Új Szó, 2001. június (54. évfolyam, 125-150. szám)
2001-06-28 / 148. szám, csütörtök
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. JÚNIUS 28. KOMMENTÁR Egyetemmel éhbéren MOLNÁR IVÁN A Nemzeti Munkaügyi Hivatal ötletgazdái ősztől újabb meglepetéssel „kedveskednek ügyfeleiknek”: szakmai gyakorlat a végzős diákok számára. Legújabb akciójuknak természetesen megvan az „ésszerű” magyarázata, ami jól eladható a szociális témákra érzékeny lakosságnak. A munkanélküliek hatalmas, félmilliós táborát évente több tízezer frissen végzett diák gyarapítja. Számuk tavaly meghaladta a 60 ezret, és szakmai gyakorlat híján esélyük sincs a gyors elhelyezkedésre. A munkaügyi hivatal ezúttal épp rajtuk kíván segíteni. Hogy hogyan? Bármelyik frissen végzett egyetemistának akár már ősztől felajánlhatják azt a „műveltségének megfelelő” munkát, amit aztán nyolc hónapon át végezhet, kellő szakmai gyakorlatot szerezve. Közben mindvégig a munkaügyi hivatal nyüvántartásában marad, vagyis legfeljebb az 1700 koronás szociális segélyt kaphatja meg. A hivatal szerint a vállalkozók is érdeklődnek az akció bánt, ami nem csoda, hiszen nem mindennap jutnak szakképzett, magasan művelt munkaerőhöz szinte ingyen. Az állam ugyanis nemcsak a szociális segélyt fizeti, hanem a vállalkozóknak a „foglalkoztatással” kapcsolatos költségeit is állja. Ha bejönne a hivatal számítása, akkor 40 ezer fiatalt tudnának így elhelyezni, az elsőket akár már szeptembertől. A terv csaknem mindenki számára hasznos lenne. A frissen végzett diákok megkapnák az élettől az első nagy pofont, és kénytelenek lennének rájönni, hogy egy olyan országba születtek, amely nem értékeli a műveltséget. Ha nem akarnak a szakmai gyakorlaton éhenhalni, akkor a legalanta- sabb munkát is kénytelenek lesznek elfogadni. Nem panaszkodhatnak a vállalkozók sem, már említettem az olcsó és szaképpzett muka- erőt. És persze jól jár az állam is. A munkanélküliség ugyan nem csökken, hiszen a szakmai gyakorlaton lévők továbbra is a hivatal nyilvántartásában lesznek. Elmondhatják azonban azt, hogy ők mindent megtettek a fiatalok beilleszkedéséért. Senki nem kérdezte, és nem is fogja megkérdezni azonban azok véleményét, akik mindezt fizetik. Az adófizetők pénztárcájából erre az akcióra 600-800 millió koronát vesznek ki, a szemükbe nevetve és elhitetve velük, hogy mindezt az ő érdekükben teszik. És persze jó lenne, ha nem szólnánk bele, hiszen ők sokkal jobban tudják, mire költsék a pénzünket. JEGYZET Vár a határ MOLNÁR NORBERT „Mindent bepakoltunk?” - hangzik a kötelező kérdés a tengerparti nyaralás előtt, még pár óra, és a hideg, de kellemes, sós habokban áztathatjuk testünket, megadva neki, amit megérdemel. A legfontosabb cuccokat már nem szoktuk elfelejteni, nem úgy, mint egyszer, amikor a határról fordítottak vissza, mert nem a saját útlevelemmel vágtam neki Európának. Már csak a határokat kell átvészelni, pontosabban az elsőt, a schengenit. Az osztrák határőrök nagyon komoly emberek, elmaradhatatlan kérdéseket tesznek fel, nélkülözhetetlen papírokra kíváncsiak, és fölöttébb fontosak. Rendkívül azok. Belenéz az osztrák vámos az útlevelekbe, áttanulmányozza a kocsipapírokat, és kéri a jogosítványt. Készségesen átnyújtom, mosolygok mellé. Kelletlenül elveszi, komoran néz. Bevonul vele kis bódéjába, szöszmötöl, must- rálgatja, átvüágílja, majd visszaadja, és az orra alatt motyogva jó utat kíván. Tény, a szlovák határőr nem kívánt jó utat, de legalább nem tartott stresszben tíz percig. Szóval megkapjuk az útleveleket és a papírokat. Szétosztódnak jogos tulajdonosaik között, s akkor veszem észre, hogy nem a jogosítványt kaptam vissza a határ zord őrétől, hanem a személyi igazolványomat. Merthogy azt adtam neki. Pedig mennyit pepecselt vele, müyen komolyan ellenőrizte, mégsem vette észre. Meglehet, gyanús volt neki, de nem buktam le. Ezzel nem azt akarom sugallni, hogy mindegy, milyen papirost adunk a határ határozott csőszének - még véletlenül se próbálkozzanak bármit a kezükbe nyomni -, csak annyi szűrendő le, hogy akkurátusságuk nem hivatástudatukból, hanem hiúságukból ered. Persze, tisztelem a kivételt. Az erőfitogtatás a napokban csak fokozódhat, mert Bécs majdnem két hétre felrúgta a schengeni egyezményt a glo- bofóbok miatt. Ez azt jelenti, hogy a szlovák-osztrák határ után az olasz-, a szlovén- és a svájci-osztrák határon is hasonló alaposságban lesz részünk. Packázhatnak még velünk vagy pár évig. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urban Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva-régió (58238310), J. Mészáros Károly-sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/Á, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostoievského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapteijesztés, laprendelés: 59233403 fax' 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Nemcovej 32,095/6709548, 6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Teijeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press teijesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz tlače, Košická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, totók és grafikonok teljesítése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. jr\ A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, i.oii ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található. »< cirfutácans E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ NÁRODNÁ OBRODA „Amióta Malíková kisasszony elhatározta, hogy sorsát a vüágjáró, egy személyben Belouszov és Büouszov úrral köti egybe, nyüván többet sejtett, mint korábban. Főképp szélesebb nemzetközi összefüggésekben - (nagy)magyarok, Balkán, „agresszív NATO”. Százalékai megtartásához nincs szüksége sok mindenre, elég egy kicsit ijesztgetnie. Az SNS számára - Malíková szerint - a következő választások sokkal sorsdöntőbbek lesznek, mint bármely más párt számára. Éppen azért, mert e választások után Prágában eldől, kap-e Szlovákia meghívót a NATO-ba” - állapítja meg a napilap. A publicista hozzáteszi, a NA- TO-tagság elérése végleg azt jelenti, hogy Szlovákia geopolitikailag a transzatlanti közösség mellett határozott. „Egyelőre azonban van esély, és a nemzetiek elnöke ezt érzi. A Markíza kitüntetését sem csak egy tisztességes köszönömmel vette át, hanem egy teátrális, erőszakos ‘köszönöm a szlovákok nevében’-nel. Hogy annak is, aki most jött le a falvédőről, világos legyen, mennyire szerény és tüzes szlovák”. A munkaszerződések eddig gyakran csak a tényleges munkavégzés megkezdését követően lettek aláírva- Uram, várjon még! Nem akar nyugdíjbiztosítást kötni? (Peter Gossányi karikatúrája) Az új munkatörvénykönyv „Hogy új munkatörvénykönyv készült? És mi lesz velem?” - kérdi osztályvezető ismerősömtől nyugdíjaskorú beosztottja. Éppen ezért az ilyesfajta kérdések megválaszolásához valamivel többet kell leírni a munkatörvénykönyv új tervezetéről, amelyet a kormány terjesztett a parlament elé. FEKETE MARIAN A munkaviszony keletkezését illetően a tervezet továbbra is abból az alapelvből indul ki, hogy a munkaszerződést írásban kell megkötni, de végül továbbra is megelégszik azzal, hogy a munkaszerződés akkor is érvényes, ha a munkaadó és az alkalmazott csak szóban állapodott meg a munkaszerződés leglényegesebb pontjaiban. Csak éppen, ha eddig elég volt megállapodni abban, hogy az alkalmazott milyen munkát is végezne a munkáltatónál, illetve ezt a munkát hol és mikor végezné (mikor lépne munkába), a tervezet szerint abban is meg kellene állapodni (és főképp írásban), hogy milyen fizetést kapna, illetve hogyan állapítanák meg a fizetését. Közismert, hogy a munkaszerződések nagyon gyakran csak a tényleges munkavégzés megkezdését követően lettek aláírva, holott a mindenkori munkajogi szabályozás szerint munkaszerződést érvényesen csak a munkavégzés megkezdése előtt lenne szabad aláírni. Ennek ellenére a próbaidő kikötéséről szóló szerződést is az alkalmazottak nagyon gyakran már csak azután írták alá, hogy munkába léptek, esetenként több mint egy két hete dolgoztak már ennél vagy annál a vállalatnál, munkáltatónál. Ilyen esetekben eddig sem volt szabad a munkavégzés megkezdését követően munkaszerződést aláíratni, főként ha a próbaidőről is tartalmazott valamilyen rendelkezést. Ügyvédekre, a jogászok, jogi képviselők bizonyítási készségére, tehetségére tartozó ügy volt, hogy tudják-e bizonyítani, a próbaidő kikötése a munka- viszony létrejötte előtt keletke- zett-e írásbeli szerződéssel, vagy csak a munkaviszony létrejötte után kényszerítették az alkalmazottat egy számára hátrányos és ráadásul - legalábbis a szerződés aláírásának idejét tekintve - hamis szerződés aláírására. Alighanem az ilyen gyakorlati tapasztalatok alapján építték be a munkatörvénykönyv új tervezetébe a szerződéskötés előtti viszonyok jogintézményét. Ez főként a leendő munkáltató és a leendő alkalmazott közti tájékoztatási kötelezettséget szabályozná. A munkáltatónak ennek keretében leginkább arról kellene tájékoztatnia a leendő alkalmazottat, hogy milyen kötelezettségek terhelnék őt, milyen jogai lennének, milyen munkabérrel számolhat. Ez az esetek többségében eddig is megtörtént. Éppen ezért fölöslegesnek is tűnhetne az említett jogintézmény, ha nem határozná meg egyben azt is, hogy az esetleges leendő alkalmazottnak milyen tényeket, milyen információkat kellene önmagáról a leendő munkáltatójának tudomására adnia. A törvénytervezet ezeket a személyes információkat valóban csak a legszükségesebb mértékre kívánja korlátozni, beszűkíteni. Egyrészt meghatározná azt, hogy a munkáltató csak a leendő munkavégzésre vonatkozó információkat kérhetné attól, aki állásért, munkahelyért folyamodik nála. Ez viszont a személyes adatoknak egy meglehetősen tág körét képezheti. Éppen ezért érdekes a további rendelkezés, mely szerint a munkáltató a magánszemélytől nem köveltelhet meg olyan információkat, amelyek az esetleges terhességére, családi viszonyaira, feddhetetlenségére, politikai, szakszervezeti vagy vallási hovatartozására vonatkoznának. Csak zárójelben kérdezném meg: miért kell még ma is egyes munkáltatóknak félévente kérdezgetniük az alkalmazottaikat a családi viszonyukról, aktuális otthoni és mobiltelefonszámukról, valamint - nem utolsósorban - „aktuális” nemzetiségi hovatartozásukról? Említést kell tenni azokról a munkajogi jellegű munkaviszonyokról is, amelyek nem minősülnek munkaviszonynak, hanem csak A munkatörvénykönyv összefoglalja a szétszórt rendeleteket. egy adott munka elvégzéséről szóló megállapodásnak vagy munkatevékenységről szóló megállapodásnak. A gyakorlatban főképp az utóbbival, azaz a munkatevékenységről szóló megállapodással éltek vissza a munkáltatók. Lapunk hasábjain már a múltban is rámutattunk arra, hogy az ilyen megállapodás alapján foglalkoztatott alkalmazottaknak - főképp nyugdíjasoknak - például nem keletkezik jogigényük üdülési szabadságra sem. Nyilván ez is hozzájárult ahhoz, hogy az új munkatörvénykönyv tervezete már nem számol a munkatevékenységről szóló megállapodással, azaz a tervezet jóváhagyása esetében 2002. január elseje után ilyen megállapodást már nem lehet megkötni. Az említett időpont előtt megkötött megállapodások legkésőbb 2002. december 31-én megszűnnek. A törvénytervezet ugyanakkor bővíti azokat a lehetőségeket, hogy a munkavállaló részmunkaidőben, másodállásban, vagy éppen egy adott munka elvégzéséről szóló megállapodás keretében dolgozzon. Sőt ha eddig száz órára lehetett megkötni egy ilyen megállapodást, a törvénytervezet azzal számol, hogy akár háromszáz órára is meg lehetne kötni. Fennmarad a próbaidő intézménye is. A próbaidőt, akárcsak eddig, kizárólag írásban lehet jogilag' érvényes módon rögzíteni a munkaszerződésben. Változás viszont az, hogy az alkalmazott oldalán felmerült munkaakadályok (a betegállomány ideje és egyáltalán az eddigi igazolt távolmaradások ideje) egyáltalán nem számíthatóak be az írásban kikötött próbaidőbe, azaz az esetleges munkaakadályok idejével a próbaidő meghosszabbodik. A jelenlegi szabályozás szerint az ilyen munkaakadályok ideje legfeljebb hét nap mértékében számítható be a próbaidőbe. Mivel a próbaidő manapság inkább a munkaadót védi, ez egyike azon kevés tervezett rendelkezésnek, amely egyes kivételes esetekben talán (!) csorbíthatná is az alkalmazottak eddigi jogait. A munkaviszony megszüntetésének módozatait (megállapodás, felmondás, azonnali hatályú megszüntetés, illetve próbaidőben történő megszüntetés), valamint a munkáltató által adott felmondás törvényes okainak lehetséges körét az új tervezet lényegében nem érinti. A munkatörvénykönyv új tervezetének a hétköznapi jogalkalmazás, illetve a jogi szabályozás áttekinthetősége szempontjából kétségkívül előnyére írható az, hogy egyetlen jogszabályba, törvénybe foglalja az eddig szétszórt, különféle rendeletekben található rendelkezéseket. A Transparency International listáján a skandináv országok állnak a legjobban, Szlovákia a mezőny második felében Még mindig virágzik a korrupció DOROGMAN LÁSZLÓ Tegnap Berlinben nyilvánosságra hozták a Transparency International (TI) intézet korrupciós listáján A TI idei jegyzékén Szlovákia az 51., az unióhoz csatlakozni vágyó esélyes országok közül csupán Lettországot előzi meg. Magyarország a mezőny első (jobbik) harmadában szerepel, konkrétan a 30. helyen, holtversenyben Trinidaddal és Tunéziával. A volt szocialista országok közül Budapestet egyedül Észtország előzi meg (28.), vagyis a TI értékelése szerint a korrupciót tekintve csak ott jobb a helyzet a magyarországinál. Az Európai Unióba törekvő további kelet-közép-európai államok közül Szlovénia a 34., Litvánia a 38., Lengyelország a 44., Csehország (holtversenyben Bulgáriával és Horvátországgal) a 47., Lettország az 59. Az uniós tagságra egyelőre esélytelen, illetve nem is pályázó kelet-európai országok közül Moldova a 63., Románia a 69., Ukrajna pedig a 83. helyre került a korrupciós fertőzöttség jegyzékén. (Oroszországot nem minősítette idén a TI.) Az abszolút sereghajtók: Indonézia, Uganda, Nigéria és Banglades. Korrupció szempontjából a legjobb a helyzet Európában és Észak- Amerikában: az első húsz helyezett közül 14 ebben a két térségben található. Feltűnően jól szerepel Skandinávia: az első tíz közé sorolja a TI Finnországot (abszolút első helyezett), Dániát (2.), Izlan- dot (4.), Svédországot (6.) és Norvégiát (10.) Ennek feltehetően az (is) az oka, hogy ezekben az országokban jól megfizetik a közalkalmazottakat, miáltal kevésbé fogékonyak a kenőpénzekre, vesztegetési kísérletekre. Németország idén tovább csúszott lefelé a TI korrupciós listáján. Ezt a jelentés készítői egyértelműen a törvénybe ütköző pártadományoknak és a Kohl-kormány alatti homályos gazdasági döntéseknek tulajdonítanak. Berlin (91 vizsgált ország közül) immár a 20. helyen áll, miután tavaly még 18., egy évvel korábban pedig 15. volt.
