Új Szó, 2001. július (54. évfolyam, 151-175. szám)

2001-07-10 / 157. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. JÚLIUS 10. KOMMENTÁR Politizáló korona? PÁKOZDI GERTRÚD Látványosan emelkedett a múlt héten a korona euróhoz viszonyított árfolyama. Pénteken fordult a kocka, mire a közigazgatási antireform megszavazói azonnal készen voltak az elemzéssel: azért gyengült a hazai pénznem, mert a magyarok kilátásba helyezték, hogy kilép nek a kormányból. Azt azonban gondosan elhallgatták, hogy az árfolyam- mozgások mögött az esetek zömében spekuláns valutafelvásárlók áll­nak, akik előbb-utóbb mindig lefölözik az ilyen ügyletekből a maguk hasznát. A nemzetközi pénzvilágot ismerő hazai szakértők szerint napjainkban főleg a londoni bankok diktálják a pénzpiaci fejlődést, és ígyJesz ez a jövőben is. A lakosság szemszögéből ez azt jelenti, hogy londoni bankok határozzák meg, hogy a Szlovákiából, Csehország­ból, Lengyelországból vagy Magyarországról külföldre induló turistá­nak végül is mennyibe kerül a tengerparti nyaralás. Eközben minden ország folytatja a maga gazdaságpolitikáját, amely a leginkább meg­határozza a mutatók alakulását. Azokét, amelyek alapján a rangos hi­telminősítő intézetek köntörfalazás nélkül kimondják, a külföldi be­fektetők számára hosszabb távon biztonságos-e egy-egy ország. E szempontból mindennél többet mond számukra, hogy miképpen ala­kul az adott ország kereskedelmi mérlege, milyen a költségvetése, mekkora az eladósodása. Hamarosan elválik, hogy az inkább ellenre­formnak nevezhető közigazgatási „újítások” kapcsán kialakult belpo­litikai feszültség miatt meddig hiszi el az Európai Unió, hogy itt min­den a legnagyobb rendben van, leépülőben a még mindig eléggé köz­pontosított hatalom, s hogy már semmi sem akadályozza a régiók egészséges és önálló fejlődését. Pedig a parlament a minap minden­nek az ellenkezője előtt nyitotta meg a kaput. Az állam szerepe erő­södni látszik, a bürokráciáé is növekedik, a vállalkozók pedig még egy ideig várhatnak a számukra kedvezőbb gazdasági környezetre, a fej­lődésüket eredményesebben előmozdító adópolitikára. Ez legalább annyira fontos lenne számukra, mint a tőkeerős nyugati beruházó ré­szére az, hogy stabil belpolitikai környezetet találjon Szlovákiában. Vagy a „reformereket” ez már nem érdekli? Elvek és indulatok MALINAK ISTVÁN Mind a Müosevics hágai kiadatása, mind a vasárnap hajnalban kirob­bant horvát kormányválság körüli indulatokból nyilvánvaló, hogy az évtizedes balkáni háborúk okozta traumák még nagyon sokáig meg­határozóak lesznek a térség országainak politizálásában. Mindkét esetben elvek ütköznek túlfűtött érzelmekkel, s ez utóbbiak a politiká­ban nagyon veszélyesek lehetnek. A diktatórikus hajlamokkal bíró Franjo Tudjman halálát követő választások a demokratikus erők győ­zelmét hozták, s a sokszínű és éppen ezért ingatag, Ivica Rácán vezet­te ötpárti kormány a másfél év alatt nagyon sokat tett azért, hogy Zág­rábot visszavezesse az európai értékrendhez. Óriási veszteség lenne ezért a bukása, méginkább az, ha bekövetkezne a legrosszabb fordu­lat, az idő előtti választások kiírása és a nacionalista erők győzelme. Mondhatjuk-e ezért azt, hogy a hágai törvényszéket terheli érte a fele­lősség, mivel annyira ragaszkodik a két horvát tábornok előállításá­hoz? Amikor a Racan-kabmet megszavazta a tábornokok kiadását, tudta, mit vállal. A lemondott minisztereknek, a veterán szervezetek­nek, a nacionalista erőknek nincs igazuk abban, hogy Hágának nem áll jogában parancsnoki felelősség alapján bíróság elé állítani a tábor­nokokat, és csak konkrét bűnök konkrét elkövetőit szabadna felelős­ségre vonnia. Hiszen e logika alapján Milosevicset sem lehetne elítél­ni, mivelhogy ő maga soha nem húzta meg a ravaszt. Ez a horvátokat is felháborítaná, ők sem szeretnék, ha a szerb főkolomposok megúsz­nék és csak a kishalak akadnának horogra. így a tábornokok is felelő­sek azért, mert csapataik horvátországi szerb falvakat romboltak le és szerb civileket gyilkoltak meg. Az nem lehet mentség, hogy nem a hor- vátok kezdték a háborút. Az sem igaz, hogy Hága egyenlőségjelet ten­ne a szerb agresszió és a horvátok honvédő háborúja közé. Tény, hogy a horvátok többsége e háború vezetőit hősként tiszteli. De az emberi­ség elleni bűntettekért felelni kell. Hága csak azt teszi, ami a kötelessé­ge. Ha mindig az érintett országban uralkodó érzelmekhez igazítaná elveit, a joggal, az igazsággal helyezkedne szembe. Figyelve az esemé­nyeket az ember nem tud szabadulni attól a gondolattól, hogy ha az elmúlt évtizedben a nyugati politikusok is olyan következetességgel tették volna dolgukat, mint most a törvényszék főügyész asszonya, ü- letve bírái, akkor ez utóbbiaknak könnyebb és főleg kevesebb dolguk lenne. De így még évekig ki sem fognak látszani a munkából. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), J. Mészáros Károly - sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 056/6382806, Kassa: 055/6002225, Rimaszombat: 047/5684214, Rozsnyó: 058/7329857, Komárom: tel., fax: 035/7704200, Nyitra: 037/6522543. Kiadja a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Álexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály-, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32,055/6709548, 6002210, fax: 055/6002229. Nyomja a PETIT PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT.^ Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Petit Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői joz fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok eleKtronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, Aucji(rfe,uaz ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található, of ciríuiátiöns E-mail: redakcia@ujszo.com NOVÝ ČAS Mikulás Dzurinda kormányfő sze­rint nem tehet arról, hogy a Szepesség nem különálló megye lett. Ismét megjegyezte: a nyolcas reform mégiscsak jobb megoldás, mint a döntés elodázása. Hangsú­lyozta: nem látta indokoltnak a te­rületi felosztásról szóló szavazást összekapcsolni a kormánnyal szem­beni bizalmi szavazással. UDOyÉ NOVINY A tizenkét leggazdagabb közép-eu­rópairól készített összeállítást a cseh lap. Szlovákiát ketten képvise­lik: Alexander Rezes és Jozef Majs- ký. A kassai vasmű volt vezetőjével kapcsolatban az újság kiemeli: bár Rezes vagyonának jelentős részét már elvesztette, még mindig a leg­tehetősebbek közé tartozik. Majský a legazdagabb ember Szlovákiá­ban, vagyona tízmilliárd koronára rúg, írja a lap, bár hozzáteszi: egy­szersmind a legnagyobb adósok kö­zé is tartozik.- Asszony, tudod, mire jöttem rá a napokban? Hogy már nem a főztödtől vagyok rosszul, hanem a politikától. (Gossányi Péter rajza) TALLÓZÓ Az EU sikere azon múlik, hogy szükség esetén hajlandó-e katonai erővel is megtámogatni saját diplomáciáját Macedónia, az újabb tűzfészek Szlovénia, Horvátország, Bosznia-Hercegovina és Ko­szovó után Macedónia a leg­újabb balkáni tűzfészek. Az előző konfliktusok a szerb expanzionizmus következ­ményei voltak, a macedóniai azonban nem. ONDREJCSÁK RÓBERT Szerbia mostanra a háborúk s az összecsapásokat követő gazdasági és társadalmi válság következté­ben kifulladt, ezért viszonylag hosszú időre képtelenné vált bár­milyen terjeszkedésre. Az albán „bomba” viszont jelenleg kezd „robbanni”. Az elmúlt évtizedek­ben felgyülemlett fuszültség az albánlakta területeken elsősorban az albánok gyors népességnöveke­déséből fakad, a kereteket pedig az évszázados „hagyományokból” táplálkozó nacionalizmus szolgál­tatja. Miután Koszovó felett gya­korlatilag megszűnt Szerbia hatal­ma, logikus volt, hogy az albánok Macedóniában lépnek akcióba. A macedóniai és a koszovói hely­zet között lényeges hasonlóságok vannak. Először is Nyugat- és Északnyugat-Macedóniában épp­olyan földrajzilag egységes terüle­ten alkotnak többséget az albánok, mint a formálisan még mindig Szerbiához tartozó tartományban. Macedónia albánlakta területei éppúgy határosak Albániával, mint Koszovó. Mindkét helyen az albánok népszaporulata lényege­sen meghaladja a helyi szlávokét. Jelentősek viszont a különbségek is. A szerbek csaknem 8 millióan vannak, és Szerbia még Koszovó elvesztése után is viszonylag jelen­tős ország marad. Ráadásul van egy olyan lehetőség, hogy ha Belg­rad lemond Koszovóról, cserébe kárpótlásként igényelni fogja Bosznia-Hercegovina szerb részét. Ezzel Szerbia földrajzilag is nyuga­tabbra tolódna, ráadásul az or­szágban méginkább dominánssá válna a többségi szerb etnikum. Látható, hogy ha Szerbia elveszti is Koszovói, még mindig áll előtte olyan lehetőség, amely megerősí­tené. Még ha nem is kapna kárpót­lást Bosznia-Hercegovina révén, akkor sem forogna veszélyben önállósága. Ezzel szemben ha Ma­cedónia elvesztené albánlakta te­rületeit, olyan lavina indulhatna el, amely elsodorhatná az önálló macedón államot. A macedónok száma még a kétmilliót sem éri el, ez lényegesen kisebb, mint az al­bánok összlétszáma a Balkánon, sőt még a hivatalosan csak kisebb­ségi státust „élvező” koszovói albá­noknál is jóval kevesebben van­nak. Ilyen kis nemzetnek pedig korlátozottak az esélyei saját érde­kei megvédésére olyan régióban, mint a Balkán, ráadásul több száz éve épp a macedón területekért háborúznak a nagyobb balkáni né­pek - görögök, szerbek, bolgárok. Ha Nyugat- és Északnyugat-Mace- dónia albánlakta területei elsza­kadnak, kérdés, mi történne a ma­radék terület. Mit tenne Szkopjé­val a független Macedóniával ko­moly vitában álló Görögország, a macedónokat „nyugati bolgárok­nak” tartó Bulgária, vagy a mace­dón területeket a balkáni háborúk óta uraló Szerbia? Merre tartana az elszakadó terület? Csatlakozna Albániához, esetleg Koszovóhoz, vagy Nagy-Albánia létrehozásán ügyködne? Hogy viszonyulna a változásokhoz Törökország, amely egyre inkább hallatja hangját a Balkánon (is)? Olyan kérdések, amelyekről - az albánokat kivéve - senki sem szeretné, ha aktuálissá válnának. Tudatosítva saját gyengeségét és ingatag nemzetközi helyzetét, a macedón vezetőség más utat vá­lasztott az albánprobléma kezelé­sére, mint a szerb: megpróbált bé­kés úton megegyezni az albánok­kal. A probléma az volt, hogy túl keveset ajánlott fel. Mivel az albá­nok tudatosították saját lehetősé­geiket és Szkopje gyengeségét, többet kérhettek, tudván, a konf­liktus hosszú távon nekik kedvez. Szkopje részéről az egyedüli meg­oldás a macedónokkal egyenrangú társnemzetnek elismerni az albá­nokat, kéttagú föderációvá átszer­vezni az országot. Persze még így is kérdéses lett volna a macedónok számára a siker, tehát hogy sike­rül-e megtartani az albánlakta te­rületeket, ha az albánok el akar­nak szakadni, de legalább a lehe­tőség megmaradt volna. Még nem dőlt el végleg, de a legrosszabb, amit Szkopje tehet, hogy a fegyve­res harcot választja. Fegyverekkel ugyanis nem lesz képes megoldani A probléma nagy kihí­vást jelent az Európai Unió számára is. a problémát, mert nem egy korlá­tozott és meghatározható létszá­mú ellenféllel kell szembenéznie, hanem egy egész nép akaratával, csakúgy, mint a szerbeknek Koszo­vóban. Márpedig egy népet, ebben az esetben az albánokat, akik töb­ben is vannak mint a macedónok, hosszú távon erőszakkal nem lehet uralni. A macedónoknak addig kell megegyezniük az albánokkal, amíg a jelenlegi konfliktus végleg el nem mérgesedik, áthidalhatat­lan szakadékot hozva létre a két nép között, mint a már említett Ko­szovó esetében a szerbek és az al­bánok között. A macedóniai probléma nagy kihí­vást jelent az Európai Unió számá­ra is, amely jelenleg saját kül- és biztonságpolitikájának megterem­tésén munkálkodik. A macedón válság mérföldkő lehet, amely úgy vonulhat be az európai integráció történetébe, mint az első olyan je­lentős probléma az EU perifériá­ján, amelyet a szervezetnek sike­rült kezelnie. Ha viszont az Euró­pai Unió kudarcot vall, Macedónia is felsorakozik az eddigi balkáni válságok mögé, amelyekben csak­nem hatástalan volt az EU fellépé­se. Természetesen ezt tudatosítják a tagállamok és Brüsszel is. Ennek megfelelően az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselő­je, „Mr. Európa”, azaz Javier Solana intenzív diplomáciai aktivi­tást fejt ki a térségben. A diplomá­ciai nyomásgyakorlásnak viszont csak akkor van megfelelő súlya, ha szükség esetén más eszközökkel - katonai és gazdasági - is alá lehet támasztani az érveket. Az EU gaz­dasági ereje és nyomásgyakorló képessége megkérdőjelezhetetlen, viszont ez önmagában kevés. Az Európai Unió balkáni szerep- vállalásának sikere és érveinek sú­lya azon múlik, hogy szükség ese­tén hajlandó-e katonai erővel is megtámogatni saját diplomáciá­ját. Persze a sikeres közbelépéshez nem elég csak a hajlandóság, ha­nem képesség is kell - anélkül nincs hitele a szavaknak. A mace­dóniai probléma megoldásának kulcsa viszont az albánok és a ma­cedónok kezében van - az EU csak a megegyezésben, rosszabb eset­ben a konfliktuskezelésben segít­het. Ha Szkopje nem lesz elég bölcs, előrelátó és/vagy a macedó­niai albánok átlépnek egy bizo­nyos határt - ez esetben a függet­lenségi törekvések -, újabb háború lesz a Balkánon. Ennek következ­ményeit pedig - tudván, hogy a balkáni népek évszázadok óta a macedón területekért viaskodnak, és a történelmi igények még töb- bé-kevésbé rejtve, de most is élnek - eléggé gyászosak lehetnek Dél- kelet-Európa számára. Észak-morvaországi szervátültetési botrány - a visszataszító ügyet rövidesen a prágai képviselőház is megtárgyalja Szerencséjére az utolsó pillanatban magához tért KOKES JÁNOS Súlyos törvénysértések történtek 1992 és 1999 között az ostravai egyetemi kórház szervátültető köz­pontjában. A nemrégi elvégzett el­lenőrzések során kiderült, hogy 95 esetben a hatályos szabályok meg­sértésével történt a halott szemé­lyek szerveinek művi eltávolítása. Ez a nyilvántartott 210 esetnek majdnem a fele. Az a feltételezés vi­szont, hogy az emberi szervekkel kereskedtek volna az orvosok, nem nyert bizonyítást, bár a gyanú cáfo­lata sem egyértelmű - erre a megál­lapításra jutott az a parlamenti bi­zottság, amely a cseh nyüvánossá- got már hosszabb ideje élénken fog­lalkoztató ügyet kivizsgáltatta. A prágai sajtó nagyon nyugtalanító­nak tartja a vizsgálat eredményeit, ezért továbbra is azt találgatja, hogy emberi szervekkel kereskedtek-e Ostravában, vagy csupán hanyag módon, felelőtlenül vezették az egyébként kötelező kimutatásokat. A botrányos ügy két éve került elő­ször a lapok címoldalára, amikor Jaroslav Lux, a kórház akkori igaz­gatója felkérte Ivan David egész­ségügyi minisztert, hogy vizsgál­tassa ki az emberi szervekkel való kereskedelemről egyre gyakrab­ban szállingózó híreket. Az erre a célra felállított parlamenti bizott­ság a napokban hozta nyilvános­ságra vizsgálatainak eredményeit, amelyek a legkevésbé sem meg­nyugtatóak. Josef Janeček, a bizottság elnöke elmondta: a 210 számon tartott eset közül 95 alkalommal úgy ope­ráltak ki szerveket, hogy hivatalo­san még nem állapították meg a halált. így történhetett meg, hogy az egyik páciens a műtőasztalon magához tért, s csak ez mentette meg őt attól, hogy kioperálják va­lamelyik belső szervét, amivel nyilván a halálát okozták volna. Egy másik esetben pedig az derült ki, hogy a halottnak tartott sze­mély agya még életképes volt, vért kapott, amikor a testből egy belső szervet kivettek. Ugyanakkor 24 esetben nincs semmiféle írásos bi­zonyíték arra, hogy ki kapta meg a kioperált szerveket. Négy olyan eset is ismeretes, amikor az ostra­vai központban eltávolított belső szerveket légi úton azonnal Berlin­be szállították. Két alkalommal pe­dig korábban érkezett meg a speci­ális berendezésekkel ellátott repü­lőgép Ostravába, mint ahogy a ha­lál beállt. Súlyos állítások, kérdé­sek, amelyekre egyelőre nincs hi­teles válasz. Az ostravai kórház, il­letve a szervátültetési központ ve­zetősége nem volt hajlandó nyüat- kozni a vizsgálatok eredményeiről. A botrányos ügyet rövidesen a cseh képviselőház is megtárgyalja. A szerző prágai munkatársunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom