Új Szó, 2001. július (54. évfolyam, 151-175. szám)

2001-07-11 / 158. szám, szerda

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. JÚLIUS 11. KOMMENTÁR Fertőország SZILVÁSSY JÓZSEF Több döbbenetes síkja van a nagyrócei Karol Sendrei tragédiájának. A falusi rendőr különösen erősnek érezte magát, hiszen biztosra ve­hette a polgármesteri tisztségbe kerülő apjának és társainak a cinkos támogatását. Akivel meg egy összetört hamutartó miatt a helyi kocs­mában konfliktusa támadt, az a személy az ő szemében egy senki. „ Egy roma. Rajta gátlástalanul kiélheti szadista hajlamait, akárcsak az a három helyi rendőr, akik a fűtőtesthez láncoltak és órákon át ütle­geltek három állampolgárt. A besztercebányai bíró mégis szabadlábra helyezte őket, holott nyüvánvaló, hogy másokkal együtt manipulál­hatják a nyomozást. Amire mind többjei utal, hiszen tudatosan járat­ják le az áldozatot és két fiát, miközben igyekeznek tisztára mosni a polgármestert és a rendőröket. Őket már-már irgalmas szamaritánu­soknak festik le, mert - micsoda jólelkűség! - azonnal orvost hívtak, mihelyt észrevették, hogy a szerencsétlen férfi nem lélegzik. A rend­őrség szóvivője pedig sietett kijelenteni: ezúttal sem bizonyítható a fajgyűlölet motívuma. Akárcsak a garamszentkereszti Mario hat évvel ezelőtti tragédiájában sem, habár akkor benzinnel öntötték le a tizen­nyolc éves fiatalembert, aki tűzhalállal halt meg csak azért, mert né­hány bőrfejű utálta a romákat. Akkor is, azóta is számtalan alkalom­mal, és most ugyancsak egész masinéria igyekszik elbagatellizálni sú­lyos bűnügyeket. Müyen ország az, ahol ezt háborítatlanul, a törvé­nyességet megcsúfolva megtehetik? S milyen ország az, ahol bírák maffiózókat engednek ki vizsgálati fogságból, hogy végképp eltussol­hassák súlyos bűncselekményeiket, s ahol gyilkosokat évek múltán sem tudnak elítélni, mert a tanúk következmények nélkül megváltoz­tathatják vallomásaikat, a védőügyvédek pedig nyüván másokkal ösz- szejátszva ezernyi jogi kiskaput találnak a perek befejezésének hátrál­tatására? Olyan ország ez, ahol Mečiar amnesztiája máig akadályoz­za egy súlyos bűncselekmény - ifjabb Michal Kováč erőszakos kül­földre hurcolásának - felderítését, s valójában Robert Remiáš gyilko­sainak, felbujtóinak a kézrekerítését is. Őlyan ország ez, ahol máig nincs kellő morális ereje a törvényhozók többségének, hogy semmissé nyüvánítsa ezt az erkölcstelenségtől bűzlő rendeletet. Olyan ország ez, ahol sok politikus szinte naponta geijeszti a polgárokban az előíté­leteket és az idegengyűlöletet. S ahol már milliók ismételgetik kiáb­rándultán vagy éppenséggel cinikusan, hogy Szlovákiában ez már csak így van. Csoda-e, ha mindezek után szinte büntedenül lehet vü- lamoson, utcán sötét bőrűeket verni, nyüvánosan magyarokat, csehe­ket, zsidókat szidni? És romákat ölni. Olyan ország ez, amely végképp elsüllyed az erkölcsi fertőben, ha gyilkosok és más súlyos bűncselek­mények elkövetői továbbra is felmentést kapnak. JEGYZET Jókedvük nyara SIDÓ H. ZOLTÁN Horvátország örömmámorban úszik, számos városában utcai vi­gasságokat rendeztek, hétfőn és tegnap hamisítatían fiestahangu- lat uralkodott. Aki csak a balkáni állam politikáját figyeli, az értet­lenül szemlélheti az eseménye­ket, hiszen az országot a napok­ban ugyancsak megosztja a jugo­szláv polgárháború kései követ­kezménye: az, hogy a hágai Nemzetközi Törvényszék kérésé­re a Racan-kormány kiadja a ko­rábban hősként ünnepelt, most háborús bűnökkel vádolt két hor- vát tábornokot. A kormányvál­ság, az érzelmeket felkavaró döntés azonban most háttérbe szorult. Hogy miért? A válasz egyszerű: Split szülötte, Goran Ivanisevic számos kudarcba ful­ladt próbálkozás után hétfőn, életében először megnyerte a fehért sport legrangosabb torná­ját, a wimbledoni nemzetközi te­niszbajnokságot. Az az Ivanise­vic, akiben - saját bevallása sze­rint - egyszerre viaskodik a jó és a gonosz, aki több mint 10 éves profi pályafutása során számos zajos sikere ellenére egyszer sem jutott fel a csúcsra. A teniszező vállán beszédes tetoválás dísze­leg: egy kereszt, egy rózsa és egy cápa - e motívumok akár a nehéz sorsú horvátok szeretetét és har­ciasságát is jól szimbolizálják. „Lenyűgöz bennünket az erőd, az eltökéltséged. Teljesítményed mindannyiunknak követendő példa” - táviratozta a győztesnek Ivica Rácán kormányfő. Az erőre és eltökéltségre persze maguk­nak a horvátoknak is szükségük van. Tüdjuk, minden öröm há­rom napig tart, s amint az önfe­ledt ünneplés maradékait össze- seprik a dalmát városok tereiről, újra előjönnek a magas munka- nélküliség, a háborús rombolás okozta gondok, a polgárháborús hősök és antihősök dilemmája. Ennek dacára, szép volt Goran! Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), J. Mészáros Károly- sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 056/6382806, Kassa: 055/6002225, Rimaszombat: 047/5684214, Rozsnyó: 058/7329857, Komárom: tel., fax: 035/7704200, Nyitra: 037/6522543. Kiadja a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1, 811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Álexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Áz igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály-, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 055/6709548, 6002210, fax: 055/6002229. Nyomja a PETIT PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. . Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Petit Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz tlače, Košická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jós fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok eleKtronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, AyCjiui>e»uaz ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található, of cir<uutiois E-mail: redakcia@ujszo.com I TALLÓZÓ HO SPO DAR SK ENOV ÍNY Igazi győztesek és vesztesek nélkül címmel kö^öl írást a napilap a köz- igazgatási reformmal kapcsolatban. Benne szó esik arról, hogy az MKP a legkevésbé elégedett az elfogadott területi felosztással. Nem lehet vi­szont elégedett a HZDS, sőt az SNS sem, hiszen számukra a sikert csak az jelenthette volna, ha minden ma­rad a régiben. DIE PRESSE Szlovákiának zöld az út, csupán Mečiamak mutat pirosat az EU cím­mel jelentetett meg jegyzetet az osztrák napilap. Pozsonynak nem szabadna a pozitív fejlődéssel ját­szadozni - idézi a Nyugat egyre gyakrabban elhangzó figyelmezte­téseit. Az EU vezető személyiségei is elfogadhatatlannak tartják a volt szlovák kormányfő személyét - fo­galmaz a jegyzetíró. Az MKP-nek a civil szervezetekkel és tudományos intézményeinkkel együtt kell kimunkálnia közösségünk stratégiáját Illúziók kora Szlovákiában- Ha legurítok nyolc sört rummal, akkor éppen olyan stabilan állok a lábamon, mint ez a kormánykoalíció... (Gossányi Péter karikatúrája) A Szlovák Köztársaság meg­alakulása óta infantilis iden­titászavarokkal küszködik. Tiso ösvényein araszolva, zsebben az önigazoló beneši dekrétumokkal és a kassai kormányprogrammal pozi­tív üzeneteket küldeni az Eu­rópa Parlament és az Unió felé, emberpróbáló feladat. SOÓKY LÁSZLÓ 1998-ban, ha a Magyar Koalíció Pártja nem nyújt segítő kezet a szlovákságnak, akkor ez az ország szerintem kormányozhatatlan lett volna. Mindannyian megértettük az akkori lépéseket, de azt is tuda­tosítottuk, hogy a szlovákiai ma­gyar nemzeti közösség mekkora áldozatot hozott a sok mindenről való lemondás révén, melynek kö­vetkezményeit ma fölmérni még nem tudjuk. Az illúzió, mely sze­rint az európai struktúrákba való egyidejű bekerülés lehetővé teszi a külhoni magyarságnak, hogy a ha­tárok megszűnésével virtuálisan újraegyesüljön az anyaországban élő magyarsággal, már az első pü- lanatban sem volt reális. A kor­mány szlovák része kétkulacsos politikát folytatott. Idehaza foly­tatta a nemzetiségi közösségekre nézve diszkriminatív törvénykezé­sét, a világ kirakatába pedig kitette az MKP-t, mondván: a mi nemzeti­ségi politikánk világszínvonalú. Az MKP mindezek ellenére tisztessé­gesen betartotta a koalíciós szer­ződésben vállaltakat, itthon és külföldön egyaránt. Emiatt sok esetben szembekerült saját szim­patizánsaival is. Akik elemző szemmel s objektiven értékelték a szlovákiai politizálás napi történéseit, nyomban rögzít­hették, hogy Mikuláš Dzurinda kis­stílűsége és felkészületlensége lép- ten-nyomon kormányzási zavaro­kat okoz. A közigazgatási törvény megszava­zása után az MKP újra dilemmába került, melynek tétjét több irányból is megközelíthetjük. Az első és leg­kézenfekvőbb lehetőség a kor­mányból való kilépés, melyet az el­nökség legutóbbi határozata már nem gátol. A döntést természetes reakciónak is tekinthetjük, hiszen a sorozatos megaláztatás nem csu­pán a pártot, de a teljes magyar nemzeti közösséget is érinti, vetüle- teiben pedig kihat az egyetemes magyarságra, különös tekintettel a magyarországi külpolitikára. Ugyanakkor azt is tudatosítani kell, hogy a kormányzásból való kilépés­nek ma már nincs akkora jelen­tőséggé, mint egy évvel korábban, hiszen néhány, azóta megszületett rossz törvényt kormányzati pozíci­óból nemzetközi színtereken mar­kánsabban lehet bírálni. Ennek két azonos értékű feltétele van, éspedig a civil társulásokkal való partneri viszony kialakítása, valamint az MKP színeiben indult, de mostanra karrierpolitikusokká lett parlamen­ti és kormányzati képviselők szá­mára azon lehetőség biztosítása, hogy függetlenként, vagy egy szlo­vák pártban végezzék munkájukat, mivel súlyos identitászavart keltet­tek a Szlovákiában élő magyar nemzeti közösség köreiben. El­mondható, hogy a szlovákiai ma­gyarság önfeladása nem a koalíciós szerződés megkötésekor, hanem a magyarságot érintő súlyos, diszkri­minatív döntések törvénybe fogla­lásakor történtek meg oly módon, hogy a nemzetközi politika megha­tározó struktúráihoz már pozitív tényként feltüntetve jutottak el. Ez azt a súlyos kérdést veti fel az MKP- t eddig hiteles és megbízható tömö­rülésnek tekintő külföldi partnerek körében, hogy eseüeg maga a párt közvetített megszűrt információ­kat, és nem csupán egyéni kezde­ményezések tették hihetővé a szlo­vák politika emberarcúságát. A pártvezetésnek szembe kell néznie azokkal a korábbi deklarációival, melyekkel, ha az augusztusi Orszá­gos Tanács döntése eredményeként esetleg ellenzéki pozícióban találja magát, óhatatlanul szembekerül. Jelentős eredménynek tartanám már azt is, ha a Magyar Koalíció Pártja feloldaná kizárólagosságát, s párbeszédet kezdene azokkal a civü szervezetekkel, amelyek a párttal párhuzamosan küldetésüknek te­kintik a szlovákiai magyarság ügyei­nek eredményes képviseletét. Ebbe a párbeszédbe mindenképpen be keU vonni tudományos intézménye­inket és a sajtót, hogy olyan hosszú távú nemzeti stratégia születhessen, amely kiemelten foglalkozik egy mi­nőségi kulturális és oktatásügyi koncepcióval, s melynek a felelős­ségteljes, szlovákiai magyar média nyújt fórumot. Ezek az alapfeltételei annak, hogy a szlovákiai magyarság újra hitelesen szólalhasson meg, és érdekeit hatékonyan képviselhessék Európában. A szerző a Magyarok Világszövet­sége Szlovákiai Országos Taná­csának elnöke A Magyar Koalíció Pártja aligha veszít a kormányból való kilépéssel, hiszen a koalícióban ritkán akadtak partnerei Parlamenti paródiasorozat Pozsonyban SÓKI TIBIDR A parlament paródiája elfogadta a közigazgatási reform paródiáját. Ez heves tiltakozást és keserű nemtet­szést váltott ki a valódi demokrácia és a decentralizáció híveiben. Nem értem, miért. Az elmúlt évek tapasz­talatai után akad még ebben az or­szágban valaki, aki tisztességes munkát vár a legtöbb honatyától? Köpönyegforgató kommunisták, enyveskezű privatizátorok és ma­gyargyűlöletükből élő félfasiszták nem hozhatnak rendes törvényeket. És sajnos be kell ismernünk, hogy a szlovák törvényhozásban a fent em­lítetteké a vezető szerep. A politikai prostituáltként viselkedő SDL-nek köszönhetően már rég nem az törté­nik, amit a kormánypártok akarnak. Az történik, amit Migašék akarnak. Ha kell, az ellenzéken kívül a takarí­tónőkkel is szövetségre lépnek saját koalíciós partnereik ellen, csakhogy elérjék a céljukat. A reform sorsa és Mikuláš Dzurinda szavazás utáni vi­selkedése is megmutatta, ki áll az ország élén. A kormányfő mást már nem tehet, csak igyekszik jó képet vágni ahhoz, ami mások akaratából történik. A gyeplőt Migašék tartják a kezükben. Csak akkor hajlandók megszabadulni tőle egy kis időre, amikor néha kölcsönadják az ellen­zéknek. S ott, ahol a valódi demok­ráciát és szabadságot hírből sem is­merő erőké a vezető szerep, nem születhetnek tisztességes törvé­nyek. A közigazgatási reformról tar­tott szavazás logikus következmé­nye volt mindannak, ami eddig a parlamentben és a kormányban tör­tént. Migašék a korábbi bizalmi sza­vazások során csak jelezték, hogy ha kell, hajlandók hátba szúrni saját szövetségeseiket. Most végre hasz­nálták is a kést. A történtek után ideje (újra) elgondolkodni az MKP szerepéről is. Most úgy tűnik, a ma­gyar koalíció végre határozott lépés­re szánta el magát, és üres irgum- burgumozás helyett végre tesz is va­lamit. A helyzet már rég megérett a küépésre. Az eddigi botrányok után is a kormány elhagyásáról beszéltek a magyar politikusok, aztán marad­tak. Azt mondták, amíg a kabinet­ben vannak, legalább befolyásolni tudják a dolgok menetét. A közigaz­gatási reform sorsa (is) megmutat­ta, mekkora az MKP befolyása a kommunistákkal és ellenzéki szö­vetségeseikkel szemben. Egyre in­kább úgy tűnik, koalíciós partnerei csak azért tűrik meg a pártot soraik­ban, hogy külföldön elmondhassák, lám a kisebbségek részt vehetnek az ország irányításában. Hogy ebből mennyi igaz, azt mejJfhutathatja az eddigi MKP-SDĽ pár(t)viadalok so­rozata. Mindig az történt, amit a baloldaliak akartak. Dzurinda minduntalan megveregette Bugár vállát, aztán Migaš kezébe adta a gyeplőt. Az MKP aligha veszít a kilépéssel, hiszen a koalícióban ritkán akadtak partnerei. A kormányon kívül leg­alább nem mocskolódik be. OLVASÓI LEVÉL Mélyülő szakadékban Az előrejelzések szerint a következő 15 évben több mint egymilliárddal élünk majd többen a Földön, mint­egy 7,2 milliárd ember fogja lakni bolygónkat. Az egyes régiók között minden bizonnyal nagy különbsé­gek lesznek, tovább mélyül a szegé­nyek és gazdagok közötti szakadék, továbbra is a globalizáció megkér­dőjelezhető „áldásai” árasztják el a vüág országait. A 21. század víziója alapján nem gondolkodó polgárok­ra, hanem mosott agyú emberekre lesz szüksége a bankárok által igaz­gatott egységes világpiacnak! A jö­vő gazdaságának húzóágazatai to­vábbra is az informatika és a keres­kedelem lesznek. A vüág 3 leggaz­dagabb emberének vagyona 6 mü- lió lakos egész évi jövedelmének fe­lel meg. A 20. századot nagy pom­pával búcsúztatóknak nem szabad­na megfeledkezniük olyan sátáni szörnyűségekről, mint a vüághábo­rúk, a népirtások, valamint a külön­féle csoportok, nemzetiségek kitele­pítéséről, testi-lelki bántalmazásá­ról, fizikai megsemmisítésükről sem. A monopol helyzetű nagyvál­lalatok nem versenyezni akarnak, hanem kormányokat befolyásolni, a fejlettebbek bezárják piacaikat a gyengébbek előtt, miközben olyan egyenlőtlen piád versenybe kény­szerítik őket, ahol eleve csak veszte­sek lehetnek! Akis- és középvállala­tok zömének semmi esélye nincs a „cápák” eüen. A jövő népszaporula­tának nagyobb hányadát a fejlődő országok adják, a kilátások nem sok jót ígérnek számukra. Vüágszerte egyre erősebb a nagyvárosok kon­centráló hatása, bolygónk minden hatodik lakója valamely nagyváros nyomornegyedében lakik. Öregedő társadalomban élünk, mégis egyre fiatalabb korban írják le az embert. Mindez hatványozottan érvényes Szlovákiára. Azt hiszem, minden 50 év feletti munkanélküli tudja, hogy mire gondolok, de már nem mélyí­tem tovább a szakadékot. Szabó Sándor Királyrév

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom