Új Szó, 2001. július (54. évfolyam, 151-175. szám)
2001-07-14 / 161. szám, szombat
„Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye Oly hivogatólag süt ki a sövényre. Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya, Küszöbre a lábát, erre állát nyújtja. Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kisfiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa." (Arany János) „A gazda pedig mond egy szives jó estét, Leül, hogy nyugassza eltörődött testét, Homlokát letörli porlepett ingével: Mélyre van az szántva az életekével De amint körülnéz a víg csemetéken, Sötét arcredői elsimulnak szépen; Gondüző pipáját a tűzbe meríti; Nyájas szavú nője mosolyra deríti” (Arany János) 2001. július 14., szombat 5. évfolyam, 28. szám Az agyagozásnál, szövésnél és bőrözésnél vannak apró fogások, ezeket ki-ki elleshette a kézművestáborban, ahol nyolctól tizennégy éves korig jelent meg az aprónép Kézművesek paradicsoma Tornán JUHÁSZ KATALIN yolcéves kislány korongozik az orrom előtt, készül az agyagváza, közben magyarázza, mire kell vigyázni, mit hogyan kell művelni az agyaggal. Szégyen, hogy ennyi évesen még ezt sem tudom, villan át az agyamon. Meg az is, hogy egy-egy kézművestábor végére a kicsik rendszerint sok mindenben okosabbak lesznek szüleiknél. Az agyagtömböt például pontosan a korong közepére kell üleszteni, különben szétrepül az egész. A szövésnél és a bőrözésnél szintén vannak apró fogások, ezeket is ki-ki elleshette a mesterektől Tornán, az első nyári kézművestáborban, ahol nyolctól tizennégy éves korig jelent meg az aprónép. Főleg kassaiak küldték gyermekeiket friss levegőt szívni ebbe a pokémonoktól mentes környezetbe, ám a környék falvai- ból, sőt helyből is jelentkeztek érdeklődők. A tornai gyerekek amúgy is el vannak kényeztetve, szeptembertől rendszeresen tanulhatnak agyagozást Fecsó Szilárd képzőművésztől, és szövést Pribék Gábortól. Persze, pontatlanság csak gyerekekről beszélni, hiszen az elmúlt iskolaévben héttől ötvenéves korig jártak szőni és agyagozni. Fecsó Szilárd szerint a község hozzáállása példaértékű, hamar felismerték a kezdeményezés fontosságát, minden feltételt megteremtettek. Szövőrámákat készíttettek az első „lépésekhez”, majd igazi, nagy szövőszékeket is vásároltak, a jó minőségű agyagért pedig maga a polgármester ugrott el Nagymihályba. Megérte, hiszen a polcokon díszelgő alkotások egyike-másika a lakberendezési boltokban is megállná a helyét, de persze nem eladók, talán majd idővel. Július 2-ától egy héten át három csoportban kézműveskedhettek a táborlakók egy tágas műhelyben, amelyet az önkormányzat ingyen bocsátott rendelkezésükre. Napi hat óra alatt sok minden megtanulható, aztán pedig csoportcsere, hétvégére mindenki minden mesterséget kipróbál. Az utolsó napokra világossá válik, melyik gyerek miben a legjobb, müyen nagy műbe vág bele önállóan a tábor végén. A bőrdíszművescsoportot nagy meglepetésemre Bocsárszky Attila, a kassai Thália színművésze vezette, éppen sarut készítettek, nagy ötlet ilyenkor nyáron, főleg a cipőárakat figyelembe véve. A szobrászterembe érve aztán leesik az áll, megáll az ütő: két hetedikes fiú formáz agyagból életnagyságú fejeket, melyek a megszólalásig hasonlítanak alkotóikra. „Akkor van kész, amikor legjobban hasonlít rám” - válaszol frappánsan egyikük a meglehetősen ostoba kérdésre. Fecsó Szilárd elmondja, hogy régóta foglalkozik a fiúkkal, ez a fejformázás például elsőéves tananyag a képzőművészeti főiskolán. A kezdeményezés fő támogatója a Kárpátokért Alapítvány volt, a szállásproblémát pedig a helyi cserkészszövetségnek köszönhetően sikerült megoldani. A műhely már most ígéretes látványt nyújt, beindítja az ember fantáziáját, ám a körülményeket inkább nomádnak mondhatnánk, az épület megérett egy alapos felújításra, a tető is cserére szorul. Már csak a pénz hiányzik, 2,5 millió elegendő is lenne, mondja Bartók László polgármester, aki maga is nagy híve a kézművességnek, élvezettel nézegeti a készülő alkotásokat. Tavaly tíz helyi roma kosárfonónak biztosított munkát a község, a vesz- szőből készült remekművek egy kassai kiállításon is nagy sikert arattak, hamarosan kaphatóak lesznek a nagyváros egyik boltjában. A közhasznú munkásokként tevékenykedő kosárfonó mesterek, akik rövid idő alatt elfogyasztották a környék összes vesszőjét, a táborlakóknak is bemutatták tudományukat. A kézművestábor programját természetesen kirándulások is tarkították, hiszen a környéken igencsak van mit csodálniuk a természetjáróknak. Tornát az isten is falusi turizmusra teremtette. A község mögötti 370 méter magas karsztos hegyen áll a tornai vár, illetve ami maradt belőle. Valószínűig a 13. század közepén építették, de ma is biztonságot, erőt sugároz. Közel a szádelői völgy, a meseszép áji völgy, erdők, rétek, halastavak, ritka, értékes állat- és növényvüág. A műemlékek közül figyelmet érdemel a 17. századi reneszánsz kastély és az 1820Bocsárszky Attila bőrözést oktat, éppen sarut készítenek Fecsó Szilárd képzőművész mutatja a gyerkőcöknek, hogy kell korongozni Szövés Készülnek az önfejek (Bartók László felvételei) ban épült egykori megyeháza, ma mindkettő meglehetősen rossz állapotban várja, hogy valami történjék vele. A környéken szebbnél szebb templomokat lehet találni, Bódva- vendégiben pedig sikerült megmenteni egy százéves malmot, amely jelenleg is működőképes. A falusi turizmus feltételeit azonban csak akkor lehet megteremteni, ha a helyi közösség - beleértve a roma lakosságot is - megérzi az új idők új szeleit. Jelenleg ez a terep-előkészítés folyik Tornán, melynek önkormányzata mára igencsak komplex vidék- fejlesztési tervet dolgozott ki. Hogy a hely ideális, azt mi sem mutatja jobban, mint az a tény, hogy a szerény szálláskörülmények ellenére idén különösebb csinnadratta nélkül három tábornak sikerült helyet biztosítani Tornán. Az ezermester gyerekek után a szepsi szabadidőközpontból készülnek agyagozni a műhelyekbe, július végén pedig a Föld Barátai nevű kassai társulás szervez ugyanitt környezetvédelmi tábort. A 250 ezres nagyváros Bartók László szerint remek bázist tudna biztosítani a folyamatos fenntartáshoz, a magyar határ közelségét pedig akár nemzetközi alkotótáborok szervezésére is ki lehetne használni. Ez azonban jelenleg még álmodozásnak számít, térjünk visz- sza a földre, hiszen korongozás közben elkel a realitásérzék, különben oda a szép váza, csupor, bögre, hamutartó. .. Nem árulom el, végül mi sikeredett belőle, csak annyit, hogy a magam részéről maradok inkább a toll mellett! Mindegy, milyen nyelven beszélsz, egyetlen bűnöd, hogy elütsz a többségtől, nem véletlenül mondják, hogy a Nyugatot a verseny mozgatja, Kelet-Európát pedig az irigység Két rajzolat a toleranciáról és a kiállásról Irigység Barátom meséli a minap, hogy a gépkocsiján reggel szemétkupacot talált. A kocsi a panelház előtti parkolóban állt, s valaki nemes egyszerűséggel kiürítette a motorház tetejére a szemétkosarát. A kocsinak mindössze annyi a bűne, ha volt, hogy bécsi rendszámot visel, amivel kirí a hazai járgányok közül. Nem ez volt az első eset, mondja barátom, aki délszláv, Bécsben él, de ide nősült. Szóval többlaki. Egyébként tökéletesen beszél németül, s ha hétvégén lemegy a sarki boltba vásárolni, a született pozsonyiak sem veszik észre, hogy nem szlovák az anyanyelve. De ott az árulkodó jel, a kocsi rendszáma, ami szálka egyesek szemében. Két hete, mondja, egy banya utána kiabált, hogy rohadt német, menjen haza, itt ne füstölje teli a levegőt. Nem értem ezeket az embereket, háborog barátom, mi bajuk az osztrákokkal, hiszen ők nem lopni jönnek ide, nem szemetelnek, nem hangoskodnak. Inkább becsülnék meg őket, hiszen a pénzüket hozzák ebbe a legatyáso- dott országba. Ezeknek az elvakult embereknek nem az osztrákokkal van bajuk, mondom neki, hanem mindenkivel, aki idegen. Ezeknek az elvakult embereknek nem az osztrákokkal van bajuk, mondom neki, hanem az idegenekkel. Mindegy nekik, milyen a bőröd színe, milyen nyelven beszélsz. Egyetlen bűnöd, hogy elütsz a többségtől. Hogy más vagy, mint ők. Megfigyeltem, hogy a rendészek is előszeretettel szállítják el a külföldiek tilosban parkoló kocsiját. Pedig tudják, milyen kálváriát szabadítanak a nyakukba szerencsétleneknek, akik nem ismerik a nyelvet. Ugyanúgy megtenné a kerékbilincs is, igaz, akkor nem lehetne annyit kaszálni, mint az elszállítással. Az üzlet, az üzlet. De mondd csak, milyen kocsid is ván, kérdem. Béemvé. Hja, barátom, akkor ne csodálkozz. Ez a márka sokaknak nem tetszik. Főleg, akiknek nem telik erre a kategóriára. Nem véletlenül mondta valaki, hogy a Nyugatot a verseny mozgatja, Kelet-Európát pedig az irigység. A kutyás öregúr Házunkban sok a nyugdíjas. Az idős embereknek pedig, pláne, ha egyedül élnek, sok a szabadidejük. Unalmas a négy fal között, ha nem történik semmi, ha mondjuk az unokák se jönnek, a postás meg már két utcával odébb jár. Nem csoda, ha állandóan kint kvaterkáznak a ház előtt. Két éve egy kerti padot állítottak fel az öregek a fák hűvösében. Azóta ott zajlik az élet. Tavasztól őszig ott süttetik magukat a lombokon átszűrődő, erejüket vesztett napsugarakkal, meg-megbá- mulva, s - bocsánatos bűn - leká- derezve a járókelőket, szomszédokat. Jönnek-mennek a hírek, kis torzsalkodásokról szóló suttogások és pletykák cserélnek gazdát. Az arcok cserélődnek, leszámítva három-négy törzstagot. Közéjük tartozik az öregúr, akit csak kutyásnak hívok. Sok négylábú van a környéken, gyanítom, több, mint gyermek, de ez a kutya nem mindennapi. Olyan dagadt, mint egy futballabda, és többet utazik a gazdája ölében, mint a füvön. Megható látvány kölcsönös ragaszkodásuk, s ha olykor a morózus öregúr valakire felpaprikázódik, a kis öleb a gazdival kánonban szidja az illetőt. Az a pad valakinek a világ egy fontos darabja. Divatos hasonlattal: valahogy így kellene gyakorolni a civil kurázsit. Egy meleg délután három részeg vert tanyát a pádon. Amolyan csavargóformák. Jól be voltak tankolva, jobbra-balra dőltek, elnyúlva a pádon, a borosüveg körbe járt. Jól érezték magukat. Éppen a balkonon álltam, amikor az öregúr rájuk támadt. Csöndben maradtam, de azért figyeltem, ha valami gáz lenne, leszólok a védelmében. Pár perces replika után a három fickó szedte a mo- tyóját meg a flaskát, és morogva bár, de eloldalgott. A kutyás csatát nyert. Mosolyogva néztem, milyen peckesen illegeti magát félórával később az idős hölgyek karéjában, mint egy udvarát védő kakas, még mindig dohogva az indulattól. Önkéntelenül arra gondoltam, hogy sok életerős, élete delelőjén járó ember példát vehetne a mérges kis öregúrról. Pedig itt nem egzisztenciáról, sem mesebeli rézkrajcárról szólt a cselekmény, sem súlyos emberi jogokról, területről. Csak egy vacak lócáról. De az a pad valakinek a világ egy fontos darabja. Divatos hasonlattal: valahogy így kellene gyakorolni a civil kurázsit. Kövesdi Károly
