Új Szó, 2001. július (54. évfolyam, 151-175. szám)
2001-07-24 / 169. szám, kedd
Kultúra ÚJ SZÓ 2001. JÚLIUS 24. MOZI POZSONY HVIEZDA: Szeretném, ha szeretnél (amerikai) 16, 18, 20.30 HVIEZDA KERTMOZI: Evolúció (amerikai) 21.15 MLADOSŤ: Taxi 2 (francia) 15.45, 17.30 Puskaporos hordó (francia-jugoszláv-gö- rög-macedón) 20 OBZOR: A múmia visszatér (amerikai) 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Lázadók és szeretők (cseh) 18.30, 20.30 Szívörvény (amerikai) 18.30 Mielőtt leszáll az éj (amerikai) 20.30 Pasikés csajok (amerikai) 18.15 Magányosok (cseh) 20.45 A jelszó: szeretlek (amerikai) 20 Csendes öröm (szlovák) 19 KASSA DRUŽBA: Szeretném, ha szeretnél (amerikai) 18, 20 TATRA: A múmia visszatér (amerikai) 17.45, 20.15 CAPITOL: Szeretném, ha szeretnél (amerikai) 18, 20 ÚSMEV: Shrek (amerikai) 18 Érzéki csalódás (amerikai) 20 IMPULZ: Amerikai pite (amerikai) 19.15 DÉL-SZLOVÁKIA LÉVA - JUNIOR: Bíbor folyók (francia) 18 AMFITEÁTRUM: Bíbor folyók (francia) 21.30 GÁLÁNTA - KERTMOZI: A sebezhetetlen (amerikai) 21.30 PAT - AMFITEÁTRUM: A múmia visszatér (amerikai) 21.30 GYŐR PLAZA: Bíbor folyók (francia) 15.45, 20.15 A csábítás elmélete (amerikai) 13.30, 15.45, 18, 20.15 Érzéki csalódás (amerikai) 16.30, 18.30, 20.30 Evolúció (amerikai) 13.15, 15.30, 17.45, 20 Hannibal (amerikai) 20 Lara Croft: Tomb Raider (amerikai) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 A múmia visszatér (amerikai) 14, 17.30, 20 Nincs több suli (amerikai) 14.30 Az ördögűző - rendezői változat (amerikai) 14.45, 17.15, 19.45 A pók hálójában (amerikai) 13.30, 15.45, 18, 20.15 Reszkess, Amerikái (francia) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Shrek (amerikai) 13.15, 15.30, 17.45 Vad kanok (amerikai) 13.30, 18 Szerelem Örökké építkezem Ahány táj, mindenhová házat, horgonyt, erődöt, védtelen sátorlapot Nem érhet meglepetés, a letelepedési kérelem éjjel-nappal a zsebemben, minden címre Megbocsáthatatlanul szeretem a földet Nincs erőm megcsalni egyetlen pontját sem Ha megállnák, a felszarvazott tájak bosszúja ölne meg így ishitegetés minden pillanat Útközben lakom így őrzöm a hűség látszatát Mégis, itt kell hagynom; atomjaira szedne különben Egy halott leányhoz Úgy vitt el a halál, ahogy a fecske ragadja fel a szalmaszálat Remélem, nem bántott nagyon s csak a természetes forgóidnál hajlított meg, hogy a fészek falához odasimulj * (Az utolsó lepergő nyom: körömbarázda a homokzátony szélén. Vagy egy parti fecskéé? Miben különböznek? S ha költöznek egymásba, melyik a másikba? Víz a homokszobába? Homok a vízbe? Fészekbe a fecske? Fészek a fecskébe?) Dióverés után Vaíjúcsapat - akár a tél szálkái Már az is esemény, ha a szék megreccsen alatta A diókoppanás a csend szemérmébe hasít A gerincéten közeledő favágók, makett egyforma arccal Eleve elrendelt libasor A közöny dolgos, gondolja, és feláll Kihúzza magát, hogy teljes magasságát kiszolgáltassa (Mészöly Miklós versei) Mészöly egybelátta a magyar irodalmat, nem tett különbséget „anyaországi" és „kisebbségi" magyar irodalom között Egy nagy író emlékére Tegnapig a legnagyobb magyar író volt. Tudjuk - s nemcsak Esterházy Péter egy elhárító gesztusából hogy több „legnagyobb” magyar író van. GRENDEL LAJOS Mégis... Mészöly Miklós két évtizede etalon, utolsóként ment el a magyar próza legendás megújítok Örkény István, Szentkuthy Miklós, OttHk Géza és Mándy Iván után. A nemzedékkel fiatalabb magyar írók origója volt Esterházy Pétertől Márton Lászlóig, Nádas Pétertől Krasz- nahorkai Lászlóig. Egymáséitól nagy messzeségben álló írói ars poeticák forrása. Afféle Gogol Köpönyege... Mészöly Miklós prózája a 19. és 20. századi magyar epika tradíciójához mélyen kötődik. Másfelől olyan írói beszéd- és látásmódot munkált ki, amellyel megalapozott egy, az anekdotizmustól, stílrealizmustól, szociografizálástól, de az intellektuális arisztokratizmustól is megtisztított prózanyelvet. Nemzetközi tekintélyét Az atléta halála és a Saulus című regényeivel alapozta meg. Másik két jelentős regénye: a Pontos történetek, útközben és a Film olyan történelmi perspektívából láttatja a 70-es évek magyar glóbuszát, amelytől mindenféle ideologikus váteszkedés (magyar átok!) távol áll. Prózáiban, ha úgy tetszik, történelmünk rideg közömbösségével vagy könyörtelenségével is szembesülhetünk. (Nem lé- lekvidító élmény.) Ekkoriban, a 70- es és a 80-as években írott politikai „Örökké a valóságból indultam ki"... (Rédei Ferenc felvétele) esszéiben Bibó István józan, érzel- áttételességet sem tudnék felmutat- mességtől és nosztalgiáktól, illúzi- ni. A művészethez úgy kell a valóóktól és délibáboktól mentes rado- ságmag, mint létezéshez az anyag” nalizmusának a folytatóját tisztel- - mondja a Szigeti Lászlóval készíttetjük. tett Párbeszédkísértet című inteijú„Örökké a valóságból indultam ki, kötetben, majd alább: „Nem a hiszen valóságetem nélkül egyetlen neoavantgárd onániái, nem is a posztmodern grammatika csavarásai, meg a nyelvi játékok idiotizmusig fokozható önimádatai, vagyis nem holmi nyelvi modernizálások érdekelnek, hanem egyesegyedül az, hogy a nyelv mint hitelesítő etem és nagyhatalom egyetlen mozzanatával se dudvásíthassa el fölérzéseimet.” Mészöly Miklósnak a 70-es évek végén és a 80-ás, 90-es években írott novellái (Szárnyas lovak, Lesiklás, Magyar novella) kisregény terjedelmű elbeszélései (Megbocsátás, Bolond utazás, Családáradás) ennek az ars poeticának a jegyében fogantak, s méltó folytatásai korai remekléseinek, a Magasiskolának és a Jelentés öt egérről című novellának. Mára az is nyüvánvaló, hogy Az ablakmosó és a Bunker című drámáival a magyar abszurd színház úttörője volt. Mészöly Miklós mindig egybelátta a magyar irodalmat, nem tett különbséget „anyaországi” és „kisebbségi” magyar irodalom között. A geográfiai szétszabdaltsággal szemben a minőség egyetemességét pártfogolta. Hogy utolsó regényének, a Családáradásnak kéziratát a Kalligram Kiadónak ajánlotta fel, ezért volt gesztusnál több, hitvallás az egy magyar irodalom mellett. Mészöly Miklóssal az a magyar író távozott most közülünk, akit a néha béka-egér harcba tévedő magyar irodalomban népiek és urbánusok, avantgárdok és konzervatívok egyaránt a maguk írójának fogadhattak el. Távozásával a magyar irodalomban olyan poszt üresedett meg, amely, félek, sokáig betöltetlen marad. In memoriam Mészöly Miklós N. TÓTH ANIKÓ ígértetik, hogy végezetül csak ámulat tesz, átitat és alázat. Meztelen csend. De addig még befutják vadvizeink a rónát, melynek nem szab határt a horizont, s felrovátkoljuk a napsütött felületre a világ hamis térképét. Vagyis sok a dolgunk még és nélkülözhetetlen. Aldassék a ráfo- gás és tévedés. így múlnak a napok az íróasztal mellett. Nehéz Mészöly Miklósról írni. A hozzá kapcsolódó élmény túl tágas, túl személyes ahhoz, hogy megtörhetővé váljon a meztelen csend. Az alábbi mondatokat a megrendülés íratta egymás mellé - Mészölyről, Mészölytől. Elindulni Aliscában, nyomozni a múlttörmelékes utcákon családi legendák, törvényszéki históriák, történelmi fordulatok után. Egyszerre kívülről is, belülről is figyelni eseményeket, sorsokat a résenlét minden izgalmával, mert a résenlét is benne van a világrendben. Megjárni a háborús Európa labirintusait. Elutasítani mindenféle hamis ideológiát, mert nagy önuralom kell hozzá, hogy az ember vissza ne éljen a korlátozások-adta végtelen szabadsággal. Alakulása közben látni a világot. Kijárni a tágasság iskoláját. Az egész sokkjában keresni (adni) az egyeseket is. Szenvedélyes érdekeltséggel tetten érni a valóságot, majd eltérni tőle - ugyanolyan átéltséggel. Az üldöző művészet jegyében mindig mást - újat, zavarba ejtőt, példa értékűt mutatni. S végül megérkezni. Megérkezni, merre a csillag jár? Az örök útközbeni- ségbe, ami egyenlő a jelenléttel? A halálhír nagy kort megélt emberek esetében nem váratlan. Viszont ha felkészülünk is rá, megrendít. Mészöly Miklós a magyar irodalom nagy öregjeként feszült fel a végső fényrácsra; hiányzik majd szikár alakja, átható kék szeme, a végletekig határozott kiállása. Örökségként azonban itt marad az életmű a maga végtelen gazdagságával - nem vigasznak, szellemi és erkölcsi biztonságnak inkább. Hiszen tagjai vagyunk egymásnak, elszakítha- tatlanul. Megbocsátás MÉSZÖLY MIKLÓS A gyerekeknek egyelőre közös hálószobájuk volt, kicsit zsúfolt és mesebelien rendetlen, Ágotának külön heverő a sarokban, a két fiúnak katonás emeletes ágy, a földszint Andrisé, az emelet Gergelyé. (Az Öregúr és Iduska néni halála után tesz csak mindegyiküknek külön szobája.) A heverő és az emeletes ágy között jámbor kép függött a falon: szakadékos patakmeder fölött őrangyal vezet át két kisgyereket egy keskeny pallón. Székében ketten is alig férnek el rajta, az őrangyal azonban - ahelyett, hogy maga előtt vigyázná őket - közöttük lépked, a két gyerek hajszába a palló szélére szorul. Gergelynek, bár nem tudta volna értelmezni a szót, cinikus véleménye volt az ábrázolatról. A város elfészkelódött, és nem mozdult a hó alatt. A Pirnitzer áruház tejüveg cégtáblája ferdén lógott be a járda fölé, a konzol kiszakadt, a kábel végek görbén meredtek ki a levegőbe, s a süvegesen ráfagyott hó az egészet véglegesítette. Erős holdfény világította át a szüntelenül fölkavart porhavat. A járdán, az úttesten alig volt fölismerhető nyom, kivéve egy szánnyom párhuzamosát, mely szinte átszelte a várost, a Pándzsótól a vasútállomásig. Sürgős és kései útja tehetett valakinek. A feketéskék égbolton rézsűt fényt kapott a füstcsík: masszívan őrizte a formáját, mint ami egyre inkább belefeledkezett a maradandóságba. Otthon és világ MÉSZÖLY MIKLÓS Alattvalónak tenni sem nem ajándék, sem nem büntetés. Álattvalónak tenni: állapot. A dolog természetéből következik, hogy azok is alattvalók, akik magukat nem annak hiszik, hanem másnak. Például fejedelemnek vagy köztársaság fejének. A különbség csak any- nyi, hogy akik ótólük függnek - még ha ez kényelmetlen is -, hozzájuk hasonló lények; Akitől viszont ők is függnek, Az nem hasonlítható hozzájuk. Minthogy azonban ez az állítás sem nem igazolható, sem nem cáfolható azon közönséges és véges módon, ahogy minden egyebet igazolni és cáfolni szoktunk - így tárgya sem tesz jelen kis munkánknak. Mégis, döntő jelentőségű a tévedés, hogy mások is tehetünk, mint alattvalók. Másképp hogyan találtuk volna fel a hatalmat és a hatalom jogosságát? Ha elfogadjuk, hogy mindenki alattvaló, vagyis egymáshoz hasonló, önként kiszolgáltatjuk magunkat Valakiknek, aki nem hasonlítható hozzánk. Könnyű belátni, hogy ez olyan gyengeség, aminél sokkal erősebbek is vagyunk. Ugyanis, ha ki tudjuk találni a hatalmat, bizonyára el is tudjuk viselni. Hogy mindez jó-e vagy rossz, eltörpül annak fontossága mellett, hogy ne mutatkozzunk kevésbé erősnek - mind a tűrésben, mind a parna- csolásban -, mint amilyenek vagyunk. Mivel, ha a tűrésben mutatkozunk gyengének, megfosztjuk magunkat attól, hogy a lehető legeszményibb erőfeszítéssel még sokkal inkább alattvalók tegyünk, mint amilyenre éppen kényszerítve vagyunk. Megfosztjuk magunkat az önmagunk felülmúlásá- tól. Következésképp a fejedelem számára sem tesszük tehetővé, hogy a parancsolásban olyan erőt és keménységet tanúsítson, ami mindjobban késztet bennünket önmagunk felülmúlására az alattvalóságban. Továbbá nekünk is k ötelességünk és érdekünk, hogy a fejedelem azzá tehessen - legalábbis közöttünk -, aki valójában ő, mert ha engedjük, hogy mind hasonlóbb tegyen hozzánk, e világi alattvalósá- gunk méltósága olyan értelemben is gyengülhet, mintha magát az alattvalóságot akarnánk kétségbe vonni, ama emelkedett vonatkozásban, miszerint az mindenképpen állapot, és nem más... ...Balgaság volna hinni, hogy fejedelem és alattvaló között nincs testvéri érzület. Szüntelen vágy él bennük, hogy azt kívánják egymásnak, amit a másik kíván nekik... ...igaz viszont, hogy mindez nálunk nagyobb elméknek nem sikerült. De ha csak arra gondolunk, hogy a vérengzések vagy a némileg tartózkodóbb zsarnokságok története nélkül milyen szegényes volna művészetünk, mennyire üres a jövőről való ábrándozásunk, amibe minden jóravaló alattvaló a jelenellentétét vetíti bele, mégsem mondva te róla, hogy eszményi módon szolgálja a szolgaságát; és hogy - igen! - milyen öncélúak tennének az eszményeink, milyen megengedhetetlenül petyhüdtek a szándékaink...
