Új Szó, 2001. augusztus (54. évfolyam, 176-201. szám)

2001-08-01 / 176. szám, szerda

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. AUGUSZTUS 1. CLOSSZA Ki az igazi magyar? GRENDEL ÁGOTA Negyven évvel ezelőtt magyaror­szági rokonaink Cseszkóba jöttek a csehekhez, mármint hozzánk. Gyerekeik fröcsköltek, sőt frö- cséltek, mi spricceltünk, ezt kissé furcsállották, de alapjában véve jól megértettük egymást. Nyelvi­leg is. Bár a zárt e hang hallatán itt-ott fölkapták fejüket. Igaz, nem olyan sűrűn, mint budapesti ismerőseink, akik igencsak cso­dálkoztak, hogy mi, gyerekek tu­dunk magyarul, azt pedig alig akarták elhinni, hogy Pozsony­ban van magyar iskola. Mi ezt furcsállottuk, de azt gondoltuk, felnőtt emberek, régen tanultak történelmet, Szlovákiában akkor jártak először, s nem is Pozsony­ba készültek, a Tátrában óhajtot­tak úriemberek módjára üdülni. Ántívüágvolt, ritkaságszámba ment a maszekolás, nekik saját vállalkozásuk volt. Ennyit a gu­lyáskommunizmusról meg az ak­kori általános műveltségről. Hogy ma mit, mennyit tudnak rólunk az ádagemberek a déli határon túl, nem feszegetem, ele­get sajtóznak a határon túli ma­gyarokról írva, élő szóban, kép­ben, íródtak alternatív történe­lemtankönyvek és nem tanköny­vek. A nagypolitikában egyfoly­tában csadakozási érdemeket emlegetnek - különös tekintettel a kisebbséggel való bánásmódra. Történt mégis, hogy a magyaror­szági Újgazdag és Fia Kft. a ten­gerentúlon óhajtott búvárleckét venni. Nem ismervén az angol nyelv alapjait (sem), magyarul beszélő oktatót kerestek, s láss csodát, kaptak is egy Szlovákiá­ban született, Nyugat-Európában élő, akkor épp a Föld másik félte­kéjén búvárkodó hölgy személyé­ben. Nem is maradt el a ki kicso­da, honnan. - Szlovákiából? Po­zsonyból? Gondoltam én, hogy maga nem rendes magyar - som­mázta véleményét a kft. rangidős tagja, aki számára Magyarország határa Budapesttől Budapestig terjed, a magyarság, az igazi, a mély legföljebb üzletet kötni, ki­rándulni jár a határon túlra. S él­ménybeszámolóját talán azzal kezdi, képzeljétek, a tengeren túl láttam egy magyart, olyan em­berformájú volt, mégsem igazi. JEGYZET Malílcová egyenlete KORPÁS ÁRPÁD Malíkovának teljesen nyolc, hogy nyolc képviselőt kizárt a Szlovák Nemzeti Pártból. Mert magabiz­tosan nemcsak a párt volt képvi­selőit tartja kizártnak, hanem azt is, hogy emiatt a választásokig esetieg csökkenhet az SNS már­kanév népszerűsége. Hogy igaza lesz-e, ez mifelénk politológuso­kat is megizzasztó, nagy kérdés. Egyesek pártkáderföldrengést emlegetnek, sejtetve, hogy a na­cionalizmus, a szűklátókörűség, az idegen- és fajgyűlölet, meg a populista hatás- és hajtóvadászat párttá palackozott cefréjét már kevesebben veszik csak be, mint amennyivel a nemzetiek becsor­dogálhatnának a parlamentbe. Természetesen, a palack vidám­parki kísértetté tett egykori „szel­lemei”, vagyis a kizárt honatyák is azt menedzselik, hogy nélkü­lük nem lesz párt a párt. Sebti­ben ki is zárják Malíkovát az SNS parlamenti frakciójából. Egy év­vel a választások előtt azonban ez már nem lehet igazi büntetés vagy korlátozás a párt elnök­asszonyának, aki mostantól való­színűleg még lázasabban fog kampányolni. A kimutatások sze­rint ebben a választási időszak­ban, vagyis 1998 októberétől a parlamenti szavazások háromne­gyedénél amúgy sem volt jelen. A jelen nem létével a jövőjét épít­gette. Mostantól pedig az elmúlt évtized szlovákiai politikatörté­netében folyamatosan érvénye­sülő vezérelv jegyében való­színűleg még nagyobb hadjáratra indul. Egy pártban egyetlen, mindenható vezér a nagyobb ha­talmat szerez. Ebből az egyen­letből indulna ki ő is, mint a na­gyobb kaliberű és/vagy hatalmú elődei meg kortársai, akiknek a nevét a tudathasadásos, amnézi- ás kollektív emlékezet gyakran egyetlen „rózsafüzéren” morzsol- gatja kisstílű, lumpenproli „fohá­szaiban”: Hlinka, Tiso, Husák, Mečiar, részben Dubček, divato­sabban esetleg Fico. Malíková vezér szeretne lenni, aki leg­alábbis a háta mögé bökdöshet és elmondhatja: súlyos százalé­kok állnak a hátam mögött (a Belouszovokat is beleértve). A vezéregyenletet egyre többen al­kalmaznák, Malíková pedig először méretteti meg magát ve­zérként. Kérdés, mennyire tudja megőrizni az SNS eddigi válasz­tótáborát, s a máshonnan elkó­borolt szavazókból mennyit tud maga mellé állítani. Az már biz­tos, hogy az egyenlete alá tört­vonalat kell húznia, s az egészet el kell osztania a többi vezérrel: Ficóval, Mečiarral, de akár Rus- kóval is (a politikus Ruskóval). Persze, ez nem lehet a mi viga­szunk. Mert igaz, hogy a Malí- ková-párt egymagában még nem oszt, nem szoroz, de a vá­lasztások után vetélytársaival akár egy nevezőre is hozható. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Uibán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), J. Mészáros Károly - sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 056/6382806, Kassa: 055/6002225, Rimaszombat: 047/5684214, Rozsnyó: 058/7329857, Komárom: tel., fax: 035/7704200, Nyitra: 037/6522543. Kiádja a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fűknek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály tel.: 59233201. fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: > 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 055/6709548, 6002210, fax: 055/6002229. Nyomja a PETIT PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Petit Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: PRNS a. s. vývoz dače, Záhradnická 151,820 05 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem órzünk meg és nem küldünk vissza. A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, AvcJita^e*uaz ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található, of circuitous E-mail: redakcia@ujszo.com NÁRODNÁ OBRODA Arról kell elgondolkozni, hogy az adott esetben valóban csak a felvázolt két lehetőség (kilépés, bennmaradás) létezik-e Lehet négy kerékkel több? (Internet) „Le akarom lőni!” - fenyegeti egy névtelen telefonáló egy vágbeszter- cei cég főnökét. A gyakori üzenete­ket átvevő titkárnő lelküeg össze­omlik, a vállalkozó félelmében test­őröket fogad, azok vigyáznak a csa­ládjára. A szakértők kinyomozzák, a telefonáló egy vágbesztercei nőgyó­gyász-főorvos. A járásbíróság bű­nösnek találja erőszakos bűncselek­mény elkövetésében, ám a bünteté­se nevetséges 20 ezer korona, még a főorvosi állását sem veszíti el - ol­vasható Ľudovít Čemák fia esete mellett a szlovák napilapban. „A ki­szabható büntetés felső határát rit­kán használják ki. Többnyire az alsó határ mellett dönt a bíró, ami sze­rintem nem egészen indokolt. Saj­nos üyen a bírói gyakorlati’ - nyilat­kozta a lapnak Dániel Lipšic, az igazságügyi minisztéirum hivatal- vezetője. Lipšiccel Michal Barilla pozsonyi járási ügyész is egyetért, aki - állítása szerint - mindig felleb­bez az enyhe büntetés ellen, amiért a bírók gyakran haragszanak rá. TALLÓZÓ Változtasd meg a játszmát! Nehéz lenne megjósolni, mi­lyen döntést hoz augusztus végén a Magyar Koalíció Pártja Országos Tanácsa (MKP OT) a kormánykoalíci­óban való további részvé­telről. A döntés felelőssé­géről és a várható következ­ményekről már sokan nyilat­koztak az elmúlt hetek so­rán. írásommal nem ezen elemzések számát kívánom szaporítani. Csupán néhány dolgot szeretnék új szem­pontok szerint elemezni. HUNČÍK PÉTER Remélem, azok, akik augusztus végén részt vesznek az OT ülésén, nem egyéni indíttatástól vezérelve fognak szavazni. Nota bene: az OT tagjai közül többen kormánypozí­ciókat töltenek be, illetve állami hivatalnokként tevékenykednek, és számukra a kilépés valószínű­leg állásvesztést is jelent. De azt se feledjük el, hogy ezen tisztviselők sok olyan nem egyéni indíttatású érvet is fel tudnak sorakoztatni, mely szintén a bennmaradás mel­lett szól, hiszen az elmúlt időszak­ban ők láttak bele leginkább a végrehajtó hatalom boszorkány- konyhájába, ők azok, akik ott vol­tak a pénzek elosztásánál, így ők tudják legpontosabban, hogy mi­lyen előnyök, illetve hátrányok származnak a bennmaradásból, il­letve a küépésből. * Az egyéni indíttatású döntés ve­szélye természetesen azoknál az OT-tagoknál is fennáll, akik az el­múlt évek során kizárólag párt­szinten tevékenykednek. Ok most azt mondják, éppen kívülállásuk miatt objektívebben, egyéni érin­tettség nélkül értékelik a dolgo­kat. Ámde lehet-e hinni az olyan ember objektivitásában, aki a kez­detektől fogva viszolygással fo­gadta az MKP belépését a kor­mányba, és a mostani helyzetet eleve saját véleményének igazolá­saként értelmezi? Ezzel a hosszúra sikeredett beve­zetővel csak azt próbáltam meg érzékeltetni, hogy még egy ilyen fontos döntés esetén sincs semmi­féle garancia arra, hogy egy párt vezetőtestülete elfogulatlanul döntsön. Ha elvonatkoztatunk a személyes indítékoktól, és kizáró­lag a tényeket tesszük górcső alá, akkor sincs könnyebb dolgunk. Az elmúlt harmincnégy hónap ese­ményeit értékelve ugyanis kide­rül, hogy az MKP kilépése, illetve kormányban maradása melletti érvek nagyjából egyensúlyban vannak. Tipikus fifty-fifty helyzet, ahogyan az angol mondaná. Pontosabban fogalmazva, az MKP tevékenységét nem lehet csak po­zitívan vagy kizárólag negatívan értékelni. Még furcsábban fogal­mazva, mind a küépéssel, mind a bennmaradással nyer és veszít az MKP. (És most nem elemeztük azt, hogy az MKP kilépésével vagy bennmaradásával mennyit nyer il­letve veszít a kormánykoalíció, va­lamint az egész ország.) Úgy tűnik, hogy az ilyen bonyo­lult helyzetekben a legkézen­fekvőbb megoldás a demokrati­kus, többségi elven alapuló szava­zás. Ámde ez tévedés. Ugyanis az ilyen esetekben egyetlen szava­zatkülönbség elég ahhoz, hogy a vesztes fél teljes érvrendszere és nyilvánvaló eredményei megsem­misüljenek és így a reális kilátá­sok is a semmibe hulljanak. Alkalmazható még a kompro­misszumkeresés technikája, mely­nek vannak bizonyos előnyei és nyilvánvaló hátrányai is. A leg­markánsabb veszteség az, hogy a kompromisszum esetében egyik fél elvárásai sem teljesülnek egé­szen, és afféle se hal se hús megol­dás születik. Marad tehát a harmadik ismert megoldás, a konszenzuskeresés. A konszenzus latin eredetű szó, és megegyezést, megállapodást, a közös cselekvésben részt vevő sze­mélyeknek társadalmi értékekre, magatartási formákra vonatkozó egyetértését jelenti. Kérdés, hogy olyan helyzetben, amikor a pro és kontra érvek üyen sűrűn sorakoz­nak egymással szemben, vajon si- kerülhet-e közös megegyezésre jutni a feleknek. Az egyik oldalon van egy rossz al­kotmány, egy még rosszabb köz- igazgatási reform és az a bizonyos arculatvesztés, a másik oldalon a közvetlen beleszólási lehetőség a javak elosztásába és a közügyek intézésébe, az MKP stabilizáló szerepe, a hazai és nemzetközi el­ismertség és a hivatali szereppel A kilépés és a maradás melletti érvek nagyjából egyensúlyban vannak. járó tapasztalatok megszerzése, vagyis egy jól működő párt szerke­zetének kialakítása. És ezek csak a legmarkánsabb pozitív és negatív előjelű példák az elmúlt három év eseményei közül. És ami még biztosan hátravan 2002 őszéig: a költségvetési vita és a jövő év szeptemberére összehí­vott prágai NATO-csúcs. Gondo­lom, a Szövetség vezetői nem vé­letlenül időzítették épp 2002 szep­temberére ezt a találkozót. A sike­res NATO-csatlakozás való­színűleg erősítené a jelenlegi kor­mánykoalíció esélyeit a választá­sokon és reálisan stabilizálná az ország, ergo a magyar kisebbség helyzetét, valamint kilátásait is a jövőre nézve. A NATO-paitnerek már régebben kifejtették, hogy számukra csakis olyan Szlovákia jöhet számításba, melynek kor­mányrúdjánál ott vannak a ma­gyar kisebbség képviselői is. Ha te­hát az MKP kilépése miatt meghiú­sul az ország felvétele az észak-at­lanti szövetségbe, akkor Szlovákia de facto nagyon nehéz helyzetbe kerül (és a magyar kisebbség hely­zete is romlik), nem beszélve ar­ról, hogy azonnal megindul a bűnbakkeresés folyamata, és az sem kétséges, hogy kinek a kezé­ben marad a Fekete Péter. Sajnos, az is benne van a „pakli­ban”, hogy hiába is marad benn az MKP a kormányban, mégsem lesz komolyabb hatása az ország politi­kai és társadalmi életének befolyá­solására, mert partnerei úgysem veszik komolyan követeléseit, hi­szen „ezek csak fenyegetőznek, de sohasem cselekszenek”. Róka fogta csuka, csuka fogta róka helyzet, annyi szent. Roger Fisher és William Ury, a tárgyalásos meg­egyezések két világhírű szakembe­re épp ezen helyzetek megoldásá­ra dolgozott ki néhány, ma már vi­lágszerte alkalmazott javaslatot. Véleményük szerint az ilyen hely­zetekben meg kell vizsgálni azt, hogy „hogyan lehet megnagyobbí­tani azt a bizonyos tortát”. Vagyis arról kell elgondolkozni, hogy az adott esetben valóban csak a felvá­zolt két lehetőség (küépés, benn­maradás) létezik-e. A torta megna- gyobbítása nem könnyű feladat, eredeti, kreatív gondolkodást fel­tételez. A két említett úr vélemé­nye szerint ilyen esetekben a leg­jobb megoldás az úgynevezett öt­letbörze. Vagyis egy informális be­szélgetés, melynek során a meghí­vottak minden kötöttség nélkül el­mondják ötleteiket, javaslataikat (akár a legfurcsább blődségeket is) a téma megoldásával kapcsolat­ban. Nem egy esetben a legszokat­lanabbnak tűnő elképzelésről de­rül ki, hogy épp ez a torta megna- gyobbításának a legjobb módja. Áz előzőhöz kapcsolható „ másik megoldási módszer elnevezése a „Változtasd meg a játszmát!”. A dolog lényege, hogy az egyik, ál­talában vesztesnek látszó fél, egy szokatlan ötlet, fordulat alkalma­zásával egészen új irányt ad a játszma menetének. Mivel part­nere nincs felkészülve erre az es­hetőségre, a kreatív ötletet alkal­mazó, játszma-változtató fél hir­telen előnyös helyzetbe kerül és a továbbiakban ő irányítja a folya­matot. A játszma megváltoztatá­sának legjobb ötletei szintén az ötletbörze során szoktak a felszín­re kerülni. Vegyünk tehát egy konkrét példát, melynek során ezeket a techniká­kat alkalmazzuk. Az MKP OT augusztusi ülésén nem a kilépésről (bennmaradásról) fog tárgyalni. Ehelyett kidolgoz egy nagyon pontos szerződésterveze­tet, mely egy politikai párt kor­mányba való belépésének feltéte­leit tartalmazza. (Ebbe a tervezet­be belefoglalja a múlfban szerzett tapasztalatainak összességét és a következő hat hónapra terjedő fel­adatok és követelések pontjait.) Ezután leül tárgyalni a Demokrata Párt ama három képviselőjével, akik egyszer már jelezték, hogy hajlandók lennének átülni az MKP padsoraiba, és egy meghatározott időre (6 hónapra) felkínálja nekik ezt a lehetőséget. Ezután eldöntik, hogy a Mečiar ál­tal kierőszakolt pártfúzió során összeeszkábált Magyar Koalíció Pártja elnevezés helyett milyen tetszetősebb elnevezéssel kíván in­dulni a jövő évi választásokon. Ha ezeket a feladatokat teljesítet­te, akkor az OT minden komo­lyabb vita nélkül bejelenti, hogy az MKP küép a kormánykoalícióból, és az új elnevezésű párt, melynek képviselői között már ott van a há­rom volt demokrata párti honatya is, belép a Dzurinda vezette kor­A legszokatlanabb el­képzelésről is kiderül­het, hogy működőképes. mánykoalícióba, feltéve, ha elfo­gadják szerződéstervezetüket. Ebből a megoldásból a következő előnyök származnak:- az MKP kilépett a kormányból, tehát nem vesztette el arculatát,- a magyar képviselők az átala­kult pártnak köszönhetően mégis megtartják pozícióikat, befolyá­sukat a kormányban és az állam- apparátusban,- a magyar jellegű követeléseket immár párton belüli szlovákok is támogatják,- ezzel a lakmuszpapír jellegű pró­bával ki lehet deríteni, miként rea­gál a magyar és a szlovák nemzeti­ségű állampolgár egy ilyen, immár nem etnikai alapon szerveződő pártra. Mivel a szerződés először csak hat hónapra köttetne meg, 2002 márciusának elején végleges döntést lehet hozni arról, hogy ér­demes-e ilyen összetételben indul­ni a választásokon, vagy vissza kell térni az eredeti szerkezethez,- a 2002. évi költségvetési vitában más pozícióból tárgyalhat a párt,- a párt vezetői ezzel a lépésükkel egyértelműen jelzik a szlovák közvéleménynek és a külföldnek, hogy a magyarok igenis támogat­ják Szlovákia NATO-hoz való csatlakozását,- tanulva az elmúlt időszak ta­pasztalataiból az új párt egyér­telmű és világos kommunikációs stratégiát dolgoz ki, és az új szerződés legkisebb megsértése esetén azonnal megteszi a szüksé­ges (és előre bejelentett) lépést, vagyis vita nélkül elhagyja a kor­mánykoalíciót. A szerző a Márai Sándor Alapít­vány elnöke

Next

/
Oldalképek
Tartalom