Új Szó, 2001. július (54. évfolyam, 151-175. szám)

2001-07-11 / 158. szám, szerda

2001. július 11., szerda 4. évfolyam, 23. szám

Közel van Somorjához és Pozsonyhoz is, a menetrendszerinti autóbuszok elég sűrűn járnak, az üzletekre sincs panasz, csak kicsit sokallják a négy élelmiszerboltot a községben

Gútoron szívesen látják a turistákat

A Szent Kereszt-templom a 13. században épült (A szerző felvételei)

Lúčna Mária polgármester asszony

KOPASZ-KIEDROWSKA CSILLA

szép kis csallóközi falut a régi írások már 1244- ben említik, de a templom orgonájának építésekor, 1870-ben egy kőre bukkantak, s a be- lévésett évszám szerint (1222) a település még régebbi. A gútoriak 1244-et tekintik falujuk születési évének, és a 750. évfordulót 1994- ben meg is ünnepelték. Akkor került vissza a helyére az első világháborúban elesettek emlékműve - amelyet 1929-ben közadakozásból állíttatott a lakosság. A huszonegy név mellé további húsz nevet véstek: a második világháborúban elpusztultak nevét. A gútoriak minden évben megemlékeznek azokról, akik nem tértek haza a harcterekről, de azokról is, akiket erőszakkal hurcoltak el a szülőföldjükről. 1998-ban nagyszabású találkozót szerveztek: a harangszó hazahívta valamennyi szülöttét. Akkor helyezték el a parkban gróf Esterházy János emléktábláját is.

Gútor fejlődő falu. Lakossága néhány év alatt 200-zal növekedett. Kedvező fekvésének köszönhető az iránta megnyilvánuló érdeklődés. Sokan hazajöttek, de még többen kiköltöznek a városból falura. Közel van Somorjához, Pozsonyhoz is, a busz elég sűrűn jár, és az üzlethálózatra sem lehet panasz - ellenkezőleg: azt mondják, a négy élelmiszerüzlet sok is... A körzeti orvos és a fogorvos hetente háromszor rendel, az iskola csak négyosztályos, de szeptembertől elsőben, másodikban magyarul is tanulhatnak a gyerekek (A falu 70 százaléka magyar anyanyelvű.) Csak szlovák óvoda van, de az óvónők magyarok, és a szlovákul nem tudó kisgyerekekkel magyarul beszélnek. Az iskolára vonatkozó első feljegyzések a múlt század hatvanas éveiből valók, amikor az iskola a templom közelében állt, de mivel már akkor sem felelt meg a követelményeknek, átköltöztették a 41-es számú házba. A felszereltsége igencsak szegényes volt: a tizenkilencedik század végén a tanügyi hatóság megállapította, hogy „könyvtár és tornaeszközök még idáig hiányoznak, de bízunk a jövőben, hogy lassanként erre is rá

fog kerülni a sor”. A felszereltségre ma már nincs panasz, de ha a születések száma a jövőben is ilyen alacsony marad (idén még csak egy gyermek született, de hárman meghaltak), nem lesz kit tanítani. A modern művészetek múzeuma, a tavaly megnyílt Danubiana (a vízlépcső egyik látványossága) a Duna túlpartján áll, de gútori földön. A töltésről jól látható, de

most még csak kerülővel mehetnénk Gútorról a múzeumba, viszont ha a járás teljesíti ígéretét (hogy állandó kompjárat lesz), könnyen átruccan az ember a túlpartra. A turizmus fellendítése elsődleges feladat - és nem csak azért, mert a falun keresztül vezet a nemzetközi kerékpárút. A Duna- partí strandszakaszt kijelölték, de még nincsenek öltözők, tusolok. A sátorozás épp ezért nem megengedett, de aki Gútoron akar nyaralni, semmi akadálya: a motelban 40- 45 személynek biztosítanak szállást. (Presszó, teniszpályák várják a vendéget.) S aki valami finom falatot enne, irány a Gazdaudvar! Tavaly tették le a tornaterem alapkövét. A falak már állnak, de az építkezés egyelőre szünetel. (Elfogyott a pénz.) Ha elkészül, nem csak sportolási lehetőséget nyújt majd. A 300 férőhelyes sportcsarnok koncertek, bálok megrendezésére is alkalmas. A polgármester asszony, Lúčna Mária lelkesen beszél a tervekről: az az épület, ahol most a polgármesteri hivatal székel, kizárólag kulturális célokat szolgál majd. Az egészségügyi központ új (jobb) helyre kerül, a felszabadult épületbe költözik (átalakítás után) a polgármesteri hivatal.

A „Gútori Hírmondó” független közéleti lap negyedik száma a szociális taxi szükségességét vitatja. A polgármester asszony magyarázattal szolgál: „Ajánlatot kaptunk a Dunajská Lužnái községi hivatalban működő polgári társulástól, hogy a Duna menti mikroré- gióban közösen üzemeltessünk szociális taxit. Öt község havi 2 koronát fizetett volna minden lakos után, s ennek fejében a rokkantak, nyugdíjasok igénybe vehették volna, ha orvoshoz kell menniük vagy valamilyen hivatalos ügyet intézni. De nem ingyen! Kétszer annyit kellett volna fizetniük, mint amennyibe a busz kerül Pozsonyba. Elutasítottuk az ajánlatot, mert szerintünk ez nem szociális taxi. Úgy határoztunk, hogy aki rászorul, azt a község személy- gépkocsijával elszállítjuk oda, ahová mennie kell.”

A magyarországi Kerekegyháza és Gútor önkormányzata 1994-ben barátsági, művelődési, oktatási és sport együttműködési megállapodást kötött. A két község küldöttségei látogatják egymást -, de nem csak a vezetők. Májusban például a kerekegyházi nyugdíjasok töltöttek egy hétvégét Gútoron, baráti családoknál.

Tizenkét éve áll asszony a falu élén. Lúčna Máriát harmadszor választották meg. Legutóbb hárman jelöltették magukat (eredetileg öten, de ketten visszaléptek, mert „amíg Marika néni indul, addig nincs esély...”) A következő választáson már nem jelölteti magát - bármenynyire igyekeznek is rábeszélni.

A vállalkozókat valahogy nem sikerül szövetségbe tömöríteni, pedig vagy félszázan vannak Gútoron. Földes György - maga is vállalkozó - úgy véli, az önkormányzati üléseken ott volna a helye a képviselőjüknek.

Az önkormányzat nincs könnyű helyzetben. Sürgősen elő kellett teremteni a pénzt a szennyvíztisztító-állomás bővítésére. Sikerült, pedig nem kis összegbe kerül „A szennyvíztisztító 1996-tól üzemel, s bár a legmodernebbek közé tartozik, kicsinek bizonyult. Nem számítottak ilyen nagy építkezésre. Amíg nem bővítik, építkezni sem lehet.” (A falu egyszer már bővítette az állomást egymillió háromszázezerért, amikor az új negyed épülni kezdett.) Pedig sokan várnak a bérlakásokra is. A polgármester-helyettes, Schnobl József, a zavartalan építkezést biztosító közműhálózat kiépítéséért felelős. „Az a több mint száz ember, aki építkezik, naponta problémával fordul hozzánk, s azt azonnal ott helyben meg kell oldani. Minden hálózatot odahúzunk a telekre, még a kábeltévét is, mert már vannak rossz tapasztalataink. Ha valami csatornát kell cserélni vagy lefektetni, hiába kötjük ki, hogy az utat vagy járdát ugyanolyan minőségben takarják vissza, az már sosem olyan.”

De jó lenne ilyen házban lakni, sóhajtja az ember magában, az új utcákat járva, de tudja: lehetetlent kíván. Legalább gyönyörködik egy kicsit. Hazatérve még kopottabb- nak tűnik a lakása. De nem lázadozik. Eszébe jut az Esterházy- emléktábla felirata: „Cselekedjünk mindannyian egyetértésben és szeretetben.” Próbáljuk meg.

Sikeres volt az I. Vízkeleti Falunap és a Dudvág Menti Falvak I. Kulturális Találkozója, amelyen felléptek a kosúti, a hidaskürti, a feketenyéki, a tallósi és a vízkeleti folklórcsoportok

Az összetartás ünnepe, amelyből hagyományt teremtenek

A körmenet a templomból a frissen felavatott zászlókkal vonult a művelődési ház elé (A szerző felvételei)

GAÁL LÁSZLÓ

gy mese szerint nem sok különbség van a pokol és a menyország között. A pokolban hatalmas üstökben fő a jobbnál jobb ínycsiklandozó étel, a pokolba került emberek pedig egy-egy kanalat kapnak. A kanálnak csak a végét szabad megfogniuk, csakhogy a kanál nyele jóval hosszabb, mint az ember karja, így a pokolba került emberek nem tudnak vele ételt merni. Éhesek maradnak, ettől pedig dühösek, ingerültek lesznek, és pokollá válik az életük. A menyországban hasonló a helyzet. Ugyanolyan üstökben ugyanolyan finomságok főnek, és a mennybéliek is ugyanolyan kanalakat kapnak mint a pokolbéliék. Mégis, a mennyben lévők mind jóllaknak, mert a saját maguk számára elérhetetlen kanállal egymást etetik.

A mesét Szlávik Antal vízkeleti esperesplébános mondta június utolsó napján, a helyi templomban tartott prédikációjában, és azzal az emberek összefogásának együttműködésének szükségességére mutatott rá. Nem véledenül választotta ezt a példabeszédet, hiszen Vízkeleten az egész hétvége az összetartás jegyében zajlott. Az I. Vízkeleti Falunap a falubeliek összetartását, a Dudvág Menti Falvak I. Kulturális Találkozója pedig a környező falvakkal való összefogást célozta. Természetesen hagyományteremtő rendezvényről van szó, hasonlóra évente szeremének sort keríteni. A rendezvény a résztvevők hitének és magyarságának megváltásával kezdődött. Szlávik atya szerint ezt jelképezte az ünnepi szentmise keretében tartott zászlószentelés, majd azt ezt követő kopjafaavatás. A szentmisén két templomi zászlót avattak, Jézus szívének, valamint

Szent Annának, a templom védőszentjének szentelt zászlókat, amelyeket azután a körmenetben vittek a a kultúrház előtt felállított kopjafa avatási ceremóniájára. Az alpolgármestertől megtudtam, hogy az eredeti elképzelés szerint a község zászlaját és címerét szentelték volna fel, ám a pozsonyi heraldikai intézet ezeket még hivatalosan nem hagyta jóvá. Bodri János szerint azonban ezt nem is bánják, legalább a falu jelképeinek felszentelése újabb alkalmat ad a közös ünneplésre.

A kopjafát, Nagy Géza csicsói fafaragó alkotását - miután Szlávik esperes felszentelte Halag György polgár- mester koszorúzta meg. Aki pedig a jelenlévők közül nem tudta volna, mi is az a kopjafa, azoknak a falunap szervezője és műsorvezetője, Bodri Nóra elmondta, hogy ez a temetői sírjel még a honfoglalás korából való, amit ma elsősorban a református temetőkben használnak, általában tölgyből, vagy akácból faragva. Az utóbbi években Erdélyből, az ottani magyarság köréből terjedt el a többi magyarlakta területre, s így a

magyarság megőrzésének jelképévé vált. A kultúrház előtti kopjafát a mester a faluhoz tartozó Dunaeve- dűlőben kivágott akácfából faragta, és abba honfoglaló őseink, Noé bárkája, a határok nélküli Európa és az örök élet motívumát is belevéste. A kulisszatitkokból az is tudható, hogy a kopjafát olyan zsírral tartósították, amelyben előtte már kétszer sütöttek ki rántott húst.

Vízkeleti faluvégen szól a muzsika... - hangzott a nemrég felépített, a falu díszéül is szolgáló kultúrház színpadán a helybeli magyar alapiskola tanulóinak éneke. Június 30- án azonban nemcsak a faluvégen, hanem az egész faluban szólt a vidám zene. Előbb a községi hangszóróból, majd délután öttől késő estig a helyi kultúrházban, ahol a Dudvág Menti Falvak I. Kulturális Találkozója zajlott, majd egészen reggelig a kultúrház előtti téren, ahol utcabálon mulattak a helybeliek és a környékbeliek.

A Dudvág menti találkozót a helybeli magyar és szlovák alapiskolások és óvodások műsora nyitotta meg. Őket a vízkeleti Anonymus ci- terazenekar követte, amely olyan sikerekkel dicsekedhet, mint a Bíborpiros szép rózsa első díja, vagy a részvétel Tavaszi szél vizet áraszt országos döntőjében. Őket a kosúti női és férfi éneklőcsoport, követte. Az eredetileg 1977-ben alakult, majd 1998-ban újjáalakult asszonykórus ezüst- és aranykoszorús minősítéssel dicsekedhet, mellettük a férfiak csak kezdőknek számítanak, nekik ez volt az 5. fellépésük, ám annak színvonala nem volt alacsonyabb. A tavaly alakult tallósi esztrádcsoport tagjait külön dicséret ületi, hiszen Tallóson még kultúrház sincs, mégis színvonalas műsort tudtak begyakorolni. A fiatal táncos lányok produkciója szemet gyönyörködtető a Four fütyi singers nevű lányruhás fiú csapat paródiája hasizomremegtető volt. A nevettető produkciót népzene, a hidaskürti és a feketenyéki női éneklőcsoport, a diószegi Új Hajtás tánccsoport, a Vízkeleti Harmónia énekkar követte. Végezetül megint egy kacagtató

produkció a Vezekényi Tápészok zenés-humoros fellépése. És hogy a felhőtlen szórakozásnak az I. Dudvág Menti Találkozóhoz illő keretet is megadják, mindegyik csoport vezetője oklevelet és virágot vehetett át a rendezvény társszervezőjének helyi Csemadok-szerve- zete elnökétől, Pék Évától.

A falunap még a reggelig tartó utcabállal sem ért véget, hanem vasárnap a helyi sportpályán négy falu futballcsapata által vívott fut- balltornával folytatódott. Az első falunapok serlegét a kosúti, a hidaskürti és a feketenyéki csapatok elől a hazai, vízkeleti csapat szerezte meg.

A kopjafát a falu határában nőtt akácból faragta Nagy Géza csicsói fafaragó mester