan kell gondolkodni a bővítésről. Nyolcszáz fős hallgatóság előtt zajlott a vita, melyet a SAT1 televízió élőben közvetített, a német tévénézők azt is egyenes adásban láthatták, amint Benita Ferrero-Waldner osztrák külügyminiszter-asszonyt a telefonhoz szólították. Amikor visszatért a terembe, elárulta, hogy Kofi Annan ENSZ-főtitkár kereste, hogy tájékoztassa az Egyesült Államok elleni terrortámadás nyomán kialakult helyzet legújabb fejleményeiről. Két beszéd között hamisítatlan cigányzenét szolgáltattak Berkiék, nagyobb sikert aratva mint három szlovák miniszterelnök-helyettes együttvéve. Apropó, szlovák kormány: a programban eredetileg szereplő Mikulás Dzu- rinda kormányfő - nem tudni, miért - mégsem ment el Passsauba, így Ivan Miklós, Mária Kadlečíková és '■ Csáky Pál miniszterelnök-helyettesek tartották a frontot. A népes hallgatóság között feltűnt Miroslav Kusý professzor éppúgy mint Ján Foltín, Szlovákia német nagykövete vagy Karol Kállay fotóművész. Még a vita kezdete előtt Milan Kňažko kulturális miniszter próbálta álomba ringatni a nagyérdeműt, amikor végeláthatatlan terjedelemben ismertette a modern szlovák képzőművészet mibenlétét. A kisebb disszertációnak beillő előadás alapos volt ugyan, és indokolt is, hiszen másnap két passaui helyszínen is kiállítás nyílt a szlovák képzőművészek munkáiból. Akkorra azonban már más, halaszthatatlan dolga akadt Kňaž- kónak, így mindenki legőszintébb sajnálatára nem vehetett részt a megnyitókon. Hangulatkeltés (Somogyi Tibor felvétele) WWW.UJSZO.COM Olvasóink online fóruma ♦ Bush megmondta, hogy nem fog egy kétmillió dolláros rakétát egy tízdolláros sátornak irányítani, hogy szétlőjön egy tevét. Vanek B. Eduárd ♦ Az USA a hatalomról szól, ezért ha Bush hatalmon akar maradni, támadnia és büntetnie kell (az csak másodlagos, hogy a valódi bűnösöket-e), különben a következő választásokon megint jönnek a demokraták. Ennek ellenére nem igazán látok más lehetőséget, mint odamenni és elhúzi Laden nótáját. Pik ♦ Vegyük, hogy bin Laden felelős hatezer ember haláláért, bár még egyetlen bíróság sem mondta ki bűnösségét. Akkor teljesen rendben van, hogy megtámadják az országot, ahol rejtőzik? Jogos lenne, ha megtámadnák pl. Németországot, mert nem ad ki egy gyanúsítottat? Bush kijelentése után, hogy „levadássza a bűnöst”, megbünteti az őt rejtegető országot, kb. ötmillió ember hagyta el lakóhelyét és ezek közül eddig kb. 60 ezer halt éhen. Ezekért az életekért egyértelműen egyetlen ember felelős, aki sosem lesz felelőségre vonva. És még egyetlen bomba nem hullott. Meg kell támadni Afganisztánt? scribbler VISSZHANG Néhány szó a Sárai-ügy kapcsán Olykor a szavak más jelentést kapnak emlékeink és érzelmeink fényében. Ismerős ez az érzés. Egy hétköznapi, jelentéktelen szó metsző késsé élesedik, ha abba hatol bele, amit legbelül, mélyen tudunk, és szentül hiszünk. Úgy érzem, írnom kell, mert mellbe döfött egy szó: közöny. Megvallom, visszafogott érdeklődéssel olvastam a pénteki számban megjelent riportot „Tudnunk kell, ki a tettes, mi az igazság” címmel, mert nem vagyok kívülálló. Tartottam attól, hogy sérülhetnek vele olyanok, akiket a szívemben hordozok. Feleségem, Bernadett révén ugyanis rokoni szálak fűznek a cikk által tárgyalt ügy áldozatához, Sárai Zoltánhoz. Csupán arra a mondatra szeretnék reagálni, amelyik leghűbben tükrözi az eset kapcsán kialakult helyzetet és a benne fogant különböző felfogásokat. Hadd szóljak a közönyről, amellyel állítólag viseltettünk megárvult szemünk fénye, Balázs unokaöcsém iránt. Azután Önök majd talán elgondolkodnak és döntenek - mi is a közöny. A „közöny” tehát az, amikor arról beszélgetünk a gyerekkel, ami őt valóban érdekli, és amit mással nem tud megbeszélni. Még az is a „közöny”, amikor tucatnyi kirándulásra (vagy egyéb foglalatosságra) nem jöhet el velünk, banális kifogásokat hallgatva. Mindegy, hogy egy napról van szó, vagy egy hétről, külföldről avagy belföldről, az ilyesmi most gond. A tragédia előtt nem volt az... Pedig nem jókedvünkből utaznánk, hanem csak azért, hogy ő egy kicsit elszakadjon mindennapos gondjaitól- bajaitól. Az is „közönyünk” eredménye volt, amikor a sógornőm arra panaszkodott ismerősöknek, hogy Balázs és Bernadett mennyire rajongva szeretik egymást. Nem is csoda, hiszen hét évig sül- ve-főve együtt voltak. A tragédia után néhány hónappal felkerestük nejemmel a pszichológust, akihez Balázst édesanyja akkoriban hordta. A gyerek érdekében meg- ígértettükvele, hogy megszervez egy háromoldalú találkát, ahol megbeszélhetnénk, mi lenne a legjobb Balázs lelki nyugalma szempontjából. Sajnos, ez másfél év alatt nem jött létre. Valójában nem a „közönyünket” nem értette a gyermek, hanem azt, hogy miért kell az édesapja halálával annak egész családját is nélkülöznie. És még sorolhatnám... A tény az, hogy Balázsunkról mi mindent tudunk, csak sajnos, közvetve, mert mostanság nem láthatjuk ót gyakran, úgymond, alig. Hogy nagyszüleitől rossz szót hallott volna anyját illetően? Jobban szeretik ők a gyereket annál, mintsem hogy kis lelkét teljesen feldúlják. Hát így él ő most a szívünkben, tőlünk távol, nélkülünk. Most már csak abban bízhatunk, hogy hét év önzetlen szeretete nem múlhat el nyomtalanul a tudatból és a szívből. Mindezt csak azért mondtam el, hogy megosz- szam Önökkel a közöny szó végtelen sok, eddig nem ismert értelmét. Tettem ezt Balázsért és édesapjáért, Zoliért, aki olyan apa (volt), akire a fia nagyon büszke volt, és az is lesz örökké. És azt, hogy az ügy kiderítéséért mindent megteszünk, szintén értük tesszük. Önök nem ezt tennék? Varga Tamás
