Új Szó, 2001. augusztus (54. évfolyam, 176-201. szám)

2001-08-16 / 189. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. AUGUSZTUS 16. KOMMENTÁR Értéktelen értékpapír SIDÓ H. ZOLTÁN Egyes törvényeknek az a sorsuk, hogy folyamatosan, ám mindig a teljesség igénye nélkül módosítják őket. Ez az átok sújtja az érték­papírokról szóló jogszabályt is, amelyet eddig 12 alkalommal csi­szoltak tovább, ám már most biztos - s ez most nem babona hogy a 13. módosítás is kudarcot vall. A kormány tegnapi ülésén ugyanis az Értékpapír-forgalmazók Szövetségének szakmai érveit félresöpörve olyan törvényterveze­tet fogadtak el, amely gyakorlatilag ellehetetleníti a vagyonjegyes privatizáció első hullámában megszerzett részvények tulajdono­sait. A Brigita Schmögnerová pénzügyminiszter által vehemensen védett tervezet ugyanis egyéb hiányosságai mellett csak az ér­téktőzsdén hivatalosan jegyzett társaságok átvétele esetében te­szi kötelezővé a nyilvános ajánlattételt a részvények felvásárlásá­ra. A nyilvános ajánlattétel jelenleg viszont az egyedüli módja an­nak, hogy jutányos áron adhassuk el részvényeinket. E megoldás lépéshátrányba kényszeríti a vagyonjegyes privatizáció során ma­gánkézbe adott vállalatokat, amelyek mögött mind a mai napig sokszor kisrészvényesek állnak. Már megszokhattuk, egyre több törvénymódosítást azzal indo­kolnak, hogy az európai uniós csatlakozás miatt szükséges a vál­toztatás. Azonban a pénzügyminisztérium az Európai Unió érték­papírokról szóló irányelveit hibás fordításból vette át. Talán az időhiány okozta a lazaságot? Ugyanis a törvénymódosítást már évekkel ezelőtt meg kellett volna tenni, az Európai Unió tavalyi, Szlovákiáról szóló országjelentése is bírálta az e téren tapasztal­ható elmaradást. Lehet, hogy apróság, de mégis: a tegnapi kor­mányülésről kiadott hivatalos kommünikében három miniszter nevét is tévesen írták le. Ilyen lazaságot tapasztalva nem vitás, hogy az értékpapírok forgalmazását szabályozó törvényterveze­tet rövidesen újra kell módosítani, hacsak a parlament - magát megemberelve - nem javítja ki a szarvashibákat... Vajon mit tud Csáky? TÓTH MIHÁLY Ettől a kérdőmondattól hangos most a dél-szlovákiai táj. Vajon mitől bátorodott meg az MKP egyik kulcsembere, aki - akár csak az alapítók többsége - sem a párt létrejötte előtt, sem azóta nem nagyon titkolta, hogy az egységet mindennél nagyobbra tartja. Ilyen közhangulatban mitől vált oroszlánná a magyar párt által delegált miniszterelnök-helyettes? Ősi demokráciákban is külön­féle nívón nyilvánul meg a politikai bátorság. Van, aki felperdül a söröshordóra. Mások információk birtokában próbálják meg­győzni választóikat. Csáky Pál a koalícióból való kilépés kérdésé­ben még akkor se válhatna hordószónokká, ha politikai génjei miatt esetleg hajlama lenne erre. Már egy évtizede jár Brüsszelbe és más fővárosokba, ezért a demokratikus világ szlovákiai ma­gyarok iránti elvárásait illetően a legtöbbünknél tájékozottabb. Amikor az egység lángpallosú őreit meghazudtolva kijelenti, hogy hírlapi tudósításokkal ellentétben soha nem szavazott a ko­alícióból való kilépésre, nem tesz mást, mint hogy tájékozottságá­nak nívóján nyilvánul meg. Ez igy természetes» Csáky Brüsszelbe jár, ezért jól tájékozott. A szlovákiai magyarság egész eddigi történelme azt mutatja, hogy nagy változásaink előidézésében 1918-tól egyfolytában a nemzetközi viszonyok játszották a főszerepet. Néha ugyan mo­solyt fakaszt, ahogy politikában iskolázatlan, de könnyen beger­jeszthető emberek egyfajta nyári Mikulásként emlegetik a NATO- t és az EU-t, amely minden betegségre hoz gyógyírt. Bárhogy van is, kisebbségi létünk kezdete óta most először kínálkozik alkalom arra, hogy mind az az állam, amelynek polgárai vagyunk, mind pedig az a nemzet, amelyhez anyanyelvűnk révén tartozunk, olyan szövetségi rendszerhez csatlakozzék, amely emberszabá­súbb a lehetséges alternatívánál. Csáky Pál kötelessége, hogy ta­nulmányozza: „hány óra van”. Most úgy teljesített, ahogy kell. A párt több vezetője viszont úgy tesz, mintha soha nem hallott vol­na arról, vajon az MKP Brüsszelben és Washingtonban mivel kelt rokonszenvet vagy ellenérzést. Egy kis létszámú testületben kia­gyalt tömegpszichózist összetévesztették a demokráciával. Sokan borítékoltuk ezekben a napokban, hogy a kilépésnek a hírhedt 99,9 százalékban kikiáltott hívei aligha nyerik el a Nyugat szim­pátiáját. Csáky erre figyelmeztet. ■untuu a*m«» Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), J. Mészáros Károly - sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztóségek: Nagykapos: 056/6382806, Kassa: 055/6002225, Rimaszombat: 047/5684214, Rozsnyó: 058/7329857, Komárom: tel., fax: 035/7732205, Nyitra: 037/6522543. Kiadja a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Álexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály-, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@uiszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32,055/6709548, 6002210, fax: 055/6002229. Nyomja a PETIT PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Petit Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: PRNS a. s. vývoz dače, Záhradnická 151,820 05 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői joe fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem órzünk meg és nem küldünk vissza. A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, AycütB^wyaz ellenőrzés eredménye a www.sme.skhonlapon található, of cir< unton* E-mail: redakcia@ujszo.com Irgalmas nővérek, lent is, fent is, jobbra is, balra is... (Reuters-felvétel) TALLÓZÓ DIE PRESSE A szlovákiai kormányválságot e- lemzi a neves bécsi napilap, amely szerint az MKP tagjai közül még mindig sokan bíznak abban, hogy a magyar párt az elnökség javaslata ellenére végül mégsem lép ki a koa­lícióból. Bugár Béla - pártjának az­zal a feltételével, hogy csakis a ti­zenkét megyés modell jóváhagyása esetén maradnak a kormányban - túlságosan kockázatos játszmába kezdett, véli a szemleíró. A szerző véleménye szerint Szlovákiában a legtöbben Robert Fico populista pártjának jövő szeptemberi erőtel­jes térnyerésétől tartanak. Ennek a megakadályozása érdekében akár Mečiarral is hajlandók alkura lépni. A lap úgy véli, erre utal Pavol Hrušovskýnak az a minapi kijelen­tése is, hogy ha az MKP kilépne a kormányból, akkor szeretnék, ha kívülről, csendestársként támogat­ná a kabinetet, s ha ilyen egyezsé­get nem tudnak elérni, akkor a Mečiar vezette HZDS-szel fognak tárgyalni ugyanebben az ügyben. A késleltetett autonómia nemzetközi üggyé válhat; befolyásos személyiségek látványos és veszélyes elméletei Milyen vajdasági sorsrendezést? Egy vajdasági képviselő gon­dolatmenete: „A kilátásba helyezett privatizációs tör­vény miatt miért adnánk el a gyárainkat, hogy aztán azon a pénzen fizessék ki a mi bú­zánkat; miért nem adjuk el ehelyett a búzát azoknak, akiknek már van pénzük, és akkor megmaradnak a gyá­raink, de a pénzünk is.” SINKOVITS PÉTER Rövidebben össze sem lehetne fog­lalni annak lényegét, miért siettet­nék a vajdaságiak saját autonómi­ájuk ismételt kivívását, s e törek­vést Belgrád miért lassítaná. Az egykor hat köztársaságból és két tartományból álló Jugoszlávia ál­lamberendezését szabályozó 1974- es alkotmány a tartományok státu­sát már-már a köztársaságok jogkö­rével egyenlítette ki, ez időnként ta- gadhatadanul gyengítette Szerbia pozícióit. A szerb állam megerősíté­sének örve alatt tizenkét esz­tendővel ezelőtt Milosevics egyik első ténykedése éppen az autonóm jogok megszüntetése volt. A hábo­rúkhoz vezető „minden szerbet egy hazába” jelszó azonban nem is olyan burkoltan egy másik cél­kitűzést is világossá tett. Ez pedig így hangzik: minden pénzt Belg- rádba! Ezzel megkezdődött a fejlet­tebb Vajdaság kíméletlen kizsák­mányolása, a Szerbiához tartozó másik tartományt, Koszovót pedig a rendőrség szállta meg. A milosevicsi rezsim megbuktatá­sára szövetkezett Szerbiai Demok­ratikus Ellenzék (SZDE) pártjai a múlt év legelején Athénben tanács­kozva megállapodtak a Vajdaság kérdését illetően, s a választási kampány idején is fennen hirdették az autonóm jogok visszaállításá­nak szükségességét. A múlt esz­tendőben hatalomra kerülő SZDE azonban a témát mindeddig egy­szerűen elfektette, mondván, sürgősebb problémák is tornyosul­nak. Ez nem is vitás, hiszen a sú­lyosbodó gazdasági gondok, majd a volt államfő letartóztatása és Há­gába való kiadatása, úgyszintén az ezt követő kormányválság nem­csak megviselte a vezető elitet, de kikezdte az SZDE belső egységét is. A 18 pártból verbuválódott szövet­ség szakadozni látszik, s ez mégin- kább arra kényszerítette a vajdasá­gi vezetőket, hogy a leghatározot­tabban sürgessék, a Vajdaság ügye Mindkét esetben továbbra is Belgrádból kormányoznának. kerüljön végre terítékre. Ennek van gyakorlati oka is: ha a vajdasági autonómia tényleges visszanyeré­séhez a szerb alkotmányt kell mó­dosítani, ahhoz a szerbiai parla­mentben kétharmados szavazat- többség szükségeltetik. Ez jelenleg megvan, ám ha az SZDE időköz­ben (a rebesgetett választások nyomán) részeire vagy apróbb ko­alíciókra bomlana, ez a többségi előny már nem szavatolt. Bár a képlet ez idő tájt sem igazán tiszta, hiszen a Kostunica államfő nevével fémjelzett Szerbiai Demokrata Párt (SZDP) egyértelműen szem­behelyezkedett a vajdaságiak tö­rekvéseivel. Mi több, a minap az SZDP egyik tagja, Rada Marinkov (aki mellesleg a tartományi képvi­selőház egyik alelnöke) évi sza­badságát töltve a következőkép­pen nyilatkozott: „Milyen autonó­miát? Személyesen megyek el Konstunicához, hogy megmond­jam neki, küldjön tankokat azokra, akik az elszakadást akarják, akiket pedig nem taposnak el a tankok, személyesen intézem el. Késsel) ” Nenad Csanak, a vajdasági képvi­selőház elnöke azonnal nyílt levél­ben fordult Vojiszlav Kostunica ju­goszláv elnökhöz, fasiszta fenye­getésnek minősítve Marinkov kije­lentését, s annak a pártból való ki­zárását követelte. Nem kevésbé veszélyesek azok a teóriák, amelyekkel befolyásos személyiségek rukkoltak elő az utóbbi időben. Veszélyesek, mert látványosak. Az egyik szerint Szer­bia a jövőben régiókból tevődne össze, a másik szerint esedékes a társadalom decentralizálása, s bővülnének az önkormányzatok jogkörei. Elfelejtik azonban hozzá­tenni, hogy mindkét esetben to­vábbra is Belgrádból kormányoz­nának. Ismét mások (köztük Drá­gán Marsicsanin, a szerb szkupsti- na elnöke) úgy vélik, előbb meg kell várni azt a hat-nyolc hónapot, amely alatt eldől, fennmarad-e Ju­goszlávia, vagy Szerbia önálló ál­lammá válik, s csak ezt követően lehet hozzákezdeni az új alkot­mány megfogalmazásához. A tarka összetételű, kétmilliós Vajdaság, sajátos kultúrájával, munkaszokásaival, tradícióival önálló politikai szubjektum, az idők folyamán körülhatárolt táj­egység. Területe mentes maradt a legutóbbi balkán háborúktól. Helyzete azonban nem változott az elmúlt hónapok során, mert az új vezetés késlekedik a milosevi­csi rendszer valódi lebontásával. Ez a kényelem Belgrádnak meg is felelne, ezt tükrözi az a koncep­ció, mely szerint a Vajdaság terü­letén levő vállalatok eladásával kapcsolatos határozatokat a fővá­rosban hoznák meg, az ebből származó pénz pedig egy kasszá­ba, a belgrádiba kerülne. Július utolsó napjaiban tárgyalt a három legjelentősebb vajdasági párt vezetője, Nenad Csanak (Szo­ciáldemokrata Liga), Mile Iszakov (Vajdasági Reformisták) és Kasza József (VMSZ). A tartomány la­kossága többségének véleményét (a magyarokét is) tükrözve köve­telményként szabták meg az SZDE vezetésének, az új alkotmány meg­hozataláig függesszék fel azokat az érvényben levő jogszabályokat, amelyek nem teszik lehetővé a Vaj­daság teljes jogkörű autonómiáját, ellenkező esetben a tartományi képviselőház referendumot ír ki, a kérdést pedig intemacionalizálják. Minden halasztás csak újabb gon­dokat szül, Szerbiának pedig erre semmi szüksége - állítják. Az SZDE vezetősége augusztus 22-e és 25-e között foglalkozik a Vajda­ság leendő státusával, ennek kime­netele legalább kétesélyes. A szerző újvidéki munkatársunk Glasgow-ban már korábban tiltakoztak, amiért nagy számban telepítettek a városba külföldi menekülteket Fajgyűlölet - újdonság a brit szigeteken SÓKI TIBOR Úgy tűnik, Nagy-Britannia többé nem a menekültek mennyországa. Szinte nem telik el hét, hogy ne ér­keznének riasztó hírek a jövevé­nyek és a britek közti konfliktusok­ról. Eddig rendszerint Angliában történtek nyugtalanító esemé­nyek, mint a bradfordi tüntetés, melynek során ázsiai fiatalok egyetlen éjszaka alatt romhalmaz­zá változtattak egy utcát, újabban azonban Skócia is megmozdult. Pár nap leforgása alatt két mene­kültet ért fegyveres támadás Glas­gow-ban. Előbb egy törökországi kurdot gyilkoltak meg néhány késszúrással feltehetően faji indít­tatásból, később pedig egy iráni férfit szúrtak hátba fehér támadói. Ugyanakkor arról is hírek érkez­tek, hogy ázsiai fiatalok késekkel támadtak egy fehér férfira. A hír több mint nyugtalanító. A rasszista jellegű támadások újdon­ságnak számítanak a brit szigete­ken. Nem mintha a faji idegenke­dés teljesen ismeretlen lenne. A britek is emberek, bennük is élnek alantas indulatok, és sokan közü­lük nem nézik jó szemmel a mene­kültek és a „mások” számának nö­vekedését. Csakhogy Európa más részeitől eltérően a szigetország­ban nem ildomos rasszista és xe- nofób szólamokat harsogni. Leg­alábbis eddig nem volt ildomos. Bradford egyértelműen faji jellegű összecsapás színhelye volt. A tün­tetéseket elszigetelt támadások so­ra előzte meg. Érdemes azonban megjegyezni, hogy nem mindig a fehérek voltak a támadók, ahogy az általában Közép-Európában lenni szokott. Glasgow-ban sem le­het tagadni a konfliktus faji erede­tét. A helyi lakosság már korábban tiltakozott, amiért túl nagy szám­ban telepítettek oda menekülte­ket. Most aztán betelt a pohár. A szlovákiai, csehországi közvéle­ményt ez a téma persze a romák miatt érdekelheti elsősorban. Nos, az ő életük sem feltétlenül felhőtlen a britek között. A nyilvá­nosság egy része tudatosítani kez­di, hogy a közép-európai mene­kültek többsége csak élősködni érkezik az országba. Erre utalnak azok az angol napilapokban meg­jelent cikkek, amelyek a metrón és a londoni utcákon (megle­hetősen erőszakosan) kolduló ci­gányokkal foglalkoztak. Hiába szerepel a kormánypárt nevében a „munkás” jelző, Nagy-Britannia kapitalista ország, tehát ere­dendően anyagias. így aztán sem­mi sem bószíti jobban a derék bri­teket, mint amikor valaki élősköd­ni próbál rajtuk. Néhány csehországi roma család­nak is meggyűlt már a baja angol környezetével. A nézetkülönbsé­gek oka (az alantas fajgyűlölő in­dulatokon kívül) rendszerint az, hogy a jövevények nem hajlandók elfogadni a helyiek szokásait, s megzavarják őket mindennapi éle­tükben. Senki sem szereti a túl hangos szomszédot. Avagy mi mái hozzászoktunk ahhoz, hogy egyes embertársaink a ház előtt, az ut­cán töltik napjaikat. A szigetor­szágban ez elképzelhetetlen. Az is riasztóan hathat a britek szá mára, hogy egyre inkább úgy tű nik, a jövevények lehengerlik őket Egyes kimutatások szerint Lón donban 2005-re kisebbségber lesznek a fehérek. Aki szétnéz í városban, ezen egyáltalán nem le pődik meg. Ez a tény persze nerr feltétlenül rossz. Legalábbis neír annak, aki csak fajokban tud gon dolkodni. Ugyanakkor mi, szlová kiai magyarok tudjuk, milyen ér zés kisebbségben élni. Érthető hogy senki sem vágyik rá. Pláne h: a leendő többség már előre jelzi nem biztos, hogy békében akar él ni a többiekkel. Márpedig Brad fordban ez történt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom