Új Szó, 2001. június (54. évfolyam, 125-150. szám)

2001-06-20 / 141. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. JÚNIUS 20. KOMMENTÁR Nem kergék a tehenek GÁGYOR ALÍZ A zsemberi tehén BSE-vizsgálata negatív volt, így szaknyelven mond­va továbbra is nullához közeli a veszélye annak, hogy Szlovákiában jelen van a kergemarhakór. A zsemberi 315-ös volt ugyanis az egyet­len importált jószág, amelyet olyan hollandiai farmról vásároltak, ahol időközben kimutatták az emberre is veszélyes kórt, A csehorszá­gi első BSE-fertőzés azonban óvatosságra inti a szakértőket: a beteg­nek bizonyult Milkát ugyanis nem importálták, hanem a Jihlava mel­letti dušejovi szövetkezetben tenyésztették ki. Nem etették állati ere­detű takarmánnyal, mégis megbetegedett. Csehországban több mint 11 ezer prionteszt elvégzése után bukkantak rá az első beteg állatra, nálunk mostanáig mindössze 1500 vizsgálatot végeztek el. Ha a két ország nagyságát, vagy szarvasmarha-állományát vetjük össze, mi még távolról sem végeztünk el annyi vizsgálatot, hogy biztosan állít­hassuk: nálunk nincs BSE. Sőt egyes hazai és külföldi szakértők - igaz, csak nem hivatalosan - többször utaltak már arra, hogy csak idő és kellő számú BSE-teszt elvégzésének kérdése, mikor találnak ná­lunk is szivacsos agysorvadásban szenvedő jószágot. Az óvatosság és az elővigyázatosság tehát indokolt. Indokolt lenne az is, hogy a pénz­ügyi tárca előteremtse azt a néhány millió koronás többletigényt, amibe az összes 30 hónaposnál idősebb tehén vizsgálata kerülne. El­végre, ha sikerült a bankkonszolidációkra több 10 milliárdot találni, az idei 573 milliós és a jövő évi 400 millió koronás többletigény iga­zán aprópénznek számít. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy Cseh­országban a BSE-tesztek többségét - a fogyasztók bizalmának vissza­nyerése érdekében - a tenyésztők és a húsfeldolgozók végeztették el. Szlovákia viszont egészen a csehországi megbetegedés kimutatásáig csak az Európai Unió által javasolt 1800, valamint az importált és a gyanúsan viselkedő, idegrendszeri betegség tüneteit mutató állatok tesztelését végezte el. A dušejovi gyanúsan viselkedett, a zsemberin nem tapasztalták a betegség tüneteit, sőt a farm egyik legjobban te­jelő boijastehene volt. A kormány mai döntése előtt bizonyára min­den körülményt alaposan mérlegel majd. Több őstermelő azonban az aszálykárok mérséldése körül kialakult viszály alapján attól tart, hogy a kabinet a könnyebb oldaláról közelíti meg a kérdést, és az eddigi ál­lami támogatások, így az öntözővízre, beruházásokra stb. ígért dotá­ciók kárára akaija megoldani a BSE-tesztek finanszírozását. Leg­alábbis amíg nem találnak nálunk is BSE-fertőzött jószágot. küldték az állatokat, múlt csütör­tökön, szabályosan, vágásra. A hulladéknak minősülő fejeknek egy, csak egy helyről „kelhetett lábuk”, a konténerekből, melyek­ben a dögégetőbe szállításukat megelőző éjszakát töltötték. Mondanom sem kell, hogy a kon­ténerek fedetlenek, és bár a vá­góhíd tudajdonosa elképzelni sem tudja, hogy juthatott be vala­ki az őrzött területre, és mire kellhet valakinek két bocifej, mi azért sok mindent láttunk már. Láttunk szelíd motorosokat, akik előszeretettel díszítik járgányai­kat tehénkoponyával, és láttuk a Harcosok klubja című filmet, ahol Brad Pitt lendült át egy szépségklinika kerítésén, hogy a szeméttárolóból aznap leszívott emberi zsírt zsákmányoljon (melyből le se merem írni, mi­lyen kozmetikumot gyártott). Ol­vasóink undorát fokozandó áll­jon itt a poén is: a rendőrség megérkezéséig valaki ügyesen el­tüntette a fejeket, nem volt már mit helyszínelni. Az egyetlen használható bizonyíték a helyi lap fotósorozata, melyet már be­kért a hatóság. Nem nyilatkoz­nak, hol kezdik a nyomozást. Nem is csoda: ez az oszlásnak in­dult ügy igencsak bűzlik... Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva-régió (58238310), J. Mészáros Károly-sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostoievského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 095/6709548, 6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz dače, Košická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői joe fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldiink vissza. Jľj A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, AucJit^rc»waz ellenőrzés eredménye a www.sme.skhonlapon található, of Grcuiatiöiis E-mail: redakcia@ujszo.com Fejetlenség a vágóhídon JUHÁSZ KATALIN Tudjuk, hogy nálunk mindent lopnak, ami mozdítható, sőt azt is, ami nem, lásd a kétszáz kilós lábakéit páncélszekrény esetét. Tehénfejet zsákmányolni azon­ban keveseknek támadhat ked­vük, pláne ezekben a marha ker­ge hetekben, amikor sokan Milka csokit sem mernek fogyasztani. Márpedig hétfő reggel a kassai hőerőmű mellett két gazdátlan tehénfejre lelt valaki, akire min­den bizonnyal úgy hatott az él­mény, mint A keresztapa című film „lófej az ágyban” című nagy­jelenete a kedves nézőre. A sze­rencsés megtaláló tudta a dolgát, értesítette a rendőrséget és a he­lyi sajtót. Ez utóbbi azonnal a helyszínen termett, jól lefotózták a trófeákat, majd kérdezősködni kezdtek a terepen, ahol sem szö­vetkezet, sem élelmiszer-ipari cég, de még csokigyár sem működik. Légvonalban két kilo­méterre van viszont egy vágóhíd, és mivel az egyik bocifejen azo­nosító szám is maradt, kiderült, hogy egy közeli szövetkezetből- Nyugodtan kijelenthetem, hogy nekünk nem kell tartanunk a kergemarhakórtól (Agócs Ernő karikatúrája) TALLÓZÓ národná obroda A pénzügyminiszterrel készített beszélgetést a napilap. Brigita Schmögnerová fontosnak vélte hangsúlyozni, Szlovákiában nem magas az adóteher, mindössze 33,1 százalék. Ez kevesebb, mint az OECD-tagországok átlaga. Szerin­te az adóteher nem emelkedett az utóbbi időben, ahogy azt sokan ál­lítják. A koalíciónak lesz elég ereje az örökösödési adó újbóli beveze­téséhez, ősszel pedig ahhoz, hogy ne fogadjanak el adócsökkentést előirányzó törvényjavaslatokat. Az Szlovákiai Adófizetők Társulása szerint az állam továbbra is többet költ, mint amennyit a polgároktól beszed: ugyanis számára csak két út létezik: vagy teljesen összeom­lik, vagy emeli az adót. Ezt meg le­het előzni a közkiadások reformjá­val, ám a kormány ezt nem teszi. Ismeretes, a szervezet elég kemé­nyen bírálta a kormány által elfoga­dott adóreform-tervezetet. Közép-Európa gazdaságilag függetlenebb lehet, az általános európai integráción belül pedig döntő súlyra is szert tehet Közép-európai politika - közép-európai tudat A minap újra tárgyaltak egy­mással a közép-európai ál­lamfők, lehettek vagy egy tu­catnyian: Ion Iliescu Buka­restből, Johannes Rau Ber­linből s persze Mádl Ferenc is jelen volt éppúgy, mint Aleksander Kwasniewski Varsóból, Václav Havel Prá­gából, vagy, természetesen Rudolf Schuster. Ezek a ta­lálkozók rendszeresek és bi­zonyára hasznosak is. E. FEHÉR PÁL És voltaképpen megnyugtató ol­vasni arról, hogy politikai értelem­ben ez a Közép-Európa csaknem megegyezik a földrajzi határokkal. Esedeg még azon is eltűnődhe­tünk, hogy a vasfüggöny eltűnése óta Európa nagy régiói között ép­pen Közép-Európa látszik a legna­gyobbnak, a földrész nyugati és keleti peremei pedig talán nem hatnak olyan nyomasztóan a köz­tes népességre, azaz miránk. Mi­több, ez a politikai értelmezésű Közép-Európa gazdaságilag füg- getienebb lehet, az általános euró­pai integráción belül pedig döntő súlyra is szert tehet. Egyelőre a szándékok és a lehetőségek szint­jén. És már azt is nagyra kell érté­kelnünk Közép-Európának ezen a keletebbre eső részén (ahogyan a történészek meghatározzák: Ke- let-Közép-Európában), hogy léte­zik közös érdek a közös fellépésre. Nem szép szavakról és könnyen el-, szálló ígéretekről van szó csupán, s nem is arról, hogy - mondjuk - a közepesen tehetős Ljubljana, ne­tán a szegény, nagyon-nagyon sze­gény Bukarest ismeri fel a közös érdeket, hanem - ez a döntő - Ber­lin és Róma, noha ők talán egé­szen el is feledhetnék a segítségre ácsingózó lakótársakat abban az úgynevezett Európa Házban, hi­szen akadnak nekik olyan partne­reik, amilyeneket csak akarnak. Mindez ígéretes perspektíva. Ám érdemes feltennünk azt á kérdést is, hogy ez a formálódó közép-eu­rópai közös politizálás mennyire van összhangban a mi közép-euró-v pai tudatunkkal. Egyáltalán: tuda­tosítottuk-e már magunkban, hogy létezik ez a bizonyos Közép-Euró­pa, és ez nemcsak földrajzi foga­lom lehet, valamint ha igenlő vá­laszt adnánk erre a kérdésre, ak­kor még nehezebb tisztáznunk, hogy konkrétan mi, magyarok, szlovákok meg többi társunk való­ban ehhez a közösséghez tarto- zunk-e? Mert akárhogy csűrjük- csavatjuk, számunkra a mai napig is Bergnél vagy Hegyeshalomnál kezdődött és kezdődik a Nyugat. Átautózván Kittsee-Köpcsény há­zai között, nem arra gondolunk, hogy a Habsburg királyok Bécsből a pozsonyi koronázásra tartva ép­pen itt tartottak pihenőt, s még ke­vésbé arra, hogy a határ túlsó ol­dalán ugyanaz az Európa, ha tet­szik: Közép-Európa folytatódik, ahonnan mi jöttünk, hanem igenis az jut gyarló eszünkbe, hogy eb­ben a falucskában még mindig, égy évtizeddel a rendszerváltás után is, valami más kezdődik. Az a valami más, amit közönségesen úgy nevezünk, hogy Nyugat-Euró- pa, s nem hiszem, hogy a közép­európai polgár teljesítményére büszke öntudata dagasztaná a szí­vünket ilyenkor. Hasonló élményem volt néhány éve, ez is már a rendszerváltás után történt, amikor egy konferen­ciára voltam hivatalos az olasz Go- riziába. Tudjuk, egykor monarchia volt ez a város is, németül Görznek nevezik, és az Isonzó partján talál­ható. Közös történelmünk egyik rettenetes emlékhelye. Az egykor egységes várost a szlovén-olasz határ szeli ketté. Mondanom sem kell, hogy bizony jelentős a kü­lönbség a szlovén Gorica és az olasz Gorizia között. Különben ne cifrázzuk a dolgot: akkor sem volt, vagy nem lehetett ilyen büszke öntudatunk, amikor még közös államhoz tartoztunk, amikor Bécs ugyan egy európai Berlin és Róma is felis­merte, Közép-Európá­nak van közös érdeke. nagyhatalom fővárosa volt, ám sem Pozsony, sem Budapest hova­tartozása már nem volt ennyire egyértelmű. Nem mindenki fogal­mazott olyan nyersen, mint Alfréd Kerr, a bfeclavi születésű, oly szi­gorú ítéletű osztrák, aki kerek pe­rec kijelentette, Európa véget ér Bruclőiál, azaz a hajdani Királyhi- dánál, ahol az akkori osztrák-ma­gyar határon még most is áll I. Fe­renc József mellszobra, és őfelsé­ge - bár ha szobrának talapzatán a magyar címer látható - mintha a Lajta osztrák oldalára nézne vá- gyakozón. A Lajta túloldalán pe­dig a Balkán kezdődik, figyelmez­tette Ferenc József osztrák alatt­valóit Kerr, aki a nyilvános illem­helyek állapotával vélte állítását bizonyítani. Márpedig ebben az ügyben a helyzet azóta is válto­zatlan az osztrák határtól nyugat­ra és keletre. Ott most is tiszták ezek, nálunk pedig... Ám hagyjuk a történelmet, amikor a jelen is éppen elegendő gondol- kodnivalót kínál. Illik felfigyel­nünk például arra a közép-európai folyóiratra, amelyik Kafka címmel jelent meg ez év elején öt nyelven, azaz németül, lengyelül, csehül, szlovákul, valamint magyarul, a bonni, a varsói, a prágai, a pozso­nyi és a budapesti Goethe Intéze­tek (a Német Szövetségi Köztársa­ság hivatalos kulturális intézmé­nyei) kiadásában. A szerzők is kö­zép-európaiak, tehát németek, osztrákok, lengyelek, csehek, szlovákok, magyarok, horvátok, szerbek, románok. A mecénást nyilván az indíttatta e jelentős szellemi erőfeszítést és anyagi ál­dozatot igénylő vállalkozás elkez­désére, hogy tudta, Közép-Euró- pának a schengeni határoktól ke­letebbre eső területein, e kelet-kö- zép-európai nemzetnél meg kell teremteni ezt a közép-európai tu­datot. Azt a tudatot, amely nélkül közös vállalkozás szinte elképzel­hetetlen. Hiszen bármekkora az a politikai áttörés, amely Közép-Eu- rópát egységben látja, akármeny- nyire nélkülözhetetlen a gazdasá­gi közösség felépítése - mindez feltételezi azt is, hogy e nemzetek polgárai, vagy legalább döntő többségük átérzi az egymásra­utaltságot, az együvé tartozást. Olvasom ebben a folyóiratban po­zsonyi szlovák kollégánk, Juraj Al- ner remek politikai esszéjét, a- melynek kifejező címet adott: Já­nošík és Kafka. Franz Kafkáról van szó, Prága szülöttéről, aki azt a kö­zép-európai közösséget ismerte fel a század első évtizedeiben, amely egyformán nyomasztotta a monar­chia, sőt egész Közép-Európa, mi­több: Európa világát. A groteszk, az irracionális kiszolgáltatottságot írta meg a prágai német író. A múl­tunkat. Jánošíkról tudjuk, kicsoda: a szlovák virtus, amely ha Rózsa Sándorként jelenik meg, akár ma­gyar virtus is lehet... Alner azt a váratlan kérdést teszi fel, hogy ugyan mi történne, ha Kafka és Já­nošík találkozna. Ez a válasza: „a Jánošíkok tábortüzeteket ugrál­nak át, lármásan isznak a kocs­mákban, amelyeket a feje tetejére állítanak... Semmilyen Kafkának nem jutna eszébe akár közelebb merészkedni hozzájuk. A Kafkák nem tudnak inni, de rendesen mu­latni sem, nem szökellnek a ma­gasba, és ezt az egész dolgot bizal­matlanul szemlélik...” Hát igen, Juraj Alner igen szemléletesen írja le a Közép-Európa egyes régiói kö­zötti kulturális-szociális-mentális különbségeket. Arra mutat rá, ami zavarja az egységes közép-euró­pai tudat formálódását. Félreértés ne essék: a közép-európai tudat nem jelenti és nem jelentette a nemzeti sajátosságról való lemon­dást. Egy olasz polgárt ma sem té­Kerr: Európa véget ér Brucknál, a Lajta túlol­dalán a Balkán kezdődik. veszthetünk össze egy némettel, noha magatartásukban már sok­kal több közös vonást találhatunk, mint - mondjuk - a második világ­háború előtt. Viszont mindenkép­pen jelentenie kell ennek a tudat­nak egységes közép-európai, eu­rópai normákat, amelyeket a mai „Kafka” már ismer, a mai .Já­nošík” még nem... A közép-európai tudat voltakép­pen polgári öntudatot feltételez az adott valóságunkban. Ezt pe­dig nem az államfők teremthetik meg, hanem mi. Az egységes Kö­zép-Európa ma még csak lehető­ség. Ne legyen illúziónk: egy na­gyon hosszú és nagyon nehéz út elején állunk. Legfeljebb arról be­szélhetünk (és már ez is óriási do­log), hogy ezen az úton lesznek rendesen karbantartott nyilvános illemhelyek. A többit nekünk kell felépítenünk. Létezik közös érdek a fellépésre (TASR/EPA-felvétel)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom