Új Szó, 2001. augusztus (54. évfolyam, 176-201. szám)

2001-08-09 / 183. szám, csütörtök

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. AUGUSZTUS S TALLÓZÓ KOMMENTÁR Moszkva kalapja MALINAK ISTVÁN Moszkva valószínűleg nem tűzi a kalapjára a Nagyvezér fiának - a Szeretett Vezér, Kim Dzsong II - látogatását, pedig mindent elköve­tett azért, hogy az orosz diplomácia kiemelkedő sikereként prezen­tálhassa a világ előtt. Tény, hogy ‘94 óta, vagyis amióta Kim apja örökébe lépett a szuperszegény országban, az észak-koreai vezető most először merészkedett külföldre. A külsőségeiben, hangvételé­ben is a legortodoxabb brezsnyevi éveket idéző látogatás szinte tra­gikomikussá sikeredett, s már a Putyinnal szemben nagyon türel­mes orosz sajtó is felszisszent. Az orosz-kínai után az orosz-észak- koreai stratégiai partnerség oldalvágás az USA felé. Az is tény, hogy Washington hivatalosan köszönetét mondott Moszkvának, amiért támogatja a két Korea egyesítésének folyamatát, s ilyen ér­telmű nyilatkozat aláírására bírta rá Kim Dzsong lit. A szűkszavú amerikai közlemény attól sokatmondó, amit nem említ: Putyin el­fogadta vendégének azt az állítását, hogy az észak-koreai rakétafej­lesztési program a béke és stabilitás előmozdítását szolgálja, s tá­mogatta Phenjannak azt a követelését, hogy az amerikai csapatok távozzanak Dél-Koreából. A kőkemény északi diktatúra feltételei közepette ez elképzelhetetlen, s Putyin azt is tudja, hogy az USA a KNDK-t az ún. terrorista államok kategóriájába sorolja, amelynek titkos nukleáris programja (ráadásul a technológiát tovább is adja) nagy veszélyeket rejt magában. Az orosz gazdaság roggyant állapo­ta miatt Moszkvát sorozatos presztízsveszteségek érik: lépésről lé­pésre adja fel az amerikai rakétavédelmi programmal (NMD) szembeni ellenállását; Milosevics bukása óta a Balkánon is veszít súlyából, a boszniai és a koszovói háborúval ellentétben a macedó­niai rendezésben már nem játszik szerepet; a Közel-Keleten még fel-felbukkan különleges megbízottja, de már nincs komoly esélye arra, hogy labdába rúghasson. Viszont egyre szorosabbra fűzi kap­csolatait az USA által veszélyesnek tartott országokkal, például Iránnal, Líbiával, s különösen Irakkal. Nemrégiben megakadályoz­ta, hogy Washington és London az ENSZ-ben újabb szankciókat fo-' gadjon el a Szaddám-rezsimmel szemben. Az agyaglábakon álló orosz Góliátnak ezek az oldalvágásai valahol érthetők is. Viszont az, hogy már-már ideológiai közösséget vállalt a Szeretett Vezérrel, enyhe túlzás. Többet veszíthet vele a vámon, mint nyerhet a réven. JEGYZET Mea culpa GRENDEL AGOTA Mea maxima culpa - talán ennyi elég is a feloldozáshoz. Azoknak a lelkipásztoroknak a tisztára mosásához, akik - ki tudja, hogyan egyeztették össze lelkiismeretükkel, a tízparan­csolattal, a Bibliával, hitükkel?- ügynökök voltak. Nem fog­krémmel, biztosítással, CD-vel házaltak, hanem információk­kal. Ennek fejében ették a zsíros püspökfalatot a kommunizmus­ban, s valószínűleg ma sem akarnak lemondani sem erről, sem egyházi funkciójukról. Élje­nek bár Szlovákiában vagy Ke- let-Európa más tájain. Magyar- országon vihart kavart a Hét című műsor, amelyben az egy­házi személyek átvilágítását fe­szegették. Tiltakozott az eszter- gom-budapesti főegyházmegye igazgatója is, mondván, a Hét a legsötétebb náci és sztálini kor­szakot idéző kirohanást intézett a papok ellen. Természetesen a kérdésnek Ma­gyarországon kell eldőlnie, az ml-en folytatódik a sorozat, sok mindenkit megkérdeznek, meg­hallgatnak. Ez rendjén is volna, ha nem hangzik el egy megle­hetősen furcsa mondat az egyik inteijúalanytól a besúgók védel­mére: Parancsra cselekedtek, mondta az illető egyházi sze­mély. Rémlik, mintha ezt a mon­datot már régebben, más össze­függésekben is többször han­goztatták volna. Parancsra vit­ték haláltáborba a zsidókat, a romákat, parancsra lőtték agyon a munkaszolgálatosokat, kik földre rogyván..., parancsra lan­dolt Hirosimában az első atom­bomba, parancsra indultak az amerikai katonák Vietnamba, hogy ott ugyancsak parancsra lőjenek le asszonyokat, gyereke­ket, s haljanak meg maguk is, parancsra robbantanak a terro­risták, a maffiózók. Igaz, a besúgás, a följelentés nem gyilkosság. Akit besúgnak, megfigyelnek, följelentenek, an­nak csak a lelkét ölik meg. Az egyházi személyek pedig csak Istennek tartoznak számadással. Mea culpa, mondják, majd halá­los ágyukon, mielőtt megkapják az utolsó kenetet, meggyónják, talán akkor rádöbbennek, hogy inkább a lelkiismeret parancsára hallgathattak volna. ■Af rika ua w. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), J. Mészáros Károly- sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 056/6382806, Kassa: 055/6002225, Rimaszombat: 047/5684214, Rozsnyó: 058/7329857, Komárom: tel., fax: 035/7732205, Nyitra: 037/6522543. Kiadja a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály-, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-maü: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32,055/6709548, 6002210, fax: 055/6002229. Nyomja a PETIT PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Petit Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: PRNS a. s. vývoz dače, Záhradnická 151,820 05 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői joe fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok eleKtronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem órzünk meg és nem küldünk vissza. Jr\ A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, avciíuhÍwu32 ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található, ofüríuiítons E-mail: redakcia@ujszo.com ‘Ar*v^ ( http://go.to.funpic ) A cseh Polgári Demokratikus Pár (ODS) a választások előtt saját rádi ót és televíziót akar beindítani, kö zölte a cseh napilap a párt mene dzserére hivatkozva. A rádióállo mást a párt számára az Intermédi; társaság az interneten üzemeltetné hogy így megkerüljék a vonatkozi jogszabály szigorú rendelkezéseit A törvény ugyanis a kereskedelm médiában tiltja a politikai reklámot a közszolgálati médiumoknak i csak a választások előtt engedélye zi. „A saját rádióállomásra kapót felajánlást komolyan megfontoljuk - monta Václav Mend, viszont í pártot jobban érdekli egy saját tévé adás beindítása, ugyancsak az inter neten. Internetes tévét beláthatc időn belül a Mafra kiadó - a legolva sottabb napilap, a Mladá front: Dnes tulajdonosa - is szeretne bein dítani. Az Intermédia, amely a „Rá dió ODS”-t üzemeltemé (az állomás hivatalos nevét még nem közölték) jelenleg mintegy 30, kizárólag a vi lághálón fogható rádióállomást mű ködtet. Az internetes rádió havont: 15-20 ezer koronát emészt fel. Az izgalmas az lenne, ha egy magyar történész szakember azt írná meg, hogy miképp látja ő a csehek történelmét Cseheknek a magyar históriáról A prágai Lidové noviny köny- kiadója nagyon jelentős, és - ismereteim szerint - nép­szerű országtörténeti soroza­tában, egyebek mellett, Né­metország és Románia, Japán és a balti országok, Szlovákia és Oroszország, Jugoszlávia és Kína históriája után, hu­szonötödik kötetként Ma­gyarország történetét (Déjiny Maďarska) jelentette meg. E FEHÉR PÁL A szerző Konder László budapesti egyetemi oktató, akinek egy, a kül­földiek számára készült nép­szerűsítő munkáját fordíttatta le angolból a kiadó. Sok-sok hibával, de azért a cseh olvasó, ha ezek a té­vedések, elírások, pontatíanságok nem zavarják, sok hasznos ismere­tet szerezhet... S a hibák, fordítási pontatíanságok, ténybeli tévedések ugyan miért is zavarhatnák a több­séget, hiszen általában olyanok ve­szik majd kézbe ezt a hatszázolda­las, gazdagon illusztrált könyvet, akik alig-alig tudnak valamit a ma­gyar történelemről. Szóval az örömteli hírbe jócskán vegyül üröm, egészen addig, amíg el nem érkezünk a 432. oldalig, mert ott kezdődik Richard Pražák