Új Szó, 2001. július (54. évfolyam, 151-175. szám)
2001-07-10 / 157. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2001. JÚLIUS 10. TÉMA: AZ EURÓ FI Januárban kezdődik a modern kori pénztörténet legnagyobb kalandja: készülődnek a bankok, a boltosok, a pénzhamisítók és a nemzetközi alvilág is Tizenkét európai ország, egyetlen valuta Illusztrációk Fél év múlva, január elsején kezdetét veszi a modern kori pénztörténet legnagyobb kalandja: tizenkét országban euróra cserélik a nemzeti valutát. Február 28-ig még lehet ugyan fizetni német márkával, francia frankkal, olasz lírával és a többi pénzzel is, de ezt követően már minden nemzeti bankjegyet és érmét kivonnak a forgalomból. A pénzcserére javában készülődnek a bankok, a boltosok és a pénzhamisítók is. ÖSSZEÁLLÍTÁS Aki 2002. január elseje után márkával, schillinggel, frankkal fizet, euróbán kap vissza. Aki pedig gyanútlanul magánál felejti a bankjegyeket február 28-á után is, nehezen tud csak megszabadulni tőle. Több országban már volt néhány akció, hogy a nemzeti valuta aprójától megszabaduljanak valahogyan a polgárok - volt jótékonysági gyűjtés, perse- lyezés -, de ezek nem túl sikeresek. Nem is csoda: valódi euróérmék- hez általában majd csak idén karácsonykor jutnak hozzá Európa polgárai, papírpénzt pedig jövőre kapnak a kezükbe. De akkor már az automaták is eurót adnak a bankkártyákra. Ez a pénzváltás legegyszerűbb módja: feltéve, hogy a masinák bírják a strapát, a bankok pedig képesek lesznek folyamatosan feltölteni a gépeket. Hiába a malacpersely-akció, a belgák egyelőre jobban kedvelik a matracot. Vagyis nem igyekeznek megszabadulni otthon tartott frankjuktól, pedig fél évvel az euró megjelenése előtt erre ösztönzi őket minden pénzügyi és állami intézmény. A bankfiókokban jó ideje ott virítanak az új bankjegyek és érmék plakátjai, ám a kliensek egyelőre ügyet sem vetnek rájuk. Meglepő, de valószínűleg épp azért, mert már megszokták az eurót. Pontosabban azt, hogy évek óta ebben a ma még számukra nem létező pénznemben is ki vannak írva az árak, ám fizetni mégis frankkal kell. Nos, 2002. január elsejétől nem kell, és két hónappal később már nem is lehet - ez pedig a jelek szerint a tízmilliós belga lakosság felében még nem tudatosul. Méla nyugalommal veszik tudomásul a napi pletykákat, hogy jövőre hónapokig nem lesz elég (kész)pénzük, hogy az átszámításkor felfelé kerekítő boltosok miatt megugrik az infláció, és hogy állítólag már ma is vannak hamis euróérmék. (Akkor nyilván vannak hamis bankjegyek is, vélik.) Az amúgy sem túl hatékony belga hatóságok pénzmosás elleni részlegei úgyszintén jámbor nyugalommal várják, ki mennyi pénzt mos majd tisztára a nagy átállás idején. Mindenesetre 403399 frankig - bocsánat, tízezer euróig - senki nem kérdezi meg a bankban, honnan van a pénz. A feketepénzűek dolga tehát pofonegyszerű: ennél kisebb összegekre kell bontani a vagyont, és máris lehet legalizálni. Ráadásul ingyen: a frank-euró átváltásért a bank nem számíthat fel semmilyen díjat, egészen a jövő esztendő végéig. És aki még akkor sem vette észre, hogy a frank eltűnt, további két évig a brüsszeli Nemzeti Bank egyik irodájában kaphat érte eurót. De akkor már mindenféle, a minden képzeletet felülmúló általános belga bürokrácia papírkígyói közepette. SOROK A BANKOKBAN Jövőre az első munkanapon a belga polgár már sorban állhat a kész- pénzkiadó automatáknál (el fognak romlani) vagy a bankfiók üvegablakainál, amelyek mögé megerősített személyzet ül. Mármint létszámban és lélekben egyaránt megerősített, hiszen biztosra vehető, hogy a legtöbb ember tőlük fogja kérdezgetni, hogy melyik az ötvenes bankó. A belgák kapnak ugyan karácsonyra egy eurókitet - egyet-egyet mindegyik bankjegyből és érméből -, de feltehetően csak a gyerekek fognak játszani vele. A spórolós hollandok ingyen kapják az első pénzt, ám a belgák frankra kifizetik az árát. Leginkább azonban a boltosok rémüldöznek. Képzeljük el, hogy az első két hónapban kötelesek elfogadni a frankot - és kötelesek euróbán adni a visszajárót. Egy euró egyenlő 40,3399 frankkal. Mennyi lesz a blokkon? 40,4? Vagy szimplán negyven? Negyven egész harmincnégy század? Negyvenegy? Aztán ott van még az a gond, hogy a bevett frankot csomagolni, tárolni és majd a begyűjtőbe szállítani is a boltosnak kell. Közben pedig - ezt mindenki készpénznek veszi - nem lesz elég euró a visszaadáshoz. Gondoskodnak viszont a vakok és gyengénlátók felkészítéséről, erre külön költségvetési keret van. Majdnem bizonyos, hogy a gyenge szeműek lesznek az elsők, akik megismerik az eurót. A szakértők szerint egy átlagembernek mintegy nyolc hónapra van szüksége, hogy megszokja az új bankjegyeket és érméket. Azt pedig, hogy frank helyett mikor fog már fejben is eurót számolni, megjósolni sem lehet. KÉSZÜLŐDÉS NÉMET ALAPOSSÁGGAL Hatvanezer bankfiók készülődik német alapossággal 2002. január elsejére, az euró mint részeurópai általános fizetőeszköz bevezetésére. A kormány a belügyminisztériumban munkacsoportot alakított, amely a bankokkal, a pénzmosást felügyelő-visszaszorító állami szervekkel együttműködve ütemtervet készített a tennivalókról. Az első „alvóaprópénz-akció” részleges sikert hozott csak, a német háztartásokban gyűjtött aprópénzek, a bronzötvözetből készült egy-, két-, öt-, tízpfennige- sek, az ezüstösen csillogó félmárkások jelentős része nem vándorolt a bankok, takarékpénztárak széfjeibe. A lakosság a nehézkes ügyintézésre, a némely helyen szabályellenesen felszámított beváltási illetékre panaszkodott. A történtekből okulva most szervezik a második alvóapró-akciót. AZ EURÓSTRATÉGÁK ÓVATOSAK A hamisítóknak nem adnak időt és esélyt a felkészülésre, az igazi euróbankókat csak jövő év január elsejétől lehet kézbe venni, megropogtatni. Az euró-had- műveletet több lépcsőben hajtják végre. Az első fázisban, amely majd 2001. szeptember elsejével indul, a bankokat, pénzintézeteket látják el az euróbankjegy-kö- tegekkel, érmékkel. Akkor teszik közzé az új bankjegyek titkos ismertetőjeleit, biztonsági elemeit is. A nemzetközi alvilág Chicagótól Phenjanig zsíros üzletet szimatol. Észak-Korea a kilencvenes években közvetítők révén hozzájutott egy korszerű svájci bankjegynyomó géphez, amelyen számos ország pénzét, így eurót is nyomtathatnak. A hamisítók arra számítanak, hogy senki sem ismeri elég jól az új pénzt, így tág tere nyílik a visszaéléseknek. Eddig az átlagember Németországban nyolcféle aprópénzt (egypfennigestől ötmárkásig) és hétféle papírpénzt (tízmárkástól ezermárkásig) ismert. Az euró bevezetésével csak az érmékből több mint százféle kerül forgalomba. Hiába közös pénz az euró, minden csatlakozó „saját” euróbank- jegyeket, érméket nyomtat, veret. Mekkora kavarodás lesz ebből kezdetben? Merthogy egy portugál, aki reggel zsebében egy maréknyi euróapróval elindul otthonról, felül a repülőre, és délben Frankfurtban portugál euróapróval fizeti a sörét-virslijét, a parkolási díját, a metrójegyét. Ugyanezt teszi a frankfurti polgár Rómában német eurójaival. A német rendőrség bízik benne, hogy a márka eltűnésével előbújnak azok a sötét eredetű kész- pénzmárkavagyonok, amelyek után évek óta nyomoznak. Menekül majd a márka a pénzmosodákból is, hiszen aki 2002. február 28. után nagyobb összegű márkával jelentkezik, azt szinte mikroszkóppal vizsgálják meg, nem beszélve arról, hogy százalékot számolnak fel a lejárt márkabankjegyek euróra váltásáért. Arra számítanak, a pénzmosodák csúcsüzeme valamikor a jövő év első hónapjában tetőzik. Emiatt mindenkit, aki több mint harmincezer márka készpénzt akar befizetni vagy számláról felvenni, alaposan megvizsgálnak. Akinek nincs számlája, éš úgy akar márkát vagy másmilyen valutát euróra váltani, azt még szigorúbban ellenőrzik. Fejtörést okoz, hogy a márka nemcsak Németországban hivatalos fizetőeszköz. A teljes már- ka-készpénzmennyiség mintegy négytizede Németország határain kívül forog. Koszovóban vagy Montenegróban a német márka hivatalos fizetőeszköz. Csak Koszovóban kétmilliárd márkányi bankjegy, érme van forgalomban. Még folynak a tárgyalások arról, mi történjék ezekkel. ELŐVIGYÁZATOS OSZTRÁKOK A bécsi Stephansplatzon az euró- sátorban, országszerte a Gazdasági Kamara kékre festett mikro- buszaiban kaphatnak felvilágosítást az osztrákok az új valutáról. Bár Ausztriában kisebb az idegenkedés és az egyéni hátrányoktól való félelem, mint más érintett országban (33 százalék aggódik, míg Portugáliában ez az arány a lakosság kétharmada), akad bőven megválaszolatlan kérdés. Az elővigyázatos osztrákokról a szakemberek feltételezik, hogy már december 15-én, a start napján megostromolják a bankokat a személyenként engedélyezett 200 schilling, azaz 14,5 euró értékű, összesen 33 euróérmét tartalmazó induló csomagért. (A vállalkozások szeptember 17-től válthatnak be kétezer Schillingen). Bár január 1-jén 0 órától a pénzautomaták már kizárólag 10 és 100 eurós bankjegyeket adnak ki, ám a viszonylag nagy címletek miatt - egy euró=13,76 schilling, avagy: 100 schilling=7,27 euró - jóval több váltópénzre lesz szükség. Kérdés, hogyan birkózik meg a kereskedelem - különösen a kisebb értékű cikkeket árusítók - az aprópénzigénnyel. Egy osztrák trafikban naponta átlag 18 ezer schilling aprópénzre van szükség - ez az euróátállás első hónapjaiban nagyságrendekkel lehet nagyobb, hiszen a vevő aligha fizet majd kisebb címlettel. Márpedig a legkisebb euróbankjegy átszámítva körülbelül 65 schilling - egy csomag cigaretta ára 36 schilling, a napilapoké 15 schilling. A lakosság legnagyobb aggodalma az átszámítás. Csak a nagyon naivak hiszik azt, hogy a lefelé kerekítés elve érvényesül: márpedig a számítás ritkán lehet precíz. Az automatáknál ez technikailag is lehetetlen: a legkisebb érme az öt cent, ehhez kell az átszámításnál igazodni. Már bizonyos, hogy a cigaretta és a rágógumi átlag 70 groschennel lesz drágább a januárra átállított automatákból. Az Ausztriában működő 150 ezer automata üzemeltetőinek az átállítás éves forgalmuk tíz százalékát, 350 millió schillinget visz el. Az aprópénz gondot okoz a valutaváltás megszervezéséért felelős Osztrák Nemzeti Banknak is. Nemcsak azért, mert a 340 millió bankjegy mellett szükséges 1,5 milliárd - 250 milliárd schilling értékű - euróérme összsúlya 8000 tonna, és 320 tehervonatot tölt meg, hanem, mert a kiszállítással egy időben ellenkező irányba, a bécsi központ megsemmisítőhelyeire a 480 millió schillingbankjegyen kívül 6,5 milliárd schilling- és groschenér- mét kell szállítani. APRÓPÉNZGYÜJTÉS Ötletesen próbálják előbbre hozni a begyűjtés csúcsidejét. Az „Adj még egy esélyt a schilling- nek” jelszóval meghirdetett jótékonysági akció keretében 6200 iskola tanulói hordták a tanév utolsó napjaiban perselyekből, a háztartásokból az aprópénzt a gyűjtőzsákokba. A milliós tételt, amely a Gyermek Vöröskereszt jótékonysági programjainak finanszírozását szolgálja, a Nemzeti Bank számlára utalja, és a begyűjtött érmék már nem kerülnek vissza a forgalomba, ősszel megismétlik az akciót, (n-g) Az euróbánkjegyek jövő évi bevezetése Szlovákiát is érinti Hívjuk segítségül a bankot! ÚJ SZÓ-HÍR Jövőre már nem lesz német márka, osztrák schilling, olasz líra és még további nyolc európai pénznem, helyükbe 2002januárjától az Európai Unió közös pénze, az euró lép. Vajon mit kezdjünk a birtokunkban lévő márkával, frankkal, lírával? A legegyszerűbb, ha a nyári kirándulások idején elköltjük őket. Aki viszont nem ilyen tékozló módon akar megszabadulni a konvertibilis fizetőeszközöktől, az nyisson a hazai bankokban deviza- számlát vagy eurószámlát. Aki így tesz, az minden esetleges kellemetlenséget kiküszöböl, ugyanis a pénzintézetek automatikusan - a már megállapított árfolyamon - euróra váltják az adott nemzeti fizetőeszközt. A jelenleg schilling- ben, márkában vagy francia frankban vezetett devizaszámlák tulajdonosai is automatikusan élvezik az átváltás zökkenőmentességét. Aki euró helyett inkább dollárra váltaná márkáját, schillingjét, frankját, annak 2001 december végéig előre kell jelezni szándékát. 2002 januárjától 2002 február végéig az Unió eurózónájában párhuzamosan használják majd az eurót és a nemzeti fizetőeszközt, vagyis külföldön járva ebben az időszakban is még gond nélkül el- költhetjük, beválthatjuk pénzünket. 2002 februárja után a nemzeti fizetőeszközök érvényüket vesztik, azonban az egyes nemzeti bankok még évekig beváltják (lásd a táblázatot) az immár lejárt valutát, igaz, némi kezelési költség ellenében. Mindebből kiderül, hogy nem érdemes sietni, egyedül a váltópénz (fillér) esetében szorít kissé az idő. Az euró váltópénze a cent, 1 euró = 100 cent. A nemzeti valuták az átmeneti időszakban az euró nem decimális váltópénzeként maradnak forgalomban. Az euróbankjegy hét- (5, 10, 20, 50, 100, 200, 500 euró), míg az érme nyolcféle címletben kerül forgalomba (1, 2, 5, 10, 20 és 50 cent, 1 és 2 euró). Az érmék egyik oldalán a kibocsátó ország nemzeti szimbólumait tüntetik fel, a másik oldalt egyformára tervezték. Az euróbank- jegyek mindkét oldala teljesen azonos lesz minden részt vevő országban. (shz, m) A nemzeti fizetőeszközök beváltásának lehetősége Állam Pénznem Árfolyam A nemzeti fizetőeszköz érvényességének végső határideje A beváltás határideje a jegybankban Belgium Frank 40,3399 Február 28. Korlátlan határidő, a fémpénzeket 2004. 12. 31-ig Finnország Márka 5,94573 Február 28. 10 évig Franciaország Frank 6,55957 Február 17. A bankókat 10 évig, a fémpénzt 3 évig Görögország Drachma 340,750 Február 28. A bankókat 10 évig, a fémpénzt 2 évig Hollandia Gulden 2,20371 Január 28. A bankókat 30 évig, a fémpénzt 5 évig Írország Font 0,787564 Február 9. Korlátlan ideig Luxemburg Frank 40,3399 Február 28. Korlátlan ideig, a fémpénzt 2 évig Németország Márka 1,95583 Február 28. Korlátlan ideig Portugália Escudo 200,482 Február 28. A bankókat 20 évig, a fémpénzt 1 évig Ausztria Schilling 13,7603 Február 28. Korlátlan ideig Spanyolország Peseta 166,386 Február 28. Korlátlan ideig Olaszország Líra 1936,27 Február 28. A bankókat és a fémpénzt 10 évig (Forrás: Szlovák Nemzeti Bank, SME)
