Új Szó, 2001. szeptember (54. évfolyam, 202-224. szám)
2001-09-03 / 202. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2001. SZEPTEMBER 3. Riport A somorjai és a nagymegyeri kis élelmiszerüzletek tulajdonosai attól tartanak, hogy nem tudják felvenni a versenyt az áruházakkal, és bezárhatják boltjaikat A nagy halak valóban megeszik a kicsiket? Somorján holnap, Nagy- megyeren pedig szeptember 6-án nyitják meg a Billa áruházát. Mindkét helyen a lakosok érdeklődéssel figyelik a lázas készülődést. Akadnak, akik keserű szájízzel. PÉTERFI SZONYA Az autóbusz-pályaudvar mögötti szép parkot tették tönkre, a somorjaiak megkérdezése és beleegyezése nélkül. Évente többször itt verte fel sátrát a cirkusz, itt álltak a hinták. Ennek is vége, meg a környék kis üzleteinek is - panaszkodtak az áruház előtt szemlélődő kisgyermekes anyukák. A magánvállalkozók valóban tartanak a jövőtől. - Decemberig adtunk magunknak haladékot, addig mepróbálunk talpon maradni. Sejtjük persze, hogy ez már csak halódás lesz - mondta Stifter Károly élelmiszerüzlet-tulajdonos. Amikor a város központjában megnyílt a szupermarket, harminc-negyven százalékkal csökkentek bevételei. Pedig öt évvel ezelőtt, amikor felesége ötletét megvalósítva, apósa házának garázsát építette át bolttá, azt hitte, hogy a vállalkozásnak jövője van. Igaz, a környék lakói eleinte nem tódultak az üzletbe. Ám amint megszokták, hogy az alapélelmiszerért, üdítőért, italért nem kell messzire menniük, gyakran még a nagyobb hétvégi vásárálást is a boltban bonyolították le.- Nyáron, a szabadságok idején eddig is gyengébb volt a bevétel, a zöldség, gyümölcs iránt olyankor nincs kereslet. Sajnos, évről évre rosszabb a helyzet. Mivel idén kevés a vásárló, délben lehúzom a redőnyt, s csak délután nyitok ki újra. Éddig mindig a tanévkezdés lendítette fel az üzletet, a gyerekek iskolába menet itt vásároltak „Délben lehúzom a redőnyt, s csak délután nyitok ki újra.” üdítőt, tízórait, édességet. Félő, hogy ezentúl az új áruház választéka vonzóbb lesz számukra - közölte kissé kedvetlenül Stifter Károly. Az új áruház mögötti Tankó élelmiszerüzlet is öt évvel ezelőtt nyitott. Az áruválasztékot a környéken élők igényei szabják meg. Az üzletben leggyakrabban a kispénzűek vásárolnak, ezért, bár a tulajdonosok tartanak a konkurenciától, bíznak abban, hogy törzsvendégeik nem pártolnak el tőlük. Méhes Gábor, a somoijai SuperA nagymegyeri Jednota élelmiszerboltban Csákány Rózsa a bevételek csökkenésével számol market főnöke viszont nem borúlátó. - Kezdetben nyilván bevezető, vagyis viszonylag alacsony árakkal dolgozik majd a Billa, s ekkor kissé visszaeshet a mi forgalmunk, amely egyébként hónapok óta a legnagyobb a Dunaszerdahelyi járás Jednota áruházai között. Mi azonban a Jednota-Coop lánc révén állandóan a lehető legalacsonyabb áron kínálunk minőségi árut, ezért biztos vagyok abban, hogy nem veszítjük el váráslóinkat - mondta magabiztosan. A nagymegyeri Billát is felemás érzésekkel fogadják a lakosok és a boltosok is. Egyesek úgy vélik, az épület rontja a városképet, mások attól tartanak, hogy a nagyáruház nem a kispénzűek pénztárcájához igazítja az árakat. A város központjában levő Jednota élelmiszerüzlet tizenkét éve szolgálja a lakosságot. A két elárusítónő régi ismerősként köszönti a betérőket, akiknek zöme törzsvásárló.- Nehéz hónapoknak nézünk elébe. Fel kell készülnünk arra, hogy bevételeink csökkenni fognak. Bár mi is gyakran kedvezményes áron kínáljuk a tejtermékeket, a tésztaféléket, az olajat, a cukrot, sokan a kíváncsiságtól vezérelve mennek majd a Billába. Tudom magamról, ha betérek egy boltba, mindig találok valamit, amit érdemesnek tarSomorján a park helyén épült fel a tok megvenni, vagyis nem távozom üres kézzel - mondta Csákány Rózsa. A szemközti Hela élelmiszerbolt tulajdonosa borúlátó. - A város polgármestere azzal „eteti” az embereket, hogy az új üzletben majd 60-an dolgozhatnak. A hamarosan csőd szélére jutó boltosok viszont kénytelenek lesznek megszabadulni alkalmazottaiktól. Lehetséges, hogy az állás nélkül maradottak száma éppen hatvan lesz. Hol itt az ésszerűség? - vetette fel Ladislav Zaťko. Szerinte, amint vége lesz a nyárnak és elmennek a turisták, a helyiek képtelenek lesznek eltartani az üzletét. Azt tervezi, hogy két alkalmazottját eleinte még részidőben foglalkoztatja, de amint csökkennek bevételei, felmond nekik. - A nejemen kívül reggeltől estig mellettem gürcöl a fiam és a lányom is. Tudni kell, hogy az idén nemcsak a hazaiak, de a cseh turisták is kevesebbet vásárolnak. Ráadásul állandóan számolnak, és nem értik, hogy nálunk az élelmiszer legalább harminc százalékkal drágább, mint Csehországban. Nem sokat lendít az üzleten a ked(Somogyi Tibor felvételei) vezményes áruvásár sem, ugyanis a megyerieknek nincs pénzük. A húszfilléres különbségért is képesek kilométereket gyalogolni. Az élelmiszerüzletet 1994-ben azért létesítettem, mert valamit el akartam érni. Igyekeztem a vásárlók kedvében járni, s mit értem el?! - tette fel a kérdést az élelmiszerüzlet tulajdonosa, s hozzáfűzte: a piacgazgaságban a nagy hal megeszi a kicsit. Ausztriában megférnek egymás mellett az áruházak és a kisboltok. Ami azért nem biztos, hiszen például Ausztriában számos kisvárosban évek óta megférnek egymás mellett a Billa áruházak és a kisboltok. Igaz, keményen megdolgoznak azért, hogy talpon maradjanak. Nyilván nálunk sem lesz másképp. A somorjai Tankó élelmiszerüzlet a kispénzűek és a törzsvendégek hűségében bízik Az osztrákok, akik a legszívesebben házon kívül étkeznek, nemigen állnak ellen a bécsi szelet, a rántott csirke, a ropogósra sült húsok, finom palacsinták csábításának Burgenland a leghájasabb, Tirol pedig a legkarcsúbb SZÁSZI JÚLIA Nincs nap, hogy a posta ne hozna valamilyen vonzó reklámot a minden eddiginél ígéretesebb fogyókúráról, alakjavító módszerről. Mégis, ha az ember körülnéz a bécsi utcán, az az érzése támad, talán mégsem olyan hatékonyak ezek az eljárások. Az osztrákok több mint egynegyede túlsúlyos, s minden tizedik 1.30 kilónál is többet nyom. A szakemberek nem zárják ki, hogy hamarosan bekövetkeznek az „amerikai viszonyok”. A legnagyobb baj, hogy mintha a hájtömeg nem is lenne visszataszító: a népszerű, jócskán száz kiló fölötti Ottfried Fischer nemcsak az egyik folytatásos krimi felügyelője- ként mutatkozik rendszeresen a képernyőn, de reklámok kedvelt főszereplője is. Hatalmas pocakja meglepően kevéssé akadályozza a tölzi hekus fáradságos, sokszor fu- tással-mászással járó feladatainak elvégzésében. Egy másik színész, a 120 kilós Gerald Pichowetz gyakorta látható nem éppen diétás ételeket fogyasztva - s ehhez elmélete is van: ő bizony nem gyötri magát fogyasztással, megbékélt a testalkatával, s az kevesebb kínt okoz, mint a fogyókúra. így aztán napjai tekintélyes reggelizéssel kezdődnek törzskávéházában: ki-ki belépőjegy nélkül megtekintheti, ahogyan eltüntet öt darab, centiméter vastagságú vajjal megkent zsömlét, hozzá bőségesen sajtot, szalámit, két lágy tojást, egy liter narancslét. Téved, aki azt hiszi, hogy később lekoplalja a nap első túlfogyasztását: a 36 éves színész elképesztő mennyiségeket tüntet el disznósültből, knédliből, savanyú káposztából - délben és este is. így aztán nem csoda, ha tartja 120 kilós versenysúlyát. Ezzel szemben színésztársa, ,Karl Pfeifer, a Burg színház ismert művésze mostanában nap mint nap kocog, és 15 kilót már le is adott, ám a mérleg még így is 120 kilót mutat. Ó is csak mértékkel fogyózik, nem célja kétjegyűvé zsugorítani a kilók számát. Ezt sem jószántából teszi - egészsége roggyant meg, ezen kíván változtatni. Önkéntes, esztétikai indíttatású fogyókúrára inkább azok hajlandók, akiknek látszólag nincs is rá igazi okuk. Olyanok - férfiak és nők egyaránt akik kicsit felszedtek maMinden második osztrák legalább egyszer életében már fogyókúrázott. gukra, s a rossz helyre lerakodott pár kilótól szeretnének megszabadulni. Nekik aztán semmi se drága, ők fogékonyak minden új étrendre vagy akár külső beavatkozásra, zsír- leszívástól az egyes szépségszalonok gomba módra szaporodó kombinált kúráiig. Magára valamit is adó osztrák képes magazin - még ha kevéssé bulváijellegű is - aligha hagyhatja el az időről időre ismétló- dő ajánlatokat, orvosi tanácsokat receptekkel kiegészítve. A statisztika szerint minden második osztrák legalább egyszer életében már fogyókúrázott: a 18 és 30 év közötti osztrák hölgyek 90 százaléka elégededen az alakjával. Egy másik statisztika szerint minden osztrák legalább tizenötször veselkedett már neki valamilyen diétának. Tavasszal, nyár elején, a für- dóruhaszezonra készülve tíz túlsúlyos közül hat megpróbálkozik valamilyen drasztikus módszerrel, s ennek érdekében számoladanul szólja a pénzt a különleges hatást ígérő szerekre. A szakemberek számításai szerint az idén kétmilliárd schillin- get nyelnek el ezek a próbálkozások - amelyek sikere többnyire átmeneti, a fogyókúra-mánia haszonélvezőinek tehát nem kell aggódniuk: jövőre is megy majd az üzlet. A legnagyobb bécsi kórházban külön osztály foglalkozik a táplálkozás problémáival, ami látszólag ellentétes azzal, hogy az elhízást nem sorolják a tényleges betegségek közé. Az osztályvezető főorvos maga is elismeri - és helyteleníti -, hogy sok orvos az elhízást egyszerűen akaratgyengeségnek tudja be. Ez nem így van: ezek az emberek betegek, és terápiára lenne szükségük - véli Kurt Wüdham. Nézetét osztja a téma tudományos kutatásával foglalkozó profeszszortársa. ' Michael Kunze, az egészségügyi intézet vezetője félmillió olyan páciensről beszél, akinek elhízása kóros, s aki hiába keres gyógyulást a kórházakban. Intézmények egész hálózata kellene, s a hatékonysághoz például el- engedheteden volna, hogy minden egyes vendéglőben külön édapon kínálják a kalóriaszegény ételeket. Kérdés persze, sikeres lenne-e az Uyen akció. Mert az osztrákok, akik a legszívesebben házon kívül étkeznek, nemigen állnak ellen a bécsi szelet, a rántott csirke, a ropogósra sült húsok csábításának, hozzá jó tömény köreteket választva, sörrel- borral meglocsolva, utána a palacsinta vagy császármorzsa élvezetének hódolva, s aligha térnének át a vendéglősök unszolására a nyers zöldségekre. Inkább maradnak a megszokottnál, ami napi legalább ötszázzal több kalóriát jelent, mint a 2000-2500 közötti ajánlott érték. Egy felmérés szerint nem egyformán oszlanak meg az országban az elhízottak. A legtöbb hájas férfi és nő Alsó-Ausztriában él: 170 ezren 30 kg vagy annál nagyobb súlyfelesleggel „dicsekedhetnek” (a 27 kilós túlsúly 261 ezer alsó-ausztriait sújt), míg a legkarcsúbbak a vorarl- bergiek, ahol csak 22 ezer a túlsúlyosok száma. Igaz, a két tartomány között jókora a lakosságszám-kü- lönbség. Százalékban mérve Burgenland lakossága a leghájasabb: az itt élők 29,8 százaléka pocakos és dupla tokás - Alsó-Ausztria 28,1 százalékkal csak a második. A legkarcsúbb tartomány Tirol, ahol a lakosság 15,1 százaléka mondható elhízottnak. Az orvosok persze fáradhatadanul ismételgetik az egészségkárosodás veszélyeit, és csatíakoznak hozzájuk a pszichológusok, akik minduntalan kimutatják, hogy a kövéreket a többiek nem fogadják be. Ez az érv inkább a gyerekek körében hat: nemrégiben egy 65 kilós kilencéves kisfiú a sajtóban panaszolta el, hogyan csúfolják és közösítik ki társai. A felnőttek esetében a diszkrimináció kisebb veszély: utóvégre lassan a dagadtak lesznek többen. Az elhízás jókora nyüvánossága is magyarázat arra, hogy a minap Bécsben megrendezett háromnapos orvosi konferencia óriási érdeklődést keltett. Szakemberek, gyógyszerészek - nagy gyógyszergyárak támogatásával - a Hofburgban tanácskoztak a témáról, annak sokféle szempontjáról, s munkacsoportokban új módszereket is bemutattak. A legújabb reményt egy új gyógyszer, a Reductil kelti, amely a telítettség érzését előállítva az éhségérzetet tompítja. Az említett kongresz- szus is sok energiát fordított népszerűsítésére: a jelek szerint a gyógyszergyáraknak sem közömbös, vajon a fogyni vágyók a patikába vi- szik-e az élelmiszerboltban megtakarított pénzüket. Ottfried Fischer jócskán száz kiló fölötti, mégis népszerű (Fotó:internet)
