Új Szó, 2001. szeptember (54. évfolyam, 202-224. szám)
2001-09-08 / 207. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2001. SZEPTEMBER 8. Szombati vendég Beszélgetés Eugen Jurzyca neves közgazdásszal, aki szerint már tisztázódott Szlovákia pozíciója, és egyértelművé vált az euroatlanti integrációs irányzat Jövőre nem várhatók népszerűtlen intézkedések „Ha egy országban az emberek tolerálják a korrupciót és nem hajlandóak maguk is fellépni vele szemben, akkor nehéz változtatni a viszonyokon" (A szerző felvétele) Eugen Jurzyca, a pozsonyi Gazdasági és Szociális Reformok Közép-európai Intézetének (INEKO) igazgatója az egyik legnevesebb hazai független közgazdász kutatónak számít. Vele beszélgettünk arról, vajon milyen helyzetben található az ország a Dzurinda-kormány harmadik évének letelte előtt. TUBA LAJOS Ön egyik kezdeményezője volt a Transparency International (TI) szlovákiai szervezete megalakításának. A TI korrupcióérzeti listáján Szlovákia a jelenlegi kormány korrupcióellenes programja dacára tavaly Argentínával, Bulgáriával, Szenegállal és Ghánával közösen az 52. helyen végzett. Ön szerint ennek mi az oka? Tény, hogy a nemzetközi empirikus tanulmányok alapján a korrupció elterjedését tekintve Szlovákia kedvezőtlen pozíciót foglal el. Ezzel kapcsolatban főként két tényezőt kell figyelembe venni. Egyrészt itt a korrupció érzetét vizsgálják, ami szubjektív kategória. Azt azért nem vitatom, hogy az eredmény tükrözi a valóságot, de az erre irányuló törvényeken és programokon kívül a korrupció mértéke nagyban függ az informális oldaltól is, mint például a kultúra vagy az értékrend. Márpedig ha egy országban az emberek tolerálják a korrupciót és nem hajlandóak maguk is fellépni vele szemben, akkor nehéz változtatni a viszonyokon. Emiatt az egyszerűen befolyásolható tényezőkön, mint az állami vagyon magánkézbe adásán, vagy a korrupt hivatalnokok leváltásán kívül türelmes munkával igyekezni kell az emberek gondolkozásmódjának megváltoztatására is. Nálunk például a „minden nyilvános, ami nem titkos” elvre épülő informá„Szlovákiában 3-4 százalékos gazdasági növekedésre számíthatunk" (Archívum) ciószolgáltatási törvény komoly lehetőségeket nyújt a lakosságnak, de ezzel a kívánatosnál sokkal kisebb mértékben élnek. 1999 elejétől a Dzurinda-kormány megpróbált minél szélesebb rétegeket bevonni a korrupcióellenes küzdelembe. Mi az oka annak, hogy a program eredményei vitathatóak? Az előbb említett szemléletváltásbeli lassúságon kívül ebben nyilvánvalóan szerepet játszik, hogy az illetékesek közül többen nem dolgoztak teljes eróbedobás- sal. Itt is érvényes, hogy a változáshoz sok embernek kell jól dolgoznia. A szocializmus bukásakor a vasfüggöny ledöntésével egyszerre sokat lehetett nyerni. Ma már sokkal bonyolultabb a siker elérése. Ehhez a kormány, a harmadik oldal, de a lakosság igyekezete is kell. Ezen a téren egyik említett csoport sem tett meg mindent a siker érdekében. Tény viszont az is, hogy hiába csökken esetleg a korrupció, eltart egy ideig, amíg ezt az emberek is tudatosítják. Például szerintem arra a kérdésre, hogy most vagy a szocializmus idején tapasztaltak- e nagyobb korrupciót, valószínűleg nem kapná tk egyértelmű választ. Márpedig nálunk a szocializmus idején még olyan dolgok beszerzéséhez is összeköttetésekre volt szükség, mint a versenykerékpár vagy a déligyümölcs. Egyetért Ön azzal a véleménynyel, hogy 1998 végén, a kormányváltás idején Szlovákia a pénzügyi összeomlás szélén állt? Ezzel így nem értek egyet. Szerintem az ország nagyon rossz, majdnem katasztrofális helyzetben volt. Összeomlásról azért nem beszélnék, mert országok nem szoktak csődbe menni. 1999 első félévében az új kormány egy sor intézkedést hozott a visszaesés megállítására. Öszehasonlíthatóak ezek Ön szerint a magyarországi Bokros-csomaggal? Szerintem nem. A Bokros-csomagban a makrogazdasági stabilizációt célzó intézkedéseken kívül a mikrogazdaságot érintő lépések is voltak. Szlovákiában elsősorban a makrogazdaságra összpontosítottak, a mikrogaz- daság átalakításában Magyarországhoz képest a mai napig sok tennivaló van. A makrogazdasági stabilizációt tekintve szerintem már összevethetők vagyunk Magyarországgal. Ezek az intézkedések beindították a szlovák gazdaság fellendülését? Úgy fogalmaznék, hogy a makrogazdasági stabilizáció megteremtette a gazdasági növekedés feltételeit. De ezt csak a továbbra is szükséges gazdasági szerkezetátalakítás elvégzése után lehet ténylegesen kihasználni. Ezen a téren annyi történt, hogy Szlovákiában 3-4 százalékos gazdasági növekedésre számíthatunk. Az uniós tagsághoz szükséges 6-7 százalékos növekedéshez még további lépésekre van szükség. Ön tagja a jegybanki tanácsnak. Gondolja, hogy az elmúlt két évben végrehajtott 105 milliárd koronás bankkonszolidációs program elég volt a bankszektor rendbetételéhez? Ez majdnem az állami költségvetés felének megfelelő összeg, de szükség volt ekkora kiadásra. Ez akkor nem jelent majd elviselhetetlen terhet, ha a várható komoly privatizációs bevételeket az ilyen jellegű reformkiadások törlesztésére fordítják. Természetesen arra is szükség van, hogy ezután az állami bankok felelősség- teljes tulajdonosok kezébe kerüljenek. A környező országok eseteiből tanulva reméljük, hogy ennek a nagy összegnek az egyszeri befektetésével elkerüljük, hogy valamelyik bankot esetleg újból konszolidálni kelljen. Sőt, tulajdonképpen ez már nálunk is a második hullám, az első még Csehszlovákia idején volt, akkor a szlovák bankokba ilyen címen 15 milliárd koronát juttattak. A mostani konszolidációs program sikerét jól mutatja, hogy a legnagyobb hazai bank, a Szlovák Takarékpénztár azóta sikeresen külföldi magántulajdonos kezébe került. Most éppen a magyar OTP Bank igyekszik megvenni egy másik hazai bankot, az IRB-t. Ön szerint a szlovák bankfelügyelet már van olyan szinten, hogy megvonja az arra érdemes bankok működési engedélyét? Korábban ugyanis ezzel kapcsolatban komoly kétségek voltak. A bankok életképessége minden országban vita tárgya, teljes garancia sehol sincs. Nálunk hamarosan életbe lép az új banktörvény, amely alapján be kell zárni azt a bankot, amely nem felel meg az előírt paramétereknek. Én azonban ennél sokkal többet várok attól a tervezett intézkedésből, amely szerint a Betétvédelmi Alap nem vállalna teljes garanciát a lakossági betétekre, így mindenki jobban meggondolná, hova is teszi be a pénzét. Ezt én piaci szempontból sokkal hatékonyabb eszköznek tartom, mint egy hivatal ellenőrzését. Milyen körülmények között dolgozhatnak Szlovákiában a külföldi befektetők? A körülmények az elmúlt időszakban javultak, véleményem szerint a szükségesnél jobban is. Úgy gondolom, a külföldi beruházók akkora kedvezményeket kapnak, amelyek már nem feltétlenül járulnak hozzá a hazai gazdasági teljesítmény növekedéséhez. Szerintem az egyes országcsoportoknak össze kellene hangolniuk az ezzel kapcsolatos politikájukat. Én sokkal jobban örülnék annak, ha a külföldi cégeket a hivatalnokok, illetve a politikusok által nyújtott kedvezmények helyett a vállalkozói környezet minősége és a munkaerő képzettsége csábítaná ide. Végeredményben elmondhatjuk, hogy a külföldi tőke számára nyújtott előnyök optimálisnak nevezhetők, ezek egy részét egyébként Brüsszelből már kifogásolják is. A vállalkozók között végzett felmérések minden esetben a legkomolyabb akadályként a jog érvényesíthetetlenségét, az általánosan elterjedt korrupciót, illetve a piaci viszonyok fejletlenségét jelölik meg. Ebből a szempontból hová helyezné Szlovákiát a környező országokkal összehasonlítva? Cseh szakértőkkel együttműködve nemrég fejeztünk be egy felmérést, amely Csehországban, Szlovákiában, Lengyelországban és Oroszországban vizsgálta a vállalkozói környezet minőségét. A hazai helyzet valamivel rosz- szabbnak bizonyult mint Csehországban, de sokkal jobbnak, mint Oroszországban. Véleményem szerint a vállalkozói környezet minősége valahol a közép-európai átlag alatt lehet. De nem nevezném katasztrofálisnak, még akkor sem, ha az Ön által említett felmérések nyilvánvalóan a valós tapasztalatokat tükrözik. Tény viszont, hogy a külföldiek sorra vállalatokat alapítanak és a hazai cégek sem menekülnek tömegesen a határokon túlra, így ezt tekinthetjük az előbb említett pozíció megerősítésének. A közvélemény-kutatások szerint könnyen megtörténhet, hogy a 2002-es parlamenti választások után a jelenlegi ellenzék kerül hatalomra. On szerint érvényes az a tétel, hogy az időközben bekövetkezett nemzetközi gazdasági és pénzügyi integráció miatt a politikának meglehetősen szűk mozgástere maradt, így kevésbé fenyeget az 1994 és 1998 között tapasztalt antidemokratikus hatalomgyakorlási módszerek alkalmazása? Biztos vagyok abban, hogy geopolitikai szempontból már tisztázódott Szloválda pozíciója és egyértelművé vált az euroatlanti integrációs irányzat. Az országgal kapcsolatban különféle geopolitikai irányzatok csaptak össze, és ez a legtöbb politikai párt tevékenységében megnyüvánult. A küzdelem napjainkra eldőlt, így azok, akik korábban a NATO-tagság ellen léptek fel, az Európai Uniót pedig fenntartással kezelték, már szintén támogatják ezt az irányt. Ma már nem létezik jelentős politikai erő, amely ez ellen lépne fel. Más kérdés persze, hogy hatalomra jutásuk esetén miként fognak viselkedni, milyen gazdasági intézkedéseket vezetnek be, de én ezzel kapcsolatban sem tartok szélsőséges kilengésektől. Az európai jogrendszer harmonizációja és a csatlakozási folyamat miatt a mozgástér valóban annyira leszűkült, hogy semmilyen kormány nem fordulhat el jelentősen a jelenlegi iránytól. Azt ugyanis egyik kormány sem engedheti meg magának, hogy veszélybe sodorja az uniós integrációt. Katasztrófától tehát semmilyen választási eredmény esetén sem tartok, legfeljebb az következhet be, hogy bizonyos politikai vezetők hatalomra jutása miatt az ország külföldi imázsa romlik. A gazdaságpolitikában viszont nem tartok drámai következményekkel járó hibás lépésektől. Az OECD az egyetlen jelentős nemzetközi szervezet, amelybe a Dzurinda-kormánynak sikerült felvetetni az országot. Mit vár ettől a tagságtól? Az OECD egy olyan klub, amely tagjai bizonyos értékeket vallanak magukénak. Én pontosan ezek alkalmazását tartom a legfontosabb hozadéknak, éppen úgy, ahogyan a NATO vagy az Európai Unió esetében is. Számomra nem az esetleges pénzbeli segítség az elsődleges, és nem is hiszek abban, hogy rendbe lehet hozni egy ország helyzetét azzal, hogy egy másik országtól pénzt kap. Ezért fontos, hogy az emberek életében is fontos szerephez jussanak az olyan értékek, mint a becsületesség, a korrektség, az esélyegyenlőség vagy a megbízhatóság. Ez pedig hosszú távon meghozza mind az ország, mind pedig az egyének gazdagságát. Az OECD a leggazdagabb országok klubja, és azért van ez így, mert a lehető legjobb szabályok szerint járnak el. Ezért fontos, hogy tagja legyünk egy ilyen klubnak, és itthon is alkalmazzuk ezeket az elveket a korrupció és a hazugság helyett. Nem állítom, hogy a belépéssel ezt már el is értük, de azzal, hogy odatartozunk, idővel kénytelenek leszünk átvenni az említett értékrendszert. Május végén a kormány elfogadta a Világbank hitelcsomagját, ám a hitel folyósítását bizonyos feltételekhez kötötte. Miért van erre szükség, hiszen a környező országok már ezt nem veszik igénybe, illetve mekkora esélyt lát arra, hogy a hátralévő ideje alatt a kormánykoalíció képes lesz megvalósítani a feltételek között szereplő ambiciózus reformintézkedéseket? Ez a kölcsön épp a reform költségeinek fedezésére szolgál. 1998-ig nálunk lényegében semmilyen komoly reformintézkedésre nem került sor. A jelenlegi kormány ezért kettős feladattal szembesült: stabilizálnia kellett a gazdaságot és megkezdeni a reformokat. Ma már nyilvánvaló, hogy a reformok nem voltak olyan gyorsak, mint azt az elején vártuk. Néhány dolgot már elvégeztek, például a bankkonszolidációt, a csődtörvény és a zálogjogtörvény módosítását, csökkentették az adóterheket. Úgy gondolom, hogy bizonyos reformlépések még a választásokig hátralévő időszakban elvégezhetők és politikailag is vállalhatók. Több fontos területen azonban meg sem kezdődött a munka, mint például a munkapiac átalakítása, a nyugdíjreform, az oktatásügyi reform. Én nem hiszem, hogy a választások évében alapvető és népszerűtlen változtatásokat vezetnek be. Talán bizonyos lépések történnek majd a közigazgatási reform terén, de a többi kulcsfontosságú területen nem hiszem, hogy váltani fognak. Ezekre ugyanis az a jellemző, hogy a legjobb esetben is három-négy év múlva biztosítanak javulást, így ilyeneket a hatalomra jutás első évében kell meglépni. Illetve van egy másik lehetőség is, nevezetesen a következő: létezzen egy olyan társadalmi támogatás, amely az ezekkel foglalkozók számára több választási időszakon át megbízható hátteret jelent, de ez nálunk nem áll fenn. így én nem hiszek abban, hogy a jelenlegi kormány komolyabb lépésekre szánja el magát. Ennek jellemző példája a nyugdíjreform, amelyre az induláskor 50 milliárd koronát kellene fordítani, az előnyei pedig csak 20-30 év múlva nyilvánulnak majd meg. „A vállalkozói környezet minősége Szlovákiában valahol a közép-európai átlag alatt lehet" (Archívum)
