Új Szó, 2001. június (54. évfolyam, 125-150. szám)

2001-06-25 / 145. szám, hétfő

2001. június 25., hétfő

1. évfolyam, 1. szám

Maxi: „A végén már annyira utáltam önmagam, és azt az életet, amit a drogok adtam, hogy már ki artak nyírni magam, meg akartam halni"

Nem lehet csak úgy leállni

SZABÓ LÁSZLÓ

axi 24 éves volt amikor ez a vallomás készült - 10 éves drogkarier- rel a háta mögött. Elhatározta, megpróbál leszokni a halálos szerről, ezért a szer fizikai megvonása után jelentkezett egy rehabilitációs kezelésre. Maxi egyébként egy csendes, visszahúzódó és rendkívül barátságos fiatalember. Következzék hát Maxi története.

Több mint hét éve próbáltam ki először a drogot, a spanokkal leültünk egy kocsmába - elég fiatalon kezdtem el kocsmázni, de az olyan nagyvárosi környéken, ahol éltem, ez nem volt furcsa -, ahol mondták, hogy milyen jó a füves cigi, és megkérdezték, hogy kipróbálnám-e. Mondtam, hogy természetesen, másnap elmentem, és el is szívtam életem első füves cigijét. Eleinte csak hétvégenként szívtunk, igaz, már az első alkalom után bélyeggel kombináltuk. Elég vad volt. Utána a fű az olyan természetes lett, hogy minden napra kellett, hogy jó kedvünk legyen. Egy idő után már ahhoz is fű kellett, hogy sétáljunk egyet. De nem csináltam volna, ha nem lett vonla jó.

Két és fél, három évig nyaltam így a bélyeget, de ekkor a szer már nem adta azt a szépséget, amit kellett volna, és elkezdtem félni, be voltam papírozva, előjöttek a párák, egyre sűrűbben és egyre komolyabban. Akkor abbahagytam a bélyeget, és elkezdtem speedezni, de azt nagyon keményen. Azt már lőttem is frankón. Az első kettőt még orrba szívtam, a többit pedig vénásan adtam be magamnak - mert így hamarabb bejön, és a hatása is jobb. Volt úgy, hogy hét napig nem aludtam, de azt végignyomtam, aztán elájultam frankón, nem is ettem, utána két napig pihi volt, tök rosz- szul voltam, agresszív és depressziós lettem, utána megint menten, és négy öt napig nem aludtam... Akkor még csak speedeztem, az egyik barátom kipróbálta a heroint, aztán a másik barátom is. Akkor ők álltak hozzám a legközelebb, hallgattam rájuk, amikor azt modták, hogy dobjam a speedet, mert a heroin az isten. Nem akartam, bár már nagyon rajta voltam a speeden is, de úgy gondoltam, hogy a heroin az nagyon vad dolog. Rábeszéltek, két napra rá már szívtam is. Valami eszméletlen, milyen jó érzést adott akkor nekem, mindig is szerettem a nyugodtságot, és a hernyótól pont ezt kaptam. A következőt már lőttem is, az még jobb volt, és akkor így szépen rajta is maradtam. Eszembe se ütött, hogy mekkora függő leszek tőle. Aztán eljött ez az idő is.

Altkor már semmi sem érdekelt, csak az anyag. Reggel felkeltem, ha nem volt anyag, akkor rohanás, mielőtt elkezdődne a fájdalom. Pénzt szerezni bármi áron. Miután megszereztem a pénzt, megvettem az anyagot (mindig annyit vettünk, amennyi pénz volt, mert gondolni kellett azokra az időkre is, amikor nincs anyag vagy pénz), hazamentem, és belőttem magamnak. Már nem voltak éjszakák és nappalok, amikor úgy jött ki, akkor menni kellett...

Egyik este már be voltunk állva, de úgy gondoltuk, hogy veszünk még, hogy legyen későbbre. De szemét anyagot kaptunk, abban minden benne volt, csak heroin nem. Már kezdtünk lejönni a cuccról, betároz- tuk, és_ benyomtuk. Ő meghalt, én nem. Ő annnyival előbb lőtte be, engem még az orvosok meg tudtak menteni, mert egy lakó - a tetőtéren toltunk - meghallotta, hogy horkolok, és kihívta a mentőket.

A szüleim mindeddig semmit sem vettek észre, mert soha nem voltam otthon, mindig a haveroknál aludtam, meg volt egy kis kábítószeres zugunk, ott voltunk. Így csak a túl- adagolásos halál után döbbentek rá, hogy mi a pálya. Nem akarták elhinni, hogy már hat éve keményen anyagozok. Nem tudom, hogy ők hogy nem vették észre, hiszen külsőleg is nagyon lerobbantam. Nagyon megviselt ez a hat év. Ha valaki drogozik, akkor előbb vagy utóbb utálni fogja önnmagát, és már csak ezért is nyom, hogy valahol szebbnek lássa magát. En már annyira utáltam önmagam, meg azt az életet, amit a drogok adtak, hogy ki akartam magam nyírni. Nem bírtam magamtól leállni, anyámék nem segítettek, nem hitték el, hogy nem lehet csak úgy leállni. Pedig nem lehet leállni, főleg a heroinról nem. A füvet fogom, és eldobom, maximum egy hétig depressziós leszek, de a heroinnal ezt nem lehet, mert ott olyan intenzívek a fizikai fájdalmak, hogy nincs az az ember, aki ezt egyedül végig tudja csinálni. Egy hónap alatt háromszor kíséreltem meg az öngyilkosságot. Anyámék ekkor kezdtek el gondolkozni, hogy tényleg segíteni kell, mert különben meghalok. Akkor még ott volt a barátnőm is, aki sokat kérlelt, hogy hagyjam abba az öngyilkossági kísérleteket, és álljak le.

Tudtam, ha nem állok le, előbb

utóbb meghalok. Nem akartam akkora roncs lenni, mint a spanom volt, ezért úgy gondoltam, elmegyek így ahogy vagyok, pedig már nem néztem lti valami jól, egy élő halott voltam.

Nagyon sokat voltam a kórházban, ott leszedtek a fizikai függőségről, de egy idő után kirúgtak onnan is, mert a gyógyszerektől

egy kicsit agresszív voltam, átkerültem egy másik otthonba, onnan is kirúgtak - ott meg az ápolót akartam megverni.

Nagyon nehéz visszagondolni az utolsó egy évre, mert annnak minden egyes napja nagyon szörnyű volt. Nem mentek úgy a dolgok, nem tudtam pénzt szerezni, és az

a fájdalom, ami akkor van, az nagyon szörnyű. Ha egy percig tart, az is ugyanolyan rossz, mint ha egy órán át fáj.

Mikor még élt a barátom, akkor már beszélgettünk róla, hogy leál- lunk, meg minden, de végül is ő volt az, aki jobban akarta mint én, és elkezdett orvoshoz járni. De láttam, hogy semmit se javított rajta az a sok gyógyszer, amit felírtak neki, mert ugyanúgy kellett neki az anyag. Gondoltam, hogy rajtam sem tudnának segíteni az orvosok. Semmit se tudtam az egész leállíási folyamatról, csak azt, hogy vannak kórházak, ahol lehoznak a fizikai fájdalomról, de az kevés, mert lelkileg ugyanúgy kívánja a szervezet. Egy idő után már azt mondtam, hogy csak azért anyagozom, hogy elmúljon a fájdalom, pedig nem csak azért, mert az anyag nagyon hiányzott, és kellett a lelkemnek, hogy megtaláljam azt a békét és nyugalmat, amit akkor éreztem, amikor belőttem magam.

Már fél éve tiszta vagyok, és egy rehabilitációs kezelésben veszek részt. Remélem nem jön semmi közbe, és sikerül végigcsinálnom ezt az egyéves terápiát. Nagyon sok mindent el kell még érnem, hogy ha kimegyek, ne essek visz- sza. Az a baj, hogy kinn minden barátom anyagozik, vagy ha nem anyagos, akkor alkoholista, és az se jó nekem.

Magát az anyagozást a saját hibámnak tekintem, és most keresem a hibáimat. A közösség is sokat segít, mert mindig rámutat a hibáimra, és megpróbálom ezeket korrigálni. Meg a kapcsolatomat a családommal is meg kell változtanom, mert az teljesen tönkrement. Amíg nem tudták, hogy heroinozok, addig azt hitték, hogy egyszerűen hülye vagyok, és azért vagyok bunkó. De nem hülye, hanem anyagos voltam. El kell velük fogadtatni, hogy mindaz, amit azalatt a hat év alatt láttak, az nem én, hanem az anyag volt. Terveim még nem igazán vannak, csak ilyen átlagosak, semmi különös.

Miután kimegyek, a legfőbbb célom az lesz, hogy anyagmentesen éljek. A többi meg majd kiderül. (Maxi sikeresen befejezte az egyéves rehabilitációs kezelést, jelenleg otthon van, és „tiszta”.)

Mellékletünk küldetése

Másképp a kábítószerekről

A kábítószer elleni küzdelem vüágnapja (június 26.) közeledtével egyre gyakrabban foglal- kozak a médiumok a drogproblémával. Mi is úgy gondoltuk, hogy korunk egyik legnagyobb veszélyének külön mellékletet szentelünk, melyben megpróbáljuk a témakört a drogosok és az egyszerű polgárok szemszögéből megközelíteni. így nem zárkózhatunk el az elől sem, hogy elismerjük: az első drogadagok valóban kellemes érzést váltanak ki. Ezt nem szabad eltitkolni, mert ha ezt tennénk, becsapnánk a veszélyeztett nemzedéket. Ugyanis csak így kaphatunk tiszta képet a kábítószerekről. A kábítószertől azonban nem lehet megszabadulni; a „repülés” egyre rövi- debb, a fájdalmak pedig fokozódnak... Egyre több fiatal esik a kábítószerek csapdájába, ami kétféleképpen végződhet: vagy megszabadul a szertől, vagy egy „aranylövéssel” meghal. Egyik út sem csábító. Tisztán boldognak lenni nagyon nehéz, de az így szerzett boldogság sokkal intenzívebb és tovább tart, mint egy adag hamis öröm. Szabó László

„Balázs vagyok. Az anyagozásom kezdetén úgy éreztem, hogy több leszek vele, hogy olyan élményeket nyújt, amit semmi más nem nyújthat az életben, úgy gondoltam, hogy az átlagemberek ezt soha nem tudják meg, hacsak nem kezdenek el drogozni. A mostani, tiszta gondolkodásommal viszont úgy látom, hogy abszolút semmit nem adott a drog, sőt mindenemet elvett. Elvette a lelkemet, egy utolsó kis féreg lettem, akit nem néznek semmibe az emberek, és aki képtelen normálisan élni, és kicsúszik a lába alól a talaj...”

(Balázs 19 éves, 5 évig anyagozott)

INTERNETES FORUM A DROGOKRÓL

Minden kormány foglalkozik a kábítószerekkel, csak nem úgy, hogy az mindenkinek jó legyen. Leginkább olcsó és ócska kampányfogásokat csinálnak a kábítószerügyből, miközben álszentek az alkohol terén, pedig... (depi)

Ha valami (drogfogyasztás) ellen harcolni akarok, akkor nem úgy nyitok, hogy illegalitásba kényszerítem, és nem minősítem egy korosztály 30%-át bűnözőnek, mert magamat röhögtetem ki, vagy utáltatom meg (eredmény helyett). Nem kezdek el keménykedni és fenyegetni, mert ettől a „pitbullos macsócsávó” magatartástól a normális emberek többsége hányingert kap.

Attól, hogy a törvényhozók így döntöttek, én spec, nem vagyok hajlandó semmilyen módon bűnözőnek tartani a havi füves cigijét szívó diákembert, tegye azt kíváncsiságból, lázadásból, vagy divatból. (Antiisten)

Nem lehet állandóan társadalmi okokkal mentegetőzni. Az ember is felelős a tetteiért. Elsősorban azokat kell kinyírni, akik a drogokkal üzletelnek, de azokat sem szabad nagyon kímélni, akik fogyasztják, mert felkopna a drogárus álla, ha nem volna drogos, (speaker)

Szerintem igenis társadalmi okai vannak, ha egy fiatal a kábítószerhez nyúl. Ha valakinek problémái vannak, amelyek elől a drogélvezetbe menekül, arra nem az a legjobb megoldás, hogy úgy kezeljük, mint egy bűnözőt. (WestSide)

Ne hülyéskedj, mindenkinek vannak problémái, de nem mindenki lesz drogos, (lujza)

Nem a fogyasztóra, hanem a terjesztőre kell „ráülni”. Persze ez nehéz, ha egy országnak (rendőrségének) olyan képtelen a felderítési osztálya, hogy nem az arra érdemest kapcsolják le, hanem a munka könnyebbik végét fogják meg... (ettegen)

Szóljál már a fiúknak, hogy az alkoholt be kéne tiltani, mert szerintünk az nagyon káros az egészségre, és családokat tehet tönkre! Ja, hogy az adóbevételekkel ezt lehet kompenzálni?????!! Meg a cigarettát is?! Kicsit nézzetek már utána, mitől halnak itt olyan korán az emberek! (bem)

Nincsenek problémáik, egyszerűen élvezik a drogot, élvezik azt, hogy tiltott. Az ilyeneket igenis súlyosan meg kellene büntetni, bezzeg amikor kórházba kerülnek a drog miatt, vagy elvonóra, azt az adófizetők pénzéből teszik. Nehogy már én fizessem ezeknek a drogosoknak a gyógyítását, (ix)

A füvezés lelkileg rossz, mert nélküle el sem tudja képzelni a fogyasztója azt, hogy szórakozzon vagy jól érezze magát. Ha biológiailag nem is lesz függő tőle az embert, lelkileg azért beleivódik a használatának szükségessége, (ipse)

(folytatás a 8. oldalon)

KÁBÍTÓSZERES SZLENGSZÓTÁR

drog, anyag: matéria, matériái, cucc, cumó, cuccos, szer, vegyszer, méreg jó (anyag): flott, frankó, faja, kafa, ütős, fullos, extra, tiszta, működik

rossz (anyag): tré, tréfás, lightos (lájtos), lezser, pocsék, posvány, kaka, gagyi, unfrankó, koszos, beütött, fakó az anyag szervezetbejuttatása: beharapás, lövés, beszívás, beküldés, szúrás, cöpizés, füstölés, pipázás, dobás, nyomás, fóliázás, spriccelés, bőr alá tesz, elpörget (egy spanglit), amikor az anyag a szervezetbe jut: flashel (flessel), stonde- ul (sztondul), lefagy, felpörög, beáll, betép, beszakít, bejön, mozizik, parázik, repül, hálózik (hallucinál)

mértékegységek: pack (pakk), packett (pakett), tasak, zacskó, zacsi, gramm, g (gé), utca, street (sztrít), csík, adag, adi, feles, köb, mili, lövet, löket drogos: anyagos, cuccos, cu- mós, szeres, junkie (dzsánki), hot junkie (hát dzsánki)

anyagot hígítani: beütni, fel- tupírozni

drogárus: dealer (díler), nepper, árus, pusher (olyan árus, aki maga is használ drogot) elvonási tünete van: írében van, gázban van, rosszul van, beteg, KO (káó) leszokás: tiszta, tisztul, lejön a cuccról, leáll

fecskendő: fecsi, fegyver, műszer, cöpi, pumpa, szerszám, eszköz, csúzli, fecske füves cigi: joint (dzsoint), spangli, rakéta, Giga, spanyó, szivar, ágyú, dzsozsó, dzso- dzsesz, rakesz, dzsonga, dzsó marihuána: marcsi, mari, ma- resz, gyep, zöld, növény, gyom, zöldség, gandzsa, pipa, hasis: haska, tégla, csoki, haskó kokain: koksz, kokó, hó, kóla, rög, fehér

ópium: OP (opé), homeopátiás OP, metszett maki, barna heroin: hernyó, hercsi, cukor, nyalóka, nyalcsi, barna, here, HRN (háeren), fehér, nyalóka mák (tea): maki, tea, csája, mákony

morfium: M (em)

LSD: trip, trinyó, trikó, lecsó, nyalóka, bélyeg, papír, sav,

+ábrák neve gyógyszertár: tár recept: vény, RP, papír pecsét (a recepten): plenyó speed: gyors, gyros, gonzálesz, gonzi, spuri, sebesség, fehér, amfi, energia

extasy: ex, x, xtc, bogyó -(-ábrák neve

drogambulancia: ambi, dro- gambi

átverés (anyaggal, pénzzel):

lehúzás, levesz intravénás beadás során használt kifejezések: szorítás, elszorítás, pumpálás, beküldés, lazítás, mellé megy, eret üt, szakít, eret átbök, visszaszív, rányom, levegős, buborékos, tajtékos, habos

tű minősége: hegyes, éles, tompa, horgas, használt, vékony, hosszú, inzulinos + a méretek túladagolás (öngyilkossági szándékból): aranylövés, over, overdose (óverdóz), overt nyom. (szí)

(Dömötör Ede felvétele)

lllusztáció