Új Szó, 2001. szeptember (54. évfolyam, 202-224. szám)

2001-09-28 / 223. szám, péntek

Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. SZEPTEMBER 28. KOMMENTÁR Labda a magasban TÓTH MIHÁLY Jól hangzott 1998 nyarán, kora őszén e mondat: „Mi más politikai vércsoportba tartozunk, mint Meäar hívei.” Volt benne némi elegan­cia. Elsősorban azt üzente vele Dzurinda csapata, hogy az a végrehaj­tó hatalom, amely győzelem esetén kezébe veszi az ország irányítá­sát, a politikai osztályt legalább megkísérli kigyógyítani a leküzdhe- tedennek hitt lopási hajlamból. Néhány napja az egyik kereskedelmi televízió arról tartott telefonos szavazással egybekötött vitaórát, milyen eredményt ért el a kormány három év alatt a politikai gyökerű kleptománia leküzdésében. Szá­momra nem az okozott meglepetést, hogy a kormány korrupcióelle­nes teljesítményét kvittelő telefonszavazatok száma néhány száz volt, az ellenkezően voksolóké pedig több ezer. Az döbbentett meg, hogy a két kormánypárti politikus egyeden olyan érvet se tudott produkálni, amely azt bizonyította volna, hogy nálunk három esztendeje intézmé­nyesen megkezdődött a lopások elleni küzdelem. Ilyen bizonyíték le­hetett volna például, ha felsorolnak legalább két esetet, amely bírósá­gi ítélettel, korrupt közéletiek elmarasztalásával fejeződött be. Lehet, hogy valóban annyira bonyolult összetételű és sérülékeny ez a koalí­ció, hogy saját szennyese kiteregetésére nincs politikai akarat. De le­hetett volna legalább az előző kormány privatizációs akcióinak felül­vizsgálatára. Az ellenzéket képviselő SNS-es honatyának viszont sike­rült a stúdióban olyan légkört teremteni, hogy mindenkinek az volt a benyomása, a korrupció az élet természetes velejárója. Nem keveseb­bet állított Viliam Oberhäuser, mint hogy a Dzurinda-kormány regná­lása idején azért lopnak többet, mert most a korábbinál nagyobb va­gyont privatizálnak. Ivan Mikloš és Peter Magvaši ezt a magasra pör­getett labdát se tudta leütni. Mintha már afölött is napirendre tértek volna, hogy a visszaéléseket illetően a három éve leváltott garnitúra vérátömlesztést hajtott végre, és a HZDS vércsoportját nem vetette ki a Dzurinda-csapat tagjainak szervezete. Elhasználódott ez a koalíció. Politikusai már azt se tudják eladni, ami egyébként még eladható lenne. Például még mindig kelendő porté­ka, hogy azért más jellemek (is) vannak ebben a kormányban, mint 1993 óta bármelyikben, amelyet Mečiar alapított. Régi alaptétele a politikának, hogy nemcsak tisztességesnek kell lenni, hanem annak is kell látszani. ' ’ JEGYZET HŰ a reptér főbejáratánál posztoló félelmetes rendőrnőt, akinek je­lenléte minden bizonnyal rette­géssel töltené el a terroristákat. Távol álljon tőlem a humorizálás szándéka is, ám meg kell jegyez­nem, hogy a dolog itt korántsem ért véget. Ugyanaz a kaján ripor­ter a bohunicei erőmű védőkor­látján is átlendült, és pereikig há­borítatlanul sétafikáit a szigorú­an tilosban, végül egy ötvenes családapa-külsejű biztonsági őr tessékelte őt ki szívélyesen, mi­közben mobiltelefonon tájékoz­tatta feletteseit az ületéktelen be­hatolás tényéről. Nos, a témára rámozdult az állami televízió is, tegnapelőtt megmutattak munka közben egy magányos embert, aki az utasok bőröndjeit pakolta be a gépmadár testébe. Egy repü­lőtéri alkalmazott pedig elmond­ta, hogy szerinte bármi megtör­ténhet, mivel ők csak rendőr je­lenlétében tehetnek ellenintézke­dést, hatósági személyt előkeríte­ni pedig néha percekig tart. A mi­nisztériumi és más fő-fő bizton­ságiak erre, két héttel a terrortá­madások után, összeültek megvi­tatni, hogyan is fokozzák a védel­met. Még jó, hogy „mi nem vá­gjunk fontos ország”, ahogyan ezt egy csúcspolitikus megnyug­tatásként közölte... Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Juhász László (58238339) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Szentgáli Anikó - politika (58238314), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), J. Mészáros Károly - sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 056/6382806, Kassa: 055/6002225, Rimaszombat: 047/5684214, Rozsnyó: 058/7329857, Komárom: tel., fax: 035/7732205, Nyitra: 037/6522543. Kiadja a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Álexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 055/6709548, 6002210, fax: 055/6002229. Nyomja a PETIT PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT.^ Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Petit Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: PRNS a. s. vývoz dače, Záhradnická 151,820 05 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jo2 fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok eleKtronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, AWCiita^»uaz ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található. öfaroiHtö.1! E-mail: redakcia@ujszo.com Airport 2001 JUHÁSZ KATALIN Távol álljon tőlem a pánikkeltés szándéka, ám napok óta nem tu­dom feledni a hazai „vélemény- formáló” kereskedelmi csatorna híradójának egyik tudósítását. A stáb stratégiai fontosságú objek­tumok védettségét vizsgálta, kö­zülük is leginkább a pozsonyi re­pülőterét és legnagyobb erőmű­vünkét. Nos, a kedves nézők lát­hatták, ahogy a riporter átbújik a gondosan kiszögezett, „Tilos a belépés” feliratú tábla alatt, és útnak indul a légijdkötő gyepén. Feltűnő színű kabátban, komóto­san, egyáltalán nem lopva közelí­tette meg az őrizetlenül rela- xálódó gépmadarakat, és a na­gyobb hatás kedvéért a képek alá keverték a megkérdezett bizton­sági illetékesek egybehangzó vé­leményét, hogy tudniillik minden a legnagyobb rendben van, rajta tartják szemüket az ország leg­fontosabb repülőterén, oda egy teremtett lélek sem teheti be a lá­bát gondos motozás nélkül. Az utolsó képen láthattunk még egy, Nem repülőgép-eltérítésről és nem is egy újabb akciófilm felvételéről, hanem amerikai terroristaellenes gyakor­latról készült a kép (TASR/AP-felvétel) pip TALLÓZÓ NEWS, KURIER Az amerikai terrortámadások nyo­mán az osztrák államrendőrség egyebek között azoknak a híreszte­léseknek az ügyében is nyomoz, amelyek szerint Ajman az-Zavahri, a támadások első számú gyanúsí­tottjaként számon tartott Oszama bin Laden egyik embere többször járt Ausztriában, s noha ennek nem akadtak nyomára. Az-Zavahrit az USA kenyai és tanzániai nagykövet­sége, továbbá a Cole hadihajó elleni merényletben való feltételezett ré­szessége miatt keresik, s az egyipto­mi Iszlám Dzsihád fejének tartják. Az osztrák rendőrség most vissza­menőleg is ellenőrizte adatait, de nem találta nyomát annak, hogy az- Zavahri akár saját nevén, akár vala­melyik álnevén, bármely ismert út­levelével beutazott volna Ausztriá­ba. Az iszlám szélsőségesek ausztri­ai tevékenységét régen figyelik a ha­tóságok, s jelenleg 300 bejelentés ügyében nyomoznak. Tudni vélik, hogy az Ausztriában élő mintegy 300 ezer, zömmel törvénytisztelő muzulmán között jelen vannak az egyiptomi Muzulmán Testvériség emberei, sbúvóhelyet biztosítanak az ugyancsak egyiptomi A1 Gamáa al-Iszlámija szervezet tagjainak, akik 1988-ban csatlakozott bin La­den fatvájához. Ján Čarnogurský igazságügyi miniszter és a kormány a jelenlegi százezerről félmillióra emelné az alaptőkét Változik az alapítványi törvény „Jóváhagyta a kormány az alapítványokról szóló jog­szabályt, mely figyelembe veszi a harmadik oldal ész­revételeit, és több pozitív módosítást tartalmaz. 2002. január 1-jei hatálybalépését javasoljuk” - jelentette be szerdán Ján Čarnogurský igazságügyi miniszter, a ter­vezet előterjesztője. SZENTGÁLI ANIKÓ „A mostani törvény az alapítvá­nyok jogállásának átláthatóvá té­telét és a velük kapcsolatos biza­lom erősítését célozza” - olvasható a szaktárca elemzésében. A jogsza­bálytervezet komplex módon sza­bályozza az alapítás, társulás, fel­osztás, megszűnés, gazdálkodás feltételeit, illetve a különféle ala­pok létrehozásának a körülménye­it. „Mint vagyoni társulásnak cél­irányos szerepe van, amelyet az ál­talános közhasznú tevékenységen kívül pontosabban kell meghatá­rozni. Az intézményt hivatalosan bejegyző szerv rugalmasan dönt­heti el, hogy az adott alapítvány a társadalom megváltozott igényei­re reagál-e, azaz valóban közhasz- nú-e. A bejegyzést elutasító hatá­rozat ellen a bíróságnál lehet fel­lebbezni” - áll a minisztérium ma­gyarázatában. Az alapítvány saját forrásból pénzbeli és nem pénzbeli támogatást nyújt harmadik szemé­lyeknek, kezeli saját vagyonát és az alapítványi alapot. Természetes és jogi személyek egyedül és töb­ben társulva egyaránt létrehozhat­ják, miközben az alaptőke legkeve­sebb félmillió lehet (jelenleg száz­ezer korona), és minden alapító tagnak legalább 20 ezer koronával kell hozzájárulnia. Az alaptőkén kívül a vagyont képezi az alapítvá­nyi alap és az egyéb vagyon. Az alap az alaptőkén kívüli pénztulaj­dont; az egyéb vagyon pedig az ér­tékpapírokat, a tulajdonjogot, il­letve az alaptőkébe és az alapba nem tartozó egyéb értéktárgyakat jelenti. Az alapítvány úgynevezett alapítvá­nyi levéllel jön létre. Ez egyoldalú nyilatkozat, mely az alapítók elha­tározását tükrözi. A levél tartalmát törvény nem szabályozza, teljes mértékben az alapító tag(ok)tól függ. Az alapítvány hivatalosan a törvényes feltételek teljesítése után, a belügyminisztérium illetékes osz­tályán történő bejegyzés pillanatá­tól létezik. Külföldi intézmények ugyanilyen feltételek mellett tevé­kenykedhetnek nálunk; fontos, hogy bejegyeztessék magukat. Az alapító tagok szolidárisán, azaz közösen és egyformán vállalják a felelősséget az alapítás pillanatá­tól válallt kötelezettségek teljesíté­séért. Az alap nem önálló alapítványként is felfogható, önálló jogi személy­ként nem léphet fel. Előre megha­tározott közhasznú vagy egyéni humanitárius segítségnyújtás cél­jából jön létre, közvetítésével egy­szerűen és gyorsan össze lehet gyűjteni viszonylag sok pénzt sür­gős segítségnyújtásra, például mű­tétre, egészségügyi ségédeszközök vásárlására, külföldi gyógykeze­lésre, természeti katasztrófák ál­dozatainak a megsegítésére. A pénzt ádátható módon kell fel­használni. Az alapot az alapítvány egyedül vagy más szervezetekkel közösen is létrehozhatja. A legfontosabb kérdésekről az igazgatótanács dönt. Élén az elnök áll, a tanácstagok funkciójukat bérmentve töltik be. A tanács dönt az elkerülheteden kiadásokról, a működési költségekről, és kidol­gozza az évi költségvetést. A jog­képviselet, illetve a végrehajtás az ügyvivő feladata, akit gyakran igazgatónak hívnak. Ő képviseli az alapot is. Tisztségéből az igazgató­A jogszabály nem írja elő az intézmény szerke­zeti felépítését. tanács hívhatja vissza. Az alapít­vány gazdálkodását és tevékenysé­gét a felügyelőtanács ellenőrzi. A jogszabály nem írja elő az intéz­mény szerkezeti felépítését, az ala­pító tagok maguk határozzák meg. Az alapítvány kizárólag közhasznú célok támogatására és megvalósí­tására, illetve működése biztosítá­sára fordíthatja vagyonát. Azaz nem bocsáthatják sem az alapítók, sem az igazgatótanácsi tagok, az igazgató, valamüyen más szerv tagja vagy közel álló személy, csa­ládtag rendelkezésére. Az alapít­ványok apolitikusak, azaz tilos va­gyonukkal pártot, mozgalmat, po­litikai tömörülést, politikusokat támogatni. Az ingadanok hatéko­nyabb felhasználása céljából vál­lalkozói tevékenységet viszont folytathatnak, de az így szerzett bevételt kizárólag a törvénnyel összhangban lehet felhasználni. Az alaptőkét nem lehet leterhelni, elajándékozni, betétként használ­ni. A pénzt külön bankszámlára kell helyezni. Ha célirányos aján­dékot kap az alapítvány, más célra csak az ajándékozó beleegyezésé­vel lehet használni. Egész vagyo­nával felel a tevékenységéért, a polgárok az éves jelentés közvetí­tésével ellenőrizhetik azt. A jelen­téstétel kötelező és a nyilvánosság számára hozzáférhetővé kell ten­ni. Ha nem küldik el a belügymi­nisztérium illetékes osztályára, a kiszabható bírság 10 és 100 ezer korona között van. Ezenkívül az információkhoz való szabad hoz­záférésről szóló törvény értelmé­ben is kötelesek tájékoztatni. „Az új törvény nem támadás a har­madik oldal ellen, csak szigorítja az alapítványok létrehozásának a feltételeit, másrészt lerombolja működésük bürokratikus akadá­lyait. Átláthatóbbá teszi az adomá­nyozókkal fenntartott viszonyát, erősödik a lakossági ellenőrzés, hatékonyabbá válik a gazdálko­dás. Megszűnik például az a tizen­öt százalékos határ, melyet a ki­adásokból a működtetésére lehet fordítani” - összegezte Ján Čar­nogurský. GLOSSZA Sírbanézés Megdöbbentő az erőszakkal fel­tört, rozsdás érckoporsók látvá­nya. Szinte letaglózva állok, re­meg a kezemben az elemlámpa, amint bentről végigpásztázom a Dessewffyek kriptáját Margonyán. A hátam mögött Varga György, a kassai magyar főkonzul áll és mö­göttünk Alžbeta Švecová, a község polgármester asszonya, valamint egy helybeli építési vállalkozó, aki hajlandó abból a nyolcvanezer ko- ronányi támogatásból tatarozni ezt a kegyhelyet, amely a magyar kulturális tárcától a Csemadok- számlánkra érkezett. Sem a vállal­kozó, sem a polgármester asszony nem tudja megmondani, hány ko­porsó volt eredetileg ebben a sír­boltban. Tény, hogy mára nför csak három maradt. Az ajtóval szembeni a leginkább ép. Látszik, hogy valakik korábban a megma­radt csontokat ebbe az egybe rak­ták össze - köztük Dessewffy Arisztidéit is, aki egyike volt an­nak a 13 honvédtábornoknak, aki­ket az 1848/49-es magyar szabad­ságharc leverése után Áradon ki­végeztek. Túdjuk, csak nagy erőfe­szítések és az őrök lefizetése árán vált lehetővé, hogy földi maradvá­nyait elhozhassák Aradról, és itt, a családi birtokon, őseinek kriptájá­ban helyezzék örök nyugalomra. Örök nyugalomra (?) - mennyire csak óhajtott az üyen állapot, talán nincs is ilyen! A holtak ékszereit és egyéb velük eltemetett tárgyait már rég ellopták, kérdés, meddig tudjuk megőrizni, hogy legalább a csontok itt maradjanak?! Abban maradunk, hogy kitakarítják, ren­det csinálnak a kriptában, megőriz­vén mindazt, ami itt maradt. Bele­számítva azt a két sírkövet is, mely­nek restaurálása után a feliratokból kiderülhet, kiknek is állítottak em­léket. A legfontosabb tennivalók közé soroljuk a kripta bejárati vas­kapujának kiegyenesítését, átfesté­sét, zárának megjavítását és a hom­lokzati fal újravakolását és befesté- sét, továbbá a homlokkőből gótikus stílusjegyeket követően kiképzett, de erősen megrongálódott bejárati rész restaurálását. A Dessewffy Arisztid honvédtábornokot ábrázo­ló domborművet a homlokzati fa­lon szintén ildomos lenne már res­taurálni, de a rendelkezésre álló anyagiakból erre most nem futja, viszont a két oldalon emelt kőfalat feltétlenül meg kell erősíteni, hogy az erdőből a föld ne ömöljék be a bejárati rész elé. Tudom, reménytelen azt hinni, hogy mi örök időkre megmentjük ezeket az emlékeket. A kripta alatti nagy kertben ma már a Dessewffy­ek hatalmas kastélyából sincs sem­mi. Méreteiben is impozáns volt. Ezt csak arról a régi fényképről tu­dom, amelyet a polgármester asz- szony őriz. 1945-ben a helybeliek gyújtották fel. A két elkövető közül az egyik akkor a lángok martaléka lett, de ez sem számított! A kastély tégláit szétlopkodták, egy sor új családi házat építettek fel belőlük. A telket és a szomszédos erdőt a Dessewffyek egykori erdőkerülőjé­nek a fia - aki ügyvéd lett - játszot­ta át a saját tulajdonába. Ezen az önkormányzat is akkor döbbent meg, amikor a görög katolikusok karitatív központot szerettek volna az egykori kastély helyén létrehoz­ni, de kiderült, a község nem ad­hatja nekik, mert a telek nem is az ő tulajdona. Mindezek után margonyai tapasz­talataimról nem mondhatok mást: így pótlódik a múlt, körülöttünk és bennünk. Szaszák György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom