Új Szó, 2001. július (54. évfolyam, 151-175. szám)

2001-07-27 / 172. szám, péntek

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. JÚLIUS 27. KOMMENTÁR Hl A nagy mellébeszélés TÓTH MIHÁLY Ha az MKP igazán megsértődik, a miniszterelnöknek immár nincse­nek eszközei koalíciós partnerének kiengesztelésére. Minden közvéle­mény-kutatási eredmény ezt bizonyítja. Ezzel nemcsak Dzurinda van tisztában, hanem az összes ellenzéki vezető is, azokkal a kormánypár­tiakkal együtt, akik vagy zsigeri idegengyűlölet, vagy politikai kalku­láció által vezérelve mindig is ellenezték a magyarok kormányzati je­lenlétét. A kormányfő nem engedheti meg magának, hogy akár bur­koltan is visszautasítsa az ellenzék kormánymentési ajánlkozásait. Rossz politikus mindig ilyen helyzetben alkalmazza a mellébeszélést. Ilyenkor nevezi a kudarcot jó hímek. Mint ahogy például a 12 megyés koncepció 8 megyéssel helyettesítésének parlament általi elfogadá­sát, magyarán szólva: a koalíció csődjét. A hír átminősítésével Dzurin­da felértékelte Mečiart, és már-már államférfivá avatta Cuper képvi­selőt. Elméletben ugyan az ellenzék is előterjeszthetett volna európai színvonalú ellenjavaslatot, teoretikusan a HZDS is ráléphetett volna a hatalom koncentrációja lebontásának útjára. A gyakorlatban azonban a „Cuper-paragrafus” törvénybe iktatásával ennek az ellenkezőjét szorgalmazza. A Cuper agyában megfogant óvintézkedés az előző rendszer hírhedt gumiparagrafusára emlékeztet. Ilyen helyzetben a miniszterelnök vagy beismeri, hogy ebben a ciklusban nem valósul meg a közigazgatási reform, vagy azt teszi, amit tesz: feltételezve, hogy a Nyugatnak a rossz közigazgatási reform is kedvesebb a sem­milyen reformnál, jónak minősíti a rossz hírt. Mellébeszél. Dzurinda esetében pátijának geneziséből következik, hogy a miniszterelnök és környezete nem engedheti meg magának a dolgok néven nevezését. Távolról sem ez a helyzet az MKP-ban, pontosabban a párt szőkébb vezetésében, abban a közegben, amely legközelebb van a hatalom- gyakorláshoz, így a következmények értékeléséhez is. Egy politikai erő vezetésének minőségét főleg az határozza meg, az elitnek van-e és mennyire van kiérlelt koncepciója. A magyar pártban tudomásul kellene venni, hogy Dzurindának van oka a pánikra, az MKP-nak nincs. Hadd ne kerülgessem a forró kását, hanem mondjam ki: az MKP vezetése gyanúsan gyakran érvel azzal, hogy „majd augusztus­ban az OT”. Az az ember benyomása, hogy ebben a pártban az Orszá­gos Tanácsra hivatkozva folyik a mellébeszélés. Nagy a tét, és a politi­kai bölcsesség nem agitáció által befolyásolható szavazás kérdése. JEGYZET Helyi taxisszokás JUHÁSZ KATALIN Manapság már senki sem lepődik meg, ha azt olvassa az újságban, hogy egy pozsonyi ta­xis Ligetfalu érintésével fuvaroz­ta el a gyanúdan külföldit a főpályaudvarról a Danube Szál­lóba. Azon sem csodálkozunk, ha a sofőr zsebre dolgozik, és az utas nem veszi zokon, hogy nem ketyeg a taxióra, hanem ehe­lyett megalkudnak vele, hiszen ő is jól jár, a rendes viteldíj felé­ért is célba érhet. Egy közép­szlovákiai járási székhely ta­xisszokásai azonban olyan hihe- tedenek, hogy nagyvárosi is­merőseim azt állítják, kitalál­tam, amit most itt elmesélek. A huszonötezres város utcáit két darab legálisan üzemelő taxi járja. Mindkettő ügyesen meg­spórolta a diszpécsert, mobil­számot kell tárcsázni, a készülék a kocsiban cseng. A sofőr a vo­nal végén legelőször is megtu­dakolja, hová szeretnénk menni. Ez tényleg nem mindegy, hiszen mi van, ha csak ide a szomszéd­ba? Ahol ilyen kevés a kocsi, tá­volság szerint a legjobb válogat­ni a kuncsaftok közül. Aki igény­be szeremé venni a szolgálta­tást, jó, ha ezt időben jelzi, nem az utolsó pillanatban, mivel az „öt perc múlva itt legyen ám!” tí­pusú lehetetíen kívánságok hal­latán emberünk csak mosolyog egyet. Az estefelé autóbusszal már többnyire megközelíthetet­len környező falvakba hosszú az út, ezért gyakran előfordul, hogy a sofőr sajnálattal közli, csak fél óra múlva állhat rendel­kezésünkre. Olyan is megtör­tént, hogy Ferihegyre taxiztatta magát valaki, fél délután hiába tárcsázott a város népe. Egy na­pon aztán az egyik volt középis­kolai tanárnőm férje jelent meg értem a ház előtt. Se TAXI feli­rat, se taxióra, nehezen talál­tunk egymásra, egy ideig nem értettem, mi okból integet ne­kem olyan hevesen... Azt mond­ta, taxis barátja szólt, hogy vala­ki már igencsak türelmeden, nem képes húsz percet várni. Ó meg ahol tud, segít, jól jön az a kis fizetéskiegészítés... Mások is így vannak ezzel, az autóbusz­állomás falaira időnként kis cet­liket ragasztanak az élelmes au­tótulajdonosok, maszek fuvart ajánlva fel a sietős polgártársak­nak. Hiába, közel a Balkán... * Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), J. Mészáros Károly - sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 2(: Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 056/6382806, Kassa: 055/6002225, Rimaszombat: 047/5684214, Rozsnyó: 058/7329857, Komárom: tel., fax: 035/7704200, Nyitra: 037/6522543. Kiadja a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201 fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály -, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapteijesztés, laprendelés: 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 055/6709548, 6002210, fax: 055/6002229. Nyomja a PETIT PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Petit Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: PRNS a. s. vývoz tlače, Záhradnická 151,820 05 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok eleKtronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, ellenőrzés eredménye a www.sme.skhonlapon található. ot Gr<uiít,oiis E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ PRAVDA Nagy pénzek forognak a Szlovák Te­levízió (STV) malomvölgyi köz­pontjában, írja a napilap. A terjedel­mes összeállítás részletesen foglal­kozik a műsorok előállítási költsége­ivel. Például egy labdarúgó-mér­kőzés közvetítése 750 ezer koroná­ba kerül, egy hokimeccs viszonylag olcsóbb. Milan Markovié egy műso­ra 635 ezerbe, az esti tévéhíradó mindössze 176 ezerbe, a parlamenti munka élő közvetítésének hatvan perce 98 ezer koronába kerül. A leg­többet a zenés műsorokért fizet a té­vé: egy percért átlag 59,77 koronát - e műsortípus viszonylag alacsony nézettsége miatt. A Vad angyal azonban sokakat vonz a képernyő elé, ezért a teleregényt megelőző és követő reklámidőt drágábban lehet eladni, tehát a műsorra fordított költség jobban kifizetődik. A reklám a szükséges rossz, ám a televízió- Amíg államfőnk Brazília egzotikus betegségeivel ismerkedik, addig számunkra a zökkenőmentes és színvo- évente 220 millióhoz jut ezáltal, nalas hazai egészségügyi ellátás válik egzotikummá (Peter Gossányi karikatúrája) működési költségei viszont 2 milli­árd koronára rúgnak. Nem szerencsés a színvonal alapján rangsorolni, mert más és más a tanárok képesítése, a gyerekek szociális háttere Vajon milyen a minőségi iskola? Az Új Szó „Olvasói levél” ro­vatában is egyre gyakrabban fogalmazódik meg az az igény, hogy oktatási intéz­ményeink ne csak magyar, hanem minőségi iskolák is legyenek. Érdekes lenne megvizsgálni, hogy mit ér­tünk ezen. Hogyan értelmez­zük a minőséget? ALBERT SÁNDOR Egy baráti beszélgetés kapcsán megkértem pedagógus kollégái­mat, hogy soroljanak fel néhány olyan kritériumot, aminek segítsé­gével rangsorolni lehetne iskoláin­kat. Azt akartam megtudni, hogy szerintük milyen a jó iskola. A vá­laszokat a következőképpen lehet­ne összegezni: az a jó iskola, ahol képesített pedagógusok oktatnak, ahol jó a laboratóriumok felsze­reltsége, ahol a gyerekek sikeresen szerepelnek a tanulmányi verse­nyeken, olimpiászokon, ha a végzősök döntő többsége felsőbb fokú intézményben folytatja tanul­mányait, ha a végzősök jövedel­mező álláshoz jutnak stb. Igen ám, de mit kezdjen ezekkel a kritériu­mokkal egy hátrányos helyzetű is­kola? Azt szokták mondani, hogy egy elit iskolában elég, ha a tanár bedobja az osztályba a kalapját, és a diákok már dolgoznak (persze nem árt, ha a tanár is bent van az órán). De egy hátrányos helyzetű iskolában ez nem működik. Néha már az is sikernek számít, ha a gyerek egyáltalán bejön az iskolá­ba. Egy ilyen gyereket megnyerni a tanulásnak, illetve megtanítani va­lamire talán sokkal több időt és erőfeszítést igényel, mint egy ,jó” iskolában oktatni. Ennek ellenére, egy ilyen iskola sohasem érheti el az elit iskola színvonalát. De saját magához képest igenis lehet minőségi iskola! Mit értünk a minőségen? A szab­vány (STN ISO 8402) értelmében a minőség „a termék vagy a szol­gáltatás azon tulajdonságainak összességét jelenti, amelyek képe­sek kielégíteni az előre meghatá­rozott vagy feltételezett szükségle­teket”. Leegyszerűsítve: a minőség a terméket megvásárlók, illetve a szolgáltatást igénybe vevők elége­dettségét jelenti. A vásárlók, illet­ve a szolgáltatást igénybe vevők el­várásai természetesen különböz­nek, ezért a minőség mindenki számára mást jelent. Autóvásárlás­kor például van, aki a kis fogyasz­tású autókat részesíti előnyben, míg mások a nagy csomagterű, ké­nyelmes járműveket. Van, aki a sertéshúsra esküszik, mások szá­mára viszont a baromfi jelenti a minőséget. Van szülő, aki azt várja el az iskolától, hogy gyerekét fel­készítse az egyetemi felvételi vizs­gákra. Mások megelégszenek egy jó szakmával. Egy hátrányos hely­zetű iskolától a szülő, a társada­lom azt várja el, hogy megtanítsa a gyereket írni, olvasni, hogy megta­nítsa az együttélés alapvető szabá­lyaira. Nem szerencsés dolog tehát a színvonal alapján rangsorolni az iskolákat, mert minden iskolában mások a feltételek, más az iskolák felszereltsége, a tanárok képesíté­se, a gyerekek felkészültsége és szociális háttere. Ezért mások az elvárások is. Egy iskola akkor minőségi, ha azt a szolgáltatást nyújtja, amit az iskolahasználók (a diák, a szülő, a munkaadó, a felsőbb fokú oktatási intézmény, a helyi közösség, a társadalom stb.) elvárnak tőle. Ahhoz persze, hogy az iskola eleget tehessen az elvárá­soknak, ismernie kell az iskola- használók elégedettségét és igé­nyeit. Meg kell tőlük kérdezni, hogy mit akarnak, mit várnak el az iskolától. Az iskolának kommuni­kálnia kell a diákokkal, a szülők­kel, a munkáltatókkal, a felsőbb Néha már az is siker, ha a gyerek egyáltalán bejön az iskolába. fokú oktatási intézményekkel. Nyitni kell a külvilág felé! Nem kellene görcsösen ragaszkodni az étvizedeken át „bevált” oktatási programokhoz, mert közben meg­változott a világ. A Tesla Orava például hiába gyártana világszín­vonalon fekete-fehér képernyőjű televíziókat, ha ma már mindenki színes készüléket vásárol. Az isko­la hiába kínálja hagyományos gim­náziumi, ipariskolai, szakmunkás­képzői programját, ha az iskola- használó ma elsősorban nyelvtu­dást, kommunikációs készséget, számítástechnikai ismereteket stb. vár el a végzősöktől. Tudatosíta­nunk kell, hogy az iskola ma szol­gáltatást nyújt, és ezért alkalmaz­kodnia kell az elvárásokhoz. Ha nem így tesz, akkor ne csodálkoz­zunk azon, hogy a tanév végén a munkanélküliek népes tábora to­vábbi 10-20 ezerrel nő. Nem a tü­nettel kell foglalkoznunk, mert az hosszú távon nem oldja meg a problémát. Az okot kell megkeres­ni és orvosolni. Teljesen értelmet­lennek tartom pl. néhány politi­kus azon javaslatát, hogy a mun­kaadókat kellene kötelezni, jobb esetben anyagiakkal arra ösztö­nözni, hogy 8 hónapos „gyakorla­tot” szervezzenek az elhelyezked­ni nem tudó végzősök számára. Az oktatásügyet kell megrefor­málni, mert ott van a megoldás kulcsa! Iskoláinkat végre az ön- kormányzatokra kell bízni, le kell bontani a központi tanterveket, lehetővé kell tenni, hogy iskoláink kialakíthassák saját arculatukat, és pedagógiai programjaikkal ru­galmasan tudjanak alkalmazkod­ni a régió, a munkáltató, a szülő (és a gyerek) igényeihez. Az ilyen iskolák végzősei részére remél­hetőleg nem kell „gyakorlatot” szervezni, mert többségük anélkül is elkel a munkaerőpiacon. A szerző a Kassai Műszaki Egye­tem tanszékvezető oktatója Nem a külföldi cégek felelősek az indokolatlanul alacsony szinten tartott bérszínvonalunkért, hanem mi magunk A bérek terén régiónk sereghajtói vagyunk SIDÓ H. ZOLTÁN Szakemberek szerint ahhoz, hogy manapság Szlovákiában valaki gond nélkül megéljen, mintegy 30 ezer ko­rona havi átlagbérre volna szüksége. Ezzel szemben az áüagbér a 11 500 koronát sem éri el. Ráadásul a nyil­vánvalóan alacsony ádag is csupán annak köszönhető, hogy Pozsonyban már 15 ezer korona körül mozognak a szokványos fizetések. Vajon mit te­gyünk, hogy magas fizetésünk le­gyen? A feltételek adottak: legyen egyetemi végzettségünk, külföldi tu­lajdonú cég felső irányításában fog­laljunk helyet, életkorunk pedig 30 és 45 év közötti legyen - ráadásul e kritériumok teljesítése mellett nem árt, ha a jó bérezést megcélzó illető férfi. Friss csehországi kimutatások szerint például a mindössze alapfokú végzettségűek átlagos órabére 66 ko­rona, míg az egyetemi, főiskolai dip­lomával rendelkezők esetében e mu­tató 184 korona. A külföldi vállalatok szlovákiai telephelyem magasan az országos átlag felett keresnek, nem egy esetben 40-5Ó%-kal többet vihet­nek haza, mint amennyit az azonos beosztásban lévők, ám hazai munka­adónál dolgozók keresnek. Egyes szakmák napjainkban aranybányá­nak bizonyulnak; a banki és biztosí­tási szféra bérezése már a 90-es évek elején elhúzott az országos szinttől, további sikerszakmának számít az in­formációs technológiák területe. Ez­zel ellentétben az oktatásügy, a szoci­ális szféra, az egészségügy, a mező- gazdaság, a textilipar tartósan vert helyzetben van. Az áldatlan képen tovább ront az a tény, hogy a Csehor­szág, Szlovákia, Magyarország és Lengyelország alkotta visegrádi né­gyek csoportjában - ami az átlagbé- reket illeti - vitathatatianul mi va­gyunk a sereghajtók. A táblázat is mutatja, hogy az 1989-ben még csu­pán némi lépéselőnyben levő csehek mára alaposan elhúztak tőlünk. En­nek dacára a nálunk jobb helyzetű nyugati szomszédaink és a magyar munkavállalók is elégedetlenek bé­rezésükkel. Egy nemzetközi felmé­résből kiderül, a nemzetközi vállala­tok mindig a fogadó országok bérei­hez igazodnak. Azok fölé mennek, de csak annyival, hogy vonzóvá válja­nak. Magyarországon például - a Népszabadság szerint - 47%-kal fi­zetnek többet, mint a hazai vállala­tok. Tehát nem a multik, a külföldi cégek felelősek az indokolatlanul alacsony szinten tartott bérszínvona­lunkért, hanem mi magunk. Nem egyszer hallani, hogy a honi vállalko­zók még a 4400 koronás minimál­bért is sokallják. Ráadásul 1999-ben és 2000-ben estek a reálbérek. Tény, a termelékenységünk elmarad a nyu­gati szinttől, ám a fizetések terén még nagyobb a lemaradás. Ha ma­gunkat többre nem becsüljük, ha be­éljük ilyen fizetésekkel, akkor a külső tényezők nem fogják kikényszeríteni a bérszínvonal növelését. Ebben az esetben pedig megmaradunk a kül­földi üzemek és a hazai vállalatok ol­csó alkalmazottainak. Átlagbérek az egyes ágazatokban Ágazatok Szlovákia Csehország Pénzügyek és biztosítás 21 500 34 000 Közigazgatás, honvédelem 13 400 16 700 Közlekedés, posta, távközlés 12 800 18 800 Építőipar 10 100 16 100 Mezőgazdaság és halászat 9000 12 300 Oktatásügy 8900 13 400 Egészségügy 8800 14 900 Egyéb szociális szolgáltatások 8600 13 800 Ipar összességében 12 200 16 900 A nemzetgazdaság átlaga 11 300 16 700 Az adatok a 2001. első negyedévi átlagokat tükrözik szlovák és cseh ko­ronában (Forrás: HN)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom