Új Szó, 2001. augusztus (54. évfolyam, 176-201. szám)

2001-08-03 / 178. szám, péntek

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. AUGUSZTUS 3. KOMMENTÁR Mi van a pástétomban? TÓTH MIHÁLY Logikus, hogy nem Afrika törzsi háborúk gyötörte térségében, de nem is az egyik Monte Carló-i luxushotel konyhájában fedeztek fel rákkeltő anyagot az étolajban. Sejtjük a fekete kontinensen működő élelmiszer-ipari laborok színvonalát, és valószínű, hogy a patinás ka­szinó konyhafőnöke nem diszkvalifikált Morales Natural márkájú ola­jat rendel a fenyőrigó-pástétom készítéséhez. Mielőtt bárki azzď vá­dolhatna, hogy a globalizáció ellenzőinek láncoskutyájává szegődtem, hadd szögezzem le, az a körülmény, hogy itt botrány rob­banhatott ki egy EU-tagországból származó termék fogyaszthatatlan- sága miatt, tulajdonképpen pozitív jel. Bizonyítja, hogy noha sokat tettek érdekében, még nem vagyunk Afrikában. Igaz, még ott se tar­tunk, hogy Monte Carlóban fenyőrigó-pástétomot konzumálnánk es- tebédi előételként. Útkereszteződésen vagyunk. Lehet, Ugandában találjuk magunkat, de ma még az sem kizárt, hogy eljutunk Párizsig, és megkóstoljuk, milyen ízű az osztriga bejaulis-val leöblítve. Az éto­lajbotrány nem csak kulináris probléma. Politikai dimenziója is van. Már az lelket melengető érzés, hogy noha van itt hajlam a napnyugat felől jött értékek kritikátlan imádatára (a máshonnan származó dol­gok előtti hajlongást gyakoroltuk fél évszázadig), még akadt élelmi­szervegyész, aki azt mondta a feketére, hogy fekete, rákkeltőre, hogy rákkeltő. A Nyugat előtti hajbókolásban pedig ott azért még nem tar­tunk, hogy a sajtónak ne lenne kurázsija botrány kirobbantására. En­nek is köszönhető, hogy Uganda felé sodródva még nem vagyunk a Balkánon. Negyven év alatt sokan megfordultunk Moszkvában, de csak kevesen írtuk meg, hogy kárpát-medencei gyomor számára mi­lyen cudar ital a számos városnézés során gyakorta fogyasztott kvasz. Ma ugyanazok, vagy ugyanazoknak a gyermekei lennének hajlamo­sak a Nyugat összes materiális és szellemi produktumának kritikátlan felmagasztalására, akik húsz éve még nem merészelték őszintén minősíteni a kvaszt, vagy a faggyúval dúsított belső-mongóliai teát. Meg kell szabadulnunk néhány illúziótól. Az EU-ban működő étolaj­gyáros profitot igyekszik produkálni. Harmadszor is prés alá teszi az olajbogyót, és ha piacot talál az ebből kisajtolt zsiradékra, ha talál or­szágot, ahol az egészségvédelmi törvények lehetővé teszik a forgal­mazását, el is adja az árut. A felügyelet tekintetében nálunk még működik az állam. Ha engednék, gazdaságunk jobb bizonyítványt ál­lítana ki magáról, mint a politika. JEGYZET dolgozókat alkalmaz a kórházak­ban, a nyugdíjas- és szociális ott­honokban, akik beszélik a ki­sebbség nyelvét. A fogalmazvány nem hagyja szó nélkül a státus­törvényt sem, melynek értelmé­ben a határon túl élő magyarok pusztán azért kapnak pénzt az anyaországból, mert magyarok. „Leszögezhetjük, hogy Szlováki­ában kifizetődő magyarnak len­ni, szlováknak pedig láthatóan nem előnyös” - állítja a Matica. De ki tehet róla, kérdem én. Úgy vagyok az ilyen szövegek­kel, mint a kutya a veréssel, hogy tizenvalahány éve olvasom a vádaskodásokat ellenünk, de nem tudom megszokni. Nem úgy a szlovákok, akik közül sze­rintem egyre kevesebben figyel­nek már oda a maticások Nagy- Magyarországgal riogató felhí­vásaira. Egyre kevesebben, de sajnos, még mindig túl sokan vannak azok, akik demagóg szö­veggel és szónoklattal befolyá­solhatók. Ami pedig megdöb­bentő, a regionális lapok közül is mindig akad egy-kettő, amelyik nem a fizetett hirdetések között hajlandó közölni a Matica ilyen­olyan förmedvényét. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), J. Mészáros Károly - sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 056/6382806, Kassa: 055/6002225, Rimaszombat: 047/5684214, Rozsnyó: 058/7329857, Komárom: tel., fax: 035/7704200, Nyitra: 037/6522543. Kiadja a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1, 811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Álexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály- tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32,055/6709548, 6002210, fax: 055/6002229. Nyomja a PETIT PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Petit Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: PRNS a. s. vývoz dače, Záhradnická 151,820 05 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok eleKtronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem órzünk meg és nem küldünk vissza. A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, Agtjir^efu32 ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található, of cir<uiáti«is E-maü: redakcia@ujszo.com Magyarfóbiás Matica FARKAS OTTÓ „Dél-Szlovákiában diszkriminál­ják az államalkotó nemzetet, nem kapnak munkát a szlová­kok, előnyt élveznek a magyarok és akik magyarul beszélnek. Azok a szlovák nemzetiségű pol­gárok, akik nem beszélik a ma­gyar kisebbség nyelvét, a periféri­ára szorulnak, nem tudnak elhe­lyezkedni, és még csak nem is pa­naszkodhatnak.” Ilyen és hason­ló megfogalmazások olvashatók a magyarfóbiában szenvedő Ma­tica slovenská rimaszombati szervezetének a kormány kisebb­ségi chartáját magyarázó állás- foglalásában. A maticások sérel­mezik egyebek mellett, hogy a charta értelmében azokon a terü­leteken, ahol a magyarok aránya eléri a 20 százalékot, a hivatalno­kok nemcsak szóban, hanem írásban is használhatják a ma­gyar nyelvet. A maticások szerint a kisebbségi nyelvhasználatról szóló törvény elfogadásával a kormány vállalta, hogy olyan ■ : ­' k mám (ČTK-fel vétel) Az afrikai állatok is nehezen viselik a közép-európai hőséget TALLÓZÓ IZVESZTYIJA Élesen bírálta a magyar kormányt és Orbán Viktor miniszterelnököt az orosz napilap a MiG-29-esek le­szerelése miatt. A szerző naciona­lizmussal is vádolja a magyar kor­mányfőt. A lap idézi Orbán Viktor kijelentését, mely szerint Magyar- ország „béna kacsa” lenne a NA- TO-ban a MIG-29-esekkel, ezért célszerűbb, ha a honvédség nyuga­ti technikát, amerikai F-16-osokat vagy svéd-brit Gripeneket bérel. Azt a lap is elismeri, hogy jelenlegi állapotukban a MiG-ek nem felel­nek meg a NATO követelményei­nek. Emlékeztet viszont arra, hogy Németország is vett át ilyen típusú vadászgépeket az egykori NDK hadseregétől, illetve hogy az orosz ajánlat tartalmazta a MiG-ek kom­patíbilissá tételét is, amelynek árát viszont a magyar fél túlságosan magasnak találta. A szerző azt a következtetést vonja le, hogy az el­utasító magyar álláspont oka nem az orosz gépek minőségében és árában, hanem a budapesti veze­tés és személyesen Orbán Viktor hozzáállásában keresendő, akit - szavai szerint - „saját hazájában is nacionalistának tartanak.” A mi­niszterelnök időről időre kijátssza az orosz kártyát, felmelegítve hon­fitársai ellenszenvét az egykori nagy testvér iránt. A tervek szerint hat év múlva Szlovákiának valószínűleg hatvan százalékban hivatásos hadserege lesz Mi vagyunk a zsoldosok, avagy egy új évezred új hadereje A profi hadseregről, a profi katonákról sokaknak a zsol­dosok jutnak eszébe, akik pénzért bármire képesek. Szlovákiában senki nem akar zsoldoshadsereget, akar viszont olyat, amely­ben bíznak az emberek, nem a társadalom problé­máit növeli, hanem bizton­ságérzetét fokozza. SZABÓ MÓNIKA Ezeknek a kritériumoknak egy részben hivatásos haderő meg tud felelni, ezért az ország arra törek­szik, hogy hadseregének 60, eset­leg több százalékát hivatásos kato­nák alkossák. A hivatásos hadsereg a világ szá­mos országában működik. Jel­lemzőjük a professzionális felké­szültség, az ennek eléréséhez és fenntartásához szükséges magas költségigény, a társadalmi elfoga­dottság és az állandó bevethetősé- gi készenlét. Szlovákiában is egyre gyakrabban fogalmazódik meg az ilyen hadsereg iránti igény, ugyan­akkor figyelembe kell venni, hogy megfelelő létszámú és fegyverzetű hivatásos hadsereget csak a gazda­sági fejlődés élvonalába tartozó országok képesek fenntartani. Va­lószínűleg a vezérkar is szem előtt tartja ezt a tényt, hiszen egyelőre A hivatásos hadsereg a világ számos országá­ban működik. csak a hadsereg 60 százalékának hivatásossá tételével számol. A hadsereg reformkoncepciójának stratégiai irányelve olyan, viszony­lag kicsi, békében is működőké­pes, finanszírozható, jól felszerelt és jól kiképzett hadsereg kialakítá­sa, amely képes az ország fegyve­res védelmére, majdani NATO-tag- ként pedig teljesíteni tudja a szö­vetségi kötelezettségeket, és hozzá tud járulni a nemzetközi válságke­zeléshez. Hogy a hadsereg képes legyen megfelelni ezeknek a fel­adatoknak, feltétlenül növelni kell a hivatásosok arányát és összetéte­lét. Milan Cerovský vezérkari főnök szerint ezt a lépést megkö­veteli a fegyverek és fegyverrend­szerek fejlődése, mind magasabb technikai színvonala is, ami a ke­zelés és a kiszolgálás terén egyre magasabb követelményeket tá­maszt. A sorkatonai szolgálat 9 hó­napja nem elegendő arra, hogy a katonákat kellőképpen felkészít­sék. Az ENSZ és a NATO katonai misszióiban való részvétel is csak professzionális alakulatokkal kép­zelhető el. A szlovák hadsereg fegyveres erő­inek magját jelenleg a hivatásosok és a sorkatonák alkotják. Válság- helyzetben a fegyveres erőket tar­talékosokkal tölthetik fel. Ebből indul ki a haderőreform is, amikor a hivatásosok arányát 60 száza­lékban állapítja meg. Feltételezé­sek szerint a tartalékállomány szinten tartásához elég lesz a had­sereg 40 százalékát kitevő sorka­tonai állomány. A 60:40 százalé­kos arány természetesen változ­hat. Ez akkor következhet be, ha válsághelyzetben több tartalékos­ra lenne szükség, vagy ha az or­szág gazdasági eredményei le­hetővé teszik a hivatásos katonák arányának növelését. A részben hivatásos hadsereg mel­lett felsorakoztatott érvek ellenére vannak kétkedők, akik attól tarta­nak, a férfi lakosság egy része kivon­ja majd magát a katonai szolgálat alól, és nem érez felelősséget az or­szág védelme iránt. Egyesek szerint fennáll a veszélye a hadsereg társa­dalmi elszigeteltségének is, nem utolsósorban pedig költséges, főleg a kezdeti stádiumban. Azt a sze­kértők is elismerik, hogy 2007-ben 70 millió koronával többet fordí­tunk a hadseregre, mint idén, össze­sen pedig 6,6 milliárd koronát. A kormány és a védelmi tárca el­képzelései szerint 2002 végéig le­építik a minisztérium személyi állo­mányát, ezen belül a katonák szá­mát 30 ezerre csökkentik, 2007-ig pedig növelik a hadsereg szakmai felkészültségének szintjét, hogy a hivatásos katonák aránya elérje a 60 százalékot. A haderő fokozatos hivatásossá tételének részeként nö­velni kell az alacsonyabb rangú tisztek, a főtörzsőrmesterek, a pro­fesszionális altisztek és katonák arányát úgy, hogy a hivatásos kato­nák 30 százalékát altisztek és kato­nák, 35-40 százalékát főtörzsőr­mesterek, 30-35 százalékát pedig tisztek (ebből 55-60 százalékot ala­csonyabb rangú tisztek) alkossák. Az arányok természetesen változ­hatnak. Jelenleg csak a hadsereg gyors reagálású alakulataiban szol­gálnak kizárólag hivatásosok. A cél, hogy fokozatosan a gyors reagálású alakulatok, valamint azok a beosz­tások is hivatásossá váljanak, me­lyek kiképzése a legköltségesebb. A minisztérium elképzelése azon­ban csak akkor valósítható meg, ha a rátermett fiatalok önként vál­lalják a szolgálatot. Ehhez feltétle­nül vonzóvá kell tenni számukra a katonaságot. Manapság ugyanis még azokban a régiókban sem lép­nek be a hadseregbe a fiatalok, ahol magas a munkanélküliségi arány. Ennek oka főleg az alacsony bérekben keresendő, hiszen míg a nemzetgazdaságban a havi átlag­bér 11 430 korona, egy hivatásos altiszt havonta átlagban 10 500 koronát kap kézhez. A katonai szolgálat csak akkor válhat vonzó­vá, ha megoldódnak a hivatásosok lakásproblémái, javul általános szociális helyzetük, növekszik élet- színvonaluk és megfelelő társada­lombiztosítást szavatolnak nekik. Ez utóbbinak olyannak kell lennie, hogyha a katona maradandó sérü­lést szenved, ne kelljen családja megélhetése miatt aggódnia. Olyan tiszti és altiszti pályamodel- leket kell felvázolni a fiatalok előtt, melyek vonzóvá, biztonsá­gossá és kiszámíthatóvá teszik a szolgálatvállalást, vélekedik a ve­zérkari főnök. A folyamat tehát összetett és hosszú, minőségi és mennyiségi változásokat feltételez a hadsereg katonai-szervezési, műszaki, szo­ciális alrendszereiben, végered­ményben pedig növelni kell a hadsereg minden tagja teljesítmé­nyének színvonalát. A szakértők szerint a 60 százalékos hivatásos állománnyal rendelkező, 30 ezres hadsereg bérkiadásai nem nőnek olyan nagy mértékben, hogy a kormányprogram következetes teljesítése, valamint a hadsereg költségvetésének évente a bruttó hazai össztermék 0,1 százaléká­val történő megemelése mellett a kitűzött célok ne lennének meg­valósíthatók. A hadsereg jelenlegi összetétele: sorkatonák 53% hivatásos katonák 43% katonaiskolák növendékei 4% A hivatásos állomány jelenlegi összetétele: tábornokok 0,2% tisztek 55,6% főtörzsőrmesterek 28,8% altisztek 15,4% A hadsereg összetétele 2007-ben sorkatonák max. 40% hivatásosok min. 60% A hivatásos állomány összetétele 2007-ben tisztek 30% főtörzsőrmesterek 40% altisztek 12% katonák 18%

Next

/
Oldalképek
Tartalom