Új Szó, 2001. június (54. évfolyam, 125-150. szám)
2001-06-29 / 149. szám, péntek
/ 11 ÚJ SZÓ 2001. JÚNIUS 29. Életmód A vadállatok birodalma a gyermekeknek kétségtelenül élménynek, a szülőknek viszont leginkább summás pénzköltésnek számít, s nagyon hatásos üzleti fogásként működik Oroszlán sem kell az izgalomhoz zebrák, struccok és zsiráfok csak érdekesebbé tették lassú araszolásunkat, az igazi izgalom - az oroszlánok megtekintése - azonban elmaradt. Úgy tájékoztattak bennünket, hogy renoválták e legvadabb vadak terepét, ezért nem állt módunkban találkozni velük, de a gyalogosan bejárható részben kárpótolhatott bennünket a templomromokban bujdosó bengáli tigris látványa. Meg ott aztán a gyerekek kacagva tevegelhettek, ülhettek pónik hátán, megcsodálhatták a fákon ücsörgő papagájokat és pávákat. A drága belépőjegyért jó lett volna megtekinteni a beígért látnivalót is. Végignézhették az Acapulco aréna sokkoló előadását, ahogy egy elég szűkösnek bizonyuló medencébe irdatlan magasból ugráltak be a külföldről érkező légtornászok. A simogató állatkertben a gyerkőcök etethették és kedvükre vakargat- hatták a kecskéket és a bárányokat. A játszótéren is feltalálták magukat. De mivel boldogok voltak, sem ott, sem hazafelé nem kérdeztem rá a hiányosságokra, nem panaszoltam fel az oroszlánok köddé válását, valamint a katalógusban ugyancsak “csemegeként” beállított krokodilok hollétét. A belépőjegyek csinos kis összegéért jó lett volna legalább a beígért látnivalót megtekinteni, de sebaj, a gyerek boldogsága még e apró turpisságot is feledteti. Igaz, a késő délután folyamán kaptunk még egy-két ajándékot autózgatásunk során a tájtól. A Fertő-tó osztrák partjain megcsodálhattuk a legelésző lovakat, Archiv felvételek etethettünk hattyúkat a vízparton, számolgathattuk a vadkacsákat a hullámok közt ringatózva, élvezhettük a nyugalom perceit. Nem csoda, hogy a gyerek este már ismét azt kérdezi: mikor megyünk megint az állatkákhoz? Olyan jó volt a szabadban körülnézni... harminc évvel ezelőtt alapították, azzal a tudattal, hogy a fogságban tartott vadállatokkal kapcsolatos társadalmi álláspontok igencsak megváltoztak az idők folyamán. A jelenlegi irányítás 1999 júniusában vette át a Szafari- és Kalandpark vállalkozást, s non profit szervezetté alakította a vadállatok birodalmát. A gondolat közvetítése, miszerint Európában valamennyi vadállat fogságban van, de joguk van a méltó létezésre, nemes és megindító. A szafaripark bizonyára sokat jelent: azonkívül, hogy az ember közelebbről betekinthet a vadállatok gondoskodik az egészséges, gyönyörű állatokról, rehabüitációs központként működve is menedéket nyújt az otthonukat vesztett, veszélybe került állatoknak. Nos, mindennek tudatában léptünk be a vadállatok birodalmába, és fel- lelkesülva etetgettük kocsinkból a lámákat és a mellettünk ara- szolgató sörényes kecskéket. A skót felföldi marhák méla- búsan és közömbösen bámulták lassan döcögő autónkat, pontosabban inkább átnéztek rajtunk és a mögöt- tünk-előttünk kígyózó kocsisoron. Az antilopok és az ázsiai félszamarak is oda-odakullogtak hozzánk, az elefántokat és az orrszarvúkat viszont csak elkerítve tekinthettük meg - tisztes távolságból. A tevék, ZALABA ZSUZSA eleszagolunk a nyár bódító ülatába, és kinyitjuk az ajtókat. Felpakoljuk a gyerekeket, a hátizsákot, a fényképezőgépet, és útnak indulunk. Várnak a hegyek, a vizek, az erdők, a barlangok, a strandok, az állatkertek, a várak, kastélyok, múzeumok. A gyerekeket csábítják a gokartpályák, a nyári bobszánkázó terepek, a barlangi és tavi csónaktúrák, a vadonban, a szabadban megtervezett vagy spontán kirándulások. Az én gyermekkoromban óriási öröm volt a Balatonhoz vagy a Fekete-tenger partjára eljutni, felejthetetlen élménynek számított a budapesti Vidámpark és a fővárosi állatkertek - legyen az Pozsonyban, Budapesten vagy Prágában - meglátogatása is. Most a gánsemdorfi szafariparkot sikk a gyereknek beígérni, nyereményként és szünidei főajándékként hirdetik a médiák és a turisztikai katalógusok. Mivel a hétvégéinket elég gyakran töltjük Burgenland- ban, úgy gondoltuk, mi is megnézzük a kalandparkot, megállunk a kocsival egy-két heverésző oroszlán vagy párduc előtt, izgulunk a gyerekkel egy óriásit, lefényképezzük egymást csodálkozásunk és félelmünk közepette. Rögtön az elején megvásároltuk az esztétikus, vadállatok végtelen fajtáját bemutató katalógust, elolvastuk a tanleckét, miszerint a csodával határos szafariparkot Óriási árat kell fizetnünk, ha megengedjük magunknak azt a luxust, hogy a halogatás magával ragadjon bennünket, mert ez az élet minden területére kiterjedő eredménygyilkos Beteljesületlen élet - a halogatás FELDOLGOZÁS izonyos mértékben mindnyájan halogatunk. A halogatás általánosan elterjedt jelenség. Állítólag létezik egy Halogatók Klubja is, amely már találkozót is szervezett, csakhogy a tagoknak a találkozót a mai napig nem sikerült nyélbeütniük. A halogatásnak többnyire nehéz a nyomára bukkanni, mert a halogatás maga a meg nem léte valaminek. Ha megcsinálunk valamit, az kész van, amit nem csinálunk meg, az befejezetlen vagy későbbre marad. Halogatásról akkor beszélünk, amikor elhanyagoljuk vagy elmulasztjuk számunkra nagyon fontos dolgok elvégzését. Óriási árat kell fizetnünk, ha megengedjük magunknak azt a luxust, hogy a halogatás magával ragadjon bennünket. A halogatás az élet minden területére kiterjedő eredménygyilkos. Az emberi természet egyik legtragikusabb megnyüvánulása, hogy mindnyájan hajlamosak vagyunk a végtelenségig halogatni életünk élését. Minden ember egy távoli, bűvös rózsakertről álmodozik, ahelyett, hogy a saját kertjében virágzó rózsákban gyönnyörködne. Ez talán a legnagyobb ár, amit a halogatásért fizetnünk kell, mert a jelen pillanat szinte az egyetlen dolog, amit biztosan magunkénak mondhatnunk. A halogatás nagyon könnyen szokássá válik, előre tudni lehet, hogy mit tesz a megrögzött halogató, amikor a holnapból ma lesz. Az egész megismétlődik, s halogatónk jó úton halad afelé, amit úgy hívnak, hogy beteljesületlen élet. A beteljesült élet azt jelenti, hogy mindennap történik veled valami kevedre való, mindennap véghezvi- szel valamit. A halogatás azonban meggátolja a beteljesülést. Egy halogatónak mindig ott van a holnap, számára a jelen sosem számít. Ez a hozzáállás egyfajta légüres teret idéz elő a jelen pillanatban, s az így keletkezett űrt gyakran nemkívánatos dolgok töltik ki. Ha ismer unalmas embereket, bizonyára észrevette, hogy ők maguk is unatkoznak. Az unalom életmód, amit az jellemez, hogy az unatkozó személy nem használja ki a jelen időt. Áz unalom, mint életvitel a halogató ember időbeosztásának egyik változata. A halogató ember az utolsó pillanatig vár mindennel, s ezáltal gondoskodik arról, hogy élete folyamatosan aggodalommal legyen terhes. A cselekvőképes emberekhez hasonlóan a halogatók közül is sokaknak van céljuk. Természetesen a halogató ember sohasem fog hozzá céljai megvalósításához, céljai is csak üres fecsegésnek nevezhetők. Akarnak olyan problémák az életben, amelyekre a tétlenség és az idő megoldást hoz. A krónikus halogatók azonban a legtöbb - ha nem az összes - problémát ilyennek tekinti. A problémák többségét nem veszik észre vagy nem veszik tudomásul, és nem is tudnak mihez kezdeni velük, ettől azonban azok még nem oldódnak meg. Sőt, ami még ennél is rosszabb, a megoldatlan problémák rendszerint további problémákat idéznek elő. Senki sem szereti átélni a kudarcot. Akkor van kudarcélményünk, ha nem kapjuk meg az élettől, amit elvártunk tőle. Erre pedig kinek van szüksége? A jelek szerint a halogató embernek, hiszen minduntalan ennek teszi ki magát. A sebesülések és a korai elhalálozás mellett megromlott egészségünkkel fizetünk halogatásainkért. Végzetes következményekkel járhat, ha panaszainkat a szőnyeg alá söpörjük, ha betegségünkkel Bogáncs és Fák (Bolemant László felvételei) ara nem fordulunk időben orvoshoz. Középszerű karrier is lehet a túlságosan gyakori halogatásunk ára. A halogatók közül sokan beérik azzal, hogy csak vágyakoznak egy magasabb rang, vagy egy jobb állás után, amire nem érzik magukat igazán alkalmasnak. Kedvező állásajánlatok is gyakran vesznek kárba halogatásuk miatt. Minden döntés jó alkalom arra, hogy valamelyest beleszóljunk jövőnk alakulásába. Amikor azonban későbbre halasztunk egy döntést, eljátsszuk ezt a lehetőséget. Előbb vagy utóbb úgy alakulnak a körülmények, hogy nem marad választási lehetőségünk. A szegényes emberi kapcsolatok szintén a tétlen életmód velejárói. Valahányszor konfliktushelyzet áll elő, a halogató visszaretten a további szerepléstől, ahelyett, hogy a másik személlyel összefogva készségesen igyekezne megoldani a problémát. Nagyon jellemző a tétlen emberre, hogy képes egész életén át egy olyan főnök mellett dolgozni, akit ki nem állhat, vagy egész életét hajlandó leélni egy rossz házasságban, vagy egy megromlott kapcsolatban. Lemond további boldog, értelmes kapcsolatok lehetőségéről. A látszat ellenére a halogatás egyáltalán nem könnyű feladat. Gyötrel- mes és energiaigényes módja az idő eltöltésének. A halogató végső soron maga választja a kimerültséget. Egész nap kétségek közt gyötrődik, az unalommal, a határoztalanság- gal, késedelemmel, kudarcokkal hadakozik. Nem csoda, hogy végül rettenetesen elfárad. Mivel ennyire nagy árat fizetünk a halogatásainkért, kézenfekvő a kérdés, hogy akkor mégis miért halogatunk? A halogatás leggyakrabban, bár nem mindig, érzelmi okokra vezethető vissza. Amikor halogatunk, nyugalmi állapotban vagyunk, a legnehezebb dolog pedig épp a nekilendülés. Ha már lendületbe jöttünk, többnyire lendületben is maradunk. Az életben felkelni a legnehezebb: kikelni a meleg ágyból a szoba hideg levegőjébe. Ha már felkelnünk sikerült, sínen van a napunk. Ugyanez vonatkozik az élet többi dolgaira is. Néhány ötlet a halogatás legyőzéséhez.- Vegyük tudomásul, hogy a halogató életmód mennyire hiábavaló és eredménytelen. Á halogatással felesleges érzelmi feszültségnek tesszük ki magunkat. Ha a halogatás és a tétlenség mellett döntünk, hétköznapjainkba belopakodnak az élet árnyoldalai.- A túlméretezett feladatokat szabdaljuk apróbb részfeladatokra. A nagy sikerek általában kisebb sikerek sorozatából állnak. A többezer kilométeres utazás is egyetlen lépéssel kezdődik.- Nézzünk szembe a kellemetlen feladatokkal. Ha nem tesszük meg ma, . az nem biztosíték arra, hogy holnap nem találjuk ugyanilyen nyomasztónak, és holnap megtesszük.- Kezdetben válasszunk olyan feladatot, amely lendületbe hoz.- Ha éppen kedvünk támad megtenni valamit, használjuk ki a kedvező pillanatot.- Gondolkozzunk el azon, milyen fontos dolgot halasztottunk el mostanában, s milyen kedvező következményekkel járna, ha elvégeznénk. Majd gondolkozzunk el azon, milyen veszteségekkel járna, ha nem végeznénk el. így szert tehetünk a cselekvéshez szükséges lendületre.- ígérjünk meg valamit valakinek vagy fogadjunk valakivel.- Jutalmazzuk meg magunkat. A cél jelentőségéhez mért jutalmat határozzunk meg.- Határozzuk el, hogy minden napot fontossá teszünk. Minden reggel felkelés előtt határozzuk el, hogy élvezni fogjuk a napot és teszünk valamit, amivel jobbá tehetjük a holnapot.- Legyünk elszántak és merjünk cselekedni. A bátorság igen találó definíciója a következő: ha bátrak vagyunk, merünk cselekedni, miközben félünk.- Ne engedjük meg magunknak, hogy unatkozzunk. Menjünk más úton a munkahelyünkre, ebédeljünk másik vendéglőben, a megszokott helyett csináljunk valami szokatlant.- Próbáljuk ki, milyen érzés egyáltalán semmit sem csinálni. Amikor az vesszük észre, hogy már megint legszívesebben elhalasz- tanánk egy fontos dolog elintézését, üljünk le egy székre, s figyeljük meg, mennyi ideig tudunk tétlenül ülni. Valószínűleg néhány percnél tovább nem bírjuk.- Gyakran tegyük fel magunknak a kérdést: Hogyan tudnám az időmet és az energiámat ebben a pillanatban a legjobban kihasználni? Ha a válasz nem egyezik meg azzal, amit éppen csinálunk, hagyjuk félbe, és lássunk hozzá egy fontos feladat elvégézéséhez.- Végül minden reggel tegyük fel magunknak a kérdést: Mi a legfontosabb megoldandó problémám és mit tehetek ma azért, hogy ez a problémám megoldódjék? (-dad-)
