Új Szó, 2001. június (54. évfolyam, 125-150. szám)

2001-06-21 / 142. szám, csütörtök

Kultúra ÚJ SZÓ 2001. JÚNIUS 21. Dunaszerdahelyi Nyár Napközben az utcai zenészek fesztiválja zajlik a belvárosban, délután három órától pedig az amatőr zenekaroké a vmk előtti tér. A zene vi­lágnapja alkalmából fellép az Amatéri, a Dysentery, a Last Chance, a H8, a NA3TO, a Sharon, a Raf II, a Dioptrik és a Last Blues Band, (ú) Analfabéták a London Caféban Komárom. Ma este tíz órakor az Én egy analfabéta vagyok című, Sándor György írásaiból készült összeállítással vendégszerepei a komáromi London Caféban Benkő Géza és Tóth Attila. Szombaton ugyanott a blues kedvelőit várják, (ú) Új Magyar Életrajzi Lexikon Budapest. Mintegy húszezer személyiség lezárult életpályáját rajzolja meg a hatrészes Uj Magyar Életrajzi Lexikon, melynek tegnap jelent meg első kötete. A gyűjtemény bemutatja azokat a magyarokat, akik a gazdasági, a műszaki, a politikai, a társadalmi, a kulturális életben és a sportban jelentősét alkottak, és 2000. december 31. előtt elhunytakA kötet anyagának összeállításakor a teljes magyar nyelvterületről, a kül­földön élő magyar emigránsokról is gyűjtöttek adatokat. (MTI) SZÍNHÁZ __________________POZSONY__________________ NE MZETI SZÍNHÁZ: Lammermoori Lucia 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: A windsori víg nők 19 KIS SZÍNPAD: Oroszlán télen 19 NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Báthory Erzsébet 18.30 MOZI POZSONY CHARLIE CENTRUM: Kevin and Perry go large (angol) 21 Bátyám, hol vagy? (am.) 18.30 Hannibal (am.) 20.30 460 gyanúsított (am.) 18.15 Bokszolok (am.) 20.15 Egyezség az ördöggel (am.) 20.45 Az akasztott napja (jugoszláv) 20 Viszlát a pokolban, barátaim (szlo­vák) 19 HVIEZDA: Toy story-1 (am.) 16 Lázadók és szeretők (cseh) 18, 20.30 HVIEZDA - KERTMOZI: Az élet próbája (am.) 21 KASSA CAPITOL: Lázadók és szeretők (cseh) 15.45,18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA LÉVA-JUNIOR: A mexikói (am.) 16.30,19 Befejeződött a roma vers- és prózamondó verseny Nyújtsd a kezed ! ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Rimaszécs. Nyújtsd a kezed cím­mel a rimaszécsi alapiskola Romá­im Polgári Társulása rendezte meg a roma országos vers- és prózamon­dó verseny döntőjét, amelyen nyolc járásból 71 versenyző vett részt. Reisz Éva, az iskola igazgatója el­mondta, nagyon kevés erkölcsi tá­mogatást kaptak, ám jövőre való­színűleg ismét megrendezik. „Ami­kor először hirdettük meg a ver­senyt, többen azt kérdezték, miért nem indulnak a roma tanulók a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Versenyen, hiszen ha tehetségesek, ott is érhetnek el sike­reket. Ami igaz, nekünk is van olyan roma kislányunk, aki bejutott az országos döntőbe. Ám a roma gyerekek nem rendelkeznek olyan szellemi háttérrel, mint azok a ta­nulók, akik irodalomszerető család­ban nőttek fel. Ezért van különbség a produkciók között is, de ezen a versenyen egyenlő eséllyel indul­nak” - mondta Reisz Éva. Szögedi Anna, a Tornaijai Magyar Tannyel­vű Alapiskola igazgatója elismerés­sel nyilatkozott a látottakról. „Java­solni fogom a rimaszécsi igazgató asszonynak, hogy jövőre bővítsük ki a versenyt. A vers- és prózamon­dással egy időben Tornaiján zajlana a verseny zenei része, gálaműsort pedig Rimaszécsen és Tornaiján is rendeznénk” - nyilatkozta Szögedi Anna. Díjazottak: 1. kategória - vers: 1. Lakatos Lucia, 2. Rigó Annamária, 3. Lakatos József és Váradi Emőke. Próza: 1. Váradi Iveta, 2. Bari Vero­nika, 3. Gazsi László és Lakatos Gi­zi. Kisegítő iskola: 1. Zsámbok Lász­ló, 2-3. Danyi Mariid és Ruszó Radoslav. II. kategória-vers: 1. Ba­ri Mónika, 2. Bari Tímea, 3. Hor­váth Zoltán és Sihelsky Erzsébet. Próza: 1. Bari Ilona, 3. Rácz András, 3. Zsíros Tibor. A roma nyelv és kul­túra ápolásáért Kovács Henrietta kapott különdíjat. A kisegítő isko­lák kategóriájában Busa Natasa és Busa János előadását értékelték. III: kategória - vers: 1. Babinák Jo­lika, 2. Berki Renáta és Berki Klau­dia, 3. Kálai Bertalan. Próza: 1. Lázók Tibor, 2. Babinák Jolika, 3. Berki Brigitta és Danyi Tamás, (fo) Hatodik alkalommal szerepel Magyarországon Mayall Budapesten MTI-TUDÓSÍTÁS Mick Taylor, John McVie, Jack Bruce Mike Fleetwod. Budapest. John Mayall, a brit blues kiemelkedő zenésze június 26-án este hatodszor koncertezik Buda­pesten. Ezúttal a Petőfi Csarnok sza­badtéri színpadán Along For The Ride című új lemezének anyagával mutatkozik be. A hatvannyolcadik életévében járó, angliai születésű John Mayall neve és mindenkori együttese is minőséget jelent a blues és a rock kedvelőinek. Állandóan változó összetételű együttesében, a Bluesbreakersben megfordultak a brit blues- és rockzenészek legjobb­jai, köztük Eric Clapton, Peter Green Az együttes 1963-ban alakult, elő­ször a hatvanas évek végéig műkö­dött, majd 1982-ben szervezte újra. A „keze alól” kikerülő zenészek olyan csapatokban folytatták, mint a Cream, a Fleetwood Mac vagy a Colosseum. John Mayall pályafutásának közel negyven éve alatt több mint negy­ven lemezt jelentetett meg. Leg­utóbbi, idén májusban megjelent al­bumán a Fleetwood Mac együttes tagjai, valamint Gary Moore, Chris Rea, Mick Taylor, Steve Miller és még sokan mások működtek közre. Esszéisztikus tanulmányai egy anekdotával kezdődnek, amely a megfelelő korba és környezetbe vezeti az olvasót Irodalmi kor- és kórtársaink Kiss László orvos, orvostör­ténész patográfiának nevezi ezt a munkáját. Mivel ilyen műfaj nem létezik, a megha­tározás pontosításra szorul: a könyv zsánere életrajzi szen­vedéstörténet („Szenvedek, tehát vagyok” - szól a cím), s a benne található öt világiro­dalmi nagyságot a betegsége­ikkel járó testi-lelki fájdalom köti össze, nem az irodalom. VAJDA BARNABÁS „Én nem vagyok író” - mondta a szerző könyve dunaszerdahelyi be­mutatóján, pedig jól érthető elbe- szélő-megértető írásmódja révén méltó lenne e rangra. Ily módon el­ső könyvét (Kínok tövisében, 1997) is figyelembe véve, amelyben ma­gyar írók betegségeit foglalta össze, az a legkevesebb, hogy egy olyan tu­dományos ismeretteijesztő szerző­ről beszéljünk, akinek jól felismer­hető szépirodalmi stílusa van. Esszéisztikus tanulmányai általá­ban egy anekdotával kezdődnek, amely finoman a megfelelő korba és földrajzi környezetbe vezeti az olva­sót. Ezt követi a szakszerű orvosi magyarázattal dúsított életrajzi ösz- szefoglalás, jelen esetben öt vüág- irodalmi óriásról: Jack Londonról, ■ Guy de Maupassant-ról, Heming- way-ről, Tolsztojról és Goethéről, a szerző öt kedves írójáról. Az ötből három portré halál- vagy temetésje­lenettel kezdődik; valóban életrajzi szenvedéstörténetek ezek: az írók életéből jobbára csak betegségük történetét olvashatjuk, az életrajz egyéb vonatkozásai homályban ma­radnak. Kiss doktor szakmája iránti következetességéről tanúskodik ez elsősorban, bár a Jack Londonról szóló portré azt is bizonyítja, ügye­sen meg lehetett találni a határt ér­dekes életrajz és precíz patográfia között. Arra a kérdésre, van-e közveden összefüggés bármilyen irodalmi al­kotás és írójának egészségi állapota között, „igen” volt a szerző válasza. Példának Maupassant vérbaját hoz­ta fel, pontosabban azokat a novel­láit, amelyek ebből az élményből származnak. Kétségtelen, hogy be­tegségeinek fényében jobban érteni Maupassant zaklatott életmódját és világszemléletét, a kérdés azonban sokkal összetettebb, semhogy egy szóval feleim lehetne rá. A Sárga sá­tán alapján olyan „életszagú” elem­zést kapunk Jack London alkoholiz­musáról, hogy olvasás közben szün­telenül arra gondol az ember: Jesz- szusom, jaj, soha többé egy kortyot se... Az amerikai író szívszorító le­épülését olvasva Csáth Géza jutott eszembe (éppenséggel egy sor más tragikus sors is eszembe juthatott volna...), mert mindkettejüknek az agyukon eluralkodó lassú méreg hozta meg korai halált. Londonnak az ital, Csáthnak a morfium. De nemcsak efféle primér hasonlóság játszik össze bennük, ugyanis Lon­don önmaga által megírt szenve­délybetegségének története érdekes párhuzamokat mutat Csáth önana­litikus naplójával, amennyiben mindkettőnek a szerzője önként, lelki megtisztulási szándékkal örö­kítette meg saját leépülését. Ahogy Csáth kristálytiszta apátiával írta le 1912-1913-as Naplójának utolsó mondatát („Azután jöttem rá, hogy halálos beteg vagyok, és nincs segít­ség”), oly elháríthatatlan volt a vég tudata Londonnál: „Folytami fo­gom, ahogy megkezdtem, amihez hozzászoktam. Inni fogok - de ó, sokkal ügyesebben, mértékkel.” Szimpatikus, ahogy az utószóban szerzőnk íróetikai problémákat fe­szeget. Lényeges kérdés például, lé- teznek-e határok híres emberek kor­történetének nyilvánosságra hoza­talában. Kiss László orvosként nem mondhat mást, mint hogy a szemé­lyes információkkal roppant óvato­san kell bánni, s bizonyos ponton túl morális kötelesség a.titoktartás. (Jó­zsef Attila kóriratainak egy része ezért nem hozzáférhető még ma sem.) Ha viszont zsurnalisztikái szemszögből nézzük a dolgot, a saj­tónak éppen az a dolga, hogy - elfo­gadható formában, persze - min­dent elmondjon a „nagy” emberek­ről, akár betegségeiket is. Utóvégre az olvasók módfelett kíváncsiak, s noha nem egyértelműen etikus, bi­zonyos lapok ebből élnek. Az angol­szász irodalmi közéletben elfoga­dott már elhunyt emberek egészségi állapotát nagydobra verni, sőt ez di­vat is. (Az általam ismert legutóbbi példa Edward Radzinsky angol nyelvű könyve Raszputyinról.) S hogy a sajtó önmegtartóztató tud(ott) lenni, azt illusztrálja F. D. Roosevelt egykori amerikai elnök, akinek mozgáskorlátozottságát a korabeli amerikai sajtófotósok oly méltósággal kezelték, hogy ma már ritkaságnak számít olyan filmhír­adó-jelenetet találni, ahol az elnö­köt elesett járni képtelen embernek látjuk. Nálunk nyilván érzékenyebb ez a dolog, hiszen a kommunista ve­zetők egészségi állapota tabu volt annak idején! És a kérdéseknek még nincs vége, mert az „alkotó és betegsége” fölvet­het egy sor alkotáselméleti kérdést is. Különleges személy-e egy irodal­mi mű alkotója mint magánember? Érdekes-e, fontos-e, említésre mél- tó-e a szerző élete, munkássága és betegsége? Hotribile dictu: Van-e köze a szépirodalmi műnek saját al­kotójához? Figyelemre méltó, hogy miközben a klasszikus irodalomtör­ténet ebből a hitből táplálkozik (ezért tanulunk írói életrajzokat, például Balassi sikertelen szerelme­it), és a tömegkultúra is szinte kizá­rólag ezen az alapon működik (mindegy, XY milyen énekes, az a lényeg, hány millióan vágatnak ugyanolyan frizurát, amilyen neki van), az élő irodalomban az ellen­kező tendencia, az elidegenítés mozzanata a legerősebb: Ez vagyok én - s íme, ez itt a művem. Mi kö­zöm hozzá?! Ha ez így van, miért nem tud a mű név nélkül létezni? Vagy tud? Netán mégis fontos, hogy Maupassant bordélyházak gyakori vendége volt, hogy Hemingway de­presszióját elektrosokk-terápiával kezelték, s hogy Tolsztoj derékszíjjal verte feleségét? Szerzőnk részletező alapossága he­lyenként felesleges etimologizálás formáját ölti, például az addikto- lógia, a depresszió vagy a higany szó eredetéről. Természetesen minden téma, amely a nagy ádag műveltsé­gétől távol áll (és a patográfia két­ségkívül üyen) igényel kontextuális magyarázatot, s időnként nehéz megvonni a határt, magyarázatkép­pen meddig kell visszaihátrálni az okfejtésben. A szerzőt egyrészt men­ti jó szándékú ismeretterjesztési haj­lama, másrészt Kiss doktor külön ér­deme, hogy úgy képes beépíteni a szövegbe a medikus szakirodalmat, hogy szinte észre sem vesszük, a szépirodalmiból áttértünk egy má­sik stílusba, a tudományosba. Esőben, szélben, kis számú közönség előtt peregnek a harmincnyolcadik Jókai Napok Komáromban Ma este az is kiderül, mi lett a nővel BÁRÁNY JÁNOS Komárom. Sajnos nem Shakes- peare-i vihar tombolt tegnapelőtt a diák- és felnőtt színjátszók országos fesztiváljának nyitónapján. Nagyon is valóságos szél fújt, késtek a fellé­pő csoportok, ám este hatra, amikor a komáromi Jókai Színházban Pász­tor István polgármester, valamint Kiss Péntek József, a színház igazga­tója, a Pódium Színházi Társaság el­nöke megnyitotta a 38. Jókai Napo­kat, mindnyájan megérkeztek. Saj­nos, mint tavaly, idén is csak színját­szók néztek színjátszókat, a város közönségét bizonyára elijesztette az eső. Egy másfajta vihar tombolt azonban este tíz órakor a városi mű­velődési központban megelevenedő A hozomány nélküli menyasszony című Osztrovszkij-darab Czajlik Jó­zsef f. h. különleges energiákkal teli változata után. Tapsvihar köszön­tötte a többszörös - itthoni és kül­földi - nagydíjas előadást és alő- adóit, a Pozsonyi Színművészeti Fő­iskola hallgatóit. Tegnap a gyermek­közönséget kényeztették a fesztivál szervezői. Óz, a csodák csodája (Ko­máromi Mariánum Egyházi Alapis­kola, Mumpicok, rendezők: Danis Viktória és Melicher Andrea) után Ördög Rózsa (Teátrum Diákszín­pad, Szene, rendezte: Pomichal Má­ria) lépett fel a vmk dugig megtelt nagytermében, délután pedig a dunaszerdahelyi Fókusz játszotta ott Karinthy Frigyes Az emberke tra­gédiája című remekét Jarábik Gab­riella rendezésében. A pozsonyi AB­ART Kiadó könyvbemutatója után, melyen jelen volt Szűcs Enikő, Hajtman Béla, Z. Németh István, es­te kilenckor saját cirkuszi sátrába in­vitálta a publikumot a nyitrai Teatro Tatro társulat, ahol Bianka Braselli, a kétfejű nő várt kicsit és nagyot. Az Európa-hírű, nem mindennapi pro­dukciót Ondrej Spišák rendezte. Ma reggel küenckor János vitéz ébreszti a fesztivál lakóit. A komáromi Béke Utcai Alapiskola tanulói a zenés vál­tozatot mutatják be Antal Júlia ren­dezésében a vmk-ban. Tizenegykor Molier Az úrhatnám polgár című vígjátékán derülhetünk ugyanott, melyet a kassai X Iparista Kisszín- pad megújult társulatával rendezett Bocsánszky Attila színművész. Úgy tűnik, a mai a klasszikusok napja a fesztiválon, hiszen lesz még nagy kaviár és lencse is - párkányi tála­lásban. Scamicci-Tarabussi vidám krimijét a Csemadok párkányi alap­szervezetének színköre játssza a Jó­kai Színházban este hatkor, társula­tában az ismert Dili Trió két tagjá­val, Nagy Imre rendezésében. Este kilenckor a Csehov novelláiból ké­szült De mi lett a nővel című férfi­mese szórakoztatja a nézőket a vmk színpadán felépített kamaratérben. Gyabronka József, Horváth Lajos Ottó és Honti György fergeteges já­tékát Kiss Csaba rendezte. Aki pedig a késői órán is képes lesz befogadni fontos információkat, az előadás után Varga Emese dramaturg be­szélgetését élvezheti a színészekkel, majd részt vehet azon az éjszakai szeánszon, melyen az amatőr szín­játszó mozgalom helyzetét vitatják meg művelői a Csemadok Kossuth téri székházában, Mozgásban a Mozgalom! címmel. Hogy milyen mozgalom van mozgásban, és hogy mozgásban van-e, holnap kiderül. Viharos sikert arattak a pozsonyi színművészetisek (Dömötör Ede felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom