Új Szó, 2001. szeptember (54. évfolyam, 202-224. szám)

2001-09-27 / 222. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2001. SZEPTEMBER 27. TÉMA: A KURSZK Kedvező időjárás esetén legkorábban október elsején hajtják végre a kockázatos művelet végső szakaszát Késik a Kurszk kiemelése A Kurszk az egyik legkorszerűbb orosz atommeghajtású tengeralattjáró volt, amelyet 1995 januárjában állítottak hadrendbe (internet) Újra és újra el kellett halasz­tani a tavaly augusztusban el­süllyedt Kurszk orosz atom­tengeralattjáró kiemelését, korábban biztonsági okok, utóbb a rossz időjárás miatt. ÖSSZEÁLLÍTÁS A térségben kedd este viharossá vált az időjárás, és a meteorológiai elő­rejelzések szerint a következő na­pokban valamelyest tovább romlik az idő: a levegő hőmérséklete hat fokról négyre, a tengervízé pedig ki­lencről hatra csökken. Az esővel kí­sért viharban egyre nagyobb hullá­mok korbácsolják a vizet, és a szél sebessége is növekszik. Kedvező időjárás esetén szeptember 30-án és október 1-jén emelték volna ki a Kurszkot a tengerből, így azonban arra számítanak, hogy inkább októ­ber 1-jén és 2-án hajtják végre a ten­geralattjáró kiemelésének végső szakaszát. A tervek szerint a Giant-4 nevű uszályhajó - amely a kiemelés és dokkba vontatás érdemi részét vég­zi - már ma este eléri az elsüllyedt tengeralattjárót. Mintegy öt napra van még szükség ahhoz, hogy a Kurszkra felszereljék a kiemeléshez szükséges összes berendezést, majd a felszínre emelés után további hét­nyolc napot vesz igénybe a száraz­dokkba való bevontatás. Néhány napja még biztonsági és technikai nehézségek is lassították a munkálatokat, ugyanis nem bizo­nyult hatékonynak az a robotkar, amellyel a lékek környékét akarták megtisztítani az elektromos vezeté­kektől és csövektől. Ezt a munkát végül a búvároknak kellett kézzel elvégezniük. Igor Szpasszkij, a Kurszkot megépí­tő Rubin vállalat vezérigazgatója szerint a kiemelés folyamatát percre pontosan megtervezték. A legkoc­kázatosabb a hajótestnek a tenger­fenéktől való elválasztása, két méte­res magasságba emelése lesz. Ha ekkor nem szakadnak el a kötelek (amit személy szerint legfeljebb re­mél, de nem biztos benne), viszony­lag rövid időn belül öt méternyire megemelik e testet, ha az időjárás engedi, nyolc óra alatt felszínre ke­rülhet a roncs. A lefűrészelt orr-rész kiemelése a 2002. év feladata lesz, az idén ezzel kapcsolatban nem ter­veznek további munkálatokat. A Kurszk kiemelésének minden­képp vannak veszélyei, kockázatai és előre alig látható mellékhatásai. A K-141-es azonban nem hagyható a Barents-tenger fenekén, egy olyan övezetben, ahol élénk a halászati te­vékenység és gyakoriak a tengeri hadgyakorlatok. A hajó viszonylag sekély vízben süllyedt el, ami biz­tonsági szempontból semmiképp sem hanyagolható el. A Kurszk tömege ötször akkora, mint az eddig elsüllyedt és kiemelt legnehezebb tengeralattjáróé. Ta­valy a Fekete-tengeren egy jókora tengeralattjáró-makettet viszonylag gyenge hullámzás is leszakított a ki­emelési gyakorlat során az igencsak vastag, hat és fél centiméter átmérő­jű drótkötelekről. A Barents-ten- geren pedig szeptemberben már kü­lönösen erős a szél és a hullámverés, s állandó a mélytengeri áramlás. Jurij Szenatszkij orosz nyugállomá­nyú altengemagy, aki 1971-1988 között a szovjet tengeri mentőszol­gálat egyik vezetője volt, és öt el­süllyedt tengeralattjáró kiemelésé­ben vett részt, 2000 őszén egy inter­júban elmondta: „Mindenekelőtt az elvégzendő munka nagyságrendjével kell tisztá­ban lenni. A Kurszk esetében kis hí­ján 15 ezer tonna fém fekszik a mélyben. A fizika törvényei szerint a vas a vízben súlyának 13 százalé­kát veszti el. Marad tehát 12-13 ezer tonna. A tengeralattjáró lágy tala­jon, homokon és iszapon fekszik. A talaj szívóhatást fejt ki, amit le kell küzdeni. Ez az erő a hajó súlyának 20-25 százaléka is lehet. A nemzet­közi gyakorlat azt mutatja, hogy a tengeralattjáró megragadására szolgáló alkalmatosságok súlya megközelíti a kiemelendő hajótest súlyának 50 százalékát. Ez már ösz- szesen 20 ezer tonna. A függeszté- seket különleges elemekkel kell megerősítem, ami további közel 10 ezer tonna. Ez már a reális lehetősé­gek határa. Mindenképpen meg kell előzni, hogy a tengeralattjáró visz- szaessen a fenékre. Tehát a részek­ben való kiemelés a célszerű. Azok miatt a rések, lékek miatt, amelye­ket a Kurszk burkolatába vágtak, a hajó szinte kiemelhetetlenné vált. Összeroppanhat a hajótest. A ki­emeléskor számolni kell azzal, hogy az erős mélytengeri áramlás leg­alább 2 ezer tonna üledéket vitt be a rekeszekbe. A búvárok mindenütt térdig iszapban jártak. Amikor 1969-ben 200 méteres mélységből kiemelték az Sz-80-ast, légtömlőket vezettek be a fő ballaszttartály cisz­ternáiba és átfújták azokat, ami lé­nyegesen megkönnyítette a mun­kát. A Kurszkon az orr-rész sérülései ellenére szintén el lehetne ezt vé­gezni az összesen 6 ezer köbméter térfogatú tartályokban, de a hajó­test épen maradt rekeszeiben is. A kiemelendő súly így akár 10 ezer tonnával is csökkenthető lenne. Ám a technikai rések, lékek kivágása után mindez már aligha kerülhet szóba.” Szenatszkij altengemagy töredel­mesen bevallotta: az oroszok az utolsó évtizedben saját kezükkel rombolták szét a vüág egyik legjobb tengeri mentőszolgálatát. A 70-es évek végén megszerkesztették a 940-es tervszámú, a flottánál Lenszknek keresztelt mentő búvár­hajót, amelyből két darab készült, az egyik épp az Északi Flottához ke­rült. Ezt a hajót 1997-ben, a másikat már 1994-ben leírták. A volt Szovjetunió felségvizein ed­dig kiemelt legnagyobb hadihajó a Novorosszijszk volt, amely Sze- vasztopol előterében robbanás kö­vetkeztében teljesen felborulva süllyedt el 1955. október 19-én. A sorhajó magassága az árbocokkal együtt 40 méter volt, a hajófene­ket a vízfelszíntől mindössze egy méteres vízréteg választotta el. A kiemelési munkálatok másfél évig tartottak és 1957 májusában feje­ződtek be. A 400, teljesen szét- foszlott, lebomlott holttest feltalá­lása borzalmas lélektani hatást váltott ki. (m, pan, i-t) Kolesznyikov hadnagy a feleségének is hátrahagyott egy levelet, ezt azonban nem hozták nyilvánosságra Aminas 'ífciMaiíjm * *13,15. 8ec& P*>**iá6 cccras m * $ ©rce*©s nepessz&fí « 9 Ha e ssec* 23 *©«©$««©, tA&tzpv&swsí »r© jpeoaeMMr ® p*3>m?a7e aaapiw hkkn» m -mzm rnsmt m mpx ,•»<„ B KannraH-JT Kolesznyikov 30 éves volt, és pár héttel a tragédiája előtt nősült (internet) Üzenet a tengerésztől FELJEGYZÉS A Kurszk roncsáról tavaly októ­berben a felszínre hozott holttes­tek egyikének ruhájában feljegy­zést találtak, amely szerint a 118 fős személyzet legalább huszon­három tagja túlélte a robbanást, a hajó hátsó részében keresett menedéket. Később ott érte őket a halál. A tengerészt, aki a rövid feljegy­zést írta, azonosították: Kolesz­nyikov hadnagynak hívják. Az au­gusztus 12-én, 13:15 órakor, „sö­tétben tapogatózva” írt üzenetben ez áll: „a 6., 7. és 8. részleg teljes személyzete a 9. részlegbe ment át. Itt 23-an vagyunk. Ezt a dön­tést a baleset miatt hoztuk. Közü­lünk senki sem tud kijutni a fel­színre”. Kolesznyikov harmincéves volt, és néhány héttel a Kurszk tragédiája előtt nősült. Feleségének is hátra­hagyott egy levelet, ezt azonban az orosz haditengerészet nem hozta nyilvánosságra. Az angol csoportban akad orosz kolléga is azokra a feladatokra, amelyeket az orosz fél titkosnak minősített Most már a búvároké a döntő szerep NEUE ZÜRCHER ZEITUNG A Kurszk mentési munkálatai hihe­tetlen erőfeszítéseket követelnek, s különösen nagy feladat hárul a bú­várokra. A tengeralattjáró törzsébe még augusztusban 26, egyéként 70 centiméter átmérőjű lyukat vágtak, s ezeken vezetik át az acélhuzalo­kat, amelyekkel kiemelik. Csak az emelés több órán át tart, s ha min­den jól megy, rögzíthetik a Kursz­kot a kiemelést végző Giant 4 hajó­hoz. Ennek alját a kiemeléssel meg­bízott holland konzorcium átépít­tette, hogy be tudja fogadni a Kurszk kontúrjait, nevezetesen a tornyot is, orosz mérnökök pedig pontonokat konstruáltak hozzá, hogy a két összekötött hajó merülé­se kisebb legyen, s eljusson a Mur- manszk melletti Roszljakovo hajó­gyárba. A Kurszk orr-részét egy külön e cél­ra kitalált és a mélyben összeszerelt hatalmas fűrésszel vágták le. A szakértők feltételezték, hogy a ha­jónak ebben a részében több, fel nem robbant torpedó hever, s ezek veszélyeztetnék a kiemelést. Mindezen munkálatokban döntő szerep jut a búvároknak. Ók zöm­mel angolok, s azért esett rájuk a választás, mert jól ismerik a búvár­hajót, amelyről a munkálatok foly­nak. Az orosz fél a Mammoet Smit konzorciumot bízta meg a Kurszk kiemelésével, az pedig a víz alatti munkákat az oslói székhelyű DSND Subsee cégre bízta. Ennek Mayo nevű búvárhajója 450 méteres mélységig tud merülni, s már július közepe óta a helyszínen - három­szorosan biztosított pozicionálási rendszerének köszönhetően az idő­járástól függetlenül azóta is ponto­san a Kurszk roncsa felett - áll. A búvárok között akad orosz kolléga is azokra a feladatokra, amelyeket az orosz fél titkosnak minősített. A Mayo két búvárharangot tud le­engedni, s napi 24 órában, hatórás műszakokban két-két búvár dolgo­zott bennük. Ám a jeges vízben nem dolgozhatnak olyan ruhában, amelyben testük száraz marad, mert ez akadályozná a mozgást, ezért úgynevezett vizes ruhát visel­nek, amelybe fentról forró vizet szi­vattyúznak. Sisakjukon lámpa és folyamatos ellenőrzést biztosító vi­deokamera van, a további vezeté­kek áramot, a légzést szolgáló gáz­keveréket juttatnak hozzájuk, no meg a hajóval és a búvárharanggal való kommunikációt szolgálják. A búvárok úgynevezett helioxot - héliumból és oxigénből álló keveré­ket - lélegeznek, mert a „munka­helyükön” lévő 11-12 bar nyomás kizárja a levegő használatát. Á leve­gő oxigénmennyisége ebben a mélységben mérgezési tüneteket, a nitrogén kábulatot okozna. így az oxigén arányát a keverékben a leve­gőhöz képest annyira csökkentik, hogy ez a mennyiség normális nyo­mási viszonyok mellett fulladást okozna, a levegőben lévő nitrogént pedig héliummal helyettesítik. Mi­vel azonban a hélium az érthetet­lenségig eltorzítja a hangot, a bú­várhajó és a búvárok közötti kom­munikációs vonalakban a torzulást kiszűrő berendezéseket is kell al­kalmazni. Ám ez a problémáknak csupán egy része, ugyanis az ilyen hosszú víz alatti munkálatokat csak úgy lehet végezni, ha a búvárok napokig nem merülnek fel. Nagy nyomás alatt a szervezet felvesz bizonyos mennyiségű gázt, s a telítettségben a búvárok hetekig maradnak leve­gő helyett helioxszal ellátott, nagy nyomású környezetben úgy, hogy a Mayo dekompressziós kamrája - amelyhez a harangok közvedenül csatlakoztathatók - tizenhat bú­várnak tud helyet adni. Ezt általá­ban 28 napig lehet csinálni, de a Kurszknál a búvárok mindegyike „csak” két hétig van egyhuzamban lent. Ez a szervezet kímélése mel­lett azért is szükséges, mert a biz­tonságos felmerülés 120 órát vesz igénybe - tudatta a Neue Zürcher Zeitung. KRONOLÓGIA ■■■ § A Kurszk tragédiájának története 2000. augusztus 12.: A Kurszk atom-tengeralattjáró (valószínűleg az orr részében történt robbanás következtében) a Barents-tenger fenekére, 108 méteres mélységbe süllyedt 118 főnyi személyzetével együtt. Ezt az orosz haditengerészet szóvivője két nappal a szeren­csétlenséget követően jelentette be. 2000. augusztus 15.: Oroszországnak amerikai, francia és brit részről is segítséget ajánlottak a mentéshez, de az orosz hadiflotta ezt elutasította. A mentési munkálatok 15 orosz hajó részvételével kezdődtek meg, az időjárás miatt sikertelenül. Aznap orosz katonai küldöttség tárgyalt a NATO brüsszeli főhadiszállásán arról, hogy a NATO hogyan tudna a mentéshez hozzájárulni. 2000. augusztus 16.: Mentőhajóról leengedett búvárharanggal és hivatásos búvárokkal folytatódtak a mentési kísérletek. 16-án este a mentőegységek kopogást véltek hallani a Kurszk belsejéből. Az orosz haditengerészet bejelentette: elfogad brit és norvég segítsé­get a mentésben. 2000. augusztus 17.: Ismét orosz küldöttség tárgyalt a NATO köz­pontjában a mentés lehetőségeiről. 2000. augusztus 18.: Vlagyimir Putyin orosz államfő kijelentette: a tengeralattjáró legénységének megmentésére kezdettől fogva igen csekély volt az esély. Putyin elnök magyarázkodásra kényszerült, amiért több mint egy hétig nem jelent meg a mentés színhelyén és szabadságát sem szakította meg. Az orosz haditengerészet szóvivője közölte: a reaktort sikerült lefojtani, sugárszennyezés nem fenyegeti a környezetet, nukleáris fegyver nem volt a Kurszkon. 2000. augusztus 20.: Norvég búvárok ereszkedtek le a Kurszkhoz. 21-én sikerült kinyitniuk a kilencedik részleg zsilipjét, ahol egy ha­lott tengerészt találtak. 2000. augusztus 21.: A mentési munkálatokat leállították, miután orosz és norvég részről is egyetértettek abban, hogy a további akció értelmetlen. Ilja Klebanov orosz miniszterelnök-helyettes, a szeren­csétlenséget vizsgáló kormánybizottság vezetője közölte: már köz­vetlenül a balesetet követően, a mentési munkálatok kezdetén vilá­gos volt, hogy senki sem élhette túl a katasztrófát. 2000. október 20.: Megkezdődött a Kurszkon lévő 118 holttest ki­emelésére szervezett művelet. A Regalia úszótoronyról orosz, nor­vég és brit mélytengeri búvárok ereszkedtek a 108 méteres mély­ségbe, és az akció végéig 12 holttestet emeltek ki a tengeralattjáró farokrészéból. 25-én a Kurszk tragédiájának utolsó perceit leíró üzenetet találtak egyikük zsebében. A búvárok a felszínre hozták a fedélzeti naplót és más szolgálati feljegyzéseket is, s átvizsgálták a hajó csaknem valamennyi épen maradt kamráját, a reaktorrészleg kivételével. A Kurszkból 60 tonnányi összeroncsolódott fémet és egy torpedóvető berendezést vágtak ki, ezeket Szentpéterváron vizsgálták meg. A műveletet november 7-én megszakították, miu­tán lejárt az orosz fél szerződése az embereket és a technikát bizto­sító norvég céggel. A Kurszk tömege 13 9001, hossza 154 m, két atomreaktora volt, 24 manőverező robotrepülőgépet és rakétát hordozhatott. (i-t) 2001. március 23.: Mihail Kaszjanov orosz kormányfő aláírta azt a rendeletet, amelynek értelmében folytatódhat a Kurszk kiemelé­se. Május 18-án Moszkvában aláírták a szerződést, amely szerint az orosz haditengerészet és a búvárhajót tervező Rubin iroda partne­re a holland Mammoet Transport BV cég lett. 2001. július 6.: Skóciából elindult a Mayo nevű különleges hajó, hogy kiemelje a Barents-tengerből az elsüUyedt Kurszkot. 2001. szeptember 11.: Levágták a Kurszk szétroncsolódott orr-ré­szét. 2001. szeptember 17.: Moszkva megerősítette, hogy szeptember 25- re halasztották az elsüllyedt Kurszk atom-tengeralattjáró kiemelését. 2001. szeptember 20.: Két nappal későbbre, szeptember 27-re ha­lasztották az atom-tengeralattjáró kiemelését. 2001. szeptember 25.: Újabb halasztás - Legkorábban október 1- jén kezdik meg a munkálatokat, (pan) Feltételezések, elméletek, találgatások, eltitkolt adatok Mi okozta a balesetet? ÖSSZEFOGLALÓ A tragédia okairól a hivatalos je­lentés még mindig nem készült el, az orosz kormánybizottság to­vábbra is több lehetőséget vizsgál. Az „ütközéselmélet” szerint a Kurszk egy másik (amerikai vagy brit) tengeralattjáróval ütközött, vagy a hajót a hadgyakorlaton részt vevő Nagy Péter cirkáló szán­totta végig. A „torpedóelmélet” szerint a Kurszkot torpedó vagy más fegy­ver találta el az éles lövedékekkel zajló hadgyakorlat során. Más el­képzelések szerint új torpedót pró­bált ki a tengeralattjáró, de a kísér­let kudarcba fulladt. A torpedó a fedélzeten robbant fel, és ez okoz­ta a több forrásból is észlelt máso­dik, nagyobb robbanást. Ezt a fel- tételezést támasztja alá az a fran­cia sajtóban 2001. február végén megjelent hír, mely szerint a Kurszkból kiemelt egyik holttest­nél egy másik, az orosz hatóságok által eltitkolt feljegyzést is találtak. Ez arról számolt be, hogy a torpe­dókamrában tárolt fegyverek egyi­kének véletlen felrobbanása idézte elő a tragédiát. A detonáció után a hajó megfordult saját tengelye kö­rül, és az óriási megrázkódtatás során a legénység számos tagja te­hetetlen bábuként vágódott át több rekeszen, súlyos sérüléseket szenvedve. A hajó több helyiségé­ben tűz keletkezett. Brit szakértők szerint a Kurszk elsüllyedését a torpedók hajtóanyagául szolgáló hidrogénperoxid szivárgása és az ezáltal okozott, láncreakciószerű robbanássorozat okozhatta. A harmadik lehetőség szerint egy második világháborúból visszama­radt vízibombára futott az atom­tengeralattjáró. (m)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom