Új Szó, 2001. július (54. évfolyam, 151-175. szám)

2001-07-17 / 163. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. JÚLIUS 17. KOMMENTÁR W&ttKMI Ne bántsuk Hamžíkot! MALINÁK ISTVÁN Koalíciós partnereinek többsége még mindig nem hiszi el, hogy az MKP kilépési szándéka komoly. Hamžík kivételével minden pártve­zér azt mondta, reméli, hogy a magyarok a koalícióban maradnak. Az MKP távozását a kormányból még azok is túlzott reagálásnak tartják, akik elismerik, hogy a két hete megszavazott közigazgatási törvények nem jók. Mikuláš Dzurinda az Uj Szónak adott szombati interjújában is azt hozta fel legfőbb érvként, milyen rossz fényt vetne a gyors NATO- és EU-csadakozásban reménykedő Szlovákiára az egyik párt távozása a kormányból. Tehát felcserélve az okot az oko­zattal nem azon kesereg, hogy kormánypártok paktáltak le a külföld szemében szalonképtelen Meüarékkal, és nem is azon, hogy az ön­kormányzatiság szellemével ellentétes törvények születtek. Dzurin- dáék eddig azért emelgethették bátran Brüsszel előtt a kalapjukat, az uniós vezérkar azért hozsannázón anno a magyarok által elfogad- hatatiannak tartott kisebbségi nyelvtörvénynek és a mostani torzszü­lött „reformnak” is, mert on díszelgett rajta az MKP mint a demokrá­cia látványos bokrétája. Bizony kínos lenne (lesz) ezek után lecsupa­szított fejfedővel az EU elé állni, s megmutatni, milyen a valóság. Pontosan olyan, ahogyan Hamžík megfogalmazta. Igaza volt: tény­leg lehet az MKP nélkül is kormányozni. O csak azt mondta ki, amit a szívük mélyén a többiek is gondolnak. Azoknak, akik most az MKP maradása mellett ágálnak, csupán saját imázsuk a fontos; frázisaik teljesen hiteltelenné válnak, ha megnézzük, hogyan viszonyultak a magyar javaslatokhoz. Nem kell bántani Hamžíkot azért, mert az MKP eddigi partnerei közül egyedül ő mutatta ki nyüvánosan is a ko­alíció foga fehérét. A baloldal és Dzurinda most megkezdett játszmá­jában az MKP-nak már nem szabadna részt vennie, ami ezután a jövő évi választásokig történhet, az már nagyon piszkos munkának ígérkezik. Az MKP számára perspektívát nem az előttünk álló év je­lenthet, hanem a választások utáni időszak. Dzurinda, mint az emlí­tett inteijú is tanúsítja, feltűnően nyugodt. Még egy évig nincs is oka aggodalomra. Az ellenzéknek van annyi esze, hogy egy évvel a vá­lasztások előtt nem fogja őt megbuktatni. A kormánymaradék az egy év alatt úgyis teljesen felőrli saját magát, egyebek között azáltal is, hogy nagyobbik része a mostaninál még látványosabban törleszke- dik majd Mečiarékhoz meg az új csillagocskákhoz. A „bőség” dilemmája PÁKOZDI GERTRÚD Valószínű, hogy a lakosság egy része a Dzurinda-kormány által szer­zett nem túlságosan sok jó pont közé sorolja majd azt is, hogy különö­sebb fennakadás nélkül ki tudja fizetni a vagyonalapi kötvényekért já­ró összeget. Ha az alap kasszájába továbbra is a számítások szerint folynak be a privatizációból származó pénzek, szeptember végéig va­lamennyi kötvénytulajdonos magánszemély megkaphatja pénzét. Aki időközben eladta értékpapírját, az kissé irigykedve veszi tudomásul, hogy két-három, esetenként öt-hat ezer koronával is többet kap az, akinek volt türelme kivárni, amíg a kötvényért pénz üti a markát. Akadnak, akik a tranzakciót a Dzurinda-kormány szavazószerző hú­zásának tartják. Ez súlyos tévedés; a vagyonjegyes privatizáció helyett politikailag kiagyalt kötvényes akciót - egyáltalán nem önzedenül - a Mečiar-kormány akasztotta utóda nyakába. A kötvények értéke előbb-utóbb megjelenik a vásárlóerő átmeneti növekedésében is, jól­lehet, az infláció emiatti növekedésének lehetőségéről már alig esik szó. A korábban így érvelő pénzügyisek is rájöttek talán: a lakosság életszínvonala korántsem olyan magas, hogy üyen érvvel esetleg el­vennék a kedvét pár ezer korona elköltésétől. A lakosság gazdasági erejének alakulását figyelő hitelminősítő intézet nem túlságosan derűlátó, bár elemzői arra számítanak, hogy az év végéig valamelyest javul a helyzet. A reálbérek fél százalékot alig meghaladó növekedése láttán sem lelkesednek különösebben; a kiskereskedelmi forgalom növekedése nulla körüli, a munkanélküliség terén úgyszólván válto- zadan a helyzet. Ilyen viszonyok között pénzügyminiszterként azon lelkesedni, hogy az életszínvonal alakulásában jelentős fordulat vár­ható, akkor is cinizmusként hat, ha az állítás megalapozott. Már csak azért is, mert egy - éppen a pénzügyi tárca által kidolgozott - tanul­mány több alapvető gazdasági mutató esetében is azzal számol, hogy nem válnak valóra a korábbi elképzelések. A legszomorúbb pedig az, hogy a 13 500 koronára váró kötvénytulajdonosok jó része anélkül számít erre, hogy naponta gazdasági elemzéseket böngészne. Sokak düemmája: a lakbérhátralékot fizessék-e ki, vagy a kosztpénzhez te­gyenek hozzá valamicskét. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Utbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), J. Mészáros Károly - sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 056/6382806, Kassa: 055/6002225, Rimaszombat: 047/5684214, Rozsnyó: 058/7329857, Komárom: tel., fax: 035/7704200, Nyitra: 037/6522543. Kiadja a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fuimek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály- tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262,58238332,59233200,59233240, fax: 58238331, 52920051,52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32,055/6709548, 6002210, fax: 055/6002229. Nyomja a PETIT PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Petit Press tetjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz tlače, Košická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. #■1 A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, az ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található, or an. «,*■; E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ MAGYAR NEMZET A státustörvény kapcsán Fűzik Já­nos, a magyarországi szlovák ön- kormányzat elnöke pozitívan érté­keli, hogy az Orbán-kabinet gon­doskodik a határokon túl élő ma­gyarokról. Szlovákia 1997-ben ho­zott ugyan egy hasonló rendelke­zést, ám azzal nem túl sokan éltek. Fűzik szerint az utóbbi három év­ben csak nyolcezren igényelték a szlovákiai kedvezményekre feljogo­sító igazolványokat. Kijelentette: a Dzurinda-kormány nem avatja be a határon túl élő szlovákokat az őket is érintő intézkedések előkészítésé­be, csak a tényekkel tudnak szembe­sülni. Például a kabinet megszün­tette az egyéves nyelvi előkészítő is­kolát, pedig erre különösen nagy lenne az igény, annak ellenére, hogy Magyarországon is igen fejlett a szlovák oktatási rendszer. „Bízom abban, hogy az Orbán-kormány kö­vetendő példát mutat a törvénnyel, és nem az ellentéteket szítja” - szö­gezte le a szlovák kisebbségi vezető. A menekültek ugyanolyan emberek, mint mi, az egyetlen különbség, hogy nekik átmenetileg nincs hazájuk Nem szívesen látott vendégek A világon ma több mint 21 millió menekült tengeti életét otthonától és családjától tá­voli táborokban, sokszor em­bertelen körülmények köze­pette. Legtöbbjük a háború borzalmai elől, a jobb élet re­ményében hagyta el hazáját. SZABÓ MÓNIKA Amikor Afganisztánból, Bangla- desből, Irakból, Burundiból elindul­nak, sejtelmük sincs arról, hogy a célul kitűzött országban jobb eset­ben megtűrik ugyan őket, de sosem lesznek szívesen látott vendégek. Kofi Annan ENSZ-főtitkár sajnála­tosnak tartja, hogy a bevándorlókat általában nem a gazdaságot gyara­pító vagy a társadalom sokszínűsé­géhez hozzájáruló vendégeknek, hanem fenyegetésnek tekintik, és a „hamis” menedékkérők kiválogatá­sára irányuló intézkedések a mene­kültek üldözéséhez, letartóztatásá­hoz vezetnek; annak megakadályo­zásához, hogy eljuthassanak egy olyan országba, ahol valóban mene­déket kapnának. Pedig a menekültek nemcsak a gondjaikat, bajaikat hozzák maguk­kal, nemcsak segítségre szorulnak, hanem nemzeti kultúrájukkal gaz­dagítják is az őket befogadó orszá­gokat. Gondoljunk csak Albert Eins­teinre, Sigmund Freudra, Bertold Brechtre vagy Richard Wagnerre. Komoly fenyegetést jelent az euró­pai demokráciákra az idegengyűlö­let és az olyan politika, amely az idegenektől való félelmet gerjeszti, véli Annan. Szlovákia elítéli az ide­gengyűlölet, a rasszizmus minden formáját. Ezt nemzetközi egyezmé­nyek aláírásával, ratifikálásával ki is nyilvánította. Mindez azonban nem képes megváltoztatni az emberek gondolkodását. Az ENSZ Menekül­tügyi Főbiztosságának szlovák kép­viselete májusban közvélemény-ku­tatást végzett, hogy felmérje a la­kosság menekültekhez való viszo­nyát. Az 1998-as eredményekhez vi­szonyítva tapasztalható némi válto­zás, de sajnos, nem minden esetben kedvező. A lakosság 67 százaléka gondolja azt, hogy a menekültek­nek segítségre, védelemre és huma­nitárius segélyre van szükségük. Három évvel ezelőtt még a megkér­dezettek 75 százaléka vélekedett így. A lakosság jelentős hányadát ugyanakkor negatív érzések töltik el az országban tartózkodó menekül­tekre és a jelenlétükből adódó kelle- medenségekre gondolva. Az embe­rek mintegy háromnegyede (73%) úgy véli, a menekültek túl sokba ke­rülnek az országnak, 63 százalékuk szerint jelentős mértékben hozzájá­rulnak a növekvő bűnözéshez. 1998-ban ez az arány 57 százalékos volt. A lakosság 60 százaléka attól tart, hogy a menekültek veszélyes betegségeket hurcolhatnak az or­szágba. A megkérdezettek fele azo­nosul azzal a véleménnyel, hogy a Szlovákiába érkező külföldieket mi­nél előbb vissza kell toloncolni ha­zájukba, ugyanennyien gondolják, hogy elfoglalják a szabad munkahe­lyeket. Az igencsak megosztó véle­mények ellenére a lakosság jelentős része kész segíteni a humanitárius szervezeteknek. Hogy Szlovákiában van kin segíteni, azt a számok is bizonyítják. Május végéig 1792 menedékkérő érkezett Szlovákiába, vagyis 263-mal több, mint a múlt évben és ötször annyi­an, mint 1995-ben. A menekültek majdnem felét afgánok teszik ki, 370-en Indiából, 163-an Irakból, 111-en Bangladesből és 52-en Pa­kisztánból érkeztek. Idén eddig egy koszovói menedékjogi kérelmét is­merték el, egy afgán és egy örmény menekült pedig megkapta a szlovák állampolgárságot. Az ország fennál­lása óta 6916 menekült folyamodott menedékjogért, 499-en sikerrel jár­tak, 644-nek a kérelmét elutasítot­ták, 4525 esetben leállították az el­járást. A migrációs hivatal vezetője szerint akár többen is megkaphat­nák a menedékstátust, viszont a ké­relmezők közel 90 százaléka még kérvényének elbírálása előtt távozik az országból. A Szlovákiába érkező menekültek 70 százaléka férfi, 20 százaléka gyermek, 10 százaléka nő. A szlovák törvények értelmé­ben, mindenki menedékjogot kér­het, akit hazájában faji, vallási vagy egyéb okok miatt üldöztetés veszé­lye fenyeget. Megérkezésük után ki­vizsgálják őket, majd megkapják a menekülteknek járó igazolvány ki­állításához szükséges iratokat és az egészségügyi kártyát. Az elismert menekültek számára a migrációs hi­vatal megpróbálja biztosítani a beil­leszkedés lehetőségét, például in­gyenes szlováknyelv-oktatással. A szállás- és álláskeresésben szintén segítségükre vannak a hivatal és a humanitárius szervezetek dolgozói. Amíg sikerrel nem járnak, az ország három menekülttáborának egyiké­ben élik a menekültek mindennapi életét. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) hatás­körébe világszerte több mint 21 mil­lió menekült tartozik, akiknek az alapellátása milliókat emészt fel. Az utóbbi években azonban veszélybe került a háborúk és üldöztetések miatt földönfutóvá vált embereknek eddig nyújtott segítség, mert a vi­lágszervezet költségvetési hiánnyal küszködik. A deficitet főleg az okoz­za, hogy az iparosodott országok egyre kevesebben fizetnek az UNHCR alapjába. 2000-ben a leg­nagyvonalúbb adakozó az Egyesült Államok volt 245 millió dollárral, Japán 100 millió dollárt, Hollandia 48 milliót fizet. Ezzel szemben ele­nyésző az a 20 ezer dollár, amit az idén Szlovákia is befizet az alapba. Az UNHCR jövő évi költségvetése 954 millió dollárt tesz ki. A múlt évet a főbiztosság 115 millió dollá­ros hiánnyal zárta. A világon minden 283. ember kény­telen volt elhagyni hazáját, számuk januárban elérte a 21,1 milliót. To­vábbra is az afgánok alkotják a me­nekültek többségét. Tavaly a szom­szédos Pakisztánba menekülő afgá­nok száma mintegy 800 ezerrel nőtt. A menekültek második legna­gyobb csoportját a közép-afrikai Bu­rundi lakossága alkotja. Majdnem 570 ezren menekültek el az ország­ból, nagy részük Tanzániába. Az Iránba menekült irakiak száma megközelíti az 500 ezret. A mene­kültek számát tekintve a földrészek közül csaknem 8,5 mülió fővel Ázsia áll az első helyen, 5,6 millióval Eu­rópa a második, Afrika pedig 5,3 millióval a harmadik. A menekülte­ket befogadó államok sorrendje vál- tozadan maradt: Pakisztán 2 mülió- nak nyújt menedéket, Irán 1,9 milli­ónak, Németország pedig 900 ezer­nek. Nem elhanyagolható azoknak a száma sem, aldk saját hazájukon belül váltak földönfutóvá. Az UNHCR 5,6 millió, ebbe a kategóri­ába tartozó embernek nyújt segítsé­get, számuk azonban a valóságban 20 és 25 millió között ingadozik. Az idén első alkalommal a vüág összes országa egyszerre, június 20- án ünnepelte a nemzetközi mene­kültnapot. A vüágszerte megtartott rendezvények célja összehozni a menedékkérók és az őket befog­adók találkozóját, hogy megismer­jék egymást és ezáltal alábbhagyja­nak a menekülteket a világon min­denütt övező félreértések és előíté­letek. A személyes találkozókon mindenki meggyőződhet arról, hogy a menekültek ugyanolyan em­berek, mint mi vagyunk, az egyetlen különbség az, hogy nekik jelenleg nincs hazájuk. A menekültek számának alakulása Szlovákiában 1991 és 2001 között Év Menedék­Elfogadott Elutasított Állampol­kérők kérelmek kérelmek gárság 1992 87 56 0 0 1993 96 39 20 0 1994 140 55 32 0 1995 359 68 57 0 1996 415 129 62 3 1997 645 65 84 8 1998 506 49 36 28 1999 1320 27 176 2 2000 1556 10 123 0 2001 májusáig 1792 1 54 2 Összesen 6916 499 644 43 OLVASÓI LEVÉL Nincs részletes telefonszámla A minap kézhez kaptam a telefon- számlát. Megdöbbentem, mert jó­val nagyobb összeg szerepelt rajta a megszokottnál. Ezért úgy dön­töttem, hogy kérem a részletes ki­mutatást is a hívásokról. Elmen­tem a távközlési vállalat helyi ki­rendeltségére. Az alkalmazott hölgy azt mondta, hogy az ilyesfé­le kimutatást csak Galántán kap­hatom meg. így másnap elmen­tem Galántára, ahol viszont azt a választ kaptam, hogy mivel a tele­fon a férjem tulajdona, csak neki szolgálhatnak információval. Vé­gül is a főnöknél, majd az igazga­tó úrnál kötöttem ki. Felesleges volt, mert hiába mondtam, hogy a férjem nem tud eljönni, akkor sem volt hajlandó a kérésemet tel­jesíteni. Egyszóval a számlát bár­kinek módjában áll kifizetni, arra nem vonatkozik semmiféle előírás, nem számít, kinek a tulaj­donában van a telefon. A pénz csak jöjjön, abból aztán építhetik a szebbnél szebb irodákat, de ha az ügyfél akar valamit, azt már nem képesek teljesíteni. Nincs jo­guk az embereknek megtudniuk, hogy mi alapján számítja ki a cég a hívások díját? Esetleg így fizet­tetik meg a becsületes ügyfelek­kel a telefonbetyárok által oko­zott kárt? Akit lehet, azt csapjuk be?! Szerintem a részletes kimu­tatást csatolni kellene a telefon- számlához minden hónapban, ha kéri az illető, ha nem. így min­denki tudná ellenőrizni, hogy a számláján szereplő összeg valósá­gos-e vagy sem. Hát, ez a mi táv­közlésünk. Ügyfél, fizess, de ne kérj semmit! Bilicky Éva Diószeg

Next

/
Oldalképek
Tartalom