Új Szó, 2001. augusztus (54. évfolyam, 176-201. szám)
2001-08-06 / 180. szám, hétfő
8 Tudomány és technika ÚJ SZÓ 2001. AUGUSZTUS 6. A földön kívüli életformákat a magasban kell keresni A most 30 éves holdautóból 4 darab készült, közülük három az utolsó három Apollo-küldetéssel eljutott égi kísérőnkre E. T. a Föld légkörében ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Minden idők legdrágább autója Immár 30 éves a holdautó (Archívum) Egy brit-indiai kutatócsoport szerint a földön kívüli életformákat a Föld felszínétől mindössze 41 kilométerre kell keresni. A Cardiff! E- gyetem professzora, Chandra Wick- ramasinghe szerint Földön kívüli eredetűek lehetnek azok a sejtek, amelyeket ebből a magasságból gyűjtött be egy tavaly felbocsátott magaslégköri kutatóléggömb. A brit tudós kifejtette: a mikroorganizmusokat a léggömb messze a tropopa- uza feletti légrétegekben, a sztratoszférában találta, vagyis ott, ahol a tudomány mai állása szerint nem létezik stabilan az élet. Az elképzelés szerint biokémiai vizsgálatok alapján „első megközelítésben bizonyítottnak tekinthető”, hogy a levegőminták mikroorganizmusokat tartalmaznak. A kutatók szerint ezek az élőlények a világűrből kerültek a Föld környezetébe, ahová üstökösök és meteorok szállították őket. Ha ez helytálló megállapítás, akkor komoly támogatást jelent az ún. pánspermia-elméletnek, mely szerint az élet magvait a Földön (is) űrbéli vándorok - leginkább becsaÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Amerikai kutatók szerint egy „arcfelismerő” agyi központ fokozott aktivitása felelős azért, hogy sokkal könnyebben ismetjük fel és különböztetjük meg a saját rasszunk- hoz tartozó arcokat. Gyakran előfordul, hogy ázsiai vagy afrikai arcokat nehezebben azonosítunk, míg honfitársaink fizimiskájára nehézség nélkül emlékezünk. Kutatók szerint a jelenség hátterében agyunk egy olyan területének fokozott működése áll, mely az arcmegkülönböztetésért „szakértői szinten” felelős. Az agyi aktivitást leképező vizsgálattal a tudomány történetében először került sor arra, hogy egy társadalmi csoportnak a viselkedésre gyakorolt hatását az agy egyik központjának működésével sikerült magyarázni. „Arra az agyi régióra tapintottunk rá, ahol a rasszok kérdése idegi szinten merül fel ” - nyilatkozta a Stanfordi Egyetem tanára, Jennifer Ederhardt. Munkatársaival afrikai, illetve európai származású amerikaiakat kértek fel arra, hogy különböző rasszokba tartozó emÚJ SZÓÖSSZEFOGLALÓ A nőstény oroszlánok - az állatvilágban teljesen egyedülálló módon - az egyenlőség szellemében nevelik kölykeiket. A legtöbb állati közösségben, ahol a tagok között együttműködés figyelhető meg, vannak egyedek, akik egyenlőbbek a többieknél - különösen, ha a szaporodásról van szó. Az afrikai oroszlánok nőstényei viszont az egyenlőség szellemében hozzák világra és nevelik kölykeiket. Ez az egyenlősdi nemcsak a többi ragadozótól, de saját hím fajtársaiktól is megkülönbözteti őket. Már a korábbi megfigyelések is arra utaltak, hogy a nőstény oroszlánok demokratikus nézeteket vallanak az utódok nevelését illetően - a falkatár- sak együtt vadásznak és együtt nevelik kölykeiket, ráadásul egyikük sem szül társainál sokkal több utódot. Két oroszlánkutató, Craig Packer és Anna Pusey, a Minnesota Egyetem munkatársai kíváncsiak voltak, nem rejtőzik-e a látszólag egyenlőségelvű gyermeknevelési hozzáállás mögött egy rejtett reproduktív hierarchia, mint arra a csimpánzok esetében is fény derült. 31 tanzániai oroszlánfalka egy „orosz- lánöitőnyi” idő alatt mért reproduktív variációját matematikai modellekkel szimulált falkák reprodukciós időkben. Ez nem új teória, mint ahogy a híveivel vitatkozó ellentábor azon érvelése sem, hogy mi szükség lett volna űrből érkező életcsírákra, amikor 4,5 milliárd éve a Földön is jelen volt az élet kialakulásához szükséges minden elem. A pánspermia-elmélet bírálói szerint a tudományos közösségnek tartania kell magát a kutatás alapelvéhez, miszerint ugyanazon jelenség egyszerű és bonyolult magyarázata közül az egyszerű helytállósága a valószínűbb. Azonban ma még legfeljebb azt lehet kijelenteni, hogy 41 küométeres magasságban valóban mikroorganizmusokat találtak, de hogy ezek honnan jöttek, azt senki nem tudhatja. Az ember eddig nem talált olyan helyet a Földön, ahol ne lettek volna mikrobák, beleértve a létező legszélsőségesebb környezeteket is. Az ,3- T.-mikroorganizmusok” fellelésének hírét kétkedve fogadó tudósok szerint az űrbéli eredetnél prózaibb magyarázat is kínálkozik: vagy a kutatóberendezés volt eleve szennyezett, vagy a mikrobák valahogy - például egy rakéta oldalára tapadva - mégis áttörték a tropopauzát, és megtelepedtek a légkör és a világűr határán. (O) berek fényképeit tanulmányozzák. A kutatók eközben rögzítették az agy övtekervény nevű területén lévő arcfelismerő központ (FFA) aktivitását. Az FFA mindkét csoport esetében akkor volt aktívabb, amikor a saját rasszukhoz tartozó arcok portréit vizsgálták. Tanulmányukban kimutatták, az autóőrültek és a madarászok ugyanazt az agyterületet használják, mint amelyikre az arcfelismerésben mindannyian támaszkodunk. A kutatók vélekedése szerint nincs semmi különös az arcokban - egyszerűen arról van szó, hogy az FFA a vizuális ingerek „szakértői” feldolgozásának helyszíne. Az agyi információfeldolgozás másképpen kezd működni, amikor valamüyen témában otthonosak, szakértők lettünk. Egy amatőr csak nehézségek árán képes egy autó márkáját felismerni, ha a karosszéria egy kicsit is változott - míg a kezdők a kép egyes részeit vizsgálják, a szakértő az egészre tekint. A saját rasszba tartozó arcok felismerése „szakértői” terület, mivel a legtöbb ember elsősorban ilyen arcokkal találkozik nap mint nap. (O) variációjával hasonlították össze; a reproduktív ráta és az egyéb demográfiai jellemzők azonosak voltak, ám a születéseket a szimulált csoportok esetében véletlenszerűen osztották el. A valódi falkákban voltak olyan nőstények, amelyek társaiknál több utódot neveltek. De ez a mintázat a szimulált falkákra is ü- lett. A kutatócsoport nem talált arra utaló bizonyítékot, hogy egyes nőstény oroszlánok domináns szerepet töltenének be fajtársaik szaporodásában, utódnevelésében. A szokatlan rendszer magyarázatára a szerzők kiemelik, hogy a legtöbb más együttműködő fajjal ellentétben ezek a nagymacskák nem képesek egymás reprodukciójába beleszólni. A nőstény oroszlánok elrejtőznek, mikor utódaikat a vüágra hozzák, és a csapathoz csak több hét elteltével térnek vissza, amikor a kicsinyek már kevésbé sebezhetőek. Ez a tény, kiegészítve az oroszlánanyák rettenetes fogaival és hatalmas mancsaival, megnehezíti a nőstények számára, hogy egymás kicsinyeit bántalmazzák. A nőstény o- roszlánok ráadásul csak akkor vesznek részt a kölykök nevelésében, ha nekik maguknak is vannak kicsinyeik. így ha egyikük megölné társa kölykét, a másik nőstény segítségéről kellene a gyermeknevelésben lemondania. (B. K.) Harminc éve, 1971. július 31- én indult első útjára a Hold felszínén a Lunar Roving Vehicle (LRV), azaz a holdautó. A12 millió dolláros szerkezet volt a világ legdrágább autója, főleg ha figyelembe vesszük, hogy csak három napig működött, és mindössze harminc kilométert tett meg. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A Hold ősidők óta izgatta az emberiség fantáziáját, minden korban mást és mást véltek „tudni” a Földünket kísérő égitestről. Az űrkorszak, s egyben a két űrhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok versengése 1957. október 4-én a Szputnyik-1, az első mesterséges hold Föld körüli pályára bocsátásával kezdődött. Kennedy elnök Gagarin 1961-es, az amerikaiakat sokkoló űrrepülése után hirdette meg az Apollo-Satum programot, azzal a céllal, hogy a Holdon már megelőzzék az oroszokat. A szovjet Luna-program keretében 1959 és 1977 között 24 szonda indult a Hold felé, 1966-ban a Luna-9 le is szállt az égitesten, de a szovjetek végül elvesztették a versenyt: a Holdra amerikai űrhajós lépett elsőként. Az első amerikai kísérlet, a Pioneer-program kudarcot vallott: az első három műhold megsemmisült, a Pioneer-4 1959-ben 60 ezer küométerre megközelítette a Holdat, de fényképezőgépe nem működött. Az Útkereső, a Ranger volt az első amerikai űrszonda, amely elérte a Holdat. 1961-65 között kilenc üyen űreszközt indítottak, s az utolsó három 17 ezer felvételt továbbított a Földre a Hold felszínéről - így fedezték fel a felületi mikrokrátere- ket. Az 1966-tól zajló Surveyor- program már az Apollo-programot készítette elő, a szondák le is szálltak a Holdon. Égi kísérőnk felszínét az 1966-67 folyamán felbocsátott öt Lunar-Orbiter térképezte fel, így vált lehetségessé a jövendő leszálló- helyek kiválasztása is. A görög napistenről elnevezett Apollo-program Amerikai pszichológusok szerint az öngyilkos költők verseiből az önpusztító hajlam és a tragikus vég már jóval korábban kiolvasható. „Mi a költő? Szerencséden ember, aki mély kínokat rejt szívében, de ajkai úgy vannak formálva, hogy miközben sóhajok és kiáltások hagyják el, úgy hangzanak, műit a szép muzsika” - állítja Kierkegaard. Mondják, a szenvedés, fájdalom vagy boldogtalanság nélkül elnémul a múzsa. Közhely, hogy a boldogtalanság velejárója a művészlétnek, és talán az is, hogy a legnagyobb alkotások a szenvedés legsötétebb bugyraiban fogantak. Talán ezért is van, hogy olyan feltűnően sok költő választotta az „értelmeden” élet helyett a haAz öngyilkosságot elkövetett magyar költők közül József Attila a leghíresebb. Sokszor használta volna az „én" névmást?(Varga Imre alkotása) keretében 1966 és 1972 között hat ember nélküli űreszköz-felbocsátásra, két Föld körüli és két Hold körüli űrrepülésre, valamint hat sikeres és egy sikertelen (Apollo-13) holdra- szállásra került sor. 1969. július 21- én magyar idő szerint 3 óra 56 perckor Neil Armstrong, az Apollo-11 űrhajó parancsnoka az első volt, aki egy idegen égitest felszínére lépett. Szállóigévé váltak akkor mondott szavai: „Kis lépés egy embernek, hatalmas ugrás az emberiségnek”. 1971. július 26-án bocsátották fel az Apollo-15 űrhajót, amely az első bővített tudományos programot hajtotta végre. Az expedíció parancsnoka David Scott ezredes (a Gemini-8 és az Apollo-9 küldetésének veteránja), James Irwin ezredes, a Falcon nevű holdkomp pilótája és Alfred M. Worden őrnagy, az Endeavour nevű parancsnoki kabin irányítója volt. A holdkomp, fedélzetén Scott-tal és Irwinnel 1971. július 31-én 0 óra 16 perckor ereszkedett le a Holdra a Hadley-ároknál, az Appenninek lábánál, a Mare Imbrium (Esők tengere) keleti pereménél. Érdekesség, hogy az Esók- tengere nyugati felében ugyanekkor már nyolc hónapja működött egy távvezérlésű szovjet holdjármű, a Lunohod-1. Ez volt az egyeden alkalom a Hold-kutatás történetében, hogy egyidejűleg amerikai és szovjet holdautók gördültek égi kíA holdautót megalkotó tervezőcsoportot Pavlics Ferenc vezette. sérónk felszínén. A két amerikai űrhajós három napot, 67 órát töltött a Holdon, ebből 18-at kompon kívüli tudományos munkával. A holdautó segítségével három kirándulást, 27,8 kilométert tettek meg, és 77 kilogramm holdkőzetet gyűjtöttek össze. A kétüléses jármű összehajtott állapotban volt a holdkomp rekeszében, leszállás után az űrhajósok viszonylag könnyen .kicsomagolták” és üzembe helyezték. A 3,1 méter hosszú és 1,83 méter széles Iáit. Már az ókorban sem volt isme- reden az öngyilkos költő képe: Szapphó a leszboszi fehér szikláról vetette le magát, mert imádottja, egy fiatal révészfiú tudomást sem vett az asszony szerelméről. A már 11 évesen publikáló angol Thomas Chatterton (1752-1770) nem volt 18 éves, amikor megmérgezte magát. Az 1932-ben, 33 éves korában öngyilkos lett Hart Crane-nek szintén nehéz sors jutott osztályrészül: a századelő prűd Amerikája nem tolerálta a költő homoszexualitását, alkoholizmusát; szegényen és kitaszí- tottan élt, amikor 1931-ben - miután egy hajóútján megverték és kirabolták a matrózok - Havanna közelében a vízbe vetette magát. Heinrich von Kleist, a kitűnő német költő halála sem volt mindennapi. Szerelme bizonyságául megígérte egy asszonynak, hogy minden kívánságát teljesíti. A gyógyíthatadan beteg nő könyörgött neki, hogy ölje meg. Ez volt a végső lökés a költő számára, hogy véget vessen tragikus életének, s mielőtt öngyilkos lett - végzett az asszonnyal. Ahogy tehetségben, úgy az önpusztításban sem maradnak alul a nők. Sylvia Plath hosszú vívódás után 1963- ban, Az üvegbura megjelenésének évében vetett véget önkezével életének. A nagyszerű Virginia Woolf pedig a folyóba ölte magát. Ha tudományos módszerrel nem is lehet elórejelezni az öngyilkosságot, amerikai kutatók mégis arra vállalkoztak, hogy a költők szövegei alapján kimutassák az önpusztításra való hajlamot. Különböző nemzetek öngyilkossá lett költőinek írásai olyan szavakat, nyelvi mintázatokat tartalmaznak, melyek későbbi sorsukra utalnak - mondják a kutatók. LRV négykerekű földi autóhoz hasonlított, azonban karosszéria nélkül. Megépítése hivatalos adatok szerint 12 millió dollárba került, energiával 36 voltos ezüst-cink telepek látták el. Földi súlya 210 kilogramm volt, ami a Holdon 35-öt jelentett, s úgy tervezték, hogy további 490 kilogramm súlyt tudjon elvinni. Kerekeinek abroncsai titán fémspirálból készített tömlők voltak. A két utasülés között botkormányszerű vezérlőkar segítségével szabályozták a menetirányt (elóre- hátra, jobbra-balra), a jármű sebességét, továbbá a fékezési műveleteket. A vezérlőkart bármelyik utas kezelhette. A holdautó fontos segédberendezése volt a navigációs készülék, amely a kerekek fordulatainak összegzése révén meghatározta a kiindulási helytől megtett út hosszát, másfelől egy pörgettyűs rendszer révén jelezte a mozgási irányt. Ezekből az adatokból egy kis számítógép folyamatosan meghatározta a jármű helyzetét, s az utasok így vissza tudtak találni a kiindulási Egy számítógépes program segítségével, mely írásos szövegekben vizsgálja a szóhasználatot, a kutatók 9 öngyilkos költő 156 versét, és másik kilenc, természetes halállal halt költő 135 versét vizsgálták. Arra az eredményre jutottak, hogy az öngyilkos költők vonzódtak az olyan szavakhoz, melyek a többi embertől való elszigeteltségükre utaltak, valamint arra, hogy sokat foglalkoznak önmagukkal. „A legfontosabb eredmény az, hogy a nyelvhasználat alapján kimutathatunk a lelki egészségre utaló jellemzőket'’ - nyilatkozta a kutatás vezetője, James Pennebaker, a University of Texas pszichológiaprofesszora. A kutatók John Berryman (1914-1972), Hart Crane (1899-1932), Szergej Jeszenyin (1895-1925), Adam L. Gordon (1833-1870), Randall Jarrell (1914- 1965), Vlagyimir Majakovszkij (1893-1930), Sylvia Plath (1932- 1963), Sarah Teasdale (1884-1933) és Anne Sexton (1928-1974) költeményeit vizsgálták, akik mindannyian öngyilkosok lettek. Műveiket olyan szerzők alkotásaival hasonlították össze, akik nemzetiség, kor, oktatás és nem szempontjából a lehető leginkább hasonlítottak hozzájuk. A vizsgált költők mindannyian amerikaiak, britek vagy oroszok voltak. A kontrollcsoport a következőkből állt: Matthew Arnold (1822-1888), Lawrence Ferlinghetti (1919-től), Joyce Kilmer (1886- 1918), Robert Lowed (1917-1977), Oszip Mandelstam (1891-1938), Borisz Pasztemak (1890-1960), Adrienne Rich (1929-től) és Edna St. Vincent Mülay (1892-1950). Az öngyilkosságot elkövető költők többet használtak saját magukra utaló egyes szám első személyű helyhez, a holdkomphoz. Az irányítóközpont csak 7 kilométeres eltávolodást engedélyezett, mert műszaki hiba esetén innen az űrhajósok még gyalog is vissza tudtak volna térni, de szerencsére erre nem volt szükség. A holdautó 16 milliméteres filmfelvevőjével megörökítették a leszállás környékét, az autó körül dolgozó űrhajósokat, a színes tv-kamera pedig folyamatosan közvetítette a Földre a Holdon történteket. A híres holdautóból négy darab készült, közülük három az utolsó három Apollo-küldetéssel (15-17) eljutott a Holdra, a negyedik a washingtoni Smithsonian Múzeumban van kiállítva. Számunkra külön érdekesség, hogy a holdautót megalkotó tervezőcsoportnak egy magyar mérnök, Pavlics Ferenc volt a vezetője - az ő tervei alapján készült az 1997-ben a Marsra küldött kis jármű is. A holdautó volt a vüág legdrágább autója - főleg ha figyelembe vesszük, hogy csak három napig működött és mindössze harminc kilométert tett meg. (I) névmásokat: „én”, „engem”, „nekem”, „enyém” és kevesebb többes számú névmást, mint nem öngyü- kos társaik. „Az önazonosság, elszigeteltség és a többiekhez való kapcsolódás kérdéseke rávüágít a szó- használati’ - mondta Pennebaker. „Az egyik legárulkodóbb szó az „én”. Áz öngyilkosságra hajlamos emberek sokkal nagyobb arányban használják ezt a névmást, s ilyenkor jelentősen mérséklődik a más emberekre tett utalások száma.” Az öngyilkos hajlamú költők műveiben az öngyilkosságukhoz vezető szakaszban emellett általában csökkent a kommunikációval kapcsolatos szavak aránya is - „beszél”, „mesél”, „megoszt” (egy történetet), „figyel”, „meghallgat” -, míg a nem-öngyü- kos költőknél nem volt üyen tendencia kimutatható. Az öngyilkos költők több olyan szót használtak, melyek a haláüal kapcsolatosak, de - meglepő módon - sem a negatív („gyűlöl”), sem a pozitív („szeret”) érzelmi töltettel rendelkező szavak aránya nem tért el a két csoportnál. Pennebaker elmondta, a korábbi kutatások rámutattak, hogy az öngyilkossági arány sokkal magasabb a költők, mint más írók, illetve az átíagemberek között, és a költők inkább depressziós hajlamúak, illetve nagyobb arányban veszélyezteti őket a mániákus depresszió. Az öngyilkossá lett költők nyelvhasználata a kortárs költők esetében akár „az öngyilkosság nyelvi előrejelzője” lehet. „Nem valamiféle okozati összefüggésről van szó. Nem állítjuk, hogy ha valaki gyakran használja az „én” szócskát, öngyü- kosságot fog elkövetni. Egyszerűen a nagyobb veszélyt jelezheti” - jegyezte meg Pennebaker. (O) pódo üstökösök - hintettek el az osAgyunk ösztönösen „vonzódik” az ismerős arcokhoz-------------------------------------------------------------------y-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------Az arcfelismerés titka Az állatok királynői önzetlen óvónőknek bizonyulnak Demokrata oroszlánok Öngyilkos költők népes társasága; a pszichológusok szerint a verssorokból kiderülhet a tragikus vég Rövid szavak, nagyon komoly üzenetek ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ
