Új Szó, 2001. október (54. évfolyam, 225-251. szám)

001-10-01 / 225. szám, hétfő

2 Vélemény és háttér KOMMENTÁR Csehov nem minta SZILVÁSSY JÓZSEF Neves színházi szakértők mélyreható tanulmányokban elemezték Csehov zseniális drámaírói technikáját, amely azon alapszik, hogy színműveiben a párbeszédek valójában keserű vagy éppenséggel in­dulatos monológok. Ami az orosz klasszikusnál kiválóan működik, az például az eddigi szlovákiai magyar értelmiségi fórumokon - a lévait kivéve - ripacskodásként hatott. Ugyanis ezeken a tanácskozásokon leggyakrabban vélt vagy valós sérelmektől sistergő felszólalások, hisz- teroid magánszámok, vérig sértődött politikusok dühödt válaszai hangzottak el, háttérbe szorítva az egyéni sérelmeken felülemelkedni igyekvő, közösségközpontú törekvéseket. S miután a résztvevők ki­merítették a napirendi pontokat és egymást - ahogy Hunčík Péter szombaton találóan megjegyezte - rendszerint keserű legyintgetések- kel távoztak. A Márai Alapítvány másféle módszert kínált, és a meghí­vottak éltek a lehetőséggel. Igaz, akadtak most is feszült pillanatok, amikor egy-egy politikusunk arckifejezése, gesztusa elárulta, mennyi­re felháborítja őt, mennyire sérti az önérzetét az elhangzott kemény, néhány részletében talán nem pontos, de alapjában véve jó szándékú és mindenképpen alapos odafigyelést igénylő kritika. Ám a légkör- nyilván a neves magyarországi vendég aktív jelenlétének, továbbá a vitavezető empátiájának is köszönhetően - fokozatosan oldódott. Ek­korra az MKP vezetői is rádöbbentek arra, hogy nem zárkózhatnak a tévedhetedenek, a mindentudók és a bírálhatadanok kasztjába, ami­nek Bugár Béla hangot is adott, igényelve a tényeken és nem a sérte­getéseken alapuló kritikát, az értelmiség, nem utolsó sorban pedig a sajtó ellenőrző szerepét. S nyilván a kételkedő szakértelmiségiek is tu­datosították: az együttműködés szakmai és morális elveinek tisztázá­sa után tudásukkal az eddiginél hatékonyabban segíthetik a szlováki­ai magyarságot abban, hogy életképes stratégiák kristályosodjanak ki sorskérdéseinkre és századunk kihívásaira. Látványos eredmények nem születtek - nem is születhettek - ezen a fórumon, ám az eddigi történések ismeretében azt is jelentős előrehaladásnak tartom, hogy ezt az eszmecserét leginkább az együttgondolkodás és a tenniakarás jellemezte. Ennek köszönhetően a résztvevők most nem keserű szájíz­zel távoztak, hanem azzal a jóleső érzéssel, hogy volt értelme, szelle­mi értelemben vett haszna ennek az eszmecserének, mert növekett az esélye a hazai magyar háttérintézmények megszületésének és célirá­nyos tevékenységének. Kacsintás jobbszélre TÓTH MIHÁLY Aki az elmúlt években figyelemmel kísérte Silvio Berlusconi (jelenleg Olaszország miniszterelnöke) megnyilatkozásait, annak figyelmét aligha kerülte el a mértékadó nyugat-európai politikusok (igaz, a dip­lomácia nyelvén) kifejezésre juttatott rosszalló fejcsóválása. Hogy mi­lyen irányzatra van hitelesítve, arról mindennél többet elárul, hogy kontinensünk átalakulóban levő részén kivénhedt huszárlóként olyan politikacsinálók kezdtek fülelni a Rómából érkező trombitaszóra, mint a román Funar, az orosz Zsirinovszkij, Csurka, nálunk pedig a Szlovák Nemzed Párt krémje. Itália miniszterelnöke néhány napja Németországban fújt rohamra. Hogy éppen ott, az némelyeknek a Mussolini-Hider-Horthy-Antones- cu kvartett együttműködését juttatja kellemesen bizsergetően az eszé­be. Mások e tény hallatán libabőrösen kérdezik: mi az oka, hogy míg Olaszországban legfelsőbb szinten realitás az olyan politika gyakorlá­sa, amely a fasizmusra emlékeztet, Németországban a nád eszmékkel rokonszenvezők tartósan a közélet peremvidékére szorulnak. Erősen közrejátszott, hogy Németországban a hitieri tébolyt legyőző hatal­mak nagyon keményen felelősségre vonták a náci főkolomposokat, a szövetségesekhez átállt Olaszországban viszont elnézőek voltak a 21 évig uralkodó fasisztákkal szemben. Ez jelzésértékű. Berlusconi időzít­ve robbantott bűzbombát. A muzulmán terroristák tette foglalkoztatja most a világot, és minden felelős politikus azon munkálkodik, hogy célzottan, ne pedig vaktá­ban induljon meg a terrorizmus elleni küzdelem. Szőnyegbombázás­sal, lángszóróval csak a terroristák csapdájába lehet besétálni. Céljuk a muzulmán vüág és a zsidó-keresztény kultúrkörhöz tartozó orszá­gok világméretű egymásnak uszítása. Ázt is bekalkulálták, hogy« ter­rortámadás hatására muzulmánellenes hisztéria keríti hatalmába az embereket. Ilyen körülmények között szólított fel Berlusconi a „népek kulturális meghódítására”, hangsúlyozva a nyugati kultúra maga- sabbrendűségét. Volt már ilyen, tudjuk, hogyan végződött. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Juhász László (58238339) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Szentgáli Anikó - politika (58238314), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Mislay Edit - kultúra (58238313), Urbán Gabriella-panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Zsigárdi László - sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. 0. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 056/6382806, Kassa: 055/6002225, Rimaszombat: 047/5684214, Rozsnyó: 058/7329857, Komárom: tel., fax: 035/7732205, Nyitra: 037/6522543. Kiadja a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax' 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Nemcovej 32, 055/6709548, 6002210, fax: 055/6002229. Nyomja a PETIT PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Petit Press terjesztést osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: PRNS a. s. vývoz tlače, Záhradnická 151,820 05 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus forr formáját, csak a kiadó írásos jóv lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található. E-mail: redakcia@ujszo.com- Uram, ön téved! Olyan könyvet, hogy Legyen milliomos tisztességes munkából, még senki sem adott ki! (Gossányi Péter karikatúrája) ÚJ SZÓ 2001. OKTÓBER TALLÓZÓ AL-AHRÁM Az egyiptomi külügyminiszter sze rint az Egyesült Államok megígéi te: egyeden arab ország sem les célpontja a szeptember 11-i terroi támadások amerikai megtorlása nak. A kairói lapnak nyilatkozó Ah med Máher elmondta: „Washing ton Oszama bin Ladenre koncent rál, erre nézve biztosítékokat kap tunk. Nem terveznek csapást mém egy térségbeli országra sem.” A la] tudósítói Washingtonban kérdez ték a minisztert, azután, hogy a: amerikai illetékesekkel tárgyalt Amikor Irakról faggatták, az mondta: maguk az amerikai illeté kesek leszögezték, hogy semmilyei bizonyíték nincs Bagdad szerep vállalására a merényletekben. Am Egyiptom szerepét illeti a terroriz mus elleni fellépésben, a külügymi niszter kijelentette, hogy hazája ré szese ennek a küzdelemnek, d( nem fog részt venni katonai érte lemben vett hadjáratban. „Minder fél a maga módján járul hozzá a tér rorizmus elleni harchoz, és nekünl hatalmas mennyiségű informácie áll rendelkezésünkre azokról a tér roristákról, akik Egyiptomban tévé kenykedtek”- mondta. Afganisztán szomszédjai alig várják, hogy az amerikaiak eltakarítsák terveik írtjából Oszama bin Ladent és a tálibokat Aggodalmak és az utolsó golyó Afganisztán úgy, ahogy van, egy hatalmas csapda. Sejti ezt az amerikai hadvezetés is, de vannak, akik egészen pontosan tudják. GÖRFÖL ZSUZSA 1988 tavaszán találkoztam Afga­nisztánnal. Május 16-án kezdődött meg a szovjet csapatok kivonása, pár nappal később érkeztem Üzbe- gisztánba. Az Európából szalajtott újságíróval Afganisztánról senki sem akart beszélni, pedig Taskent tele volt veteránokkal. Könnyen felismerhetőek voltak: a nyakuk­ban egy-egy töltény lógott. Áz a bi­zonyos utolsó... Végül is bejutottam egy veterán­klubba. Leginkább a szagára em­lékszem: az olcsó vodka, a mari­huánával feljavított kapadohány, a nehezen gyógyuló csonkolt se­bek vastag, émelyítő szagára. Meg a tolókocsikra, a mankókra és ar­ra, hogy heroin jutott mindenki­nek, de fecskendő és tű csak há­rom volt. Frissen szerzett orvos is­merősöm adott ötöt. Ez volt a „belépőm”, kérdezhettem. És vá­laszoltak. Soha nem írtam meg, amit láttam és hallottam. Akkor nem volt szabad, később már sen­kit sem érdekelt. Sem a veterán­klub, sem Termez, ahová sikerült Szamarkandból lejutnom. Nem igaz, hogy rendben, szervezetten vonultak ki a szovjetek az Amu- Darja híres hídján át, legalábbis nem ebben a kezdeti szakaszban. Harcolva menekültek, hallani le­hetett a robbanásokat. „Mi van a túloldalon legközelebb?” - kér­deztem kísérőmet. „A halál.” „Úgy értettem, hogy milyen város?” „Mazari Sarif. De az ugyanaz. Ott Maszud az úr.” Mazari Sarifot évekkel később el­$1^» ■>! V/ i foglalták a tálibok, Maszudot nemrégiben meggyilkolták, de változatlanul a halál a legnagyobb úr Afganisztánban. Ha az ameri­kaiak nem akarják ugyanúgy meg­égetni magukat, mint a szovjetek, akkor tanulniuk kellene a hibáik­ból, hasznosítaniuk kellene az is­mereteiket. Moszkva már átadta az orosz hírszerzők legfrissebb adatait, ám az amerikaiak jól ten­nék, ha ellátogatnának néhány ve­teránklubba is. Lehetőleg Üzbe­gisztánban vagy Tádzsikisztán­ban, hiszen a határ túloldalán, Af­ganisztánban is ugyanazok az üz- bégek és tádzsikok élnek. Éppen ezért a szovjetek rengeteg tádzsi- kot és üzbéget vetettek be Afga­nisztánban: ismerték a nyelvet, a helyi szokásokat, muzulmánok voltak ugyanúgy, mint a helyiek. Nem okozott nekik gondot a klí­ma, az étel, sokuknak terepisme­rete is volt. Keriz - ez az a szó, amelyet az amerikaiaknak legelőbb meg kel­lene jegyezniük. Föld alatti víztá­rozót jelent, valójában egyedi fegyver. Barlangok, kutak és em­bervájta alagutak szövevényes rendszere, amelyben a helyiek csukott szemmel is eligazodnak. A mudzsahidek a kerizekből támad­nak és ezekbe húzódnak vissza, ezekben közlekednek. Eltűnnek egy lyukban, s 30-40 kilométerrel odébb felbukkannak. A kerizek- nek köszönhetően teljesen mind­egy, hogy az amerikaiak tudják-e vagy sem, hol vannak Oszama bin Laden támaszpontjai. A kerizbe nem lát be a műhold, nem tesz benne kárt a cirkálórakéta, de még a vákuumbomba sem - a szovjetek ezt is kipróbálták. Ami­kor George Bush amerikai elnök a Kongresszus tagjai előtt azt fejte­gette, hogy semmi értelme kétmil­lió dolláros rakétákkal lőni a tíz- dolcsis sátrakat, hogy aztán elta­lálják egy teve fenekét - akkor ki­váló helyzetfelismerő képességről tett tanúbizonyságot. Van még egy nagyon lényeges, egyedi veszélyforrása Afganisztán­nak: az, hogy afgánok pedig nin­csenek. A lakosság 38 százaléka pastu, egynegyede tádzsik, vagy 20 százaléka hazara. Mindössze 6 százalékot tesznek ki az üzbégek, de politikai és katonai szerepük mindig is meghatározó volt. Az „egyéb” csoportba perzsák, belu- dzsok, kirgizek, türkmének, ara­bok tartoznak, de sokkal ponto­sabb és helyesebb, ha több mint 40 ezer nemzetségről és törzsről be­szélünk. Vagyis a szövetségek le­hetősége végtelen, s a most éppen nyerő Északi Szövetség, amely fel­ajánlotta segítségét az Egyesült Ál­Eltűnnek egy lyukban, s 30—40 kilométerrel odébb felbukkannak. lantoknak, csak egy ideiglenes tá- libellenes társulás. Korábban egy­más ádáz ellenségei voltak, Kabult például ők lőtték rommá. Még ko­rábban valamennyien - de külön- külön - a szovjetek ellen harcol­tak. Az utóbbi egy-két évben vi­szont, hogy kutyaszorítóba kerül­tek, át-átjámak barátkozni Üzbe- gisztánba és Tádzsikisztánba, ahol tudvalevőleg nagy az orosz befo­lyás. Az 1200 kilométeres tá- dzsik-afgán határt 25 ezer orosz katona őrzi, s állítólag ók adtak tü­zérségi támogatást az Északi Szö­vetség új keletű tálibellenes sikere­ihez. Ami persze nem zárja ki, hogy a tálibok esedeges bukása után az északiak nem fordulnak je­lenlegi szövetségeseik ellen. Fun­damentalizmusban és hatalom­vágyban alig különböznek a táli- boktól. Még az sem kizárt, hogy megindul a térségben egy helyezkedés, lök­dösődés, taktikázás, amelyben Oszama bin Laden, a mai első szá; mú ellenség csak epizodista lesz. A közép-ázsiai posztszovjet köztár­saságok Afganisztánon keresztül szeretnék kiépíteni kapcsolataikat Indiával, kijáratot akarnak az óce­ánra, no meg gáz- és olajvezetéket ugyanoda. Ebben gazdaságilag Moszkva is érdekelt, politikai jeT legű vágya pedig még átíátszóbbJ Most, hogy a világ hadat üzen a faj natikus iszlám terroristáknak Aft ganisztánban, szeretné elhitetni* hogy az oroszok ugyanezek elleti harcolnak Csecsenföldön is, nem pedig szabadságharcosok ellen* akik országuk függetlenségét akarják elérni. Irán is érdekelt: a nagyhatalmú ajatollahoknak semmi kifogásuk, a tálibok vallási szigora ellen, vi- szont fájlalják, hogy ezek a szun* niták üldözik a síitákat, az iszlám Iránban uralkodó ágát. Pakisztán jelenlegi katonai vezetése pedigi tisztában van vele: a szomszédból beszivárgó fundamentalizmus megingathatja hatalmát. Vagyis a, szomszédság szemszögéből nézve, felettébb kívánatos, hogy az ame-J rikaiak eltakarítsák terveik írtjá­ból Oszama bin Ladent és a táli-J bokát. Ezért ajánlgatják olyan készségesen a segítségüket és jő" tanácsaikat. Az amerikai katonák sorsa miatt talán csak a szovjet veteránok agJ godnak, nyakukban az egykoron önmaguknak szánt utolsó töl­ténnyel. Mert ők tudják, hogy jobbi a halál, mint a mudzsahidek kézé be kerülni. a OLVASÓI LEVÉL Hogyan rendelhető meg? Családom néhány évtizede előfize­tője az Új Szó napilapnak. Egy év­vel ezelőtt még nem is volt semmi­lyen gond, ám a jól bevált előfize­tési rendszer egyszerűen összeom­lott. Áprilistól végleg leállították a napilap kézbesítését, mondván: nem fizettük ki az előfizetési díjat. Az igazság viszont az, hogy mi hó­napokon keresztül (szóban) kér­tük a vágsellyei postahivatalt, illet­ve néhányszor telefonon a pozso­nyi kiadót, hogy küldjenek pénzes- utalványt, vagy találjanak egyéb megoldást a számla egyenlítésére, de nem volt kompetens személy, aki meghallgatott volna minket. Az Új Szó szerint belföldi megren­deléseket minden postahivatal és postai kézbesítő felvesz. Nos, Vágsellyén ez nem így működik! Információjuk szerint egyenesen a kiadóban kell a napilapot megren­delni. Gondoltam, rendben, júli­usban írásban kértem az újság 2001. szeptembert 1-től való kül­dését. Külön kértem a befizetési csekk kézbesítését. Azóta várunk, a napilapot meg csak nem küldik, tehát naponta vásároljuk. Ez per­sze nem lenne olyan nagy gond, de ha előzőleg a család elfelejti egyeztetni, hogy másnap ki veszi meg a szellemi táplálékot a stan­don, előfordul, hogy egyikünk a másikra támaszkodik, illetve az­nap mindenki igyekszik elsőként az írott szóhoz jutni. Márpedig akármennyire is szívügyünk az Új Szó, naponta egy példányszám családonként elegendő (lenne). Kérem tisztelettel az illetékeseket (eddig nem sikerült kinyomozni, vajon kik ők), segítsenek hozzá­jutni megszokott napilapunkhoz. Hajdú Lídia Vágsellye Mától újra rendszeresen Az Új Szót valóban bármelyik pos­tahivatalban vagy kézbesítőnél előfizetheti. Felvettük a kapcsola­tot a vágsellyei postahivatallal, ahol állították, nem tudnak az esetről, és nem adtak senkinek olyan tanácsot, hogy az Új Szó ki­adójánál rendelje meg a lapot. Utólag is szíves elnézését kérjük, -1 kiadó terjesztési osztályán is tör- j tént hiba a nyilvántartásban. Mirel ezek a sorok megjelennek, való- , színűleg ön már megkapja azt a I pénzesutalványt, amelyen novemj bér 14-éig előfizetheti az Új Szót.l A továbbiakban pedig a SIPO I számlán fizetheti be a megrende-J lés díját. Reményeink szerint a la-i pót mától újra rendszeresen kellel ne kapnia. Még egyszer elnézéséi kérjük az általunk elkövetett hiba ért, és köszönjük, hogy a kelleme lenségek ellenére az olvasónk és előfizetőnk marad. Slezákné Kovács Edit lapigazgató

Next

/
Oldalképek
Tartalom