Új Szó, 2001. szeptember (54. évfolyam, 202-224. szám)
2001-09-03 / 202. szám, hétfő
Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. SZEPTEMBER 3. KOMMENTÁR Lépéshátrányban SZILVÁSSY JÓZSEF Egyre többet tudunk meg arról, hogy a regionális parlamenti választások előtt egy-egy térségben milyen politikai szövetségek alakulnak, s a szlovák pártok miként keresik azokat a hiteles személyiségeket, akik bejuthatnak az első megyei önkormányzatokba. Csak a Magyar Koalíció Pátijának aktivitásairól alig hallok valamit. Két eset lehetséges. Az egyik az, hogy az illetékesek ugyancsak lankadatlan lendülettel keresik az elfogadható politikai szövetségeseket, és ennél is nagyobb elszántsággal igyekeznek felkutatni a legjobb képviselőjelölteket. Csak ezt a ténykedésüket nem verik nagydobra. Esetleg a helyi vagy a járási szervekben tudnak tüsténtkedéseikről. A másik változat pedig csak az lehet, hogy az elmúlt hektikus hetekben - amikor egymással feleselt az azonnali küépést, illetve a feltételes kormányban maradást követelők szekértábora - háttérbe szorult minden más, ugyancsak fontos kérdés. Például a regionális parlamenti választásokra való alapos felkészülés. Ha az első feltevés helytálló, akkor újra rossz a párt kommunikációs stratégiája, mert nemcsak a párt néhány ezres tagságát, hanem több tízezres jelenlegi és potenciális szimpatizánsát is nagyon fontos lenne naprakészen tájékoztatni arról, hogy főleg a magyarok által gyérebben lakott régiókban kikkel igyekszünk szövetségre lépni. S a párt látókörébe kerültek-e már olyan magyar szakemberek, akik a Csallóközben, Mátyusföldön, Gömörben vagy a Bodrogközben eséllyel pályázhatnak az ottani szlovákság voksaira is. Közvéleményünk szülte semmit sem tud minderről. Ha a második verzió áll legközelebb az igazsághoz, akkor ez a tény egyértelműen tovább erősíti azoknak az aggodalmait, akik a közigazgatási reform körüli politikai csatározások során többször hangoztatták, hogy a Magyar Kolíció Pártjának egyik leggyengébb láncszeme az önkormányzati politika, holott a párt országos és alacsonyabb szintű testületéinek számos jól felkészült, rátermettségét gyakorlati eredményekkel is igazoló polgármester és más tisztségviselő a tagja. Az adott területért felelős vezető vagy esetleg a belső mechanizmus hibája lehet, hogy helyzetismeretük, stratégiai gondolkodásmódjuk alig érződik az MKP önkormányzati politizálásában. Bárhogy van is, határozott lépésekre és változásokra van szükség. Nemcsak amiatt, hogy vészesen közeleg a jelöltállítás határideje. Főleg azért, hogy legyen végre szakmai és szellemi muníciónk eredményesebb érdekérvényesítésünköz. Egy ítélet üzenete TÓTH MIHÁLY Anastázia Balážová gyilkosát a katonai bíróság márciusban 7 évre ítélte. Súlyosbító körülmény volt, hogy az elsőrendű vádlott fajgyűlölettől vezérelve követte el tettét. Akkor sokan kérdezték: milyen ítélet születik, ha nincs súlyosbító körülmény. Most a tettestársakat is elítélték. A bírák megállapították, hogy esetükben nem játszott szerepet a fajgyűlölet. Tudjuk, a paragrafusok akkor jók, ha a törvény összhangban van az emberek igazságérzetével. Szlovákiában 12 évvel a jogállamiság deklarálása után ezt az alapelvet nagyon óvatosan merem hangsúlyozni. Ugyanis azokon kívül, akik enyhének tekintik az ítéletet, nem kicsi azok tábora, akik rendjén valónak találják a jogszolgáltatók döntését. Persze a véleményalkotók csoportjai nem homogének. Az egyik póluson azok vannak, akik nagyon szigorúan ítélik meg a rasszizmus minden megnyilvánulását, a másikon azok, akik 2000. augusztus 20-án, a gyilkosságról szóló hír bejelentésekor azt mondták: egy cigánnyal kevesebb. Társadalmunk igazságérzetéről az is sokat elárul, hogy nem egy azok közül, akik vállrándítással vették a gyilkosság hírét, más ügyekben a „szemet szemért” ótestamentumi jogszokást követve kapásból bevezetnék a halálbüntetést. A bírósági ítéleteket nem befolyásolhatja a közhangulat. Ugyanabban a bűnügyben fél éve műid az ügyész, mind a bíróság megállapította a fajgyűlöletet. A múlt heti ítélethozatalkor a bírák (az ügyésztől eltérően) úgy vélték, motivációként nem játszott szerepet a rasszizmus. A primitív bőrfejű számára az lehet a zsolnai ítélet üzenete, hogy csak az a cigányverés minősül rasszista indítékúnak, amelyik a megtámadott agyonve- résével végződik. Az elsőrendű vádlottra rábizonyították, hogy a halálos csapást ő mérte Balážová fejére. Ó tehát rasszista. Azok viszont nem kapnak ilyen minősítést, akik a buszon csak heccből orrba verik a színes bőrűt, és azok se, akik csak segítették a fő bűnöst az asszony agyonverésében. Vannak államépítő hajlamú újságírók és rendőrök, jogászok is, akik hajlamosak a fél (sőt mindkét) szemüket becsukni, ha arról van szó, hogy nevén kellene nevezni az idegengyűlölet megnyilvánulását. Olyan államépítés, olyan hazafiság ez, amely előbb- utóbb nagyon megbosszulja magát. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urban Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), J. Mészáros Károly - sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 056/6382806, Kassa: 055/6002225, Rimaszombat: 047/5684214, Rozsnyó: 058/7329857, Komárom: tel., fax: 035/7732205, Nyitra: 037/6522543. Kiadja a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Álexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály- tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 055/6709548, 6002210, fax: 055/6002229. Nyomja a PETIT PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Petit Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: PRNS a. s. vývoz dače, Záhradnická 151, 820 05 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok eleKtronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, az ellenőrzés eredménye a www.sme.skhonlapon talámató. ot arculat«« E-mail: redakcia@ujszo.com- Szörnyen kevés a munkanélküli-segély. Már benzinre sem futja belőle. (Gossányi Péter rajza) TALLÓZÓ KURIER A koalíciós Osztrák Szabadság- párt (FPÖ) nem ratifikálná a parlamentben az Európai Unió bővítését, ha ezt nem előzi meg népszavazás - jelentette ki újra Jörg Haider, a párt volt elnöke és máig vezéregyénisége a bécsi lapban tegnap megjelent interjúban. Hangsúlyozta: pártja nem ellenzi a keleti bővítést, de ahhoz ragaszkodik, hogy a döntésbe bevonják a lakosságot, amely ezt szintén szeretné. Hogy népszavazást tartsanak-e vagy úgynevezett megkérdezést (amelynek eredménye nem kötelezi a parlamentet), azt a koalíciós partner az Osztrák Néppárt (ÖVP) döntheti el. Hangsúlyozta, hogy a nép bevonása nem áll ellentétben a koalíciós szerződéssel. Az ÖVP és szakértők szerint már azért sem lehet szavazni Ausztriában az EU bővítéséről, mert a népszavazás intézménye belső kérdések eldöntésére szolgál, s nem lehet ilyen úton döntéseket hozni más népek sorsáról. Az idén hetvenhét esztendős szerb író legpontosabb jellemzése Milan Šútovec szlovák irodalomtörténésztől Tisma, „az újvidéki pozsonyi” Alekszandar Tismáról, az idéii hetvenhét esztendős szerb íróról a Rudolf Chmel szerkesztette folyóiratban, az OS-ban olvastam a címben szereplő, meglehetősen szokatlan megállapítást. E. FEHÉR PÁL Milan Šútovec szlovák irodalom- történész írja róla, hogy „mint egy újvidéki öreg prešpurák számára: néki a magyar és a német, a szerb mellett, normális kommunikációs eszköz, noha egész életében a Szerb Matica alkalmazottja volt mint szerkesztő, mint a Matica folyóiratának, a Letopisnak a főszerkesztője...” Tismának több könyvét lefordították magyarra is (ő maga több magyar könyvet tolmácsol szerbül, például Babits prózáját), de nem igazán ismerjük. Talán legfontosabb regényében, a Blahm könyvében a hírhedt újvidéki vérengzésről írt ugyanúgy, mint világhírű szerb írótársa, Danilo Kis a Fövenyórában, vagy Cseres Tibor a Hideg napokban. Magyarra - sajnos - nem fordították le 1991-ben kiadott, 1942 és 1951 között vezetett naplóját, amely részben regénye hátteréül is szolgál, de emellett nem érdektelen tudni, hogy egy zsidó vallású szerb anyanyelvű fiatalember miként élt, miként mentette életét mint „ideiglenes magyar állampolgár” a második világháború alatt Budapesten. Ám nem Tismát, az írót szeretném bemutatni, hanem arra hívnám fel a figyelmet, hogy Šútovec, a szlovák irodalomtudós, politikus sajátos kategóriaként, mintegy minőségi jelzésként használja az „öreg prešpurák”, azaz az „öreg pozsonyi” szó- összetételt, s ezt szlovák közegben, legalábbis nyomtatásban, nem teszik oly sűrűn, hogy fel ne tűnne ritka megjelenése. Ä „szerb Athénben”, azaz Növi Sadban, azaz Újvidéken (ne hiányozzon már a város latin neve: Neoplanta és német elnevezése: Neusass sem) élő írót, a jelenkori szerb literatúra élő klasszikusát a szlovák irodalomtörténész úgy kívánta a legpontosabban jellemezni, hogy az öreg pozsonyiakhoz hasonlította, azaz szembeöltő volt számára Tisma szellemi befogadókészsége, erkölcsi toleranciája, ami amúgy sem a tegnapi, s még kevésbé a mai szerb társadalomra nem igazán jellemző. Minőségi jelző lett az „öreg pozsonyi” jelző. Ezt jó tudni, és jó lenne, ha nem felejtenénk el. Egyébként a jelző találó. Találkoztam én is vagy negyedszázada Alekszandar Tismával, mégpedig éppen a Szerb Matica épületében volt dolgozószobájában, amikor találkozásunk első pillanataiban egy már mára elfelejtett aktualitás kapcsán éppen a szerb drill írás használatát nevezte értelmetlenségnek, mondván, hogy ő mindig a latin betűket használja. Ez a Matica épületébe legalábbis kisebbfajta szentségtörésnek hatott. Interjút is készítettem vele: kérdéseimre magyarul fogalmazta meg a válaszokat. Megtaláltam a régi kéziratot, s abból másolom ide néhány mondatát, pontosan azt a' gondolatot, amiért Šútovec „öreg pozsonyiként” jellemezheti Tismát. „Korai gyermekkorom óta különbségek vesznek körül. Horgoson születtem, ahol nagyszü- leim éltek. Horgos magyar falu, de élnek ott szerbek is, valamikori magyarországi optánsok, azután kolonista családok. Mindezeknek a nemzeti csoportoknak megvan nemcsak a saját nyelvük, hanem egy sajátságos viselkedés- és szokásmódjuk is. A magyarok, például, tartózkodóbbak, a montenegrói ko- lonisták szívesen kávézzák át egész délelőttjüket, viszont nem kocsmáz- nak annyit bor és zene mellett, mint a magyarok. Növi Sadnak is megvan az ilyen, csak bővebb, színesebb vegyüléke - különösen a háború előtt, amikor én itt felnőttem. Szer- bek, németek, magyarok, zsidók, ruténok, szlovákok, emigráns oroszok, örmények éltek itt - minden csoport a maga közösségében és egyúttal keveredve a többivel, néhány nyelven zsibongva, vitatkozva, veszekedve. Ezt nem lehetett tudomáson kívül hagyni. Még kevésbé azt, hogy apám a hegyes karsztok- ból, anyám a pannon síkról került ide. A hagyományok itt ütköztek is, alkalmazkodtak is egymáshoz. Engem mindez arra ösztönzött, hogy bizalmatlan legyek a kizárólagosságok iránt, hogy jól megvizsgáljak minden tételt, minden állítását, gyanút, különösen, ha valakit azért becsmérelt, mert nem ehhez, hanem ahhoz a nemzeti csoporthoz tartozik. Ez ellenzékivé tett. Ellenzék lettem az uralkodó nemzeti csoporttal szemben, mindegy, hogy melyik volt éppen uralmon, mert az uralkodó csoport mindig veszélyesebb, agresszívebb, butább tud és szokott lenni.” Ezt a választ valamikor a hetvenes évek vége felé fogalmazta Újvidéken Tisma. Hol volt még a testvérgyilkos háború... Az újvidéki postaládákon még a hat vajdasági hivatalos nyelven figyelmeztettek, hogy ne feledjük a borítékra ráírni az irányítószámot. Még álltak az újvidéki hidak, s éppen Tisma mutogatta meg őket egy szép séta közben. Szóval akkor még a történelem előtti, amolyan békeidőket éltük. Tisma akkor is „öreg pozsonyiként” viselkedett. Jó dolog olvasni arról, hogy egy szlovák irodalomtörténész erkölcsi minőségi jelzővé avatja ezt a szóösszetételt. Tisma olyan volt számomra, mint a jó emlékezetű Juraj Špitzer. Špitzer korponai születésű volt ugyan, de „prešpurák” lett: aki ismerte _ őt, igazolni tudja állításomat. Špitzer még a pozsonyi latin tradíciót is ismerte... Bizony, sok-sok „öreg pozsonyinak” kellene élnie és tennie tájainkon. Újvidéken is, Kolozsvárott is, mi több: Budapesten is. KRONOLÓGIA Szlovák politikusok könnyebb-súlyosabb balesetei ÖSSZEFOGLALÓ Pénteken súlyos szerencsétlenség érte a jugoszláviai látogatáson tartózkodó Mikuláš Dzurinda miniszterelnök kíséretét. Az alábbiakban a szlovákiai politikusok közlekedési baleseteiről olvashatnak. ♦ 1997. március 20. - Rudolf Schuster akkori kassai főpolgármester könnyebb fejsérülést és agyrázkódást szenvedett a Gyetvai járásban. ♦ 1998. február 2. - Ján Langošnak, a Demokrata Párt képviselőjének autója elé egy állat futott Nyitra és Pozsony között. A politikust törött bordákkal szállították kórházba. ♦ 1999. február 7. - Gabriel Palacka akkori közlekedési miniszter és felesége a tárcavezető szolgálati gépkocsijában járt szerencsétlenül Aranyosmarót közelében. Palacka medence- és gerincsérülést szenvedett. ♦ 1999. szeptember 16. - Víťazos- lav Móric, a Szlovák Nemzeti Párt képviselője gépkocsijával két kamion közé került Pozsonyban, s a teherautók szó szerint összenyomták a Mercedest. Személyi sérülés nem történt. ♦ 1999. november 21. - Pozsonyban egy Škoda 120-as típusú személygépkocsi ütközött össze Mária Machová privatizációs miniszter szolgálati BMW-jével. A baleset idején a tárcavezető nem ült az autóban. Senki sem sérült meg. ♦ 2000. január 28. - Azt követően, hogy Igor Presperín, a parlament al- elnöke autójával koccant egy másik járművel, annak vezetője megtámadta, és többször arcon ütötte. ♦ 2000. március 31. - Müan Kňažko kulturális miniszter szolgálati gépkocsija a csehországi Táborban karambolozott. Két színművész, Milan Lasica és Marián La- buda is a gépkocsiban ült. Labuda súlyos sérüléseket szenvedett. ♦ 2000. május 9. - František Ja- vorský volt kereszténydemokrata képviselő autóbaleset áldozata lett Zsolna és Türócszentmárton között. ♦ 2000. május 19. - Magda Vášá- ryová, Szlovákia varsói nagykövete baleset részese volt Zsolnánál. ♦ 2000. december 15. - Ján Čamo- gurský igazságügyi miniszter páncélozott BMW-je két járművel ütközött össze a Besztercebányai járásban. A szerencsétlenségnek két halálos áldozata és négy sérültje volt. ♦ 2001. január 20. - Viliam Sopko baloldali politikus könnyebben sérült meg Eperjes közelében. ♦ 2001. január 23. - Ján Pipta akkori országos rendőrfőkapitány ugyancsak könnyebb balesetet szenvedett Pozsonyban. ♦ 2001. március 16. - Diana Dubovská, a Polgári Egyetértés Pártjának parlamenti képviselője karambolozott Pozsony és Nagyszombat között az autópályán. ♦ 2001. június 15. - Rudolf Schuster államfő autókonvoját érte baleset Modor közelében. A balesetben megsérült az elnöki iroda hat munkatársa, valamint a szerencsétlenséget okozó gépkocsivezető, (ú; t)