Új Szó, 2001. július (54. évfolyam, 151-175. szám)
2001-07-05 / 154. szám, péntek
Kultúra ÚJ SZÓ 2001. JÚLIUS 6. Huszonhatodszor a Duna Menti Tavaszon gyermekszínjátszók és pedagógusok között Szembesültünk a jövőnkkel MOZI POZSONY HVIEZDA: Szívörvény (amerikai) 18 Ó, azok a csajok (amerikai) 16, 20.30 HVIEZDA KERTMOZI: Beépített szépség (amerikai) 21.15 MLADOSŤ: Szeret, nem szeret (szlovák) 15.30,17.30,20 OBZOR: Sakáltanya (amerikai) 18,20.30 CHARLIE CENTRUM: Lázadók és szeretők (cseh) 18.30, 20.30 Szeret, nem szeret (szlovák) 18.30 Amerikai nyom (francia) 20.30 Magányosok (cseh) 20.45 Kairó bíbor rózsája (amerikai) 20 Egy régi világ képei (szlovák) 19 KASSA DRUŽBA: Szívörvény (amerikai) 17.45, 20 TATRA: Beépített szépség (amerikai) 17.45, 20 CAPITOL: Mi kell a nőnek (amerikai) 18 Mátrix (amerikai) 20.15 ÚSMEV: Someone like you (amerikai) 18, 20 IMPULZ: Amerikai pite (amerikai) 19.15 DEL-SZLOVAKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Sebhelyek (amerikai) 19 LÉVA - JUNIOR: 2001: A Space Travesty (amerikai) 18 AMFITEÁTRUM: 2001: A Space Travesty (amerikai) 21.30 PAT - AMFITEÁTRUM: A bájke- veró (amerikai) NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Jég és föld között (amerikai) 19 GYŐR PLAZA: Bíbor folyók (francia) 13.30, 15.45, 18, 20.15, 22.30 Érzéki csalódás (amerikai) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30, 22.30 Hannibal (amerikai) 15, 17.30, 20, 22.30 Lara Croft: Tomb Raider (amerikai) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15, 22.15 Mi kell a nőnek? (amerikai) 15.30, 17.45, 20, 22.15 A múmia visszatér (amerikai) 14, 17.30, 20, 22.30 Nincs több suli (amerikai) 13.45, 15.45, 17.15 Reszkess Amerika! (francia) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15, 22.15 Sebhelyek (amerikai) 17.45, 20, 22.15 Shrek (a- merikai) 13.15, 15.30, 17.45, 20, 22.15 Vad kanok (amerikai) 13.15,15.30, 17.45, 20, 22.15 A kisudvarnoki Kabóca Bartók Béla zenéjére játszott bábjátékot A fából faragott királyfiról (Gyökeres György felvétele) Ipolymenti táncok, dalok, kézművesség Gombaszögön Népművészeti tábor ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Július 11-től 14-ig tart a Szlovákiai Magyar Folklórszövetség, az Euro- zug polgári társulás és a Gombaszög fejlesztéséért alapítvány nép- művészeti tábora Gombaszögön. A rendezők ez alkalommal az Ipolymente népművészetével ismertetik meg a folklór iránt érdeklődőket. A négynapos rendezvényen Hégli Dusán ipolymenti táncokat tanít, az ipolypásztói Kozák Tibor és zenekara, a budapesti Hegedős együttes, valamint a tereskei Pál István ipolymenti hangszeres népzenét oktat. Kézműves mesteMÜSORAJÁNLÓ Holnap nyolc órakor kezdődik a Hétről hétre zenés, publicisztikai magazin, melyben felidézzük a hét legfontosabb belpolitikai eseményeit, és összefoglaljuk a parlament tavaszi ülésszakának utolsó heti munkáját. Szakértők elemzik, szükségünk van-e az orosz állam- adósság egy részének felhasználásával létesítendő ciklotronközpontra, amely Pozsonyban épül fel, és máris kiváltotta a környezetvédők heves ellenállását. Egyhetes továbbképzésen vesznek részt a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának tagjai - ennek céljáról hangzik el beszélgetés. Sporttal is foglalkozunk, nevezetesen a nyárhoz leginkább kapcsolódó vízisportokkal. Riport hangzik el a kétszeres olimpiai bajnok Kolonics Györggyel és a világbajnok Fehérvári Vincével. All óra után jelentkező Orvosi tanácsokban a lisztérzékenységről hangzik el előadás. Vándorbot c. honismereti sorozatunkban a pozsonyi Academia Istropolitanáról hallanak. 11 óra 30 perckor a Hazai tükörben a közép-szlovákiai Runyára látogatunk el. A déli hírek után ötvenperces nótaösszeállítást közvetítünk. A 13 órakor kezdődő Tékában megszólal Erdélyi Zsuzsanna Kossuth-díjas néprajzkutató. 14.05-től Slágerhullám - nemcsak fiataloknak. Lévén a hónap első szombatja, ismét jelentkezik a Lazítani c. kabaréműsor. A16 órai hírek után a Köszöntő szól, majd műsoridőnk utolsó húsz percében összefoglaljuk a nap eseményeit. Vasárnap a nyolcórai hírek után rek hagyományos ipolymenti kézművesfoglalkozásokat tartanak, az ügyes kezűek elsajátíthatják a szövés és a kosárfonás fortélyait. Esténként a táncházban mindenki gyakorolhatja a nap közebn tanult lépéseket. Hagyományos ételek és borok kóstolója is váija a táborlakókat. A gyerekekkel Pribék Emőke tanítja a néptánc alapjait, a legkisebbeknek lesz tábori óvoda. A sátortábor részvételi díja egy napra 150 korona, a napi háromszori étkezés 180 korona. Bővebb felvilágosítással Richtarcsík Mihály (0903/389501) és Farkas József (0903/209615) szolgál, (ú) sportösszefoglalót hallanak. Fél kilenctől irodalmi összeállítást sugárzunk a gyermekeknek, témája Molnár Ferenc ifjúsági regénye, a Pál utcai fiúk. Kilenc órakor baptista félórával jelentkezik a Világosság. Barkóczi Sándor lelkipásztor elmélkedése után bemutatjuk a Baráti Missziós Társaságot és szólunk a komáromi gyülekezet épülő imaházáról. Fél tíztől a Zenei galériában Arnold Schönbergről emlékezünk meg halálának 50. évfordulóján. A tízórai hírek után Randevú. A műsor első részében a kisiskolásokat kérdezzük a telefonálásról, a katonaságról és az ufókról. A délutáni részben a középpontban a zene: vendégeink a GANG STARS, a Quimby és az !Ooops... 15 órától a Kultúra világában Móricz Zsigmond Kismadár c. művének komáromi bemutatója után nyilatkozik a rendező és a díszlettervező, valamint szólunk a Galántán megnyílt Magyar Millennium nemzetközi plakátkiállításról. A Hazai tájakon néprajzi ösz- szeállítás fél négytől a gabona- cséplés szokását mutatja be Illésházán. A Köszöntő és a Napzárta után 18 órakor veszünk búcsút a hallgatóktól. (B. E.) Nagy szerencséje a Duna Menti Tavasz mostani évfolyamai résztvevőinek, szervezőinek és szakmai tanácsadóinak, hogy megfordulnak még közöttük olyanok, akik részesei voltak a kezdeteknek. Igaz, egyre kevesebben pedagógusként, rendezőként jönnek el Dunaszer- dahelyre. DUSZA ISTVÁN Akik viszont eljönnek, szigorú szemmel figyelnek, s ha úgy érzik, lesz foganatja szavuknak, hangot is adnak véleményüknek. Az mindenképpen öröm lehet a szervezőknek, ha ezek közül a tapasztalt pedagógusok közül némelyek pályájuk befejezése előtt olyan kisiskolákat állítanak talpra, mint a magyarbéli. Onnan Csuka Mária hozta el az iskola minden tanulóját játszani Dunaszerdahelyre. Az ő sikerük maga a részvétel volt, de a közösségijáték díja rendezőjük pedagógusi munkáját dicséri. Mint ahogyan annak minőségét bizonyítja minden olyan együttes rendezőjéé, akik a váratlan nehézségeket tapintattal és szeretettel hidalták át. Kiszámíthatatlan betegség, az ismeretlen helyszín okozta meglepetés és az immár kikerülhetetlen lámpaláz szinte mindenkit érintett. Ez utóbbiról külön is szólni kell, mivel közvetve a Duna Menti Tavasz szervezését, módszertani és szakmai jövőjét érinti. Nem véledenül, hiszen közhelyesen hangzik ugyan, de az előzetes beszélgetések során, majd a korábbi részvételekre emlékezve mindig arról az örömről szól mindenki, ami a Dunaszerdahelyen át- élteteket követi. A csoportok szeretnek ebbe a városba jönni, s ez nagy mértékben a városi önkormányzatnak, a szervezőknek és a rendezvény önzeden támogatóinak köszönhető. Többéves tapasztalatok szerint ezt az örömet csorbítja a megfelelés szándékával olykor a végletekig felfokozott izgalom. Nem hiszem, hogy létezik olyan pedagógus-rendező, aki képes megnyugtatni csapatát, amikor a gyermekzsűri díjáért, a zsűri által kiosztható, immár nem is alacsony pénzösszegekért folyik a verseny. Nem is szólva az iskola és a képviCSEHV ZOLTÁN Gál Évát Kocur László a Vasárnap január 3-i számában közzétett, Darkó István élete és munkássága című könyvéről írt recenziójában „a forrásokban tájékozott, azokat jól felhasználni tudó kutatóként” tartja számon. Ez egetverő túlzás. Gál Éva a rapszodikusan kiválasztott szakirodalomról ádátszóan felületes véleményt alkot, s amit kritizál bennük, a puszta ismertetést és az értelmezés hiányát, azt a saját .Jég- jobb” teljesítménye is messze alulmúlja. Gál Éva, bár módszerében (nevezzük jóindulatúan módszernek) a kissé (?) poros pozitivizmust követi (lásd a címet!) minden „modernizációs” allűr ellenére füzetnyi könyvében annyi információ sincs, mint egy becsületes lexikonszócikkben. „Értelmezést” ígér, ám a mér- hetedenül szellemtelen tartalmi ismertetéseken, a sterilen sorjázó idézetek gyűjteményén vagy bántóan unalmas reprodukciókon kívül semmit sem nyújt. Mindez ijesztően radikálisan hangozhat. De vegyünk néhány konkrétumot, mikrofilológiai mélyfúrások nélkül. „Eleinte verseket is írt, időnként a drámával foglalkozott, de tartós műfaja a novella és a regény volt. íróink közül egyedül ő kapta meg 1937-ben a csehszlovák Állami Díjat, formálisan az Égő csipkebokor c. regényéért, valójában addigi életművéért”- írja Tóth László (Darkó István címszó A cseh/szlovákiai magyar irodalom seit régió hírnevéről, amely ma már senkinek sem közömbös. Aki látta a díjkiosztás után a Köteles Judit vezette ipolysági Csülag-szó- ró idén nagydíjas csapatát, látta azt is, mennyire képesek könnyekig meghatódni ezek a kiskamaszok. Teljesítménycentrikus világunkban érthető ez a feszültség, de aligha fogadható el egy olyan gyermekfesztiválon, ahol a felszabadult játékon keresztül a gyermek lelkének görcsöktől mentes pallérozása lenne a cél. Végeredményben ez is történik, csakhogy a versenynek egyre nagyobb a tétje, így még a legmagabiztosabbak lelke is megremeg egy-egy pillanatra. Hiába találták ki a szervezők a megnövekedett létszám miatt a területi fesztiválokat, jövőre a válogatásban is feladatot kell kapniuk az ott tevékenykedő zsűritagoknak. Ennek megfelelően a válogató bizottság csupán kiegészítené a mezőnyt. A nyitottság nőne, más kérdés, mennyire felel az meg a szakmai elvárásoknak, amelyet idén már tanfolyamokon is érzékelhettek a pedagógusok. Ennek a szakmai elvárásnak lett volna bizonyítéka a zsűri értékelési módszerélexikonában, Madách-Posonium 1997, 60-61.). Ezen élősködik Gál Éva: „Kezdetben lírával és drámával próbálkozott, de igazi műfaját a novellákban és a regényben találta meg.” (9.) Néhány sorral feljebb: „ Darkó az egyetlen kisebbségi író, aki megkapta a csehszlovák Állami Díjat az Égő csipkebokor című regényéért, illetve addigi életművéért.”^.) Mi ez, ha nem vérszegény plagizálás? Még egy példa, ugyancsak Tóth László Darkó-ta- nulmányából: „A budapesti országos Széchényi Könyvtár KézirattáBár a cím Darkó életét ígéri, de például halála évét sem találjuk benne, rában található hagyatékában ha- dinaplója, elbeszélések és tanulmányok sora, továbbá néhány kéziratos regénye (Titkos balzsam, Fenyőfa gerendája, Földrehajló ág) váija jobb sorsát (...)” (Tóth László: Élet az elnémultságban (Darkó István), in: Elfeledett évek, Kal- ligram, 1993, 63.) Gál Éva: „Hagyatékában hadinaplóját, elbeszéléseket, novellákat és regényeket (Titkos balzsam, Fenyőfa gerendája, Földrehajló ág) találtak, melyek máig nem jelentek meg. Hagyatéka Budapesten, az Országos Széchényi Ferenc Könyvtár kézirattárában található, egyelőre feldolgozatlanul.” (54-55.). Aligha kell folytatnom. Gál Éva Tóth mondatanek a megváltoztatása. Ez igencsak megosztotta a pedagógusokat, hiszen elsősorban nekik kellett volna egymás munkájáról véleményt mondani. Úgy tetszik, erre még nem érett meg a csapat, talán a folytatódó tanfolyamok hatására változik az iskoláinkban uralkodó légkört tükröző szemlélet. A zsűritől még ma is a szakmai kinyilatkoztatásokat várják, pedig számtalan esetben a csoportok vezetőitől is van mit tanulni. Jobb szakemberek ezt tudják, és meg is teszik. Az idei színjátszók egymást múlták felül. Idén az is megesett, hogy a nívódíjasok közt akadt olyan együttes, amely elégedetlen volt a döntéssel. Pedig ebben a mezőnyben ilyen sikert elérni nem mindenkinek adatott meg. Évek óta figyelemmel kísérve a változásokat, elmondható, mennyire a gyermekközpontúság lett az uralkodó a produkciócentrikus utasítgatások helyett. Olykor azonban a képességfejlesztő drámapedagógiai foglalkozások időigényes kreativitás- bontogatását pótolhatja néhány színpadi utasítás, amely megoldja az éppen felmerült kérdést. Olykor még annak az árán is, hogy nem ilinak átkozmetikázására irányuló átlátszó igyekezete nyilvánvaló. Ebből is látható: Gál ügyetlenül összefércelt művének egyetlen tudományos eredménye sincs, s ezt a jól iskolázott Kocur Lászlónak is azonnal látnia kellett volna. Bár a cím Darkó életét ígéri, de halála évét sem találjuk benne, egyebekről nem is beszélve... Ráadásul bár Darkót, a prózaírót akarja szerzőnk feldolgozni, az 1928-ban Berlinben kiadott A felhők hőse Pákozdon c. ifjúsági regény kimarad. Nem hiányolom, tévedés ne essék, de ha már ezeregy jelentéktelenségre kitér a szerző, miért épp ezt hallgatja el? Miért van az, hogy bizonyos életrajzi utalások csak akkor érthetők, ha megkeressük a forrást, ahonnan szerzőnk a gondolatot kiszakította? Az alcímben jelzett „munkásság” is nagyképű, hiszen csak a novellára és a regényre szorítkozik, a publicisztikai vizsgálódást azzal utasítja el, hogy a „korszak sajtótörténete még any- nyi kapaszkodóval sem rendelkezik, mint az irodalmi élet története”. Egy vérbeli kutató éppen itt kezdhetne valamit, ahol megpezsdülhetne valami, ahol nem csak visszhang lehet a vélemény. Bár legalább az elhatárolódás komoly, irodalomtörténeti okát sejtenénk! Az olyan fordulatok, gondolatfutamok, mint pl. „A modem regény legjelentősebb képviselői: James Joyce, Virginia Woolf, Marcel Proust, Thomas Mann, William Faulkner. Darkó regényei nem illeleszkedik a dramaturgiai ívbe, megtöri a kimunkált játékot. A lé- nyeg a gyorsan megtalált válasz. Ennek következtében még a válogatás előtti mezőnyben voltak olyan együttesek, amelyekben a pedagógusi munka abban merült ki, hogy betanították a dalokat, a koreográfiát és a szöveget. Mind ez ideig soha nem látott színvonalas játékokat nézhetett a Duna Menti Tavasz sohasem hiányzó közönsége. Változatokat a lélek mindenható tisztaságára és az alkotó képzelet végtelen gazdagságára. Aligha minősíthető másként a színjátszó csoportok idei versenye, mint a színek, a csodák és a közös játék bemutatója. Ezért is lenne jó, ha a szervezők megtalálnák a versenyeztetés helyett azt a fesztivál-, találkozó- vagy seregszemleformát, amelyet kitöltve immár csak a felszabadult játék uralná a Duna Menti Tavaszt. Egyelőre azonban senki sem tudja, milyen hatása lenne mindennek a némi támogatáshoz a versenyben való szereplés eredményeivel jutó színjátszó csoportok munkájára. Annyi azonban bizonyos, hogy az idei izgalmakat kevesen óhajtják vissza. nek bele ebbe a fejlődési áramlatba” valósággal kacagásra ingerük az embert, hiszen valljuk be, Darkó teljesítménye e nagyságokhoz mérve a horatiusi egeret vajúdó hegyeket idézi. Gál Éva jegyzeteire, stílusára (vélhetőleg nehezen ment át a nyelvi szerkesztő kezén is) kár vesztegetni a szót. Bahtyin és Cohn idézése is funk- ciótlan és komikus. Mindezek után aligha oszthatom Kocur vállvere- getős buzdítását, miszerint: „Gál Évától a jövőben azt hiszem, okkal várhatunk gyakoribb jelentkezést, s elmélyültebb kutatómunkája eredményeként újabb kismonográfiákat.” Amiről még szólni szeretnék, az Kocur néhány bennfenteskedő „szellemessége”. Mi köze van az irodalomtudósok átlagéletkorának az irodalmi kutatáshoz? A hetvenhez közeli Umberto Eco irodalomtudósi munkái számomra ezerszer elevenebbek ezeregy fiatal munkáinál. Értem én, az utánpótlásról van szó. Az utánpótlás azonban korántsem folyamatos kilincsadoga- tós nemzedékesdi, sokkal inkább arról van szó, hogy a gondolat mozgását garantáljuk, a folyamatos eszmecserét, melyben az átlagéletkor csak szellemiekben mérhető. A szellem áramlása, ami izgat. S hogy gondolkodásunk tere ne csak a masnival átkötött (cseh) szlovákiai magyar irodalomtörténet hagyományos díszdoboza legyen. (Gál Éva: Darkó István élete és munkássága, AB-ART, 2000) A Pátria rádió kétnapi kínálatából válogathatnak Hétvégi programok Gál Éva könyve a szellemtelen tartalmi ismertetéseken, sterilen sorjázó idézetek gyűjteményén kívül semmit sem nyújt Folyamatos kilincsadogatós nemzedékesdi?
