Új Szó, 2001. július (54. évfolyam, 151-175. szám)

2001-07-17 / 163. szám, kedd

Kultúra ÚJ SZÓ 2001. JÚLIUS 17. Kállay-fotók a magyar fővárosban Budapest. Karol Kállay, a nemzetközi hírű szlovák fotóművész munkáiból nyílt tegnap retrospektív kiállítás a Magyar Fotográfia Házában, a Nagymező utcában. A közönség Kállay divatfotóit, is­mert személyiségekről készült portréit, a hétköznapok emberét megörökítő felvételeit, valamint Prágában és a világ különböző tá­jain készült fényképeit tekintheti meg az augusztus 29-ig nyitva tartó kiállításon. (SITA) A Bauhaus alkotóinak kiállítása Pozsony. Augusztus végétől látható a Bauhaus fotósainak kiállítása a pozsonyi Médium Galériában. A Képzőművészeti Főiskola galériá­jában az európai avantgárd legismertebb és legnagyobb központja neves pedagógusainak és diákjainak munkáját tárja a közönség elé. A kiállításon egyebek közt megtekinthetők Herbert Bayer, Lucia Moholy, Andreas Feininger és Irene Blühová alkotásai is. A mintegy száz felvételt több kategóriába sorojták, önarcképeket, a Bauhaus épületeiről készült felvételeket, a hallgatók portréit, csendéleteket tesznek közszemlére a rendezők. Külön csemege a színházi portrék, a megnyitásokon, fogadásokon készült felvételek. (SITA) MOZI POZSONY HVIEZDA: Evolúció (amerikai) 16,18, 20.30 HVIEZDA KERTMO­ZI: A múmia visszatér (amerikai) 21.15 MLADOSŤ: Érzéki csalódás (amerikai) 15.45, 17.30 Macskajaj (német-francia-jugoszláv) 20 CHARLIE CENTRUM: Lázadók és szeretők (cseh) 18.30, 20.30 Szívörvény (amerikai) 18.30 Amerikai nyom (francia) 20.30 Magá­nyosok (cseh) 20.45 Hatalmas Aphrodité (amerikai) 20 Szeress, én szeretlek (szlovák) 19 KASSA DRUŽBA: Ó, testvér, merre visz utad? (amerikai) 18, 20 TATRA: Négy szoba (amerikai) 18, 20 CAPITOL: Evolúció (amerikai) 18, 20 USMEV: Pasik és csajok (amerikai) 18,20 IMPULZ: Amerikai pi­te (amerikai) 19.15 DÉL-SZLOVÁKIA LÉVA - JUNIOR: Ghost Dog - A szamuráj útja (amerikai) 18 AMFI­TEÁTRUM: Végső állomás (amerikai) 21.30 GALÁNTA - KERT­MOZI: Kevin and Perry Go Large (angol) 21.30 PAT - AMFITEÁT­RUM: Horrorra akadva, avagy tudom, kit ettél tavaly nyáron (ame­rikai) 21.30 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: A mexikói (amerikai) 19 GYŐR PLAZA: Bíbor folyók (francia) 13.30, 15.45, 18, 20.15 Acsábítás elmélete (amerikai) 13.30, 15.45, 18, 20.15 Érzéki csalódás (amerikai) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Hannibal (amerikai) 15, 17.30, 20 Lara Croft: Tomb Raider (amerikai) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Mi kell a nőnek? (amerikai) 20:00 A múmia vissza­tér (amerikai) 14, 17.30, 20 Nincs több suli (amerikai) 13.45, 15.45 Reszkess, Amerika! (francia) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Sebhelyek (amerikai) 17.45 20 Shrek (amerikai) 13.15, 15.30, 17.45 Vad kanok (amerikai) 13.15, 15.30, 17.45, 20 A Magyar Ifjúsági Közösség páti szabadegyeteme Értelmiségiek esélyei ÚJ SZÓ-HlR Fekete Ibolya második játékfilmje, a Chico két díjat nyert Karlovy Vary idei, harminchatodik fesztiválján Megduplázott magyar siker Eduardo Rózsa Flores a Chico címszerepében (Archív felvétel) Negyedik alkalommal rendezi meg a Magyar Ifjúsági Közösség páti szabadegyetemét. A július 24-én kezdődő rendezvény nyitónapján Kvarda József, a Csemadok Orszá­gos Választmányának elnöke tart előadást A Csemadok jövőképe a fi­atalokkal együttműködve címmel. Másnap délelőtt Kantár Csaba köl­tővel találkozhatnak a résztvevők. A beszélgetés témája: Egy szlováki­ai magyar fiatal író lehetőségei. Jú­lius 26-án délelőtt kommunikációs tréning szerepel a programban, délután pedig az ismert pszicholó­gus, dr. Bordás Sándor az alkoho­lizmusról mint betegségről tart elő­adást. Július 27-én Búcs községet kereshetik fel a kirándulni vágyók. A szabadegyetem július 28-án zá­rul. Az érdeklődők július 20-ig még jelentkezhetnek a következő címen: Magyar Ifjúsági Közösség, Nám. 1. mája 10-12., 815 47 Bratislava. Bő­vebb tájékoztatás a 0903/837-393- as telefonszámon kérhető, (me) Előbb az ökumenikus zsűri elismerését, pár órával ké­sőbb pedig a legjobb rende­zés díját vehette át a műit hét végén Fekete Ibolya a karls- badi Thermal Szálló nagymozijában. SZABÓ G. LÁSZLÓ Ez utóbbit Sarah Winter, A szél menyasszonya című amerikai film Alma Mahlere adta át a magyar ren­dezőnek. Két dokumentumfilmje, a Berlinből Berlinbe és Az Apokalipszis gyerme­kei után első játékfilmjét, a Boise Vi­tát 1966-ban mutatták be, s a buda­pesti szemlén elért győzelme után Szocsiban, Lagowban, Cottbusban, Londonban, Berlinben és Angeres- ben díjazták. Új játékfilmje, a Chico pénzhiány miatt egy évig készült. Az idei budapesti szemlén csak a szakmabeliek láthatták - félkész ál­lapotban. Az első nyüvános vetítés Karlovy Varyban zajlott, s fényes győzelmet hozott. A Chico, Fekete Ibolya állítása sze­rint, ideológiai kalandfilm országo­kon és földrészeken átívelő utazá­sokkal, forradalmakkal és háborúk­kal. Mihez kezdjen az ember, aki félspanyolként és félmagyarként La- tin-Amerikában született, félig kato­likus, félig zsidó, és fiatal kora óta meggyőződéses kommunista? Che Gevara és Salvador Allende világát odahagyva Magyarországon lép be a „reális szocializmusba”. De mi lesz vele akkor, amikor Kelet-Európa el­veti a kommunista eszméket? Ami­kor ideológiáról már haliam sem akar. Miben tud megkapaszkodni? Chico elindul Horvátországba, har­colni. Hány „páncélinget” ölt magára a rendező, ha ilyen filmbe kezd? Ebbe bele kell halni. Ezt most min­den magamutogatás vagy illegetés nélkül mondom. Ez nagyon kemény munka volt nekem. Végig kellett gondolnom sok mindent. Nálam ez nyüván születési hiba, így vagyok kódolva. Engem rettenetesen érde­kel, mi történik körülöttem. Hol és hogyan talált rá Chicóra, vagyis Eduardo Rózsa Floresra? Ő volt a csecsen maffiafőnök előző filmemben, a Boise Vitában. S akkor elkezdtünk beszélgetni. Ez 1995- ben történt. Bizoifyos kérdések már akkor is foglalkoztattak. Ez a film az én fejemben egyenes folytatása a Boise Vitának. Tehát hagytam, hogy sodorjanak az események. Folya­matosan mentem azzal, ami törté­nik. Hogy konkrét legyek: beleke­rültünk egy zűrzavarba, egy rendkí­vül kaotikus és hektikus vüágba, ahol hiheteden gyors változások zajlanak, amelyeket kevesen képe­sek igazán követni és értelmezni. Ehhez jött az úgynevezett identitás­válság, mert mindenkinek újra kel­lett definiálnia magát, hogy akkor most kicsoda és micsoda, hova tar­tozik, miképpen határozza meg sa­ját magát. Érről a fiúról, az én hő­sömről kiderült, hogy voltaképpen „ufó”. Bár akit a filmben lát a néző, az már nem ő. A figurát én írtam meg. Az igazság annyi, hogy való­ban Latin-Amerikában született, fé­lig spanyol és félig magyar, és ilyen előzmények után került Magyaror­szágra. És hogy újságíró, aki beállt harcolni a horvát oldalra. Ez mind igaz. A többit én tettem hozzá. Ki ez a férfi? Kalandor? Életmű­vész? A magyar irodalom kereső fajtának nevezi. Az alaphelyzet tehát adott volt. Aztán ahogy önző, gonosz fil­mesek szokták, én erre rázuhan­tam, és azt mondtam, nekem ez kell, ebből írok majd ezt, azt, amazt. Kitalálok egy figurát, akivel ilyen dolgok történhettek. Eduardo iga­zán nagyvonalú volt velem, hogy engedte mindezt. Hiszen nem lehet könnyű az embernek, ha az élete elemeivel valaki azt csinál, amit akar. De hagyta. Majd kialakult egy történet, egy forgatókönyv, és meg­született a figura. Elkezdtem szí­nészt keresni, hiszen a játékfilmhez színész kell, de akárhogy kerestem is, a választék igen kicsi volt. Én ugyanis nem hiszek senkinek sem, aki a sajátiától eltérő nemzetiséget játszik. Az nem lehet tökéletes. El­kezdtem hát keresni egy félig ma­gyar, félig spanyol, horvátul folyé­konyan beszélő latin-amerikai szí­nészt. Ilyenből viszont elég kevés van. És akkor azt mondtam, meg kell próbálni Eduardót, hiszen a Boise Vitában nagyon jól játszott. Bár nem illendő a saját filmemből bárkit vagy bármit dicsérni, úgy gondolom, Eduardo most is kitűnő teljesítményt nyújt. Neki mint ama­tőr szereplőnek a legnehezebb fel­adatot kellett megoldania. Nem ön­magát kellett játszania, hanem azt a figurát, akit én találtam ki. Kemény és bonyolult játék volt, ugyanakkor szép is nagyon. Százalékban kifejezhető, hogy mennyi a fiktív és mennyi a valós elem a filmben? Én ezt a Boise Vitáról sem tudtam megmondani. Egy biztos: sok doku­mentumanyag van a filmben. Archív felvételeket. Ezeket használtam fel a saját véleményem közlésére. Vukovár eleste önmaga. De vannak képek, amelyeket nem pont úgy, nem pont akkor és nem pont olyan helyzetben vették fel, mint ahova bekerültek eb­ben a történetben. Nem mondhatom azt, hogy ezek az én felvételeim. Ez becsületbeli kérdés. Én felhasználója vagyok ezeknek a képeknek. Egy já­tékfilmbe helyeztem bele őket Egy játékfilmbe, amely a doku­mentumok hitelességével hat. Ez a legnagyobb dicséret, amit kap­hatok. A chico spanyolul fiút jelent. Horvátul viszont bácsit Volt a horvá- toknak egy képregénysorozatuk: Chi­co és Zagorác. Ez utóbbi volt a magas, vékony harcos, Chico pedig, a számy- segédje, egy alacsony, gömbölyű, nagy kalapos mexikói. Innen a név. A budapesti szemlén még nem volt teljesen kész a film. Karlovy Vary közönsége a végső változa­tot kapta? Már nem nyúlhatok bele. Be kellett fejeznem végre. Tudnék még rajta ezt meg azt változtatni, de már nem lehet. Nem tölthetek el fél évet a filmmel úgy, hogy kipróbálom így is, úgy is, amúgy is. Most, hogy én is először láttam széles vásznon a filmet, merő halálfélelmet érez­tem. Eddig ugyanis semmiféle visz- szaigazolást nem kaptam. A Boise Vita szépen szerepelt külföldön, de akkor már túl voltunk a magyaror­szági bemutatón, és a szemlén két díjat is kapott, tehát tudtam, hogy nem csináltam hülyeséget. Volt egyfajta biztonságérzetem külföld­ön. Karlovy Varyban meg a hatal­mas vászon és ezerkétszáz néző várta a fűmet, anélkül, hogy az ott­honi közönség látta volna. Majd belehaltam az izgalomba. Hihetet­len boldogság, hogy két díjat is nyertem. Nem volt ez könnyű for­gatás számomra, de mert szívós ember vagyok, sikerült befejeznem a filmet. Hét fázisban forgattunk, mert ennyiszer kellett leállnunk, pénzt összekaparni. Amikor heted­szer szóltam a stábnak, hogy „gye­rekek, folytatjuk!”, szinte alig csil­logtak a szemek. A kevés pénz vi­szont nagy szabadság. Nagy ösz- szegnél mindig megmondják, mit kérnek cserébe. Horvátországban térdig jártunk a sárban, ősz végén, az utolsó háborús romokon forgat­tunk. Se víz, se villany, de végigcsi­náltuk. Albánia sem volt könnyű, mert ott sem lehetett felkészülni semmire. Chilében pedig nem ma­radhattam turista. Az Allende- korszakot és a Pinochet-rezsim tör­ténetét Eduardo segítségével lát­tam át, aki a gyerekkorát ott töltöt­te. A Chico persze arról is szól, hogy minden olyan zavaros körü­löttünk. Hogy nem jó hányba me­gyünk. Chico pedig nyughatatlanul keres valamit. Identitást keres és hitet. Ha nincs stabil identitásod attól a másod­perctől fogva, hogy megszülettél, a világ nem sok esélyt kínál ahhoz, hogy megtaláld. Ami pedig a hitet il­leti: a vüág ezt nem szereti. A kocsit szereti lecserélni. Azon nincs mit gondolkozni. Kérdezzem hát a hitéről és az identitástudatáról? Én szuverén ember vagyok, aki azt mondja: dolgozni kell! Közben per­sze figyelni kell és állandóan észnél lenni, mert mozog az igazság. Hol az egyik oldalnak, hol a másiknak van igaza. Szétestek a koordináta- rendszerek, nincsenek viszonyítási pontok. Már csak arra hagyatkoz­hatsz, hogy időben észreveszed, mi a jó és mi a rossz. Folyamatosan és rendkívül dinamikusan változó vi­lágban élünk. Engem pedig épp ez érdekel. Aváltozás. Csapiár könyvében egy egész világ épül fel fikcióból PÁLYÁZATI FELHÍVÁS MAGYart fotókiállítás a Pont-Neuf galériában A közelmúlt krónikája Egy kis napsugár MTI-TUDÓSÍTÁS Párizs. Szerényen meghúzódva, ám kitűnő helyen, a Pont-Neuf galériá­ban nyűt meg egy múltidéző fotóki­állítás a magyar kulturális évad ke­retében. Egy kis napsugár a címe az 1945 és 1948 közötti Budapestet bemutató kiállításnak. Kicsit úgy, ahogyan a korszakban készült, nem feltétle­nül propagandisztikus dokumen­tumfilmben, esetleg az azokat az éveket felidéző Szabó István-fil- mek alapján elképzelte a még ro­mos, de már újjáéledő, még útjait nem ismerő főváros, amelynél ak­kor még nem az volt a kérdés, vi­lágváros épül-e, hanem az, fenn- marad-e vagy sem. Mégis van valami idilli azokban a képekben, amelyek az akkori stran­dokat, piacokat mutatják be, ame­lyeken szerelmesek találkoznak a Nyugati Pályaudvar órájánál. Az óra akkor nem forgott körbe és nem villogott fényesen. Akár nosztalgiá­val is emlékezhetünk ma, a plázák és centerek korszakában a régi vásá­rokra, amikor nem számított kurió­zumnak, hogy a falusi emberek fel­hajtották jószágaikat a városba. Miért fontos a helyszín? Párizsban nem nehéz olyan közeget találni, amelyben a régi és új egymás mel­lett él a legnagyobb békében. Ez itt különösen összejön: az utca végén ott van Párizs legrégibb hídja, a III. Henrik király által a XVI. században építtetett Pont-Neuf, amelyen jó időben bohócok, mutatványosok, zenészek adnak egymásnak találko­zót. Az épület helyén állt valamikor a ház, ahol megszületett Poquelin kárpitosmester fia, Moliére. A nagy komédiás domborműve most is ott van a homlokzaton. Mellette egy ré­gi vendéglő, a Füstölő kutyához, és szemben a Les Halles, „Párizs gyom­ra”, amelynek mai ultramodern út­vesztőit gyönyörű zöld lugasokkal vették körül. JUHÁSZ KATALIN A borítón a volt pártfőtitkár egy szál fürdőgatyában köveket hajigái a vízbe. Ebből is sejthető a kötet tónusa, amely félúton van a gro­teszk és a mese között. Kádár Já­nosról és elvtársairól számtalan le­genda kering a nép ajkán, amely ki­alakította a maga Kádár-képét. Legalább három képet ütköztet az író ebben a kötetben. Amüyennek a nép látta vezérét, amilyennek Kádár igyekezett látszani, és amüyen Csapiár szerint volt. Tekinthetünk-e iróniával a közelmúlt magyar tár­sadalmának meghatározó alakjai­ra? Nem sértődnek-e meg a szerep­lők leszármazottai e meglepő és mulatságos élethelyzeteken? Meny­nyi az igazságtartalmuk az anekdo- tikus stílusban elbeszélt történetek­nek? Ilyen kérdéseket zúdítottam Csapiár Vilmosra, aki mosolyogva megérdeklődte, hány éves vagyok, emlékszem-e a szóban forgó kor­szakra, ha igen, tudnom kellene, hogy az itt leírt dolgok meg is tör­ténhettek volna. A mesenyelvi for­dulatok és a valószerű elemek, az elvtársak egymás közt használt szó­virágai keverednek a kötetben. Mi, egyszerű halandók nem tudhatjuk, mi játszódott le a pártházakban, a parlamentben, a pártüdülőkben és Kádárék otthonában, a faktumok felőli közelítésnek annyi értelme van, mint a meseszerű tálalásnak. Ezek a történetek annnyira valószí­nűtlenek, amennyire a 60-as, 70-es évek magyar valósága, a legvidá­mabb barakk volt. Az olvasó tanács­talan, fogalma sincs, mit higgyen el, mit ne: az író elérte célját. Egy egész világ épül fel fikcióból, megismer- hetiük Kádár szokásait, szava járá­sát, házaséletét, elvtársaival való kapcsolatát és a párton belüli intri­kákat. Megtudjuk, mit evett Biszku, hogyan vadászott Aczél, mit főzött vasárnaponként Kádárné. Sokan vevők ezekre a mesehősökre. Ha ők szórakozhattak velünk évtizedeken keresztül, az a legkevesebb, hogy mi is szórakozzunk egy kicsit rajtuk. Vallja a szerző. És igaza van. (Csapiár Vilmos: Igazságos Kádár János, Magyar Könyvklub 2001.) A New York-i székhelyű Magyar Em­beri Jogok Alapítvány a Miniszterel­nöki Hivatal Informatikai Kormány­biztosságával együttműködve infor­matikai fejlesztési pályázatot hirdet határon túli magyar újság- és kiadványszerkesztőségek részére. A pályázaton szerkesztőségenként egy korszerű számítógép nyerhető el, amely az adott sajtókiadvány in­ternetes honlapjának frissítése és karbantartására mellett alkalmas a nyomtatott megjelenéssel összefüg­gő feladatok ellátására is. A pályá­zat keretében összesen 6 számítógé­pet osztanak szét. A pályázati űrlap letölthető a www. hhrf.org/szgpurlap.doc címről. A kitöltött pályázati űrlapokat 2001. augusztus 15-ig kell elektronikus vagy postai úton az alábbi címre el­küldeni: Magyar Emberi Jogok Alapítvány 1055 Budapest, Kossuth tér 4., II. em. 63/a, Magyarország E-maű: kott@hhrf.org A pályázat elbírálásakor előnyt él­veznek azok a szerkesztőségek és szervezetek, amelyeknek már van saját honlapjuk a HHRF internetes oldalán, illetve tervezik annak létre­hozását. A HHRF ingyenes inter­netes szolgáltatásaira - honlap ki­alakítása, korlátlan tárhely biztosí­tása, átmeneti frissítés - a pályázat beadásával egy időben nyújtható be igény a fenti címen. A pályázat a rendelkezésre álló szá­mítógépek szétosztásán túl a hatá­ron túli magyar közösségek infor­matikai helyzetének felmérését is szolgálja a pályázat későbbi, lehet­séges folytatása érdekében. Ezért fontos, hogy az érintett szerkesztő­ségek és szervezetek az adatlapot pontosan, a valós helyzetnek meg­felelően töltsék ki! A pályázat nyerteseit levélben, ille­tőleg telefonon értesítjük. A kedvez­ményezett szerkesztőségek listája a pályázat elbírálása után megtekint­hető lesz az alapítvány honlapján. Az odaítélt számítógépeket előrelát­hatólag szeptemberben szállítják a helyszínre, ahol az alapítvány mun­katársai az érintett szerkesztőségek­kel közösen elvégzik a beüzemelést. A pályázat során a következő konfi­gurációjú számítógépek kerülnek kiosztásra: Intel Celeron 633 MHz, 128 MB SDRAM, 10 GB HDD, 1,44 MB FDD, 52x CD-ROM, hangkár­tya, videókártya, billentyűzet, egér, 15” képernyő.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom