Új Szó, 2001. június (54. évfolyam, 125-150. szám)
2001-06-20 / 141. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2001. JÚNIUS 20. Kitekintő Több olyan ügy is a nyilvánosságra került az utóbbi időben, amely megrendítette az amerikai szövetségi nyomozóhivatal iránti közbizalmat további korszerűsítésére. Az ugyanis máris nyilvánvaló, hogy a szervezet egyre több kihívás elébe néz: a bűnözés és a bűnüldözés is egyre nemzetközibbé lesz, a komputervilág, a tudomány egyre nagyobb szerepet kap a kriminalitásban és a nyomozásban is. Mindezt jól jelzik a statisztikák is. Amerikában egyre bonyolultabb és nehezebben kinyomozható, több országra terjedő számítógépes csalásokat lepleznek le, az ipari kémkedés is más, mint amilyen pár éve volt. Eközben - épp a legutóbbi adatok szerint - jelentősen csökken az erőszakos bűncselekmények száma. A bankokat gyorsabban és hatékonyabban rabolják ki a hacke- rek, mint a régi világbeli géppisz- tolyos rablók. Az FBI viszont - miközben igyekszik megfelelni ezeknek a kihívásoknak - belső szerkezetét és hivatali kultúráját illetően megmaradt annak a „kemény fiúkból”, főleg középosztálybeli fehér férfiakból álló zárt közegnek, amilyennek a múlt században megteremtette alapítója, J. Edgar Hoover. Washington, 2001. június ban mégis inkább viharosra sikerült. Az utóbbi időben több olyan ügy is a nyilvánosságra került, amely megrendítette a hivatal iránti közbizalmat. Az egyik első számú botrány az volt, amikor kiderült: a hivatal több ezer oldalnyi dokumentumot nem adott át Timothy McVeigh védőinek. Emiatt el kellett halasztani egy hónappal az oklahomai terrorista kivégzését. Az ügy miatt Freeh-t szenátusi bizottság elé idézték, ahol felrótták neki a hivatal elmúlt években elkövetett baklövéseit: így a Ven Ho Li kínai származású atomfegyver-kutató elleni hosszú és kudarcot vallott nyomozást. Három napig tartott a kihallgatás, és Freeh-t a szokott tiszteletteljes elismerés helyett alaposan felelősségre vonták. A szenátusi bizottság előtt a távozóban lévő igazgató kénytelen volt elismerni: a hibákat a szervezeti kultúra betegségei okozták. Ebben a helyzetben keresi a Fehér Ház az új igazgatót, akitől különleges képességeket várnak: meg kellene javítani az intézmény belső működését, gyakorlott vezetőnek kell lennie, aki megfelelően képviseli az országos nyomozó és bűnüldöző szervezetet a társadalommal és az állam egyéb szerveivel szemben. (Ha az ember felidézi az amerikai bűnügyi filmeket, többnyire ellenszenves bürokratikus FBI-ügy- nökökre emlékezik. Kivétel a rokonszenves szövetségi ügynök a filmek világában.) Az új igazgatóval szemben fontos követelmény lesz, hogy megfelelő kapcsolatot tartson főnökével, John Ashcroft igazságügy-miniszterrel. Több lehetséges jelölt neve forog máris. A két fő jelölt Robert Mueller, aki San Franciscóban szövetségi ügyész, valamint George Ter- williger, aki az idősebb Bush idején az igazságügy-miniszter helyettese volt. A lehetséges igazgatók között emlegettek egy New York-i szövetségi bírót, Sterling Johnsont is. Ő korábban FBI-nyo- mozó és ügyész is volt, és még az idősebb Bush nevezte ki bírónak. Hasonló pályát futott be, mint Louis Freeh. Ami viszont megküFreeh a budapesti FBI-akadémián lönbözteti: Sterling fekete. Ő lenne az első afro-amerikai FBI-igaz- gató, ami - feltételezik - javíthatná a szervezet kapcsolatát a kisebbségekkel. Bush elnök egyébként is szívesen veszi magát körül konzervatív feketékkel. A hiba, hogy Sterling 67 éves. Furcsán venné ki magát, ha rábíznák a szervezet hosszú távú korszerűsítését. Az igazgatói mandátum ugyanis tíz évre szól. A többi jelölttel kapcsolatban azt latolgatják, mennyire megfelelők kapcsolataik a demokrata politikusokkal, és hogy alkalmasak-e az FBI Június végével távozik hivatalából az FBI igazgatója. Május elsején jelentette be, lemond állásáról, mert több időt akar tölteni családjával, hat fiával. Louis Freeh-t annak idején Bili Clinton állította a szövetségi nyomozó hatóság élére. MIKLÓS GÁBOR Az egykori sztárügynök és szövetségi bíró nem az elnök pártjába tartozott, s hivatali idejének nagyobb részében elég nyilvánvaló konfliktusban volt főnökével, Janet Reno igazságügy-miniszterrel. Freeh több alkalommal is szorgalmazta, hogy indítsanak vizsgálatokat a Clinton-admi- nisztráció egyes gyanús ügyeiben, például a demokraták szabályellenes választási pénzgyűjtő akcióinak feltárására. Ez is oka volt annak, hogy az FBI sokáig szinte támadhatatlan intézmény maradt: a mindenkori hatalom sajátjaként tekintett rá, a republikánusok pedig a konzervatív eszmények bástyájaként néztek a hivatalra. Freeh hivatali évei alatt az FBI kilépett a nemzetközi területre is. Ennek jele volt a külföldi irodák - elsők között a budapesti - létesítése, valamint azok a nyomozások, amelyeket a hivatal ügynökei távoli országokban folytattak - elsősorban az amerikaiak elleni terrorcselekmények kapcsán. Ezekkel a nyomozásokkal és a jól szervezett népszerűsítő akciókkal Freeh-nek sikerült megerősítenie a szervezet és a maga imá- zsát. A rövidre nyírt hajú, fiatalos férfi a politikai befolyással megközelíthetetlen rendíthetetlen bűnüldöző „országos seriff’ képét jelenítette meg. Az egyik fő eredmény: hivatali évei alatt látványosan csökkent a bűnözés az Egyesült Államokban. Ez a szép kép akkor rendült meg, mikor a mélyen hívő katolikus, republikánus FBI-igazgató végre világnézeti társra találhatott az új elnökben és a hozzá hasonlóan hitbuzgó John Ashcroft igazságügy-miniszterben. Az okok: a kisebb kudarcok mellett elsősorban a Hanssen-ügyet jelölik meg. Az amerikai oroszellenes kémelhárítás egyik irányítója évtizedekig dolgozott Moszkvának. Feltehetően nem a belső éberség, hanem a CIA információja buktatta le. Freeh-nek ezzel együtt nem kellett lemondania az új elnöki adminisztráció hivatalba lépésével, kinevezése tíz évre szólt, és még két évig igazgathatott volna. Valószínűleg időben és szépen akart távozni. Az FBI-igazgató távozása azonA központi nyomozóhivatal washingtoni épületének bejárata FBI: igazgató kerestetik! Mi áll a korrupciót vizsgáló Vük Obradovics ügyének hátterében? Szimeon a szófiai polgármester után a népszerűségi lista második helyére ugrott Balkáni szexgate Bulgária: Éljen a király! PILCZ NÁNDOR A piaci halárus jókora táblát biggyesztett boltjának kirakatába, ezen öles betűk hirdetik: a hal kéthavi törlesztésre is kapható. A festékbolt tulajdonosa is pontosan tisztában van a lakossági vásárlóerővel, ezért ugyancsak szembetűnően hirdeti, hogy aki nála 1000 dinárnál (kb. 700 korona) magasabb számlát csinál, négyhavi hitelt kap. A nagyobb önkiszolgáló boltokban egyhavi tűréshatárt szabtak meg a számlák rendezésére. A nyomorgó kisember ezek után érhetően sokat várt a vagyonere- det kivizsgálására alakított szerb kormánybizottság munkájától, hiszen - az ígéretek szerint - a privilégiumok, monopóliumok, gyanús üzelmek révén meggazdagodottak megadóztatásából jelentős összeg gyűlt volna össze szociális juttatásokra. A bizottság munkája azonban hirtelen leállt, vezetője, amúgy a szerb kormány egyik (azóta gyorsított eljárással le is váltott) alelnöke pedig-különféle rá- galmazási perek felpereseként - a bíróságon tölti ideje nagy részét. Vük Obradovicsot, a Szociáldemokrácia első emberét nemrégiben azzal vádolta meg a pártvezetés tizenöt tagja, hogy szexuálisan zaklatta a főbizottság csinos hölgytagjait. A zaklatás mibenlétéről a kíváncsi, nagy nyüvánosság mit sem tud, de a hallgatás és titkolózás olyannyira beszédes, hogy az embereknek belepirul a füle az elképzelt jelenetekbe. S míg a botrány napról napra tovább gyűrűzik, az egyébként jelentéktelen párt kettészakadt. Némelyek tudni vélik, hogy a pártelnök szégyentelen közeledési próbálkozásai miatt nemhogy a titkárnők, de még a kávéfőző asszonyok sem érezték magukat biztonságban. Obradovics - állítólag - zárt vagy félig behajtott ajtók mögött ugrott áldozataira, akik a hagyományos balkáni férfiuralom következményeitől tartva sehol sem mertek panaszt tenni. A tábor másik felének (köztük nem egy vidéki pártbizottság nőtagjainak) merőben más elképzelései vannak a botrányról és Obradovics menesztésének valós okairól. Szerintük a pártfőnök nem szoknyák alá, hanem politikai darázsfészekbe nyúlt: rövid idő alatt rengeteg fontos tárgyi bizonyítékot gyűjtött össze a különféle üzelmekkel, maffiakapcsolatokkal, háborús nyerészkedéssel óriási vagyonra szert tett politikai elit ellen. Mivel pedig a jelenlegi hatalomban is akadnak jó páran, akiket korábban kötött titkos paktumok fűznek a megdöntött rezsim embereihez, a hitel- és tekintélyrombo- lásnak ezt az alávaló fegyverét vethették be ellene. Obradovics jól szervezett öszszees- küvést sejt az események mögött. Tudomása szerint a puccs előkészítésére több mint négymillió márkát fordítottak a tettesek, akik között Milan Panics amerikai üzletemberben, jugoszláv exkormányfőben véli felismerni az értelmi szerzőt. A tetemes összeg nagyobbik részét a hamis tanúk megvásárlására költötték, kisebbik hányadát pedig különféle megmozdulásokra, tüntetésekre tervezték fordítani. „Azt nem mondhatták, hogy bűnöző vagyok, hogy loptam, fosztogattam. Nincs se vendéglőm, se boltom, nincs semmiféle magánvállalkozásom. Nem viselek Armani-öltönyöket, nem szerepelek tévéreklámokban” - magyarázta a bizonyítványát, s még hozzátette: „Százszor jobb, ha szexügyekkel gyanúsítanak, mintha korrupciós vádat hoztak volna fel ellenem”. Vük Obradovics egyébként briliáns karriert futott be eddig. A katonai akadémia után pályája nyílegyenesen ívelt felfelé: rövid idő alatt a jugoszláv néphadsereg legfiatalabb tábornoka vált belőle. A hatnapos szlovéniai háború idején a szerb parlamentet megszálló, zokogó anyáknak megígérte: mindent megtesz, hogy katonafiaikat visszahozza Szlovéniából. Ha ez nem sikerül neki, kilép a hadseregből. Nem sikerült, s ő állta a szavát. Ismerősei közül sokan azt állítják: szerény, családkedvelő ember, és pár hete boldog nagypapa. Mások - közöttük fiatal nők - igyekeznek minél távolabbra kerülni a közeléből, pártjának korábbi csinos női szóvivője pedig a bíróságon, zárt ajtók mögött tanúskodik az exfőnök viselt dolgairól. Most akkor kinek van igaza? - töpreng az utca embere, s azt mérlegeli: megvegye-e azt a termetes pontyot, kéthavi törlesztésre. Újvidék, 2001. június POGÁR DEMETER Jött, látott és győzött. Vagyis hazajött Madridból, meglátta kiábrándult népét, és kiváló marketing- technikával győzött a parlamenti választásokon. Dióhéjban ennyi II. Szimeon bolgár excár sikersztorija, akinek sebtében szervezett pártja a hét végén megszerezte a többséget. Közép- és kelet-európai koronás „kollégái” közül elsőként a Coburg házból való Szimeonnak sikerült visszaküzdenie magát országának élére. Amit a bolgároknak ígért, nagyon szép volt: azt mondta, hogy nyolcszáz napon belül megjavítja honfitársai életét - de a dolog mikéntjét a koronás fő bölcsen elhallgatta. Kerülte a konkrétrumokat firtató kérdéseket, annál szívesebben mutatkozott az őt ünneplő „egyszerű nép” körében. De sikeres üzletemberi múltja elhitette a választókkal, hogy miként a sajátját, az ország szénáját is képes rendbe hozni. - Az önfeláldozás ösvényét választottam - nyilatkozta magáról kampánya során Szimeon, amivel Szofijszki szófiai polgármester után a bolgár népszerűségi lista második helyére ugrott. Pedig az Ivan Kosztov vezette jobbközép kormány minden tőle telhetőt megtett annak érdekében, hogy élhetővé tegye az országot. Az övé volt az első kabinet, amely túlélt egy egész választási ciklust. Sikerült megfékeznie a küencve- nes évek közepén tomboló szuperinflációt, egyensúlyoznia a mak- roökonómiai mutatókat és elősegítenie a gazdasági növekedést, amely elérte a négy százalékot. Mindezt rendkívül nehéz külső feltételek mellett tette: a délszláv háború gyakorlatilag elvágta Bulgária exportútvonalait, a Jugoszlávia elleni embargó pedig hatmilliárd dollártól fosztotta meg a gazdaságot. Az országra a stabilitás szigeteként tekintenek a Balkánon. Ezt a Nyugat azzal honorálta, hogy felvette Bulgáriát a NATO- és az európai uniós tagjelöltjei listájára, az EU pedig megszüntette vele szemben a vízumkényszert. Csakhogy húszszázalékos munkanélküliség és a közép-európaiakat is alulmúló balkáni fizetések mellett A győztes excár (ČTK/AP) ennek nehezen lehet őszintén örülni. A rendszerváltozás után kormányzó „vörösök” (a szocialisták) és a „kékek” (a Demokrata Unió) tekintélyvesztése után a többségnek nem maradt más, mint az excárba vettett remény. Szimeont apja, III. Borisz halála után, 1943-ban koronázták meg. Hatéves volt akkor. Három évvel később már meg is fosztják trónjától. A királyi család ezután Egyiptomba, majd Spanyolországba menekül. Szimeon a bolgár gazdasági válság mélypontján, 1996-ban tért először haza. A tömegre gyakorolt hatása frenetikus, noha a honfitársainak alig egytizede szeretné visszaállítani a monarchiát. És mindenki tudja, hogy annak idején, nagykorúságát betöltve Szimeon megerősítette trónigényét. Bulgária az idén kétszer választ: júniusban parlamentet, őszszel pedig elnököt. A visszatért excár először az államfői posztot célozta meg, az alkotmánybíróság azonban - mivel az elmúlt hat évben nem élt folyamatosan szülőföldjén - alkalmatlannak minősítette. Ezután áprilisban hozta létre Nemzeti Mozgalmát. Az eredmény ismert. Mi jöhet ezután? - Nem helyénvaló, hogy a mostani gazdasági nehézségek közepette a monarchia visszaállításának kérdéséről beszéljünk - nyilatkozta Szimeon a CNN bolgár sztárjának, Ralica Vaszilevának. A miniszterelnökséggel kapcsolatban még korábban így szólt: „Majd mindent megtudnak, amikor eljön az ideje”.
