Új Szó, 2001. július (54. évfolyam, 151-175. szám)

2001-07-13 / 160. szám, péntek

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. JÚLIUS 13. KOMMENTÁR Sok csepp kútméreg TÓTH MIHÁLY Heten voltunk, és hatféleképpen vélekedtünk, előnyös-e a honpolgár, konkrétan a szlovákiai magyar számára, ha igazolványában feltünte­tik nemzetiségét. Pesszimista társunk így válaszolt: jelentkezz mun­kára Vít’azoslav Móric vállalatánál, majd megtudod. Mások pro és kontra eseteket hoztak fel magyargyűlölő, illetve hungarofü rendőrök igazoltatási kultúrájáról. Élelmességéről hírhedt társunk úgy vélte, az igazolványi bejegyzésnek köszönhetően rövidebbre lehetne zárni a státusigazolvány beszerzését. Elrontotta a hangulatot a társaságnak az a tagja, aki imigyen „csavarta” meg a kérdést: hogyan érezze ma­gát, akinek nemzetiségét anélkül meg tudja állapítani a rendőr (sze­mélyzetis, pincér, hivatalnok stb.), hogy szemügyre venné az illető igazolványát. Csak konstatálja bőrének színét, és 95 százalékos biz­tonsággal megtudja, az illető éppen csak átlépte a nyomor küszöbét. Mérget csepegtetünk a kútba, hogy észrevesszük, a mellettünk ülő ember sötétebb arcszínű. Mint a rendőr is, akinek orcája padlizsánszí­nűvé válik, mihelyt azt olvassa: nemzetisége magyar. Az újabb igazol­ványokban már nem tüntetik fel a nemzetiséget. Égyesek szerint ez emberi jogi vívmány. A Szlovákiában élő kisebbségi svéd, izraeli, ma­gyar, holland úgy elsajátíthatja Hviezdoslav nyelvét, hogy környezete soha nem tudja meg származását. A cigánylány leérettségizhet, órá­kig szőkíttetheti magát, bíborba-bársonyba öltözködhet, ha a munka­adó úgy akarja, akkor se kapja meg a segédraktárosi pozíciót, ha az állásért olyan, az övénél világosabb arcbőrűvel kell megküzdenie, aki távúton fejezte be a kisegítő iskola 4. osztályát. Csepeg a kútméreg. Azzal is, hogy minősítgetjük a romák elleni támadásokat, hogy a sér­tettek számára mindig találunk súlyosbító körülményeket. Azzal, hogy az újságok háromhasábos címmel közlik: munkanélküli roma volt a betörő. A munkanélküliség hangsúlyozásával két legyet ütnek egy csapásra: a szegénységet is bűnné nyilvánítják. A kormány pa- lacknyi mérget zúdított az ivóvízbe, amikor nem képviseltette magát magas szinten a legutóbb (rendőrök által) meggyilkolt cigány temeté­sén. A politikai gyávaság minősített esetéről van szó. Dzurinda embe­rei tudják, hogy a hangulat cigányellenes. Távolmaradásukkal azt bi­zonygatják a fajgyűlöletre hajlamosak előtt: csak a Nyugat megnyug­tatására marasztaltuk el a rendőröket. JEGYZET Dzurinda álláspontja elaltatná a nyugati diplomaták éberségét. Vannak olyan pofátlanok, hogy konkrét eredményt és a bűnösök megbüntetését várják. Politikai képviseletünk nem akar érteni a szóból. Kukán külügy­miniszter néhány hete szeánszot tartott az európai országok szlo­vákiai nagyköveteinek, országpingáló célzattal. Az SDĽ- es Peter Weiss pedig azt nyilat­kozta, Szlovákiának ügyelnie kell a nagyrőceihez hasonló ese­tekre, mert „sérül az ország imázsa”. Utóbbi kijelentés ízlés­telen és felháborító. Mintha nem az lenne a fontos, hogy minden­ki biztonságban élhessen, ha­nem hogy szép maradjon a kira­kat. Magyarán, igazítsunk egyet a nyakkendőn, a hajfixálót gon­dosabban rakjuk fel a fejbúbra, mert könnyen lemaradhatunk a közös fotografálásról. Naponta tapasztaljuk, hogy Szlovákiában kormányoktól füg­getlenül él tovább a kommunista rendszer kirakatpolitikája. És ak­kor még nem szóltunk az új me­gyerendszerről, amelynek súlyát az Unió föl sem fogta. Ha megér­ti, milyen következményei lesz­nek az új közigazgatási „reform­nak”, valószínűleg hamar arcára fagy a mosoly. « Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urban Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), J. Mészáros Károly- sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 056/6382806, Kassa: 055/6002225, Rimaszombat: 047/5684214, Rozsnyó: 058/7329857, Komárom: tel., fax: 035/7704200, Nyílra: 037/6522543. Kiadja a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fűknek, tel.r59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit-értékesítési és üzemeltetési osztály -, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax* 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32,055/6709548, 6002210, fax: 055/6002229. Nyomja a PETIT PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Petit Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található, or cjrtuMions E-mail: redakcia@ujszo.com Az Unió mosolya KÖVESDI KÁROLY Ismét kezd borongóssá válni az égbolt Szlovákia fölött. A Mečiar-kormánynak küldözött demarsok ugyan 1998 őszén el­fogytak, ám a figyelmeztetések egyre sűrűbben érkeznek a mos­tani kormány címére is. Leg­utóbb azt jelezte az Unió, hogy a schengeni határok őrzését nem óhajtja ránk bízni, mert ahhoz megbízhatóbbnak kellene lenni. Az ország légterét védő hét radar közül kettő működik, tudtuk meg a minap, ha azok is bedög­lenek, várhatjuk a NATO üzene­tét. Egy másik intés kézzelfogha­tóbb formában öltött testet: az uniós támogatások tízszázalékos lefaragása már nemcsak felemelt ujj, hanem konkrét nyakleves, amit konkrét személyeknek „kö­szönhetünk”. Akik - szokás sze­rint - ismeredenek. A Nagyrőcei járásban faji indíttatásból agyon­vert szlovák állampolgár esete pedig egyenesen sokkolta az Uniót. Alig hiszem, hogy a bel­ügyminiszter intézkedése vagy TALLÓZÓ SME Néhány álmodozó még mindig reménykedik abban, hogy a köz- igazgatási reform a rossz start el­lenére lehet még sikeres. Ezt a megyei önkormányzatok hatás­köreiről és vagyonukról szóló tör­vény, valamint a költségvetési törvény elfogadásától remélik. A lap kommentátora szerint azon­ban a parlamenti arányokat fi­gyelembe véve, ezeknél a törvé­nyeknél sem számíthatunk a ma­gasabb szintű önkormányzatiság támogatására. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a kormány tör­vény-előkészítő bizottsága alap­vető hiányosságok miatt egy hó­nappal elhalasztotta a megtár­gyalásukat. Félő az is, hogy eze­ket a törvényeket újra az ellen­zékkel összefogó koalíciós képvi­selők szája íze szerint fogadja majd el a parlament, ami valószí­nűvé teszi, hogy a reformindító rossz törvényeket hasonló színvo­nalú jogszabályok követik majd. Rövid gondolkodási idő után ma folytatódnak az északír békemegállapodás megmentését célzó tárgyalások Esély nagypéntek folytatására Drágám, végre légy férfi, és ne azon meditálj esténként, hogy az MKP marad-e a kormánykoalícióban! (Gossányi Péter karikatúrája) Háromnapi kemény erőfe­szítés után az angliai Weston Parkban szerda este a brit és az ír kormányfő beismerte a kudarcot, de nem dobta be a törülközőt. Az északír ren­dezésről szóló tárgyalások ma folytatódnak. GÖRFÖL ZSUZSA Még van egy kis idő, augusztus 11-ig még lehet próbálkozni, leg­alább egy áthidaló egyezséget tető alá kellene hozni. Ha a siker elma­rad, akkor ez a nap lesz az újabb fordulópont az északír konfliktus hosszadalmas, zűrzavaros és vér­áztatta történetében. David Trimble, az északír tartomá­nyi kormány miniszterelnöke hóna­pokon keresztül azzal fenyegető­zött, hogy le fog mondani. Az Ulste- ri Unionista Párt (UUP) vezére júli­us elsején tette meg a lépést, amivel bebizonyította, hogy rafinált politi­kus és kiváló taktikus. Az 1998-ban kötött nagypénteki megállapodás ugyanis nem most mondott csődöt, viszont most jött el az utolsó pilla­nat, amikor még mentem lehet a menthetőt. Észak-írországról lévén szó, az ügy természetesen zavaros, elég nagy nemzetközi érdeklődés­nek örvend és robbanásveszélyes. Trimble kiváló taktikai érzékét há­rom körülmény bizonyítja. A leg­szembetűnőbb, hogy az unionista Orániai Rend hagyományos, rend­szerint súlyos feszültségekkel, mi­nimum sebesülésekkel és a brit erők harckészültségével járó, a ka­tolikus negyedeken is átvezető pro­vokatív portadowni menete előtt mindössze három nappal mondott le. A következmény: soha még ilyen simán nem zajlott le a menet. A po­litikai bizonytalanság közepette a britek a szokásosnál is gondosab­ban emelték a szögesdróttorla- szokat, az ellenőrző pontokon való­ban mindenkit ellenőriztek, az orá- niaiak pedig kegyesen eltekintettek mind a katolikus írek, mind a brit erők túlzott provokálásától. Lon­dont a lemondás rákényszerítette arra, hogy végiggondolja, mi lesz, ha az északír kabinet valóban meg­bukik és új választásokat kell kiírni a tartományban. A válasz kézenfek­vő: a helyi viszonyok között mérsé­keltnek mondható, a nagypénteki egyezmény megkötésében megha­tározó szerepet játszó protestáns és katolikus erők helyett mindkét ol­dalon nyilván a szélsőségesek elő­retörésére kell számítani. Erre utal a brit parlamenti választások ered­ménye is: a katolikusokkal való mindennemű egyezkedést elutasí­tó, a nagypénteki egyezményeket el sem ismerő Demokrata Unionisták Pártja (DUP) sokkal több szavaza­tot szerzett, mint Trimble szalonké­pes UUP-je. Dublinban, az ír Köz­társaság fővárosában is nőttön-nőtt a feszültség és a bizonytalanság: egy éven belül náluk is választások lesznek, s az északi kudarc követ­kezménye alaposan megkeverné a lapokat. A Sinn Fein, az IRA politi­kai szervezete nemcsak az északír tartományi parlamentben van je­len, hanem a dubliniban is. Ha az erőszak kiújul, befolyása nemcsak északon fog tovább növekedni, ha­nem Írországban is, mégpedig ak­kora mértékben, hogy nélküle nem lehet majd kormányt alakítani. En­nek pedig az lesz a következménye, hogy a jelenlegi szívélyes brit-ír vi­szonyt, amelyet Tony Blair és Bertie Ahern személyes jó kapcsolata to­vább erősít, a régi bizalmatlanság és annak minden következménye váltja fel. Ezért tehát a nagy igyeke­zet, hogy legalább úgy-ahogy ismét összebékítsék az északír katoliku­sokat és protestánsokat. Ellenkező esetben Trimble lemondása után hat héttel ki kell írni az új tartomá­nyi választásokat, amelyek eredmé­nyei minden bizonnyal romba dön­tenék a három éve élő reményeket. Nem egyszerű a feladat, hiszen amiben egyezségre kell jutni, az a nagypénteki megállapodás kulcs- pontja: a fegyverek beszolgáltatá­sa. Az IRA változadanul készségét hangoztatja, de csak azután árulja el az illetékes nemzetközi bizott­ságnak titkos fegyverraktárai he­A tengernyi vérrel táp­lált, zsigeri bizalmatlan­ságot kellene eloszlatni. lyét, ha megtörténik az északír rendőrség gyökeres átalakítása, le­bontják a brit katonai létesítménye­ket és kivonulnak a brit erők. A pro­testáns unionisták ellenben mind­addig nem hajlandóak beleegyezni az általuk uralt rendőrség reformjá­ba, sem a britek kivonulásába, amíg az IRA nem szolgáltatja be fegyve­reit. Ezt az évszázadok óta tenger­nyi vérrel táplált, zsigeri bizalmat­lanságot kellene eloszlatni, ami Blair és Ahem számára óriási kihí­vás, embertelenül nagy feladat. Bili Clinton volt amerikai elnök, aki - állítólag véletienül - éppen Angliá­ban tartózkodik, ismét felajánlotta segítségét. Hivatalosan baráti ala­pon, a korábbi jó tapasztalatokra hivatkozva, valójában Washington támogatását is élvezve - az Egye­sült Államoknak is elemi érdeke fű­ződik a rendezéshez. S természete­sen Európának is, hiszen nem titok: a Sinn Feinnek nagy szerepe volt abban, hogy az írek a közelmúltban megtartott népszavazáson elutasí­tották a nizzai szerződést. Nem a tartalma miatt - az egyszerű vá­lasztópolgár nem is nagyon tudta, igazából nem is nagyon értette, mi­ről dönt -, hanem azért, mert a Sinn Fein emellett agitált. A polgár úgy okoskodott, hogy ami jó a Sinn Feinnek, az jó az íreknek. A Sinn Feinnek pedig most éppen az volt a jó, hogy megmutassa a világnak: bármikor meg tudja keverni a kár­tyákat, s nemcsak Ulsterben. Jön tehát nagypéntek folytatása, van még remény a béke esélyének feltámadására, a megegyezésre. To­ny Blair állítólag keményen elszánta magát arra, hogy igenis egyezségre jut az érintettekkel az északír rend­őrség átalakításáról, a brit katonai létesítmények lebontásáról és a brit katonák kivonásáról. Az IRA pedig esküszik, hogy akkor aztán be is be­tonozhatják a fegyverraktárait. Hol van tehát a gond? A már említett zsigeri bizalmadanságban. A katoli­kusokban feltámad a gyanú, hogy az IRA-éhoz hasonló harcmodort al­kalmazó unionista félkatonai szer­vezetek eldugták fegyvereik egy ré­szét, kifogásolni fogják, hogy a bri­tek lassan bontanak és nem min­dent... A protestánsok pedig amiatt fognak siránkozni, hogy a korona leghűbb alattvalóit védelem nélkül hagyják, és soha el nem hiszik, hogy az IRA-nak csak annyi raktára volt, amennyit bevallott... Az MKP-nak gondolnia kell az általa pozícióba került emberek sorsára, és az általuk felügyelt területekre Nincs ok a kormányban maradásra JARÁBIK BALÁZS MOLNÁR NORBERT Abban alighanem mindenki egyet­ért, hogy a közigazgatási törvény múlt heti megszavazása óta a Ma­gyar Koalíció Pártjának nincs iga­zán oka ebben a kormánykoalíció­ban maradnia. Még akkor sem, ha ez a kormány Szlovákia fennállása óta valószínűleg a leghatékonyabb. Sajátos reakciója a szlovák poíitikai elitnek, hogy egyszerűen nem hisz az MKP kilépésében, vagy nem tart­ja eléggé fontosnak a magyar szava­zatokat a kormány négyéves man­dátumának kitöltéséhez. Ebben részben az MKP is ludas, mert ta­valy talán túl sokszor kiáltott far­kast. Másrészt a szlovák politikusok magyarfóbiáját jelzik kijelentéseik is. De azt is, hogy a magyar politizá­lás - legalábbis szlovák politikusi szemmel - még mindig nem érte el a megfelelő elismerést. Kiderült, ah­hoz, hogy a szlovák vitorlából az MKP kifogja a szelet, nem elég úri­emberként viselkednie a kormány- koalícióban. Ahhoz a következő vá­lasztásokon szlovák szavazatokat kell szereznie. Ha sikerrel jár, akkor el tudja érni, hogy az olyan politikai csillagocskák, mint Pavol Hamžík, ne lesajnálóan nyilatkozzanak az MKP szerepéről a kormányban. Ha az elnökség szándékát az Orszá­gos Tanács is szentesíti, a szlovák politikában és a kisebbségi politizá­lásban is egészen egyedülálló idő­szaknak nézünk elébe. Az MKP tud­ja, legalább három feladat áll előtte: megfelelően előkészíteni az esetle­ges kivonulást, megtalálni a döntés külföldi és belföldi tálalásának mi­kéntjét, valamint felkészülni a konstruktív ellenzéki szerepre. Egyik sem könnyű feladat. A kor­mányból való kivonulás ugyanis azt is jelenti, hogy a pártnak gondolnia kell az általa pozícióba került embe­rek sorsára, és az általuk felügyelt területek (oktatás, kultúra, regioná­lis fejlesztés, gazdaság, bankszektor stb.) hogyan továbbjára. El kell gon­dolkodnia, müyen szinten hajtja végre a valódi kivonulást, mi lesz az egyes, például regionális szinten hasznos munkát és információkat biztosító zongoracipelők sorsa. A politikai kivonulásnak ugyanis nem kell azt jelentenie, hogy minden, magyar párt által jelölt szakértőnek el kell hagyma munkahelyét. Főleg nem a járási és a kerületi szinteken. Ugyanis az űr, amit maguk után hagynának, valószínűleg nagyobb kárt okozna, mintha megpróbálná­nak addig dolgozni, amíg hagyják őket. Mindenesetre tanulságos lesz látni, a kormány müyen hatalmi eszközöket vet be az MKP szakem­berei ellen. Az MKP-nak fel kell készülnie a kül­földi nyomásra is, hiszen a kor­mánykoalíciónak - nem utolsósor­ban a magyarok miatt - hihetetlenül jó a külföldi imidzse. A közigazgatá­si reform alakulása megmutatta, mennyit ér egy megfelelően eladott stratégia és egy elő nem készített. Végső soron az EU is üdvözölte a parlament döntését a közigazgatási reformról, mert valószínűleg nem tudja, pontosan mit tartalmaz. Kicsivel több mint egy évvel a vá­lasztások előtt az MKP morálisan tiszta lappal léphet ki a kormányko­alícióból. A konstruktív ellenzéki szerepkör kecsegtető lehet a magya­roknak, hiszen megfelelően előké­szített tárgyalási alap esetén az MKP esetleg többet elérhet, mintha a kor­mányban maradna. Láttunk már Uyet, Romániában. A hangsúly a megfelelően előkészített tárgyalási alapon van. Ezzel lehet elérni vala­mit, nem a küépéssel. Az MKP-nak minderre augusztus végéig, az Or­szágos Tanács döntéséig van ideje. Azután ebbe belefogni késő lesz.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom