Új Szó, 2001. június (54. évfolyam, 125-150. szám)

2001-06-13 / 135. szám, szerda

2 Vélemény és háttér új szó 2001. JÚNIUS 13. KOMMENTÁR Halálnak halálával... MOLNÁR NORBERT Timothy McVeigh nem élt az utolsó szó jogával, különösebb megbánást sem tanúsított, mielőtt a halálba küldték. Hat éve ő tette ugyanezt 168 emberrel, köztük tizenkilenc gyerekkel. Az Egyesült Államok legsúlyosabb terrorcselekményének elkö­vetője 33 évesen, 3 adagban kapta a mérget a Terre Haute fegy­intézetben. Először erős nyugtatót fecskendeztek erébe, aztán megállították a légzését, majd a szívét. Minden idők egyik leggyűlöltebb emberének ilyen csendben vették el szemét a sze­mekért, fogát a fogakért. A világ 108 országában már eltörölték a halálbüntetést, 22-ben pedig több mint tíz éve nem végeztek ki senkit. Az emberi jogok világbajnoka, az Egyesült Államok eközben évente majdnem száz embert gyilkoltat meg a törvényesség jegyében. Országunk­ban is felmerült a halálbüntetés visszaállítása, Robert Fico és a nemzetiek kezdeményezése egyelőre nem talált kellő táptalajra, ám ha népszavazást írnának ki róla, nem kérdéses, hogy újra hó­hérokat toborozhatna az igazságszolgáltatás. De ki szolgáltatja az igazságot, és ki veheti el mások életét? Nem gond bárkire kimondani a halálos ítéletet, hiszen vala- ki(k)re korábban már ő is kimondta. A kérdés csak az, nem vá- lik-e ugyanolyanná az ítélkező, mint az elítélt, hiszen ugyanazt az eszközt alkalmazza. S ez alól nem jelenthet kibúvót az sem, hogy nem az ember ölt, hanem a rendszer, mert a rendszert az emberek alkották meg, működtetik és alkalmazzák. Középkori módszerekkel élünk, miközben a haladásról, a nyitásról, huszon­egyedik századról papolunk. Tévedés ne essék, nem sajnáltam Timothy McVeigh-t egy pillana­tig sem, csupán az eszköztárunkkal van bajom. McVeigh nem kérte a kegyesre sikeredett kegyetlen halált, mégis megölték. Aki pedig kéri a kegyest, nem kapja; az eutanázia továbbra is tabuté­mának számít, és nem csak tájainkon. Borotvaélen táncolunk: melyik halált'fogadjuk el normálisnak és melyiket természetel­lenesnek. S akkor még egy betűt sem írtam azokról, akiket ártat­lanul ítéltek el. Cirkuszt, kenyeret, vért? JEGYZET Útravaló a tarisznyában KMOTRIK PÉTER Negyed század múltán zsúfolá­sig megtelt nézőtér előtt ismét színpadra léptek az egyik kis gömöri falu, Várhosszúrét idős, de lélekben fiatalos pol­gárai. A messze földön híres helyi lakodalmast adták elő. Elérkezettnek látták az időt, hogy újra felnyissák a falu tuli­pános ládáját, s átadják a fia­talabb nemzedéknek az előde­iktől rájuk testált hagyomá­nyokat. Ezt az örökséget - népszokásokat, nótákat, nép­dalokat - a huszadik század vi­haraiban, háborúiban, az em­berpróbáló iszonyú időkben is megőrizték. A Balkán térségének néhány országát kivéve Európa többi részében ma nyugalom honol. Nem ropognak a fegyverek, a fiatalokat nem szakítják ki há­borúk szüleik, szerelmeik, ba­rátaik köréből, a falu ölelő kar­jából. Ma más feneségek kese­rítik az emberek lelkét. A mun­kanélküliség átka ül ezen a vi­déken is. Jelelenleg a Rozsnyói járásban minden harmadik munkaké­pes polgár állástalan. Idén a járási kórház a helyi egészség- ügyi szakközépiskola egyetlen végzős diákját sem tudja alkal­mazni, sőt a miniszter meg­üzente, hogy az intézményre létszámleépítés vár. A prágai és más kórházak viszont tárt karokkal várják a frissen érett­ségizett rozsnyói ápolókat és egészségügyi nővéreket. Ajá- rási munkaügyi hivatal jobb híján németországi állásaján­latokkal is biztatja az angolul vagy a németül is beszélő, talpraesett fiatalokat. Több várhosszúréti fiatal már felke­rekedett, hogy külföldön pró­báljon szerencsét. Az öregek pedig tették a dol­gukat. Útravalóul feltarisz- nyázták őket községük szelle­mi örökségével - a népdalok­kal, a nótákkal és a népszokás­okkal. Talán azért is, hogy bá­torítsa, segítse őket a mai cu­dar időkben. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztóségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály- tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238S32, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 095/6709548, 6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz dače, Košická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jov fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, az ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található. ot circulations E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ SME Csaknem kétszázmillió korona ér­tékű könyvet osztottak szét tavaly ingyen az alap- és középiskolák­ban. Az összeg távolról sem fe­dezte az iskolák igényeit, ezért kérdéses, hogy az oktatási minisz­térium jól gazdálkodott-e, írja a szlovák napilap tegnapi száma. A tankönyvek terjesztését már tíz éve bizonyos Peter Skubák, illetve cége, az AD RÉM végzi. Kiderült, a vállalkozó egy könyv értékének 14 százalékát kapja meg a terjesz­tés fejében. A Közbeszerzési Hiva­tal szerint ha az illetékes tárca versenypályázatot írna ki, való­színűleg jobb ajánlatot is kaphat­na. A minisztérium bizonyos dol­gozói szerint a cég nagyon olcsón dolgozik, szerződése pedig csak 2003 októberében jár le, felmon­dani csak a szállítási feltételek meg nem tartása mellett lehetne. Az AD RÉM tulajdonosa nemrég hangsúlyozta, az adóellenőrök még semmi gyanúsat nem talál­tak a cégnél. A lap szerint több terjesztő jelezte: 8-10 százalékos haszonkulccsal dolgozna. A Fidesz és az MSZP is középre húz, ha stabilizálták szavazótáborukat, a bizonytalankodókat szeretnék megszerezni mmmmmmmmm - m m ms« . %- Úgy érzem magam ebben a miniszteri bársonyszékben, mintha villamosszékben ülnék (Peter Gossányi rajza) A két legnagyobb magyar párt tolongása a harmadik úton Honnan lehet tudni, hogy a politikus hazudik? Mozog a szája! - valahogy így szól a régi vicc, amelyet a választá­si hadjárat közeledtével nem lehet elégszer ismételni. MUCSÁNYI MARIANNA Főként nem egy olyan országban, ahol még szokatlan, hogy a politi­kus nem eszméit, az egy és oszt­hatatlan „igazságot”, hanem sze­mélyiségét, ígéreteit és jövővízióit viszi a piacra. Ahol még a sze­replők tanulják a tömegdemokrá­cia rituáléját, a négyévenkénti ígérgetés mesterségét, a szlogen­háborút, s főként azt, hogy min­dez nem csalás és ámítás. (Vagy csak részben...) A magyarországi pártok a kam­pány előtti utolsó simításokat vég­zik arculatukon. A Fidesz néhány héttel ezelőtti, elnökváltó szegedi kongresszusa után az MSZP is ren­dezte sorait, először a rendszervál­tás óta megnevezte miniszterel­nök-jelöltjét. A legnagyobb kor­mánypárt harmadik elnökét fo­gyasztja, hogy kiemelje első számú politikusát a napi küzdelmekből, a legnagyobb ellenzéki párt pedig kívülről hívott segítséget, hogy le­zárja belső vitáit. Mindkét csapat stabilizálta szavazótáborát, s most a bizonytalanok nyolc-tíz száza­léknyi, még választásra bírható csoportját célozta meg. (A közvé­lemény-kutatók szerint itt is kie­gyenlített a támogatottságuk: az „aktív bizonytalanok”, ha mégis választásra kényszerülnének, fele­fele arányban adnák voksukat a két nagy párt egyikére.) A Fidesz - és Medgyessy színre lé­pésével most már az MSZP is - kö­zépre húz. Úgy tűnik, nagy lesz a tolongás a Giddens által kijelölt „harmadik úton”. (A klasszikus szociáldemokrácia és a neolibera­lizmus elveinek ötvözésével létre­jött, a brit Munkáspárthoz kötődő ideológiát nevezik így.) A volt A magyarországi pártok a kampány előtti utolsó simításokat végzik. pénzügyminiszter a nemzeti közép kormányát alakítaná meg 2002- ben, a jelenlegi miniszterelnök hi­te szerint azt működteti. Med­gyessy kongresszusi beszédében nagy hangsúlyt helyezett a „nem­zeti kérdésekre”, míg Orbán a hét­végi frakcióülésen arra hívta fel a fideszes politikusok figyelmét, hogy a kampányban érzékeltessék, a „baloldali ügyeket” a kormány­párt képviseli. Áz MSZP Európa fő áramában van (Medgyessy), a Fi­desz a történelem főutcáján (Prog­ramtézisek). Medgyessy fenntart­ható gazdasági fejlődésről beszél, növekedés és egyensúly összhang­járól, amelyet Orbán „magyar mo­dellnek” nevez, és az utóbbi három év eredményének tekint. Az MSZP nem egyszerűen hatalomváltást akar jövőre, hanem „valódi válto­zást, jóléti rendszerváltást”, a Fi­desz következetesen kitart sokat bírált „kormányváltásnál többet, rendszerváltásnál kevesebbet” ígé­rő 1998-as szlogenje mellett. S ha a konkrét ígéreteket vesszük számba az MSZP programvázlata és a Fidesz vitairata alapján, akkor a pártok óvatossága a legszem­betűnőbb. Mindkét tábor ügyel ar­ra, hogy a legkevesebb számon kér­hető adatot szerepeltesse szövegei­ben. Öt-hat százalékos gazdasági növekedést, 300-400 ezer új mun­kahelyet (a Fidesz 200 ezret), négy-öt százalékos inflációt, azt jó­val meghaladó reálbér-növekedést ígérnek - lényegében ugyanazt, csak másként. (Természetesen emellett mindkét párt „üzen” spe­ciális közönségének is, a Fidesz a fiataloknak, a fiatal családosok­nak, a konzervatívoknak, az MSZP a közép- és időskorúaknak, a nők­nek, a liberálisoknak.) A szocialis­ták három éven át kísérleteztek az­zal, hogy másról és másként be­széljenek, mint a vezető kormány­párt. Orbánék 1998 óta próbálkoz­nak azzal, hogy a Nyugat-Európá- ban jó évtizede a baloldali vagy A kérdés, Orbán vagy Medgyessy képes-e bizalmat ébreszteni. szociáldemokrata pártok által kép­viselt, „új középnek”, vagy „harma­dik úrnak” nevezett modell egyes elemeit átvegyék. Az eredményt is- metjük, a két blokk ma hozzá­vetőlegesen egyenlő arányban osz­tozik a szavazatokon. Medgyessy miniszterelnök-jelöltségével az MSZP, ha hinni lehet az egységfo­gadalmaknak, elkötelezte magát az „új baloldal” mellett. A kérdés, Orbán vagy Medgyessy lesz-e ké­pes nagyobb bizalmat ébreszteni, elhitetni, hogy amit ígér, azt csak ő tudja és akarja megvalósítani. A szerző a Népszabadság mun­katársa A Kárpát-medence magyarlakta vidékein jobban szeretnék, ha a magyar tőke jönne a határon túlra Státusmagyar vagy importmagyar? MARTON LEVENTE Orbán Viktor derült égből érkező bejelentései mind jobban hason­lítanak a Horn Gyula lakossági fórumain elhangzott rajtaütés­szerűen támadt ötletekhez. A volt szocialista miniszterelnök in­gyenes nyugdíjasreptetése után most a kormányfő munkaerő-to­borzásba kezdett, csak éppen nem lakossági fórumon, hanem az AmCham csokornyakkendős elitbrigádja előtt. Ahhoz azon­ban az érintetteknek is van hoz- zászólnivalója, hogy Orbán An­A magyar kormányfő munkaerő-toborzásba kezdett. tall József után szabadon 14 mil­lió magyar munkaközvetítőjének tekinti magát. Csáky Pál, a szlovák kormány mi­niszterelnök-helyettese szerint máris számos szlovákiai polgár dolgozik Magyarországon, és úgy véli, hogy ez számukra átmeneti megoldás. A Magyar Koalíció Pártja azt tartaná valódi megol­dásnak, ha a magyarországi válla­latok is leányvállalatokat telepíte­nének Szlovákiába. A határ menti régiókban már így is jelentős a magyar-magyar munkáltatás: az elmaradottabb szlovákiai, romá­niai és ukrajnai területekről jelen­leg is sok, nem is kizárólag ma­gyar nemzetiségű polgár jár Ma­gyarországra dolgozni. Hogy mennyien teszik ezt legálisan, az vitatható. Bugár Béla MKP-elnök ezért is fontosnak tartja a státus­törvényt, amely legalizálja a ma­gyarországi munkavállalásokat. Áz RMDSZ általában nem örül az erdélyi magyarságot bármilyen formában lakóhelyének elhagyá­sára biztató ajánlatoknak, ezért a szlovák pártokkal egyetemben azt preferálná, ha a magyar gazdasági potenciált kiterjesztenék az or­szággal közvetlenül határos terü­letekre. A szövetség ugyanakkor nem óhajt konfliktusba keveredni a kisebbségi kapcsolatait látvá­nyosan tálaló kormánnyal, amely­nek tagjai szoros kapcsolatot ápol­nak az RMDSZ vezetőivel. Azt még egyetlen közgazdász sem volt A magyar gazdaságban jelenleg is 80 ezer betöl­tetlen munkahely van. képes megmondani, hogy milyen számítások alapján akar a kor­mányfő Magyarországra csábítani több millió munkavállalót, alig néhány év alatt. Egy tízmilliós or­szághoz képest ez a szám túlzott­nak tűnik, az idő pedig nagyon rö­vidnek. Kétséges ugyanis, hogy alig pár év alatt a magyar gazda­ságnak valóban szüksége lesz-e tetemes munkaerőimportra, főleg ha figyelembe vesszük a hazai fog­lalkoztatottság uniós átlagtól el­maradó arányát. Ha - valamiképpen a státustör­vényhez illesztve - valóban több millió magyar nemzetiségű külföl­di állampolgár vállalhatna mun­kát Magyarországon, akkor a szomszédos országokban meg­szűnne a magyar nemzetiség je­lenléte, a nemzetiségi politika be­tetőzéseként. Bár a magyar gazda­ságban jelenleg is 80 ezer betöltet­len munkahely van, évente száze­zer olyan fiatal kerül ki a munka­erőpiacra, akik a mai követelmé­nyeknek megfelelő végzettséggel rendelkeznek. Helyi vélekedések szerint a szomszédos országokból elméletileg több százezren vállal­nának munkát Magyarországon, ám zömük olyan alulképzett ré­tegből tevődik ki, amelynek a leg­kevesebb esélye van a külföldi munkavállalásra. A vitába azon­ban nem érdemes belemélyedni, mert nincs gyakorlati alapja. A gazdaságtörténet még nem ismer olyan esetet, amikor a fejlődés fenntartása miatt egy ország saját lakosságának csaknem felét kitevő vendégmunkaerőre szorult volna. A szerző az 1NTERNETTO mun­katársa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom