Új Szó, 2001. augusztus (54. évfolyam, 176-201. szám)

2001-08-02 / 177. szám, csütörtök

Kultúra ÚJ SZÓ 2001. AUGUSZTUS 2. Müncheni nyári operafesztivál München. A hagyománynak megfelelően Richard Wagner A nürn­bergi mesterdalnokok című operájának előadásával zárult kedden este Münchenben a 2001-es nyári operafesztivál. Az előadásokra kibocsátott jegyek 99 százaléka elkelt - 62 787 jegyből mindössze 383 nem talált vevőre az elmúlt 34 nap alatt. Az öt különböző helyszínen tartott 72 előadást - beleértve a szabadtéri koncerteket is - összesen 106 000 zenerajongó látogatta. Münchenben az idei nyári operafesztiválon öt bemutatót tekinthetett meg a nagyérde­mű. (MTI) MOZI POZSONY HVIEZDA: Pearl Harbor (amerikai) 17, 20.30 HVIEZDA KERTMO­ZI: Szívörvény (amerikai) 21.15 MLADOSŤ: Tigris és sárkány (amerikai) 15.30, 17.30, 20 OBZOR: Bájkeverő (amerikai) 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Lázadók és szeretők (cseh) 20.30 Pa­sik és csajok (amerikai) 18.45 A mexikói (amerikai) 18 Ragyogj! (amerikai) 17 A szerelem hálójában (amerikai) 18 Amerikai szép­ség (amerikai) 18.15 Az angol beteg (amerikai) Radírfej (amerikai) 20.30 Kerti ünnepség (szlovák) 20 KASSA TATRA: Csokoládé (amerikai) 17.45, 20 CAPITOL: Krokodíl Dundee Los Angelesben (amerikai-ausztrál) 18, 20 ÚSMEV: Pearl Harbor (amerikai) 17.30, 20.30 DÉL-SZLOVÁKIA LÉVA - JUNIOR: Kevin and Perry Go Large (angol) 18 AMFITEÁT­RUM: Kevin and Perry Go Large (angol) 21.30 PAT - AMFITEÁT­RUM: Taxi 2 (francia) 21 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Ellenség a ka­puknál (amerikai) 19 GYŐR PLAZA: A csábítás elmélete (amerikai) 18, 20 Evolúció (amerikai) 13.15, 15.30, 17.45, 20:Hannibal (amerikai) 20 Lara Croft: Tomb Raider (amerikai) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 A leskelődő (ameri­kai) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 A múmia visszatér (amerikai) 14, 17.30, 20 Nincs több suli (amerikai) 16.30, 18.30, 20.30 Az ördögűző - rendezői változat (amerikai) 14.45, 17.15, 19.45 A pók hálójában (amerikai) 13.30, 15.45, 18, 20.15 Reszkess, Amerika! (francia) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Shrek (amerikai) 13.15, 15.30, 17.45 Vad kanok (amerikai) 13.30, 15.30 Nemzetközi kórusfesztivál Veszprémben Élni szép: Vivace 2001 MTI-HÍR Veszprém. Második alkalommal rendez mától augusztus 6-ig nem­zetközi kórusfesztivált a Veszprém Városi Művelődési Központ. Nyolc országból várnak kórusokat ösz- szesen 450 énekessel. A leg- messzebbről a manilai (Fülöp- Szigetek) PWU Egyetemi Kamara­kórus és a caracasi (Venezuela) Coral Aequalis Leánykar tagjai ér­keznek. A résztvevők holnap este a várszínpadon gálahangverse­nyen mutatkoznak be. A produkci­ókat háromtagú zsűri értékeli, az a kórus győz, amelyik 15 perces programjában a legjobban tükrözi a fesztivál alapgondolatát, hogy „élni szép”. A résztvevők másnap közösen adják elő Carl Orff Car­mina Buranáját. A Vivacev2001 résztvevői augusz­tus 5-én a Művészetek völgye prog­ramsorozaton fellépnek Taliándö- rögdön és Vigántpetenden, koncer­tet adnak Siófokon és Székesfehér­váron is. Világhírű művészek az opera- és balettfesztiválon Budafest tizedszer MTI-TUDÓSÍTÁS Budapest. Charles Gounod Ró­meó és Júlia című operájának szombati előadásával kezdődik a Budafest nyári opera- és balett­fesztivál. Az augusztus 19-ig zajló millenni­umi fesztiválon Gounod műve a kijevi opera társulata, valamint az V. budapesti nemzetközi énekver­seny győztesei, a sanghaji dal­színház művészei közreműködé­sével kerül színre. A Budafest hagyományos opera­gáláját augusztus 7-én és 9-én tartják az Andrássy úti Ybl-palo- tában. Az est műsorán Verdi-mű- vek szerepelnek; Felber Gabriella, Wiedemann Bernadett, Készéi Borbála, Fokanov Anatolij, Lan- cov Andrej és B. Kiss Attila tolmá­csolásában hangzanak el részle­tek az Aidából, A trubadúrból és Rigolettóból. A fesztivál állandó vendégkarmestere, Pier Giorgio Morandi vezényletével felcsendül a Nabucco és A végzet hatalma nyitánya is. Az ajánlatok sorában Pjotr Iljics Csajkovszkij A hattyúk tava című balettje 11-én és 12-én szerepel. Odette-Odília szerepét a nemzet­közi balettvilág egyik legnagyobb csillaga, Sophiane Sylve táncolja, a Herceget Solymosi Tamás ala­kítja. A háromfelvonásos balett koreográfiáját Ivanov és Mesz- szerer nyomán Harangozó Gyula és Pongor Ildikó készítette. Johann Strauss A denevér című nagyoperettje 14-én és a rákövet­kező napon elevenedik meg az Operaház színpadán, Szinetár Miklós rendezésében. A főbb sze­repekben Gulyás Dénes, Bátori Éva, Berkes János és Dénes Judit lép színpadra. Augusztus 18-án, valamint 19-én Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című operája és Pártay Lilla, a zeneszerző Concerto című mű­vére készített koreográfiája szere­pel műsoron. Pártay Lilla Kossuth-díjas művész egyfelvonásosa díjat nyert a mil­lenniumi pályázaton. A Budafest előadásain közremű­ködik a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara, az Operaház kórusa, valamint a Táncművészeti Főiskola és az Artistaképző iskola több növendéke. A Budafesthez kapcsolódóan a tervek szerint idén is rendeznek kamarakoncerteket az Operaház­ban, a Magyar Nemzeti Galériá­ban és a Szépművészeti Múzeum­ban, illetőleg több budapesti szál­lodában. Kocur első könyve az örömön túl olyan kérdésekkel szembesít, amelyekre nem mindig tudok megnyugtató választ adni A kritikus jogai és kötelességei Bevallom, régóta vártam már ezt a könyvet, amelyet a Kalligram folyóirat tavaly szinte teljes terjedelmében megjelentetett, hiszen Kocur Lászlót azok közé a fiatal iro­dalomtudósok közé sorolom, akikben ott az ígéret és a le­hetőség, hogy áttörést hoz­zanak abba a közegbe, ame­lyet „szlovákiai magyar” iro­dalomnak szokás nevezni. NÉMETH ZOLTÁN A „szlovákiai magyar” irodalom­nak ugyanis, mint azt Kocur na­gyon helyesen állapítja meg, az alapos, kellő irodalomtudósi felké­szültséggel megírt irodalomkritika a gyenge pontja volt. Alig akad olyan korszak, amikor nem hang­zottak el azok az észrevételek, mi­szerint visszhangtalanok marad­nak a művek, nincs egészséges ér­tékkiválasztás, nincsenek irányt adó kritikusok. Azzal, hogy Kocur most kötettel je­lentkezett, azt is jelzi, komolyan kíván foglalkozni irodalomelmé­lettel és irodalomkritikával, hogy a lapokban, folyóiratokban elszórt publikációival ténylegesen is té­nyezővé vált az említett területe­ken. Csak remélni lehet, hogy nemzedéktársai sem hagynak fel ezzel a tevékenységgel, s hogy a 90-es évek magyar irodalomelmé­letében lezajlott „bumm” után vég­re nálunk is kialakul egy olyan tár­saság, amely hasznosítani tudja e forrongás eredményeit. Ennek ígé­rete a Sambucus Irodalomtudo­mányi Társaság, amelynek olyan fiatal „szlovákiai magyar” iroda­lomtudósok a tagjai, mint Kocur László, Benyovszky Krisztián, Ke­serű József, Polgár Anikó, Csehy Zoltán vagy Bárczi Zsófia, betelje­sült, kézzelfogható, olvasható va­lósága Benyovszky Krisztián Rács­mustra címmel idén a Kalli- gramnál megjelent tanulmánykö­tete, Keserű József Talamon-ta- nulmányai, Kocur László Koncsol- könyve, Csehy Zoltán, Polgár Ani­kó és Vida Gergely publikációi, jö­vője pedig reméhetőleg azok a ta­nulmánykötetek, amelyek megje­lenése után elmondható lesz, hogy az irodalomkritika és -tudomány a „szlovákiai magyar“ irodalomnak nem a leggyengébb, hanem a leg­erősebb láncszeme. Ez még odább van. A jelen feladata az, hogy a teljesítményekkel néz­zünk szembe. Nos, Kocur első könyve az örömön túl olyan kérdé­sekkel szembesít, amelyekre nem mindig tudok megnyugtató vá­laszt adni magamnak. Úgy tűnik A tudálékosság és a pozitivista cédulázás sok helyen végigkíséri. ugyanis, Kocur olyannyira komo­lyan vette alcímben megjelölt té­máját („Koncsol László irodalom­kritikusi gyakorlata“), annyira me­reven próbál ragaszkodni ehhez, hogy könyve nagy részében nem találkozunk mással, mint Koncsol kritikáinak és tanulmányainak tar­talmi ismertetésével, amelyet gyakran Kocur még csak nem is kommentál. Ez a katalógusszerű leckefelmondás unalmas és feles­leges is: elhisszük Kocumak, hogy elolvasta Koncsol írásait tartalom- ismertetések nélkül is. Ezzel szem­ben könyve elején a szerző jó pár olyan, érdekesnek ígérkező témát vet fel, amely az olvasó érdeklődé­sére tarthat számot, de Kocur affé­le perverz erudíciótól hajtva kielé­gítetlenül hagyja olvasóját. Szinte már mulatságos, hogyan és hány­szor utasítja vissza a tárgyával szo­rosan össze nem függő problémák elemzését. Éppígy mulatságos az is, amikor az egyik hivatkozott szerzőről mint „ipolybalogi tanáriról ír. A tudálé­kosság és a pozitivista cédulázás azonban más helyeken is végigkí­séri. Képtelen arra, hogy ne írja le a legérdektelenebb információkat már a főszövegben (hiszen a láb­jegyzetekben is megtehette vol­na). PL: „E sorok írójának két alka­lommal nyílott lehetősége hosz- szabb ideig beszélgetni Koncsol Lászlóval (2000. február 23.-án (sic!) és március 7.-én (sic!))...“ (a helyesírási hibák nem dicsérik a kötet szerkesztőjét). Azaz a beava- tottság látszatát olyan eszközökkel is igyekszik felkelteni, amelyek né­miképp megmosolyogtatók. Éppígy megmosolyogható, bár va­lószínűleg sokaknak a bicska nyí­lik ki zsebében, amikor Kocur min­denféle indok, bevezetés és érv nélkül olyan bombasztikus mon­datokat, félmondatokat ír le, mint például a következő: „Ha egy alka­lommal egy képzett kritikatörté­nész meg akarja majd írni a máso­dik világháború utáni csehszlová­kiai magyar irodalomkritika törté­netét, az négy pilléren fog nyugod­ni. Ez a négy pillér pedig: Fábry, Koncsol, Zalabai, Németh.“ Azon túl, hogy Kocur abszolút nem ké­Kocur László „AZ OLVASÓNAK PEDIG JOGA VAN JÁTSZANI A MŰVEL” Koncsol László irodalomkfH'ikusí gyakorlata szíri elő ezt a bombasztikus és sommás megállapítást, azt sem ér­tem, mi köze van ennek a mondat­nak Koncsol László irodalomkriti­kusi gyakorlatához (hiszen az elő­zőekben láttuk, mennyire igyek­szik behatárolni témáját). De Kocur legnagyobb, és itt nem fé­lek a kifejezéstől, bűnének azt tar­tom, hogy amikor a 90-es években induló fiatal irodalomkritikusokról beszél, megtorpan, és egy szóval sem említi azokat a legfiatalabba- kat (talán nem kritikusokat, de mindenképp irodalomelmélettel foglalkozókat), akiket az előzőek­ben már felsoroltam, a akikről Kocumak éppúgy tudomása lehe­tett, mint nekem. Jaj annak a nem­zedéknek, amelynek tagjai már egymásra sem figyelnek, még az említés szintjén sem! (Kocur Lász­ló: „Az olvasónak pedig joga van játszani a művel” - Koncsol Lász­ló irodalomkritikusi gyakorlata, AB-ART, Pozsony, 2001) A La Scalában debütált Caruso 80 éve hunyt el A XX. század egyik legnagyobb ope­raénekese, a „belcanto bravissimo” volt, akire már kevesen emlékez­nek. Csodálatos hangja ma is fel­csendül a rádióban és CD-ken. En­rico Caruso 1873. február 27-én Ná­polyban született, igen szegény csa­ládban. Tízéves korában már temp­lomi gyermekkórusban énekelt, majd különböző mestereknél ta­nult. Képességeit bámulatos kitar­tással fejlesztette, és szüntelenül művelte önmagát. 1899-ben debü­tált a milánói La Scalában: Puccini Bohéméletében Rodolphe szerepét énekelte 27 évesen. A nemzet bálvá­nya lett: amikor szülővárosában - 80 éve, 1921. augusztus 2-án - 48 évesen elragadta őt a halál, az olasz király elrendelte, hogy a gyászszer­tartás színhelye a királyi család tag­jainak fenntartott San Francesco di Paola bazilika legyen. Kora legis­mertebb énekese volt, ragyogó, ér­cesen, mégis selymesen zengő hangjában az olasz hangzás szép­ségeszménye testesült meg. Szere­pei közül kiemelkedett Radames Verdi Aida című operájában. (MTI) A kor puritanizmusa nélkül Viktoriánus Falstaff Salzburg. A Salzburgi Ünnepi Játé­kok Verdi halálának 100. évforduló­ján műsorára tűzte a felújított Falstaffot és a Don Carlost. A Fal­staff augusztus 17-ig szerepel a mű­soron. Az operát az angol Declan Donnellan rendezte, aki Falstaffot viktoriánus légkörben mutatta be, a kor puritanizmusa nélkül. Bár Bryn Terfel francia bassz-bariton túl fiatal Falstaff szerepéhez, az alakításán átsütő optimizmusa rokonszenvessé teszi az opera hősét. A többi szerep­lő tisztességgel teszi a dolgát. A Bé­csi Filharmonikusokat Lórin Maazel vezényli, aki hajlamos rá, hogy úgy szólaltassa meg a Falstaffot, mint egy Strauss-operát. (MTI) A Pepsi Sziget programja mindenkinek megér egy kis kényelmetlenséget Gigásodás JUHÁSZ KATALIN Budapest. Megint egy hét együttlét jóban, rosszban, gatyarohasztó me­legben, nyakig Pepsiben. Ám a program megér egy kis kényelmet­lenséget, idén is szép számmal akadnak olyanok, akik kedvéért az ember kész kisebb-nagyobb áldoza­tokra. Az első áldozóknak tegnap nem is kellett sokat kérdezősködni­ük, a Füatori gátnál csak leszálltak a HÉV-ről, és már sodorta is őket a tömeg a megfelelő irányba. A belé­pésnél az első napon a megszokott­nál is lassabb volt az ügymenet, a kábítószerek felkutatására irányuló motozás miatt, amely idén „nem­zetközi szakértők irányításával” folyt. A bejáratnál és a főbb helyszí­neken videóznak a hatóságok, tes­sék mosolyogni, és nem helytelen- kedni. A lopások ellen kis jeladók bérelhetők, amelyeket rá kell erősí­teni értéktárgyainkra. Idén az in­gyenes csomagmegőrzők számá­nak dupláját ígérték a rendezők, volt is sorbanállás, egyesek komp­lett hátizsákokat raktak le, sátras­tul, csak el ne veszítsék a cédulát... 350 ezres tömeget várnak hét nap alatt, napi hetvenezer fő lenne az ideális. A nagyérdemű felhőtlen időtöltését rengeteg újítás szolgál­ja. A nagyszínpad előtt 1200 négy­zetméternyi csúszásgátló, porbiz­tos, német burkolatot raktak le. Be­vezettek egy tengerentúli praktikát is: a nézőtér megosztását hosszanti irányba. így könnyebb a közleke­dés, nem torlódik a közönség. A de­cibelszakértő III. kerületi polgár- mester örömére szintén Némethon­ból hozták a hangszigetelt gigasát­rakat, melyekben az éjszakai kon­certek zajlanak. Egyenként ötezer ember befogadására alkalmasak. Díjazandó újítás, hogy az erdei uta­kat is kivüágították, nincs több éjje­li bóklászás a sötétben, „mint aki halkan belelépett”... A nyitónap programjának láttán gúvadtak is a szemek. A nagyszín­padon a nyolcvanas évekből rémlő The King, a visszatérő vendég New Model Army, valamint a crossover- hullámot ügyesen meglovagló né­és a bőség zavara met H-Blockx nyomult, a vüágzenei színpadon Boban Markovié és „orkesztrája”, a szerb rezesek leg­jobbika szolgáltatta a Kusturica- filmekből ismert talpalávalót, a me- tálosok pedig a Hammerfall kala­pácsütéseit élvezhették. Ma este sem akármilyen sztárfelhozatal vár­ható: a tavaly már mély benyomást keltő HIM, a zseniális zenebohóc Mambo Kurt, a legismertebb belga exportcikk Ks Choice, a Klezmetics- vezér Frank London házizenekara, valamint a Rage kemény dübörgése vár ránk. Egy kortárs opera magyarországi premierjét is a Szigetre időzítet­ték. Peter Mexwell Davies: Resur­rection című művét láthatták mindazok, akik befértek. A zene­mű maga a posztmodern eklekti­(Dömötör Ede felvétele) ka, tele van első hallásra egymást ütő stílussal. Kamarazenekar, rockzenekar (esetünkben a Kim- nowak), szólóénekesek garmada, sőt egy tűzoltózenekar is táma­dott egy felvonáson belül, Kova- lik Balázs érdemes művész ren­dezésében. Az atonalitástól a bachi korálok paródiájáig, a bal­ladáktól a hatvanas évek rockze­néjéig sok mindent felvonultatott a brit szerző, a rock és a klasszi­kus opera határán mozogva. A kőszínházi premier a Budapesti Őszi Fesztiválon lesz, aki most le­maradt az élményről, már sora­kozhat is jegyért. A hangulat tehát máris a tetőfo­kon, pedig még csak egy délután, egy este és egy éjszaka telt el Euró­pa leggigább fesztiváljából.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom