Új Szó, 2001. július (54. évfolyam, 151-175. szám)
2001-07-23 / 168. szám, hétfő
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. JÚLIUS 23. KOMMENTÁR A vacsoravendég igaza TÓTH MIHÁLY A Feldek kontra Slobodník per végeredménye elméletileg erősíti az igazságszolgáltatásba vetett hitet. Nyolc év alatti részeredményei azonban azok véleményét szilárdítják, akik állítják, nálunk az igazság istennője suttyomban ki-kitekint a szemére kötött kendő alól. Szívet melengető, hogy van egy bíróság, amely kötelezően kimondja: nem büntethető, áld fasisztát fasisztának nevez. De elszomorító, hogy a per 8 évig tartott, és hogy Feldeknek külföldön kellett keresnie az igazát. Elméletileg most közéleti oroszlánná kellene válnia annak, aki az ŠtB-sek első listája közzétételekor homlokára csapott: a besúgók egyike 1972 után évekig és rendszeresen vacsoravendég volt az asztalánál, és jelentett a Cégnek. Ahányszor azt tanácsoltam neki, hogy legalább társaságban rá kellene pirítani az illetőre, rendre ezt válaszolta: Úgyis én húznám a rövidebbet. Nyolc év alatt sokszor megesett, hogy egy lyukas garast nem mertünk volna megkockáztatni 100 Napóleon-arany ellenében, állítva, hogy a független szlovák bíróság az ügyben majd Slobodníkot marasztalja el. De közönséges halandó pere, lássuk be, össze sem hasonlítható egy ismert költő perével. Már amiatt sem, hogy a költő képviseletét sztárügyvéd vállalta. Olyan jogász, aki számára minden tiszteletdíjnál értékesebb presztízsnövekedést jelent a megbízás és az ügy eredményes végigvitele. Próbáljuk elképzelni, hogy Feldek győzelmén felbátorodva kocsmákban, pártgyűléseken, lakodalmakban és aratóünnepélyeken mindenki a másik szemébe vágja a kisnyilasságot, a segédrendóri besúgásokat, a konszolidátorságot, vagy éppen a Rudé Krávóban szereplést. Mi lenne, ha barátja minden egykori „vacsoravendégnek” szemére vetné viselt dolgait. Elsősorban az, hogy az Emberjogi Bíróságon türelmüket veszítenék a jogászok, arról már nem is beszélve, hogy a perek hazai földön nem 8 évig tartanának, hanem legalább 18-ig. Időbe telne, amíg minden pettyes múltú képviselőről, miniszterről, polgármesterről stb. bebizonyítaná az igazságszolgáltatás, hogy a besúgatókhoz fűződő kapcsolata, „vacsoraven- dégi” mivolta csak félreértés volt. Az ŠtB dokumentációja több mint 60 ezer dossziét tartalmaz. Már emiatt is minden érintett nyugodt lehet abban, hogy nem jut Slobodník sorsára. Akinek sorsa egyébként nem is olyan elviselhetetlen. JEGYZET Sír a telefon JUHÁSZ KATALIN 21. század, vasútállomás környéke, azaz majdnem a város szíve. Fejkendős néni toporog az öt egymás mellett álló telefonfülke egyikében. Érzem, hogy meg fog szólítani, hiszen megszólítható vagyok, láthatóan nincs dolgom, villamosra várok. Van-e mobiltelefonom, kérdi esedezve. Van hát, anélkül ma már egy tapodtat se léphetnék. Kölcsönadnám-e? Kártyája nincs, nem is volt soha, ezek meg itt mind kártyásak, érmésből csak egyet talált, az se működik. Nyújtom a mobilt, egy helyi hívás miatt tényleg felesleges lenne kártyára költeni a néninek, aki csak a fiát szeretné emlékeztetni, hogy megérkezett, ideje érte jönni. Hálálkodás közben aztán elmeséli fél életét, de sajnos fel kell szállnom a villamosra. Útközben számolom az érmés készülékeket, két meg-' állót kellett volna zötykölőd- nie az idős asszonynak. Ez a szomorú tény megér egy kis kérdezősködést, villan át az agyamon, és tárcsázom a távközlési vállalatot. Egymásnak dobálják a kagylót a nyilatkozni illetékes vezetők, míg végre egyikük elszólja magát: nem éri meg a cégnek érmés készülékeket kirakni, mert három nap után már lehet is vinni őket javítani. Kevés aprópénzért egy széfet is szétvernének a 21. századi vandálok, nem beszélve a sikertelen kísérletezők dühös pusztításairól. Kitört üvegek, leszakított ajtók, kibelezett kagylók jelzik útjukat, a rendbehozott fülkét pedig másnapra akkurátusán szétverik. A vállalat vandalizmusból származó éves kára titkos adatnak számít, ám csupán egy ajtóüveg cseréje 1300-4000 korona. A kártyás készülékek környékén kevesebb a pusztítás. A Fő utca érmés fülkéit külön őrizni kell, hiszen már hozzánk is begyűrűzött a külföldön népszerű „rongyfelnyomós, érme- megakasztós trükk”, melynek mibenlétét most inkább nem magyarázom el. A néni mindenesetre jól járt velem, ki tudja, mióta toporgott a fülkék előtt. Talán azóta kapott is a fiától egy mobilt. Talán egy újabb ügyfelet veszített az állami vállalat a vandálok miatt. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urban Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva-régió (58238310), J. Mészáros Károly- sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 056/6382806, Kassa: 055/6002225, Rimaszombat: 047/5684214, Rozsnyó: 058/7329857, Komárom: tel., fax: 035/7704200, Nyitra: 037/6522543. Kiadja a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, laptetjesztés, laprendelés: 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, , 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 055/6709548, 6002210, fax: 055/6002229. Nyomja a PETIT PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Petit Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: PRNS a. s. vývoz dače, Záhradnická 151,820 05 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok eleKtronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem órzünk meg és nem küldünk vissza. JPk A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, ellenőrzés eredménye a www.sme.skhonlapon talámató. or circulations E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ PRÁVO Jókora meglepetés várt azokra a rendőrökre, akik két tizenhárom éves lányt értek tetten egy pilzeni bevásárlóközpontban. A műanyag táskákból ugyanis motozáskor húszezer cseh korona értékben gumióvszerek, erotikus alsónemű, sőt sikosító gél került elő. A cseh napilap értesülése szerint a két kiskorú feltűnően sokáig téblábolt a polcok között, majd a pénztárakat megkerülve távozni készültek, ám a biztonsági őrök útjukat állták. A táskákban a fent említettet cikkeken kívül radírgumit, vonalzókat, ceruzákat és füzeteket is találtak, úgy tűnik, a lányok - mintegy mellékesen - a következő tanévre is készülődtek. - Hogy a két kiskorúnak mi állt a szándékában, tehát, hogy maguknak lopták-e a dolgokat, nem derült ki. ZsákmányuFőúr, az étel olyan rossz volt, hogy csak arra tudok következtetni, a volt feleségem főz maguknál kát az áruháznak visszaszolgál(Peter Gossányi karikatúrája) tattuk - közölte a helyi rendőrségi szóvivő. Hosszú távon Moszkva egyetlen esélye területeinek megtartására a nyugati világgal való együttműködés lesz Orosz-kínai viszony 20 év múlva A legutóbbi orosz-kínai csúcstalálkozón kötött barátsági és együttműködési szerződés húsz évre szól. Ha figyelembe vesszük a két ország geopolitikai érdekeit és várható gazdasági, demográfiai, valamint katonai fejlődését, körülbelül ez a két évtized az az idő, amíg Oroszország és Kína együttműködése nagyobb problémáktól mentes lesz. ONDREJCSÁK RÓBERT Először azonban vizsgáljuk meg az orosz-kínai viszony igen jelentős javulásának okait, amely a küencve- nes évek elején kezdődött. A legfőbb ok egyértelmű: az Egyesült Államok kizárólagos szuperhatalmi státusa. Mivel Moszkva és Peking a jelenleginél egyaránt nagyobb befolyással szeretne bírni a vüág dolgaira, és ennek legfőbb akadályát az USA megerősödött pozícióiban látják, mindketten ellenpontot keresnek Washington erejének kiegyensúlyozására. Egyedül erre még saját tágabb régiójukban is képtelenek - Oroszország már nem, Kína pedig még nem -,,így az erőegyensúly szabályainak megfelelően kézenfekvő az együttműködésük. A mostani szerződés és jelentőségének hangsúlyozása mind kínai, mind orosz részről válasz az amerikai rakétavédelmi- pajzs-tervekre. Peking és Moszkva demonstrálni akarja, hogy képes létrehozni egy olyan eurázsiai szövetséget, amelynek létrejötte nagyon komolyan veszélyeztetné az alapvető amerikai stratégiai érdeket, amelynek lényege Eurázsia megosztottsága. Ha az orosz-kínai szövetség valóban hatékony lenne és esély mutatkozna rá, hogy tartós is lesz, valóban fennálna az USA számára a veszély, hogy Eurázsiában létrejön egy olyan erőkoncentráció, amely komolyan veszélyeztetné a globális amerikai vezetőszerepet. Mivel azonban jelenleg még egy orosz-kínai koalíció sem lenne elég erős az amerikai primátus megkérdőjelezésére, az igazi stratégiai veszély Washington szempontjából csak akkor lépne fel, ha ez a szövetség évtizedekre állandósulna, míg Kína még jobban megerősödik és Oroszország is úgy- ahogy talpra áll. Ebben az esetben viszont még mindig figyelembe kell venni, hogy a két ország további gazdasági fejlődésének kulcsa nagyrészt Washington kezében van, és nem szabad elfelejteni az ebből a helyzetből adódó lehetőségeket az amerikaiak számára. A jelenleg igen erősen demonstrált kínai- orosz egyetértés tehát valószínűleg válasz próbál lenni a két hatalom részéről az USA rakétaelhárító rendszerére, tágabb értelemben pedig az amerikaiak hegemóniájára. Mivel konkrét lépéseket nem igazán képesek tenni, a diplomácia eszközeivel próbálnak meg olyan pozícióba kerülni, hogy legalább részben tudják befolyásolni a washingtoni döntéseket, vagy hogy legalább figyelembe vetessék elemi érdekeiket. Az orosz-kínai szerződés lényege tehát leginkább a diplomáciai nyomásgyakorlás - ezt mutatják a nagyon visszafogott washingtoni reakciók is. A két ország érdekei rövid távon egybeesnek - az amerikai túlsúly ellensúlyozása -, sőt néhány esetben még kifejezetten hosszabbtávú érdekközösségről is beszélhetünk, például az középázsiai iszlám fenyegetés problémája, amely egyaránt fenyegeti a déli orosz területeket és érdekeket (a Kaukázus és a jelentős olajkinccsel rendelkező volt szovjet köztársasáMoszkva és Peking Washington erejének ellen- súlyozására fogott össze. gok Közép-Ázsiában), valamint a kínai fennhatóságot az ujgur területek felett. Hosszabb távon viszont már szerteágaznak Peking és Moszkva érdekei. Először is, jelenleg Oroszország számára az elsőszámú és legfontosabb prioritás a gazdasági talpraállás. Enélkül minden nagyhatalmi, sőt még hatékony regionális hatalmi törekvés is megmarad az ambíció szintjén, valós lehetőségek nélkül. Illusztrációként érdemes elmondani, hogy az orosz éves össztermék jelenleg körülbelül Hollandia szintjén van, ami nagyon kevés az óhajtott nagyhatalmi szerep eljátszásához. Megfelelő szintű és nagyságú gazdaság nélkül nincs hatékony hadsereg, anélkül viszont nincs nagyhatalom. Ennek tudatában Oroszország legfontosabb partnerévé a Nyugatnak kell válnia. A Nyugattal viszont nem lehet jó kapcsolatokat kiépítem az USA-val fennálló jó kapcsolatok nélkül. Mivel az oroszok számára a legfontosabb a gazdasági talpraállás, és ebben csak a Nyugat segíthet nagyarányú befektetéseivel - másnak ugyanis nem állnak rendelkezésére a kellő források-, Moszkva számára nincs más lehetőség. Hiába kacérkodnak az oroszok Kinával, esedeg Indiával és hangoztatják az amerikai erő kiegyensúlyozásának szükségességét, ezek az országok nem modernizációs partnerei Moszkvának. Természetesen Iránt, Irakot, Líbiát vagy a többi országot, amelyekkel „ijesztgetik” Washingtont, ebből a szempontból nem is érdemes vizsgálni. Kína és a többi potenciális Amerika-ellenes szövetséges maga is külföldi befektetésekre szorul, amelyeket jelentős részben éppen az USA-tól vár. A következő probléma, hogy Oroszországnak a jövőben mindenképp szüksége lesz szövetségesekre a déli határai mentén kialakult helyzet kezelésére. Az ország népessége drasztikusan csökken, miközben déli határai mentén vagy azokhoz közel tőle demográfiailag sokkal gyorsabban fejlődő muzulmán országok gyűrűje jön létre - Irán, Pakisztán - amelyek a jövőben várhatóan észak felé irányuló expanzióba kezdenek. Ez a probléma Kínát is érinti, bár nem fenyegeti olyan mértékben, mint Oroszországot, sőt elképzelhető, hogy Peking megpróbálja saját területe irányából az orosz területek vagy érdekszféra felé terelni az esetleges iszlám terjeszkedést. Ezenkívül Kína nem képes a határain túli katonai közbelépésre - és még jó ideig nem is lesz -, így nem nyújthat hatékony katonai segítséget Oroszországnak az iszlám fenyegetés elhárítására. Ezzel szemben az Amerikai Egyesült Államok jelenleg a Föld egyetlen olyan hatalma, amely bolygónk bármely pontján képes katonai közbelépésre (a korlátozott brit és francia lehetőségeket kivéve, de ezektől az amerikai képességek nagyságrendekkel nagyobbak) hagyományos, tehát nem csak nukleáris fegyverekkel. Tekintettel arra, hogy Washingtonban szintén az iszlám fenyegetést tekintik az egyik legfőbb veszélynek az amerikai érdekek szempontjából, az együttműködés feltételei adottak. A következő probléma, ami viszont a legkomolyabb gondokat okozhatja Kína és Oroszország viszonyában, Peking renkívül gyors fejlődése és az ennek nyomán esedegesen fellépő területi követelések. A19. század folyamán a Szibériába és Távol-Keletre terjeszkedő oroszok jelentős területeket szakítottak el Kínától. A két ország viszonyában a Szovjetunió széthullása után drámai változás következett be: először a törtéOrosz Távol-Kelet megszerzése rövidesen csábító lesz Kína számára. nelem folyamán - természetesen csak azt a korszakot vizsgálva, amióta a két hatalomnak közös határa van - Kína az erősebb, és ahogy a jelenlegi mutatókból következtetni lehet, a kettejük közötti különbség csak nőni fog Peking javára. Körülbelül két évtized múlva Kína képes lesz határain túlra jelentősebb fegyveres erőt küldeni. Figyelembe véve, hogy egész Orosz Távol-Kelet lakossága nagyságrendekkel kevesebb mint a vele határos kínai tartományé, Mandzsúriáé, nagyon csábító lesz az óriási lakadan területek birtokbavételének lehetősége - ráadásul történelmi kínai igény is létezik erre. Ha számításba vesszük azt is, hogy addigra Kína is rendelkezni fog akkora atomerővel, hogy képes legyen pusztulással fenyegetni egész Oroszországot, rendkívül komollyá válik a probléma. Moszkva egyetien esélye területeinek megtartására a nyugati világgal való együttműködés lesz - katonai téren ^s. Ha nem ezt teszi, és kitart Peking mellet, pár évtizeden belül számolnia kell az alárendelt fél szerepével. Az orosz mentalitás ismeretében viszont ez nem igazán valószínű. Ezek voltak a legfontosabb okai a bevezetőben leírtaknak, melyek szerint a jelenleg megkötött 20 évre szóló orosz-kínai szerződés lejárta után várhatók az igazi gondok a két ország kapcsolatában. OLVASÓI LEVÉL A jóga a legfőbb probléma? Már rég várok egy pásztorlevélre, amely elítéli, vagy legalább sajnálatát fejezi ki a keresztény világban történő szégyenletes események kapcsán. Gondolok itt az Észak-ír- országban évente ismédódő protestáns-katolikus összetűzésekre, ahol az egyik keresztény fölgyújtja a másik házát, akár a bentrekedt gyerekekkel együtt. Nem beszélve a különböző keresztény szekták híveinek öngyilkosságba kergetéséről, vagy a kihantolt srebrenicai emberi maradványokról, ami az ortodox keresztények kegyedenségeiről tesz tanúbizonyságot. A legújabb adatok szerint már 400-ra tehető a keresztény felekezetek és szekták száma földünkön, s bár mind a maga igazát hangoztatja, a Teremtő Istenben való hitet hirdeti és Jézus Krisztust követi, ezért valahol felelősséggel tartoznak egymásnak a keresztény vallást cseppet sem dicsőítő cselekedeteikkel. Ettől kell megvédenie magát a kereszténységnek, ez ellen kell felemelnie hangját az egyháznak, nem pedig a jógában látni a veszélyt. Védeni keresztény igazunkat úgy, hogy más tanokat támadunk azok ismerete nélkül, nem etikus. Tíz éve beszélünk demokráciáról, de mivel ahhoz bátorság is kell, még nem gyakoroljuk eléggé, ezt kihasználva próbálják a régen hatalmat élvezők elveiket ránk erőltetni, mintha az országnak más gondja nem volna, mint azon töprengeni, hogy jógára vagy hittanra járjanak-e gyermekeink. Mindez történik az internet korában, ahol a gyerekek azt tanulnak a vüághálóról, akár szüleik tudtán kívül is, ami mellett döntenek. Néveri Eszter, Léva