pro­fesszor, volt budapesti cseh nagykö­vet, a magyar história elismert és alapos kutatójának kismonográfiá­ja a cseh-magyar kapcsolatokról. Eredeti kutatásokra épül ez a het­ven nyomtatott oldal, amely gazda­gon dokumentálva mutatja be a cseh értelmiség érdeklődését a ma­gyar kultúra, a magyar szellem iránt és megfordítva azt a mai na­pig eleven figyelmet, amelyet a ma­gyarok táplálnak a cseh világ bánt. Amely figyelemnek egyik izgalmas jele, hogy a XX. századi cseh próza I OLVASÓI LEVÉL ■ Önbecsülés mint országépítő erő Úgy 300 évvel ezelőtt a nagyságos fejedelem, II. Rákóczi Ferenc ve­zette szabadságharc kezdetén azon vitáztak az ország főrendjei, vajon mi haszna lesz a magyarság­nak abból, ha az akkori Európa egyik legjelentősebb katonai hatal­mával szemben alulmarad. Érde­mes-e egyáltalán kivonni a kardot, ha a győzelem nem biztos? Gróf Bercsényi Miklós, a kuruc hadak fógenerálisa örökké fennmaradó és mélységesen igaz választ adott: „Ha a háborút elveszítjük is, a nemzet visszanyeri önbizalmát, önmaga megbecsülését. Ez pedig miként lett sikertörténetté a ma­gyar nyelvterületen. Ha én magyar kiadó lennék, Pražák professzor művét feltétlenül megjelentetném magyarul, hiszen igen tanulságos olvasmány, amely nem lehet kö­zömbös a manapság annyira diva­tos országimázs szempontjából sem, noha, természetesen, sem en­nek a munkának, sem a könyv egé­szének semmi köze a budapesti or- zságimázsolók tevékenységéhez. Viszont éppen Pražák professzor adatainak olvasása közben kellett feltennem önmagámnak azt a kér­dést, amelyet ezúttal a nyilvános­ság előtt is elismételnék, merthogy - úgy vélem - közérdekű a furcsa talány. Ez a kiadvány a harmadik magyar történelemkönyv cseh nyelven. Az első, Josef Macűrek munkája még 1934-ben jelent meg (Déjiny Maďarú a uherského státu címmel), majd 1993-ban látott napvüágot Brnóban a Richard Pražák professzor által jegyzett kö­tet (Déjiny Maďarska). Ennek mintegy ellentételezéseként egyet­len magyar nyelven olvasható cseh történelem sincsen. Holott nem ki­sebb nagyságrendű magyar szelle­mi ember, mint Németh László így fogalmazott Az én cseh utam című Egyetlen magyar nyelven olvasható cseh történelem sincsen. önvallomásos esszéjében, úgy is, mint Jirásek fordítója és úgy is, mint olyan művész, aki drámát írt Húsz Jánosról: A két nép (mármint a csehekre és a magyarokra gon­dolt Németh László) erényei és hi­bái nyilván kiegészítik egymást. Nálunk több a nyugtalanító (gyak­ran el is torzuló) zsenialitás, ott megbízhatóbb a műveltség, kono­nem holmi cifraság, mint a nadrá­gomon a vitézkötés, hanem or- szágépító erő." Napjainkban, ami­kor a diplomácia fegyvereivel sze­retné a felvidéki magyar nemzet­rész is kivívni jogait, ismét felme­rül ez a három évszázad óta sok­szor elhangzott kérdés. A hideg fejjel végzett matematikai számítá­sok csak a jelenben és rövid távon kínálnak némi megoldást, a hosszú távra tervezőnek számítás­ba kell vennie a fent említett érzel­mi tényezőket is. Hetek óta lóg a levegőben a nagy kérdés: kilépjen- e az MKP a kormánykoalícióból vagy maradjon? A kilépés ellenzői azzal érvelnek, hogy a végrehajtó hatalom részeként hatékonyabban tudják szolgálni a szlovákiai ma­gyarságot. Am ezt ók maguk ép­pen úgy nem hiszik el, mint e so­kabb a szenvedély, kitartóbb a munka. Ha ezt a két népet valami szerencsés anyagcsere kapcsolhat­ná egybe! - éreztem már akkor is (amikor csehül kezdett tanulni az író). - Ha én magam egy kicsit cse- hebb lehettem volna! - teszem hoz­zá most, huszonöt év után...” És sokat is tudunk a csehekról, ma­gyar forrásokból is, mondjuk For- báth nagyszerű esszéjétől, a Ma­gyar költő Prágában-tól kezdve egészen az egykori sarlós, Dobossy László kiváló tanulmányainak so­kaságáig. De cseh történelem máig nincsen magyarul. Pedig enélkül az igen gazdag magyar nyelvű cseh könyvtár nem lehet teljes. Még ak­kor sem, ha valahonnan egy antik­váriumban a véletlen elénk sodorja a méltatlanul elfelejtett Gogolák Lajos kis könyvecskéjét, a Szekfű Gyula által szerkesztett Magyar Szemle kiskönyvtárából, amely Csehszlovákia címen jelent meg valamikor a harmincas évek elején. Ha a szomszédokat veszem szám­ba, létezik magyarul jó osztrák tör­ténelmi összefoglaló, román is, szerb nem különben, a szlovák tör­ténelemről pedig éppenséggel há­rom könyv is, ám cseh nincsen. És most folytatom a furcsa talá­nyok elősorolását... Ha nekünk, magyaroknak nincsen nyelvünkön cseh történelemkönyvünk, szomo­rúan kell megállapítanunk, hogy a szlovákoknak pedig nincsen hová fordulniuk, ha hitelesen szeretné­nek tájékozódni a magyar históriá­ról anyanyelvükön. Érdemes lenne utánanézni, hogy mi okozza ezt az aránytalanságot. Mert hiszen min­dez nem protokollkérdés. Mi több: az a megoldás csupán ideiglenes lehetne, ha az itt jelzett hiányokat fordításokkal pótolnák, tehát egy élelmes magyar kiadó magyarra tolmácsoltatna egy cseh történel­mi kézikönyvet, egy szemfüles rok írója, vagy még legalább több százezer magyar ajkú honfitársuk. Hiszen ahogyan az elmúlt három évben szinte majdnem minden fontos kérdésben megszegték a ko­alíciós szerződést partnereink, úgy ezután sem cselekednének más­képpen. A legnagyobb kerék­kötőnek a baloldal számít, ám ez nem Szlovákia, hanem egész Ke- let-Közép-Európa problémája, mert Lomonoszov anyagmegmara- dás-törvényét kicsit politikai for­mába öntve mondhatjuk, hogy a kommunista nem vész el, csak áta­lakul. No, nem annyira az ő ügyes­ségüknek, hanem a nép szűklátó­körűségének köszönhetően. Ehhez járul még, amikor egyik-másik közéleti személyiség.együtt dí- nom-dánomozik a volt párttitká­rokkal és StB-ügynökökkel. Ez te­szlovák kiadó pedig szlovákul szó­laltatna meg egy magyar történe­lemről szóló alkotást... Ez is jobb lenne a semminél, de persze a dol­gok lényegét illetően egyáltalán nem erről van szó. Az izgalmas és a nagy szellemi hozadék az lenne, ha egy magyar történész szakem­ber azt írná meg, hogy miképp lát­ja ő a csehek históriáját. És meny­nyire tanulságos olvasmány lenne akár nekünk, magyaroknak is, ha egy szlovák történész szemszö­géből láthatnánk múltunkat. Az irodalom világában - sajnos, nem jelentéktelen hiányokkal - előbbre tartanak. Cseh és szlovák A XX. századi cseh pró­za sikertörténet lett a magyar nyelvterületen. irodalomtörténet is olvasható ma­gyarul, máig kiválóan használható az a csehül évtizedekkel ezelőtt megjelent magyar irodalmi lexi­kon, melyet Rákos Péter szerkesz­tett. Aztán megint a hiánnyal talál­juk magunkat szemben. Sok-sok résztanulmány létezik igen tisztes színvonalon szlovákul a magyar irodalomról, de rendszeres ma­gyar irodalomtörténet nincsen. Pedig a kölcsönös megismerés fo­lyamatának nélkülözhetetlen ré­sze lenne ez is... Talán még szándékosság sincs e furcsa talányokban. Legfeljebb ar­ról van szó, hogy a csehországi, a szlovákiai hungarológia, a magyar- országi bohemisztika és szlovako- lógia még mindig nem eléggé erős és nem eléggé önálló. És a szakem­berek képzése is több ponton kí­vánnivalókat vet fel. Hát igen, ez a mostani magyar érdekű cseh könyvújdonság erre a hiányra is fi­gyelmeztet. Figyeljünk hát oda... hát egyhamar nem oldódik meg. A kilépés mellett érvelők a jövőbe te­kintenek, tudván, nem kockáztat­hatják meg azt, hogy a magyar vá­lasztók bizalma megrendüljön az egyetlen magyar politikai képvise­letben, és az elkövetkezendő időkben ne tartsák magukat ké­pesnek a nehézségek leküzdésére. Külpolitikai szempontból pedig fontos, hogy ne mi takaijuk el a rosszul megtervezett és épített szlovák demokrácia falának táton­gó repedéseit. Egy antidemokrati­kus berendezkedésű ország euró­pai integrációját kormányzati sze­repvállalásunkkal segítve mi ma­gunk vágnánk el a teljes szabadsá­gunkhoz és jogaink érvényesítésé­hez vezető utat. Sárközi János Szentpéter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom