Új Szó, 2001. október (54. évfolyam, 225-251. szám)

001-10-06 / 230. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2001. OKTÓBER 6.

Riport JH3

Október közepén a lakosok tiltakozása ellenére megnyílik a nagyszarvai menekülttábor. A helybeliek félnek, attól tartanak, hogy nem lesznek biztonságban

Mennyit ér a népszavazás eredménye?

A polgármester nem tartja biztonságosnak a drótkerítést (Somogyi Tibor felvétele)

Nagyszarva lakosai augusztus 9-én a sajtóból értesültek arról, hogy a belügyminisztérium migrációs hivatala a községben üresen álló laktanyába menekülteket telepít. Szeptember 22-én népszavazást tartottak a községben. Az eredmény: elutasították, hogy menekülttábor legyen a faluban, ám a hivatal nem vette figyelembe a nép akaratát.

PÉTERFÍ SZONYA- A menekültek befogadása a genfi konvencióból eredő kötelesség, ez alól az EU-hoz csadakozni kívánó Szlovákia sem kivétel. Nyolc év alatt, 1993 óta 9 132 menekült ügyével foglalkoztunk, számuk az év végéig 10 ezerre emelkedhet. Eddig ötszázan kértek menedékjogot, 43-an állampolgárságot kaptak. A menekültek számára Szlovákia rendszerint csak tranzitország, nem kívánnak itt maradni. Most a terroristák elleni harc miatt számolni kell egy nagyobb menekült- hullámmal, és sürgősen növelni kell a táborok kapacitását - magyarázta a nagyszarvai menekülttábor létesítésének előzményeit Bemard Priecel. A migrációs hivatal igazgatója megemlítette, hogy eredetileg Kelet-Szlovákiában kerestek alkalmas helyszíneket, ám a magánkézben lévő objektumok tulajdonosaival nem tudtak megegyezni. Az igazgató szerint a célnak a hadsereg kihasználadan épületei felelnek meg, melyekből Nyugat-Szlovákiában több is található. - A migrációs hivatalnak anyagi gondjai vannak, ezért vétek lett volna nem kihasználni az aránylag jó állapotban lévő nagyszarvai laktanyát, amelyhez ingyen jutottunk hozzá. Az igazgató szerint a menekültek nem veszélyeztetik a község lakosságát, mert a volt laktanya a falutól két kilométerre van, a menekültek egyébként sem hagyhatják el a körülkerített területet, s ha netán megszöknének - mert ez sem zárható ki -, biztosan nem a falu, hanem a határ felé futnának. A 140-200 személy befogadására alkalmas táborban munkát kaphatnak Nagyszarva és környéke lakói,

sőt a község könnyebben juthat EU-támogatáshoz, fokozottab rendőri védelemben részesül. Az igazgatót hallgatva arra a következtetésre is juthattam volna: micsoda szerencséjük van a nagyszar- vaiaknak, hogy a községbe telepítik az idegeneket, akiket majd 30 napon át karanténban tartanak. Nagyszarva lakosai azonban nemcsak az esedeges fertőző betegségektől félnek, hanem a bűnözéstől is tartanak. S az is zavaija őket, hogy az illetékesek megkérdezésük, tudtuk és beleegyezésük nélkül fogtak neki az előkészítési munkálatoknak. Bemard Priecel szerint szándékosan hallgattak az esedeges ellenlépések megakadályozása, a felújítási munkák késleltetése miatt. A laktanyában kicserélték a villanyhálózatot, illemhelyek, zuhanyozók épültek. A vízgondok miatt a belügyminisztérium tisztiorvosa úgy döntött, be kell szerelni egy víztisztító-berendezést. Ezért késik a tábor átadása. Az igazgató a nagyszarvai népszavazás eredményéhez csak annyit fűzött hozzá: a lakosoknak joguk van a véleménynyilvánításra, viszont az államnak tartania

kell magát a nemzetközi egyezmé- ményekhez.

Másként vélekedik a menekültá- borról Nagyszarva polgármestere és a lakók többsége is. A Dunaszer- dahelyi járásban már két tábort létesítettek- egyet Bősön, egyet Medvén. (A medvéit szintén a polgár- mester beavatása, az építkezési engedély felmutatása nélkül - a szerk. megj.) - Nem mindegy, hogyan tálalják a kényes kérdéseket a hivatalos szervek, megvitatják-e velünk terveiket, vagy nélkülünk döntenek. Felháborító, hogy a sajtóból értesültünk a tábor tervéről, de az is, hogy tudtunkon kívül megkezdték az átalakítási munkálatokat - mondta Pálffy Dezső polgármester. - Amikor július közepén egy vágúj- helyi biztonsági szolgálat képviselői munkalehetőséget ajánlottak fel a község lakóinak, nem értettem, mit kell itt őrizni-védeni. Az Új Szóban augusztus 9-én közölt cikk után döbbentem rá az összefüggésekre. Kapcsolatba léptem a Duna- szerdahelyi Járási Hivatal elöljárójával, a járási rendőrparancsnokkal, de ők sem tudtak semmiről. Az illetékes építkezési osztály sem

adott engedélyt a laktanya belső átépítésére, az emésztőgödör kialakítására. A helyszínen követeltem az építkezési engedély felmutatását, de elutasították, ezért testületi határozat született az építési munkálatok leállításáról. A migrációs hivatal igazgatójával csak augusztus

