Új Szó, 2001. szeptember (54. évfolyam, 202-224. szám)

2001-09-05 / 204. szám, szerda

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. SZEPTEMBER 5. ■mm KOMMENTÁR %WmK&tKk Ki mit tud az euróról SIDÓ H. ZOLTÁN Érdekes, hogy az Európai Unió jövő januárjában színre lépő kö­zös pénzéről, az euróról éppen azok tudnak a legkevesebbet, akiknek a leginkább szánták: a polgárok. Az Eurobarometer leg­utóbbi felmérése szerint az euróövezet polgárainak egynegyede nem tudja, hogy 2002. január 1-jén jelenik meg készpénz formá­ban is a közös uniós valuta. Ráadásul a megkérdezetteknek csak­nem az egyötöde nincs tisztában azzal, hogy az új valutával ha­záján kívül is fizethet - pedig ez magának a közös valutának a fogalmából következik. Bezzeg rugalmasabbak az áruházak és a szervezett bűnözők! Bár összemosásuk nem etikus, mégis mindkét csoport pénzt vesz ki a polgárok zsebéből. Az üzletláncok a tiltás ellenére megkezdték az árak felkerekítését, a bűnszervezetek pedig - különösen térsé­günkben - viharos sebességgel próbálják értékesíteni a jövőre már nem használható hamis márkájukat, frankjukat, schillingjü- ket. Az alvilág rugalmasságára jellemző, hogy a baszk ETA ter­rorszervezet a legújabb „forradalmi adót” már euróbán vetette ki Baszkföld cégeire. Bár Szlovákia még néhány évig biztosan nem lesz tagja az Euró­pai Uniónak, és az euró bevezetéséhez szükséges feltételrend­szert belátható időn belül képtelen teljesíteni, mégsem dőlhe­tünk kényelmesen hátra karosszékünkben, és szemlélhetjük a ki- bic gondtalanságával a közös pénz bevezetése körüli hercehur­cát. Ugyanis nálunk szintén sok polgár tart otthon vagy bankban a jövő januárjától megszűnő valutát. Igaz, az egyes nemzeti ban­kok korlátlan ideig beváltják a hatályukat vesztő bankókat, még­sem szerencsés halogató taktikát folytatni. Szlovákia Bankszövetsége arra hívta fel a figyelmet, hogy az'eu- rózóna pénznemeiben vezetett devizaszámláinkat konvertáljuk eurószámlára. A bankszövetség szerint 2002 januárjától ez a fo­lyamat hosszadalmasabb és - a pénzintézetek élelmességét is­merve - minden bizonnyal drágább lesz. Végezetül egy jó ta­nács: az uniós aprópénzünket még ebben az évben költsük el, ugyanis a hazai bankok kényelmi okokból nem hajlandók bevál­tani, jövőre pedig néhány kivételtől eltekintve már nem is lehet. JEGYZET Tíz éwel érettebben JUHÁSZ LÁSZLÓ Érettségi találkozónk volt, tízé­ves. Tüdőm, ez mással is előfor­dult már, nem nagy ügy az egész. Igyekeztem is derűs kéz- legyintéssel napirendre térni a dolog fölött, próbáltam meg­győzni magam, az a tíz év nem a világ: ’96-ban úgyis találkoz­tunk már egyszer, azt is átvé­szeltem különösebb lelki meg­rázkódtatás nélkül. Hanem ami­kor ismét elindultam ugyanazon az úton, amit legutóbb tíz évvel ezelőtt tettem meg ugyanígy, a lakásunktól a rimaszombati gimnáziumig, amikor az izga­lomtól kettesével szedtem a lépcsőfokokat a vakációs üres­ségtől kongó épületben, és ami­kor a folyosón az érettségi tab­lónk előtt megláttam volt osz­tálytársaim egy csoportját, egy­re inkább összeszorult a szívem. Vajon tudunk-e még egymásnak valamit mondani, lesz-e közös témánk egy évtized elteltével? Kevesebb haj, több háj, sok baj, és még több báj - ha így foglal­nám össze benyomásaimat, le­het, hogy frappáns lennék, de egészen biztosan igazságtalan- Van, aki megkopaszodott, van, aki felszedett néhány kilót, de olyan osztálytársnőm is van, akinek az alakján nem látszik meg a három gyermek, többen kimondottan megszépültek. Amikor aztán ott ültünk a régi osztályban, már ugyanazok vol­tunk: az alig foghíjas egykori IV. C. Aztán meghallgattuk egymás élettörténetét. Prágában, Buda­pesten, Pozsonyban kötöttünk ki a legtöbben, egyikünk meg sem állt Finnországig. Ketten minisz­tériumi alkalmazottak, néhá- nyan tanítanak. Alig néhányan munkanélküliek, többen főállá­sú anyukák. Az osztályfőnökünk sem változott semmit, de a taní­tás mellett ma már csak úgy tud­ja eltartani családját, ha máso­dik műszakban vállalkozik. Va­csora után aztán előkerültek a családi fényképalbumok, az új sztorik, a régi emlékek. A zakók­kal együtt pedig végleg levetet­tük az ünnepi alkalom szülte feszélyezettséget is. És hajnalban már nem nyak- kendős és kosztümös felnőttek ültek az asztalnál, hanem ismét Benő, Csocsó, Juju, Szepka és a többiek. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Juhász László (58238339) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Szentgáli Anikó-politika (58238314), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), J. Mészáros Károly-sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 056/6382806, Kassa: 055/6002225, Rimaszombat: 047/5684214, Rozsnyó: 058/7329857, Komárom: tel., fax: 035/7732205, Nyitra: 037/6522543. Kiadja a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Álexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály- tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Nemcovej 32, 055/6709548, 6002210, fax: 055/6002229. Nyomja a PETIT PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Petit Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: PRNS a. s. vývoz dače, Záhradnická 151,820 05 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok eleKtronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található. ot circuiát<uis E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ THETTMES Nagy Britannia fellélegezhet. Ján Lipa, a csehországi oláhcigányok múlt héten megválasztott királya ugyanis megtiltotta, hogy alattva­lói a szigetországba utazzanak. A londoni napilap szerint jobbkor nem is jöhetett volna a királyi ren­delet. A brit belügyminisztérium ugyanis a napokban újította fel az ellenőrzéseket a prágai repülőté­ren. A lap szerint a 62 éves király utasításának súlya van, ha valaki az oláhcigányok közül megsérti, akár ki is közösíthetik, ami a ro­mák számára nagyobb veszély, mint a bebörtönzés. D|E WELT Németországban váratlanul me­gugrott az Európai Unió bővítését támogatók aránya. Tavaly a meg­kérdezettek 51 százaléka értett egyet új tagok felvételével, mára ez az arány 61 százalékra nőtt. A bőví­tést ellenzők aránya 31 százalék a tavalyi 50 százalékkal szemben. Külföldi kézbe kerülhetnek a mezőgazdasági területek - tartják a visegrádi országok agrárönkormányzatai A rasszista juhász (Pavel Jakubec rajza) Eladj álc a földet a lábuk alól? A lengyel agrárönkormányzat már megkongatta a vészha­rangot: ha nem történik jog­szabályi korlátozás, az EU- csatlakozásig külföldiek kezé­be kerül a lengyel termőföld. Hasonló aggodalmának adott hangot a visegrádi országok agrárönkormányzatainak mi­napi nyitrai tanácskozásán a cseh agrárkamara elnöke is. GÁGYOR ALÍZ Északi és nyugati szomszédainkat, úgy tűnik, már ellepték a külföldi telekspekulánsok, akik fiktív házas­ságok vagy harmadik személyek közbeiktatásával, strómanok révén könnyen termőföldhöz juthatnak. A közelmúltban üzent hadat Orbán Viktor magyar kormányfő a Nyugat- Magyarország területén vállalkozó osztrák gazdáknak, akik zseb- szerződések révén jutottak földtu­lajdonhoz. (Új Szó, augusztus 8.) Szlovákiát, úgy tűnik, egyelőre elke­rülik a telekspekulánsok - legalább­is eddig sem az agrártárca, sem pe­dig az agrárkamara illetékesei nem hallottak olyan esetekről, amilye­nekről Nyitrán a lengyel, a cseh, va­lamint a magyar agrárkamara kép­viselői beszámoltak. Patasi Ilona, a dunaszerdahelyi regionális agrárka­mara igazgatója a hazai földpiac iránti „relatív érdektelenséged’ az­zal magyarázza, hogy a nevesítetlen földek 2005-ig nem adhatók el, ugyanis az állam kezelésében van­nak. Csak elvétve tud olyan ese­tekről, amikor külföldre szakadt ha­zánkfia - Szlovákiában maradt ro­konai révén - termőföldet vásárolt. Eltérnek a szakértői vélemények ar­ról, hogy mennyire „bombaüzlet” ma a termőföldvásárlás a társult or­szágokban. Tény viszont, hogy a föl­dárak az EU-országokban jelenleg 3-30-szor magasabbak, mint példá­ul Lengyelországban, Magyarorszá­gon vagy nálunk. (Összehasonlítás­ként például a Dunaszerdahelyi já­rásban a legjobb bonitású földek hektáronkénti ára 125 ezer koroná­ra tehető, a járási átlagár 80-90 ezer korona/hektár körül van.) Egyes megfigyelők szerint a jelenle­gi társult országokban - elsősorban földrajzi helyzetüknél fogva - az uniós csatlakozás után sem lesznek olyan magas földárak, mint például Szlovákiát, úgy tűnik, egyelőre elkerülik a nyu­gati telekspekulánsok. Ausztriában vagy Németországban, ahol a földért hektáronként akár 10 ezer eurót is elkérnek, illetve fizet­nek. Példa erre az egykori Kelet-Né- metország, ahol az ádagos hektá­ronkénti földár az újraegyesítés előtti 6 ezer márkáról 1992-re 9231 márkára nőtt, ám mára ismét 6700 márkára esett vissza (1999-ben a keleti és a nyugati tartományok föl­dárai közötti árkülönbség már közel 5-szörös volt a nyugati tartományok javára). Pedig a keleti gazdák már a nagyvonalú uniós támogatási rend­szer kínálta előnyökben is részesül­hettek. Raskó György magyar agrár- közgazdász ezt azzal magyarázza, hogy a keleti gazdáknak nincs pén­zük földvásárlásra, ezért a hosszú távú bérletet részesítik előnyben, a nyugati gazdák viszont nem akar­nak letelepedni keleten. Árleszorító hatása van annak is, hogy az egyko­ri tulajdonosok örökösei nem kíván­nak gazdálkodni, ebből kifolyólag viszont nagy a földkínálat. Kazimierz Jakubiak szerint a Len­gyelországban termőföldet szerző németek úgy juttatják külföldi kéz­be újdonsült birtokaikat, hogy hitelt vesznek fel német bankoknál, fede­zetként természetesen a föld szol­gál. A felvett pénzt nem fizetik vissza, minek következtében a ban­kok érvényesítik a zálogjogot, és a földet árverés útján tovább adják, a legtöbb esetben külföldinek. Ä má­sik leggyakrabban alkalmazott föld- szerzési módszer Lengyelországban a névleges házasság - mutatott rá a lengyel agrárkamara elnöke. Szakértői becslések szerint Magyar- országon a termőföldek 2-5 száza­léka van külföldiek kezében. Ez kö­rülbelül 300-500 ezer hektár földet jelent, amelyet 1994. július 27-e előtt szereztek külföldiek - az akko­ri magyar jogszabályokkal össz­hangban, tehát legálisan. (Burgen­landi és stájer parasztok aranykoro­nánként 4-5 ezer forintot, azaz 1 hektár átlagos minőségű szántóért 70-80 ezer forintot fizettek az árve­réseken a termőföldhöz jutott, de ott gazdálkodni nem kívánó kárpó­toltaknak.) További 160-180 ezer hektárra tehető az a terület, amelyet úgynevezett zsebszerződések, illet­ve a jogszabályoknak megfelelő használati, haszonélvezeti vagy ha­szonbérleti szerződések alapján művelnek. Lengyelország a csatla­kozási tárgyalások során a termőföld külföldi tulajdonlásával kapcsolatban 18 éves átmeneti mentességet kért Brüsszeltől, Ma­gyarország, Csehország és Szlová­kia pedig tízet kért. Úgy tűnik, az Európai Unió legfeljebb hét évet tart elfogadhatónak. Könözsi László szlovák földművelésügyi államtit­kár ezzel kapcsolatban kijelentette: nagyon fontos, hogy a társult orszá­gok együttesen és lépéseiket egyez­tetve lépjenek fel, tárgyaljanak uni­ós partnereikkel. A szlovák agrárön­kormányzat vezetői Nyitrán támo­gatták a szomszédos országokban működő társszervezetek kezdemé­nyezését, hogy felhívással fordulja­nak a nemzeti kormányokhoz és az Európai Bizottsághoz: az átmeneti időszakban jogi úton akadályozzák meg a külföldiek spekulatív föld­szerzését a tagjelölt országokban. Külföldi földárak a 90-es évek közepén (ezer euróbán) Luxemburg 60,0 Hollandia 18,7 Németo. nyugati része 15,6 Belgium 12,1 Spanyolország 10,0 Dánia 6,1 Anglia 4,9 Franciaország 3,0 Finnország 2,7 Magyarország* 1,0 *2001-es adat Forrás: Eurostat/Földbróker George Bush amerikai elnök rakétavédelmi rendszere és a robbanófejek: semmi sincs úgy, ahogy kellene Európára, esetleg Kanadára zuhannának ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Az amerikai városokra kilőtt, s a Bush elnök által támogatott rakéta­védelmi rendszer által leszedett ra­kéták Európára és Kanadára zuhan­hatnak - figyelmeztetnek katonai szakértők. Ä megtört röppálya problémája tovább erősítheti az USA és a szövetségesei közti fe­szültségeket. A George Bush elnök­sége alatt újjáéledt rakétavédelmi tervek között szerepel az interkon­tinentális ballisztikus rakétákat (ICBM) elfogó rendszer. A támadó rakétákat percekkel a kilövésük után lőnék le, amikor még működ­nek a hajtóműveik. A gyorsítás alat­ti elfogás egyszerűbben kivitelez­hető, mint a pályájuk középső sza­kaszán haladó rakéták lelövése. A nagy hőfokon működő rakétafoko­zatot könnyebb azonosítani, mint az atmoszféra magas rétegeibé fel- jutó, viszonylag lehűlt robbanófejet - mondta el a New Scientistnek Ted Postol, a Massachusetts Institute of Technology (MIT) fizikusa. A hor­dozórakéta szétrombolása után a robbanófej még tovább bukdácsol­hat a röppályáján. A töltet landolási helye attól függ, pontosan hol sike­rült szétlőni a felszálló rakétát a 4-6 perces működési ideje alatt. Rend­kívül nehéz volna irányítani a meg­semmisítést, így a robbanófej gya­korlatilag bárhova lezuhanhat a ki­lövőállás és a megcélzott város kö­zött. Ez annyit tesz, hogy az Észak- Koreából az Egyesült Államokra kilőtt rakéta Alaszka vagy Kanada felett robbanhat fel, míg az Iránból indított párja Nagy-Britanniában vagy az európai kontinensen okoz­hat pusztítást. Ha minden részletet ismerünk, akkor sem lehetnénk biz­tos benne, mi történik egy adott helyzetben - állítja a kutató. Az USÁ számos lehetőséget mérlegel a felszálló rakéták elfogására. Az egyik egy nagyteljesítményű lézer volna, melyet a légierő átalakított Boeing-747-es gépe hordozna a fedélzetén. A rövid hatótávolságú rakéták ellen bevethető lézersugár lyukat égethetne az interkontinen­tális rakéta külső burkolatán is, de nem tudna kárt tenni a robbanófej­ben, melyet úgy terveztek, hogy a légkörbe visszatérve kiállja a nagy hóterhelést. A felszállás során a robbanófej megsemmisítésére na­gyobb és mozgékonyabb elfogóra volna szükség, mint bármi, amit je­lenleg az USA fejleszt. Az elfogó eszközt szárazföldről vagy vízről indíthatnák, és egyetlen célja a rob­banófej elpusztítása volna. Létez­nek technológiák a vázolt probléma megoldására, de még csak árnyé­kukban sem hasonlítanak a Bush- kormány által mérlegelt eszközök­re. Az indítógombnál semmi sem drága A kutatók nem értenek ab­ban egyet, hogy sikeresnek minősít- hető-e egy olyan rendszer, amely célja előtt lezuhanásra készteti a robbanófejet. Ha szárazföldre esik, talán kevésbé lakott területen pusztítana, és az indítói által terve­zettnél sokkal kevesebb áldozatot szedne. Ez a sikertelenség egyma­gában elriaszthatja az USA-t eset­leg célba vevő országokat - jelen­tette ki Richard Garwin fizikus, aki részt vett az amerikai hidrogén­bomba kifejlesztésében. Geoff För­den szerint azonban a rakétaindító gombra csapó fickókat kevéssé ér­dekli, hogy nem éri el New Yorkot a bombájuk. Nem fogják azt monda­ni, hogy akkor inkább ki sem lö­vöm. A megtört röppálya problé­mája így tovább erősítheti az USA és a szövetségesei közti feszültsé­geket - mondta George Lewis, a MIT fizikusa. Ha arról van szó, hogy hány ember hal meg a robba­násban, az átlagok alapján valójá­ban az a jobbik eset, ha a robbanó­fej pályája megtörik, de még a szá­razföldre zuhan. De esetleg telje­sen más nézeten vannak az arrafe­lé élő emberek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom