Új Szó, 2001. szeptember (54. évfolyam, 202-224. szám)
2001-09-25 / 220. szám, kedd
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. SZEPTEMBER 25. ■■■Bt KOMMENTÁR BBHBH TALLÓZÓ A baloldal mellénye MALINÁK ISTVÁN Óhatatlanul a szlovákiai párhuzamokra, az esetenként kísérteties hasonlóságra, az itt is hasznosítható tapasztalatokra gondol az ember, amikor a vasárnapi lengyel parlamenti választások hozadékát próbálja magyarázni. Amíg a hivatalos végeredményt közzé nem teszik, nem tudni, hogy pontosan mennyire elsöprő a baloldali koalíció (SLD-UP) győzelme. De azt igen, hogy az eddig kormányzó jobboldali koalíció pártjai katasztrofális vereséget szenvedtek, be sem jutottak a parlamentbe. A másik intó jel a hihetedenül alacsony, negyven százalék körüli részvétel, ami a lengyel társadalom teljes kiábrándultságát jelzi, ez pedig egyenlő a politikai elit - pártoktól függetlenül - totális csődjével. Tükrözi ugyanis a választópolgárok azon véleményét a pártokról és politikusokról, hogy önzők, korruptak és tehetetlenek. Persze az is közrejátszhatott, hogy szinte tét nélküli választások voltak ezek, mindenki ilyen eredményt várt, sőt a baloldali koalíció - az első exit poll adatok szerint - pár százalékkal talán kevesebbet is kapott, mint amennyit jósoltak neki. A keresztény-nemzeti jobboldal súlyos vereségének egyik oka, hogy a négyéves ciklus alatt teljesen szétesett, erőit a belső viszályok rendezése, az egymás elleni és a pozíciókért folytatott harc kötötte le a kormányzati feladatok teljesítése helyett. Elemzők egyetértenek abban, hogy bukásának legeslegfőbb oka a társadalom és minden egyes polgár számára legfontosabb négy reform kudarca. Ezeket rosszul készítették elő, s ha lehet, még rosszabbul hajtották végre. Érdemes felsorolni a négy területet, mert mintha csak a szlovák kormányprogramról lenne szó: egészségügyi, oktatási, nyugdíj- és köz- igazgatási reform. Az igazsághoz tartozik, hogy ezeket a jobboldali Buzek-kabinetnek mindenképpen el kellett indítania, tovább halogatni nem lehetett. És jön az újabb párhuzam: a most győztes baloldali koalíció erősebbik tagja, az SLD ugyanis az előző, 1994-1997- es kormányzati ciklusban nem vállalta fel ezeket a refomokat, meghagyta őket és a bukás veszélyét a jobboldalnak. Buzekék tehát legalább elkezdtek valamit, és a most nagy mellénnyel visszatérő baloldalnak már lesz miből kiindulnia, nem kell a nulláról kezdenie. Persze így sem lesz könnyű dolga, ha ki akarja kormányozni a társadalmat a letargiából, s helyre akarja hozni a jobboldali kormány tényleg katasztrofálisan rossz gazdasági és szociális politikájának következményeit. Pénzügyi válsággal kell szembenézni, a költség- vetési hiány óriási, s alaposan lerontotta Varsó nemzetközi megítélését, hogy az uniós tagjelöltek valamikori éllovasa egyre hátrébb kullog a várakozók sorában. Nagyvonalú, máséból PÁKOZDI GERTRÚD Már jó ideje megszületett a közpénzek egy részének elosztását végző állami alapok többségének leépítéséről szóló kormányhatározat. A végrehajtás valahogy megfeneklett, és a kormány az érdekeltek nyomása miatt még a múlt héten sem tudott megállapodni a teljesítés ütemtervéről'. A lassan beinduló folyamat célja az elosztás átláthatóbbá tétele lenne. Mivel az adófizetők pénzéről van szó, nem mindegy, sikerül-e a lakásépítési, környezetvédelmi, útgazdálkodási, kulturális és egyéb célokat szolgáló közpénzek felhasználásában olyan rendszert meghonosítani, amely elősegíti a mindenütt megjelenő hivatalnoki korrupció visszaszorítását. Elméletileg ha az alapok minisztériumi hatáskör alá kerülnek, visszaszorítható lesz az a káros gyakorlat, amelyet a mezőgazdasági minisztérium hatáskörébe tartozó állami alapoknál kifogásolt a Számvevőszék. Az alapok olyan cégeknek nyújtottak hitelt, amelyek az állammal szemben oly mértékben eladósodtak, hogy új hiteleik visszafizetésének esélye/ninimális volt. A sógor-koma alapon folyósított pénz valószínűleg feneketlen zsákba került. Szloválda egy program keretében kötelezte magát, hogy szeptember végéig megszüntet nyolc állami alapot, s az év végéig még kettőt. Minden jel arra vall, hogy ebből egyelőre semmi se lesz, és csak bízhatunk abban, hogy a vonakodás valóban a határozat végrehajtásának hatékonyabbá tételét szolgálja, nem pedig a bizonyítottan rossz eddigi pénzelosztási gyakorlatot kívánja még ideig-óráig fenntartani. Jó lenne, ha fenntartások nélkül elhihetnénk: az állami alapok megszüntetésével a minisztériumoknak sikerül bebizonyítaniuk, képesek hatékonyan, mindennemű pazarlás nélkül gazdálkodni a közpénzekkel. Egyelőre ugyanis még a minisztériumok költségvetési gazdálkodására is jócskán ráférne az átláthatóságot és hatékonyságot ígérő és megvalósítható reform. •tlOyáKIAI HABT« Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Juhász László (58238339) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Szentgáli Anikó - politika (58238314), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), J. Mészáros Károly- sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zacharias István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 056/6382806, Kassa: 055/6002225, Rimaszombat: 047/5684214, Rozsnyó: 058/7329857, Komárom: tel., fax: 035/7732205, Nyitra: 037/6522543. Kiadja a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Álexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax- 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 055/6709548, 6002210, fax: 055/6002229. Nyomja a PETIT PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Petit Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: PRNS a. s. vývoz dače Záhradnická 151,820 05 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, A.s o/ýí.az ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található. m ciríuui«« E-mail: redakcia@ujszo.com Harcmező (TASR/EPA-felvétel) IZVESZTYIJA Kiterjedt lokális harcokat vív az orosz hadsereg Moszkva alatt a mezőkön, a sárgarépákat már ártalmatlanná tettük, most a cukorrépák és a káposzták hada ellen vonulunk. A földművesek elégedettek - írta a Válasz Oszama bin Ladennek című beszámolójában az orosz lap. Idén 8800 katonát vezényeltek ki a betakarítási munkák segítésére, a parasztok rendkívül elégedettek a fegyelemmel, mert a bakák jobban dolgoznak, mint az egyetemisták. Az akciónak stratégiai fontossága van, mert az alakulat így biztosítja télre az ennivalót, az államnak ugyanis erre alig jut pénze, és a szövetkezet nélkül alighanem éhezne a sereg. A katonák a Lenin úttörőtáborban vannak elszállá-- solva, a legszorgosabbakat kitüntetik és órát vagy rádiómagnót kapnak a tsz-től. A civil szféra értelmiségi fórumnak nevezett összejövetelei jelzésértékűek voltak, megrekedtek a szervezés buktatóinál Van-e megbízható j övőképünk? Alábbi eszmefuttatásomnak elsősorban az adja időszerűségét, hogy a közelmúltban Anna Malíková, a Szlovák Nemzeti Párt elnök asszonya felkereste a Szlovák Köztársaság legfőbb ügyészét. SOÓKY LÁSZLÓ Megbeszélésük eredményeként felmerült annak a lehetősége, hogy a szlovák titkosrendőrség (SIS) megfigyeljen egy civil szerveződést, tételesen a Szlovákiai Magyarok Országos Szövetségét, mely a Magyarok Világszövetségének szlovákiai képviselete. Az elnök asszony véleménye szerint a szervezet, s annak vezetői nem legitimek, államellenes tevékenységet folytatnak, kísérleteket tesznek a Szlovák Köztársaság szuverenitásának megbontására, s felvetette a határrevíziós törekvések lehetőségét is. Tekintsük Anna Malíková nekibuzdulását egy populista megnyilvánulásnak, mely a kettészakadt nemzetiek elkövetkezendő választási kampánystratégiáját vetíti elénk. A rendőrség és az ügyészség nyilván teszi a maga törvényes dolgát, a szlovák politikai elit nyilvánosan nem csatlakozott Malíková törekvéseihez, a magyar politikai vezetés a kérdést illetően hallgatott és hallgat. Tekintsük természetesnek azt, hogy Anna Malíková és köztem alapvető nézetkülönbségek feszülnek, másként gondolkodunk például a demokráciáról, az autonómiáról, a szecesszióról, a föderalizmusról, s még néhány dologról, ami a világot mozgatja. Ugyanakkor nincs jelentős nézetkülönbség a barátaim és általam képviselt ideológia és a között az ideológia között, amit az MKP elődszervezetei 1998 novembere előtt képviseltek. A szlovákiai magyarság szám- bavehető lehetőségeit a rendszer- változás után szinte kivétel nélkül Duray Miklós fogalmazta meg, akár a társnemzet, akár az unió, akár a föderalista, vagy az autonómia-felvetésekre gondolunk, de mindegyik megrekedt a bejelentés szintjén, stratégiai kidolgozásukra soha nem került sor, megvalósításukra pedig még kevésbé. A civü szféra értelmiségi fórumnak elnevezett összejövetelei jelzésértékűnek bizonyultak, megrekedtek a szervezés buktatóinál, világossá tették, hogy a szlovákiai magyar értelmiség nem rendelkezik sem alkalmazható jövőképpel, de mégcsak olyan paradigma-vázlattal sem, amely vita tárgyát képezhetné egy nemzetstratégia kidolgozása során. Nem érdektelen ebben a kérdésben épp Duray Miklós „Az egyik oldalán áll a nép, a másik oldalon a politikai vezetők”. egy korábbi okfejtésére utalni, mely szerint; „... A helyzet arra utal, hogy hasadóban van a Szlovákiában élő magyarság: az egyik oldalán áll a nép, a másik oldalon a politikai vezetők. (...) Talán nem is tud, illetve nem is akar jövőképet rajzolni a Felvidéken élő magyarság számára.” (Duray Miklós: A paradigma mintapélda vagy a legkisebb közös többszörös?) Ez a hat évvel ezelőtti fejtegetés mára vált teljesen időszerűvé, amikor a szlovákiai magyarság számára a ma is bizonytalan, nem beszélve a holnapról vagy a holnaputánról. Kínálkozó lehetőségnek tűnik, hogy a jelenleg hatalomban lévő magyar párt, a civil szféra és az egyház néhány arra elhivatott személyiségéből felálljon egy csapat, mely képes a jövóstratégia felvázolására, de kérdés, hogy az egyre ki- ábrándultabb szlovákiai magyarságot érdekli-e a saját jövője; vagy azt a letargikus sodródást vállalja, ami a teljes asszimilációhoz vezet? Szeretném hinni azt, hogy a szlovákiai magyarság kellő felelősséget érez önmaga iránt, s rákényszeríti a politikai elitet egy átgondolt, elfogadható és megvalósítható jövőstratégia megfogalmazására, olyanra, ami nem egy párt választási programja, mely a voksolás után egy nappal fejtetőre állítható, hanem olyanra, ami évtizedekre meghatározza alapvető érdekeinket. A szerző a Magyarok Világszövetsége Szlovákiai Országos Választmányának elnöke Ez még a Claudiusok országa, s itt még szükség van Hamlet színészeire, hogy kiderüljön az igazság Ha majd a színpadról is vitatkoznak a hatalommal DUSZA ISTVÁN Sajátságos helyzetben van a két szlovákiai magyar állami színház, igazgatóik úgy viselkednek, mintha tíz évvel a rendszerváltás után is egyedül csak ők képviselhetnék a Felvidéken a hivatásos magyar színházi kultúrát. Ezen a nyáron, amikor minden jel szerint megszűnt a komáromi Bástya Színház, s a Hatos bástya helyett a Tiszti pavilon szabadtéri színpadán mutatta be a Komáromi Jókai Színház az esedékes nyári produkcióját, egy új színház is született. A színházalapítás állampolgári jogát csak az vitathatja el, aki nem ismeri vagy nem veszi tudomásul az érvényes színházi törvényt. Ennek betűje szerint bárki alapíthat új színházat, ha az új intézmény megfelel a törvény által felállított szabályoknak. Márpedig a Theátrum, ez az új színház - egyelőre nyári előadások létrehozására alapított társulat - vállalta a törvényi kereteket, és azontúl elvitathatatlan jogát követve, a saját produkció létrehozására fordította minden energiáját. Az már a másik oldala a dolognak, hogy a két állami magyar kószínház vezetői az érvényes működési szabályzatok és munkaszerződések betűi szerint megtilthatják-e, hogy színészeik magánszínházak előadásaiban játsszanak. Ha jogot formálnának erre - amiben erősen kételkedem - akkor megtilthatnák a vendégszerepléseket más társulatoknál. Ezek tiltására elsősorban kölcsönösen a kassai és a komáromi társulatoknál kerülhetne sor. Arról az abszurditásról már nem is beszélve, ha a cudarul fizetett színészek önálló estjeit, kabaréit, a jogi személyek társulási formáihoz ugyan még nem köthető, de már önálló előadásaikat is betiltanák. Remélem, nem ez lesz az első és utolsó kísérlete a hivatásos szlovákiai magyar színházi kultúránknak, hogy művelői valamely köz- és magánérdeket felismerve teljes jogú színházalapításra szövetkeznek. Nem ők voltak az elsők, hiszen a rozsnyói Meseszínház magánszínházként működik, s így jellemezhetóek a losonci Kármán Színkör és a füleki Zsákszínház amatőr produkciói sorában megjelenő alternatív jellegű előadások nyomán ezek a truppok is. Azért említem csupán ezeket, mert tudomásom szerint csak ők kapták meg a belügyminisztériumnál bejegyzett polgári társulás működési jogát. Az már mélyebb szervezeti és szakmai elemzést kíván, hogy miért nem pályáztak minden esztendőben egy-egy alaposan átgondolt alternatív, ifjúsági vagy gyermek- és bábszínházi tervezettel a Pro Slovakia színházi szakalapjánál. Ha mégis, akkor miért az eleve nem támogatható beruházásokra, születésnapi ünnepségre és kommersz nézői sikert áhító zenés előadások támogatására? Ilyetén látszó szisztematikusan felépített szakmai munkát tükröző tervezeteik tehát nincsenek, de magánszínházi létezésüket nem vonható kétségbe. Annyit persze megtehetnek, hogy piaci árat szabnak a kölcsönzésnek, ha a több évtizedes múlttal és valamüyen nagyságrendű kellék- és jelmeztárral rendelkező állami színházakhoz fordul valamely magántársulat. Azt meg a magántársulatoknak kell tudomásul venniük, hogy a működést tervezni kell, a pályázatokon indulni kell és a tevékenységet évekkel előre szervezni kell ahhoz, hogy akár állami támogatásért is pályázhassanak. Ami önmagában nem garantálja a sikert, hiszen többéves gyakorlata a színházi kuratóriumnak, hogy elsősorban alternatív színházi tervezeteket, színházi fesztiválokat és a fiatal nézőt nevelő előadásokat igyekszik a szűkös pénzkeretből támogatni. Hangsúlyozva azt, hogy némi szakmai ismertség és elismertség sem árt, amikor elbírálják a pályázatokat. Márpedig eddig csupán a Jókai Színház saját működéséhez képest alternatívnak tekinthető bábelőadásaira benyújtott pályázatok voltak sikeresek. Minderre azért tértem ki, hogy jelezzem: minden magánszínházi kezdeményezéssel következetesen egyetértek, még akkor is, ha annak éppen a könnyed nyári szórakoztatás az egyetlen célja. Ezek a magánszínházak ugyanis legtöbbször olyan helyeken játszanak, ahol évek óta nem láttak eleven színészt és hivatásos színházi előadást. Márpedig a szlovákiai magyarok által lakott területeken elég nagyok a színházmentes fehér foltok. Ezért is meglepő, hogy amikor az önkormányzati törvény hatásköri vitája zajlott a parlamentben, éppen azok az állami magyar színházak hadakoztak közvetve az önkormányzatiság ellen, amelyek közül a komáromi Jókai Színház évek óta nem tart tájelőadásokat. A kassai Thália pedig a legkeményebb me- éiarista intendatúra idején is játszott a Kassai kerületen kívüleső helyeken, ha volt pénz üzemanyagra, és ha működött az autóbusz. Amikor egy ország várja az önkormányzatiságnak a paternalista és bürokrata állammal szembeni előnyeit, két színházunk mindenáron a kulturális minisztérium irányítása alá szeretne tartozni. Bevallatlanul nem arról van-e szó, hogy az önkormányzatiság tág kereteiben nagyobb esély nyílik a színház sokoldalú autonómiájának a megteremtésére, ami eleve megkívánja az állami költségvetés támogatásán túl színházaink tevékenységének alapos, rendszeres menedzselését is? A minisztériumi kapcsolattartáson túl elkerülhetetlen lesz a városi és a megyei önkormányzat támogatásának az elnyeréséért folytatott másirányú egyeztetés is. A magyarországi színházakhoz hasonlóan - az MKP módosító indítványának elfogadása után is - esetleg több lábon áll majd a megyei önkormányzathoz tartozó színházak költségvetése. Ami máris sokoldalú menedzselést kíván a színházak vezetőitől.
