Új Szó, 2001. szeptember (54. évfolyam, 202-224. szám)
2001-09-20 / 216. szám, csütörtök
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. SZEPTEMBER 20. KOMMENTÁR Kavarni vagy szolgálni? SZILVÁSSY JÓZSEF Feszített tempóban zajlik a parlamenti vita az önkormányzatok jogköréről, pénzforrásairól és vagyonáról. Minderről a drámai világpolitikai helyzet miatt meglehetősen szűkszavú tudósítások látnak napvilágot. Elsikkadnak azok a hírek is, amelyek a regionális testületek képviselőjelöltjeinek a kiválasztásával foglalkoznak, holott jórészt ezúttal is az úgynevezett emberi tényezőtől függ majd, hogy a gyakorlatban mivé válnak az államhatalom lebontásának korszerű eszméi. Elgondolkodtató példa a helyi ön- kormányzatok elmúlt egy évtizedes története. Tudunk kiváló polgármesterekről, akik a helyi képviselőkkel és másokkal közösen valóságos csodát műveltek: rendezett utcák, megszépült középületek, templomok, emberi életet, megélhetést teremtő kezdeményezések jelzik eredményeiket. Közszájon forognak azonban riasztó esetek is. Pozsonyi tehetős személyek baráti körben például egymást tájékoztatják arról, hogy mekkora sápot kell fizetni az egyik közeli község valaha kereszténydemokrataként indult polgármesterének, aki szerintük csak akkor szerez építési telket, ha vastag pénzes borítékot kap. A minap megkérdeztem egy ismert nyugati cég szlovákiai képviselőjét, miért nem telepednek le az egyik dél-szlovákiai városban. Túl sokat kértek saját zsebükbe a helyi önkormányzat potentátjai - válaszolta. Nemrég olvashattunk egyik kisvárosunk polgár- mesterének milliós törvénytelenségeiről, akit emiatt lemondásra szólítottak fel. Ó azonban nemet mondott. Cinikusan azzal érvelt, hogy már nem sok ideje marad a nyugdíjig, s nem tudna máshol elhelyezkedni. A helyi képviselők nem tettek feljelentést. Vagy nem akarták kiteregetni a település szennyesét, vagy egyesek ugyanúgy kavarnak, mint a polgármester. Hasonló esetek más dél-szlovákiai önkormányzatokban is borzolják a tisztességes emberek kedélyét. Elképedve olvasom, hogy hasonlóan levitézlett közéleti szereplők közül többen nyomulnának a megyei önkormányzatok elnöki székébe, s hogy akadnak magyar karrieristák is, akik a Smer, az ANO vagy bármilyen más párt köpönyegében szeretnének befurakodni a regionális parlamentekbe. Ahova most sem a közösségek szolgálata, hanem újabb pénzek lenyúlásának a lehetősége vezérli őket. Nem legyinteni kell, hanem cselekedni. A párttagoknak úgy, hogy megkövetelik vezetőiktől: alkalmazzanak ajelöltek kiválasztásakor szigorú szakmai és morális mércét. Nekünk, a többségnek pedig úgy, hogy decemberben mindannyian elmegyünk voksolni, s alaposan megfontoljuk, kire szavazunk. JEGYZET gáz árát, mivel semmilyen pia» ci érveléssel nem lehet megindokolni azt, hogy egy cég drágábban vásároljon és olcsóbban értékesítsen. Ez ugyanis nem nyár végi kiárusítás vagy egy áruház egyszeri vevőcsalogató lépése, amikor elfogadhatak a nagylelkű kedvezmények. A Szlovák Gázművek nem töltheti be egy szociális intézmény szerepét, különösen akkor nem, ha a közelgő magánositá- sából befolyó tetemes összegből szeretné az állam kifizetni eddig felhalmozott tartozását. A halogató taktika végül azzal járhat, hogy utóbb mégis felemelik az energiahordozó árát, méghozzá drasztikusan, miközben a gázmüveket a rosszul értelmezett szociálpolitikának köszönhetően a tervezettnél akár 10 milliárd koronával is olcsóbban tudják csak eladni. És e kettős pofon után volna csak igazán gáz. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Juhász László (58238339) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Szentgáli Anikó - politika (58238314), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), J. Mészáros Károly - sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 056/6382806, Kassa: 055/6002225, Rimaszombat: 047/5684214, Rozsnyó: 058/7329857, Komárom: tel., fax: 035/7732205, Nyitra: 037/6522543. Kiadja a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Álexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 * Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32,055/6709548, 6002210, fax: 055/6002229. Nyomja a PETIT PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Petit Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: PRNS a. s. vývoz dače, Záhradnická 151,820 05 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok eleKtronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon taláinató. ofcircuntons E-mail: redakcia@ujszo.com Mondd, mit választanál? SIDÓ H. ZOLTÁN Nincs gáz, hiszen októberben mégsem emelik a lakossági gáz árát. Gáz van, mert e lépés miatt csak több milliárd koronával olcsóbban lehet privatizálni a Szlovák Gázmüveket. A kormánykoalíción belüli ideológiai frontvonalak újra megmerevedtek: a jobboldali értékrendet valló pártok valós árképzést szorgalmaznak, mindhiába, mivel az arculatát kétsébee- setten kereső Polgári Egyetértés Pártja és a nép szavát állítólag halló, ám azt helytelenül értelmező Demokratikus Baloldal Pártja makacskodása miatt újra csak elodázzuk a kellemetlen lépések megtételét. Pedig a helyzet egyszerű. Előbb-utóbb - több lépcsőben - okvetlenül emelni kell a földRövid pihenő New Yorkban. Több mint egy hete folyik az áldozatok keresése (CTK/AP-felvétel) Oszama bin Laden több „alvezére” tevékenykedett Németországban, logisztikai segítséget nyújtva az ott megbúvó terrorcsoportoknak. A napilap szerint egy libanoni származású autókereskedő hangolta össze a kommandók tevékenységét: a Frankfurtban élő férfi volt a terroristák „logisztikai hídfőállása” és „információforrása”. Ő szerzett bin Laden harcosainak autókat, lakásokat, hamis igazolványokat, pénzt. A pénzügyi tranzakciókban egy frankfurti székhelyű arab bank is részt vett. A frankfurti nyom csupán egy a sok közül: a német bűnügyi rendőrség által létrehozott különleges ügyosztály több mint ezer bejelentést vizsgál gyanús személyek németországi tevékenységével kapcsolatban. Egy ilyen nyom Hamburgba vezet: ott került a nyomozók látómezejébe egy marokkói férfi, aki a jelek szerint a Hanza-városban élő terror- csoport feje volt. Tavaly karácsonykor Frankfurtban vett őrizetbe a rendőrség négy arab férfit. A lakásukban talált dokumentumok arra utaltak, hogy pokolgépes merényletet akartak elkövetni Strasbourg főterén. Merész feladatra vállalkoztak azok a cseh tudósok, akik az egykor volt közös béketáborról és széthullásáról írnak Szembesülünk a történelemmel Három cseh történész, Jirí Vykoukal, Bohuslav Lito- ra és Miroslav Tojchman nehéz feladatra vállalkozott. E. FEHÉR PÁL Kelet. A szovjet blokk keletkezése, fejlődése és széthullása 1944 és 1989 között (Východ. Vznik, vývoj a rozpad sovétského bloku 1944-1989) címmel közreadtak egy 850 oldalas tudományos munkát, amelynek bizonyára számos hibája van (talán a legeslegapróbbat említem fel: a magyarul nem tudó szerzők restelltek megkérdezni egy magyarul tudó embert, hogy ugyan miként ejtik Göncz Árpád nevét és ezért a helyes kiejtés - szerintük - géné), viszont az út- törés érdemét senki el nem vitathatja tőlük. Megrázó élmény szembesülni az általunk is megélt történelemmel. Szóval ilyen volt az a bizonyos béketábor, beleértve a sztálini Szovjetuniót és Tito Jugoszláviáját is vagy Hruscsov birodalmát és Enver Hodzsa Albániáját. Mert abban a kérdésben bizonyosan helyesen döntöttek a szerzők, amikor az egész térség gazdasági-politikai- kulturális históriáját hasonlították össze, és nem törődtek a kiátkozá- sokkal, a puccsokkal, hanem az alapvető társadalmi berendezkedést tartották mérvadónak. Természetesen e térség országainak összehasonlító vizsgálata régi igény. Volt üyen igény a magyarországi történettudományban is. Elsősorban a gazdaságtörténetben, de nem felesleges emlékeztetni Berend T. Iván 1982-ben megjelent, manapság ritkán emlegetett alapművére, a Válságos évtizedekre sem. Igaz, ezek a kutatások megszűntek (akkor nagyon is pontosan érzékelhető tiltások okán) 1945 táján. Mert szinte bizonyosra vehető volt, hogy a további évekre, évtizedekre vonatkozó tudományos megállapításokat a béketábor minden további országa saját, úgynevezett belügyeibe való beavatkozásnak tekinti. Ettől még a bel- ügyekbe állandóan és lényegesen beavatkozó moszkvai vezetés is tartott, s 1956 után igyekezett legalább a látszatot megőrizni. Hadd említsek egy látszólag mulatságos esetet. A térség históriája iránt érdeklődő orosz értelmiségi kétféle Erdély-történetet olvashatott anyanyelvén. Noha a Szovjet 1ú- dományos Akadémia ugyanazon, balkanisztikával foglalkozó intézetében készültek, kiválóan tájékozott szakemberek írták őket, Magyarország történetében a magyarországi, Románia történetében inkább a román nézetek érvényesültek, ezek pedig lényegesen különböznek egymástól. Ugyanakkor Berend T. Ivánnak mégiscsak sikerült bizonyítania, hogy a térség fejlődése - a lényeges eltéréseket is beleszámítva - azonos irányba mutat, a lényeget tekintve rendkívül hasonlóan reagáltak a történelem kihívásaira. Nem történt ez másként 1945 után sem. Ezt mutatja be a cseh történészek műve. Ha München után a térség Hider szabad vadászterületévé lett, akkor Jalta után a gazda szerepét Sztálin vette át. Ezt a Nyugat teljes mértékben respektálta. A legnyíltabban és a leghamarabb, már 1945 elején Romániában és Bulgáriában lett nyüvánvaló ez a tendencia, amikor még Beneš abban a hitben élt, hogy folytatható a München előtti első köztársaság hagyománya, Magyarországon pedig a kisgazdák azt hitték, hogy a béke- szerződés után a Vörös Hadsereg kivonul az országból. Éppen ekkortájt az amerikaiak megpróbálták a még kormányon levő Churchült rábírni, hogy erélyesebben tiltakozzanak Moszkvában Románia ügyében, mire a brit miniszterelnök a rá jellemző praktikus cinizmussal azt válaszolta: „Nem tudunk tiltakozni, ha szabad kezet akarunk Görögország megőrzésére, ezért én és Eden Moszkvában elismertük a szovjetek előjogát Bulgáriában és Romániában. Sztálin ezt tiszteletben tartotta. Ezért Románia ügyében nem akarok semmit sem tenni.” A későbbiekben a béketábor Rendkívül hasonlóan reagáltak a történelem kihívásaira. mindegyik országával ez történt, akár győztesnek számítottak, mint Csehszlovákia vagy Lengyelország, akár veszteseknek, mint Magyarország vagy Románia. Sztálin nem törte magát, hogy módszereit az adott országok tradícióihoz, adottságaihoz igazítsa. Vegyük példaként az 1944-et követő, a békeszerződéseket megelőző időszakot. Sztálin ekkor azt a látszatot akarta kelteni, hogy az uralmának alárendelt országokban lesz valami jogfolytonosság az előző rendszerekkel. Csehszlovákia vonatkozásában ez azt jelentette, hogy Benešt még bizonyos önállósággal kecsegtette, egészen addig, amíg nem akart a Marshall- tervhez csatlakozni. Titónak egyenesen tiltotta, hogy nyíltan elóáll- jon a leghithűbb sztálinizmus jegyében fogant programjával. Magyarországon horthysta tábornokokat ültetett a debreceni ideiglenes kormányba. Romániában a fegyverszünet után a kormányban két fasiszta miniszter is szolgált. De azért nem elhanyagolhatóak a különbségek sem. Sztálinnak egyetlen szava sem volt, amikor Tito partizánjai - mintegy az újvidéki „hideg napokért”, bosszúból- a vajdasági magyarok ezreit gyilkolták le. Sztálin személyesen biztatta - Husák tanúsága szerint - a szlovák és a cseh politikusokat, hogy a magyar lakosságot ugyanúgy telepítsék ki, mint a németeket. Sztálin azonban a legsúlyosabb fenyegetéssel - Erdély elvesztését helyezve kilátásba - bírta rá a Radescu-kormányt, hogy azonnal állítsa le a Maniu-gárdisták székelyföldi vérengzéseit. Sztálin halála után változott a helyzet. Hruscsov - úgy tetszik - hajlandó volt bizonyos határig (a határvonalat félreérthetetlenül mutatta a magyar 1956) az egyes országok önállóságát tekintetbe vermi. Tito mellett - úgy látszik - Kádár János tudta ezt a lehetőséget a leginkább kihasználni. Brezsnyev megkísérelte, hogy visszatérjen a sztálini birodalomirányítási gyakorlathoz. Ezt maradéktalanul csak Todor Zsivkov és Gustáv Husák esetében volt képes elérni. A többiek óvatosan, ellentmondásosan, de a saját útjukat próbálták járni. Egyébként a T. Garton Ash angol történésztől származó szellemes mondás is az egységes tábor belső különbségeit mutatta, amelyet 1989 őszén mondott: „Az, ami Lengyelországban tíz évig, Magyarországon tíz hónapig, Kelet-Németor- szágban tíz hétig tartott, lehet, hogy Csehszlovákiában csak tíz napig tart majd”. Végül is igaza volt. A legnehezebb ajánlása az volt, hogy a Pentagon elleni támadás után le kellett volna lőni bármely eltérített gépet Dick Cheney, a Bush-kormány kulcsfigurája TALLÓZÓ DIE WELT MTI-HÁTTÉR Dick Cheney amerikai alelnök, akinek jelenlétét a vezetésben válságos időkben sok amerikai tartja megnyugtatónak, ma minden eddiginél nagyobb szerepet játszik a Bush- kormányzatban. Cheney, aki az amerikai merényletek után az elnök bizalmasának - általa igen kedvelt, a reflektorfényektől kímélt - szerepét töltötte be, vasárnap tűnt fel újra a nyüvánosság előtt. Az NBC televízióban nyilatkozott arról, hogy müyen válaszlépésekre készül az Egyesült Államok a terrorista mészárlás nyomán. Szeptember 11-én a merényletek pillanatában, amikor Bush elnök Floridában tartózkodott, hogy oktatásireform-terveiről szóljon a választókhoz, a Fehér Ház pincéjében levő biztonsági bunkerből Dick Cheney irányította az országot. Első lépése az volt, hogy javasolta Bush elnöknek, ne tétjén vissza azonnal Washingtonba, hanem menjen a stratégiai erők vezérkarának nebraskai támaszpontjára, ahol minden eszköz rendelkezésére áll ahhoz, hogy szembenézzen a helyzettel. Azonban, árulta el, a „legnehezebb” és lehetséges következményeit tekintve legsúlyosabb ajánlása az volt, hogy a harmadik, a Pentagon ellen intézett támadás után rendeljék el: le kell lőni bármely eltérített repülőgépet, ha megpróbálna Washington ellen támadni. „Ezt határoztuk el - mondta nyugodt hangon. - Az elnök az én ajánlásomra hozta ezt a döntést. Arra az esetre, ha egy repülőgép nem lett volna hajlandó elkerülni a várost és figyelmen kívül hagyta volna a kiadott utasításokat, a vadászgépek pilótáit felhatalmazták: végső esetben lőjék le.” Bush a maga részéről vasárnap délután, amikor visszatért a fővárosba, kijelentette: ezt a nehéz döntést azért hozta, hogy megvédje az amerikaiakat. Cheney azzal igazolta ezt a parancsot, hogy akkoi olyan információi voltak, amelyel fényében „hihető fenyegetések” áll tak fenn az Air Force One, az elnök különgép ellen. „Olyan értesülése ink is voltak, hogy akár hat re pülőgépet is eltéríthettek” - fűzte hozzá Cheney. Csütörtökön, tekin tettel a fennálló potenciális vészé lyekre, az elnöki biztonsági szolgá latok a hatalom folyamatosságánál garantálása végett szükségesnél tartották, hogy Cheneyt Camp Da vidbe küldjék, amely mintegy 90 ki lométerre van Washingtontól. Che ney feladata lesz, hogy felügyelje a új antiterrorista intézkedéseket.