21-én találkoztam. Tudatta a menekülttábor létesítésének tényét, az írásbeli értesítés augusztus 28-án érkezett.

Az 1026 lakost számláló községben a népszavazás előkészítésére augusztus 9-én petíciós bizottságot hoztak létre. A 794 választásra jogosult személyből 355-en írták alá az íveket, melyeket a belügy- és a védelmi minisztérium illetékeseinek továbbítottak. Szeptember 22-én megtartották a népszavazást, a kérdésre: egyetér-e azzal, hogy Nagyszarva községben, a volt laktanyában menekülttábor létesüljön 515 lakos nemmel válaszolt. Igennel tizenhármán.

A migrációs hivatal igazgatójának állítása, hogy a menekülttábor a községtől két kilométerre esik, nem felel meg a valóságnak. Lemértük a falu utolsó háza és a laktanya közötti távolságot: 1200 méter, a falu beépített területének határától a tábor 800 méterre fekszik. - Megdöbbentett bennünket a környezetvédelmi minisztérium építkezési osztályának hivatalos értesítése, hogy az építkezési engedély kiadása „nemzetbiztonsági szempontból” a belügyminisztérium jogkörébe tartozik. Az önkormányzat is állami szerv, miként lehetséges, hogy a testület döntését vagy a népszavazást nem veszik figyelembe?! Nélkülünk döntöttek rólunk, a békát pedig le kell nyelni - fakadt ki Pálffy Dezső. Nem érti, Priecel úr miért nyiltakozta a tévében, hogy időben értesítették őket a tábor létesítéséről, amikor pontosan ezt hiányolják, ezért háborodtak fel valamennyien. Arról mindenki hallgat, hogy nemcsak a keleti régiókban, hanem május vége felé hat erdőháti községben, valamint Misérden (Dunajská Lužná) is kerestek menekülttábornak megfelelő objektumokat. - Mi érveket akartunk hallani: mitől államérdek, esetieg közérdek az egy járásba összpontosított három tábor. Persze, választ nem kaptunk, ígéreteket viszont bőven. Ám ilyen előzmények után nehéz hinni valakinek is. Hiába állítják az illetékesek, hogy a tábor biztonságos lesz, a karantén ideje alatt megvizsgálják a menekülteket, ujjlenyomatot vesznek tőlük, fénykép készül róluk, a betegeket kórházban gyógyítják. A fegyelmezedenségtől is félünk, mert hiába ígérik, hogy az emésztőgödör tartalmát a megadott tisztítóállomásra' szállítják, amikor a katonasággal már sok rossz tapasztalatunk volt ebből a szempontból. Nemegyszer az árokba, a földekre engedték ki a szippantókocsik tartalmát. Szavatolni tudja valaki, hogy ezentúl nem történhet ilyesmi? Az sem tetszik, hogy a táborban nem rendőri szervekre, hanem civil őrző védő szolgálatra bízzák a rendfenntartást. A menekülttábor a bűnözés táptalaja lehet. Hiába ígérik, majd a somoijai rendőrök gyakrabban járőröznek, tudjuk, hogy kevesen vannak. Azt akarjuk, hogy szavatolják a faluban és a környéken élők biztonságát - magyarázta a polgármester útban a majdani tábor felé. A volt laktanya felújított kapujának látványa nem nyugtatta meg. - Alacsóny a drótkerítés, nincs megvilágítva a térség, az oldalkerítés melled bozótot ki kellene utáni - sorolta kifogásait. - Ha bele kell törődnünk a menekült- tábor létezésébe, követeim fogjuk a segítséget az infrastruktúra kiépítéséhez. Pálffy Dezső elmondta: az előzetes tervek szerint a bősi erőműre fordított beruházásból építették volna ki a falu csatornahálózatát. A munkálatok elkezdődtek, néhány éve lefektettek 850 méternyi vezetéket, ám a beruházó pénze elfogyott. - A mai vüágban mindenütt a valamit valamiért elv érvényesül. Nekünk is be kell keményítenünk, ha már nem érvényesülhetett a népakarat.

A menekülttáborhoz legközelebb eső házak lakóinak véleményére is kíváncsiak voltunk. - Nem örülünk a menekülttábornak. Most azt állítják, zárt tábor lesz, de ki szavatolja, hogy idővel nem változtatják meg elképzeléseiket? Bősön is gondok vannak, holott kezdetben sokan segítettek a bosnyák menekülteknek. Rövid időn belül nagyon megváltoztak. Annak, aki annyi határon átszökik, nem jelenthet akadályt egy rozsdás drótkerítés. Ahhoz, hogy tovább menjenek, pénzre lesz szükségük. Elszökhetnek, lophatnak is. Mi reggeltől estig dolgozunk, senki sincs otthon, délután is csak a gyerekek tartózkodnak odahaza. Félünk, hogy bajuk esik, meg attól is, kirabolnak bennünket - közölték a Nagy szülők.

A 72 éves Kiss István szerint azokban is csalatkozni lehet, akiket ismer az ember, hát még az igenekében. - Eddig nem zártuk a kapukat, megbíztunk egymásban. Ki tudja, müyenek a menekültek? Az ember sajnálja őket, de tart is tőlük. De a kisember teheteden a hatalmasokkal szemben.

Halász János feleségével, hatéves fiával és négyesztendős kislányával a faluszéli tizenkét lakásos bérházban él. - A menekültek is emberek, be kell fogadni őket, bár ez a kérdés engem nem nagyon foglalkoztat. Nem vettem részt a népszavazáson, mert amit egyszer „fönt” elhatároztak, az ellen senki semmit nem tehet. Bár a feleségemnek nincs munkája, s a táborban állítólag 20 embert alkalmaznak, nem engedném, hogy ott dogozzon - mondta a kétgyermekes családapa.

A hozzátartozók és a barátok elképzelhetetlennek tartják, hogy a jól tanuló, példás magaviseletű fiú öngyilkos lett; meggyőződésük, baleset történt

A szülők tudni akarják az igazságot

Viktor szelíd, inkább visszahúzódó fiú volt. A képen jobbra kisöccse, Péter

V. KRASZNICA MELITTA

Több mint egy hét telt el a 13 éves gyulamajori Stefankovics Viktor tragikus halála óta. A szerencsédenül járt fiú Gyulamajor határában szeptember 24-én délután hat óra tájban a Komárom-Érsekújvár között közlekedő személyvonat kerekei alatt lelte halálát. A vasúti rendőrség első hivatalos közleménye szerint a fiú öngyilkosságot követett el, amit a mozdonyvezető vallomására alapozott, aki úgy látta, hogy egy fiatal személy a vágányokra hajtja a fejét. A család azóta sem tudja elfogadni ezt a változatot; meggyőződése, hogy baleset történt.

Viktor szüleit és nagyszüleit gyulamajori otthonukban kerestük fel. Először is mély felháborodásuknak adtak hangot amiatt, hogy az ügy alapos kivizsgálása előtt öngyilkosságként tüntették fel fiuk tragikus halálát. Kizárt dolog, hogy Viki öngyilkos lett - állítják egyöntetűen a szülők és nagyszülők. - A tragédia napján is éppolyan volt a fiú, mint azelőtt bármikor, viselkedésében semmi feltűnőt nem észleltek. Egyest hozott haza az iskolából, megebédelt, megírta a leckéjét, felkészült a másnapi órákra. A feleségem és a menyem tököt pucolt, amikor a nagyanyja átküldte hozzám Vikit a szomszéd utcába, hogy tréfából kérdezze meg, mikor cseréljük le végre a 10 éves Ladánkat - emlékezett vissza a nagyapa. - Én azt feleltem neki, hogy jó lesz az már nekünk, ezzel a gyerek visszament, és nevetve át is adta a nagyanyjának az üzenetet. Ekkor láttuk őt utoljára élve. Aki így tréfálkozik, viccelődik, az nem akar egy óra múlva öngyilkos lenni.

Viki ezután elment hazulról. Máskor is elengedték egyedül, megbíztak benne, hiszen szolid, rendes gyerek volt. Hat óra tájban rémülten mondta a nagypapának egy utcabeli fiatalasszony, hogy nagy baj van, mert Viki a síneknél fekszik. Pillanatokon belül ott voltak a töltésen, amely a házak tőszomszédságában fut, de azonnal látták, nincs segítség. A fiú koponyájának jobb felét szétroncsolta a vonat, az arcával együtt. - Nem igaz tehát, hogy a fején ment keresztül a vonat, mert akkor abból nem maradt volna semmi - mondta az édesapa, akinek az a szomorú feladat jutott, hogy azonosítsa a holttestet. Viki fél méterre feküdt a síntől, nem rajta. A család véleménye szerint a fiú a sínekhez felkapaszkodva megcsúszhatott a kőtöltésen, valószínűleg beütötte a fejét, megszédült, talán el is ájult, ezért nem tudott elugrani a közeledő vonat elől. A fejét pedig a mozdony vagy a szerelvény széle kaphatta el. Információik szerint Viki akkor délután két másik gyerekkel játszott a töltés oldalán, ám ezek a gyerekek, és főleg szüleik határozottan tagadják ezt. - Mi nem vádolni akarjuk a gyerekeket, még csak nem is haragszunk rájuk, hiszen a fiunkat úgysem adhatja vissza senki. Egyszerűen szeretnénk tudni, mi az

igazság - kesereg az édesanya. - Mitől félnek, miért nem mondják el nekünk, ha valóban együtt voltak? Sokkal könnyebben viselnénk a fájdalmat, ha kiderülne, hogyan halt megVild.

Azt, hogy Viki akkor délután nem egyedül játszott, a másnap iskolából hazatérő falubeli diákok mesélték el szüleiknek, akik aztán Stefan- kovicséknak is beszámoltak erről. Az egyik falubeli fiúcska többször is felkereste Viki nagypapáját, és azt mondta neki, hogy a fiúk - és megnevezte, kikről van szó - nem segítettek Vikinek a síneknél. - Természetesen mi is felkerestük a gyerekeket, illetve szüleiket, ám tagadták, hogy akkor délután együtt játszottak volna Vikivel. Egyikük édesanyja, aki aztán a nagyapát is értesítette a tragédiáról, állította, hogy ő egyedül látta Vikit a síneknél, fia pedig tanult a kérdéses időben. Azt nem engedte, hogy a fiával beszéljünk. A másik kisfiú pedig - szülői felügyelet mellett - elmondta, hogy egy másik sráccal (azzal a fiúval, aki édesanyja szerint otthon tanult a kérdéses időben) játszottak az utcában, és onnan látták meg a töltésen fekvő Vikit. Az állítólag otthon tanuló srác nyomban szólt az anyukájának, aki aztán értesítette a nagyapát. Az utcasarok és a töltés egyébként alig 100 méterre van egymástól.- Bűnbakot keresnek a szülők, de az nem hozza vissza a gyermeküket - tette hozzá a nyilatkozó kisfiú anyukája. Az általunk harmadikként felkeresett fiú viszont egészen mást állított. Elmondta, hogy a tragédia másnapján, reggel iskolába menet a két fiú (tehát azok, akik most azt állítják, hogy csak megtalálták Vikit, játszani viszont nem játszottak vele) beszámolt neki a történtekről. Elmesélték, hogy Viki meg akarta hallgatni, jön-e a vonat. Felmászott a töltésre, de valami miatt már nem tudott felkelni a sínek mellől, ők pedig elfutottak segítségért. - Én biztos, hogy elrántottam volna Vikit a sínektől, nem hagytam volna ott feküdni - tette még hozzá.

Viki szülei tehát továbbra is csak reménykednek, hogy kiderül az igazság, tudomásuk szerint viszont rajtuk kívül még senkit nem hallgattak ki a faluból. A szülők kihallgatása is kutyafuttában történt, még a tragédia napján, és az édesapának, valamint az édesanyának az volt az érzése, mintha a rendőrök minél előbb le szerették volna tudni az egészet.

Jozef Búranský, a vasúti rendőrség szóvivője elmondta, hogy az érsekújvári vasúti rendőrség a komáromiaknak adta át az ügyet, de egyelőre semmüyen új információt nem kapott tőlük. Megerősítette viszont, hogy a nyomozás folytatódik. A 13 éves fiú a komáromi Munka Utcai Alapiskola nyolcadik osztályos tanulója volt. Osztályfőnöknője és osztálytársai is el- képzelhetetíennek tartják, hogy a jól tanuló, példás magaviseletű fiú öngyilkos lett volna. Szerintük is csak baleset történhetett. - Miért

pont Viktorral történt ez, hiszen ő olyan jó fiú volt? - kérdezte könnyekkel a szemében egyik osztálytársnője, maga is tudván, hogy ilyen kérdésekre nincs válasz. Búcsúlevélről vagy bármilyen csekély jelről, amely öngyilkosságra utalt volna, sem a szülők, sem a diáktársak nem tudnak.

Elszomorító, hogy vélt vagy valós félelmek miatt érzékedenül, már- már cinikusan állnak egyesek az esethez. Talán elég lenne végiggondolniuk, hogy az ő gyermekükkel is megeshetett volna ez a tragédia. Akkor bizonyára ők is hálásak lennének mindenkinek, aki segít kideríteni az igazságot.