Új Szó, 2001. július (54. évfolyam, 151-175. szám)

2001-07-05 / 154. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. JÚLIUS 6. KOMMENTÁR Beteges Szlovákia SZILVÁSSY JÓZSEF Szlovákia parlamenti képviselőinek többsége tízegynéhány évvel a rendszerváltás után sem gyógyult ki három súlyos kórból. Az egyik nyavalyájuk tüneteként úgy riadoznak az államhatalom lebontásától és a sokféle korrupcióra alkalmat adó központi hivatalok mindenha­tóságának megszűntetésétől, mint az ördög a szenteltvíztől. Nagyon sokan pedig továbbra is abban a beteges rögeszmében szenvednek, hogy a magyaroknak semmilyen hatalmat sem szabad adni, mert ók máson sem törik a fejüket, mint a határrevízión. És Dunát lehetne re- keszteni azokkal a honatyákkal, akik körömszakadtáig ragaszkodnak pozíciójukhoz, megőrzése érdekében bármilyen megalkuvásra képe­sek. Ilyen riasztó kórkép tárult elénk a szerdai parlamenti szavazás­kor, amikor Migaš és Hamžík pártjának látszatdemokratái Mefiarék és Slotáék keblére borultak, hogy a nemzeti bolsevizmus eszméitől it­tasan dáridózzanak. Fakó arcukra mosolyt erőltetve besompolyogtak közéjük Dzurinda legényei is, nehogy már kevesebb konc jusson ne­kik az elkövetkező hónapokban. A kormányfő pedig a nagy manipulá­torokhoz lesüllyedve győzelemként trombitálta ki politikai és morális vereségét. Bugár Béla értékelése szerint európai közigazgatási jogi norma helyett kentaurtörvény született, amelynek a tetején nyugati máz csillog, alatta azonban bizánci módszerekre lehetőséget kínáló rendelkezések és a megyei önkormányzatok mozgásterét gúzsba kötő fékek tömkelegé. Az elöljáró és az országos hivatalok vétójogával. A kormány kiváltságával, amely révén egyetlen tollvonással érvénytele­nítheti a megyei önkormányzatok döntéseit. Örömtüzek körül ujjong­hatnak a szlovák nacionalisták is, mert csak kigolyózták, hogy a ma­gyaroknak a lehető legkisebb beleszólási joguk legyen a regionális közügyek intézésébe. Az MKP vezetése súlyos döntés előtt áll. A szlo­vákiai demokrácia számára fekete szerda után. Szerdától megsokaso­dott azoknak a száma, akik szerint a párt csak akkor őrizheti meg po­litikai és morális tartását, ezzel együtt pedig támogatottságát, ha megteszi azt, amit hónapok óta lebegtet. És küép ebből a lezüllött ko­alícióból. Leginkább így bizonyosodhatunk meg arról, hogy a magyar pártvezetők, a képviselők, de az állami hivatalnokok sem szenvednek az említett súlyos szlovákiai kórokban. Paragrafus a bérről TÓTH MIHÁLY A bérből élők és munkaadóik lesznek a megmondhatói, milyen válto­zások várhatók 2002. április 1-től, az új Munka Törvénykönyv (MT) hatályba lépésének napjától. Seregnyi más törvényes rendelkezése között (többek között a szexuális orientáció szokadansága miatti hát­rányos munkahelyi megkülönböztetés tilalma, a szakszervezetek nél­kül működő munkahelyeken a foglalkoztatottak tanácsa létrehozásá­nak kötelezettsége, diákok foglalkoztatásának szabályozása) különös figyelmet érdemel a munka árának törvénnyel való definiálása. A munkavállaló és a munkáltató más-más szemszögből olvassa ezt a pa­ragrafust. Azt a körülményt, hogy az MT szerint a munka árába nem­csak a fizetési borítékba helyezett összeget kell beleszámítani, hanem a munkaadót terhelő egészség-, nyugdíj- és munkanélküliség-biztosí­tási járulékot is, a munkaerejét áruba bocsátó személy aligha kvitteli túlságosan nagy elismeréssel. A fizetéstől fizetésig kalkuláló család nem engedheti meg magának, hogy életszínvonalába a „szakszerve­zeti zongorád’ is beleszámítsa. Ugyanakkor tény, hogy aránytalanul drága manapság a munkaerő. De azért a munkavállaló szempontjá­ból is van jelentősége a munka ára törvénnyel definiálásának. Persze, csak abban az esetben, ha az állam normálisan működik, tehát meg­tartja a törvényt, és a fizetésre kötelezettekkel befizetteti a járuléko­kat. Ilyen esetben az alkalmazottat nem érheti kellemetlen meglepe­tés, hogy csak évek múlva tudja meg, „gazdája” úgy spórolt a kiadása­in, hogy nem utalta át a foglalkoztatottak után kötelezően befize­tendő összegeket. A sajtó időnként nyilvánosságra hozza, hogy a vál­lalkozók átutalási mulasztásai miatt hány müliárd hiányzik a társada­lombiztosító kasszájából, vagy a nyugdíjalapból. A jog tehetetlen. Az ilyen vétség bocsánatos bűnnek számít. Gazdaságpolitikusaink meg tudták ideologizálni az állam elnéző magatartását: ha bejelentenék a csődöt, még több lenne a munkanélküli. Attól kezdve azonban, hogy törvényben lesz olvasható a munka árának definíciója, talán a speku­lációra hajlamos vállalkozó is meggondolja, érdemes-e elmulasztani a bérfizetést. Ennek elszabotálása rendszerint nagyot „durran”. A gya­korlatban válik el, a munkavállalót védi-e ez a jóhiszeműen megfogal­mazott paragrafus, vagy kijátszásához is ácsolják már a kiskapukat. * Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Uibán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva-régió (58238310), J. Mészáros Károly-sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 056/6382806, Kassa: 055/6002225, Rimaszombat: 047/5684214, Rozsnyó: 058/7329857, Komárom: tel., fax: 035/7704200, Nyitra: 037/6522543. Kiadja a Petit Press Rt, Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax* 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzerda@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 055/6709548, 6002210, fax: 055/6002229. Nyomja a PETIT PRESS, Bratislava. Téveszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Petit Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz tlače, Košická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, Audit ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon talámató. ot cir<unt«is E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ DIE WELT Szerdán a reformkommunista SDĽ először fordult szembe nyíl­tan koalíciós partnereivel a Dzu- rinda-kormány fennállása óta - írja a tekintélyes német lap a bal­oldal magatartásáról a szlovák közigazgatási reform elfogadása során. A tekintélyes berlini újság beszámolója szerint a posztkom­munista párt a Vladimír Mečiar volt miniszterelnök által vezetett HZDS-szel „a jó öreg szocialista eszméket” követi, és az SDĽ túsz­ként kezeli saját koalíciós partne­reit. Az osztrák lapok szintén ilyen szellemben számolnak be a közigazgatási és területi reform elfogadásáról. A liberális Der Standard a szlovák kormány ve­reségének nevezi, hogy 12 megye helyett csak 8 alakul, a Die Presse szerint pedig Miluláš Dzurinda kormánya eddigi legmélyebb vál­ságát éli át, és a szlovák sajtót idézve a „ négyeskoalíció végnap­jairól” ír. Nyilvánosságra hozták a csehországi népszámlálás első összesített adatait, a magyar kisebbség aránya még nem ismert Hová tűntek a cseh romák? Csehországban nyilvánosság­ra hozták a márciusi nép­számlálás előzetes adatait. Kiderült egyebek között, hogy fogy és öregszik Csehország lakossága, s ezen a ma már sajnos összeurópainak mond­ható tendencián az sem vál­toztatott, hogy ezúttal az or­szágban élő külföldi állam­polgárokat is beszámították. KOKES JÁNOS A legmeghökkentőbb, hogy a leg­utóbbi (1991) népszámlálás óta, erőteljesen csökkent a hívők száma, s egyre kevesebben vállalják a nem­zeti kisebbségekhez való tartozást is. Csehországnak 2001. március 1- jén 10 292 933 lakosa volt. Bár ez az adat, eltérően az előző népszámlá­lástól, már az ország területén tartó­san élő külföldieket is magába fog­lalja, mégis azt mutatja, hogy a la­kosság száma az elmúlt tíz év alatt 9982 személlyel csökkent. Ugyan­akkor a lakosság egyre öregszik. Míg tíz évvel ezelőtt a 14 éven aluli gyerekek tették ki a lakosság 21 szá­zalékát, addig idén már csak 16,5 százalékát. A demográfiai változá­sok a gazdaságilag aktív lakosság számában is tükröződnek. Ez az 1991-es 5,3 millióról mostanra 4,6 millióra csökkent. A gazdaságüag aktív lakosság 45 százalékát nők te­szik ki, ami három százalékkal keve­sebb, mint 1991-ben. Nagyon meglepő adatok láttak nap­világot a lakosság nemzetiségi összetételét illetően. A népszámlá­láskor a lakosság 90,1 százaléka cseh nemzetiségűnek vallotta ma­gát, ami kilenc százalékkal több mint 1991-ben. Ugyanakkor a ma­gukat morvának vallók aránya 13,2 százalékról 3,6 százalékra csökkent, ami azt jelenti, hogy a kilencvenes évek elején komoly problémának te­kintett morvakérdés gyakorlatilag, legalábbis pillanatnyüag, elveszítet­te jelentőségét. Szüéziai nemzeti­ségűnek a korábbi 44 446 helyett most csak 11 248 ember vallotta magát. A szlovákok aránya 3,1 szá­zalékról 1,8 százalékra esett vissza. Míg 1991-ben 315 ezren mondták magukat szlováknak, addig idén csak 184 ezren - erre nehéz magya­rázatot találni. Csökkent a lengye­lek és a németek száma, aránya is. Németnek 38 321, lengyelnek 50 971-en vallották magukat. Ez mind­két esetben lényegében tízezerrel kevesebb mint 1991-ben. A legnagyobb meglepetést azonban a romák száma jelentette, hiszen mindössze 11 716 személy vállalta ezt a nemzetiséget. Ez egyharmada az 1991-es adatoknak. Ugyanakkor az állami szervek, valamint a roma szervezetek becslései szerint is mintegy 150 ezerre tehető a csehor­szági romák száma. A nagy kérdés tehát, hogy hová tűntek a romák és a szlovákok? A magyarok számáról egyelőre nincsenek előzetes adatok. Az 1991-es népszámláláskor 20 143 személy vállalta magyar nemzetisé­gét. Most csupán hét nemzetiségről közöltek előzetes adatokat, míg a többiek száma, beleértve a magya­rokat is, együttesen 353 019, ami az összlakosság 3,4 százaléka. Szüksé­ges megjegyezni, hogy ez a „mások” igen magas és nehezen értelmez­hető szám. Aligha hihető ugyanis, hogy a magyarok, görögök, bolgá­rok stb. ilyen sokan volnának. Nyü­vánvaló tehát, hogy ezek az adatok még módosulni fognak. Egyébként a nemzetiséget és a vallást nem volt kötelező bejelölni a kérdőíven. A felekezeti hovatartozás bevallása szintén meglepő eredményeket ho­zott. Ismerve a csehországi helyze­tet azonban valószínű, hogy a hely­zet így fest. A lakosság 58,3 százalé­ka azt írta be a megfelelő rovatba, hogy egyetlen vallási felekezethez sem tartozik. Vallásosnak a lakosság 31,7 százaléka tartja magát. Tíz év­vel ezelőtt még 43,9 százalék volt a hívók aránya, míg egyetlen vallás­hoz sem tartozónak az emberek 39,9 százaléka vallotta magát. Az egyházak képviselői nem voltak haj­landók kommentálni az adatokat, azt állítván, hogy inkább kivárják a végleges kimutatásokat. A hivata­los, végleges statisztikák a jövő év közepére várhatók. Ezüst karóra a legjobb tippelőnek A cseh statisztikai hivatal igazgatónője tippversenyt hirdetett a népszámlálás idején, amelyben az ország lakosságának pontos számát kellett megsaccolni. A versenybe 2500-an kapcsolódtak be, az ezüst karórát egy prágai hölgy kapja, aki a legjobban megköze­lítette a végső adatot, bár a 10.292.933-nál 105 ezer 285 fővel ke­vesebbre számított. Duka Zólyomi Árpád a státustörvény elleni román támadásokról: nem eszik olyan forrón a kását, mint ahogy főzik Tudorék csúsztatásai az Európa Tanácsban JUHÁSZ LÁSZLÓ Nemcsak Magyarországon és szom­szédainál, hanem a múlt héten már Strasbourgban, az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének (ET PK) helyszínén is a magyar státustör- vényról beszéltek. Comeliu Vadim Tudor, a magyarel- lenességéről elhíresült román kép­viselő és három társa, felháborodva a magyar Országgyűlésben elfoga­dott státustörvényen, határozati ja­vaslattal állt elő, amelyet az ET közgyűlése elé kívántak terjeszteni. A határon túli magyarok jogállásá­ról szóló törvény - szerintük - diszk­riminálja Románia, Szlovákia, Hor­vátország, Jugoszlávia, Szlovénia és Ukrajna többségi lakosságát. „Ha hatályba lép, a magyar parlament által elfogadót törvény a szomszé­dos ET-tagországok együttműködé­sének romlását eredményezheti” - vélik Tudorék. A meglehetősen pongyola angol­sággal megfogalmazott dokumen­tumban súlyos tárgyi hibák is van­nak - mutatott rá Duka Zólyomi Ár­pád. A Magyar Koalíció Pártja alel- nöke szerint több helyen csúsztatá­sokat tartalmaz a román beadvány, hiszen a határozati javaslatban leír­takkal ellentétben a magyarországi státustörvény nem etnikai alapon és alanyi jogon biztosítja a kedvezmé­nyeket, hanem ki-ki szabadon el­döntheti, kíván-e élni a törvény kí­nálta lehetőségekkel. A román hatá­rozattervezet első pontjában azt ál­lítják, Ausztria elutasította, hogy te­rületén a státustörvény alkalmazha­tó legyen. Duka Zólyomi Árpád fel­hívta a figyelmet, hogy nem Auszt­ria, hanem a magyar kormány dön­tött úgy, hogy a határon túli magya­rok jogállásáról szóló törvény ren­delkezései ne vonatkozzanak nyu­gati szomszédukra. Az Európai Bi­zottság tolmácsolta az Európai Unió álláspontját, hogy az uniós állam­polgárok között nem tehetnek kü­Az ET egyik legfonto­sabb feladata a kisebbségek védelme. lönbséget, így az osztrák állampol­gároknak nem lehet több joguk, mint az unió más tagállamai lakosa­inak. Magyar részről a másik érv az volt, hogy az aktív ausztriai magya­rok nagy többsége ‘56-os emigráns, a törvény pedig nem a bevándorlók­ra, hanem az őshonos magyarokra vonatkozik. A burgenlandi magya­rok alacsony száma (körülbelül 6000-en vannak) pedig nem indo­kolja, hogy Ausztriában is alkalmaz­zák a törvényt. A román beadvány az „identity card” (vagyis személyazonossági igazolvány) kifejezést használja a ,jnagyar igazolvány” megjelölés he­lyett. Hasonló fogalomzavarral a legfelsőbb ET-szinteken is találkoz­tunk: Lord Russell-Johnston, az ET PK elnöke is „Hungarian visa” vagy­is „magyar vízumot’ emlegetett a közgyűlés előtti sajtótájékoztatón. A románok határozati javaslata alá a szükséges 10 helyett végül 34 alá­írás kerül, köztük a szlovákiai kül­döttség hét tagjáé (Peter Kresák, Irena Belohorská, Juraj Švec, Mária Angelovičová, Oľga Keltošová, Voj­tech Tkáč és Peter Ošváth). A szlo­vák aláírók telefonon kikérték Edu­ard Kukán külügyminiszter vélemé­nyét is, aki azt tanácsolta, írják alá a román kezdeményezést. Michael Hancock (Nagy-Britannia) később visszavonta aláírását. Duka Zólyomi Árpád rámutatott, hogy a román beadvány megfogal­mazói a nemzeti kisebbségek védel­méről szóló keretszerződés 21. cik­kére hivatkoznak, amely kimondja: „a Keretegyezmény egyetlen rendel­kezését sem lehet úgy értelmezni, hogy az bármely egyén számára jo­got biztosítana olyan tevékenység folytatására vagy olyan cselekedet végrehajtására, amely a nemzetközi jog alapvető elveivel, kiváltképpen az államok szuverén egyenlőségé­vel, területi integritásávéü és politi­kai függetlenségével ellentétes”. Az elégedetlen román honatyák sze­rint a státustörvény nem egyeztet­hető össze a fenti cikkel. A magyar Országgyűlés küldöttei, az RMDSZ-es Kelemen Attila és Du­ka Zólyomi Árpád még Strasbourg- ban megfogalmaztak egy „ellenja­vaslatot”, amire több mint 20 támo­gató aláírást sikerült szerezniük, így az a románnal együtt kerülhet az ET PK házbizottsága elé. A magyar ajánlástervezet tulajdonképpen fi­gyelmeztetés arra, hogy az ET egyik legfontosabb feladata a kisebbségek védelme. „Lehetőség van, sőt, aján­latos, hogy a határon túli kisebbsé­gek az anyanemzettel kapcsolatot tartsanak, ha kell, szervezeti formá­ban is” - áll a kisebbségvédelmi ke­retegyezmény 17. cikkében, amely­re hivatkoznak. A közgyűlés hivatala dönti el, to­vább foglalkozik-e a beadvánnyal, hiszen erre a támogató aláírások el­lenére nem köteles. Ha igen, akkor kerül csak a bizottságok elé, ahol ki kell jelölni a jelentéstevőt, aki egy terjedelmesebb jelentést készít. Az állandó bizottság dönti el, saját ha­táskörben elveti-e a tervezeteket, vagy a plénum elé terjeszti. „Szep­tember utolsó hetéig - a következő közgyűlésig - erre aligha kerülhet soť’ - mondta Duka Zólyomi Árpád, aki Lord Russell-Johnston, az ET PK elnökének „visszatáncolásából” is arra következtet, nem eszik olyan forrón a kását, mint ahogy főzik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom