Új Szó, 2001. június (54. évfolyam, 125-150. szám)

2001-06-15 / 137. szám, péntek

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. JÚNIUS 15. KOMMENTÁR Út a győztesek közé TÓTH MIHÁLY Közép-Európa kisállamainak a 20. században nem volt szerencsé­jük a szövetségeseikkel. Magyarország két nagy háborúban is a vesztesek oldalán találta magát. Fura urai olyan helyzetbe sodor­ták, hogy a nemzet messzebb látó gondolkodói már 1941-ben tör­hették a fejüket, melyik fejlemény jelenti majd a nagyobbik rosz- szat: a Hitler oldalán kivívott győzelem, vagy a vele együtti bukás. Csehszlovákia még képtelenebb helyzetbe került: a győztesek ol­dalán fejezte be a 2. világháborút, de a diadalt követő 40 év alatt Európa szalonjából a kontinens mosókonyhájába került. Ezek a té­nyekjutnak az ember eszébe a NATO-ba való felvételünkkel kap­csolatos esélylatolgatások böngészése közben. A megalapozott lel­kesedéstől a teljesen széllelbélelt tagadásig terjed a skála, és a köztes tartományban ott található az ösztönös érvelés és párhu­zamkeresés, meg a politikai hazabeszélés megannyi esete. A NA- TO-tagországok vezetőinek tegnapelőtti tanácskozásán eldőlt, hogy legalább egy államot jövőre felvesznek a védelmi szervezet tagjai közé. Érthető, hogy mind az ellendrukkerek, mind a lelke- sedők így teszik fel nálunk a kérdést: Szlovákia vajon taggá válik- e. Katonai szövetségről lévén szó, a csak hadosztályokban, csapás­mérő eszközökben gondolkodó régi vágású szkeptikusok azzal ér­velnek, hogy Szlovákia katonai teljesítőképessége elhanyagolható, így semmi sem történik, ha 2002-ben Prágában hoppon maradnak felvételünk hazai szorgalmazói. Ezt kapásból kontrázza Robertson NATO-főtitkár fontossági sorrendje. A felkészültség három fő is­mérve közül első helyre tette a demokrácia és a piacgazdaság működését. A másodikra a szomszédi kapcsolatok javítása került. Noha katonai szervezethez készülünk csatlakozni, a meghívó kéz­besítésének fő feltétele nem a bokacsattogtatás, hanem a szalon­képesség. Brüsszel számára elfogadhatatlan, hogy a szlovákiai po­litizálás sokszor inkább a mongóliaira emlékeztet, mint mondjuk Dániaira, a piacgazdálkodás számos alanya pedig a múlt századi aranyásók stílusát koppintottá le, nem pedig a szolidságot, amely teszem azt a belgiumi cégtulajdonosok sajátja. Pechünk volt a 20. században. Mindig olyanokkal léphettünk szövetségre, akik nem sokra tartották a demokráciát, de mindig vesztettek. E tekintetben a mostani az első alkalom, amikor az örök vesztesek közül a győztesek közé kerülhetünk. Ráadásul - az elveknek és az erőnek köszönhetően - nem háborút követően. JEGYZET Cirkusz a népnek JUHÁSZ KATALIN Volt nagy izgalom tegnap a kas­sai vasútállomáson. Egyrészt a beharangozott és az utolsó pil­lanatban lefújt szakszervezeti sztrájk miatt, melyről tizenegy előtt hét perccel a pénztárban sem tudtak biztosat, másrészt a kiplakátolt árverés miatt, me­lyen a talált tárgyak osztálya igyekezett megszabadulni a pol­cokon felgyülemlett holmitól. Végül minden szerelvény időben kifutott, a várakozó új­ságírók témátlanul szede- lődzködtek elfelé, ám a szemfü- lesebbje még időben eltalált az emeleti váróterembe, ahol a londoni Sothersby kikiáltóit megszégyenítő sármmal és hoz­záértéssel szórakoztatta a népet egy helyi vasutas, szabályos fa­kalapáccsal kezében, fennhan­gon kínálgatván a kupékban és a csomagmegőrzőben felejtett tárgyakat. Meglehetősen keve­sen tudják, hogy a vasútállomá­son negyedévente tartanak ár­verést a szórakazott utasok jó­voltából. Aki kilencven napig nem jelentkezik ernyőjéért, műfogsoráért vagy strandpapu­csáért, az soha többé nem buk­kan dolgai nyomára, legjobb esetben azt tudhatja meg, hogy tíz koronáért, kikiáltási áron keltek el. Állítólag véletlenül esett a vidám hangulatú árverés épp a tervezett sztrájk idejére. Hogy ez igaz-e vagy sem, mind­egy ma már, fő, hogy az utazó- közönség szempontjából mind­két akció jól végződött. Ki-ki el­érte úti célját, száznyolcvan ta­lált tárgy pedig a lakosság fele­dékeny részétől átkerült a la­kosság szemfülesebb részéhez. Az árverést vezető masiniszta szerint egy szőke műhajfonat és egy tigrismintás női csizma volt a két legbizarrabb tárgy. A leg­kevesebbért, két szlovák koro­náért egy téli sapka és egy pár bundakesztyű, a legtöbbért, négyszázötvenért egy szatyor- nyi gyermekruha kelt el. Úgy látszik, a nép optimista, nem gondol a télre. Pedig ki tudja, milyen messze a zimankó... Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1, 811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fűknek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapteijesztés, laprendelés: 59233403 fax- 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 095/6709548, 6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Teijeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 elys: Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok eleKtronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. JpL A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, Aüdit^Nu32 e^enőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található, of Circulations E-mail: redakcia@ujszo.com- Adakozzanak a leváltott kormánytagok villáinak befejezésére (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ národná.obroda A Szlovák Gázművek (SPP) vezér- igazgatójának különös szokásaiból ad ízelítőt a szlovák napilap jegyze­te. Pavol Kinčeš például nem volt hajlandó találkozni az RWE Gas el­nökével, mert csak egy autót küld­tek érte. Kihasználja az Gázművek többségi tulajdonjogát a Nafta Gbelyben, amely viszont éppen az RWE Gas segítségével sokkal elő­nyösebben értékesíthetné az általa kitermelt gázt, ám ehelyett kényte­len azt az SPP-nek továbbítani. SME Ha a megrendelő, a Szlovák Keresz­ténydemokratikus Unió (SDKÚ) nem tesz feljelentést ismeretlen tettes ellen, könnyen megeshet, hogy csökken a belé vetett biza­lom: a nagy vitát kiváltott GfK- közvélemény-kutatást ugyanis a párt vezetőségének tudta nélkül rendelték meg. Szlovákia uniós esélyeit is javítaná, ha a jövő őszi prágai NATO-csúcson meghívót kapna a védelmi szövetségbe Egész Európa Göteborgra figyel „Göteborgi csúcstalálkozójá­ról az EU-nak még világosabb jelzést kell küldenie a tagje­löltek számára azután, hogy az írországi népszavazáson elutasították a bővítésről kö­tött Nizzai Szerződést.” MALINÁK ISTVÁN Günter Verheugen nyilatkozata egy német lapban jelent meg, azóta már mindenki megszólalt, aki csak ille­tékesnek érezte magát, de a lénye­get a bővítési biztos fogalmazta meg a legtömörebben. A csatlakozni vá­gyók két kérdésre szeretnének vá­laszt kapni Göteborgban. Elsősor­ban pontos csadakozási menetren­det várnak, ahogy már a francia el­nökséget lezáró nizzai csúcstól is ezt remélték. Nizza egyik fogyatékossá­ga éppen az volt, hogy nem tudta el­oszlatni a kételyeket. S bár már egy­re több uniós politikus tartja indo­koltnak az EU kapuja előtt topor- góknak ezt az igényét, tartani lehet attól, hogy konkrét menetrend ezút­tal sem születik. Valószínűleg azt a nizzai ígéretet fogják megerősíteni, amely szerint az elsőként csatlako- zók részt vehetnek a 2004-es euró­pai parlamenti választásokon. A- zokról van szó, akikkel a jövő év vé­géig le tudják zárni a csadakozási tárgyalásokat. Ennél pontosabb bő­vítési dátum nem túl reális. Göran Persson svéd kormányfő az Unió so­ros elnökeként körbeszondázta a tagállamokat, s például Berlinben, Párizsban, Madridban és Rómában sem fogadták nagy megértéssel ja­vaslatát, hogy 2004. január 1-jét je­löljék meg a bővítés időpontjaként. A másik alapvető kérdés az, hogy a múlt heti írországi referendumon a Nizzai Szerződés ratifikálására ki­mondott „nem” hátráltatja-e - és ha igen, mennyire - a bővítés folyama­tát. Ahány politikus, szakértő, annyi vélemény. A Financial Times uniós alkotmányos válságról írt, Jack Straw, az új brit külügyminiszter szerint az EU hatalmas pofont ka­pott. A hivatalos athéni álláspont vi­szont az, hogy az írországi népsza­vazás csak egy kis kitérő az EU bőví­tésének útján. A német Die Welt megrótta az íreket: „még azok sem tudják, mit köszönhetnek az EU- nak, akik eddig a legtöbbet kapták tőle - a párját ritkító gazdasági fel­lendülést”. Egy további vélemény szerint köszönet jár Írországnak, mert lehetőség nyílt arra, hogy az amúgy is rossz Nizzai Szerződést alaposan átdolgozzák. Tény, hogy a csatíakozni vágyóknak nincs miért örülniük, mert az ír el­utasítás valóban bonyolítja a helyze­tet. De kell-e haragudnunk az írek­re? Az ír Köztársaság az egyeden EU-állam, ahol az alkotmány előúja, hogy a közösség intézményi reform­járól szóló szerződést népszavazásra kell bocsátani. A Nizzai Szerződés a bővítés mellett azokat a reformokat is taglalja, amelyek megkönnyítik a 12 jelölt felvételét. Fontos dátum 2002 vége. Egyrészt addig kell befe­jezni a legfelkészültebb jelöltekkel a csadakozási tárgyalásokat (hogy részt vehessenek a 2004-es EP- választásokon, magyarán: addigra már tagok lehessenek), másrészt ad­dig kell a tizenöt tagállamban ratifi­kálni a szerződést. Tehát még van másfél év, ezalatt sok minden tör­ténhet. Dublin megígérte, mindent elkövet annak érdekében, hogy a múlt heti referendum ne hátráltassa a bővítést. Több mint valószínű - és ezzel az EU-külügyminiszterek hét­fői csúcselőkészítő értekezlete is egyetértett -, hogy újabb népszava­zást fognak kiírni. Ebben egyesek kockázatot lámák, mások viszont azt hangsúlyozzák, hogy az eddig lelkesen Európa-párti írek - sajnos, elég alacsony volt a referendumon való részvétel - nem a bővítés ellen voksoltak, hanem a reformokkal kapcsolatos aggályaiknak adtak hangot. Féltik hagyományos semle­gességüket a formálódó közös euró­pai védelmi politikától, ódzkodnak a gyorsreagálású erőkben való részvé­Két kérdésre szeretnének világos választ kapni aje­löltek Göteborgtól. téltől, a közösségi adóharmonizáci­ótól, a nemzetközi büntetőbíróság­hoz való csatíakozástól. Ebben az új helyzetben Göteborg­ban azt is eldönthetnék, adnak-e va­lamilyen kivételeket Írországnak, hogy meggyőzzék a szerződés elő­nyeiről. Meg segíthetnének a nép­szavazás kérdésének újrafogalma­zásában is, hiszen a többiek épp azt vetették Dublin szemére, hogy a kérdésfeltevés mellett a kormány­propaganda is rossz volt. A brüsszeli bizottság kimondta, üdvözöl min­den felvilágosító kampányt, amely elfogadhatóvá teszi az ír nép számá­ra a szerződést. Még két lényeges dolgot szögeztek le. Nem tartják szükségesnek, hogy változtassanak a bővítés eddig elképzelt - szá­munkra nem egyértelmű - menet­rendjén, és nem látnak okot a Nizzai Szerződés újbóli megnyitására (ez évekkel visszavethetné a bővítést). Remélhetően minderről többet fo­gunk tudni a Göteborg után, pilla­natnyilag tényleg úgy néz ki, hogy a pániíckeltésre semmi ok. Természe­tesen rengeteg problémát nem is említettünk. A tagállamok között sincs egyetértés az EU jövőjét illető­en, van, aki a Schröder-tervet támo­gatja, van, aki Jospin elképzeléseit, van, aki egyiket sem. A jelöltek kö­zött teljes erőbedobással folyik a verseny, Ciprus és Magyarország az élre ugrott a lezárt fejezetek számát illetően, miközben Brüsszel a lema­radni látszó Varsót nyugtatgatja, hogy van esélye a csatlakozási tár­gyalások jövő évi lezárására. Buda­pestnek sikerült a huszárvágás, dű­lőre jutott az EU-val abban, hogy a csatlakozás után még hét évig nem vásárolhatnak külföldiek Magyaror­szágon termőföldet, a munkaerő­vándorlás kérdésében pedig a köl­csönösség elve érvényesül: a korlá­tozást bevezető országokkal szem­ben Magyarország is hasonlóan jár el. Martonyi János külügyminiszter a Magyar Nemzetnek azt nyilatkoz­ta, az uniós tagoknál némi meglepe­tést keltett a bejelentés, „ez azonban Budapest számára meglepő, mivel a kölcsönösség elve korábban is téma volt”. Szlovákiának is van miért iz­gulnia, kétségkívül siker, hogy lé­nyegében utolérte Varsót és Prágát. Pozsony uniós esélyeit is javítaná, ha a jövő novemberi prágai NATO- csúcson meghívót kapna a védelmi szövetségbe, viszont nagyon leront­ja ezeket az esélyeket a bizonytalan belpolitikai helyzet. Georgij Gongadze levágott feje mered a facsemetének szánt gödör aljáról, mint a sírból, a felette állókra A barátom ellensége az én ellenségem HOLOP ZSOLT Nem lehet beavatkozni egy ország belügyeibe, kézzelfogható bizonyí­tékok nélkül bírálni. Minden állam­nak magának kell megoldania a bel- ügyeit. Nem érzem magam illeté­kesnek, hogy más országok bel- ügyeiről véleményt nyilvánítsak. Nálunk demokrácia van, aki nem hiszi, jöjjön el, nézze meg. E heti találó kérdésünk: Kitől szár­maznak e gondolatok? a) Vladimír Mečiar b) Rudolf Schuster c) Leo- nyid Kucsma. Nos, az az olvasó vála­szolt helyesen, aki nem tudott dön­teni, és az abc megoldást jelölte meg. Mečiar 1998 előtt rendre így utasította vissza a kormányát érő külföldi bírálatokat, demarsokat, a két jó barát, Schuster szlovák és Kucsma ukrán elnök pedig a héten közösen osztotta meg a nyüvános- sággal a belügyekbe avatkozásról, sajtószabadságról, demokráciáról vallott elképzeléseit. Valóban nagy dolog, ha az embert a sajtószabadság legnagyobb ellensé­gei közt tartják számon a vüágban, Mečiar már kiszorult ebből a társa­ságból. így aztán az is nagy dolog, ha valalti legalább barátjának mondhatja azt, aki a Freedom Ho­use jelentésében bekerül a Top 10- be. Kucsma nem ismeri a formaha­nyatlást, kemény munkával, odafi­gyeléssel, kiegyensúlyozott teljesít­ménnyel az utóbbi két szezonban is a csúcson tudott maradni. Schuster valami hasonló könnyed stílusban vette védelmébe az ukrán elnököt, akit ellenzéke, valamint a nyugati sajtó és a politikusok anti­demokratikus praktikákkal vádol­nak. Kucsmának része volt a re­formbarát ukrán kormány meg­buktatásában, állítólag dollármilli­ói vannak külföldi bankokban, és nem tudja eloszlatni a gyanút, hogy köze volt egy ellenzőid újság­író, Georgij Gongadze meggyilko­lásához. Létezik viszont egy hang- felvétel, melyet egykori testőre ké­szített, s az ezt támasztja alá. Az Egyesült Államok menedékjogot ajánlott fel Gongadze családjának, s ha Szlovákia ezt nem tette is meg, az elnöki palota kertjében legalább fát ültettünk az emlékére. Vagy fél­reértettem valamit? A barátom ellensége az én ellensé­gem is, ezért Schuster előre figyel­meztette az ellenséget, hogy jön a barátja, kéretik a sajtónak szép csendben, fegyelmezetten ülni, mint a régi szép időkben, és nem kellemetlenkedni. Mivel nem ez történt, felmentő szöveggel sietett a segítségére, mintha éppenséggel Kucsmát kellene megvédeni a sajtó­tól és nem fordítva. A látogatás má­sodik napján már kérdezni sem le­hetett, Ukrajnában nyilván ez a szo­kás, és miért ne tanulnánk demok­ráciát. Legalább Dzurinda elrebe- gett Kucsmának olyasmit a diplo­mácia virágnyelvén, hogy szeretne vele találkozni a demokratikus Uk­rajnában; aki akar, ért ebből. Értem én, hogy Ukrajna nagy or­szág, számunkra megkerülhetetlen, különösen a nyersanyag miatt. Jamal, egy-kettő legyen földgázve­zeték és Szlovákián keresztül vezes­sen, mert ez életbevágóan fontos a gazdaság számára. Rendben, tár­gyaljanak a gazdasági miniszterek, de miért kell Kucsmát ünnepelni, tapsikolni, három napig fel-le teke­regni vele az országban, megmutat­ni a szülőhelyünket, az egyiket, mert a másikon, Innsbruckban ta­lán nem lenne ennyire bensőséges a fogadtatás. Kwasniewski lengyel ál­lamfő kínosan ügyelt arra, hogy az ukrán ellenzékkel is tárgyaljon, ha már Kucsmával kell. Mádl Ferenc magyar köztársasági elnök tavaly decemberben nem fogadta el az uk­rajnai meghívást, Rudolf Schuster viszont igen, elutazott a csapi kápol- naszentelőre, a*utóbbi időben úgy­is megkedvelte ezt a műfajt. Georgij Gongadze levágott feje me­red a facsemetének szánt gödör al­járól, mint a sírból, a felette állókra, az elnöki fasor pedig beárnyékolja a Grassalkovich-palotát.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom