Új Szó, 2001. július (54. évfolyam, 151-175. szám)
2001-07-27 / 172. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2001. JÚLIUS 27. TÉMA: A SZLOVÁK ÉS A MAGYAR STÁTUSTÖRVÉNY 9 A szlovák és a magyar törvények közötti eltérések csupán a különböző hazai jogi szabályozásokban és a célcsoportok (vagyis a kisebbségek) politikai helyzetében rejlenek Mégis, kinek a státus törvénye? (Illusztrációs felvétel) Nem csak a szokásos politikai vihart kavarta a magyar Országgyűlés által elfogadott „A szomszéd országokban élő magyarokról szóló” törvény (továbbiakban státustörvény). Bár inkább az a jellemző, ahogy a vihar Romániában és Szlovákiában tombol. GÁL GÁBOR JARÁBIK BALÁZS Nemzetközi joggal foglalkozó szakemberek helyett (párt)politi- kusok hangoztatják megalapozottnak tartott véleményüket. Egyre több érvet hallani a törvény diszkriminatív voltáról és arról, hogy ellentétes a nemzetközi jogokkal. Az, hogy az elfogadott státustörvény nem vonatkozik Ausztriára, újabb kétségeket ébreszt majd azokban, akik szerint a státustörvény összeférhetetlen az EU- legiszlatívával. Ennek tükrében kénytelenek vagyunk konstatálni, hogy - mint a kisebbségi kérdéseknél annyiszor - a vita dimenziója ismét kétsíkú, ám főleg az egyik dominál. A törvény jogi kérdései helyett elsősorban a történelmipszichológiai vetülete a mérvadó mind Romániában, mind Szlovákiában. Márpedig egy jogi vitában illenék jogi kérdésekkel foglalkozni. EGYFORMA JOGI ALAPOKON Még a szlovák és a magyar törvények összehasonlítása elején hangsúlyozzuk: a két törvény jogi normái ugyanazon (nemzetközi) jogi alapra épültek. A szlovák és a magyar törvények közötti eltérések csupán a különböző hazai jogi szabályozásokban és a célcsoportok (vagyis a kisebbségek) politikai helyzetében rejlenek. Talán meglepő, de bizonyos szempontból a szlovák törvény jogi szabályozása erősebbnek minősül, mint a magyar szabályozás, habár paragrafusokban mérve a magyar törvény majd háromszorosa a szlováknak. Az a törvényes rendelkezés, amely 1997 óta rendezi a határokon túli szlovákok szlovákiai jogállását, minden magát szlováknak valló egyénre vonatkozik, míg a magyar törvény hatálya csak a Magyarországgal szomszédos államokban élő magyarokra teljed ki Ausztria kivételével. Érdemes megemlíteni, hogy a státustörvény elfogadása előtt mintegy 150 különböző rendelkezés szabályozta Magyarország és határon túl élő magyarok viszonyát. A státustörvény, e sokrétű jogszabályokat rakja logikai rendbe, mondhatni, hozza egy fedél alá, és törvényi szintre emeli ezeket, mivel több kedvezményt eddig alacsonyabb szintű jogforrások szabályoztak. A MAGYAR STÁTUSTÖRVÉNY A szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény kerettörvény, vagyis deklaratív jellegű, alapvető, elvi rendelkezéseket tartalmaz, csakúgy, mint külföldi szlovákokról szóló törvény. A magyar törvény tartalommal tölti be a Magyar Köztársaság Alkotmánya 6. paragrafusának 3. bekezdésében foglaltakat, mely így szól: A Magyar Köztársaság felelőséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását. A státustörvény elsődleges célja rendezni az anyaország és a határon túli magyarok viszonyát; a törvény adta lehetőségeken belül a Magyarországgal szomszédos államokban élő magyaroknak nyújtott kedvezményekkel és támogatásokkal növelni a magyar kisebbség nemzeti öntudatát, fenntartani nyelvét és kultúráját, valamint ösztönözni a szülőföldön maradást, ezzel is hozzájárulni a térség stabilitásához, ami az u’.niós csatlakozás elengedhetetlen követelménye. A magyar törvény által megszabott jogok és kötelességek a jogszabályban csak megfogalmazódtak, de a törvény betűjének végrehajtását, részleteit nem konkretizálják. Ezt nem is nagyon tehetné, mivel az iskolaügytől kezdve egészen a közlekedésig tárgyalja a kedvezmények egész sorát. Emiatt nagyon sok esetben a részletes szabályozást különálló, általános érvényű előírásokra ruházza át. Ezek az előírások a szaktárcák rendeletéi lesznek, miáltal a törvény alkalmazásában feltehetően nem lesznek fennakadások. Sőt a konkrét jogok és kötelességek alacsonyabb rendű rendelet általi szabályozásának előnye, hogy ezek módosítása sokkal egyszerűbb és gyorsabb lesz vagy lehet, mintha ez a lassúbb és sokkal formálisabb törvényhozási procedúrán keresztül történne. így maga a törvény is kellően rugalmasan tud alkalmazkodni a jövő követelményeihez, de főleg a lehetőségeihez, mivel a szaktárcák egy idő után a rendeleteket újra tudják szabályozni. Vannak az említett szabályozásnak hátrányai is. A rendeletek túl szűkszavúra is sikerülhetnek, ami által a deklarált kedvezmények csak papíron maradnak érvényesek. De a kívántnál szélesebb szabályozás is bonyolíthatja a törvény alkalmazását. Az sem elhanyagolható, hogy az egyes szaktárcáknak hogy sikerül majd átültetni a törvényt a gyakorlatba. MAGYAR IGAZOLVÁNY * 1 A magyar státus feltétele az igazolvány. Az igazolványt meghatározott feltételek mellett, saját kérelmükre és a szomszédos államokban levő ajánló szervezet ajánlására, egy magyarországi központi közigazgatási szerv fogja kiadni magyar és nem magyar nemzetiségű személyek számára. A szomszédos országokban élő magyarok „Magyar igazolvány”, nem magyar nemzetiségű hozzátartozója pedig „Magyar hozzátartozói igazolvány” kiadását kérheti. A törvény által nyújtott kedvezményben csak az részesülhet, aki kiváltotta az igazolványát. Kivételt képeznek a támogatásért folyamodó szervezetek. A törvény alapján különbséget kell tenni a támogatás és a kedvezmény intézménye között: 1. A támogatást az igénylő nem kapja meg automatikusan, nem jár alanyi jogon. A támogatásért pályázni kell az illetékes közhasznú társaságnál (KT), tehát a támogatás sem egyenesen a magyar államtól jön, hanem valamelyik KT- től. A támogatás keretszámoktól is függhet (bizonyos szám eléréséig nyújtható csak támogatás), de függhet a támogatást nyújtó KT-k pénzügyi helyzetétől is. 2. A kedvezmény a törvényben meghatározott módon, alanyi jogon jár az igazolvány birtokosának. Juttatása nem függ sem keretszámtól, sem a pénzügyi helyzettől. A magyar státustörvényben csak lehetőségeket kínálnak, amivel vagy él valaki vagy nem. A státustörvénynek nincs egyetlen jogszabálya sem, melynek extrateritoriá- lis hatása lenne, a Magyarországgal szomszédos államok polgárait semmire sem kötelezi. Saját állam- hatalmi szerveinek hatáskörét sem terjeszti ki más ország területére. Az igazolvány odaítélésére ajánlást tevő szervezetek nem részei a magyar közigazgatásnak. Döntésüket, magát az ajánlást, a magyar hatóságok a törvény rendelkezése szerint egy társadalmi szervezet véleményeként fogják kezelni. Más kérdés, hogy az ajánlás döntő erővel bír-e az igazolvány kiadásakor, mivel ez a kiadás egyik feltétele. Magát az igazolványt már az elbíráló hatóság a magyar államigazgatósági eljárás rendelkezései alapján fogja kiadni. Az ajánlás odaítélése nem jogi eljárásban történik, erről a státustörvény szót sem ejt. Minden államban az ajánlószervezet saját eljárási módszert hozhat létre, tehát a törvény még a Összeköt vagy elválaszt? procedúrák azonosságát sem követeli meg. Azt sem határozza meg, hogyan kell eljárni az ajánlás odaítélésekor, ugyanúgy, mint ahogy a törvény nem rendelkezik arról sem, melyik államban mely szervezet fogja betölteni az ajánlószervezet funkcióját. Mivel a határon túli ajánlószervezetek eljárása nem része a magyar közigazgatási eljárásnak, nem lehet majd jogorvoslatért Magyarországhoz folyamodni. Az ajánlószervezetek vagy kiépítenek egy felülvizsgáló intézményt vagy nem. A döntés az ő kezükben van. Példaként vázolhatjuk, hogy ha egy szlovákiai magyar nem kapja meg a szervezet ajánlását, nem fellebbezhet Magyarország közigazgatási szervekhez. Ha a szlovákiai ajánlószervezetnél lesz mód felülvizsgálatra, kérheti ezt. Nem fordulhat jogorvoslatért a szlovák állami szervekhez, bíróságokhoz, mivel az ügyet egy társadalmi szervezetbe való belépésként lehet/kell kezelni. Az eset hasonló lehet ahhoz, ha valakit nem vesznek fel a borgazdák szövetségébe. Ilyen esetben a negatívan elbírált egyén nem kérheti az állam- hatalmi szervektől vagy a bíróságtól, hogy döntésével változtassa meg a borgazdák szövetségének döntését. Viszont más a helyzet, ha ilyesfajta jogorvoslatot az adott állam jogszabályai lehetővé tesznek, ám tudomásunk szerint sem Szlovákiában, sem a többi érintett országban (Jugoszlávia, Ukrajna, Románia, Horvátország) nincs ilyen jogszabály. A SZLOVÁK JOGSZABÁLY A szlovák státustörvény ötödik éve létezik. A szlovák státus megszerzését szintén a törvény alapján kiadott igazolvány teszi lehetővé, akárcsak a magyar törvény esetében. A szlovák igazolvány tulajdonosa tetszőleges ideig, vízummentesen tartózkodhat Szlovákia területén. Jogában áll kérvényezni felvételét bármely a szlovák iskolai intézménybe, de a magánközépiskolákon, főiskolákon, egyetemeken tandíjköteles. A szlovák oktatásügyi tárcánál kérheti az úgynevezett „honfitársi ösztöndíj” odaítélését. Ugyancsak kérheti a nyugdíjbiztosítási járadékok külföldre való kifizetését. Külön engedély és időbeli korlátozás nélkül vállalhatnak munkát, ami a magyar státustörvény hasonló rendelkezésénél jóval nagyvonalúbb. Munkavállaláshoz, más külföldiekkel ellentétben, nem szükséges munkavállalási engedélyért folyamodnia. A magyar státustörvény a szomszédos államokban élő magyarok munka- vállalása esetén csak évenkénti három hónapos felmentést ad a munkaerő-piaci helyzet vizsgálatától, de munkavállalási engedély ez esetben is szükséges. Az igazolvány birtokosa ingatlanvásárlási joggal is bír Szlovákia területén. A hetvenévesnél idősebb külföldi szlovák a szlovák állampolgárokhoz hasonlóan ingyen utazhat. A külföldi szlovák státus a szlovák állampolgárság odaítélésénél is szempont lehet. Az igazolvány eddig nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: a két és fél millió, zömmel az emigráció okán külföldre került szlovák közül eddig még tízezren sem váltották ki az igazolványt. A szlovák státusnak a magyarral ellentétben nincs földrajzi kötöttsége, bármely ország polgára kérvényezheti, ha teljesíti a szükséges feltételeket. A szlovákság szórványkisebbség, jelentős tömbökben Szlovákia körül sehol sem él, vagyis a szlovák törvény a szlovákság számára messze nem olyan jelentős, és nincs is olyan politikai hatása, mint a magyarnak. Mindkét törvény kimondja: a kedvezményezettek nem rendelkeznek választójoggal és ők maguk sem választhatók. A KÜLÖNBSÉGEK A feltételeket összehasonlítva a szlovák törvény a legnagyvonalúbban a nemzeti hovatartozás meg- meghatározását kezeli. Aki nem tudja okmányokkal bizonyítani, annál a szlovák nyelv ismerete is elég, vagy ha ez sem megy, tikkor elegendő, ha tanúsítani tudja a szlovák nemzethez, annak kultúrájához való kötődését, akár azzal, hogy három nemzedékre visszamenően bizonyítja valamelyik vérségi rokon szlovák nemzetiségét. Kivételes esetben elfogadják, ha már két (ilyen igazolvánnyal rendelkező) személy bizonyítja, hogy a kérelmező érdemesült a státus elnyerésére. Ezen felül a kérelmező erkölcsi bizonyítványt és orvosi papírt is köteles felmutatni arról, hogy nem szenved ragályos betegségben. További jelentős különbség a két törvény között az igazolványok (vagyis a kedvezmények) időtartama közti különbség. A magyar igazolvány ugyanis ötévente lejár, míg a szlovák a kedvezményezett élete végéig érvényes, ha nem szegi meg az igazolvány megszerzésének szabályait. POZITÍV DISZKRIMINÁCIÓ A magyar törvény bírálatainak kapcsán elsősorban Magyarország Alkotmánybíróságának a döntését kell megemlíteni, mely kimondta, hogy a magyar állam a magyarországi kedvezmények terén, összhangban az érvényben levő nemzetközi kötelezettségeivel, pozitív diszkriminációt alkalmazhat. Feltétele, hogy nem tehet különbséget az adott - pozitívan elbírált - csoporton belül. Ennek a pozitív diszkriminációnak a lényege, hogy a hátrányok leküzdésének reményében valamely csoporthoz tartozás alapján többletjogokat biztosít. Számos európai ország alkalmazza e pozitív diszkriminációt a külföldön élő nemzettársaival szemben. így a Szlovákia esetében a külföldi szlovákokról szóló 70/ 1997-es számú úgynevezett „szlovák státustörvény” is. Itt említjük meg, hogy az Éurópa Unió egy évvel ezelőtt napvilágot látott két anti-diszkriminációs rendelete (Race Directive 2000/43/EC, Employment Directive 2000/78/ EC), amely az aquis communitaire része lett, vagyis a EU tagjelölteknek implementálniuk kell saját jogrendszerükbe. A rendeletek támogatják a pozitív diszkriminációt, vagyis az arra rászoruló kisebbségi (gazdasági, etnikai stb.) csoportok speciális támogatását, de ez aligha a státusi kedvezményezés esete. JVZ AUSZTRIAI MAGYAROK Az utolsó előtti pillanatban kikerültek a törvény kedvezményezet- tei köréből az ausztriai magyarok. A magyar hivatalos szervek indoklásul azok sajátos helyzetét hozták fel, illetve az EU-val kötött megállapodásokat. A szomszédos államokban elő magyarokról szóló törvény elsősorban a kulturális identitást hivatott támogatni. Az ausztriai állampolgárok esetében, magas életszínvonaluk miatt, a támogatásoknak és kedvezményeknek a gyakorlatban nincs nagy jelentőségük. Az ausztriai magyar kisebbség tizenötezer burgenlandiból és százezer egykori disszi- densből áll. S mivel a törvény hatálya csak azokra a személyekre terjed ki, akik a magyar állampolgárságukat nem önkéntes lemondással veszítették el, az ausztriai magyarok nagy része nem használhatná ki a törvény adta lehetőségeket. A diaszpórák helyzetét sok más jogszabály rendezi. Elsősorban visszahonosítással visszakaphatják az állampolgárságukat, mely nagy vámkedvezményekkel is jár. Mindemellett a fő indok mégis az, hogy Ausztria EU-s tagállam, s az EU-val kötött Európai Megállapodás alapján Magyarország nem preferálhatja valamely tagország állampolgárait, mivel ez ellentétes lenne az EU szabályaival. SCHENGEN ÉS AMSZTERD/VM A magyar státustörvény rendelkezéseivel nem sérti a schengeni elveket, sem pedig az Amszterdami Szerződést. Az idegenrendészeti szűrés továbbra is állampolgári alapon történik majd. Az igazolvány nem helyettesíti az útlevelet, tulajdonosa csak az igazolványa felmutatásával nem fogja tudni átlépni az államhatárt. A törvény nem érinti a magyar állam vízum- politikáját, a beutazási feltételeket, az ott-tartózkodást, az idegenrendészetet. Ám igy a három hónapos munkavállalási lehetőség idejére szóló ott-tartózkodást nem oldja meg a jogszabály. Az EU az Amszterdami Szerződéssel csak a rövidtávú (90 napot meg nem haladó) tartózkodásra vonatkozóan szabályozza a tagállamok vízumpolitikáját. A 90 napot meghaladó, hosszú távú tartózkodást szabályozó vízumgyakorlat teljes mértékben a tagállamok hatáskörébe tartozik. Ha Magyarország előbb lesz az Európai Unió tagja, mint valamely szomszédos ország, a közös államhatárszakaszra „költöznek át” a schengeni határok. Ha ezzel egy, a csatlakozásból kimaradt szomszédos országgal szemben az EU vízumkötelességet vezet be, bevett uniós szokás szerint Magyarország úgynevezett nemzeti vízum kiállításával orvosolhatja a gondot. A nemzeti vízum által biztosított ott-tartózko- dás meghaladná a 90 napot, ám csak Magyarország területére való belépésre jogosítaná fel tulajdonosát. EURÓPAI JOGGYAKORLAT Európai példáként említhetjük Portugália nemzeti vízumpolitikáját Brazília állampolgáraival szemben. A brazil állampolgárok vízummentesen utazhatnak Portugáliába, és lényegében korlátlan ideig tartózkodhatnak ott. Németországban ezt egyrészt kettős állampolgársággal oldották meg, másrészt az úgynevezett német jogállás odaítélésével, mely majdnem felér az állampolgársággal. Görögország még ezen is túlmegy. Az Albániában elő görög kisebbség tagjai Görögországba szóló 6 hónapos vízumot kaphatnak. E a vizűm csak Görögországban való tartózkodásra jogosítja fel a tulajdonosát, de a rendőrségen kérheti a görög nemzetiségű idegen állampolgárok számára rendszeresített személyi igazolványt, amely feljogosítja őket Görögországon való tartózkodásra, munkavállalásra, és - egy külön uniós megállapodás alapján - más EU-tagországok meglátogatására. KONKLÚZIÓ HELYETT Nehéz olyan vitában érvelni, amelyben (jogi) konkrétumok helyett frázisokat pufogtatnak, és ismételgetésükkel odázzák el az érdemi tárgyalásokat. Lehet a közelmúltban elfogadott magyar státustörvényt szeretni, vagy sem. A kisebbségek védelmének jogát semmilyen kormánytól elvitatni nem lehet. A státustörvény immár valóság, így minél hamarabb elkezdődnek a tárgyalások a szlovák és a magyar szakértők között, annál jobb, ezt Günther Verheugen, az EU bővítési biztosa is megerősítette. A szomszédos országok együttműködése nélkül a törvény sem a magyar kisebbségeknek, sem a magyar kormány külföldi megítélésének nem használ. Kár, hogy egészen a közelmúltig sem a magyar, sem a szlovák kormány nem törekedett a folyamatos tárgyalásokra. Az EU álláspontja világos: az Unió ebben az ügyben is két ország közötti megegyezését várja. Ha ez nem születik meg, az Szlovákia és Magyarország (EU) éretlenségét fogja jelezni. A szerzők a Kalligram Alapítvány Jogi Elemző Központjának (CLA) munkatársai
