Új Szó, 2001. július (54. évfolyam, 151-175. szám)
2001-07-16 / 162. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2001. JÚLIUS 16. Kultúra 9 Kilenc középiskolás fiú és lány vette birtokba egy hétre a somorjai Művészetek Házát, hogy együtt alkossanak fából, természetesen így készült a „hosszú mű" (Somogyi Tibor felvételei) Tájban, „Szerintetek maradhat így?”- kérdezgeti egymást egy csoport fiatal a somorjai Művészetek Háza udvarán, miután hármuk egy újabb, a Duna vize által fényesre csiszolt fa- törzsdarabot cipelt - melyet építőelemként használnak fel- a készülő objektek egyikéhez. A döntés csak akkor végleges, ha valamennyien jóváhagyták. Közös a munka. Liliane Csuka is beleegyezően bólint. Jó az ötlet, rájuk hagyja, folytassák csak. MISLAY EDIT Valamivel később Ben javaslatát nagytöbbséggel leszavazzák. „ízléstelen” - hangzik a határozott ítélet. Olga, Anna, Csilla, Milan, Ľubo, Krisztián, Éva, Imi - somoijai, győri középiskolások és pozsonyi képző- művészeti szakközépiskolások -, akiknek csapatához az Izraelből érkezett Ben is csatlakozott, július 11- től vették birtokba a Művészetek Házát, hogy egy héten keresztül együtt dolgozzanak a liliane Csuka vezette művészeti táborban. A jelenleg Franciaországban élő jeles svájci képzőművész nem először jár Somoiján, Oszlopok című kiállítása 1998-ban volt látható a zsinagógában, azóta évente ellátogat ide. Idén is Kiss Csaba és Suzanne meghívására érkezett, ezúttal természetesen nem ő, hanem a tizenévesek alkotnak. - Szeretek gyerekekkel, fiatalokkal dolgozni, mert úgy érzem, nagyon sokat kapok tőlük. Ők még egészen másképp gondolkodnak, és ezt rendkívül fontosnak tartom - mondja a sugárzóan derűs, közveden Liliane Csuka. A tábor léLiliane Csuka nyegéről így vall: „Főként a szabadságra szeretném őket megtanítani. Arra, hogy felejtsék el az iskolában megszokott sémákat. Ne egy meg- változtathatatian terv szerint dolgozzanak, hanem engedjék szabadjára a fantáziájukat, hagyják, hogy a környezet inspirálja őket. Nagyon fontos az is, hogy bizonyos játék jellege legyen az egésznek. A következő lényeges dolog, hogy megtanuljanak a természetben dolgozni, természetes anyagokat használni. Ezért is döntöttem úgy, hogy az objektek készítéséhez csakis fát és olyan régi tárgyakat használhatnak fel, amit az udvaron találnak.” Imi Somorján lakik, és a győri tánc- és képzőművészeti szakközépiskolában tanul: - Azért jöttem el, mert szerintem mostanság a fiatalok eléggé elszoktak a természettől, inkább „futurisztikus dolgokkal” foglalkoznak, és szerettem volna valami mást kipróbálni. Évának, aki a somorjai gimnázium diákja, az egyik tanárnője hívta fel a figyelmét a művészeti táborra. - Jó ödetnek tartottam, gondoltam, eljövök. Igaz, egy kicsit másképp képzeltem el - vallja be -, azt hittem, hogy kint a szabadban fogunk rajzolni vagy üyesmi. De nem csalódtam, nagyon tetszik. A copfos diáklánynak egyébként az általa Zenélő alaknak elnevezett objekt a kedvence, amely egy különös alakú fából és egy elnémult, rozsdás szaxofonból született. A Művészetek Házának udvara igazi kincsesbányának tűnik. Hiheteüen, mennyi felhasználható, érdekes, eldobott tárgyat találtak a csoport tagjai. Csaba és Suzanne személyesen toborzott érdeklődőket a pozsonyi szakközépiskola diákjai között. A kőszobrászatot tanuló tizenhat éves Ľubo is így került - most először - Somorjára: - Láttam a katalógust, amelyben Liliane munkái voltak, és úgy gondoltam, érdekes tapasztalatokat szerezhetek, mert Lüiane olyan dolgokat alkot, amelyek a modem képzőművészet napjainkban preferált irányzatához tartoznak. Jól érzem itt magam, kellemes a környezet és a társaság is.- A gyerekek egyszerűen csodálatosak - dicséri tanítványait a Liliane Csuka. - Annyira különbözőek, és elbűvölő, milyen gyorsan megtalálták a közös hangot, pedig azelőtt nem ismerték egymást. Remekül szórakoznak, és ez is nagyon fontos. A munka általában délelőtt kilenckor kezdődik, majd - a nagy hőségre való tekintettel - hosszabb ebédszünetet tartanak. Este szabad a program. Lehet filmet nézni, nagyokat beszélgetni vagy éppen pihenni. A társalgás nyelve többnyire az angol. Liliane Csuka nagyszülei a második vüágháború előtt Budapestről vándoroltak ki Svájcba, az édesapja még a magyar fővárosban született. Ő már - sajnos, mint megjegyzi - nem beszél magyarul, de amikor először járt Budapesten, annak ellenére, hogy egy szót sem értett a nyelvből, otthon érezte magát. Autóba ülünk a művésznővel, aki kifuvaroz bennünket a Duna partjára, mert hiszen a táborozok fő alkotása nem a Művészetek Házának udvarán található, hanem már készen áll a folyónál. Nem kevesebb, mint kétszáz méter hosszú. Amikor - Lüiane Csuka érdekfészítő kommentáiját haügatva - körbejáijuk, akaratlan is eszünkbe jut: a fáknak is megvan a maguk sorsa. Az objekt ugyanis olyan ágakból, fatörzsdarabokból, sőt szinte csak a lombkoronájukat vesztett, tekintélyes méretű fákból állt össze, amelyet a Duna hozott magával hosszú útjáról országhatárokon át. A bősi erőmű zsilipjeinél fejezték be vándorlásukat, onnan daruval kiemelték, teherautókra rakták és Csölösztőre száüították őket, ahol a fiatalok tekintélyes méretű, játékos műalkotássá rendezték össze az uszadékfát. Munkájukat, amely számtalan mesét, történetet rejteget, természetesen a nyüvános- ságnak is szeretnék megmutatni; bár az arra járók közül már így is sokan megcsodálták művüket, a kiállítás hivatalos megnyitója ma 18.30- kor lesz a somorjai zsinagógában. Karlovy Varyban Fekete Ibolya kapta a legjobb rendezésért járó díjat PÁLYÁZATI FELHÍVÁS ÚJ SZÓ-TU dósItás Karlovy Vary. Szombaton este a Thermal Szálló nagytermében kiosztották a 36. Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztivál díjait. A fődíjat, a húszezer doüárral járó Kristályglóbuszt Jean-Pierre Jeunet francia rendezőnek ítélte a nemzetközi zsűri Amélie dmű filmjéért. A bírálóbizottság, melynek elnöke Krzysztof Zanussi lengyel rendező volt, a játékfilmek versenyében tizenhét mozgókép közül Fekete Ibolyának ítélte a legjobb rendezésért járó díjat a magyar, német, horvát és chüei együttműködésben készült Chico című filmjéért. A legjobb színészt és a legjobb színésznőt is ugyanabból a filmből választotta ki a zsűri: Viveka Seldahl és Sven Wollter nyújtották a legjobb színészi alakítást az Oscar- díjas BUle August dán-svéd koprodukcióban készült Martin dala című opusában. Az est folyamán a fesztivál egyik díszvendége, a Ghandi Os- car-díjas címszereplője, Ben Kingsley vehetett át életműdíjat. A Karlovy Vary-i Kerület díját Marie-José Nat francia színésznőnek ítélték oda az európai filmművészetben nyújtott kimagasló teljesítményéért. A szemlének otthont adó Karlovy Vary díját pedig Bigas Luna spanyol rendező kapta, (szgl) Ben Kingsley csendben, csinnadratta nélkül érkezett KarlovyVaryba, és életműdíjjal távozott. (CTK-felvétel) Díjkiosztással ért véget a szemle A Selye János Egyetemért Alapítvány a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem együttműködésével versenypályázatot hirdet öt tanársegédi státuszra a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem révkomáromi képzési központjába szlovák állampolgárságú haügató részére, aki egyben PhD-tanulmá- nyait nappali tagozaton a Budapesti Közgazdaságtudományi és Állam- igazgatási Egyetemen folytatja. A PhD-tanulmányok költségmentesek és emellett 50 ezer ft/hó ösztöndíjat biztosítunk. A pályázathoz csatolandó mellékletek:- a pályázó szakmai önéletrajza- a felsőfokú végzettséget igazoló oklevél közjegyzői hitelesítéssel ellátott másolata- az idegen nyelvtudást igazoló okirat közjegyzői hitelesítéssel eüátott másolata- a pályázó publikációinak jegyzéke pontos bibliográfiai adatokkal. Pályázni 2001. augusztus 15-ig az e célra készült pályázati űrlapokon lehet. A pályázati űrlapok és további információk beszerezhetőek az a- lábbi címen és internetoldalon: Selye János Egyetemért Alapítvány P. O. Box 71, Tiszti Pavüon, 945 05 Komárno Tel: 035-7782 330 fax: 035- 7713819 Mobü: 0905/864434 E-maü: selyecoUege@ba.telecom.sk http/ www.selye.sk TOLLVONÁS Varázs a sötétben TALLÓSI BÉLA Amerikában teljes gőzzel végzik a korai, ötvenes-hatvanas években készült hollywoodi szuper- produkciók restaurálását. Ezzel elsősorban a régi filmek mozihálózati terjeszthetőségét szeretnék megteremtem. Az amerikai filmtörténet már restaurált remekei jelenleg is járják a világot. Pozsonyban is vetítettek néhányat a Fehér Ház millenniumi programsorozatának részeként. Nem tudom, melyik volt először. Csak rémlik, hogy előbb Robinsont követtem lakatlan szigetére, utóbb Gullivert a lili- putik közé. Aztán Tom Sawyerrel rettegtem éjféltájt a temetőben. Később Copperfield Dávid mellé szegődtem. Voltak azért magyar társaim is: a Pál utcai fiúk meg Nyilas Misi és Gergő a Kincskereső kisköd- mönből. A mai negyvenesek kortársaként ahhoz a nemzedékhez tartozom, amely irodalmi mítoszokon, irodalmi őstípusokon nőtt fel, és húsz-egyné- hány éves koráig aligha mondhatta, hogy mozgóképes mítoszt, mozgóképes őstípust ismert és követett. A televíziós sorozatok és hőseik, mint Win- nettou, Robin Hood, Yvanhoe ezt nem nyújthatták, hiszen ezeknek semmi közük a mozgóképművészethez, hogy pontosabb legyek, a mozihoz. Különben is a klasszikus gyermek- és ifjúsági irodalom remekeinek adaptációiról van szó, ezért ha a képernyős változat teremtett is valamiféle mítoszt, az akkor is inkább az irodalomból építkezik. Azért is, mert a könyvtárak abban az időben tele voltak ronggyá olvasott winnettous könyvekkel; a televízió ugyanis sokunkat ösztönzött arra, hogy utólag az irodalmi szövegbe is belevessük magunkat. Sőt nemcsak közvetlen a televízió ösztönzött olvasásra, hanem egymást is buzdítottuk, hiszen megkockáztatom - kiközösítő elem volt, ha nem olvastuk a Bőrharisnyát vagy Az ezüst tó kincsét. Mindennap beszédtéma volt ugyanis, illett és ajánlatos volt a legapróbb részleteibe menően ismerni. Jobban fújtuk ezeket a regényeket, mint a számtant meg a honismeretet. Szerencsés lehetek, mert a régi típusú, olajos padlós, faüléses, jó iüatú klubmozik - a mai multiplexmozik elájulnának, ha összetalálkoznának ükapjukkal - vásznairól mégiscsak megkaptam mozgóképes mítoszaimat és őstípusaimat. Roccót és fivéreit, Passolini Jézusát, Gelsomi- nát, a púpos Terát, akik bevezettek a filmművészetbe. Ha hangulatom van rá, szívesen csalogatom képernyőre egyetlen gombnyomással régi ismerőseimet, az országúton járó Gelso- minát, a sziklák alatt nyomorgó púpos Terát, a halászok kosarait megtöltő Jézust, és élvezni tudom, mert a filmekről van mozi- vásznas emlékem is. Lehetőséget kellene adni, hogy ma is bárki megismerhesse régi idők nagy mozgóképes mítoszait. Megrázó és egész életre bennünk maradó mozgóképes mítoszokkal igazából csak a moziban találkozhatunk. Csak ott, a vetítőcsamok sötétjében jöhet létre személyes találkozás mozgóképes őstípusokkal - ez a mozi varázsa. Félő, ha nem módosítunk valamelyest a nyereség- orientálttá tett filmterjesztés, az egyfunkcióssá alakított mozihálózat arculatán, akkor-jelenünkkel és közelmúltunkkal kapcsolatban beszélhetünk bár a vizuális kultúra koráról - a mai huszonévesek, vagyis az inkább filmes, mint irodalmi mítoszokon, példázatokon nevelkedett nemzedék, amely a logika szerint kora gyerekkorából is őrizhet (ne) az irodalmiakkal együtt filmes óstípusokat is, elsősorban Terminátor-őstípuso- kat talál majd emlékezetében őrzött filmalbumában. Jósé Cura ismét az Erkel Színházban Budapest. Jósé Cura vüághírű argentin operaénekes - tavalyi, nagy sikerű budapesti fellépését követően - pénteken ismét fellép az Érkel Színházban. A „XXL század tenorja” mostani fellépésén két fiatal szoprán közreműködik: Simona Baldolini olasz, valamint Frankó Tünde magyar operaénekes. A műsor első részében Jósé Cura és Simona Baldolini tolmácsolásában hangzanak el áriák, valamint kettősök A trubadúr, a Nabucco, A kalóz, az Ernani, a Don Carlos című Verdi darabokból, valamint Mascagni Parasztbecsület és Giordano André Chénier című operájából. Az est második felében Bizet Carmenjén kívül Puccini legnépszerűbb operáinak - így például a Bohémélet, a Manón Lescaut, a Turandot és a Pillangó- kisasszony - részleteit hallgathatja meg a közönség. Jósé Cura partnereként Frankó Tünde lép színpadra. Jósé Cura, valamint Simona Baldolini és Frankó Tünde két nappal később, július 22-én a Szegedi Szabadtéri Játékokon ad koncertet. (MTI) _____________________POZSONY_____________________ HVI EZDA: Evolúció (am.) 16, 18, 20.30 HVIEZDA KERTMOZI: A múmia visszatér (am.) 21.15 MLADOSŤ: Érzéki csalódás (am.) 15.45,17.30, 20 MÜZEUM: Pasik és csajok (am.) 17, 19 CHARLIE CENTRUM: Lázadók és szeretők (cseh) 18.30, 20.30 Szívörvény (am.) 18.30 Amerikai nyom (fr.) 20.30 Magányosok (cseh) 20.45 Hatalmas Aphrodité (am.) 20 Szeress, én szeretlek (szí.) 19 KASSA TATRA: Hannibal (am.) 17.45, 20 CAPITOL: Evolúció (am.) 18, 20 ÚSMEV: Pasik és csajok (am.) 18, 20 IMPULZ: Amerikai pite 19.15 DÉL-SZLOVÁKIA LÉVA - AMFITEÁTRUM: Lázadók és szeretők (cseh) 21.30 PAT - AMFITEÁTRUM: Tigris és sárkány (am.) 21.30 GYŐR PLAZA: Bíbor folyók (fr.) 13.30, 15.45, 18, 20.15 A csábítás elmélete (am.) 13.30, 15.45, 18, 20.15 Érzéki csalódás (am.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Hannibal (am.) 15, 17.30, 20 Lara Croft: Tomb Raider (am.) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Mi kell a nőnek? (am.) 20 A múmia visszatér (am.) 14, 17.30, 20 Nincs több suli (am.) 13.45, 15.45 Reszkess, Amerika! (fr.) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Sebhelyek (am.) 17.45, 20 Shrek (am.) 13.15, 15.30, 17.45 Vad kanok (am.) 13.15, 15.30, 17.45, 20
