Új Szó, 2001. július (54. évfolyam, 151-175. szám)

2001-07-31 / 175. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. JÚLIUS 31. KOMMENTÁR WBSNSBBHI Verejték a kenyéren PÁKOZDI GERTRÚD Jóllehet tombol a nyár, alig hallhatunk, olvashatunk valamit az ara­tásról. Még a termésbecslésekről is kevés szó esik. Az érdeklődő annyit azért megtudhat, hogy mezőgazdaságunk ezúttal sokkal jobb gabonatermésnek örvendhet, mint az utóbbi években, amikor a szárazság alaposan megtizedelte a jónak induló hozamot. A mezőgazdasági minisztérium adatai szerint a gabonaraktárak a tavalyinál mintegy egymillió tonnával több termény tárolásával számolhatnak. Az utóbbi hetek csapadékos időjárása remélhetőleg nem sokat ront a várt kedvező mérlegen, és a 3 millió tonnát meg­közelítő idei gabonatermés minőségével sem lesz különösebb baj. Meg azzal sem, ami a szárazságon kívül az utóbbi években talán a legtöbb gondot okozta a földből élőknek: a pénzáramlás (enyhe ki­fejezéssel) bonyolultsága. Magyarán: a termelők nem akkor kapták meg a terményért járó pénzt, amikor arra a jövő évi termés megala­pozása szempontjából a legnagyobb szükségük volt. A feldolgozói­par többnyire jelentős késéssel utalta át a leszállított terményért já­ró pénzt (ha egyáltalán átutalta), és ez a tény az átalakulást érez­hetően megsínylő mezőgazdasági vállalatokat nemegyszer csődkö­zeli helyzetbe sodorta. A közraktárak, a raktárjegyek utóbbi évek­ben bevezetett rendszere azonban lassacskán működőképesnek bi­zonyul, és a szakemberek szerint ennek köszönhetően biztonságo­sabbá válik a gabonakereskedelem is. Főképp a közraktárak szol­gáltatásait igénybe vevő gabonatermelők szabadulnak meg a pénz lomha áramlása okozta nehézségektől. Viszonylag kevesebbet hal­lunk a mezőgazdaság nehézségeiről. Ez mintha azt is jelezné, hogy megmozdult valami az ágazatban. A pénzintézetek gabonater­melőkhöz fűződő viszonyában is. A mezőgazdasági termelők he­lyenként már válogathatnak is a közraktárakban elhelyezett gabo­na fejében nyújtott kölcsönök közt. Persze, még nem beszélhetünk piacgazdasági Kánaánról a mezőgazdaságban sem, de arról talán igen, hogy az ágazatot segítő intézmény- és pénzügyi rendszer is fokozatosan felkészül az Európai Unió elvárásainak teljesítésére, így talán mezőgazdasági termelőinket sem éri majd kiheverhetet- len csatlakozási sokk. Igaz, ehhez még jó néhány feltételt kell telje­síteni. És mivel az ország kenyeréről van szó, korántsem mindegy, miképpen viszonyul e kérdéshez a mindenkori törvényhozás, illet­ve a végrehajtó hatalom. jegyzet WKKKKKm volt az első reakció: lesz támoga­tás, feltéve, ha lesz pénz az ál­lamkasszában. Mesebeli állam­kasszánknak pedig az a csúnya szokása, hogy egy-egy privatizá­ció után gyorsan kiürül, és min­dig akad valami sürgős pótolni, flekkelni, toldozni való. A múlt héten ugyan Mikuláš Dzurinda bejelentette, hogy az állam 900 millió koronát tud a kelet-szlová­kiai árvízkárok enyhítésére fordí­tani, ám az is hamar kiderült, hogy idén még a tavalyi támoga­tást sem kapták meg a nyugat­szlovákiai rászorulók. Ennek a gyakorlatnak megfelelően az idei károsultak talán jövőre kapnak - ha kapnak - támogatást. Igaz, addig is kell közlekedni, gazdál­kodni, és főleg lakni valahol, de legalább az ígéret megvan, amely mögül a kormány lehagy­ta az államkassza egészségi áll­apotára vonatkozó bűvös „ha” szócskát. Nem vagyok meggyő­ződve róla, hogy a Mezőlaborci, aVarannói, a Szirmai, a Homon- nai, az Ólublói és a Lőcsei járás polgárai könnyekig hatódtak a kormányfői gumicsizma látvá­nyától. Ahol egy-egy élet munká­ja dől romba, ott édeskevés a vállveregetés, ígéretekben pedig világelsők lehetnénk. ü Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), J. Mészáros Károly - sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 056/6382806, Kassa: 055/6002225, Rimaszombat: 047/5684214, Rozsnyó: 058/7329857, Komárom: tel., fax: 035/7704200, Nyitra: 037/6522543. Kiadja a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Álexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály-, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-maü: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 055/6709548, 6002210, fax: 055/6002229. Nyomja a PETIT PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT.^ Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Petit Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: PRNS a. s. vývoz dače, Záhradnická 151,820 05 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok eleKtronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A^ A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, *wciiia^»üazellenőrzés eredménye a www.sme.skhonlapon található, ot circulations E-mail: redakcia@ujszo.com Segíts magadon? KÖVESDI KÁROLY Szinte már a közép-európai poli­tikai folklór része, hogy a kor­mányfők nyaranta gumicsizmát rántanak, és elindulnak árvíz­nézőbe. Nem azért, mert nem akadna jobb dolguk, hanem mert szegény embert még az ág is húzza, régiónkat most már évek óta rendszeresen elönti az ár. S milyen kormányfő az, aki nem viseli szívén a pórok gond- ját-baját, nem vállal velük szoli­daritást és nem jeleink meg köz­tük legalább ilyenkor? Didóm, nem illik ezzel humori­zálni, az összehasonlítgatások sem túl épületesek, de azért ne­héz elvonatkoztatni. A magyar miniszterelnök tavalyi árvíz­nézőjének konkrét eredménye, hogy finiseinek a Tisza mentén romba dőlt házak pótlásával, a gátakat is rendbe szedik. Len­gyelországban kapásból ötmilli- árd koronányi segélyt szavazott meg a kormány a Visztula által vízenfutóvá vált lengyelek meg­segítésére. Míg nálunk, ugye, ez- Nekem is az az érzésem, elnök úr, hogy körbe-körbe járunk, pedig a helyiek állították, hogy errefelé látták azt az óriási anakondát, amit filmezni akart (Agócs Ernő karikatúrája) TALLÓZÓ SME A kormánypártok többsége már megbékélt a Magyar Koalíció Párt­ja (MKP) távozásával, véli a napi­lap jegyzetírója. Ha a párt tényleg kilép a kormányból, a kisebbség­ben maradó kormánynak egyetle­negy célja marad: hogy kihúzza a következő választásokig. THE TIMES A brit kormány vizsgálatot indított annak kiderítésére, hogy a száj- és körömfájás járványt esetleg szánt szándékkal teijesztették-e a gazdák az állatállomány körében. A lap szerint felmerült ugyanis a gyanú, hogy a gazdák a járvány miatt levá­gott fertőzött állatok fülét és farkát eladták olyan farmok tulajdonosai­nak, ahol amúgy nem ütötte fel fe­jét a járvány. Mindennek célja az le­hetett, hogy hasznot húzzanak a kormány kártérítési programjából, amely például egy levágott borjúért a piaci ár kétszeresével kárpótolta a gazdákat. A csalás gyanúja miatt a kormány most a kártérítések felül­vizsgálatát fontolgatja. Az államnak tudatosítania kell: nemcsak kötelessége, hanem érdeke is a legjobb feltételeket biztosítani a gyerekeknek Egy be nem tartott egyezmény Szlovákiában tíz évvel ezelőtt lépett érvénybe a gyermekek jogairól szóló egyezmény. 1991-ben e nemzetközi doku­mentum egy pontatlan fordí­tását fogadta el a parlament, és érdekes módon Szlovákiá­ban az ENSZ egyetlen hivata­los nyelvén sem adták ki. SZENTGÁLI ANIKÓ így azoknak, akiknek nem tetszik a szlovákiai szöveg, nem igazán volt lehetőségük összevetni a fordítást az eredetivel. Kiderült volna, hogy az egyezményt csak képzeletben tartják be. „Ezzel a nemzetközi egyezménynyel Szlovákia kötelezte magát a dokumentumba foglalt jo­gok biztosítására minden 18 évesnél fiatalabb emberi teremtmény szá­mára, mindenféle faji diszkriminá­ció, bőrszín, nem, nyelv, vallás, poli­tikai vagy egyéb meggyőződés, nemzetiség, szociális és anyagi hát­tér, testi vagy lelki fogyatékosság miatti megkülönböztetés nélkül. A szerződés aláírásával a szerződő fe­lek felelősséget vállaltak a jövő tár­sadalmáért. Több ratifikáló ország­ban az egyezmény elfogadását szá­mos, a gyerekek és a családok jogvé­delmére irányuló és helyzetét javító jogrendbeli változások következtek. A harmadik évezred küszöbén a posztkommunista Szlovákia szomo­rú valóságában úgy tűnik, az egyez­mény nemes alapelveiből semmi sem érvényes” - mutatott rá Daniela Baranová, a Szlovákiai Bírák Nem­zeti Társulásának ügyvezető igazga­tója. Az egyezményben Szlovákia is kötelezte magát minden olyan jogi és egyéb változtatás elvégzésére, melyek nélkül a dokumentumba és a szlovák alkotmány 41. cikkébe foglaltak - sajátos gyermekjogvéde­lem, a házasságban és a házasságon kívül született gyerekek jogi egyenlősége, a szülői neveléshez és gondoskodáshoz való jog, a gyer­mekeiket gondozó szülők állami se­gítséghez való joga - érvényesít­hetők legyenek. A mai napig nem lé­pett hatályba olyan jogszabály, amely ezeket az „apróságokat” ki­elégítően rendezné. Továbbra is az 1963-ból származó családról szóló törvény van érvényben, mely rég elavult, tehát semmüyen tekintet­ben nem felel meg a megváltozott, új tásadalmi feltételeknek. Az egyezmény egyebek mellett ki­mondja, minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, lelki, szellemi, erkölcsi és szociális fejlődéséhez szükséges életszínvonalhoz és kör­nyezethez, melyet a szülőknek - anyagi lehetőségeikhez és képessé­geikhez mérten - kötelességük biz­tosítani. A családról szóló szlovákiai törvénytorzó ezzel szemben megáll­apítja, a tartásdíjat a gyermek indo­kolt szükségletei és a szülő lehetősé­gei, illetve képességei alapján kell megszabni, miközben van egy meg­kötés: a tartásdíj felső határa a tar­tásdíj felhasználási jellegétől függ. A gyakrolatban ez azt jelenti, hogy a gazdag és fizetőképes szülő gyere­kének is csak a pillanatnyi életszük­ségletek fedezéséhez szükséges összeghez van joga, minek követ­keztében annak a gyereknek az élet- színvonala, aki nem él a gazdag szülővel egy háztartásban, alap­vetően csökken. Tehát ha a bíró nem alkalmazza az egyezményt, a hatá­lyos törvény szerint döntésével „megrövidíti” a gyermekjogait. Ma­gyarán mondva, alacsonyabb szintű életre ítéli, miközben a gazdag szülő valahol vígan éli életét. Az egyezmény szerint mindkét szülőt egyformán terheli a felelősség közös gyermekük neveléséért és fejlődésé­ért, ám jelenlegi jogszabályunk nem ismeri a közös gyermeknevelés in­tézményét, ha a ázülók nem élnek együtt. A nemzetközi dokumen­tummal és a józan ésszel ellenkező paradoxonnak minősíthető, hogy a gyermeket nem állandó jelleggel gondozó szülőnek nem kell elszá­molnia bevételével és vagyonával. Ezt a bíróságnak és a másik szülőnek kell helyette megtennie, gyakran magánnyomozó bevonásá­val. Ha a szülő „önkéntes munka- nélküli”, miközben rendszeresen fe­ketén dolgozik, vagy vállalkozó, például néhány kereskedelmi cég társtulajdonosa, és a havi, rendsze­res, hivatalos bevételét papíron a minimumra tudja csökkenteni, ha nem adóköteles, és kimutatható be­vétele az évi létminimum határát súrolja, egyfajta bizonyítási légüres tér jön létre, mert sem a hatályos családtörvény, sem a polgári per- rendtartás nem tartalmaz olyan részt, mely hatékony fegyverként A gyerek semmiről sem tehet, csak rossz helyre született. szolgálhatna az ilyen látszólag fi­zetőképtelen szülővel szemben. Még ha hosszú pereskedés után, évek múlva a bíróság meg is ítéli a tartásdíjat - és bár gyakran néhány ezer koronáról van szó -, az elma­radt évekért, az évekig hiányzó tar­tásdíjért nem lehet követelni a ka­matokat. A nélkülözésért, a hosszú ideig tartó, színvonalon aluli életért utólag egyetlen gyermeket sem kár­pótol senki, miközben ő semmiről sem tehet. Csak rossz helyre szüle­tett. A hatályos családtörvény alap- filozófiája abból a - szerintem téves - felismerésből indul ki, hogy a gyermek a szülők tulajdonát képezi, mindenféle jog és a magánélet sza­badsága tiszteletben tartása nélkül. Ha tíz évvel az egyezmény ratifiká­lása után Szlovákia jogrendjében még mindig találhatók ilyen ele­mek, az ország kegyetlenül fittyet hány a dokumentum alapelveire, melyek betartására pedig kötelez­tük magunkat. Elfogadhatatlan, hogy a rossz törvények tűrjék a szülői jogokkal való visszaélést, a szülői kötelességek elhanyagolását, a gyermekjogok sárba tiprását, a gyerekek könyörtelen felhasználá­sát a különböző vagyonrendezési vagy lakásügyi perekben. „Jogrendünk a szüleiktől ideiglene­sen vagy végleg elválasztott gyer­mekek elhelyezését sem rendezi megfelelően. Mi a legegyszerűbb pótmegoldást ismerjük: a gyerme­kotthonokat, nevelőintézeteket. A roma gyerekeknél egyáltalán nem keresünk más megoldást. Közis­mert tény, hogy az állami intézetek­ben nevelkedő gyerekek a testi és a lelki fejlődés terén egyaránt elma­radnak a rendes családi környezet­ben felnövő gyerekek mögött. A kol­lektív nevelés és az érzelmi kapcso­latok hiánya egy életre megbélyegzi őket. Ráadásul az állami intézetek lényegesen drágábbak a családi kör­nyezetnél, míg az eredmény össze­hasonlíthatatlan” - állapítja meg Daniela Baranová törvényeinket boncolgató elemzésében. Néhány kormányzaton kívüli szer­vezet megpróbál javítani a gyerme­kek helyzetén, ám a jogrendünkben tátongó lyukakat nem pótolhatják. Egyetlen hosszú távú, jó megoldás létezik: az államnak tudatosítania kell, hogy nemcsak kötelessége, ha­nem érdeke is a lehető legjobb felté­teleket biztosítani a gyerekeknek, hiszen - akámúlyen elcsépelt is - bennük az ország jövője. Az első amerikai-orosz megállapodás nem érintette a rakétavédelmi és az űrfegyvereket Tíz éve kötötték meg a START-szerződést PIRITYI SÁNDOR Tíz évvel ezelőtt, 1991. július 31-én írta alá „első” George Bush amerikai és Mihail Gorbacsov szovjet elnök a moszkvai Kreml Vlagyimir termé­ben a START-szerződést. A hadásza­ti támadó fegyverrendszerek korlá­tozásáról és csökkentéséről szóló, 17 cikkből álló amerikai-szovjet szerződés, valamint a közel másfél tucat hozzá csatolt egyéb okmány és levél csak 1993-ban kapta a START I elnevezést, amikor az ameri­kai-orosz START Il-t tető alá hoz­ták. Az Egyesült Államok akkor még nemigen volt bizonyos a Szovjet­unió közelgő összeomlásában, de 1991 augusztus végére már Ukraj­na, Fehéroroszország, Moldávia, Azerbajdzsán, Üzbegisztán és Kirgi­zia kikiáltotta függetlenségét, egy hét múlva a három balti köztársaság is követte példájukat, majd decem­ber 25-én Gorbacsov lemondott el­nöki posztjáról, másnap pedig a leg­felsőbb tanács kihirdette a Szovjet­unió megszűnését. A START I része­sei ezek után az Egyesült Államok, Oroszország, Ukrajna, Fehérorosz­ország és Kazahsztán lettek. A meg­állapodás hatályba léptetése 1994. december 5-én történt meg, a vég­rehajtás hétéves időszaka pedig a START II végrehajtásának első sza­kasza lett. Az 1991-es megállapo­dás, amely a két szuperhatalom kö­zött a hadászati fegyverzetkorláto­zás keretében első ízben rendelke­zett az atom-robbanótöltetek szám­szerű csökkentéséről, a célbajuttató eszközök vonalán az Egyesült Álla­mok számára hozzávetőleg 28 szá­zalékos, a Szovjetunió számára 35 százalékos csökkentést irányzott elő az akkori állapotokhoz képest. A szerződők évente tíz helyszíni el­lenőrzésre kaptak jogot a másik fél területén. A szerződés 60 bejelen­tést rendelt el annak megakadályo­zására, hogy az esedeges szerződés­szegések észrevédenek maradja­nak. Állandó ellenőrző felügyelet alá került az interkontinentális ra­kétákat gyártó minden üzem, így amerikai alá a Szovjetunióban levő Votkinszkba és Pavlográdba, szovjet alá az amerikai Promontoryba. A szerződést 15 évre kötötték azzal, hogy ötéves időszakokra meg­hosszabbítható. Az első START megállapodás nem érintette a raké­tavédelmi és az űrfegyvereket, nerr tartalmazott utalást a rakétavédel­mi rakétarendszereket korlátozd 1972-es amerikai-szovjet szerző désre, de Moszkva leszögezte, £ szerződés mellózheteden feltételé nek tekinti a ma oly gyakran emle getett ABM-megállapodás érvénye sülését. Az eredeti megegyezés sze rint az 1991-es szerződés csökken tésre és korlátozásra vonatkozó ren delkezéseit három szakaszban, ; hatálybalépéstől számított hét é' alatt kellett végrehajtani. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom